Az
ismeretlen felfedezésével elveszett a kalandvágy élvezete és a győzelem
izgalma is. A tenger elveszítette végtelen nagyságát, miután
vitorláinkkal nekivágtunk és elértük a világ különböző sarkait, a
kontinensek széleit csókoló óceán ajkait. A mély óceán, melyben valaha
csodálatos flották süllyedtek el, mára már egy kis pocsolya vizéhez
hasonlít, melyben térdig, ha elmerülünk anélkül, hogy bármelyikünk is
bármin csodálkozni tudna. A nagy titkok átölelése már olyan, mint a szép
táncosnők megtáncoltatása, és a gyönyörű nők iránti érdeklődés, kikről
fel kell fedeznünk, hogy prostituáltak, akiket sohasem érdekelt sem a
szerelem, sem pedig a nagy titkok.
Ma már
nem tudunk min csodálkozni. Az árulók szaga senkit sem képes többé
meglepni, sem hányingert okozni, miként magyaráznak az araboknak az
arabságról, meg a muszlimoknak az Iszlámról, miközben rágják Avicena,
Ibn Rushd meg más filozófusaink húsát. Nincs többé olyan ember, aki
kezeit összecsapva csodálkozna azon a felfedezésen, hogy sok vallástudós
szívében kígyó és hüllőszívek vannak. Mind láthattuk milyen szíve van
Al-Karadawi sejknek a testvéreivel együtt, és megtudtuk, hogy
kígyószívek dobognak a helyükön, melyeket elönt a jeges hidegvér.
Az emberek már fütyülni sem akarnak, ahogy hallják, hogyan hazudnak és
buzdítanak a tv bemondók, és híres tv-s műsorvezetők azokon a tv
csatornákon, melyeknek kizárólag a buzdítás, az agymosás és a vérrontás
az érdekük.
Van még olyan ember, aki ne
verné a fejét a falba, mikor meglátja Izrael zászlaját lobogni a szír
ellenzéki erők ajkain, kikről azt terjesztették, hogy a becsület és a
szabadság forradalmárai!? A „forradalmáraink”
imaszőnyegén is tisztán látható Izrael zászlaja, akik Aylat meg Haifa
vizében mosakodnak ima előtt. A „forradalmárok”, kik
legszívesebben Netenjahu képeivel plakátolnák ki a szír utcákat, majd
elnöknek is megszavaznák őt, az egész koalíciójukkal együtt. Netenjahu,
aki a forradalmak nagy hőse az arab világban, a forradalmak apja, és a
fehér angyal, kiről a vallástudósaik azt híresztelték, hogy együtt
harcol a forradalmárokkal Homsz városában. Persze az angyalok, valami
oknál fogva, a vallástudósaik szerint sohasem harcoltak Palesztinában,
sem semmilyen más helyen a világban a muszlimok oldalán.
Maradt egyáltalán valaki a világban, akinek az arca elsápadna, ha
Erdogan török miniszterelnököt látná zsidó sapkát viselni, ahogy fejet
hajt a sirató falnál az egész muszlim testvériség vezetőivel a világban?
Mert ez az, amit láttunk, mert aki az ellenállás tengelyének a falait
akarja lerombolni Damaszkusz és Beirút között, az csak egy falat akar
látni keleten, a sirató falat. Mert a kelet nem képes két falat látni
egyszerre, vagy Damaszkusz falát, vagy a sirató falat. És aki nem az
oldalunkon áll emelt fővel és harcol, az minden kétség nélkül a
siratófalnál áll szégyen teli lehajtott fejjel Netenjahu mögött.
Van még olyan ostoba itt Keleten, aki nem látja, hogy a jeruzsálemi
Aksza mecset zsidó sapkát visel, és mögötte adják rá az áldásukat
Szaúd-Arábia sejkjei és vallástudósai, kik mind sírnak a holokauszt
múzeumokban a muszlim testvériség vezetőivel az összes szélsőséges
muszlim terrorszervezettel, az egész Isil-el, a Nuszra frontal együtt? A
palesztin Hamasszal, meg az úgynevezett Mohamed hadsereggel, akik
ahelyett, hogy összefogva harcolnának a cionista megszállás ellen,
ellenünk, meg egymás ellen harcolnak Deir Al-Zor város olajmezőin, és
hemperegnek az olajban és úgy harcolnak, mint ahogyan a disznók szoktak a
sárban?
Bárki is öngyilkos lenne ma már,
ha látná, ahogyan a „forradalmárok” eladják a szent
Kaaba követ Törökországnak, vagy Tel-avivnak, mint ahogy az aleppói
Umayyad mecset részeit adták ajándékba a neo-ottománoknak a rablás
leggusztustalanabb formájában?? Lehet, hogy az elrabolt műemlékek már az
izraeli múzeumokba érkeztek, melyek gyűjtik a kelet műemlékeit,
történelmét, Babilon, Kanaan és Arám városaiból. Mert aki eladja a
jeruzsálemi Aksza mecsetet a damaszkuszi elnöki posztért, az gond nélkül
szét is szereli egy nap Mohammed próféta házát, és ellopja, hogy
eladhassa Tzipi Livni-nek, hogy díszként használja hálószobájában.
Az úgymond Arab Tavasz kezdetén sokat csodálkoztunk, ledöbbentünk,
sokat ordítottunk értelmetlenül, nem akartuk elhinni, ahogy kezeinkkel a
zsebeinkbe akartunk nyúlni, majd kígyók és fekete skorpiók csíptek meg.
Többször volt, hogy idegösszeomlás küszöbén álltunk, majdnem infarktust
kaptunk nap mint nap, ahogyan reggelente arra ébredtünk, hogy a
"szakállak", akikkel együtt osztoztunk, csupán medvék és vad kutyák
"arcai" voltak. De ma már úgy lépünk a kígyókra meg skorpiókra, mintha
kukacok lennének.
A medvék hátán viszont
az olaj hercegek ellen tudunk már versenyezni a teve versenyeiken, és
nyerni is fogunk. Van még egyetlen értelmes ember ezen a bolygón, aki ne
látná, ahogy a fegyveresek összeomlanak Szíriában, és amit
forradalomnak hívtak, abból nem maradt semmi más csak egy
„álom”?? És mára már mást sem tudnak elérni, mint
civileket gyilkolni föld-föld rakétákkal, vagy elzárni a vizet
Aleppótól? Vagy olyan értelmetlen "patkány és alagút" játékokat
játszani, melyek többé már nem tudják a föld felszínét megváltoztatni, a
világét, amely magára öltötte a hazafias szír zászlót?!
Van még valaki, aki nem látná át, hogy a fegyveresek, akik buszokkal
menekültek Homsz városából, a vesztüket élik, és ez a hír nem más, mint a
„forradalmuk” végének egyik bejelentő híre? Homsz,
melyet a szíriai forradalom fővárosának hívtak.
Homsz csatája azt bizonyítja, hogy a szíriai állam türelme nagyon
hosszú, és profin játszik az idővel. A szégyenteli fegyveresek
menekülése lesz a "mérge" a forradalmároknak, mely az egész forradalmuk
testében gyorsan el fog elterjedni. Mi mást jelentene az, hogy az egész
világ hirtelen megtelt követségekkel és képviselőkkel a szíriai
koalíciónak nevezett Szíria ellenes csoportokkal, mi mást jelentene,
mint azt, hogy kezdenek Szíriából kimenekülni?? A forradalom
elveszítette a legfontosabb fegyverét, a földet, amin fellázadt. Mi
marad egy forradalomból, melynek nincsen földje, még ha az egész világot
is odaadnád neki.
A hadsereg jól tette,
mikor körbevette a gyilkosokat és éheztette őket, míg le nem térdeltek
előtte, mert a haláluk értelmetlen lett volna. A fegyvereseket
kiköltöztetni a városból ezen a szégyenteli módon a legokosabb módja a
neo-ottomán vahabi forradalom meggyilkolásának. Egy olyan jelképes
szégyen, melynek üzenete el is ért mindenkihez. Ez a forradalom nagyon
megterhelő, fárasztó és nagyon kétségbeesett, ha már a morzsának is
képes örülni. Aki nem ismerné a háborúk pszichológiáját, ha a harcosok
elhagynak egy várost bármilyen csatában, vagy bármi módon menekülnek
vagy egyezkednek, majd a támaszpontjaikat is átadják, az azt jelenti,
hogy a meggyőződésükben a halál már értelmetlen ár egy olyan célért,
mely lehetetlen! Azért a célért, mely a háborút kirobbantotta. És ezt a
lépést csak a teljes feladás fogja követni.
Az összes katonai szakértő nagyon jól tudja, hogy Homsz óvárosa,
melyből elmenekültek a fegyveresek, nem lehetett volna nehéz célpont a
szíriai arab hadsereg számára, mely hosszú hónapok óta körbezárta az
óvárost. Két megoldás maradt volna előttük. Első: a hadsereg bevetése,
és az egész terület kipucolása. A hadsereg vezetősége azonban azt
gondolta, hogy nem kell egyetlen egy katona életét sem kockára tenni egy
eleve halott tumor kivágásáért.
A másik
lehetőség az lett volna, hogy mindent elpusztítanak. De bármennyire is
kegyetlenek voltak ők, ahogy ellenünk harcoltak, mi mégsem vagyunk
hajlandóak rá, hogy saját városainkat teljesen elpusztítsuk, mint ahogy a
megszállók tennék.
A történelem során,
minden harcos, akik szégyenteljesen távoztak egy ostromlott városból,
sosem tértek vissza abba a városba. És kivonulásuk egy időszak végét
jelentette, egy új időszámítást, mely nem a kivonulóké lett. Velük
együtt távoztak egész szakaszok, a buszok melyekkel ezek a fegyveresek
távoztak, leginkább a halottaskocsikra hasonlítanak meg a koporsókra.
Annak idején a keresztesek fegyveresei hagyták el Jeruzsálemet
fegyvereikkel együtt egy biztonságos úton, és ez lett a keresztes
háborúk végének a kezdete, és a vége is. Egy nap pedig a palesztin
felszabadító szervezet hagyta el Beirutot a könnyűfegyvereivel együtt,
és az volt a felszabadító szervezet vége is, mely Oslóba jutott az
elveszettség útvonalain keresztül.
Természetesen nem szabad a palesztin felszabadító szervezetet
összehasonlítani azokkal az őrültekkel, akik Homszból távoztak. A
szíriai arab hadsereget sem lehet összehasonlítani az izraeli megszállás
hadseregével, de a lecke egy, és a tanulság is egy, vagyis aki távozik
egyszer, az nem kerül vissza oda soha többé. Ami érdekes viszont az az,
hogy az amerikaiak egy „véletlen” egybeesés során,
egy szíriai felszabadító szervezetet akarnak alapítani pontosan a Homszi
kivonulás után, Beirútban pedig véget vetett az Egyesült Államok a
palesztin felszabadító szervezetnek az ostrom után, majd a harcosaik
távoztak hajóikkal. De Szíriában az Egyesült Államok a felszabató szír
szervezet ötletének megalapítását akkor kezdeményezte, mikor ezek
kivonultak Homszból a buszokkal.
Ahogy
mondtam, a városi ostromok történelme során nem volt még olyan város,
melyet ne lehetett volna megszállni a reguláris hadseregek által, amikor
ezek a városok olyan ostrom alá kerültek, mely körül tudja zárni őket
és ütőereit elvágni. Ezt tette a szíriai hadsereg, mikor elvágta a
"vallási" tumorok ütőereit a fővárosokban, miközben nem érdekelte
különösebben a vidék vagy a falvak, mert a vidéki részek egy nap sem
zárták le egy harcot. A vallási hullám visszafelé fog haladni, ahogyan
éledezik majd a városok lakossága. Homsz város ütőereit Kuszair
városában és a libanoni határon vágták el. Qalamoun hegységben viszont
Damaszkusz ütőereit vágták el. A keleti Ghoutában (Damaszkusz
külvárosában) a fegyveresek úgy maradtak magukra, mint a kis farkasok,
akiknek levágták az anyjuk melleit. Ghouta ma már hiába várja szoptató
anyját, az úgynevezett Koalíció melleit. És egyre közelebb van az a nap,
hogy onnan is buszokkal szállítsák majd el a fegyvereseket. Mennyire
igaza volt Henry Kissingernek mikor mondta, hogy: nem kell kést
használnod ahhoz, ha el akarsz vágni valamit, azt el tudod vágni
kanállal is!! Az ostrom kanala sokkal jobb a behatolás késénél.
Ez a forgatókönyv ( a buszokkal eltávolítás ) lehet, hogy el fogja érni
Aleppót és Idlib tartományt is, de egyesek nem tartják ezt
valószínűnek, a hosszú török határszakasz miatt. Még akkor sem, ha
Aleppó ostroma szinte véget is ért. Aleppó visszaszerzése valószínűleg
egy hatalmas katonai hullám alakjában fog megtörténni, mely több száz
tankot igényel, MIG 29-es vadászgépek fedezetével együtt. Ez a rajtütés
nem fog olyan sok időbe kerülni, mint a szíriai arab hadsereg behatolása
Kelet Beirútban 1990-ben. A szíriai hadsereg, történelmileg sosem
veszített el egy behatolást sem, és az aleppói csata sem lesz nehezebb
Kelet Beirútnál. A szíriai hadsereg emlékeiben Homsz óvárosa a
bonyodalmaival és Aleppó a nagy területével sokban hasonlítanak Kelet
Beirutra, melyben Awn tábornok létesített erődöt magának, amikor rossz
kapcsolatban volt Hafez Al-Assad elnökkel. Több ezer jól kiképzett
harcossal, akik a végsőkig harcoltak vele, de a Kelet Beirútba történt
behatolás, melyet a szíriai különleges egységek hajtottak végre 2 nap
alatt lezajlott, annak ellenére hogy Awn tábornok több ideig volt benne,
mint a mai fegyveresek Aleppóban. A kelet Beirútba történő sikeres
behatolás 527 szír katona életébe került, mert utca harc volt, ajtóról
ajtóra. Akkoriban, bármi áron be kellett hatolni Beirútba a Taif-i
egyezmény, és a libanoni háború véget érése miatt. Homsz óvárosa nem
igényelt ilyet behatolást, és nem volt rá szükség, hogy hadseregünk
drága árat fizessen érte, mivel ingyen is meg tudta döntetni. De Aleppó,
Rakka, Deir Al-Zor különböző negyedei igényelhetnek olyan megoldást,
mint Kelet Beirút. Egy olyan különbséggel, hogy Awn tábornok Libanonban
egy becsületes és bátor ellenfél volt.
Tudjuk, hogy Kolumbusz Kristóf felfedezett egy új kontinenst Amerikát.
Thomas Cook Ausztráliát fedezte fel. Mi azonban Homsz felszabadításával
sokkal fontosabbat fedeztünk fel bármilyen kontinensnél vagy bolygónál!
Mi felfedeztük a hazánkat, a kultúránkat meg az állampolgárainkat, aki
igazi harcossá váltak. Felfedeztük a testünket, a tumorainkat, az
arcvonásainkat és hazánk arcvonásait. Hajóink kikötöttek a haza
kikötőinél, melyet majdnem elveszítettünk a nagy vihar közepette. És az
első kikötő Homsz városában volt.
És nem
tudom, hogy ki kereste a másikat jobban ennél a kikötőnél: mi vagy a
haza? A haza, mely a múltból az emlékekből jött, vagy a becsvágyó
jövőből? Szíria melyet ismerünk és ismerhettünk, vagy Szíria melyet nem
ismerünk? Van aki azt híreszteli a szíriai vezérkar vezetőjéről, hogy
azt mondta, Szíria melyet ismertünk sosem fog visszatérni. Ha igaz az
hogy ezt mondta, akkor nagyon jól tudja, hogy mit mondott, de akinek
mondta az nem biztos hogy felfogta.
Mert
mi nem akarjuk, hogy Szíria olyan legyen, mint amilyen volt. Nem
akarjuk, hogy Szíria befogadja többé a hazugokat, árulókat és a
szektariánusokat. Nem fogjuk engedni, hogy Szíria olyan aljas embereket
védelmezzen, mint a Hamasz vezetősége, akik a farkas kezét csókolják
Katarban, és az Oroszlán kezét megharapják Damaszkuszban. Ilyet csak is a
farkasok tennének. Nem fogunk többet olyanokat fogadni, akik elárulnak
minket, vagy nem képesek az igazság oldalára állni. Nem fogunk többet
megkímélni a gyilkosoknak, akik politikusok akarnak lenni, vagy elnökök!
Szíria nem fogja többé szívesen fogadni az Ottománokat. A gyilkos
fiával és a fiának a fiával is ugyan úgy fogunk eljárni ezek után.
Szíria nem fog megbocsájtani a férfi hasonmásoknak az Arab öbölben, és
nem fogja megérteni kedvességből sem az Iszlám és hazafiassággal
kapcsolatos állszentségüket.
Az egész
világnak hiányozni fog majd az a régen volt Szíria, és az egész világ
kívánni fogja, hogy egyszer Szíria térjen vissza a régi formájához. De
Szíria tényleg nem lesz többé olyan, mint amilyen volt. Várjátok ki
Június 3-át. Ez az időpontja Szíria érkezésének, mely meg fog lepni
benneteket, és kívánni fogjátok, ha egyszer visszatérne az a Szíria,
melynek szívét és kezét haraphattátok, melynek elraboltátok a féltett
kincseit, miután ihattatok a poharából, és ehettetek a terméseiből. És
Istent érhettétek el templomain keresztül. Ti gazemberek!
Naram Sarjoon
Forrás: Szíriai Hírek
https://www.facebook.com/sziriai.hirek