Mit jelent ez: Szabadító? S mit jelent, hogy megszabadít Jézus a bűneinkből? Ha elmondom egy emlékemet, akkor mindannyiótok számára világos lesz ez.
           Egyszer elhívott kirándulni egy jó barátom, akinek volt több apró gyermeke is. Élveztük a napsütést, amit ma nem lehet élvezni, élveztük a jó levegőt, s hallgattuk a madarak énekét. A gyerekek szaladgáltak, volt, amikor egészen előre szaladtak, majd visszajöttek. Egyszer jön az egyik lélekszakadva: mit találtam, mit találtam! Nem tud repülni. Mi az, ami nem tud repülni, — sok minden nem tud repülni. Mit talált ő? Odaértünk, körbeálltuk, megcsodáltuk, s láttuk, ott vergődik a földön egy kis madár. Gyönyörű sárga színe volt. Sárgarigó. Utoljára gyerekkoromban Kecskeméten láttam ilyen közelről sárgarigót.
          Mi történt vele? Mindenki találgatta, aztán oda-jött a barátom, az apukájuk, és ő azonnal mondta: látjátok, gonosz emberek csapdát állítottak neki. Kifeszítettek egy hálót, s mutatta, hol van, alig látszott a levegőben, abba belerepült szegény, leesett a földre, és mindenféle baj történt közben: teljesen belegabalyodott a spárgába. A pici lábára rátekeredett a madzag, szinte mozdulni sem tudott, már a nyakára is kezdett, ahogy vergődött és ide-oda mozgott. Mit csináljunk vele? Jöttek az ötletek. Azt mondta az egyik fiú: hozok neki magot, s már indult is. Nem tudom, honnan akart szerezni, de lehet, hogy talált volna. A másik azt mondta: itassuk meg, de miből? Volt egy melegszívű kislányuk, azt mondta: addig én simogatom.
          Az édesapa végighallgatta a sok okos javaslatot, s megkérdezte: azután mi lesz? Nagy csönd lett. Tényleg. Azután mi lesz? Megetetjük, megitatjuk, s megyünk tovább, ő meg itt pusztul el. És akkor azt mondta: ne hozzatok neki semmit, majd talál ő magának. Ki kell szabadítani. S óvatosan a kezébe vette. Előbb a nyakáról bogozta le a spárgát, aztán a pici kis lábát szabadította ki a spárgából. Közben megállapította, hogy nem tört el sem a lába, sem a szárnya. Amikor már szabad volt, rátette a tenyerére. A kis madár idegesen körbenézett, megrázta magát és elrepült. Boldog volt, hogy szabad.
         Akkor még jobban megértettem, hogy ezért jött az Úr Jézus. Ezért volt olyan fontos, hogy Isten már jó előre bevéste Máriának és Józsefnek is a fejébe, hogy nevezd Őt Jézusnak, mert Ő szabadítja meg népét annak bűneiből. Tudniillik mi emberek pontosan úgy jártunk, ahogy ez a kis sárgarigó. Nekünk is csapdát állított egy gonosz ellenség, a Gonosz. Azt mondta, ha rá hallgatunk, olyanok leszünk, mint Isten. Persze ez hazugság volt, mivel azonban az ember hallgatott rá, belement a csapdába és elveszítette a szabadságát. Azóta olyan sok mindent csinálunk, amit nem szeretnénk csinálni. Sok mindent mondunk, amit már akkor megbánunk, mikor kimondtuk, de legközelebb megint fogjuk mondani. Elhatározzuk: soha többé nem! — és kiderül: tehetetlenek vagyunk. Vergődünk ebben a csapdában, és nem tudunk magunkon segíteni. Hiába biztatjuk egymást. Mi ott kórusban biztathattuk volna a sárgarigót: szabadítsd ki magad, szabadítsd ki magad, repülj fel, repülj fel! — Ott nem azt kellett csinálni. Nem megetetni, megitatni, hanem szépen kibogozni a spárgát, hogy szabad legyen.

Cseri Kálmán