Ha eddig esetleg kételyek is lettek volna e tekintetben, egy nemrég
publikált izraeli felmérés alapján immáron bizonyossá vált, hogy a
szentföldi latorállam zsidó lakosainak többsége valóban diszkriminatív
érzéseket táplál az arab lakossággal szemben. Ez a csöppet sem meglepő
konklúziója a Ha’aretz napilapban közzétett közvélemény-kutatásnak,
amelyet a zsidó-palesztin egyenlőséget előmozdító projektek
megvalósításához adományokat gyűjtő Yisraela Goldblum Alapítvány
rendelt a tekintélyes Dialog Intézettől, és 503 fős reprezentatív
mintavétellel készült szeptember 16-án.
Eszerint a megkérdezettek 59 százaléka a miniszteri posztok
betöltésénél az arabokkal szemben a zsidóknak kedvezne, 42 százalékuk
nem akar arab lakótárssal egy épületben élni, és ugyanennyien vannak
azok, akik arab osztálytársat sem szeretnének a gyermekeiknek. Másfél
milliós lélekszámmal az izraeli arabok (muzulmánok és keresztények)
alkotják az össznépesség 20 százalékát. Az 1948-as háború után Izrael
határain belül maradt palesztinok leszármazottaiként megkapták az
izraeli állampolgárságot, míg a Kelet-Jeruzsálemben élő 300 ezer
palesztinnak csak tartózkodási igazolványa van azóta, hogy az 1967-es
hatnapos háború következtében Izrael annektálta a területüket.
Izraelben a különböző vallási/etnikai közösségek nem laknak
ugyanazon lakónegyedekben, vagyis de facto szegregáció érvényesül,
akárcsak egykor a dél-afrikai fehér rezsimben, ennek ellenére az
izraeli arabok - legalábbis elvileg - ugyanazon jogokat élvezik, mint
zsidó polgártársaik, a „visszatérés jogát” (alija) kivéve. Így a
családegyesítés vagy a házasságkötés alapján járó állampolgárság
számukra egyszerűen kizárt. Ha a törvény előtti formális egyenlőség
létezik is, a valóságban súlyos szociológiai egyenlőtlenségek maradtak
fenn, például az izraeli arabok alig 11 százaléka jut be az egyetemekre
és csak 10 százalékukból lesz vállalatvezető. Az egyenlőtlenség még az
életremény szintjén is megnyilvánul: az arabok átlagos élethossza 74
év, szemben a zsidók 77 évével.
A felmérés szerint az izraeli zsidók egyharmada elvenné az izraeli
arabok szavazati jogát, 47 százalékuk pedig egyenesen azt akarja, hogy
az arab lakosságot a Palesztin Hatóság igazgassa (tehát arabok ne
legyenek Izrael állampolgárai). A felmérés nem korlátozódik az izraeli
arabok megítélésére, kiterjed Ciszjordániára is, erre az Izrael által
1967-ben katonailag megszállt palesztin területre, amelyet a zsidó
entitás fokozatosan gyarmatosít, szokásához híven ebben a kérdésben is
fütyülve a nemzetközi jogra. Ez megmutatkozik a felmérés eredményében
is. Ciszjordánia annektálása esetén az izraeli zsidók többsége
apartheid-rendszert építene ki a területen, 74 százalékuk falakkal
elválasztott utakon közlekedtetné az arabokat és a zsidókat, 69
százalékuk pedig a szavazati jogot is megtagadná a két és félmilliónyi
ciszjordániai palesztintól. Ugyanakkor az izraeli zsidók többsége (58
százaléka) meg van róla győződve, hogy Izrael hátrányos
megkülönböztetéssel sújtja arab népességét.
Nem meglepő, hogy a vallási fanatikus ultra-ortodoxok képviselik a
legszélsőségesebben arabellenes álláspontot: 95 százalékuk hátrányos
megkülönböztetést alkalmazna az arabokkal szemben a foglalkoztatás
területén, 82 százalékuk előjogokat követel a zsidók számára, 70
százalékuk megvonná az izraeli arabok szavazati jogát, 83 százalékuk
pedig a szegregált közlekedés híve Ciszjordániában. Mivel Izraelben
éppen az ultra-ortodox közösség a legszaporább, az elkövetkező években
nem sok esély van a tendencia megváltozására. A felmérésben utánuk a
„tradicionális” vallásosak, az ex-Szovjetunióból érkezett új
bevándorlók és a baloldali vallástalanok következnek, ez utóbbiak lévén
a legtoleránsabbak.
Izraelben és Angliában nagyjából hasonló a szegénységi szint, az
aggodalom azonban sokkal erősebb a zsidó államban. Ez a
végkövetkeztetése annak a vizsgálatnak, amelyet a Bar-Ilan és a
Bristoli Egyetem párhuzamosan végzett el. Egy izraeli szegénynek
hatszor nagyobb esélye van arra, hogy éhen marad, mint egy angolnak, és
négyszer nagyobb arra, hogy kikapcsolják nála az áramot. Meglepő
eredmények mind az izraeli, mind az angol kutatók számára. „Ha csak a
számokat nézzük, Izrael szegénységi szintje csak kevéssel múlja felül
Angliáét, tehát nem gondoltuk volna, hogy ilyen nagy különbségeket
találunk. Valójában a szegénység sokkal markánsabb a zsidó államban”,
magyarázza David Gordon, a Bristoli Egyetem tanára, miközben izraeli
kollégája, Menachem Monnickendam „kitért a hitéből”, hiszen egészen
addig biztosra vette, hogy „Izrael jobban törődik a szegényeivel, mint
egy olyan kapitalista állam, mint Anglia”, holott ennek éppen az
ellenkezője érvényesül az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutás
tekintetében is. A kutatás nyilvánvalóvá tette, hogy egy izraeli
szegénynek 52 százalékos az esélye arra, hogy krónikus egészségügyi
problémákkal küszködik, ezzel szemben angol sorstársának csak 32,7
százalékos. Egyébként az izraeliek 16 százaléka érzi úgy, hogy rossz
egészségügyi állapota a mindennapi életvitelét is károsan befolyásolja,
szemben az angolok alig 1,3 százalékával. Végül pedig Izraelben a
megkérdezettek 43 százaléka azt mondja, hogy nem kér orvosi receptet az
orvosától, mert úgysem tudná kifizetni az orvosságot, Angliában
ugyanezek aránya 6,4 százalék.
Ugyancsak a Bar-Ilan Egyetem egyik korábbi felmérése szerint az
izraeliek 64 százaléka gondolja azt, hogy az olyan emberi jogvédő
szervezetek, mint az Amnesty International vagy a B’Tselem, Izrael
Állam ellen ügyködnek és rontják a „márkaképét” külföldön. Ugyanakkor
viszont a megkérdezettek 55 százaléka úgy véli, hogy Izrael jobban
tiszteli az emberi jogokat, mint a nyugati demokráciák. Szó ami szó,
olyan demokratikus „mintaállamokhoz” hasonlítva, mint amivé mára az
Egyesült Államok vagy Németország vált, horribile dictu még akár igazuk
is lehet. Más kérdés, hogy míg az utóbbiak jellemző módon a többségi
állampolgáraikat vegzálják, addig Izrael szintén jellemző módon a
kisebbségieket. Tipikus különbség, de - sajnos - Izrael javára.
MD 2012. XI. 21.
A VASKUPOLA RAKÉTÁKTÓL IS SZENVEDNEK IZRAELBEN
Ha
valakinek van kedve az izraeli Haaretz című oldalt olvasgatni - nekünk
nincs - , akkor igen szórakoztató szövegeket lehet ott olvasni a
"vaskupola" nevű csodafegyverükről. A hazai hírekben úgy mondták, hogy
a csodafegyverük a belőtt rakéták közel egyharmadát nem tudják lelölni. Szerintünk ennél többet sem tudnak lelőni. Ha
a több száz belőtt rakétát nézzük, amit a palesztínok belőttek, ez igen
nagy szám. De vannak más bajok is. A zsidók panaszkodtak, hogy ez a
rakéta igen drága és nem lehet pazarolni a lövéseiket. Még tovább.
Kiderült, hogy a célzása sem olyan mint amit szerettek volna, ugyanis
csak azt a palesztín rakétát lövi le, ami lakott terület fölé ér. Igen
ám, de a többit amit nem lő le, azok szépen becsapódnak és elég nagy
kárt okoznak. Most a legújabb bajra is fény derült. Azokat a palesztín
rakétákat, amiket a levegőben sikerül lelőniük, azoknak a darabjai
lehullanak a zsidók közé és jelentős veszélyt és károkat okoznak. Hogy
ebből mennyi baj lehetett azt a gúnyos hozzászólásokból lehet sejteni.
Továbbá gúnyosan írtak a lapról, ahogy a csodafegyverüket reklámozták.
Van egy olyan gyanúnk, hogy Izrael nagy hibát követett el, hogy csak
erre a vaskupolára helyezte a légvédelmét. A tömeges gyilkosságaikat
viszont repülőgépes bombázásokkal érték el, sajnos ezeket a palesztínok
nem tudják lelőni, mert ehhez nincs megfelelő rakétájuk
VILÁGSZERTE IZRAEL ELLEN TÜNTETNEK
Az első
képen Chicagoban, majd a Fülöp-szigeteken égetik az amerikai-izraeli
zászlót, a jemeniek támogatják a palesztínokat, a pakisztániak is, az
indonézek is. Egy iráni miniszter azt mondta, hogy Izrael döntötte el a
háború kezdetét, de a befejezését az iszlamisták mondják meg. Úgy
látszik a Haaretz lapnál is rájöttek valamire, mert a letört zsidó
katonák képét mutatják a címlapon! A Globalpost képén egy zsidó katona
bukfencet ugrik, hogy nem kell Gázába vonulniuk. Korábban megírtuk,
hogy a gyáva Izrael nem mert volna bemenni Gázába, csak fenyegetett,
ugyanis a palesztínok nemcsak zsidó katonákat fogtak volna el, hanem a
tankjaikat is kilőtték volna. Egy iráni parancsnok azt mondta, hogy ez
a háború megmutatta azt, hogy Izrael még a pici Gázát sem volt képes
megtörni, de a jól fölfegyverzett Iránt nem mernék megtámadni, mert az
a végük lenne. A gyáva és küzdésre képtelen zsidók mindig a gyengébbet
ütik és támadják. Egy politikai elemző nagyon jól kifejezte, hogy
Izrael „győzelme” látszólagos, csak a megölt palesztínok számában
mutatható ki. Igen sok gyermeket is megöltek. A statisztikai adatokat
később közöljük. Nevetséges, hogy az egy hetes háború után Izrael még
mindig csak 3 halottat emleget.
A VASKUPOLA DÁRGA ÉS NEM HATÉKONY
Az elmúlt napokban a kilőtt rakéták száma megsokszorozódott, múlt szerda óta a Hamász 848 rakétát lőtt Izraelre. Ezek közül 546 becsapódott, 302-t viszont sikerült hatástalanítani.
Ez utóbbi az izraeli rakétavédelmi rendszernek, a Vaskupolának
köszönhető, ami még a levegőben robbantja fel az ellenséges
rakétákat.Rakétatámadás esetén a Vaskupola lokátora a levegőben
azonosítja az ellenséges rakétát, kiszámítja a várható röppályáját, és
továbbítja az információt az irányítóközpontnak. A parancsnokság
ilyenkor indíthatja az ellencsapást az irányítóközpontból, és kilőhet
egy Tamir rakétát – az indítóállásban egyszerre húszat lehet tárolni. A
Tamir az elektrooptikai szenzoraival folyamatosan nyomon követi az
ellenséges rakétákat, a kormánylapátjai segítségével pedig egészen
finom iránymódosításokat végezhet. A Tamirok nemcsak jobban
manővereznek a Kasszám rakétáknál, hanem sokkal gyorsabbak is azoknál,
akár a hangsebesség többszörösével is repülhetnek. A cél, hogy a Tamir
a röppályája legmagasabb pontján semmisítse meg az ellenséges rakétát;
ez azért is fontos, mert vegyi fegyverrel végzett támadás esetén így
minimálisra csökkenthető a vegyi anyagok okozta szennyeződés. Mivel a
Tamirok sokba kerülnek, a lakatlan területre hulló rakétákra a
Vaskupola nem nyit tüzet.A Rafael 2007-ben 230 millió dolláros
támogatást kapott a Vaskupola fejlesztésére. Bár a forrást hivatalosan
az izraeli védelmi minisztérium biztosította, azóta kiderült, hogy a
több százmillió dolláros kutatási, fejlesztési és gyártási költségek
java részét Washington finanszírozta.Szakértők szerint az elhárító
rendszerek értéke az 50 millió dollárt is elérheti; ez az ár nem
tartalmazza a darabonként 45 ezer dollárba kerülő Tamir rakétákat.
(index, részlet)
Gondolkozzunk
csak! 302 paleszítn rakéta semmi kárt nem okozott Izraelben? Azt
hazudják, hogy ezek tengerbe és lakatlan területekre hullottak. Tegyük
föl, hogy 272 rakátával ez történt, de ez a szám is gyanús. Ha viszont
30 rakéta házakba csapódott be, akkor semmi kárt nem okoztak? Évek
múlva tudjuk meg a rakáták hatását. A zsidó tévék mindenütt csak
a palesztínok kárait mutatják, de izraeli képeket a károkról nem
közölnek.
http://amagyaroldal.hu/hirek/content/izrael-elsz%C3%A1m%C3%ADtotta-mag%C3%A1t