2008. július 22., kedd

Törökország – az iszlám forradalom előestéje

Mi maradt Atatürk államából?
Asia Times
Az Asia Times terjedelmes elemzést szentel a törökországi iszlámizmus veszélyének. Az írás aggodalmait egyre többen osztják, legyenek azok diplomaták vagy vezető publicisták. A szekulárisnak egyre kevésbé nevezhető kormányzat múlt héten 82 egyént tartoztatott le, többségük a katonai elithez tartozott, de szép számmal akad közöttük vezető értelmiségi is. A vádakat egy 2445 oldalas titkos irat összesíti. A kormányhű sajtó káprázatos és ugyanennyire képtelen bűnök özönét sejteti, mely cselekményekben a letartóztatottak érintettek lennének, az al-Kaidához kapcsolódó Ergenekon-összesküvéstől, a betiltott kurd munkáspárti aktivitásig bezárólag
Számos vezető publicista az esettel kapcsolatban már meg is kongatta a vészharangot, bár valódi tények a szóban forgó vádak megalapozottságáról – sőt magáról a vádanyagról és a vaskos titkos dokumentumról – egyelőre nem láttak napvilágot. Michael Rubin, az American Enterprise Instituttól határozottan állítja: olyasféle iszlamista puccs van készülőben, mint amilyen Ruhollah Khomeini ajatollah hajtott végre 1979-ben, Iránban. Az első, indokolt kérdés az üggyel kapcsolatban mindazonáltal nem úgy hangzik, hogy összeegyeztethető-e a tömeges letartóztatás a Törökországról bennünk élő demokratikus és európai képpel – írja az elemzés –, hanem az, hogy a mérvadó világsajtó gyakorlatilag soha nem közölt egyetlen komoly bírálatot sem Recep Tayyip Erdoğan miniszterelnök egész eddigi működéséről.
Ezzel szemben számtalan vád fogalmazott meg az egész demokratikus világban azon szekuláris török erők ellen, akik hosszú évtizedek óta egyetlen támaszai, sőt garanciái az országban a demokráciának, s akik ennek következtében külföldi támogatók nélkül maradtak. Ez a tragikus helyzet könnyen lerombolhatja mindazt, amit Kemal Atatürk, a mai Törökország megteremtője, az első világháború után intézményekben, stabilitásban, értékekben megvalósított. Ám az is igaz, hogy a hadsereg és a titkosszolgálat – a szekularizáció két garanciájának – visszaélései is sokat erodáltak a demokrácia képén, bátorítást adva az iszlamistáknak.
Az Egyesül Államok kormánya pedig úgy tűnik, szeretne megteremteni valamiféle, a moderált iszlámizmust képviselő modellt, melynek megjelenítésében – és világi képviseletében –Törökország játszaná a legfőbb szerepet, s amely rövid távon csillapítólag hatna az iraki helyzetre, hosszú távon pedig kialakíthatna egy szunnita egységet Irán azon ambícióival szemben, ami síita forradalom kirobbantására törekszik a Közel-Keleten.
Az, hogy Franciaország és Németország megakadályozta Törökország gyors uniós csatlakozását, szintén megtette a maga hatását: aláásta azon világi erők hitelét, amelyek az integrációs folyamat legfőbb támogatói voltak. A következmények e téren is világosak: Törökország liberális értelmisége, mely kénytelen volt elszenvedni a szekuláris katonai rendszer időnkénti, de annál brutálisabb fellépéseit, a mai iszlamista kormányzatban saját ellenségeinek ellenségét látja, s az sincs kizárva, hogy olykor közelebb érzi magához e kormányzatot, mint az eszközökben nem válogató hadsereget.
Erdoğan a ’90-es évek elején kezdte karrierjét erőteljes és kevéssé világi iszlamista nézetekre alapozva azt, s minden olyan jelzés, hogy feladta volna e nézeteket, egyelőre nem bizonyítható. Viszont tény, hogy pártja, az Igazság és Fejlődés (AKP) elsöprő sikerrel gyűri maga alá a török vidéket; a falvakban az AKP hasonló missziót teljesít, mint az elmúlt két évtizedben Szaúdi Arábia a pakisztáni medresszék támogatásával, melyeknek vahabita hite eltörölte az ottani világi szemléletet, és mindmáig alkalmas hétteret biztosít az al-Kaida számára.
A kemali szekularizáció és a muszlin törvénykezés (a sárija) nem egyszerűen két politikai tábor – ahogy az Erdoğan és társai szemében tűnik, s melyeknek harcában ők ez utóbbi mellett szállnak síkra –, hanem a török társadalom két, teljesen különböző konfigurációja. Az iszlám az anatóliai vidéket és az Isztambul-környéki slum-ok bevándorló lakóit jelenti, a szekuláris Törökországot viszont a hadsereg, a civil társadalom, az egyetemek népe, a nyugatos műveltségű isztambuliak képviselik.
A modern Törökország egy konstrukció, nem egy hagyományos ország – állapítja meg az elemzés. Vegyes etnikai csoportok roncsain épült fel ez a konstrukció az első világháborúban összeomló oszmán birodalomból számos nyelvvel, szokással, értékkel rendelkező csoportjaiból, melyeknek közös létét kizárólag a felvilágosult hadsereg vezetése tudta – egyébként kegyetlen erőszakkal – összetartani. Az ebből származó bajokat már az alapító, Kemal Atatürk is felismerte. Hatalma és hódításai csúcspontján, a 17. században, az Ottomán Birodalomnak több keresztény alattvalója volt, mint muzulmán; ez utóbbiak pedig nem töröknek, hanem számos más etnikumnak tekintették magukat. Atatürk számára világos volt, hogy Törökországban nincs elég török, így aztán megpróbált valamilyen türk nemzeti identitást felépíteni, mely képes túllépni az etnikai határokon. Az első világháború előtti 20 milliós ország, a vesztett háború után 7 milliósra zsugorodott; a születés kínjait fokozta több millió „idegen” polgár (örmények, görögök) lemészárlása, majd a határozott atatürki nemzetépítést. De a török társadalom 30 százaléka mindmáig kurd, akiknek az integrációja a társadalomba több, mint kérdéses. Már csak azért is, mert ők legalább tudják, hogy kinek is tekintsék magukat: nem töröknek. De a lakosság fennmaradó 70 százaléka nem tudja, hogy tulajdonképpen ki is ő.
Az iszlamista opciónak ez a legfőbb magyarázata – állapítja meg az elemzés, és hozzáteszi – a belső tudatválság vámszedői nem ugrásra várnak, hanem már rég, csendben tevékenykednek, hogy kihasználják ezt a válságot. A hitterjesztő Szaúdi Arábia érdekei most határozottan találkoznak Washington érdekeivel. Erdoğant nagy respektussal fogadták a nemzetközi erők által megszállt Irakban az elmúlt hetekben; a bagdadi kormány szóvivője, Ali al-Dabbagh, sietett kijelenteni: „Törökország Irak kapuja Európa felé. A biztonság és a politikai dimenzió még nagyobb szerepet játszik kapcsolatainkban, hisz mindkét ország a demokrácia útjára lépett…”
Fontos körülmény az is, hogy a múlt heti tömeges letartóztatásokat megelőzően az Alkotmánybíróság megkísérelte betiltani a kormányzó pártot, mert „az aláássa a szekuláris állam biztonságát”. Alighanem Erdoğan biztosította be önmagát így, eltávolítva az útból azokat, akik az Alkotmánybíróság döntésének érvényt tudtak volna szerezni.
De az események formálásában egy másik bíróságnak, a Legfelsőnek is szerepe lehet, mely szintén most hozott egy beszédes döntést. Megsemmisített minden olyan korábbi vádat, melyet egy bizonyos Fetullah Gulen nevű hitszónok ellen korábban emeltek, s aki mindmáig az Egyesült Államokban él száműzetésben. A Legfelső Bíróság döntésének kihirdetése után viszont Ankarában sokan kijelentették: Gulan hazaérkezése minden pillanatban várható.
A történet így kezdődött Iránban is, Khomeini érkezésével.

http://www.atimes.com/atimes/Middle_East/JG22Ak02.html

Csodagyümölcsös: 57 fán 300 gyümölcsfajta

Csodagyümölcsös: 57 fán 300 gyümölcsfajta
Béla gyümölcsöket gyűjt: 57 fáján már több mint 300 fajta alma, körte, barack, szilva, ringló fejlődik. Ilyet még az édenkert.hu sem látott, úgyhogy interjút kértünk a kertészzsenitől.

Édenkert.hu: 57 gyümölcsfán több mint 300 fajta gyümölcs nő a kertjében. Hol tanult meg ilyen profin oltani, szemezni?

Juhász Béla: Mohácsy Mátyás: Gyümölcstermesztés című könyvéből tanultam meg. Hét évvel ezelőtt ültettem két szilvát, amelyek azonban egyáltalán nem olyan termést hoztak, mint amilyet én szerettem, vártam volna. A kudarcélmény hatására elkezdtem alaposabban utánanézni a gyümölcsfák gondozásának és kísérletezésbe fogtam.
Édenkert.hu: Mennyi időbe telt, amíg megtanulta a fogásokat? Mennyit gyakorolt?
J.B.: Az első évben egy régi öreg almafára próbáltam meg ismerősöktől összegyűjteni az almafajtákat. Az első évben nem sok sikerrel jártam, összesen egy Idared fajtát sikerült szemeznem alvószemzéssel. Ez azt jelenti, hogy negyven szemzésből összesen csak egy maradt meg. Ennek sikerén felbuzdulva 2004-ben már több fajtával is próbálkoztam: tavasszal kipróbáltam az oltást, akkor egy Granny Smith zöldalmával gazdagodtam, ami még nagyobb lökést adott ahhoz, hogy új és különleges fajtákat szerezzek be.
Csodagyümölcsös: 57 fán 300 gyümölcsfajta

Katt: Még több gyümölcsös-Bélás kép

Édenkert.hu: Ön szerint mi a sikeres oltás/szemzés titka?

J.B.: Gyakorlás és elszántság. Már a szemzés előtt egy hónappal elkezdem az alany öntözését (amire szemezni fogok), mert elengedhetetlen az alanynál a jó nedvkeringés. Lehetőleg fiatal, jól begyökeresedett fát válasszunk. Lényeges, hogy az alany igazoltan vírusmentes, egészséges legyen. A szerszám (én szikét használok, nem szemzőkést) steril legyen és nagyon éles. Nem szabad kézzel sem a héj alatti, sem a szem vágott részéhez érni. Fontos még az is, hogy a szemet jól rögzítsük, amihez a rafia vagy spárga tökéletes, és csak akkor távolítsuk el a kötést, ha a szem már kihajtott tavasszal. (Én csak augusztus 10-től szeptember elejéig csinálom.)

Édenkert.hu: Szemzés és oltás után hány év kell, hogy termés érleljen a fa?


J.B.: Almánál kb. 3 év, körte esetén kb. 4 év, a csonthéjasoknál pedig általában 2 év.
Csodagyümölcsös: 57 fán 300 gyümölcsfajta

Almatermésű a csonthéjasokkal nem kombinálható!

Édenkert.hu: Melyik a legkülönlegesebb fája? Hányféle gyümölcs faj/fajta terem rajta?


J.B.: Legbüszkébb egy régi Jonathán almafára vagyok, ami már akkor is nagy fa volt, amikor 1984-ben ideköltöztünk (alanya sajnos ismeretlen). Ezt a fát én ifjítottam: minden évben néhány ágát lefűrészeltem egészen az első elágazásig, ami a törzs közelében volt. Aztán az ebből kinövő vadhajtásokat átválogattam és a jobbakra következő évben ráoltottam vagy alvó szemzéssel rászemeztem. (A szemzési eljárásokat jobban szeretem, mert szerintem egyszerűbb.)
Bemutatom ezt a fát: Jonathan alma (természetesen ilyet is terem).
2004. évi szemzéseim: Freedom, Florina, Gloster, Nyári Fontos alma, Éva, Húsvéti rozmaring, McIntosh, Summerred, Rewena, Batul (Mátyás korabeli ősi almafajta), Julyred, Close, Ozark Gold
2005. évi oltás: Gála alma, Diel vajkörte
2005. évi szemzés: New Gold, Gold Star, Gold Rush, Ingol, Téli banán, Arlet, Delcorf, Red Delicius, Simonffy Piros, Téli Fehér Kálvil, Samba, Vérbélű alma, Sny Gold, Charden, Mollie"s Delicious, Asztraháni piros, Fuji, Braeburn nevű almákat és Fétel Apát, Vérbélű körtéket.
2006-ban szemeztem rá: Aromata de Bistrica, Deboe Vivo, Júliusi selymes, Aurora2, Santa Maria, Zöld Magdolna nevű körtéket.
Idén kb. 10 alma és két körte (Diel vajkörte és Júliusi selymes) terem. Talán jövőre ez is teremni fog annyi fajtát, mint a másik Jonathánom, ami kb. 30 almát termett idén. Bár ezen csak 38 fajta van mégis ez számomra a legkülönlegesebb, mert én még soha nem olvastam olyan fáról, ami almát és körtét is terem. Szerintem ez egy kis csoda!
Csodagyümölcsös: 57 fán 300 gyümölcsfajta

Soha nem olvastam olyan fáról, ami almát és körtét is terem
De persze a csonthéjasok jobban kombinálhatók, van olyan, amiről már 4 fajta sárgabarackot leszedtem, és még lesz rajta két szilva és egy mandula.

Édenkert.hu: Van különbség a gyümölcsök között, hogy melyik szemezhető/oltható könnyebben?

J.B.: Szerintem nincs nagyon különbség. Bár a japán szilváknál - melyeknél túl kicsik a szemek, jobban oda kell figyelni, míg a cseresznyénél - ahol a legnagyobbak a szemek (rügyek) - könnyű kimetszeni a szempajzsot.

Édenkert.hu: Mit javasol kezdő kertészeknek, ha saját kertjükben szeretnének ilyen gazdag gyümölcsöst kialakítani?

J.B.: Vegyenek egy jó könyvet és kezdjenek el gyakorolni pl. orgonabokron. Ősszel ültessenek el egy fát és jövő augusztusban profiként elkezdhetik. De sose feledjék: almatermésű a csonthéjasokkal nem kombinálható. Fajtaválasztáshoz pedig a Soltész Miklós: Gyümölcsfajta ismeret és használat című könyvet ajánlom.