2012. augusztus 4., szombat

A Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának üzenete a Ramadán lezárására

Idén július 19-én kezdődött és augusztus 18-án, a „böjt megtörésének ünnepével” ér véget a muzulmán országokban a Ramadán.
Ennek alkalmából a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa üzenetet fogalmazott meg, amelyet Jean-Louis Tauran bíboros, a dikasztérium elnöke, valamint Pier Luigi Celata érsek, a tanács nyugalmazott főtitkára látott el kézjegyével. Az üzenet címe szerint A keresztény és muzulmán fiatalokat az igazságosságra és békére kell nevelni. 
A Ramadán ideje alatt a böjt és a jótékonysági cselekedetek által a muzulmánoknak lehetőségük nyílik az Isten iránti engedelmesség elmélyítésére, amely a keresztények számára is egyaránt fontos érték – olvasható a vatikáni üzenetben. A fiatalok nevelése szép, de ugyanakkor nehéz feladat, amelyben nagy szerepe van a családnak, az iskoláknak, az egyházi személyeknek, a gazdasági, társadalmi és kulturális szférának, valamint a média világának is. Segíteni kell a fiatalokat abban, hogy felfedezzék és jól felhasználják a Teremtő által kapott erőforrásokat, továbbá, hogy felelősségteljes emberi kapcsolatokat alakítsanak ki. Ehhez többek között hiteles tanúságtevőkre van szükség. Ezen kívül a fiatalok is felelősséggel tartoznak saját maguk neveléséért az igazságosságra és a békére. 
Az igazságosság nagyban függ az emberi személy identitásától. A hívek számára az Istennel való barátság által megtapasztalt igazságosság elmélyíti az embertársakkal és a teremtett világgal való kapcsolatot is. Azt vallják továbbá: az igazságosság abban gyökerezik, hogy minden ember Isten teremtménye, akik arra hivatottak, hogy egyetlen, nagy családot alkossanak. A mai nehézségekkel teli világban pedig egyre sürgetőbb feladattá válik a fiatalok békére nevelése. Ehhez meg kell érteni a béke valódi természetét, amely Isten adományának és az emberi törekvésnek együttes eredménye. A béke az igazságosság gyümölcse és a szeretetcselekedetek következménye. A híveknek közösségeikben tevékenyen részt kell venniük az együttműködő munkában, a szolidáris tevékenységekben a harmonikus fejlődés, a háborúk megelőzése és az ember teljes fejlődése érdekében – olvasható a dokumentumban.
A Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa üzenetében végül arra bátorítja a fiatal muzulmánokat és keresztényeket, hogy szorgalmasan ápolják az igazságosságot és a szabadságot egy olyan világ építéséért, amely tiszteletben tartja a jogokat és minden ember méltóságát. 
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

A legelégedetlenebbek az Olimpiával a bankárok…

A londoni Olimpia veszteséges lesz. Erre a következtetésre jutottak a szakértők, amikor összevetették a rendezők aránytalan kiadásait azzal, hogy csak a turisták egyharmada érkezett a brit fővárosba a várakozásokhoz képest.
A szervezők előzetes becslése szerint az Olimpiai Játékok első hetében körülbelül 300 ezer turistának kellett volna eljönnie. Ténylegesen viszont mindössze 100 ezren érkeztek. Figyelembe véve a verseny sajátosságait és elhúzódását a legközelebbi napokban a helyzet valamelyest javulhat. De már világos, hogy az Olimpia nem fizetődik ki – véli az ALOR társaságok csoportjának ügyvezető igazgatója Szergej Hesztanov.
Potenciálisan a londoni Olimpia rendezői 10 milliárd font sterling nagyságrendű bevételre számítottak. A valóság azonban azt mutatja, hogy ennek az összegnek még a tizedét sem sikerül megkeresni. Ennek az elszomorító eredménynek oka abban keresendő, hogy a kiadások összege, beleszámítva az infrastruktúrára, a biztonsági normák erősítésére költött közvetett kiadásokat is, gyakorlatilag mintegy tízszeresen meghaladta az eredetileg tervezettet. A rendezők veszteségeket fognak elszenvedni. Legvalószínűbb, hogy ez az állam vállára nehezedik. És amint a pekingi Játékok példája is mutatja, az Olimpia a pénzkeresés lehetőségéből fokozatosan olyan rendezvénnyé válik, aminek egyetlen pozitív eredménye az ország presztízsének növekedése.
(Vagy nem. A háztetőkön elhelyezett rakéta állások, meg a szörnyű drágaság, nem növelik London presztízsét. – a szerk.)
Amikor az Olimpia kezdete előtt rózsás gazdasági prognózisokat csináltak, a szervezők nem vették figyelembe ennek a rendezvénynek sajátosságait. Ez hosszú torna, ahol egyidejűleg több tucatnyi verseny zajlaik. Hogy ne bajlódjanak a választás nehézségeivel – hova is érdemes menni, sokan inkább otthon maradnak, hogy élvezzék a tévéközvetítések összes előnyét.
Nem utolsósorban esett latba az is, hogy London a világ egyik legdrágább városa. Az Olimpiára várható volt a szállodai és éttermi árak, a repülőjegyek árának növekedése. Ez elriasztotta azokat a turistákat, akiket nem érdekel a sport.
A legelégedetlenebbek az Olimpiával a bankárok. Tőlük távol állnak a politikai szólamok és presztízzel kapcsolatos elképzelések, őket csakis a pénz izgatja. A folyó év második negyedében Nagy-Britannia gazdasága 0,7%-kal csökkent. Világraszóló botrány tört ki a Barclays bank körül, amelynek vezetőjét és több munkatársát azzal vádolják, hogy manipulálták a nemzetközi kereskedelem számára kulcsfontosságú LIBOR hitelkamatlábat. És ebben a helyzetben semmilyen Olimpia, még a legsikeresebb sem menti meg a gazdaságot.
Anasztaszija Perskina / hungarian.ruvr.ru
 
A Szabad Riport megjegyzése: Ez az Olimpia, már nem az az Olimpia, melynek nemes eszményein felnőttünk, valamikor a ködös múltban. Igaz, azelőtt is a világpolitika többször átjárta az olimpia eszméket, terrortámadás, orosz és amerikai bojkott, – de valahogy mégsem volt az Olimpiai eszményre megsemmisítő hatással.
Ami az Olimpiát végleg tönkre tette; a pénz. A profit féktelen hajhászása. A legutóbbi Olimpiák már nem az eredeti nemes eszményekről szólnak; az ép testről és ép lélekről, a fegyverszünetről a játékok idején, a nemes küzdelemről, és nemes szurkolásról, – a testi és lelki egészségről, a barátságról és végeredményben a szeretetről, – nem, ezek a modern kori Olimpiák már a görcsös győzni akarásról szólnak, – mert abban van a pénz. – És mindegy, mi az ára.
Az angol grafikus víziója London végzetéről - Letölthető fantázia háttérkép
Láthattuk mit műveltek a sportolóinkkal az utóbbi Olimpiákon, és azt is tudta mindenki, hogy például az amerikai úszók olyan doppingszert használnak, amit (még?) a labor nem tud (vagy nem is akar) kimutatni…
És igen. Ez az Olimpia már nem a nemes eszmékről, hanem teljes egészében a pénzkeresésről, a profitról és ennek legfőbb letéteményeséről; a cionista hegemóniáról szól.
De hiába akarnak olyan görcsösen pénzt keresni a zsidó bankárok az Olimpián, – Hiába van az egész rendezvénysorozatot biztosító erők parancsnoksága a Cityben egy bankban, – ez már nem jön össze nekik. A veszteség, mint láthattuk elkönyvelhető – és a nyugati kapitalista világrendszer összeomlásával összeomlik az eltorzult Olimpia is, amelybe oly élesen beette magát az pénzközpontúság, az anyagiasság.
Egyetlen nyereségük van csupán, már ha ez annak nevezhető:
Egyre nyilvánvalóbbá válik s már nem is nagyon titkolják: Ez az egész Olimpiát övező úgynevezett “biztonsági” felhajtás, voltaképpen nem más, mint a világ, eddigi legnagyobb szabású katonai hadgyakorlata, polgári területen, egy nem képzeletbeli, hanem valódi helyszínen, egy élő nagyvárosban.
A londoni Cityben elhelyezkedő cionista pénzügyi központ felkészül a jövőre, és most végre majdnem élesben is lemérheti a katonai intézkedések hatásait. A Cityben székelő Háttérhatalom, ezzel tulajdonképpen a jövőre, – lényegében a saját végzetére készül fel…
Garbolzcy János / SzRTI

A kongói egyház a keleti háború ellen

Az augusztus 1-jei, nagyszámú szimpatizánst vonzó felvonulás után a kongói egyház újabb akciósorozatot indít tiltakozásképpen a Kongói Demokratikus Köztársaság területi egysége elleni támadások miatt, és a hadsereg lázadóinak akciói ellen, akiket feltételezhetően a szomszédos Ruanda is támogat.
„Gyászos feldarabolási és megszállási terv” megvalósítása van folyamatban – mondta ki nyíltan már július elejétől a Kongói Demokratikus Köztársaság Püspöki Konferenciája (CENCO) Kinshasában, hogy felhívja a figyelmet „a nemzet egységét meggyengítő stratégiára”, az ország természeti kincseinek „kaotikus és törvénybe ütköző” kitermelésére, és „mindenre, ami a különböző etnikai csoportok és a tartományok egymás ellen való uszítását célozza”.

Az említett stratégiák elsősorban Észak- és Dél-Kivut fenyegetik, az ország keleti részének két instabil tartományát, ahol helyi és idegen fegyveres csoportok terrorizálják a lakosságot (mészárlások, nemi erőszak, emberrablás), és lopják a bányakincseket.

Augusztus 1-jén Kinshasában katolikusok ezrei jelentek meg a püspökök által kezdeményezett békés felvonuláson, a „remény menetén a békéért”. A felvonulók, akik egyperces néma csendet tartottak, kisebb-nagyobb csoportokban vonultak a fővárosban Bibliával és rózsafüzérrel a kezükben, imádkozva és énekelve.

„Akciónk célja, hogy felhívjuk a kongói emberek figyelmét: meg kell mutatniuk nemzetközi szinten is, hogy nem akarják ezt a háborút, és nem akarják az ország feldarabolását, mert az egy és oszthatatlan” – mondta el Léonard Santedi, a CENCO főtitkára. Az egyház határozottan elítéli a Kivuban dúló háborút, és tiltakozik a ruandai és az ugandai határ mellett, Észak-Kivuban tanyázó Március 23 Mozgalom (M23) tagjainak büntetlensége ellen.

A mozgalom tagjai a hadsereg elleni lázadók, a Népvédelmi Nemzeti Kongresszus felkelőinek volt tagjai, akik az ENSZ-misszió és a reguláris hadsereg Kongó stabilitását célzó akcióinak dacára töretlenül ellenállnak. Az ENSZ szerint Ruandától kapnak ember és fegyver utánpótlást, bár ezt a hírt Kigali folyamatosan cáfolja.

A békemenet csak az első lépés az egyház részéről. „Egész augusztusban gyűjtést tartunk az összes egyházmegyében, hogy a Caritas Kongón keresztül segíteni tudjunk a károsultakon, és mindazokon, akik szenvednek a háború borzalmaitól” – teszi hozzá Santedi atya. Merthogy a civilek – elsősorban a nők és a gyerekek – súlyos árat fizetnek. Rengeteg a sérült és az erőszakot elszenvedett ember, az ENSZ adatai szerint 200.000 fölött van azok száma, akiknek el kellett hagyniuk az otthonukat, és 30.000 ember menekült át Ruandába és Ugandába.

„A püspökök látogatást terveznek a háború által érintett plébániákra, hogy közelről is lássák, hol mi zajlik, milyen mértékű a katasztrófa, hogy felhívják a figyelmet a helyzetre, és nem utolsó sorban, hogy támogatásukról biztosítsák az ott élőket” – teszi még hozzá a CENCO főtitkára. Más vallási felekezetekkel karöltve a püspöki kar arra készül, hogy diplomáciai tárgyalásokat folytasson az ENSZ Biztonsági Tanácsával, vagy akár főtitkárával, Ban Ki Munnal is.

A kongói egyház szeretne a szomszédos országok hasonló szervezeteivel is összefogni. A Ruandát, Burundit és a Kongói Demokratikus Köztársaságot összefogó Közép-Afrikai Püspöki Konferenciák Szövetségén (ACEAC) keresztül az együttműködés már el is kezdődött, és közösen sürgetik a fennálló helyzet megoldását. Santedi atya szerint az első eredmények biztatóak: „Már elindultak a tárgyalások és a párbeszéd. A helyzet megítélését illetően mind azonos hullámhosszon vagyunk.”

La Croix/Magyar Kurír


A Kongói Demokratikus Köztársaságban augusztus 1-jén a katolikus egyház tiltakozó felvonulást rendezett az ország széthullása ellen.
A „remény menete” nevet a Kongói Demokratikus Köztársaság Püspöki Konferenciájának (CENCO) július 6-i döntése alapján az ország minden egyházmegyéjében megrendezésre kerül.

Az esemény, melyre „minden jószándékú férfit és nőt” hívtak, azt célozza, hogy a lakosság ráébredjen: Kongó „olyan érték, amit meg kell őrizni”. A felvonulást koncertsorozat és adománygyűjtés követi, melyet – a szervezők kifejezésével élve – az „igazságtalan háború” áldozatainak megsegítésére szánnak.

Mint ismeretes, 1994 óta súlyos etnikai összecsapások és polgárháború sújtják az országot, melyek mára ugyan az egész országra már nem terjednek ki, de Kongó északkeleti részén a helyi törzsek között továbbra is folyamatosak a fegyveres harcok, és a helyzet a terület elszakadásával fenyeget.

A CENCO, amely határozottan kiáll a kongói nemzet egysége és függetlensége mellett, 2012. július 31-étől öt konkrét akcióba kezd, hogy megmutassa: a katolikus egyház elutasítja az ország szétdarabolását. A püspökök úgy ítélik, hogy „eljött az idő, amikor tudatosan a reményt kell választanunk a félelem helyett, a sorsközösséget a konfliktusok helyett, és meg kell védenünk országunk területi egységét”.

„Fel kell hívnunk az emberek figyelmét, hogy elveszíthetjük az ország egy részét, és a kormány figyelmét, hogy sürgősen cselekednie kell a helyzet megfordítása érdekében” – mondja Léonard Santedi atya, a CENCO főtitkára.

„Kongóban nagyon sok a megoldatlan kérdés, de bízunk benne – teszik hozzá a püspökök –, hogy ’a reménység[től hajtva, ami] pedig nem szégyenít meg’ (Rm 5, 5), képesek leszünk megbirkózni velük.”

La Croix/Magyar Kurír

Végjáték

Az EU és az USA óriási katasztrófa előtt áll. A politikusoknak és közgazdászoknak nevezett szélhámosok arról beszélnek, hogy a leépülésből (recesszióból) van kilábalás, melynek már a jeleit láthatjuk is. Ennek az állításnak nincs semmilyen alapja, mert a helyzet fokozatosan tovább romlik, és csak azt a célt szolgálja, hogy az általános nyugtalanságnak, illetve a katasztrófaérzetnek elejét vegye. Kis helyi sikereket felnagyítanak, viszont a valóban rendkívül rossz gazdasági mutatókról nem beszélnek. Mindenki érzi a saját világában, hogy az életminősége milyen mértékben változik, és ezt az érzetet már nem sokáig lehet elnyomni a hazug propagandával.
Hogyan jutott Nyugat-Európa a világuralmi helyzetéből ebbe a kilátástalan állapotba? Az 1800-as évek közepétől az 1900-as évek közepéig az angol-szász világbirodalom és más európai országok szinte korlátlan urai voltak a világnak, úgy gazdaságilag, mint katonailag. A nyersanyag óriási mennyiségben állt a rendelkezésükre, a késztermékek árát -vetélytársak hiányában- kedvük szerint határozták meg. Ez különösen nagy hasznot hajtott, melyet igazságtalannak tartottak a kizsákmányolt országok, de ellene tenni csak igen keveset tudtak. Ennek az állapotnak a fenntartását erős katonai jelenléttel biztosították, és időnként brutális vérengzéseket rendeztek elrettentési szándékkal. Az indiai szipoly felkelés leverése, az afrikai angol-búr háború és a kínai ópium háború (csak a legismertebbeket említve) az egész emberiség történelmének legszégyenteljesebb eseményei közé sorolhatóak a felesleges kegyetlenkedések, népirtások, óriási méretű rablások és fosztogatások miatt. Az egész világra kiterjedő katonai jelenlétet és az állandó háborúkat csak úgy lehetett a saját lakosságukkal elfogadtatni, hogy a rablott javak egy részét leosztották, az általános életszínvonalat úgy megemelték, hogy annak védelmére hivatkozva a társadalom azonosult a politikai elvekkel.
A jóléti társadalmak rákfenéje az, hogy a jólétet -ha lassan is- állandóan emelni kell, különben stagnálás érzete uralkodik el a társadalomban. Ezt ameddig a külső rablás, kizsákmányolás fokozásával biztosítani tudja a hatalom, nincsenek megoldhatatlan társadalmi gondok. Amikor már a rablás, kizsákmányolás nem tudta fedezni az igényeket, akkor sem az önmérséklet elvét alkalmazták, hanem egymás közötti háborúkkal igyekeztek a kérdést megoldani. A két világháború és a nagy gazdasági válság azonban nem oldotta meg ezt a súlyos problémát, hanem tovább növelte azzal, hogy több nagyhatalmi (világhatalmi) tényező keletkezett. Amelyeknek szintén nyersanyag, félkésztermék kellet és amik szintén el akarták adni a késztermékeiket. Katonailag ezt már megoldani nem lehetett az erők kiegyensúlyozottsága miatt, ezért politikai és gazdasági síkon alakult ki egy kíméletlen háború. A politikai harc a gyarmatok felszabadulásával véget vetett az olcsó nyersanyagáraknak. A piacért folytatott harc következtében a késztermékek árai viszont drasztikusan csökkentek. Ez olyan gondokat okozott a nyugati társadalmakban, melyeket feloldani a mai napig nem tudtak. A munkásmozgalmak megerősödésével, különösen a kommunista elvet követő radikálisok miatt a belső kizsákmányolás lehetősége igen korlátozottá vált, és azt a szociális-jóléti hálót, mely a szabadrablás idejéből maradt meg, fenntartani egyre nehezebbé vált. A megszokott jólétet és kényelmet a politikai vezetés hitelekből, a lakosság a fogyasztás korlátozásával, a gyermekvállalás és a közösségi gondolkodásmód elutasításával próbálta fenntartani.
Egy német átlagkeresete hatszorosa egy magyarénak. Ma már ezt képtelen megtermelni úgy, hogy a különböző járulékokat és költségeket is beleszámítjuk. Európa más országaiban már ez jó ideje így van, és csak hitelből tudnak létezni. Fedezetlen hitelből.
Az eladósodás és a népességfogyás katasztrofális mértékűvé vált, és visszafordíthatatlanná tette a leépülés folyamatát. Azonban nem ez a legnagyobb gond, de hogy tisztán lássuk ezt a körülményt is, nézzük végig az alábbi kis filmet.
Nem az iszlám vallás térnyerése a gond, hanem a demográfiai katasztrófahelyzet, és nem csak az EU és az USA vonatkozásában. A világ lakossága az elmúlt tíz évben egymilliárd fővel növekedett. A következő nyolc évben újabb egymilliárd fővel fog növekedni. Döntő többségében Ázsiában. Ez újabb egymilliárd fogyasztót, és sok száz millió termelőt jelent. Míg Európában az alacsony születések száma nélkülözéseket, és a későbbiek során általános elszegényedést fog okozni, mert nem lesz aki előállítsa a javakat (nyugdíjak, szociális háló, beruházások, stb. alapjait), addig Kelet egy soha nem látott fejlődés előtt áll. (Ennek egyik bizonyítéka a pekingi és a londoni olimpia összehasonlításának a mérlege. A pekingi egy fejlődési demonstráció volt, míg a londoni egy szegényházi tollasbálhoz hasonlítható csak.) A nyugati átlagember alapelvárása az élettől a kényelem és a szórakozás, a keleti ember alapelvárása a munka, melyben bizonyíthatja egész emberségét, tudását, rátermettségét. Keleten mindenki dolgozni akar - és vásárolni. Nyugaton mindenki vásárolni - és egy kicsit dolgozni.
A nyugati társadalmak reménytelenül eladósodtak, ezzel szemben keleten óriási aktívumok képződnek. Soha nem látott nagyságrendű beruházások, műszaki fejlesztések, A vereséget a Nyugat katonailag megakadályozni már képtelen, ezért a maradék erejével belső viszályokat szít és igyekszik helyi háborúkkal elvonni gazdasági ellenfeleitől az energiahordozókat. Ez a művelet már nem befolyásolja, legfeljebb egy kissé késlelteti a végjáték eredményét. Erre készülnek is az USA és az EU vezetői, de nem úgy, ahogy az elvárható lenne, hanem az alábbiakban bemutatott kisfilm szerint.
Ez a liberális alapállású filmbetét bizonyítja, hogy nem a bajok igazi forrását, a társadalmi igazságtalanságot, egy szűk (zsidó) réteg mindenkit felháborító tobzódását, a világ gyengébb országainak a terrorizálását akarják megszüntetni, hanem a tiltakozókat fogják likvidálni. Ez nem oldja meg a gondjaikat, legfeljebb egy rövid ideig biztosítja a gettósított ország uralkodó köreinek az életben maradását. A terrorral fenntartott rend mindig rövid életű. Mint már az EU és az USA is. Nem az a kérdés, hogy összeomlik-e ez a képlet, hanem az, hogy hogyan? Elrothad mint egy AIDS-es, vérbajos, vagy leprás, vagy lesz ereje egy végső, hősi befejezéshez?
Ezzel persze még nincs vége semminek, csak egy beteg, életképtelen világrész tűnik el a történelem süllyesztőjében, a fehér fajnak nevezett lakóival együtt. Nekünk ez semmit nem jelent, mert mi ázsiaiak vagyunk (Orbántól idézve), a hunok leszármazottjai, a kínaiak rokonai. A harmadik kisfilm talán helyre billenti megkeseredett kedélyállapotunkat.
Kassai Ferenc

Marista szerzetesek levele: Városunk, Aleppó a megsemmisülés szélén

Az aleppói marista szerzetesközösség úgy döntött, nem hagyja el a háborútól sújtott Aleppót. Az ottani helyzetről a La Croix-nak írott levelekben számolnak be.
A szerzetesekből és önkéntesekből álló, apró marista közösség békeidőben humanitárius csoportok munkáját koordinálja Aleppóban. Már a bombázások elején úgy döntöttek, hogy nem hagyják el a várost, hanem a lakosság mellett maradnak, és igyekeznek segítséget nyújtani az elsősorban szunnita menekülteknek. Az alábbi két levelet a marista közösség a La Croix című francia lapnak küldte el.

2012. július 26-án kelt levél:

„Este 11 óra van. Itt, Aleppóban, egész nap több mint 40 fok volt. Távolról hallom a lövések zaját. A szobámban vagyok, a közösségemben.

Városunk, Aleppó, az ország második legnagyobb városa és gazdasági központja a megsemmisülés szélén áll. Már több mint egy hete fuldoklik. A harcok a város egyre nagyobb részére terjednek át. Az emberek menekülnek, búvóhelyeket keresnek, bolyonganak, és igyekeznek meghúzni magukat utcán, parkokban, iskolaépületekben, bárhol. Mindenki igyekszik megtalálni az övéit, a házak tárva-nyitva állnak…

Nincs kenyér, nincs áram, nincs benzin, nincs tej, nincs gyógyszer, csak a háború réme van ott mindenhol. Itt ólálkodik körülöttünk. Az utcákon émelyítő szag terjeng. A város minden oldalról körül van zárva. Bárkit bármikor elrabolhatnak vagy megölhetnek. Az emberek rettegnek. A félelem legyengít, megbénít, megöl…

És felmerül a kérdés: mit tegyünk? Meneküljünk, mint annyian mások? Maradjunk itt megbénulva? Cselekedjünk? De mit?

Először úgy döntöttünk, hogy folytatjuk minden tevékenységünket. Továbbra is szerveztük a nyári táborokat és a többi oktatási projektünket. De aztán rá kellett jönnünk, hogy a veszély óriási, és le kell állnunk. A döntés múlt kedden született meg: leállítjuk a munkáinkat.

De a munkáink leállítása nem egyenlő a missziónk leállításával. El kellett határoznunk együtt, nekünk, szerzeteseknek és világiaknak, hogy mit tehetünk a fennálló helyzetben. A Dzsabal-El-Szaid negyedben, ahol több mint 25 éve dolgozunk a legszegényebbek mellett, most még szegényebbeket találtunk… a menekülteket! Feléjük fordultunk hát, a gyerekek, a nők, a férfiak felé... A gyerekek örömmel fogadtak bennünket. Velük töltöttük az első napunkat.

Örültek nekünk, a gyerekek előbújtak a lyukakból, ahol meghúzták magukat. Rengetegen voltak... egész tömeg. Egy labda felvidította őket… Játszottak, táncoltak, énekeltek… Mindegyikük egy-egy külön történet, ami megelevenedett előttünk. Egy kislány elmeséli, mennyire fáj neki, hogy árva maradt... Az egyik kisfiú rögtön egy ceruzát ajándékozott az egyik társunknak, és azt mondta neki, hogy ’szeretlek’... Egy kislány lassan megnyílik, mert olyan kéz nyúlik felé, ami nem löki el, és lassan leengedi eddig a fülére tapasztott kezét... Ugrókötelezik, mosolyog... Az imám háláját fejezi ki nekünk...

Valaki megkérdez: ’Keresztények vagytok?’ Egy öregember odajön hozzám, megölel, és azt mondja: ’köszönöm’. Nem ismerem, a nevét sem tudom, és nem tudom, mit köszön meg nekem, de amikor megölel, szeretet és bizalom költözik közénk. Micsoda tartás! Sehonnan egy panasz. Hálát adnak Allahnak. (…)

Folyton azt kérdezik: ’El fogtok menni, de ugye visszajöttök?’ Bizalom ébred közöttünk. A gyerekek elkísérnek minket, amikor délben eljövünk tőlük. (…)

Több dologra is sürgős szükség lenne. Most, a Ramadán idején, amikor muzulmán testvéreink böjtölnek, még inkább. Orvosra, gyermekgyógyászra, gyógyszerekre, tejre, takaróra, higiénés eszközökre, szappanra, tisztítószerekre, matracra, ruhára, élelemre…

A menekültek két iskolaépületben húzzák meg magukat. Kilencszázan szoronganak egymás mellett, és a tömeg folyton nő. A családok (kétezer ember) a parkban táboroztak le. Szenvednek a hőségtől, de nem akarnak zárt helyre menni. Talán azt remélik, reggel arra ébrednek, hogy hazamehetnek… márpedig ez az álom most nagyon messzinek tűnik, és semmi kilátás arra, hogy a belátható jövőben megvalósulhat, már ha az otthonuk létezik még egyáltalán…

És ők itt csak egy csepp a menekültek, az otthonukat vesztettek, a mellőzöttek tengerében… Nekünk azonban már nevek: Zeinab, Musztafa, Ali... Arcok, történetek, tekintetek... Értük és miattuk kockáztatunk... Igen, kockáztatjuk az életünket. Vannak gyerekek, akinek nincs hírük a szüleikről. Egy csapat önkéntes otthont alakított ki nekik. Mindnyájan tudjuk, milyen kockázatos dolgozni most, amikor a fegyverropogás egy pillanatra sem szűnik. De nem elég-e egyetlen gyermekmosoly is, hogy eloszlassa minden félelmünket?”

2012. augusztus 2-án kelt levél

„Július 26-i levelünk óta az itteni helyzet semmit sem javult, a harcok ugyanúgy folytatódnak Aleppó külső negyedeiben. A többi városrészben pedig a távolabb felrobbanó bombák és a golyózáporok hangja, valamint az emberrablás és a gyilkosságok folytonos veszélye teszi próbára az idegeket.

A benzinhiány és a közbiztonság helyzete miatt az utcák üresek, a pékek kifogytak a lisztből, a szemetet senki sem viszi el, az áramot és a vizet korlátozzák, és senki nem mozdul ki otthonról. Csak a menekültek, akik otthagyták általában igen szerény otthonukat és kevéske ingóságukat, megszöktek a háborús övezetekből, és itt kóborolnak az utcákon menedéket keresve. Parkokban és iskolákban húzódnak meg. A hatóságok harminc iskolát nyitottak ki a menekültek elszállásolására, de csak az épületet biztosítják, az ellátást a civil szervezetekre bízzák.

Közösségünk jelenleg ötven tagot számlál, zömében fiatalokat. Három, egymással szomszédos iskola ellátását vállaltuk magunkra Aleppó egyik külvárosi negyedében, amit az aleppói keresztények Dzsabal-El-Szaidnak (Miasszonyunk dombjának), a muzulmánok pedig Sejk-Makszudnak hívnak. Nagyjából kilencszáz ember van itt összezsúfolódva, főleg családok 4-8 gyerekkel, mind Szíriában élő muzulmánok, de különböző etnikum képviselői: arabok, türkmének, kurdok, romák.

A mi munkánk több szinten zajlik. Először is igyekszünk biztosítani számukra a lakhatás alapvető feltételeit: matracokat, törölközőket, ivóvizet. Azután az élelmet: iftárt (napnyugta utáni étkezést, mivel a Ramadán időszakában vagyunk) a felnőtteknek, napi háromszori étkezést a gyerekeknek, és tejet a csecsemőknek. Ezen kívül a higiéniai körülményeket: egészségügyi eszközöket, a helyiségek, illetve a mellékhelyiségek tisztántartását… Végül pedig az egészségügyi ellátást: indítottunk egy mozgó orvosi szolgálatot fiatal orvosokkal, akik körbejárnak, hogy ellássák a betegeket, és ingyenesen gyógyszereket biztosítanak számukra.

Ne feledjük, hogy ezek az emberek abban az egy szál ruhában hagyták el az otthonukat, ami épp rajtuk volt. Ezért igyekszünk ruhákat szerezni nekik, főként a csecsemőknek és a gyerekeknek. Elsősorban a gyerekekkel foglalkozunk. Igyekszünk elfeledtetni velük a háborút és a nyomort. Huszonöt fiatal marista váltja egymást mellettük reggeltől estig, és játszik velük, illetve tanítja őket.

De mindaz, amit teszünk, semmit sem érne, ha nem közös értékrend mentén cselekednénk: ha nem tisztelnénk a másikat, ha nem testvérként bánnánk vele, hanem szegény segítségre szorulóként, ha nem lennénk alázatosak, ha nem úgy közelednénk hozzájuk, hogy megőrizhessék méltóságukat, és a gyerekekkel nem az atyáskodás teljes mellőzésével foglalkoznánk.

Cserébe láthatjuk a gyermekek arcára visszatérő mosolyt és a felnőttek tekintetében tükröződő testvéri érzéseket (…). Számunkra ez a legnagyobb fizetség.”
Magyar Kurír


Legalább 48 iráni síita zarándokot ejtettek foglyul Szíriában a damaszkuszi nemzetközi repülőtérről vezető úton – közölte az Al-Alam iráni tévécsatorna képviselője Damaszkuszban.
A zarándokokat szállító autóbusz megállt az ellenőrzőponton, amelyet a Szíria szabad hadseregének fegyveresei állítottak fel Damaszkusz elővárosában. Előzetes értesülések szerint a foglyul ejtettek között nincsenek se nők se gyerekek.
Szíriában az iráni zarándokok a Sayedah Zeinab mecsetet látogatják Damaszkuszban, valamint egyéb szentélyeket. Nem ez az első eset az irániak foglyul ejtésére a szíriai válság kezdete óta.
ruvr.ru
Legalább 48 iráni síita zarándokot ejtettek foglyul Szíriában a damaszkuszi nemzetközi repülőtérről vezető úton – közölte az Al-Alam iráni tévécsatorna képviselője Damaszkuszban.
A zarándokokat szállító autóbusz megállt az ellenőrzőponton, amelyet a Szíria szabad hadseregének fegyveresei állítottak fel Damaszkusz elővárosában. Előzetes értesülések szerint a foglyul ejtettek között nincsenek se nők se gyerekek.
Szíriában az iráni zarándokok a Sayedah Zeinab mecsetet látogatják Damaszkuszban, valamint egyéb szentélyeket. Nem ez az első eset az irániak foglyul ejtésére a szíriai válság kezdete óta.
ruvr.ru

 

Washington titokban segíti a szíriai fegyvereseket

Ankara és Washington lépése meghiúsította Kofi Annan béketervét. A politikai elemzők úgy vélik, hogy a szíriai beavatkozás a közljövőben be fog következni, még az ENSZ Biztonsági Tanácsának szankcióit megkerülve is.
A Reuter értesülései szerint a Szíriai szabad hadsereg fegyveresei Washingtontól kapnak segítséget: ezt személyesen Barack Obama rendelte el néhány hónappal ezelőtt. Egy titkos törökországi bázisra az amerikai hírszerzés képviselőit küldték el. Éppen ott, Adan városának közelében állomásoznak jelenleg a szíriai lázadók. A Fehér Ház nem kommentálta ezeket a jelentéseket. Csupán idő kérdése, hogy Washington megerősítse ezeket a kiszivárogattásokat – állítja Borisz Dolgov keletkutató:
Az Egyesült Államok a CIA-én keresztül és a török csatornákon keresztül fegyverrel látják el, finanszírozzák a szabad szíriai hadsereg lázadóit és más radikális szervezeteket. Ez régóta köztudott. Van egy bázis Törökországban: Incirlik. A bázis közelében található az ún. szíriai fegyveres felkelők csoportjának központja, ahol a CIA képviselői találhatóak.
Washington anyagilag is támogatja a felkelőket Szíriában. Az amerikai külügyminisztérium 25 millió dollárt különített el a «nem katonai jellegű költségekre», beleértve a kommunikációs eszközök szállítását is. A lázadókkal aktívan együttműködik Törökország is. Különböző források szerint az emúlt hónapokban a lázadóknak nem cask kézi lőfegyverekből álló szállítmányokat, hanem hordozható légvédelmi rendszereket is küldtek.
Ankara és Washington lépése újabb szintre emeli a szíriai konfliktust – jegyezte meg Gumer Isaev politológus-keletkutató:
Természetesen a hasonló fegyverszállítmányok megszegik azokat az elveket, amelyek Kofi Annan tervének alapját képezték. A béketeremtés kezdeményezésének hátterében fegyvereket szállítanak a konfliktusban résztvevő egyik fél számára, ezért abszurd dolog a helyzet rendezéséről beszélni. Emellett megjegyezném az orosz fegyverszállítmányokat érintő hisztériát, habár ez az államok közötti kétoldalú kapcsolatok részét képezi. A nyugat azonban előtérbe helyezi ezt a témát, hogy a saját szállítmányait igazolja.
A szakértők megjegyezték, hogy most lényegében véve egy Szíria elleni invázió előkészítése folyik az ENSZ határozatának ellenére. A Biztonsági Tanácsban a bevatakozás forgatókönyvét Oroszország és Kína hátráltatja. Ugyanakkor a szíriai ellenzék támogatói igyekeznek siettetni az eseményeket.
Az elmúlt néhány napban a szíriai kormány katonái folytatják a fegyveresekkel való harcot az ország második legjelentősebb városában, Aleppoban. Emellett Törökország megkezdte csapatai aktív összevonását a Szíriával határos területek mentén. Szerdán itt megkezdték a tankok bevetését.
A szíriai csapatok hozzáláttak az Aleppo elleni végső támadáshoz
A kormányzati csapatok hozzáláttak Aleppo végső támadásához. Szíria északi fővárosához a felkelés-ellenes elit csapatok 20 000 katonáját rendeltek.
A libanoni Al-Manar tévécsatorna közlése szerint a csapatok a fegyveresek által három irányból bevett Salah-ad-Din kerület irányába mozognak. A tüzérség és a helikopterek pontos csapásokat mérnek a szomszédos városrészekre, ahol a fegyveres ellenzék koncentrálódik.
A harcok Aleppo környkén folynak, Anadan, Azaz, Tell Rifaat településeken, ahonnan az ún. ”Szabad szíriai hadsereg” igyekszik erősítést küldeni.
ruvr.ru



Húszezer katona rohamozta meg Aleppo városát


Szíriai katonai források szerint, Aleppo városában 20 ezer katona támadja a lázadókat. Az akcióban katonai repülőgépeket és helikoptereket is bevetettek. A városban tűzharc folyik. A lázadók szintén kiegészítették csapataikat.
A szíriai kormány azt állítja, hogy elűzték a lázadókat Damaszkusz minden részéből.
Az Al-Arabia TV-csatorna iráni túszokról mutatott be videót
Az Al-Arabia TV-csatorna bemutatott egy videót, amelyen szíriai lázadók által elfogott iráni zarándokok láthatóak. A lázadók azt állítják, hogy a 48 elfogott között az Iszlám Forradalom Őreinek testülete tagjai is vannak.
A zarándokokat szombaton rabolták el. Az szíriai iráni konzul akkor azt állította, hogy tudja a fogva tartottak pontos helyét. Az iráni diplomácia a fegyveres csoportokat vádolta az elrablásban. Később az iráni állami televízióban ugyanezt a verziót mutatták be.
Irán hivatalosan Törökország és Katar segítségét is kérte az elraboltak kiszabadításában.
Az első szíriai űrhajós Törökországba menekült
Az első szíriai űrhajós, Mohammed Ahmed Farisz átállt az ellenzék oldalára és ma Törökországba érkezett – közölte a török média.
Mohammed Ahmed Farisz 1987-ben a Szojuz TM-3 szovjet űrhajó fedélzetén a Mir űrállomásra érkezett, ahol felvételeket készített a közel-keleti térségről. Az űrutazás után azonnal visszatért a szíriai légierőhöz.
Támadás ért egy katonai bázist Törökországban: 19 halott
A török kormány közleménye szerint, 19 ember meghalt, amikor az ország dél-keleti részén fekvő katonai bázist kurd támadás ért.
A tűzharcban 11 lázadó, 6 török katona és 2 civil halt meg, 15 katona pedig megsérült.
A Kurd Munkáspárt tagjai 1984 óta harcolnak Kurdisztán függetlenségéért, amelynek következtében már több ezer ember vesztette életét.
ruvr.ru

Orosz hadihajók Szíriában: egy politikai jelzés az Egyesült Államoknak


Oroszország hajókat küld Szíriába, a Moszkva által bérelt Tantuszi kikötőbe, fedélzetükön több száz haditengerésszel.
Az orosz hadsereg szerint a partraszálló hajók mindegyikén 120 felfegyverzett haditengerész van. A hajók az elkövetkező napokban meglátogatják Szíriát, és néhány napot ott töltenek.
A hajók küldetésének pontos természete továbbra sem világos. Míg az orosz hírügynökségek egy magas rangú tisztre hivatkozva azt állítják, hogy friss étel és víz vételezése céljából kötnek ki a hajók, néhány riport azt sugallja, hogy az orosz haditengerészek Tartuszban maradnak, hogy a kikötő orosz személyzetét megvédhessék.
Egy meg nem nevezett tengerészeti forrás pénteken azt nyilatkozta, hogy a hajók jelenleg egy tervezett hadgyakorlaton vesznek részt a Földközi-tengeren, és Tartusz felkeresése után a Boszporusz és az Fekete tenger felé veszik útjukat, Novorosszijszk orosz kikötője felé.
A Press TV meginterjúvolta Vicseszláv Maluzov közel-kelet szakértőt, hogy a témát jobban megvitathassuk. Alább az interjú közelítő leirata olvasható.
Press TV: Önnek mi az olvasata Moszkva azon döntéséről, hogy három partraszálló deszanthajót küld tengerészgyalogosokkal a fedélzetükön a szíriai Tartusz kikötőjében levő tengerészeti komplexumába?
Maluzov: A három nagy haditengerészeti hajó feltűnése Tartuszban ezekben a napokban, mikor az USA bejelenti, hogy növeli támogatását fegyverek és pénz formájában egyaránt a szír ellenállás felé, természetesen egy válaszlépés Oroszország részéről az amerikai álláspont ellenében.
Azt hiszem, hogy a látogatás hivatalos célja az, hogy a három orosz flotta, az északi, a távol-keleti és a földközi-tengeri flották találkozzanak a Fekete-tengeren, és ezen út során állnak meg csupán Tartuszban a hajók, melyek mindegyikének fedélzetén 120 tengerészgyalogos, és azok teljes fegyverzete megtalálható.
Úgy vélem, hogy ez egy politikai látogatás, egy jelzés az Egyesült Államok felé és Törökország felé, amely a szír határon harckocsi összevonásokat végez. Egy jelzés, hogy Oroszország a közeljövőben nem tervezi feladni korábbi álláspontját Szíriát illetően.
Összességében úgy vélem, hogy ha Kofi Annan pozícióját is tekintetbe vesszük, a visszavonulását, valamint a párbeszédet Szíriáról az ENSZ közgyűlésén, hogy az USA nem tervezi feladni a militáns csoportokat bátorító álláspontját Szíria ügyében.
Teljesen világos, hogy ez minden nemzetközi törvény megszegése, és az ENSZ azon Chartájának megszegése, mely minden, különösképpen katonai-, beavatkozást megtilt más országok belügyeibe.
Úgy hiszem, hogy a nemzetközi jogot nem ismerő Amerikai Egyesült Államok egy új politikát hirdetett a XXI. századra, azt, hogy többé nem tisztel semmilyen nemzetközi törvényt, nem tiszteli a népakaratot. Hisz kik is harcolnak most a szír kormány ellenében? Főként külföldiek, akiket kívülről küldtek és bátorítottak fel erre.
Úgy gondolom, hogy mindaz a gyanúsítgatás Kína és Oroszország ellen, nem igazságos az USA helyzetét figyelembe véve egy nagy hazugság, hogy miattuk tart itt a konfliktus. Nem érthetünk egyet azokkal az USA hivatalnokokkal, akik Oroszországot teszik felelőssé Kofi Annan béketervének aláaknázása ügyében.
Én ezt mondom, hogy Kofi Annan küldetését eleve elutasította az USA, akik azt mondták, hogy nekik nem ez a céljuk ezzel a küldetéssel. A küldetés célja az kell legyen, hogy leváltja a jelenlegi vezetést Szíriában. Nem ez volt a Biztonsági Tanács döntése, hisz a BT békét szeretett volna Szíriának, ám a USA háborút akart.
Ebben a helyzetben azt mondom, hogy a szír kormánynak nem szabad megkötnie a kezét, bármilyen módszereket alkalmazhat, bármi áron meg kell állítania a vérontást az országában. A szír hatalom legitim joga, hogy bármilyen rendelkezésére álló erőt használjon, hogy befejeződjön a vérontás.
Úgy vélem, hogy Oroszország minden erőfeszítést megtesz a nemzetközi szinten azért, hogy meggátolja a nyílt beavatkozást Szíriában Törökország, Libanon, vagy bármely más ország irányából. Azt hiszem, hogy a közvetlenül nem avatkoznak be az amerikaiak sem, ám fedetten igen: modern fegyvereket, tankok és repülőgépek ellen szállítható rakétákat szállítanak többek között.
Szerintem ez sem a háború, sem a béke felé nem vezet. Oroszország a békét választotta, Amerika a háborút.
Press TV: Minden tiszteletem az Öné, de nem csupán az USA űzött gúnyt a nemzetközi jogból, és ezzel lényegében az ENSZ-ből is, ahogy ön említette, de egyben Franciaország és az Egyesült Királyság is, más országokkal egyetemben.
Maluzov: Úgy gondolom, hogy az orosz katonai jelenét a tengeren, Tartusznál, a mindenki által független államként hivatalosan is elismert Szíria területén vita kérdése lenne Oroszország és az USA között.
Nem gondolom, hogy bármilyen esetben egy ilyen békés manőverezés katonai szembenállást okozhat Oroszország és az USA között. Azt gondolom, hogy a politika keretein belül maradva jutott Oroszország arra a döntésre, hogy katonai erőt fog a szír földön kialakuló eseményeket illető politikai álláspontjának hangsúlyozására használni.
Azt hiszem, hogy ez egy határozott álláspont, egy diplomáciai álláspont, mely magában foglalja az ENSZ-béli tanácskozásokon elfoglalt orosz álláspontot is, azt a helyzetet illetően is, amikor a szaúdiak azt ajánlották, hogy a szír kormányt kéne hibáztatni a túlkapásokért, ha a szír elnök hajlandó lenne visszavonulni.
Úgy gondolom, hogy még az ENSZ Közgyűlésnek sincs joga ilyen kérdéseket megvitatni. Bármely a világbékét illető kérdés a Biztonsági Tanács jogköre, nem a Közgyűlés üléseié.
Úgy vélem, hogy ez egy nagyon régi viszály Oroszország és az USA között, mely egész az 50-es évekig, a koreai háborúig nyúlik vissza. Amikor az USA nyomást gyakorolt az oroszokra – akkor szovjetekre – hogy az ENSZ közgyűlésdöntését ismerjék el magasabbrendűként, mint a Biztonsági Tanácsét.
Az ENSZ Chartája egy másik választ is ad ezekre a kérdésekre. Ez egy nagyon régi vita Washington és Moszkva között, és úgy gondolom, hogy Washington ismét ugyanazokat az eszközöket alkalmazza a közel-keleti geopolitikai céljai eléréséhez is.
Úgy gondolom, hogy Oroszország álláspontja teljesen szilárd, igazságos és az ENSZ Charta jogállásán alapuló.
forrás: PressTV
fordította: Me

A Fehérház séfje szerint a jövő ételei kémiai vegyületekből készülnek majd

Európa legaktívabb gondolkodói az Euroscience Nyílt Fórumon jönnek össze kétévente, hogy megbeszéljék a tudomány legújabb kutatásait, felfedezéseit és újításait. Az idei találkozón, az írországi Dublinban, Bill Yosses, a Fehérház séfje igen nyugtalanító workshopot tartott. Meglátása szerint a jövő ételei nem tartalmaznak majd igazi, természetes hozzávalókat, hanem ehelyett laboratóriumi körülmények között előállított, ételeket utánzó különböző kémiai vegyületekből készülnek majd.
Yosses, néhány élelmiszeripari szakember közreműködésével, megmutatta a hallgatóságnak, hogyan lehet habokból, zseléből, szilárd anyagokból és egyéb élelmiszerszerű kémiai anyagból igazi ételekre hasonlító fogásokat, mint mondjuk citromfelfújtat, vagy a csoki pudingot előállítani. A közönség lehetőséget kapott, hogy megkóstolja a vegyipari csodákat, miközben a szakemberek lelkesen magyarázták, hogy az ilyen „ételeké” a jövő.
„Vesszük ezeket a vegyületeket és elkészítünk egy fogást,” mondja Hervé This, az AgroParisTech kutatóintézet egyik munkatársa. „Nem kellenek többé zöldségek, gyümölcsök, hús vagy hal. Semmi sem kell, csak néhány vegyület. A mi feladatunk pedig, hogy a formát, a színt, az ízeket, a frissességet, tehát minden mást, ami még hiányzik, hozzáadjuk az ételhez,” tette hozzá. Szerinte a hagyományos főzési módszerek, mint mondjuk egy tojás feltörése, és egyáltalán, valódi összetevők használata „olyan, mintha még mindig a középkorban élnénk”.
Bill Yosses, a Fehérház vezető cukrásza, osztja ezeket a nézeteket. Úgy gondolja, hogy a vegyi úton, mesterségesen előállított ételek javítani fognak a konyhaművészet minőségén és a rendelkezésre álló élelmiszerek mennyiségén. A Six One News riportjában elmondta, hogy az általa prezentált információk „segíthetnek a szakácsoknak megérteni mit is csinálnak valójában és ezáltal javíthatnak konyhaművészetükön, nemcsak az ízek, de a higiénia és eltarthatóság terén is.”
„Az a lényeg, hogy megértsük, mi történik főzés közben molekuláris szinten,” magyarázta lelkesen csillogó szemmel. Amikor azonban arról kérdezték, hogy az említett kémiai tudását latba dobva főzi-e meg az elnöki család asztalára kerülő fogásokat, Yosses nevetve válaszolt: „Az elnöki család a hagyományos, mondjuk úgy „boldog”, mindenki számára ismert recepteket részesíti előnyben.”
Bár a fórumon bemutatott futurisztikus ételek ma még ritkaságszámba mennek, ezek a tudományos „fejlesztések”, ha lehet annak nevezni őket, nyugtalanító jövőképet vetítenek az átlagemberek elé, de legalábbis az asztalukra. Egyes tudósok, úgy tűnik meg vannak győződve arról, hogy az ember által előállított mesterséges ételek felülmúlják a természetes táplálékokat és reményeik szerint a széles tömegek is ezek mellé teszik majd le voksukat (amennyiben lesz választásuk).
Magyarán arra számítanak, hogy a tömegek boldogan élnek majd kémiai vegyületekből előállított zöld zselatinpacákon és meghatározhatatlan kekszszerű valamiken, miközben a Fehérház és az elit családok asztalai továbbra is roskadoznak a természetes körülmények között termesztett, egészséges ételektől, mint például, amilyenek Michelle Obama organikus kertjében teremnek.
A cikkhez használt források:
http://www.rte.ie/news/av/2012/0712/media-3342255.html
http://www.medicaldaily.com
http://www.ndtv.com


Forrás: NaturalNews.com