Gazdag István: Izraeli (v)iszonyok

Ha eddig esetleg kételyek is lettek volna e tekintetben, egy nemrég publikált izraeli felmérés alapján immáron bizonyossá vált, hogy a szentföldi latorállam zsidó lakosainak többsége valóban diszkriminatív érzéseket táplál az arab lakossággal szemben. Ez a csöppet sem meglepő konklúziója a Ha’aretz napilapban közzétett közvélemény-kutatásnak, amelyet a zsidó-palesztin egyenlőséget előmozdító projektek megvalósításához adományokat gyűjtő Yisraela Goldblum Alapítvány rendelt a tekintélyes Dialog Intézettől, és 503 fős reprezentatív mintavétellel készült szeptember 16-án.

Eszerint a megkérdezettek 59 százaléka a miniszteri posztok betöltésénél az arabokkal szemben a zsidóknak kedvezne, 42 százalékuk nem akar arab lakótárssal egy épületben élni, és ugyanennyien vannak azok, akik arab osztálytársat sem szeretnének a gyermekeiknek. Másfél milliós lélekszámmal az izraeli arabok (muzulmánok és keresztények) alkotják az össznépesség 20 százalékát. Az 1948-as háború után Izrael határain belül maradt palesztinok leszármazottaiként megkapták az izraeli állampolgárságot, míg a Kelet-Jeruzsálemben élő 300 ezer palesztinnak csak tartózkodási igazolványa van azóta, hogy az 1967-es hatnapos háború következtében Izrael annektálta a területüket.

Izraelben a különböző vallási/etnikai közösségek nem laknak ugyanazon lakónegyedekben, vagyis de facto szegregáció érvényesül, akárcsak egykor a dél-afrikai fehér rezsimben, ennek ellenére az izraeli arabok - legalábbis elvileg - ugyanazon jogokat élvezik, mint zsidó polgártársaik, a „visszatérés jogát” (alija) kivéve. Így a családegyesítés vagy a házasságkötés alapján járó állampolgárság számukra egyszerűen kizárt. Ha a törvény előtti formális egyenlőség létezik is, a valóságban súlyos szociológiai egyenlőtlenségek maradtak fenn, például az izraeli arabok alig 11 százaléka jut be az egyetemekre és csak 10 százalékukból lesz vállalatvezető. Az egyenlőtlenség még az életremény szintjén is megnyilvánul: az arabok átlagos élethossza 74 év, szemben a zsidók 77 évével.

A felmérés szerint az izraeli zsidók egyharmada elvenné az izraeli arabok szavazati jogát, 47 százalékuk pedig egyenesen azt akarja, hogy az arab lakosságot a Palesztin Hatóság igazgassa (tehát arabok ne legyenek Izrael állampolgárai). A felmérés nem korlátozódik az izraeli arabok megítélésére, kiterjed Ciszjordániára is, erre az Izrael által 1967-ben katonailag megszállt palesztin területre, amelyet a zsidó entitás fokozatosan gyarmatosít, szokásához híven ebben a kérdésben is fütyülve a nemzetközi jogra. Ez megmutatkozik a felmérés eredményében is. Ciszjordánia annektálása esetén az izraeli zsidók többsége apartheid-rendszert építene ki a területen, 74 százalékuk falakkal elválasztott utakon közlekedtetné az arabokat és a zsidókat, 69 százalékuk pedig a szavazati jogot is megtagadná a két és félmilliónyi ciszjordániai palesztintól. Ugyanakkor az izraeli zsidók többsége (58 százaléka) meg van róla győződve, hogy Izrael hátrányos megkülönböztetéssel sújtja arab népességét.

Nem meglepő, hogy a vallási fanatikus ultra-ortodoxok képviselik a legszélsőségesebben arabellenes álláspontot: 95 százalékuk hátrányos megkülönböztetést alkalmazna az arabokkal szemben a foglalkoztatás területén, 82 százalékuk előjogokat követel a zsidók számára, 70 százalékuk megvonná az izraeli arabok szavazati jogát, 83 százalékuk pedig a szegregált közlekedés híve Ciszjordániában. Mivel Izraelben éppen az ultra-ortodox közösség a legszaporább, az elkövetkező években nem sok esély van a tendencia megváltozására. A felmérésben utánuk a „tradicionális” vallásosak, az ex-Szovjetunióból érkezett új bevándorlók és a baloldali vallástalanok következnek, ez utóbbiak lévén a legtoleránsabbak.

Izraelben és Angliában nagyjából hasonló a szegénységi szint, az aggodalom azonban sokkal erősebb a zsidó államban. Ez a végkövetkeztetése annak a vizsgálatnak, amelyet a Bar-Ilan és a Bristoli Egyetem párhuzamosan végzett el. Egy izraeli szegénynek hatszor nagyobb esélye van arra, hogy éhen marad, mint egy angolnak, és négyszer nagyobb arra, hogy kikapcsolják nála az áramot. Meglepő eredmények mind az izraeli, mind az angol kutatók számára. „Ha csak a számokat nézzük, Izrael szegénységi szintje csak kevéssel múlja felül Angliáét, tehát nem gondoltuk volna, hogy ilyen nagy különbségeket találunk. Valójában a szegénység sokkal markánsabb a zsidó államban”, magyarázza David Gordon, a Bristoli Egyetem tanára, miközben izraeli kollégája, Menachem Monnickendam „kitért a hitéből”, hiszen egészen addig biztosra vette, hogy „Izrael jobban törődik a szegényeivel, mint egy olyan kapitalista állam, mint Anglia”, holott ennek éppen az ellenkezője érvényesül az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutás tekintetében is. A kutatás nyilvánvalóvá tette, hogy egy izraeli szegénynek 52 százalékos az esélye arra, hogy krónikus egészségügyi problémákkal küszködik, ezzel szemben angol sorstársának csak 32,7 százalékos. Egyébként az izraeliek 16 százaléka érzi úgy, hogy rossz egészségügyi állapota a mindennapi életvitelét is károsan befolyásolja, szemben az angolok alig 1,3 százalékával. Végül pedig Izraelben a megkérdezettek 43 százaléka azt mondja, hogy nem kér orvosi receptet az orvosától, mert úgysem tudná kifizetni az orvosságot, Angliában ugyanezek aránya 6,4 százalék.

Ugyancsak a Bar-Ilan Egyetem egyik korábbi felmérése szerint az izraeliek 64 százaléka gondolja azt, hogy az olyan emberi jogvédő szervezetek, mint az Amnesty International vagy a B’Tselem, Izrael Állam ellen ügyködnek és rontják a „márkaképét” külföldön. Ugyanakkor viszont a megkérdezettek 55 százaléka úgy véli, hogy Izrael jobban tiszteli az emberi jogokat, mint a nyugati demokráciák. Szó ami szó, olyan demokratikus „mintaállamokhoz” hasonlítva, mint amivé mára az Egyesült Államok vagy Németország vált, horribile dictu még akár igazuk is lehet. Más kérdés, hogy míg az utóbbiak jellemző módon a többségi állampolgáraikat vegzálják, addig Izrael szintén jellemző módon a kisebbségieket. Tipikus különbség, de - sajnos - Izrael javára.

MD 2012. XI. 21.

A VASKUPOLA RAKÉTÁKTÓL IS SZENVEDNEK IZRAELBEN

Ha valakinek van kedve az izraeli Haaretz című oldalt olvasgatni - nekünk nincs - , akkor igen szórakoztató szövegeket lehet ott olvasni a "vaskupola" nevű csodafegyverükről. A hazai hírekben úgy mondták, hogy a csodafegyverük a belőtt rakéták közel egyharmadát nem tudják lelölni. Szerintünk ennél többet sem tudnak lelőni. Ha a több száz belőtt rakétát nézzük, amit a palesztínok belőttek, ez igen nagy szám. De vannak más bajok is. A zsidók panaszkodtak, hogy ez a rakéta igen drága és nem lehet pazarolni a lövéseiket. Még tovább. Kiderült, hogy a célzása sem olyan mint amit szerettek volna, ugyanis csak azt a palesztín rakétát lövi le, ami lakott terület fölé ér. Igen ám, de a többit amit nem lő le, azok szépen becsapódnak és elég nagy kárt okoznak. Most a legújabb bajra is fény derült. Azokat a palesztín rakétákat, amiket a levegőben sikerül lelőniük, azoknak a darabjai lehullanak a zsidók közé és jelentős veszélyt és károkat okoznak. Hogy ebből mennyi baj lehetett azt a gúnyos hozzászólásokból lehet sejteni. Továbbá gúnyosan írtak a lapról, ahogy a csodafegyverüket reklámozták. Van egy olyan gyanúnk, hogy Izrael nagy hibát követett el, hogy csak erre a vaskupolára helyezte a légvédelmét. A tömeges gyilkosságaikat viszont repülőgépes bombázásokkal érték el, sajnos ezeket a palesztínok nem tudják lelőni, mert ehhez nincs megfelelő rakétájuk

VILÁGSZERTE IZRAEL ELLEN TÜNTETNEK

Az első képen Chicagoban, majd a Fülöp-szigeteken égetik az amerikai-izraeli zászlót, a jemeniek támogatják a palesztínokat, a pakisztániak is, az indonézek is. Egy iráni miniszter azt mondta, hogy Izrael döntötte el a háború kezdetét, de a befejezését az iszlamisták mondják meg. Úgy látszik a Haaretz lapnál is rájöttek valamire, mert a letört zsidó katonák képét mutatják a címlapon! A Globalpost képén egy zsidó katona bukfencet ugrik, hogy nem kell Gázába vonulniuk. Korábban megírtuk, hogy a gyáva Izrael nem mert volna bemenni Gázába, csak fenyegetett, ugyanis a palesztínok nemcsak zsidó katonákat fogtak volna el, hanem a tankjaikat is kilőtték volna. Egy iráni parancsnok azt mondta, hogy ez a háború megmutatta azt, hogy Izrael még a pici Gázát sem volt képes megtörni, de a jól fölfegyverzett Iránt nem mernék megtámadni, mert az a végük lenne. A gyáva és küzdésre képtelen zsidók mindig a gyengébbet ütik és támadják. Egy politikai elemző nagyon jól kifejezte, hogy Izrael „győzelme” látszólagos, csak a megölt palesztínok számában mutatható ki. Igen sok gyermeket is megöltek. A statisztikai adatokat később közöljük. Nevetséges, hogy az egy hetes háború után Izrael még mindig csak 3 halottat emleget.

A VASKUPOLA DÁRGA ÉS NEM HATÉKONY

Az elmúlt napokban a kilőtt rakéták száma megsokszorozódott, múlt szerda óta a Hamász 848 rakétát lőtt Izraelre. Ezek közül 546 becsapódott, 302-t viszont sikerült hatástalanítani. Ez utóbbi az izraeli rakétavédelmi rendszernek, a Vaskupolának köszönhető, ami még a levegőben robbantja fel az ellenséges rakétákat.Rakétatámadás esetén a Vaskupola lokátora a levegőben azonosítja az ellenséges rakétát, kiszámítja a várható röppályáját, és továbbítja az információt az irányítóközpontnak. A parancsnokság ilyenkor indíthatja az ellencsapást az irányítóközpontból, és kilőhet egy Tamir rakétát – az indítóállásban egyszerre húszat lehet tárolni. A Tamir az elektrooptikai szenzoraival folyamatosan nyomon követi az ellenséges rakétákat, a kormánylapátjai segítségével pedig egészen finom iránymódosításokat végezhet. A Tamirok nemcsak jobban manővereznek a Kasszám rakétáknál, hanem sokkal gyorsabbak is azoknál, akár a hangsebesség többszörösével is repülhetnek. A cél, hogy a Tamir a röppályája legmagasabb pontján semmisítse meg az ellenséges rakétát; ez azért is fontos, mert vegyi fegyverrel végzett támadás esetén így minimálisra csökkenthető a vegyi anyagok okozta szennyeződés. Mivel a Tamirok sokba kerülnek, a lakatlan területre hulló rakétákra a Vaskupola nem nyit tüzet.A Rafael 2007-ben 230 millió dolláros támogatást kapott a Vaskupola fejlesztésére. Bár a forrást hivatalosan az izraeli védelmi minisztérium biztosította, azóta kiderült, hogy a több százmillió dolláros kutatási, fejlesztési és gyártási költségek java részét Washington finanszírozta.Szakértők szerint az elhárító rendszerek értéke az 50 millió dollárt is elérheti; ez az ár nem tartalmazza a darabonként 45 ezer dollárba kerülő Tamir rakétákat. (index, részlet)

Gondolkozzunk csak! 302 paleszítn rakéta semmi kárt nem okozott Izraelben? Azt hazudják, hogy ezek tengerbe és lakatlan területekre hullottak. Tegyük föl, hogy 272 rakátával ez történt, de ez a szám is gyanús. Ha viszont 30 rakéta házakba csapódott be, akkor semmi kárt nem okoztak? Évek múlva tudjuk meg a rakáták hatását. A zsidó tévék mindenütt csak  a palesztínok kárait mutatják, de izraeli képeket a károkról nem közölnek.

http://amagyaroldal.hu/hirek/content/izrael-elsz%C3%A1m%C3%ADtotta-mag%C3%A1t