Az EU és az USA óriási katasztrófa előtt áll. A politikusoknak és közgazdászoknak nevezett szélhámosok arról beszélnek, hogy a leépülésből (recesszióból) van kilábalás, melynek már a jeleit láthatjuk is. Ennek az állításnak nincs semmilyen alapja, mert a helyzet fokozatosan tovább romlik, és csak azt a célt szolgálja, hogy az általános nyugtalanságnak, illetve a katasztrófaérzetnek elejét vegye. Kis helyi sikereket felnagyítanak, viszont a valóban rendkívül rossz gazdasági mutatókról nem beszélnek. Mindenki érzi a saját világában, hogy az életminősége milyen mértékben változik, és ezt az érzetet már nem sokáig lehet elnyomni a hazug propagandával.
Hogyan jutott Nyugat-Európa a világuralmi helyzetéből ebbe a kilátástalan állapotba? Az 1800-as évek közepétől az 1900-as évek közepéig az angol-szász világbirodalom és más európai országok szinte korlátlan urai voltak a világnak, úgy gazdaságilag, mint katonailag. A nyersanyag óriási mennyiségben állt a rendelkezésükre, a késztermékek árát -vetélytársak hiányában- kedvük szerint határozták meg. Ez különösen nagy hasznot hajtott, melyet igazságtalannak tartottak a kizsákmányolt országok, de ellene tenni csak igen keveset tudtak. Ennek az állapotnak a fenntartását erős katonai jelenléttel biztosították, és időnként brutális vérengzéseket rendeztek elrettentési szándékkal. Az indiai szipoly felkelés leverése, az afrikai angol-búr háború és a kínai ópium háború (csak a legismertebbeket említve) az egész emberiség történelmének legszégyenteljesebb eseményei közé sorolhatóak a felesleges kegyetlenkedések, népirtások, óriási méretű rablások és fosztogatások miatt. Az egész világra kiterjedő katonai jelenlétet és az állandó háborúkat csak úgy lehetett a saját lakosságukkal elfogadtatni, hogy a rablott javak egy részét leosztották, az általános életszínvonalat úgy megemelték, hogy annak védelmére hivatkozva a társadalom azonosult a politikai elvekkel.
A jóléti társadalmak rákfenéje az, hogy a jólétet -ha lassan is- állandóan emelni kell, különben stagnálás érzete uralkodik el a társadalomban. Ezt ameddig a külső rablás, kizsákmányolás fokozásával biztosítani tudja a hatalom, nincsenek megoldhatatlan társadalmi gondok. Amikor már a rablás, kizsákmányolás nem tudta fedezni az igényeket, akkor sem az önmérséklet elvét alkalmazták, hanem egymás közötti háborúkkal igyekeztek a kérdést megoldani. A két világháború és a nagy gazdasági válság azonban nem oldotta meg ezt a súlyos problémát, hanem tovább növelte azzal, hogy több nagyhatalmi (világhatalmi) tényező keletkezett. Amelyeknek szintén nyersanyag, félkésztermék kellet és amik szintén el akarták adni a késztermékeiket. Katonailag ezt már megoldani nem lehetett az erők kiegyensúlyozottsága miatt, ezért politikai és gazdasági síkon alakult ki egy kíméletlen háború. A politikai harc a gyarmatok felszabadulásával véget vetett az olcsó nyersanyagáraknak. A piacért folytatott harc következtében a késztermékek árai viszont drasztikusan csökkentek. Ez olyan gondokat okozott a nyugati társadalmakban, melyeket feloldani a mai napig nem tudtak. A munkásmozgalmak megerősödésével, különösen a kommunista elvet követő radikálisok miatt a belső kizsákmányolás lehetősége igen korlátozottá vált, és azt a szociális-jóléti hálót, mely a szabadrablás idejéből maradt meg, fenntartani egyre nehezebbé vált. A megszokott jólétet és kényelmet a politikai vezetés hitelekből, a lakosság a fogyasztás korlátozásával, a gyermekvállalás és a közösségi gondolkodásmód elutasításával próbálta fenntartani.
Egy német átlagkeresete hatszorosa egy magyarénak. Ma már ezt képtelen megtermelni úgy, hogy a különböző járulékokat és költségeket is beleszámítjuk. Európa más országaiban már ez jó ideje így van, és csak hitelből tudnak létezni. Fedezetlen hitelből.
Az eladósodás és a népességfogyás katasztrofális mértékűvé vált, és visszafordíthatatlanná tette a leépülés folyamatát. Azonban nem ez a legnagyobb gond, de hogy tisztán lássuk ezt a körülményt is, nézzük végig az alábbi kis filmet.
Nem az iszlám vallás térnyerése a gond, hanem a demográfiai katasztrófahelyzet, és nem csak az EU és az USA vonatkozásában. A világ lakossága az elmúlt tíz évben egymilliárd fővel növekedett. A következő nyolc évben újabb egymilliárd fővel fog növekedni. Döntő többségében Ázsiában. Ez újabb egymilliárd fogyasztót, és sok száz millió termelőt jelent. Míg Európában az alacsony születések száma nélkülözéseket, és a későbbiek során általános elszegényedést fog okozni, mert nem lesz aki előállítsa a javakat (nyugdíjak, szociális háló, beruházások, stb. alapjait), addig Kelet egy soha nem látott fejlődés előtt áll. (Ennek egyik bizonyítéka a pekingi és a londoni olimpia összehasonlításának a mérlege. A pekingi egy fejlődési demonstráció volt, míg a londoni egy szegényházi tollasbálhoz hasonlítható csak.) A nyugati átlagember alapelvárása az élettől a kényelem és a szórakozás, a keleti ember alapelvárása a munka, melyben bizonyíthatja egész emberségét, tudását, rátermettségét. Keleten mindenki dolgozni akar - és vásárolni. Nyugaton mindenki vásárolni - és egy kicsit dolgozni.
A nyugati társadalmak reménytelenül eladósodtak, ezzel szemben keleten óriási aktívumok képződnek. Soha nem látott nagyságrendű beruházások, műszaki fejlesztések, A vereséget a Nyugat katonailag megakadályozni már képtelen, ezért a maradék erejével belső viszályokat szít és igyekszik helyi háborúkkal elvonni gazdasági ellenfeleitől az energiahordozókat. Ez a művelet már nem befolyásolja, legfeljebb egy kissé késlelteti a végjáték eredményét. Erre készülnek is az USA és az EU vezetői, de nem úgy, ahogy az elvárható lenne, hanem az alábbiakban bemutatott kisfilm szerint.
Ez a liberális alapállású filmbetét bizonyítja, hogy nem a bajok igazi forrását, a társadalmi igazságtalanságot, egy szűk (zsidó) réteg mindenkit felháborító tobzódását, a világ gyengébb országainak a terrorizálását akarják megszüntetni, hanem a tiltakozókat fogják likvidálni. Ez nem oldja meg a gondjaikat, legfeljebb egy rövid ideig biztosítja a gettósított ország uralkodó köreinek az életben maradását. A terrorral fenntartott rend mindig rövid életű. Mint már az EU és az USA is. Nem az a kérdés, hogy összeomlik-e ez a képlet, hanem az, hogy hogyan? Elrothad mint egy AIDS-es, vérbajos, vagy leprás, vagy lesz ereje egy végső, hősi befejezéshez?
Ezzel persze még nincs vége semminek, csak egy beteg, életképtelen világrész tűnik el a történelem süllyesztőjében, a fehér fajnak nevezett lakóival együtt. Nekünk ez semmit nem jelent, mert mi ázsiaiak vagyunk (Orbántól idézve), a hunok leszármazottjai, a kínaiak rokonai. A harmadik kisfilm talán helyre billenti megkeseredett kedélyállapotunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése