2011. szeptember 3., szombat

Tájékoztatásul: a holokauszt-tagadás legális - az ENSZ szerint

2012 július 5-én az ENSZ emberi jogi tanácsa elfogadott egy forradalmi jelentőségű határozatot az internetes szólásszabadságról. Mindemellett alig valaki hallott róla, hogy egy évvel ezelőtt az ENSZ emberi jogi tanácsa elfogadott egy ugyanilyen fontos döntést, amely szerint azokban az országokban, amelyek aláírták az Emberi Jogok Nyilatkozatát, megengedhetetlen, hogy embereket a holokauszt-tagadás miatt meghurcoljanak. De a demokraikus média valahogy nem figyelt fel erre a dokumentumra.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetét a második világháború végén alapították, mint a Németországgal szemben ellenséges országok szövetségét, és ez a helyzet formálisan a mai napig nem változott. Ám az ENSZ időközben egyre kritikusabbá vált az amerikai-cionista hatalommal szemben, mivel sok ázsiai, afrikai és latin-amerikai ország egyértelműen nem hajlik a Washington és Tel Aviv parancsainak szolgai teljesítésére. Az ENSZ például több ízben is világosan elítélte a palesztinok ellen irányuló izraeli apartheid politikát.

Az ENSZ álláspontja a "holokauszt-tagadás" robbanékony témájához mindez idáig nem volt világos. Több európai országban is vannak olyan, mű mediális boszorkányüldözésnek, nyilvános ellehetetlenítésnek, munkahelyük elvesztésének, sőt több éves börtönbüntetések formájában akár likvidációnak is kitett kutatók és politikai elemzők, akik a "hat millió zsidó kiirtását a náci gázkamrákban" a cionisták és szövetségeseik propaganda-hazugságának tartják és állításuk szerint ezt be is tudják bizonyítani. A holokauszttal kapcsolatos kétségeiket kifejező és emiatt a munkahelyükről elbocsátott ismert személyiségek legutóbbi esetei között vannak Ken Jebsen németországi tévé-kommentátor és Franz Herman, bécsi közgazdaságtan professzor.

Ám most nyilvánossá vált, hogy az ENSZ váratlan ütést mért, amely a szabad kutatás és vélemnnyilvánítás elnyomói számára halálos is lehet: 2011 július 11 és 29 között Genfben lefolyt az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának ülése, amelyen minden állam számára, amelyek aláírták az Emberi Jogok Nyilatkozatát (beleértve Német- és Frenciaországot, Ausztriát és Svájcot is) alfogadták a következő kötelező érvényű döntéste:

"Azok a törvények, amelyek üldözik a vélemény kinyilvánítását történelmi tényekre vonatkozóan, összeférhetetlenek azokkal a kötelezettségekkel, amelyek a Nyilatkozat az aláíró országoknak előír a szólásszabadság és a szabad véleménynyilvánítás terén..." (CCPR/C/GC/34, 49. bekezdés)

Magától értetődik, hogy az ilyen véleményeket "hamis"-nak és bizonyos értelmezéseket "helytelen"-nek nyilvánítani csak a szabad kutatásnak és a szabad megítélésnek van joga. Ez a tudomány, nem pedig a böntetőjog dolga. A kutatás eredménye pedig sohasem tartható annyira véglegesnek, hogy új tények és eredmények felbukkanása esetén ne lenne lehetséges annak felülvizsgálata. Ugyanazoknak a szabályoknak, amelyek érvényesek a tudományra, kell érvényesnek lenniük a jogállam jogrendjére is. Ezért az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága kifejezetten vonatkozik arra a francia törvényre az üldözésről, amelyet épp nemrégiben fogadtak el Robert Faurisson, jeles francia holokauszt-kutató ellen. A lábjegyzetek 9 és 116 számú idézetei egyértelműen idézik az ún. "Faurisson-törvényt": "Úgynevezett 'az emlékezésről szóló törvények'" Ld. Faurisson vs. Franciaország, 550/93.

Faurisson esetével kapcsolatban a döntésben világosan meg van írva: "Minden kérdéshez való vélemény védett, ideértve a politikai, tudományos, történelmi, erkölcsi vagy vallásos kérdéseket is. Annak a ténynek büntetőjogivá tétele, hogy valakinek saját véleménye van nem összeegyeztethető az 1. ponttal. Egy ember üldözése, fenyegetése vagy megbélyegzése, beleértve a börtönbüntetést, fogságban tartást, bírósági pert vagy szabadságvesztést az általa képviselt nézetekért, a 19. paragrafus 1. pontjának megsértése."

A Bizottság döntése minimum azt jelenti, hogy a jelenleg létező törvények illegálisak, sőt, már elfogadásuk idején is törvényellenesek voltak, ezáltal minden ezek alapján hozott ítélet megszüntetendő, az általuk elítélteket pedig kárpótlás illeti meg.

Megjegyzés


Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága egy olyan szervezet, amelynek feladata a "Nemzetközi egyezmény a polgári és politikai jogokról" nevű dokumentum (International Covenant on Civil and Political Rights - ICCPR) betartásának felügyelete az egyezmény tagországaiban. A Bizottság ugyanennek az egyezménynek a 4. pontja alapján alakult meg 1977-ben. A Bizottságnak 18 tagja van az Egyezmény tagországainak maga erkölcsi szintű lakosai közül, akik az emberi jogok terén a megfelelő jogosultságokkal bírnak. A Bizottság tagjait a tagállamok konferenciája választja meg titkos szavazással négy éves időtartamra és csak önmagukat képviselik, nem pedig származási országukat.

Az Emberi Jogi Bizottság fontos feladata az ICCPR téziseinek magyarázata a célból, hogy eloszlasson bármiféle kétséget annak jogkörét és tartalmának értelmét illetően. Ezeket a magyarázatokat Általános Megjegyzések formájában hozzák nyilvánosságra és az Egyezmény betartásához való irányelvekként szolgálnak.

* * *


Az állítólag szabad és demokratikus Svájc különösen fényes példája annak, hogyan vezetik félre a polgárokat, a médiát és a pártokat. Amikor 1994-ben lezajlott az általános népszavazás az ún. "szájkosár-törvény"-ről, a nyögvenyelős "a rasszizmus büntetőjogi felelősségrevonása" ill. "rasszizmus-ellenes törvény" néven, a szavazóknak azt adták be, hogy Svájcnak, mint az Emberi Jogok Nyilatkozatának tagországának el kell fogadnia ezt a törvényt. Most pedig éppen az ENSZ, igaz, igencsak megkésve, maga állapította meg, hogy ez csak duma volt.

Spanyolország és Franciaország legfelsőbb bíróságai a legutóbbi hónapokban már a vonatkozó törvényeket kiiktatták, míg a németajkú média, ahogy az várható is volt, a mai napig sikerrel titkolja az ENSZ döntését a nyilvánosság elől. Ez csak azért lehetséges, mert Németország és Ausztria a cionisták és szövetségesek közvetlen irányítása alatt állnak.

De még itt is észre lehet venni a bírói szervek viselkedésében csöndes változásokat. Azután, hogy a bíróság Regensburgban 2011 július 11-én - épp ugyanazon a napon, amikor ülésezett az ENSZ-bizottság - elítélte Richard Williamson brit püspököt a holokauszt tagadásáért, ezt az ítéletet az első húsvéti hét szerdáján megszüntette a bajoroszági legfelső bíróság Nürnbergben. A bíróság emellett úgy határozott, hogy Williamson bírósági kiadásait Bajoroszágnak meg kell térítenie.

Több Németországban folyó pert is leállítottak. Az "Európai Akció" nevű szervezet alapítója, a svájci revizionista Bernhard Schaub azonban egyelőre semmilyen hasonló információt nem kapott: 2011 július 25-én a Waldshut-Ting-i (Baden-Württemberg) ügyészség nyomozást indított ellene „nemzetiség elleni felbujtás gyanúja” vádjával (így hívják Németországban a holokauszt-tagadást).

Bernhard Schaub Svájcban már kétszer veszítette el tanári állását, egész családjával együtt (10, 8 és 1 éves gyerekek) politikai okokból a lakásukat is elvesztették néhány héttel ezelőtt, ezenkívül már kétszer ítélték el "rasszizmus" vádjával (ahogy a holokauszt-tagadást Svájcban nevezik), egyszer pénzbírságra, egyszer pedig 3 hónap feltételes szabadságvesztésre ítélték (Dornach-i kerületi bíróság, bírák: Krist és Frei).

A nyugati jogrendszer azt feltételezte, hogy megtalálta az indokot, amivel elfogathatják Schaubot: 2006-ban Teheránba utazott, az Ahmadinedzsád elnök által szervezett híres "Holokauszt-konferenciára" Schaub itt felszólalt, ugyanúgy, mint Faurisson és más ismert revizionisták is. Majd a mára már betiltott "Szövetség a holokauszt-tagadás miatt üldözöttek rehabilitálásáért" (Verein zur Rehabilitierung der wegen Bestreitens des Holocaust Verfolgten - VRBHV) szervezet elnöke lett, amelyet közösen alapított Hoerst Mahlerrel és Urschula Hafferbeckkel együtt alapított és amelynek akkoriban több száz aktív revizionista tagja volt Európa- és Amerika-szerte.

A konferenciát, így Schaub felszólalását is ismeretlenek felvettek, ugyanúgy, mint az az előadás, amelyet ez a revizionista Svájcba történő hazatérése után tartott néhány érdeklődő barátjának. További ismeretlen személyek ezt az anyagot filmmé vágták és DVD-n terjesztették világszerte "Örömhírek Teheránból" címen. Ez csak azért volt lehetséges, mert több nyelvű feliratok is voltak. És ismét más ismeretlen személyek a filmet feltették az internetre, ahol megtalálta a német igazságszolgáltatás. A német igazságszolgáltatás Schaubot a külföldön tett nyilatkozatai miatt nem büntetheti, ám kihasználhatja a tényt, hogy azokat a németországi internet-felhasználók is láthatták - igaz, csak akkor, ha sikerülne bebizonyítania, hogy Schaub a filmet maga tette fel az internetre, vagy ha valaki ilyesmire kérné fel.

A szóban forgó vizsgálat előzménye volt egy különösen szomorú történet, amelyet röviden szintén ismertetnünk kell. Egy időben Schaub gyerekei a schopheimi (Schwarzwald) waldorf-iskolába jártak. 2010 novemberében állandó érvénnyel és előzetes figyelmeztetés és indoklás nélkül kizárták őket az iskolából. Igaz, hogy az indokot nem nevezték meg, de természetesen azért volt, ugyanis az iskola megtudta, hogy ki a gyerekek édesapja és ugyanolyan hisztérikusan reagált, mint a legtöbb holokauszt-vallás hatása alatt álló embertársunk. A "holokauszt-tagadókat" és családtagjaikat, ideértve a kicsi gyerekeket is eretnekeknek tartják, modern páriáknak, akik szinte azonnal a nyilvánosan meghurcoltatandók kategóriájába esnek, a boszorkányüldözések modren változatának szellemében. Az, aki nem vesz részt a boszorkányüldözésben, maga is gyanússá válik, ezért aztán inkább (majdnem) mindenki részt vesz benne.

Ám Bernhard Schaub és élettársa nem hagyták annyiban, bementek az iskolába és magyarázatot követeltek a jelenlévő négy tanártól, köztük Tomas Wekamp igazgatótól. Schaub jogos dühében nem titkolta, mit gondol az ilyen tanárokról: a tanárok kaptak rendesen hideget-meleget. Ezután félelemből vagy bosszúvágyból a rendőrségre mentek és feljelentést tettek Schaub ellen. A svájci rendőrség (mint később kiderült, eléggé értetlenül állva az eset előtt) kénytelen volt a német kollégák kérésére Schaubbal ún. "veszély-elhárítási profilaktikus elbeszélgetést" lefolytatni, mintha legalábbis azzal fenyegetőzött volna, hogy halálos bacilusokkal árasztja el az iskolát vagy halomra lövi a tanárokat.

Schaub ekkor viszonzásképpen úgy döntött, hogy ő pedig az iskola tanárait jelenti fel sértegetésért, mert azok olyan kifejezéseket használtak a vitájuk során. Az igzságszolgáltatás, amint az várható volt, ezzel a feljelentéssel nem is foglalkozott, ám a tanárok feljelentése felkeltette a figyelmet Schaub internetes tevékenysége iránt, ami az alább idézett levélhez vezetett a Lemann ügyész által lefolytatott nyomozás keretében.

A vádlott annyira határozott és világos választ küldött, hogy annak nyilvánosságra hozatala közérdek. Az ügyészségen valami félelemtől való bénultságot idézett elő, mert Schaub már hetedik hónapja várja a választ. Valószínűleg Lemannhoz is eljutott az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának határozata és most nem tudja, hogy mit csináljon. Úgy tűnik, hogy a berlini, new yorki vagy jeruzsálemi instrukciók még nem érkeztek meg...

------------------------------

Az eredeti cikk forrása: via-midgard.info , én csehből fordítottam a zvedavec.org oldal alapján

A Zvedavec editorának kommentárja:
a szóban forgó ENSZ dokumentum az ENSZ archívumában 2011 szept. 12-ikei dátummal és CCPR/C/GC/34 kódszám alatt van jegyezve, itt tölthető le:
http://www2.ohchr.../gc34.pdf.

Balu