2013. június 28., péntek

A törvény szerint nem lehet megtagadni a vérvételt...

hír Tenessee -ből:

http://www.policestateusa.com/2013/tennessee-roll-refusal-blood-draw-dui-checkpoints-labor-day/

Nagyjából arról szól, hogy bárkitől lehet vért venni, akár beleegyezik akár nem.

http://www.policestateusa.com/wp-content/uploads/2013/08/NoRefusalBloodDraw-300x167.png

Íme az amerikai szép új világ:


"Erőszakos vérvétellel kezdődött Tennessee-ben 2009-ben, hogy csak azokban az esetekben a közúti támadás. Minden más esetben, a vérvétellel nem volt erőszakos. Ezeket lehet csökkent, a megértés a DUI gyanúsított jogosítványt is fel kell függeszteni. Tennessee nevezi a hallgatólagos hozzájárulására statútum."
"Ez megváltozott január 1, 2012, a beiktatását az új törvény, amely elvette, hogy a választás a gyanúsítottak csökken a jogosítvány felfüggesztése. Amióta a törvény hatályba lépett, a rendőrség juthatnak gumi sajtolt garantálja erőszakkal kivonat vér gépkocsivezető úgy döntenek, a DUI gyanúsított.
Továbbá, az új törvény már mandátumok vért kell levonni polgárok a különböző körülmények között. Már nem csak a közúti támadás eseteket, a rendőrség nem szükséges, hogy a vérből DUI gyanús, aki valaha volt DUI meggyőződés életük szerint WBIR. A másik követelmény, hogy vért kell levonni minden gyanús, aki egy személy a 16 éves kor az autóban. A többi, a vér-sorsolás esetben kész után keresek egy könnyen elérhető parancsot."


http://magyarnemzetikormany.com/pi-klub/news.php?readmore=5656

Háborús készülődés Izraelben és teljes orosz evakuáció Szíriában – Helyzetértékelés

Június 26-án Moszkva bejelentette, hogy az orosz diplomaták és katonaság evakuálása Szíriából befejeződött, beleértve a tartuszi tengerészeti bázis kiürítését is.
„Oroszország, részben a szíriai konfliktusban rejlő kockázatok miatt döntött az evakuálás mellett, illetve annak megakadályozására, hogy orosz  állampolgárok bármilyen módon belekeveredjenek olyan incidensekbe, amelyek komolyabb következményekkel járhatnak,” nyilatkozta az orosz védelmi minisztérium egyik illetékese.
Hozzátette, hogy a 16 hajóból álló flotta továbbra is készenlétben áll a Földközi-tengeren és a fegyverek, mint például a légvédelmi eszközök szállítása is folytatódik a szír kormány számára, a korábbi megállapodások szerint.
A szíriai helyzet eldurvulását az izraeli Golani dandáregység által szerdán, előzetes bejelentés nélkül szervezett manőver is jelzi, amin Benjamin Netanjahu és az izraeli hadsereg vezető tisztjei is részt vettek.
Londonban David Cameron is összehívta kormánya biztonsági tanácsát, hogy megbeszéljék a szíriai helyzetet. Ed Milliban, az ellenzék vezetője is hivatalos volt az ülésre, amire a protokoll szerint csupán olyan esetekben kerül sor, ha rendkívül fontos biztonsági kérdésekről tárgyalnak.
A Vlagyimir Putyin és Barack Obama közötti barátságtalan konfrontáció a múlt heti G8-as csúcstalálkozón, újabb öt hónapos, fokozatosan elmérgesedő háborúskodásra ítélte Szíriát, mivel a két vezető csak szeptemberben találkozik ismét.
Közben a hangulat egyre feszültebb Washington és Moszkva között a szír helyzet és egyéb kérdések, például Edward Snowden ügye miatt is.
Amerikai és izraeli titkosszolgálati megfigyelők az alábbi hét vészterhes fázis kibontakozását látják a szíriai válságban:
1. Öthónapos vérfürdő az 2,2 milliós Aleppo városa feletti uralom megszerzéséért.
A szír hadsereg és a 100%-osan mobil ellenzéki erők minden erejüket a város elfoglalására fordítják. A szakértők szerint az ellenzéknek nincs esélye, hogy augusztusnál tovább bírják Assad erőivel szemben.
2. Egyik fél sem rendelkezik elég katonával vagy teljes fölényt biztosító fegyverekkel a háború egyértelmű megnyerésére.
Ez természetesen abban az esetben marad igaz, ha Obama vagy Putyin nem billenti át az erőegyensúlyt valamelyik fél javára.
3. Az Egyesült Államok és Oroszország készek a komolyabb katonai beavatkozásra, de nem mennének el addig, hogy szír földön vagy egy máshol a közel-keleten megütközzenek. Amerikai titkosszolgálati elemzők úgy gondolják, hogy Putyin kész a végsőkig elmenni Szíriáért az Egyesült Államokkal szemben.
Az orosz elnök eközben szándékosan hergeli Washingtont és növeli a feszültséget a volt NSA alkalmazott, Edward Snowden körüli bújócska támogatásával.
Snowden több órára eltűnt a térképről valahol Hong-Kong és Moszkva között, míg végül az orosz elnök elismerte, hogy a Moszkvai repülőtér tranzit területén tartják biztonságban és, hogy nem hajlandók kiadni az Egyesült Államoknak.
4. Irán, a Hezbollah és Irak is erősíteni fogják harctéri jelenlétüket.
5. Egy komoly összecsapás készülődik az Assad rezsimet az oroszokkal együtt védelmezni kívánó és növekvő számban Szíriába érkező közel-keleti síiták és az amerikaiak által támogatott, javarész szunnita ellenzéki erők között.
A konfliktus meghiúsíthatja az amerikai-iráni tárgyalásokat Irán atomprogramjával kapcsolatban, amelyek Hassan Rouhani megválasztásával megakadtak.
6.  A Genf 2 elnevezésű konferencia, ami politikai megoldást keres a szíriai válságra, halva született kezdeményezés. Moszkva és az Egyesült Államok álláspontjaiban áthidalhatatlan ellentétek állnak fenn, mint például, hogy Assad elnök menjen vagy maradjon.
7. Amíg a diplomácia tehetetlen, a regionális konfliktus széleskörű háborúvá fajulásának veszélye fokozatos nő. Fennáll az a veszély is, hogy Iránt, Izraelt, Jordániát és Libanont bármelyik pillanatban beszippanthatja a konfliktus. Sőt, ez Libanon esetében talán már meg is történt.
Bármilyen apró „hiba” a szembenálló felek részéről kiválthat egy izraeli megtorló akciót és máris itt a kiterjedt háború.
Forrás: debka.com

A só egészséges

A Tények-tévhitek webszájtom célja a tévhiteket szembeállítani a tényekkel. Erről szólnak cikkeim és könyveim is. Sokan panaszkodnak, hogy "annyi mindent lehet már hallani, az ember azt se tudja, minek higgyen". A tudomány természetesen minden korszakban korlátolt tudást ad, a korlátok azonban elég jól felmérhetők.
A bizonyítékok hierarchiába rendezhetők, egy vizsgálat általában kevesebbet mond, mint sok vizsgálat korrekt összevont elemzése. Egy epidemiológiai vizsgálat ugyancsak kisebb bizonyító erővel bír, mint egy placebokontrollos kettős vak klinikai vizsgálat. Egy sok éves követéses vizsgálat ugyancsak többet mond el, mint egy pár hetes vizsgálat. Az átlagolvasót általában az zavarja össze, hogy különféle médiumok (pl. index.hu, origo.hu) rákaptak arra, hogy tudományos szenzációkkal kábítsák olvasóikat. Ehhez azonban nem alkalmaznak szakértőket, hanem egyszerűen a tudományos vizsgálatokat figyelő webszájtok híreit lefordítják. Ezeknek a "tudományos" rovatoknak minden hírének az a célja, hogy meghökkentsen, mert ez növeli az olvasottságot. A tapasztalat persze azt mutatja, hogy a hiteles tájékoztatás még jobban növeli az olvasottságot, de ez pénzbe kerül. Komoly médiumok (New York Times, The Globe, Nature, Science, Dr. Mercola, stb.) szakírókkal írattatják meg a legfrissebb eredményekről szóló beszámolóikat, s ezek nem vezetik meg az olvasót, hanem az új eredmények kapcsán ismertetik a kételyeket és a reményeket is. Egy szakértő a frissiben megjelent tudományos vizsgálatok eredményeit a korábbi eredmények tükrében súlyozottan adja közre, jelzi az új vizsgálat sugallta következtetések korlátait, vagy éppen rámutat a vizsgálat hibáira. Merthogy igen sok vizsgálat esetében a vizsgálat módszertanát megismerve eleve kétséges az eredmény. Fontos figyelembe venni a vizsgálat szponzorait is, hiszen pl. a gyógyszeripar által lefolytatott vagy szponzorált vizsgálatoknál igen csak skrupulózusan kéne megvizsgálni a közölt eredményeket.

A só
A sófogyasztás ugyancsak a közegészségügy és a kardiológusok kedvenc vesszőparipája. A kérdést a Paleolit táplálkozás könyvemben már összefoglaltam. Erre is sokan mondták, hogy "a Szendi direkt mindenben az ellenkezőjét állítja, mint a hivatalos álláspont". Erre csak azt lehet válaszolni, hogy csak azokban a kérdésekben állítom a hivatalos álláspont ellenkezőjét, amelyekben a hivatalos álláspont homlokegyenest mást állít, mint a tudomány.
Katarzyna Stolarz-Skrzypek és munkatársai 2011 májusában jelentették meg vizsgálatuk eredményét, amely teljesen megerősíti a "zöld könyvemben" leírtakat. A szerzők bevezetőjükben idézik a korábbi vizsgálatokat, amelyek azt sugallták, hogy a sófogyasztás csökkentése vérnyomáscsökkenéssel jár, de rámutattak arra, hogy ezek a vizsgálatok mind rövidtávú vizsgálatok voltak, s a közegészségügy nagy sócsökkentő programjai, melyek szerint napi 3 gramm alá kéne szorítani a sófogyasztást, nem számolnak ennek veszélyeivel. A szerzők ezért a legpontosabb mérést a vizeletben kiválasztott sómennyiséget vizsgálva elemezték átlagosan 8 éven át 3700 személy vérnyomásának és szívbetegség kockázatának alakulását.
A nyolc év alatt 219 személy halt meg, és 232 szenvedett el végzetes vagy túlélt szív és érrendszeri komplikációt (infarktus, embólia, sztrók, stb.). A szív és érrendszeri halálozás a legmagasabb a legkevesebb sót fogyasztók, a legalacsonyabb a legtöbb sót fogyasztók közt volt. A legkevesebb sót fogyasztók közt 4.1%-os, a közepesen sok fogyasztók közt 1.9%-os, és a legtöbb sót fogyasztók közt 0.8%-os volt a szív és érrendszeri eredetű halálozás.

A magas vérnyomás vizsgálatával kapcsolatban az derült ki, hogy a sófogyasztás mértéke nem függött össze a magas vérnyomásbetegség kialakulásának kockázatával. A legkevesebb sót fogyasztók 27%-a, a közepes mennyiséget fogyasztók 26.6%-a, és a legtöbb sót fogyasztók 25.4%-a lett magas vérnyomású beteg. A szisztolés vérnyomás a vizeletben mért 100 mmol só növekedés esetén 1.7 Hgmm volt sok éves követés során, de ez nem függött össze a magas vérnyomás betegség kialakulásával. A diasztolés vérnyomás pedig nem is változott.
Más vizsgálatok is megerősítették, hogy az alacsony sófogyasztás minimálisan csökkenti a vérnyomást, de viszont fokozza az infarktuskockázatot. Egy háromezer főt 3.5 éven át követő vizsgálatban a legkevesebb sót fogyasztók infarktuskockázata négyszerese volt a legtöbb sót fogyasztókénak. A különösnek ható eredményeket jól magyarázza, hogy a sóbevitel csökkentése fokozza a szimpatikus idegrendszeri aktivitást, csökkenti az inzulinérzékenységet: mindkét hatás a metabolikus szindróma és a szívritmuszavar kockázatát növeli. A sócsökkentés azért sem éri el vérnyomáscsökkentő hatását, mert a sófogyasztás csökkentésére aktiválódik a renin-angiotensin-aldosteron rendszer, amely növeli a vérnyomást és fokozza a folyadék és sóvisszatartást a vesékben. Következésképen, a lecsökkentett sófogyasztás nem sokat változtatja a vérben a só szintjét, ugyanis egyszerűen csökken az ürítése. Fokozott fogyasztás esetén pedig nő a sóürítés, azaz nem nő meg a folyadék visszatartás. Pl. magas vérnyomásos betegeknek nem több a vére vagy a testfolyadéka, azaz nem attól magas a vérnyomásuk.
A szerzők végkövetkeztetése, hogy eredményük alapján elutasíthatók azok a számítások, amelyek a népességszintű sófogyasztás csökkentését összekapcsolják jelentős szív és érrendszeri halálozás csökkenéssel. Ilyen hatás ugyanis nincs, tehát a szerzők szerint indokolatlan az az általános és megkülönböztetés nélküli sófogyasztás csökkentési ajánlás, ami ma van érvényben.
Akik olvasták könyveimet, azoknak ezek az eredmények nem okoznak meglepetést. Fontos azonban követni az új eredményeket, mert ezek vagy ismételten megerősítik a korábbiakat, és akkor nyugodtak lehetünk, vagy új megvilágításba helyezik a régen igaznak gondolt állításokat, és akkor lépnünk kell.
Tények tévhitek

Miért lógnak a fiatalok a Facebookon?

Peg Streep pszichológusnő négy pontban foglalta össze, hogy mi az, amire a tizen- és huszonévesek vágynak a környezetüktől, és amit manapság elsősorban a közösségi médián keresztül kapnak meg. Ez a négy dolog a válasz arra, hogy miért lógnak a fiatalabbak különösen sokat a Facebookon, de az is kiderül belőle, miért ennyire fontosak a lájkok ennek a korosztálynak – gyakorlatilag az egész életük most már a tetszik gomb köré rendeződik. A cikk eredetije a Psychology Todayen olvasható.
1. Figyelem – A fiatalok először is azt akarják, hogy figyeljenek rájuk, ebben nincs sok szenzáció, viszont az már újdonságnak számít mondjuk 10 évvel ezelőtthöz képest, hogy a legifjabb generáció manapság elsősorban a Facebookon keresztül kapja meg azt a figyelmet, amire ösztönösen vágyik. Egy amerikai felmérés szerint a Facebookot használó fiatalok 92%-a a saját nevét használja, nagyjából ugyanennyien szoktak magukról fotókat is feltenni a netre, kb. 25% videót is. A pszichológus szerint emögött az van, hogy azt akarják, hogy figyeljenek rájuk, ezért osztanak meg minél több személyes információt magukról.
2. Elismerés – Ez a pont természetesen még fontosabb, mint az első, hiszen a többség nem csak úgy általában szeretne a figyelem középpontjában lenni, bármi áron, hanem van egy jól meghatározható célja az egésszel. Nem csak azt szeretnék, hogy a többiek figyeljenek rájuk, hanem azt is, hogy elismerést, pozitív visszacsatolást kapjanak a többiektől. És ennek a XXI. században intézményesült új formája a lájk. A fiatalok nemcsak azt szeretnék, hogy mindenki lássa őket, hanem azt is, hogy aki látta őket, az lájkoljon is, azaz nyilvánosan tetszést nyilvánítson. Bizonyos szempontból nincs semmi újdonság ebben sem, hiszen a közösségbe való beilleszkedés, a társak véleménye mindig is roppant fontos volt a fiatalok zöme számára, csak Pál utcai fiúk kora óta annyi változott, hogy most már nem az számít, hogy a többiek csupa kis vagy csupa nagy betűvel írják-e be Nemecsek Ernő nevét a gittegylet jegyzőkönyvébe, hanem a facebookos posztokra kapott lájkok számán méri le magát mindenki, és ezzel mér le mindenki mindenki mást is.
Barcroft MediaA pszichológusnő a "lájkkurva" szót is idézi, arra utalva, hogy a fiatalok direkt arra mennek ki a Facebook-profiluk szerkesztése közben, hogy minél többen, minél többször nyomják meg a tetszik gombot. Ha egy poszt vagy fotó kevés lájkot kap, azt törlik vagy átszerkesztik, hiszen minél jobb képet akarnak magukról mutatni. A fent már idézett felmérés szerint egy amerikai tizenéves kerek perec azt nyilatkozta a kutatóknak, hogy a facebookos népszerűségtől függ, hogy az életben (=iskolában/haverok körében) ki mennyire népszerű.
A cikk Coye Cheshire kutatását idézi, ami szerint a lájkolás gyakorlatilag addiktív. Azaz: ha posztolunk valamit, és azt mások lájkolják, az annyira jó érzés, hogy feléled bennünk a vágy, hogy posztoljunk még valamit, hogy a jó érzést megint érezzük. Minél több a pozitív visszajelzés, annál több mindent fogunk megosztani, és annál inkább arra törekedve, hogy az újabb posztjainkra is minél többen nyomják meg a tetszik gombot. Így lesz valakiből lájkkurva, aki szinte függőségben él, és bármit megcsinál azért, hogy lájkolják a posztjait: fenntart például egy kirakatkapcsolatot, bizonygatva a Facebook közönségének, hogy milyen csodálatosan harmonikus a párkapcsolata.
Megdöbbentő az a párhuzam, hogy manapság minden cég a Facebookot használja egyik elsődleges marketingeszközként, és a vállalatok próbálnak minél több lájkot begyűjteni önmaguk, illetve termékük népszerűsítésére. A közösségi hálót rendszeresen használó fiatalok gyakorlatilag ugyanígy reklámozzák saját magukat, illetve saját párkapcsolatukat a Facebookon.
3. Imázs – A Facebook harmadrészt azért is olyan vonzó a fiataloknak, mert ott könnyebben ki tudnak alakítani magukról egy bizonyos imázst, amit a való életben kialakítani esetleg nehezebb lenne. Az interneten 100%-ban kontrollálni lehet, hogy milyen képet alakítunk ki magunkról: lehet csak előnyös képeket posztolni, csak a jót leírni, a negatív kommenteket törölni, és csak a kívánatos embereknek mutatni magunkat. Ennek az imázsnak a kialakítása és fenntartása fáradságos munka tud lenni, de a fiatalok zöme a jelek (és a felmérések) szerint úgy érzi, megéri. Már csak azért is, mert még mindig hatékonyabb a kampányolás a neten, mint a valós életben, ahol simán előfordulhat, hogy mások szeme láttára esünk pofára, és az életben a nyilvános kudarcot utólag nem lehet törölni.
4. Ne maradjanak le – És még egy dolog, ami a fiatalokat a Facebook felé hajtja: úgy érzik, ha nem nézik folyamatosan a közösségi oldalakat, lemaradnak valamiről. Érdekes, hogy tizen- és huszonévesen az embert mennyire tudja hajtani az attól való félelem, hogy nehogy lemaradjon valamiről vagy kimaradjon valamiből, amikor pont ebben a korban lehetne a leginkább hátradőlni, hiszen ott van még az ember előtt az egész élet, ezer lehetőség lesz még bárminek a bepótlására vagy újrakezdésére. A fiatalok mintha folyamatos kapuzárási pánikban élnének, mindent azonnal tudni akarnak, mindenben mindenképpen részt akarnak venni, mintha az lenne az utolsó lehetőség. A Facebook mára olyan hatalmas lett, hogy aki nincs rajta, az könnyen úgy érezheti, kimarad valamiből (a buliból? a társaságból? a haveri körből?), hiszen a dolgok a Facebookon történnek. Mindezeket figyelembe véve meglepő, hogy más pszichológus mégis amellett érvel, hogy a közösségi médiával kapcsolatos jópár negatív vélemény csak tévhit.
(velvet)

Szendi Gábor: A halál tornácán

A gyógyíthatatlannak hitt (vagy szándékosan annak mondott) kóma nem is olyan gyógyíthatatlan. A kómás betegnél a tudat nem képes visszavenni az irányítást a teste felett. Testen kívülre kerülhet, ahol különböző tudatsíkokon tapasztalhat meg dolgokat. Szellemi módszerekkel a lelket vissza lehet hozni a testbe és így előidézhető a gyógyulás.

"Az Élet új technokrata szemlélete körvonalazódik, melyben az egyén felett álló hatalom dönt a tudomány álarca mögött arról, gazdaságos-e még minket életben tartani, megéri-e még a felépülésben reménykedni, hasznos-e minket intenzív kezelésekkel a kómából visszahozni. Rossz irányba halad az az orvoslás, amely elveszi az egyén saját élete feletti önrendelkezési jogát."
Csipkerózsika ébredése
A New Mexikóbeli Albuquerqueban élő Patricia White Bull 26 éves volt, mikor negyedik gyermekét császármetszéssel világra hozta. A műtét jól haladt, mikor légzése hirtelen leállt. Mint később kiderült, tüdőembóliája alakult ki, vagyis egy vérrög zárta el tüdejében a vérkeringést. A gyors orvosi beavatkozás a légzést újraindította, de az átmeneti oxigénhiány olyan súlyos agyi károsodásokat okozott, hogy az asszony kómába esett és többé nem tért magához. Az orvosok megállapították, hogy az úgynevezett állandósult vegetatív állapotba került, vagyis élő halottá vált. Ebben az állapotban a beteg nem ébreszthető, semmilyen ingere nem reagál, s egyedül az agy legősibb központjai működnek, fenntartva a légzést és a keringést. A család összeomlott, a férj még három évig reménykedett, majd négy gyermekével visszaköltözött szüleihez, később pedig elvált. Patricia egy speciális intézetbe került, ahol hozzá hasonló öntudatlan állapotban lévő betegeket ápolnak - halálukig. A kezelés mindössze annyi volt, hogy mesterségesen táplálták, megvédték a fertőzésektől, s naponta többször tisztába tették. A család olykor meglátogatta őt. A gyerekeknek a mama egy élettelen test volt az ágyban, aki többet már nem simogatja meg a fejüket, nem várja őket otthon iskola után, nem veszekszik az elöl hagyott játékok miatt, és akihez többé már nem lehet odabújni. Így telt el tizenhat reménytelen év.
1999 karácsony estéje ugyanolyannak indult az "élő halottak házában", mint az év többi 364 estéje. Az ügyeletes ápolónő Patricia ágyát rakta éppen rendbe, mikor egy hangot hallott: "Kérem, ne csinálja ezt". A rémült ápolónő hirtelenjében nem tudta, hallucinál-e vagy álmodik; körbepillantott, és döbbenten látta, hogy Patricia szeme nyitva, és rosszallóan néz rá. Az intézet felbolydult. Az orvosok és a személyzet teljes értetlenséggel álltak az esettel szemben, hiszen Patricia rácáfolt minden addigi tapasztalatra és tudományra. Azt hiszem fölösleges a szavakat keresgélnem, hogy leírjam a család boldogságát, mindenki elképzelheti, milyen lehetne az, ha tizenhat éve halottnak hitt szeretett hozzátartozója visszatérne az életbe. Patricia állapota rohamos javulásnak indult. Január elejére már jól beszélt, szilárd táplálékot evett, sőt írni is tudott, s tolókocsin kirándulásokra vihették.
Patricia gyógyulását sokan csodának tekintik. Bizonyos értelemben valóban csoda, hiszen az egészségügyi személyzet nem tett ezért semmit, és soha nem is hitt abban, hogy Patricia egyszer felébredhet. A csoda tehát az, hogy mégis sikerült. Dr. Dimancescu kómaszakértő szerint a kómából való visszatéréshez nem csodára, csupán szakszerű kezelésre volna szükség. Ezt azonban a legtöbb orvos nem ismeri, és a kómába, majd az állandósult vegetatív állapotba került beteget még az erre szakosodott intézményekben is úgy tekintik, mint aki már félig halott. Jó esetben azt gondolják, csak ki kell várni a halált, rosszabb esetben megsiettetik azt.
Elsietett halálos ítéletek
Tanya Liu Taiwan közkedvelt médiasztárja pár éve Angliában súlyos vonatbalesetet szenvedett, s kómás állapotban szállították egy londoni kórházba. Itt több orvos egybehangzóan megállapította, hogy a riporternő agyhalál állapotában van, öntudatra ébredésének és felépülésének esélye nulla. Javasolták, hogy felhasználható szerveit rokonai ajánlják fel rászoruló betegeknek. Liu szülei nem voltak ennyire jószívűek, visszautasították a diagnózist, és Kinába a Beijing-i Xuanwu kórházba szállíttatták lányukat. Három hónapos gyógynövény terápia és az agy speciális elektromos ingerlésének hatására Liu három hónap alatt visszanyerte öntudatát és mára gyakorlatilag felépült.
Jacqueline Cole 44 éves volt, mikor agyvérzés következtében kómába került. Orvosai a felépülés esélyét egy a millióhoz becsülték. Hetekkel később, némi orvosi nyomásra, a család lemondott Jacquelineról és bírósághoz fordultak, hogy a kórház megszüntethesse a lélegeztető gép használatát és a mesterséges táplálást. A bíróság a kérést elutasította. Pár nappal később Jacquelinet egy barátja felkereste a kórházban, hogy utolsó pillantást vessen rá halála előtt. Mikor megfogta kezét és ráköszönt, Jacqueline kinyitotta a szemét és rámosolyogott. Ma Jacqueline teljes értékű életet él, csupán memória problémái maradtak vissza agyvérzéséből.
Fiona Smith angol orvosnő Franciaországban nyaralt családjával, mikor autóbalesetet szenvedtek. Gyermekei kisebb sérülésekkel megúszták, férje azonban meghalt, ő pedig kómába került. Egy agysérülésekre specializálódott kórházban a francia orvosok úgy vélték, Smithnek 3-4 hónap elteltével van némi esélye a felépülésre. Ám amikor további kezelésre hazaszállították Angliába, az angol orvosok állandósult vegetatív állapotot állapítottak meg, és a gyógyulást reménytelennek minősítették. A család azonban -úgymond hiú- reményeket táplált, amit szakemberek a halállal szembeni "tiltakozási fázisnak" neveznek. Ez azt akarja jelenteni, hogy a hozzátartozók még nem tudják elfogadni a halál tényét, de majd remélhetőleg felnőnek a helyzethez. Szerencsére Smith szülei határozottan nem akartak "felnőni" a helyzethez, és mikor semmi javulást nem tapasztaltak, átvitték lányukat egy másik kórházba, ahol a kezelés része volt a mindennapi tornáztatás, különféle ingerek alkalmazása, és az, hogy minden nap kitolták őt a tévé szobába is, jóllehet teljesen öntudatlan állapotban volt. Míg az előző kórházban hónapokig semmi változás nem volt tapasztalható, az ingergazdag környezetben három hét múlva Smith visszanyerte öntudatát, s pár hónap múlva teljesen gyógyultan hagyta el a kórházat.
Orvos létére szembesülnie kellett azzal, hogy az orvosszakma milyen könnyen tör pálcát valaki feje fölött, s szüntetik meg az életfenntartó kezeléseket, pusztán mert úgy ítélik meg, az eset már reménytelen. "Nem minden család olyan jól informált, mint az enyém volt, s az emberek nem merik megkérdőjelezni a félistennek tekintett orvosok szakvéleményét. Feltételezik, hogy ha az orvosok valakiről kimondják a halálos ítéletet, akkor azt az emberi élet iránt érzett mély felelősséggel teszik. Ma úgy gondolom, ez közel sem biztos. Ha nem lettek volna szüleim olyan erőszakosak, ma halott lennék"-nyilatkozta a BBC egy vitaműsorában.
A 95 halálos áldozatot követelő 1989-es hillsborough-i futballmecs tragédia két kómába esett áldozatának története ugyancsak hátborzongató. Tony Blandnél és Andrew Devinenél egyaránt kimondták az állandósult vegetatív állapot beálltát, s felépülésüket reménytelennek ítélték. A Tony Bland-et ápoló kórház 1993-ban bíróságilag kérvényezte, hogy beszüntethesse a fiú mesterséges táplálását. A Lordok Háza döntése alapján megadták a kórháznak az engedélyt, hogy "hagyják Tony Bland meghalni". Az ítélet azonban gyakorlatilag egy kegyetlen gyilkosságra adott engedélyt, ha sommásan foglalom össze az egyik legnevesebb angol orvosi lap szerzőjének véleményét. A táplálás és itatás megszüntetése ugyanis lassú kínhalálra ítélte Tonyt, aki két hét alatt pusztult bele a szomjazásba és éhezésbe. Ezt senki nem nevezné természetes halálnak, kegyes halálnak meg még úgyse. Pár évvel később azonban még jobban felkavarta a közvéleményt, hogy Andrew Devine, akit Tonyval azonos diagnózissal más kórházban ápoltak, nyolc év után felébredt a kómából.
Hasonló esetek újra és újra felvetik azt a kérdést, meddig tartható fent az orvosok jog által is megtámogatott tévedhetetlenségi mítosza.
Sok éven át vizsgáztattam orvostanhallgatókat, s a "Haldokló beteg" tételt húzó hallgató mindig szorgalmasan felsorolta a halálos diagnózissal, majd a halállal való szembesülés fázisait, melynek egyik szakasza a "tiltakozás". A hallgató ilyenkor elmagyarázta, hogy a betegek sajnos ilyenkor még nem tudják elfogadni a diagnózist, és elkezdenek orvostól-orvosig futkosni. Van bennük ilyenkor valami neheztelés vagy sajnálat; mennyivel egyszerűbb és nemesebb volna rögtön elfogadni a halált, ha már annak úgyis jönnie kell. Nem tudtam megállni, és mindig megjegyeztem, hogy azért vannak téves diagnózisok is, és sok beteg életét mentette meg már, hogy kicsit akadékoskodott orvosaival.
Kómában lenni
Az orvosok többsége úgy tekinti a kómában vagy állandósult vegetatív állapotban lévő személyt, hogy az nem érez, nem észlel, nem gondolkodik, csupán csak egy hús-vér automata. Kétségtelen, hogy az EEG általában lapos, vagyis az agyműködésnek semmi jele, s a beteg nem reagál semmiféle ingerre. Ez azonban nem feltétlen jelenti azt, hogy a beteg ne érzékelné környezetét, ne gondolkodna és érezne. A kómából visszatért betegek gyakran számolnak be arról, hogy hallották, amint az orvosok türelmetlenül, vagy ellenségesen újra és újra kioktatták hozzátartozóikat, hogy fölösleges itt tölteni az időt, a beteg menthetetlen. Sok beteg elmondja, hogy miközben külső szemlélő számára élő halottnak tűnt, aközben ő észlelte környezetét, de mintha vastag üveg mögé lett volna zárva, nem tudott semmiféle jelet adni a külvilágnak.
Ha ez így van, belegondolni is szörnyű, milyen lehet védtelenül, kiszolgáltatva elviselni a halára éhezés és kiszáradás folyamatát, ha az egészségügyi intézmény gazdasági vagy "emberiességi" okokból úgy dönt, beszünteti a kómás beteg kezelését.
Sok beteg visszatérése után különös víziókról számol be, melyek erős hasonlóságot mutatnak a halálközeli élményekkel. Sokaknak Istenélménye van, találkoznak a Szeretettel, keresik életük értelmét, nagy utazást tesznek egzotikus képzeletbeli tájakra, vagy csatákban vesznek részt. E jelenségeket kómakutatók "belső tudatosságnak" nevezik, e folyamatokról a külvilág hagyományos módszerekkel nem képes információt szerezni; a beteg "fekete doboz" a környezet számára.
A csoda receptje
Dr. Dimancescu és mások speciális terápiát és kommunikációs technikát dolgoztak ki kómás betegek kezelésére. Ennek lényege, hogy "igen-nem" válaszokat várunk a betegtől, s minden lehetséges testi jelet megfigyelve keressük azt a csatornát, amelyen keresztül a beteg képes kommunikálni. Ez lehet a szemhéj finom rebbenése, a légzés enyhe gyorsulása, a vérnyomás, pulzus megváltozása, stb.
Dr. Arnold Mindell pl. egy agydaganat miatt kómába esett kisfiúval kezdett dolgozni. A gyermek számára közeli halált jósoltak. Dr. Mindell eldöntendő kérdéseket tett fel a kisfiúnak, s figyelte a "válaszokat". Észrevette, hogy a kisfiú álla időnként elvörösödik, ezt válasznak értelmezve különös beszélgetésbe kezdett vele. Megkérdezte tőle, azért van-e kómában, hogy ne kelljen iskolába mennie. A kisfiú álla nem változott. Számos más kérdést feltéve, meggyőződött arról, hogy valóban "beszélgetnek". Ismerve a kómás betegek belső élményeit, végül megkérdezte a kisfiút: "azért vagy kómában, hogy közelebb kerülj Istenhez?" Amikor a kisfiú álla válaszként bevörösödött, s Dr. Mindell "lefordította ezt szüleinek, mire az apa hevesen tiltakozni kezdett, hogy az ő fiából nem lesz pap. A kisfiú később szerencsésen felépült, s felnőve teológiát kezdett tanulni.
A kóma nem állapot, hanem folyamat, mondja Dr. Amy Mindell. Könyvének címe: "A kóma, mint gyógyító utazás". A beteggel folytatott rendszeres "beszélgetés" célja alapvetően a támasz és szeretet nyújtása, de megannyi tapasztalat bizonyítja, hogy a kómából általában azok ébrednek fel, akiket rendszeresen sok fizikai és emocionális inger ér. Dr. Dimancescu 1%-nál is kevesebbre becsüli a kómából való visszatérés esélyét azoknál a betegeknél, akik, bár korrekt orvosi ellátást kapnak, nem részesülnek a kezdetektől a minden érzékszervi modalitásra kiterjedő ingerterápiában és tornában. Akik viszont komplex kómakezelésben részesülnek, azok 92%-a felébred a kómából, s több mint 35%-uk felgyógyul.
A csoda receptje tehát kitartóan ingerekkel segíteni az agyat, hogy regenerálódjon. Ehhez nagyon fontos minden apró változást bátorítani, megerősíteni. A megdicsért apró ujjremegésből hamarosan mozgás válhat, az apró nyögések idővel szavakká formálódhatnak. A csupán orvosi kezelést nyújtó intézményekben bekövetkezett "csodás" ébredések valójában szinte kivétel nélkül a hozzátartozók kitartó jelenlétének, simogatásainak, beszédének köszönhető. A legerősebb inger természetesen a szeretet, az az érzés, hogy a beteget visszavárják. Micsoda örült ötlet egy állandósult vegetatív állapotban leledző lányt koncertre vinni, csak mert kedvenc énekese a városban turnézik? Christiane Kittel hét évi kómából akkor ébredt fel, amikor szülei tolókocsiban elvitték Bryan Adams koncertjére. A lány hét év után hirtelen öntudatra ébredt, felnyitotta szemét, követte a koncertet, s anyját szólította.
Az agy különös képességei
Az agy nem egy szivacs, amit ha legyártottak, onnantól már csak használódik és romlik, hanem egy önmagát átszervezni, gyógyítani képes szervezet. Számos vizsgálat jelzi, hogy az agy hihetetlen képességekkel rendelkezik önmaga újrastrukturálására. Sorba dőlnek meg a feltevések az agy "előre huzalozottságával" kapcsolatban. Míg a számítógép valóban tönkremegy, ha megsérül egy alkatrésze, az agy képes arra, hogy az elpusztult neuronok feladatát más agysejteknek adja át. Még nem tudjuk pontosan mi történik a kómából való ébredés során, de az agy önkorrekciós képességeire számos bizonyítékunk van. Amikor pl. valakinek a balféltekei beszédközpontja megsérül, a jobbfélteke szinte napokon belül kezdi átvenni a beszédfunkciókat - ha megfelelő rehabilitációs programban részesül a beteg.
Az agy önszervező képességére jó példa az a vizsgálat is, melyben kimutatták, hogy vakoknál a látókéreg átveszi a tapintással szerzett információ feldolgozásának feladatát, vagyis az agy teljesen "áthuzalozza" magát, hogy a hatalmas, kihasználatlan látókéreg ne heverjen parlagon.
Az élet új jelentése
Az orvosi technika fejlődése létrehozta az Élet és Halál közti Senkiföldjét. Az orvoslás megmenti a kómába zuhantakat az azonnali haláltól, majd ugyanez az orvoslás praktikus megfontolásoktól hajtva elveszi (visszaveszi?) tőlük később az Életet.
Úgy tűnik, megszűnt az Élet feltétlen szentsége, s helyét átvette az "Élni érdemes Élet" fogalma, írja Peter Singer morálfilozófus. Ma Angliában két független orvos egybehangzó véleménye alapján abba lehet hagyni az állandósult vegetatív állapotú betegek életfenntartó táplálását és kezelését. Az Angol Orvosi Társaság javasolta, hogy ezt az elvet terjesszék ki az elbutult vagy súlyos agyvérzéses betegekre is.
Az Élet új technokrata szemlélete körvonalazódik, melyben az egyén felett álló hatalom dönt a tudomány álarca mögött arról, gazdaságos-e még minket életben tartani, megéri-e még a felépülésben reménykedni, hasznos-e minket intenzív kezelésekkel a kómából visszahozni. Rossz irányba halad az az orvoslás, amely elveszi az egyén saját élete feletti önrendelkezési jogát.
Tények Tévhitek

Ha keveset eszünk, tovább élünk?

A tudósok úgy gondolják, megtalálták a Fiatalság Forrását. Ez nem más, mint a hűtőszekrényünk. A témához kapcsolódik ez a videó is.
Forrás: Life Extension Foundation 2009 jún. 12
Fordította: Szendi Gábor
Josh McMichael ugyancsak így reméli. "Azt hiszem a következő ötven évben a dolgok eszelőssé és érdekessé válnak, szóval ezért szeretnék maradni itt olyan sokáig, amilyen soká csak lehet", mondja a 36 éves szoftvertervező.
Ezért csatlakozott két éve a Washington University School of Medicine kutatásához, hogy megnövelje egészségét és élettartamát.
Mióta csatlakozott, testsúlya 104 kilogrammról 88-ra csökkent, vérnyomása, koleszterinszintje és egyéb egészséggel kapcsolatos paraméterei több, mint egészségesek, szellemi frissessége és mentális képességei javultak.
A kutatók azt mondják, nem tudják, vajon McMichael sokáig fog-e élni, de az biztos, hogy visszaszorította azokat a feltételeket, amelyek megrövidíthetnék az életét, és terhet jelentenének idős korában.
Az egész mindössze attól, hogy 20%-al csökkentette kalória felvételét.
Tovább élni
Két éve három egyetem kutatói kutatják a csökkentett kalória-felvétel a CALERIE program keretében. A CALERIE az Hosszútávú Csökkentett Energia Felvétel Átfogó Értékelése rövidítése.
A csökkent kalória-bevitel szerint élők 20-30%-al csökkentik az elfogyasztott étel mennyiségét. Átváltanak tápanyagban gazdagabb ételekre, lecsökkentik a magas kalóriájú, alacsony tápértékű ételek fogyasztását.
Így élve, mondják a csökkent kalória-bevitel szerint élők, visszafordítják az öregedést és megelőzik a korral járó betegségeket, mint a rákot, a diabéteszt, az izületi gyulladást és kardiovaszkuláris betegségeket.
A csökkentett kalória bevitel az utóbbi pár évben vonta magára a tudományos közösségek figyelmét, amikor kutatók arról számoltak be, hogy egerek, rovarok, patkányok, és újabban majmok is, 60%-al tovább élnek a csökkentett kalóriájú táplálkozás mellett.
Még amikor egy állat meghal, "a csökkentett kalórián élők harmadánál nem találtuk a halál okát", mondta Dr. Luigi Fontana, egy orvos, aki a csökkentett kalória-bevitelt tanulmányozza a Washington University-n és Rómában. Ez azt jelenti, hogy ezek az állatok egyszerűen az idős kortól haltak meg, nem pedig betegségben.
Az előnyök széles skálája
Hogy összehasonlítást lehessen tenni, a kutatók olyan embereket toboroztak, akik már régóta csökkentett kalórián élnek és olyanokat, mint McMichael, akik soha nem korlátozták a kalória-bevitelüket.
Mivel a kutatók nem várhatnak egy élethosszig az eredményekre, ezért azt mérték, miként hat a kalóriacsökkentés az egészségre.
Néhány eredmény a csökkentett kalórián élők és toborzottak közt:
Testsúlycsökkenés: a testtömeg index (testsúly osztva a méterben vett testmagasság négyzetével) lecsökkent 17-re. "Nem akarunk 17 alá menni", mondta a vizsgálat kutatási menedzsere, Mary Ulrich
Vérnyomás és kardiovaszkuláris egészség: mindegyik résztvevő értékei a normális értékek alá ment, de némely 70 évesnek 100/60-ra is lecsökkent, mondják a kutatók.
"Ezeknek az embereknek a koruknál 15 évvel fiatalabbnak találtuk a szívüket", mondta Fontana.
Vér összetevők: a jó koleszterin növekedett, a rossz csökkent, a trigliceridek csökkentek; a vércukor és az inzulinszint lecsökkent - mind jó eredmények.
Gyulladások: a résztvevőkben ez az csendes de ártalmas probléma negligálható vál vált, vagy éppen megszűnt.
Akne: "Voltak aknéim, de megszűntek", mondta McMichael.
"Megnöveljük az "egészséges életszakasz hosszát", mondta Fontana. "Igen, valaki elhúzhatja 75-80-ig is, de a betegségei 55-60-nál kezdődnek."
Sokat tud már a tudomány az életkorfüggő betegségekről, mondja, "De a csökkentet kalória-bevitellel, ha a genetikai hajlamai alapján valaki 65 éves koráig élne, hozzáadhatunk még 15-20 évet, és ez óriási".
Az éhség nem probléma. A kutatók megtanulták, hogy kevesebb kalóriát fogyasztani nem jelenti azt, hogy kevesebbet kell enni, mondta Ulrich. "A csökkentett kalória bevitel szerint élők nagy mennyiségű ételt fogyasztanak. "Ez csak egyszerűen nagy tápértékű de alacsony kalóriájú."
A kutatók McMichael napi kalória-bevitelét lecsökkentették 3000 kalóriáról 2400-ra. Úgy találták, hogy a mediterrán étrend, több zöldséggel és kevesebb hússal, jobban megfelel neki.
McMichael átlagos reggelije egy buggyantott tojás, egy alma és egy korpamuffin; a tízórai és ebéd mogyoró, gyümölcs, egy magas rosttartalmú szelet, egy vegetáriánus ebéd. A vacsora egy Healthy Choice étel (előre elkészített ételek: zöldség és hús: www.healthychoice.com)
Dr. John Holloszy, a Washington University School of Medicine Geriátriai és Táplálkozástudományi részlegének vezető kutatója és professzora azt mondja, ő lelkes híve a kalória csökkentésnek. "Hogyan is juthattam volna el 76 éves korig gyomor nélkül?", mondja nevetve.
Tények Tévhitek