A párizsi Pigalle negyed elég kirívó helyszín ahhoz, hogy az embernek
ne jusson eszébe, hogy itt tegye meg az evangelizáció útján vezető első
lépéseit. Mégis a párizsi prostitúció e kiemelt helyén élt át
meghatározó találkozást Alexis de Labarthe vállalatvezetési ellenőr, aki
egy karizmatikus imaközösségben fedezte fel a hitet. Vállalta, hogy
részt vesz egy utcai misszióban, és a munkát egy bordélyházban kezdte.
Egy
prostituált, akinek feltűnt a szokatlan látogató viselkedése, behúzta a
fülkéjébe. E rögtönzött gyóntatószék titkos légkörében a nő félretette
gúnyos hangnemét, és bevallotta a férfinak, hogy ez az életmód nem teszi
boldoggá, és hogy a lelke mélyén rabszolgának érzi magát. A fiatal,
kezdő hittérítő Isten szeretetéről kezdett beszélni neki. A nő
meghallgatta, és beleegyezett, hogy a férfi imádkozzon érte.
„Kezdetben
előfordul, hogy az ember butaságokat beszél és ügyetlenkedik. De ha nem
félünk közeledni azok felé, akik szomjazzák Istent, és nem ijedünk meg
az olyan helyektől, ahol általában nem beszélnek róla, akkor mi is igazi
hittérítővé válunk” – mondja el Alexis, aki ez után a kalandja után,
2009-ben megalapította a Szamária missziós csoportot a Pigalle-on.
Hittérítővé
persze úgy válik az ember, ha elkezd téríteni, de Alexis szerint azért
nem árt előzetesen felkészülni rá. A felkészülés az ő esetében a Biblia
szorgalmas olvasása és a lelkivezetőjével való beszélgetések voltak.
„Ahhoz, hogy a hitet hirdetni tudjuk, először is személyesen
találkoznunk kell Istennel. De hitelességünk függ attól is, mennyire
tudjuk az evangéliumot beépíteni a saját életünkbe.”
Ezt a
missziós lelkületet a legtöbb keresztény kevésbé látványos módon fedezi
fel, általában úgy, hogy felnőttként elmélyíti a gyerekkorában kapott
hitet. „Én úgy találtam meg a helyemet az Egyházban, hogy először a
saját gyerekem hittanárává váltam” – meséli Odile Urvois. A szakmája
szerint marketinges hölgy néhány éve úgy döntött, hogy az Egyház
szolgálatába állítja képességeit, és számos olyan, az Egyháztól
eltávolodott családdal találkozott, akik hagyományból kötnek templomi
házasságot és megkeresztelik a gyerekeiket, de gyakorlatilag már mindent
elfelejtettek a vallásról.
„Úgy éreztem, ha képes vagyok átadni a
hitet a felnőtteknek, ők majd megtalálják a módját annak, hogy
továbbadják a gyerekeiknek.” A túlhajszolt szülőkkel és esetenként
komplikált életutakkal találkozó Odile Urvois először csak türelemmel
meghallgat mindenkit, és hagyja, hogy az emberek a saját tempójukban
haladjanak. A célja az, hogy ráébressze a szülőket: képesek rátalálni a
hitre.
A teremtést például úgy magyarázza nekik, hogy saját szülői
tapasztalataikra építi fel annak megértését, hogyan teremtette Isten a
világot. „A hit hirdetése azt jelenti, hogy mindenkinek a saját nyelvére
fordítjuk le Isten üzenetét” – összegzi tapasztalatait Odile, akinek
csoportja három év alatt 100 fősről 240 fősre nőtt.
Előbb-utóbb
minden hittérítő rátalál a saját stílusára, ami az életútjából, a
személyiségéből és a környezetéből nő ki. Így van ezzel Christophe
Pailley is, aki a normandiai Genêts falucskában nőtt fel, a
Mont-Saint-Michel árnyékában, ahol halász nagyapjától megtanulta a
természet szeretetét. A gyerekkori hittanórák és a híres sziklához
vezető zarándoklatok hatására a végzettsége szerint biológus fiatalember
a Mont-Saint-Michel öböl időszakos idegenvezetője lett. Majd,
ráébredve, hogy itt, az ég és a tenger között érzi igazán otthon magát,
véglegesen új foglalkozása mellett döntött.
De az ügyfelek
időről-időre feltették neki a kérdést: aki segít fizikailag átkelni a
sziget kolostorához, miért nem segít átkelni spirituálisan is? A
Jeruzsálemi Monasztikus Testvéri Közösség egyik nővére is biztatta: „Meg
van keresztelve, ugorjon hát a mélyvízbe!” Coutances és Avranches
püspöke, Stanislas Lalanne is támogatásáról biztosította.
Így
Christophe elvégzett egy képzést, és 2008-ban, a Mont-Saint-Michel-en
álló kolostor alapításának 1300. évfordulóján az öböl révésze a lelkek
révészévé vált. A siker pedig nem maradt el. Előfordul, hogy Christophe
egy-egy csoportjában akár 850 zarándok is összegyűlik. „Az átkelések
vezérfonalát a lélek zarándoklata jelenti a kolostor által jelképezett
égi Jeruzsálem felé.”
La Croix/Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése