2012. szeptember 3., hétfő

Egyre több néger vallja magát zsidónak és alijázna Izraelbe. Összenő, ami összetartozik ?

Az utóbbi 15 évben számos afrikai törzs újra felfedezte zsidó gyökereit, mondja egy izraeli kutatónő. Shalva Weil antropológus, az etiópiai zsidó közösségek szakértője szerint ezen afrikai csoportok mindegyikének megvan a maga sajátos története.
Példaként a lemba etnikumot említi. Ennek a Zimbabwéban, Mozambikban és Malawiban élő 70 ezer fős keresztény törzsnek a vezetői azt állítják, hogy jemeni zsidók leszármazottjai. Azt várják, hogy elismerjék a zsidóságukat, és anyagi segítséget kértek dél-afrikai hitsorsosaiktól zsinagógák építésére.
Ami a nigériai ibó zsidókat illeti, ők azt mondják magukról, hogy évszázadokkal korábban Afrikába érkezett szíriai és portugál zsidóktól származnak. Rituális módon vágják le az állataikat, betartják a családi "tisztasági" törvényeket és fiúgyermekeiket körülmetélik a nyolcadik napon (akárcsak egykor Jézus Krisztust).
"Fontos, hogy az izraeliek megértsék, több milliónyi afrikai zsidónak tekinti magát, egyesek közülük még a halakha (a zsidó vallási törvény) szerint is zsidónak minősülnek. Az ő szempontjukból az elveszett törzsektől származnak, és biztosak benne, hogy az Ígéret földje várja őket", magyarázza Weil, azt is hozzátéve, hogy ott viszont egyáltalán nem látnák őket szívesen, amint azt az etiópiai zsidókat sújtó mindennapi rasszizmus is ékesen bizonyítja.


Otthonvédők: “A közjegyzőket is utoléri majd az elszámoltatás…”


Hiteles Magyar: “A bankok a közjegyzőkre hárítják a felelősséget…
Ahogy telik az idő, a devizahitelesek egyre több keresetet adnak be a bíróságra, és egyre többen merik számon kérni bankjukon a kialakult helyzetet. Ez eredményezheti azt, hogy egyre több szerződési feltételről derül ki, hogy tisztességtelen, egyre inkább bebizonyosodik az, hogy az adósok csalás áldozatai lettek.
A bankok is egyre inkább belebonyolódnak magyarázataikba, ellentmondanak saját maguknak, végső érvként pedig hátba támadják az eddig jó pajtásként, és cinkostársként viselkedő közjegyzőket.
Nem egyszer fordult elő, hogy az adós által írt panaszlevélre válaszolva, vagy egy peren kívüli megállapodási kísérlet tárgyalásán a bankok által adott válasz az, hogy ragaszkodnak a szerződésben és a közjegyzői okiratba foglaltakhoz. Ha a szerződés nem felelt volna meg a jogszabályoknak, tisztességtelen feltételeket tartalmazott volna, akkor a közjegyzők nem foglalták volna azt okiratba.
Ezzel is utalva a 1991. évi XLI. törvény (a közjegyzőkről) 3. paragrafusára:
3. § (1) A közjegyző köteles megtagadni a közreműködését, ha az kötelességeivel nem egyeztethető össze, így különösen ha közreműködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésére irányul, illetőleg amelynek célja tiltott vagy tisztességtelen.
(2) Ha a közjegyző az eljárása során aggályos körülményt észlel, de a közreműködés megtagadására nincs ok, köteles e körülményre a fél figyelmét felhívni és ezt az iratban feltüntetni. Ha a fél ez ellen tiltakozik, a közjegyző a közreműködését megtagadja.
A bankok szerint, ha a szerződés nem felel meg a jogszabályoknak, tisztességtelen, akkor ezért teljes körűen, és kizárólagosan a közjegyzőknek kell vállalnia a felelősséget, illetve az esetleges jogkövetkezményeket. Ebbe a bank nem szólhat bele, és nem is kíván beleavatkozni, az a közjegyzők dolga.
Na, ez az a pont, ami várható volt előbb-utóbb, ha már szorít a cipő. A közjegyzők a bankok védelmében mindent elkövettek, és elkövetnek a mai napig, amit csak módjukban áll.
A hitelesmagyar.com többször tájékoztatta a közjegyzőket, miszerint tevékenységük nem felel meg a jogszabályoknak. Mégis sorra adják ki a végrehajtáshoz a tanúsítványokat, és záradékokat, amik alapján az átvert adósokat kilakoltatják, és elveszik mindenét.
A közjegyzők ahelyett, hogy végig gondolták volna azt, hogy tettük milyen következményekkel jár, inkább feljelentik azokat az adósokat, akik kilátásba helyezik, hogy kártérítési pert kezdeményeznek jogsértő tevékenységük miatt.
A tisztelt közjegyzők, most úgy néz ki, hogy egyedül maradnak. A bankok kiállnak a hátuk mögül, sőt a teljes felelősséget rájuk hárítják.
Ezért joggal feltételezhetjük, hogy a közjegyzőkre kötött 50 milliós felelősségbiztosítás nagyon nem lesz elég az adósok kártalanítására.”
hitelesmagyar.comfeherkemeny.com
Az EMM Otthonvédők megjegyzése: “Egy gazember, nem gazember. A magyar nép ekkora mértékű kifosztását, pusztán csak egy végrehajtó, vagy egy bank, – nem tudta volna ilyen eredményességgel realizálni. – Még akkor is, ha sülve-főve együtt vannak, minden módon összejátszanak, titkosított üzeneteket váltanak.
Ilyen mértékű kifosztáshoz bizony, egy egész maffia szervezet kell; – melybe a bankokon és a végrehajtókon kívül, jó néhány korrupt bíró, bírósági titkár, lefizetett rendőrtiszt, és számtalan közjegyző is beletartozik. – És lám, a cinkosok már egymásra kezdik kenni a felelősséget.
Hamarosan a “dalolás” is elkezdődik. Ez azonban mit sem változtat azon a tényen, – ha egyszer, – nem is olyan sokára, – ez a velejéig romlott és gonosz rendszer megbukik, – minden a népet fosztogató bűnös, elszámoltatás alá kerül. Ki, ki bűnei nagyságához mérten, – de fizetni fog.”
SzRTI

Magyarországot kirabolták - itt vannak a tények...
.

Magyarországról a nyolcvanas évek óta 242 milliárd dollárnyi magántőkét menekítettek ki a világ különböző adóparadicsomaiba.
Most akkor ezt forintosítjuk, hogy a nagyságrend mégjobban látszódjon: 48, 000, 000, 000, 000, azaz 48 ezer milliárd forintot!!! (200 forintos dollár árfolyamon)l. Sajnos hazánk ezzel az eredménnyel a világon a 12. helyen áll a kirabolt országok között.
Sokkal korruptabb hírben álló országokat, például Ukrajnát, Törökországot és Kazahsztánt is megelőzzük, ezt egy nemzetközi jelentés állítja.

John Christensen a Hetek című újságnak ma elmondta, hogy példátlan, hogy egy ország a teljes államadósságának két és félszeresét külföldre engedje úgy, hogy abból semmiféle bevétele nem származik. A megdöbbentő adatok arra utalnak, hogy az elmúlt 30 év sorozatos külföldi hitelfelvételei és megszorításai jórészt értelmetlenül történtek.

Offshore számlákon az államadósság duplája! Ez az államadósság két és félszerese!!!

John Christensen, a Tax Justice Network igazgatója. Közgazdász, korábban offshore bankár volt.

Többéves kutatás után a héten jelent meg az első átfogó világjelentés az adóparadicsomokba menekített magánvagyonokról. Az igazságos adózásért küzdő, vezető közgazdászokból és bankszakemberekből álló Tax Justice Network civil szervezet azt állítja, hogy 2010 végén legalább 21 ezer milliárd dollár értékű magánvagyon rejtőzött offshore számlákon. Ez az összeg - ami csak a pénzeszközöket vette számba, és nem tartalmazza az offshore ingatlanokat, jachtokat és céges tulajdont - megegyezik az Egyesült Államok és Japán együttes éves nemzeti össztermékével (GDP).

"Az adóparadicsomok száma a gazdasági válság óta folyamatosan növekszik, csakúgy mint az ide menekített vagyonok mértéke" - mondta a Heteknek a Tax Justice Network igazgatója, John Christensen. Jelenleg 73 ilyen állam és önálló adójogi státussal rendelkező tartomány van, amelyek a nulla összegű vagy minimális adókulcsok mellett titoktartást - beazonosíthatatlan tulajdonú, anonim számlákat, alapítványokat és cégeket - kínálnak a külföldiek számára. "Az adóparadicsomokba nem azért viszik a vagyonokat, hogy ott kedvezőbb feltételek mellett forgassák a tőkét. A legtöbb ilyen helyre a milliárdosok be sem teszik a lábukat, nem költenek és nem termelnek itt, egyszerűen csak odaviszik a pénzüket, hogy teljesen kivonják az országuk adózása alól" - állítja Christensen.

Az offshore ára (The Price of Offshore) című kutatás során a világ legnagyobb adatbázisainak, a nemzetközi szervezetek jelentéseinek és az egyes országok költségvetési összesítéseinek felhasználásával a kutatók azt állapították meg, hogy a világgazdaság "fekete lyukaiban" több pénz tűnt el adómentesen az elmúlt években, mint amennyit a kormányok megpróbáltak - az adófizetők pénzéből - a válságkezelésre biztosítani. "Ezek a pénzek nem vesznek részt az értékteremtésben, nem teremtenek munkahelyeket, legfeljebb a spekulatív tőkepiacokon jelennek meg" - állítja Christensen, aki elmondta: a legnagyobb offshore vagyonokat nem ismeretlen "no name" bankok, hanem a világ top pénzintézetei kezelik. A pénzügyi válság éveiben a világ 50 legnagyobb bankja évente 16 százalékkal növelte az ügyfeleik által offshore számlákon elhelyezett összegeket. Ez a privátbanki prémium szolgáltatás a legjövedelmezőbb banki üzletág, ennek ellenére a bankok egy része állami mentőövet igényelt. "A szuper bankokon belül is kiemelkedik három pénzintézet - a svájci UBS, a szintén svájci Credit Suisse és az amerikai Goldman Sachs -, amelyek a világelit kedvenc bankjai. Ezek mind prémium szolgáltatást nyújtanak és kiterjedt hálózattal rendelkeznek a népszerű adóparadicsomokban."

Európából Magyarország a legnagyobb kirabolt ország! Senki nem tud megelőzni bennünket...

Tekintve, hogy a kommunizmus alatt nem léteztek jelentős magánvagyonok, ezért megkockáztatható az állítás, hogy a 242 milliárd dollárnyi offshore pénz nagy része a privatizáció során került magánkézbe.

Az ország ezzel kétszeresen is pórul járt: a gyakran érték alatt dobra vert állami javak nem is maradtak az országban, hanem adómentesen külföldön fialtak tovább. Magyarországnak maradt a folyamatos eladósodás, hitelfelvételek és megszorítások ördögi köre - kormányzatoktól függetlenül. Ráadásul a magyar offshore milliárdosok közül még Berezovszkijok és Abramovicsok sem kerültek ki.

Pedig a külföldi milliárdosokat sorozatban termelő Oroszországból is csak alig több mint háromszor annyi pénzt sikerült külföldre juttatni, mint Magyarországról.

Ráadásul Magyarországnak nem volt olyan vezetője sem, mint Vlagyimir Putyin, aki - vitatható módszerekkel, de - hazahozatta az offshore paradicsomokba síbolt vagyonok jelentős részét. Ebből a szempontból új megvilágításba kerülhet a magyar adósságválság: valóban nem lett volna szükség IMF-re és uniós mentőövre - de Bokros-, Gyurcsány- és Orbán-csomagra sem -, ha a politikai elit az elmúlt 20-25 évben hatékonyan fellép az országkárosító jelenséggel szemben.

A jelentés nemcsak az egyes országok veszteségét vizsgálta, hanem a nyerteseket is. "A szupergazdagok egyre jobban elhúznak. Ma a világ összes magánvagyonának mintegy 30 százaléka egy nagyobb futballstadionnyi ember - 91 ezer fő - kezében van. Ők azok, akiknek egyenként 30 millió dollárt meghaladó vagyonuk van. Utánuk következnek az 1-30 milliárd dollár közötti vagyonnal rendelkezők (9,3 millióan), akik a világ magánvagyonának további 51 százalékát birtokolják. Ez a maroknyi elit - amely a világ lakosságának 0,14 százalékát teszi ki - négyszer annyi pénzzel (44 800 milliárd dollárral) rendelkezik, mint a többi 6,7 milliárd ember - a világ lakosságának 99,86 százaléka -, akik nem dollármilliomosok. Ennek a hatalmas vagyonnak a fele (a szupergazdagok esetében a 70 százaléka) offshore számlákon van. A számok azt mutatják, hogy az Occupy-mozgalom híres jelszava - "mi vagyunk a 99 százalék, ők az 1 százalék" - inkább alulbecsülte a valóságot.

A hangzatos ígéretek ellenére ezen a téren nagyon gyenge a nemzetközi felügyelet. Hiába ígért például a G20-csoport hathatós összefogást, a gyakorlatban nem sok történt. Ezért az egyes országok - például a német adóhatóság - megpróbálnak a feketepiacon hozzájutni bizalmas adatokhoz a külföldre menekített vagyonokról.

"Ez a globalizáció gyenge pontja - mondja Christensen. - Felszabadítottuk a globális tőkemozgásokat, de nem szerveztük meg az együttműködést az országok között, hogy a pénz ne tűnhessen el az adóparadicsomokba. Ezért azt javasoljuk, hogy a világ valamennyi országának részvételével jöjjön létre egy globális adózási egyezmény. Ez automatikus információcserét biztosítana az adóhatóságok között. Csak azok a bankok működhetnének, amelyek alávetik magukat az offshore információk átadásának, beleértve az offshore cégek, részvénytársaságok és alapítványok valódi tulajdonosainak adatait is."

A szakember elismeri, hogy ez nem fog egyik évről a másikra megtörténni, de - mint mondja - az adómentes vagyonokból származó jövedelem megadóztatása olyan jövedelmet szabadíthat fel, ami megoldást jelentene például az európai adósságválság megoldására vagy számos ínségben élő ország valódi megmentésére.

Forrás: Hetek

A kérdés, hogy ki és kik voltak a felelőssek hazánkban ebben a rablássorozatban?
Miért nem vonnak senkit felelősségre? Ha valaki egy szalámit lop a boltból, azt egy életre megbélyegzik, aki milliárd dollárokat lop el az pedig az elithez tartozik.

Mit kezdjen a gyerek a kudarccal és hogyan érjen el sikereket?

Sajnos nem tudjuk mindig megkímélni a gyerekeinket a kudarctól, bárhogy is szeretnénk. A pszichológus szerző arról ír, hogy ha okosan és empatikusan állunk hozzá, elérhetjük, hogy erőt merítsen a tapasztalatból. Attól, hogy valami nem, vagy nem úgy sikerül, még értékelhetjük az erőfeszítést, amit tett.

"Az egyik fontos dolog, amit a gyermek megtanul tőlünk, hogyan viselje a kudarcot. Hiszen kudarcok mindenki életében vannak, és sem az iskolai oktatók, sem a kortársak, sem a média nem nyújt mindig releváns segítséget ezek viselésére. Az óvónőkben általában még megvan az a tudás (és a szándék), hogyha valamiben kevésbé ügyes a gyermek, biztatással, bátorítással reagáljanak. Természetesen, sok a motiválni tudó, lelkesítő (iskolai) pedagógus is. Mégis, az iskolában már nem ritka, hogy a sikertelenséget valamiféle jellemhibaként kezelik, amiért megrovást érdemel a diák.
Időnként még a sportban nyújtott alacsonyabb teljesítmény, vagy a rajzügyesség hiánya miatt is megbélyegzik a gyermeket, ahelyett, hogy mindig saját képességeihez mérten értékelnék az eredményt, és elsősorban az erőfeszítést figyelnék a számszerűsíthető, osztályozható végeredmény helyett. Ez a hozzáállás nem segít abban, hogy a csemete megfelelően ítélje meg teljesítményét, ezért ilyenkor különösen fontos a szülő korrigáló szerepe.

A sikerorientált és a kudarckerülő
A pszichológia a teljesítményhez való viszonyulás szempontjából kétféle típust ír le.
1. Az egyik a sikerorientált, aki olyan feladatokat, kihívásokat keres magának, ami számára közepesen nehéz. Azaz van rá esély, hogy megoldja, de nincs garantálva a siker. Így, ha teljesíti a célt, valóban örülhet neki, hiszen valamit letett az asztalra.
2. A kudarckerülő ember irreálisan alacsony, vagy éppen irreálisan magas célt tűz ki. Alacsonyat, mert abban nincs kockázat, és túlzottan magasat, mert ha kudarcot vall, rögtön kéznél van a magyarázat: de hát olyan magasan volt a léc, hogy azt senki sem ugrotta volna meg. Utóbbi embertípus lépéseit az irányítja, hogy nem képes elviselni a kudarcot, így inkább lemond a valódi siker lehetőségéről. Ő az, aki úgy kezd bele a fogyókúrába, hogy két hét alatt el akarja érni az áhított célt, vagy aki az iskolában kettesről rögtön ötösre szeretne javítani. A külső szemlélő számára ő szinte keresi a kudarcot, valójában azonban tisztában van vele, hogy irreális volt a kitűzött cél, így semmit sem mond róla, ha nem teljesítette.
Egy másik sajátos, szomorú módja a kudarc elleni védekezésnek az a jelenség, amit tanult tehetetlenségnek hívunk. A pszichológusok eleinte állatkísérletekkel igazolták, hogyha valakit egy darabig kellemetlen ingerek érnek, amik elől nincs módja kitérni, később, ha megváltoznak a feltételek, és már lenne lehetősége elhárítani a kellemetlenséget, akkor sem próbálja meg.

Se minden, se semmi
A fejlettebb idegrendszerű állatok és az emberek is megtanulják, hogy ha nincs kezükben az irányítás, nem hatnak sorsukra - feladják. És miután feladták, nem vizsgálják meg újra és újra, hogy nem változott-e meg a helyzet. Ezért ne csodálkozzunk, ha az a gyermek, aki megszokta, hogy otthon semmibe nincs beleszólása, és tőle teljesen függetlenül alakulnak a dolgok, az élet más területein sem fog küzdeni a sikerért!
A másik, ezzel ellentétes hiba, amit szülő elkövethet, ha elhiteti a csemetével, hogy az életben minden csak akaraterő kérdése, minden rajtunk múlik. Manapság divatos gondolatról van szó, aminek gyökere, hogy a kutatók észre vették, hatékonyabb, sőt, még betegségekkel is jobban megküzd az az ember, aki ún. belső kontrollhittel rendelkezik, azaz hisz benne, hogy ő alapvetően hatással van sorsa alakulására.
 Ám ennek sugalmazásában sem szabad túlzásba esni, mert akkor nem fog tudni mit kezdeni a gyermek azzal, mikor először találkozik olyan helyzettel, aminek kimenetele nem rajta múlik. Mikor hiába udvarol teljes bedobással Zsuzsinak, ő mégis mást szeret, mikor hiába igyekszik nagyon, mégsem őt választják ki a főszerepre az óvodai vagy iskolai előadásban. Ahhoz, hogy megtanítsuk a gyermeknek a kudarc elviselését, tudnia kell, hogy az élet bizonyos körülményei rajta kívül alakulnak.

A részvétel a fontos
Egy keresztény mondás szerint küzdj úgy, mintha minden rajtad múlna, és várd úgy az eredményt, mintha minden Istenen múlna. Vallástól függetlenül érdemes megtanulni, hogy az erőfeszítés az, ami rajtunk múlik. Ideális lenne, ha otthon is inkább a befektetett energiát értékelnék a szülők, akkor is, ha különféle körülmények miatt nem jött meg a várt eredmény.
Az is probléma, ha a szülő csak akkor ismeri el a gyermek erőfeszítéseit, ha az elérte a kívánt mértéket. Ha azt szeretné a szülő, hogy kitartó, a kudarctól el nem csüggedő gyermeke legyen, dicsérjen meg minden próbálkozást, minden lépést, amit a gyermek megtett a cél érdekében.
Lehetséges egyszerre jelezni, hogy tiszteljük a befektetett munkát, ugyanakkor többre tartjuk őt képesnek.

Tanulság
Tegyük fel, hogy a csemete egész hétvégén lazsált, nem kezdett el készülni a hétfői történelem dolgozatra. Utolsó pillanatban észbe kapott, beállította a vekkert hajnali négyre. Akkor kínkeservvel kidörzsölte az álmot a szeméből, és megtanulta azt, amit pár óra alatt lehet. Ez hármas dolgozatra volt elég.
Ha a szülő kioktatja az időtervezés fontosságáról, és dühös előadást tart arról, hogy időben kellett volna gondolkodni, nem sok kedvet csinál a javításhoz. Egész más hatást ér el, ha elmondja, nagyra értékeli, hogy miután felfedezte a hibáját a poronty, megpróbálta korrigálni, és erőfeszítést tett ennek érdekében. És azért javasolja, hogy legközelebb előbb kezdjen bele, mert akkor még jobban fog sikerülni a dolgozat, és együtt örülhetnek majd.
Sok szülő attól fél, hogyha nem szúrja le a gyerekét, nem lesz motivált tanulni, vagy más módon küzdeni. Holott velünk születik, hogy vágyunk a sikerre, a néhány hónapos csecsemőt sem kell motiválni, hogy akarjon átfordulni, elérni a kismackót, akarjon kúszni-mászni, próbáljon beszélni. Ez belső hajtóerő, amit, ha később is segít megőrizni a szülő, és dicsérettel, biztatással, a gyerekben való hittel megvédi, azzal már bőven eleget tett érte."
Cziglán Karolina, pszichológus, dívány

A Barclays milliárdokat keresett az élelmiszerválságon

A bank nagyszabású spekulációi komoly felháborodást keltettek, miközben újabb milliókra vár éhezés

A Barclays hozzávetőlegesen 500 millió fontot (180 milliárd forintot) keresett két év alatt búza, szója és hasonló gabonákkal folytatott spekulációkkal, kiérdemelve a vádat, hogy a bankok hasznot húznak a globális élelmiszerválságból.
A brit Barkleys bank folytatja a legkomolyabb élelmiszerkereskedelmet az Egyesült Királyságban, de a globális élelmiszerpiacon is a harmadik legnagyobb játékosnak számít, a Goldman Sachs és a Morgan Stanley amerikai bankóriások mellett.
A múlt hét során a Glencore kereskedőházat érték komoly támadások, miután „jó üzletei lehetőségként” jellemezte a globális élelmiszerválságot.
A Barclays szerepe az élelmiszerspekulációkban azután derült ki, hogy a Világbank nyilvánosságra hozta a júliusi élelmiszerárakat, amelyek sajnos minden eddigi rekordot megdöntettek, mivel a gyenge amerikai és orosz termés példanélküli, 10 százalékos áremelkedést eredményezett a gabonaárakban egyetlen hónap alatt.
Az a tény, hogy egyetlen bank spekulációs tevékenysége is ilyen komoly hatással van az agrárpiacra, tovább erősíti az aggályokat, hogy az árnövekedés miatt lassan az alapvető élelmiszerek is megfizethetetlenné válnak a szegényebb országokban, ahol így éhséglázadások indulhatnak.
Mindeközben az Egyesült Királyságot sem kerülték el az emelkedő élelmiszerárak. A brit Statisztikai Hivatal adatai szerint az elmúlt hét év során az élelmiszerárak átlag 37,9 százalékkal emelkedtek a szigetországban. A zsír és az olajtermékek ára 63, a halé 50,9, a kenyéré 36,7, a húsé 34,5, a zöldségeké pedig 41,3 százalékkal emelkedtek ugyanebben az időszakban.
A Világfejlesztési Mozgalom jelentése szerint a Barclays hozzávetőlegesen 529 millió font (189 milliárd forint) nyereséget könyvelt el 2010-es és 2011-es élelmiszeripari spekulációinak köszönhetően.
A Barclays és más bankok által a búza, kukorica, kávé, kakaó és egyéb élelmiszereken keresett haszon mértéke valószínűleg növekedni fog idén és az árak természetesen most is emelkedőben vannak. A kukorica ára 45, míg a búzáé 30 százalékot ugrott tavaly június óta.
A Barclays leginkább árutőzsdei alapok felállításával és kezelésével tudott nyerni spekulációs befektetésein. Ezek az alapok nyugdíjalapok, biztosítótársaságok és gazdag magánszemélyek pénzét fektetik agrártermékekbe, bizonyos díjazás és jutalék fejében. A bank saját állítása szerint saját vagyonát nem fekteti árutőzsdei termékekbe.
Az ilyen alapok létrehozása a szigorú szabályozás 2000-ben történt feloldása óta lehetséges. Az amerikai Árutőzsdei Felügyelet adatai szerint 2000 óta a Barclays és hasonló intézmények összesen 126 milliárd fontot (45 ezermilliárd forintot) fektettek agrártermékekbe.
A Barclays vezető szerepe az árutőzsdei kereskedelemben nagyrészt egykori vezetőjének, Bob Diamond-nak köszönhető, aki a múlt hónap során kénytelen volt lemondani pozíciójáról a LIBOR-botrány miatt. A Barclays vezetőjeként (és a legjobban fizetett brit bankvezetőként) jelentősen növelte a bank árutőzsdei befektetéseinek volumenét.
Utódjának, a múlt héten kinevezett Antony Jenkinsnek, meg kell majd küzdenie az elődje által hátrahagyott hírnévvel és a bankról a botrány kapcsán kialakult előítélettel.
Christine Haigh, a Világfejlesztési Mozgalom kampányfelelőse és a szervezet egyik elemzője szerint „nem kétséges, hogy a legnagyobb brit árutőzsdei játékos azt reméli, idén még jobban teljesít majd és busás hasznot húzhat az emelkedő élelmiszerárakból. A bank viselkedése tovább növeli a spekulációs lufit, amellett, hogy hozzájárul a milliókat sújtó éhezés és szegénység súlyosbodásához.”
A bankok és fedezeti alapok általában azzal érvelnek, hogy a spekuláció kevés vagy semmilyen hatással sincs az élelmiszerárakra és azok volatilitására, illetve, hogy ezt eddig még senki sem tudta bebizonyítani, ami igaz. A Barclays nem kívánta kommentálni, hogy mekkora összeget tervez agrártermékekbe fektetni.
A bank azzal védte magát, hogy szerinte a határidős ügyletek (egy bizonyos mennyiségű termék adott időben és adott áron történő eladására illetve megvásárlására tett megállapodás) segítenek a feleknek, mint mondjuk a gazdáknak vagy pékeknek, hogy megvédjék magukat az áringadozásokkal szemben. „Az ügyfeleink közé befektetési cégek, élelmiszertermelők és fogyasztók is tartoznak, akik azért fordulnak hozzánk, hogy segítsünk nekik kockázataik kezelésében.”

 Forrás: Independent.co.uk

Meghalt a milliárdos álmessiás

92 éves korában elhunyt a hívei által új messiásként tisztelt Sun Myung Moon, az álkeresztény Egyesítés Egyháza nevű vallási mozgalom alapítója és vezetője. A tiszteletes Dél-Koreában, egy, a saját egyháza által működtetett kórházban hunyt el helyi idő szerint már hétfőn. Halálát tüdőgyulladás komplikációi okozták. Munkásságáról:

Moon a mai Észak-Korea területén született. 1954-ben, Szöulban hozta létre vallási mozgalmát. Az Egyesítés Egyháza (vagy ahogy sokan nevezik: a Moon-szekta) az 1970-es, 1980-as években tett szert világhírnévre, amikor a tiszteletes több ezer fős, tömeges esküvőket celebrált. Moon mozgalmát sokan azzal bírálták, hogy fondorlatos eszközökkel toborozza a hívőket, s kicsalja tőlük a pénzüket, illetve hogy a fiatalokat agymosásnak veti alá. Az Egyesítés Egyháza erre azzal reagált, hogy számos más új vallási mozgalomnak is ugyanilyen vádakkal kellett szembenéznie kezdeti korszakában. Követői szerint Moon volt az a messiás, akinek Jézus félbehagyott megváltását kellett volna befejeznie. Az egyházi vezetőt korábban adócsalás miatt letöltendő börtönbüntetésre ítélték az Egyesült Államokban.
Az elmúlt évtizedekben az Egyesítés Egyháza egyre inkább egy saját gazdasági birodalom létrehozásán ügyködött: így például az ő tulajdonukban van a The Washington Times című konzervatív amerikai napilap, a manhattani New Yorker hotel és a connecticuti Bridgeport Egyetem. Az egyház üzleti sikerei nem korlátozódnak az Egyesült Államokra: Észak-Koreában egy hotel és egy autógyár, Dél-Koreában egyebek mellett egy síparadicsom és egy profi fociklub felett rendelkezik, de Moon birodalmához tartozik egy olyan halfeldolgozó üzem is, ami az Egyesült Államokban lévő számos japán étterem beszállítója. Az Egyesítés Egyházának saját állítása szerint több millió tagja van világszerte, ám a kilépők, illetve egyes bírálók szerint ez a szám nem magasabb százezernél.
(MTI/index)

Jobbik Ifjúsági Tagozat: a főherceg ilyen nagy történelmi család ma is élő tagja

Habsburg-Lotaringiai József Árpád főherceg a műsorban amellett, hogy indokolta, miért ő a jogfolytonosságot tekintve a negyedik főkapitánya a Vitézi Rendnek, mesélt életéről és családjáról is. A jelenleg 79 éves főherceggel készült beszélgetést válogatás nélkül ajánljuk mindenkinek, hiszen nem gyakran fordul elő az ember életében, hogy ilyen közvetlenül hallhatja egy ilyen nagy történelmi család ma is élő tagját.

Habsburg-Lotaringiai József Árpád főherceggel beszélgettünk (szombaton hallható) | Szent Korona Rádió
A Szent Korona Rádió hadtörténeti műsorának...
SZENTKORONARADIO.COM (már nem elérhető!)
 




Már készítik elő nekünk az újabb elnyomót!

Emlékeztetőül - Ébresztőnek!
Mit jelent ez: Szabadító? S mit jelent, hogy megszabadít Jézus a bűneinkből? Ha elmondom egy emlékemet, akkor mindannyiótok számára világos lesz ez.
           Egyszer elhívott kirándulni egy jó barátom, akinek volt több apró gyermeke is. Élveztük a napsütést, amit ma nem lehet élvezni, élveztük a jó levegőt, s hallgattuk a madarak énekét. A gyerekek szaladgáltak, volt, amikor egészen előre szaladtak, majd visszajöttek. Egyszer jön az egyik lélekszakadva: mit találtam, mit találtam! Nem tud repülni. Mi az, ami nem tud repülni, — sok minden nem tud repülni. Mit talált ő? Odaértünk, körbeálltuk, megcsodáltuk, s láttuk, ott vergődik a földön egy kis madár. Gyönyörű sárga színe volt. Sárgarigó. Utoljára gyerekkoromban Kecskeméten láttam ilyen közelről sárgarigót.
          Mi történt vele? Mindenki találgatta, aztán oda-jött a barátom, az apukájuk, és ő azonnal mondta: látjátok, gonosz emberek csapdát állítottak neki. Kifeszítettek egy hálót, s mutatta, hol van, alig látszott a levegőben, abba belerepült szegény, leesett a földre, és mindenféle baj történt közben: teljesen belegabalyodott a spárgába. A pici lábára rátekeredett a madzag, szinte mozdulni sem tudott, már a nyakára is kezdett, ahogy vergődött és ide-oda mozgott. Mit csináljunk vele? Jöttek az ötletek. Azt mondta az egyik fiú: hozok neki magot, s már indult is. Nem tudom, honnan akart szerezni, de lehet, hogy talált volna. A másik azt mondta: itassuk meg, de miből? Volt egy melegszívű kislányuk, azt mondta: addig én simogatom.
          Az édesapa végighallgatta a sok okos javaslatot, s megkérdezte: azután mi lesz? Nagy csönd lett. Tényleg. Azután mi lesz? Megetetjük, megitatjuk, s megyünk tovább, ő meg itt pusztul el. És akkor azt mondta: ne hozzatok neki semmit, majd talál ő magának. Ki kell szabadítani. S óvatosan a kezébe vette. Előbb a nyakáról bogozta le a spárgát, aztán a pici kis lábát szabadította ki a spárgából. Közben megállapította, hogy nem tört el sem a lába, sem a szárnya. Amikor már szabad volt, rátette a tenyerére. A kis madár idegesen körbenézett, megrázta magát és elrepült. Boldog volt, hogy szabad.
         Akkor még jobban megértettem, hogy ezért jött az Úr Jézus. Ezért volt olyan fontos, hogy Isten már jó előre bevéste Máriának és Józsefnek is a fejébe, hogy nevezd Őt Jézusnak, mert Ő szabadítja meg népét annak bűneiből. Tudniillik mi emberek pontosan úgy jártunk, ahogy ez a kis sárgarigó. Nekünk is csapdát állított egy gonosz ellenség, a Gonosz. Azt mondta, ha rá hallgatunk, olyanok leszünk, mint Isten. Persze ez hazugság volt, mivel azonban az ember hallgatott rá, belement a csapdába és elveszítette a szabadságát. Azóta olyan sok mindent csinálunk, amit nem szeretnénk csinálni. Sok mindent mondunk, amit már akkor megbánunk, mikor kimondtuk, de legközelebb megint fogjuk mondani. Elhatározzuk: soha többé nem! — és kiderül: tehetetlenek vagyunk. Vergődünk ebben a csapdában, és nem tudunk magunkon segíteni. Hiába biztatjuk egymást. Mi ott kórusban biztathattuk volna a sárgarigót: szabadítsd ki magad, szabadítsd ki magad, repülj fel, repülj fel! — Ott nem azt kellett csinálni. Nem megetetni, megitatni, hanem szépen kibogozni a spárgát, hogy szabad legyen.

Cseri Kálmán