2012. május 19., szombat

Labdák

Képzeld el, hogy az élet egy játék, amiben öt labdával zsonglőrködsz. A labdák neve: munka, család, egészség, barátok és tisztesség. Mindegyiket a levegőben tartod. Ám egy nap megérted, hogy a munka gumilabda. Ha leejted, felugrik. A többi - a család, az egészség, a barátok és a tisztesség - üvegből van. Ha az egyik lepottyan, megmásíthatatlanul megkarcolódik, megreped vagy akár ezernyi darabra is törhet. Csak akkor kezdheted megteremteni az egyensúlyt az életedben, ha valóban megérted az öt labda leckéjét.

Frankfurtban a helyzet egyre rosszabb…

A rendőrség három napja próbálja a “Blockupy” tiltakozó mozgalmat az ellenőrzése alá vonni, mindeddig sikertelenül
”Akiket pedig elvittek, azok nevetve megígérték; “Visszajövünk!” S ahogy az arcokat elnézegettem: ők bizony be fogják tartani a szavukat, s hétfőtől újra az Európai Központi Bank előtt fognak táborozni, megmutatva a pénz urainak: elegünk volt, nem tűrjük szótlanul lehajtott fejjel tovább, hogy elvegyétek előlünk még a levegőt is!
…A Goethe utca, Frankfurt legdrágább utcája – a kirakatok bedeszkázva, egyetlen lelket sem lehet látni – a félelem uralkodik…”
A Szabad Riport helyszíni beszámolója
A ”Blockupy” tiltakozó mozgalom aktivistái 9 hónap óta kempingeznek az Európai Központi Bank előtti parkban, így adva hangot tiltakozásuknak a jelenlegi kapitalista rendszerrel szemben. Az országok, és tagállamok egye súlyosabb adósságba hajszolása, az egész Európában egyre erősödő munkanélküliség, ami különösen a fiatal korosztályokat sújtja, már elviselhetetlen terheket ró a lakosságra.
Merre mutat mindez? Az állandó spórolás, mely a tömegeket csak egyre inkább felingerli, az árak növekedése a bérek folyamatos csökkentése mellett, az élettér leszűkülése, a reménytelenség, a kilátástalanság egyre gyorsabb térhódítása: mindez a közeljövőben súlyos társadalmi összecsapásokhoz vezet majd.
Ez persze a legkevésbé érdekli azokat, akik mindezt okozták, s akik továbbra is csak egyet akarnak: profitot, de mindenáron.
Elszállít a rendőrség egy tüntetőt az Európai Központi bank elől
A fiatal generációnak azonban elege van ebből az egészből – és békés jelenlétével az Európai Központi Bank előtt, 9 hónapja kempingezve, ülősztrájkkal, vidáman, énekelve, – de mégis az állandó jelenléttel meg kívánják mutatni: “Nem hagyjuk magunkat, ellenállunk! Nem akarunk erőszakot, de jogunk van itt lenni és tiltakozni!”
S amikor a rendőrség nagy erőkkel (5000 rendőrrel) felvonult ellenük, megmutatták, hogy derűsen még arra is képesek, hogy nevetségessé tegyék az ellenük fellépő hatalmat. Felfújható műanyag gyerekmedencéket töltöttek meg festékkel, s miután a lábuk elzsibbadt a sok ülés következtében – hagyták magukat a rendőröktől “békésen” elvitetni a helyszínről, – ám közben a festékkel összemaszatolták a rendőrök csinos fekete egyenruháját. Fiatal, vidám lányok fiúk – szemben velük állig beöltözött rendőrök – valóban nevetséges volt.
A Városháza a bírósághoz fordult, betiltotta a tiltakozó mozgalmat – s lezáratta a városháza körüli területeket, utcákat – a Tőzsde környékét. Elnéptelenedett a teljes belváros, egy lelket sem lehetett látni a környező utcákon – CSAK rendőröket.
A Városháza azonban olyan öngólt rúgott, mint még soha! A tiltakozóknak ugyanis éppen ez volt a céljuk: megbénítani a bankok és a Tőzsde környezetét!
S amikor a rendőrség nagy erőkkel a tiltakozók ellen vonult, kölcsönkérve más tartományokból még 1000 rendőrt: a tüntetők hirtelen szétoszlottak, szerte az utcákon – ám nem futamodtak meg. Kezdődött a macska-egér játék. Feltűntek a környező utcákban, magasra tartva a tiltakozó táblákat, bohócnak maszkírozva magukat, énekeltek, táncoltak – s megígérték a rendőröknek: visszajövünk! Úgy is tettek. A hatalom nem kicsit volt már ideges…
A vidám, festékes arcú fiatalok közben nyilatkoztak a televíziónak, s azt mondták: “Nem hátrálunk! Elegünk van az országok kirablásából, az állandó spórolásból, s abból, hogy közben meg semmire nincs pénz. De a bankok “megmentésére” azonban valahonnan mindig előkerülnek (csodák csodája) a százmilliók! A gazdaság rogyadozik, a megélhetési költségek növekedése felemészti a családok jövedelmének nagyobb részét, az iskolák tatarozására egyre kevesebb jut, – de a bankok megmentésere mindig van pénz! – Ami pedig lassacskán annyit sem ér, mint a papír, amire nyomtatják.
Akiket a rendőrök még nem vittek el a helyszínről, tovább énekeltek, táncoltak – ügyet sem vetve a rájuk váró elszállíttatásra, s az azt követő rendőrségi eljárásra. Akiket pedig elvittek, azok nevetve megígérték; “Visszajövünk!” S ahogy az arcokat elnézegettem: ők bizony be fogják tartani a szavukat, – s hétfőtől újra az Európai Központi Bank előtt fognak táborozni, – megmutatva a pénz urainak: elegünk volt, nem tűrjük szótlanul lehajtott fejjel tovább, hogy elvegyétek előlünk még a levegőt is!
Döbbenetes volt látni a Tőzsde előtti üres teret, a kihalt utcákat – ahol mindig nagy a nyüzsgés. A Goethe utca, Frankfurt legdrágább utcája – a kirakatok bedeszkázva, egyetlen lelket sem lehet látni – a félelem uralkodik, pedig kihalt az egész környék.
Szombat délelőttre óriási demonstrációt szerveztek, 30 000 résztvevőt várnak, – ezért volt a nagy felhajtás az előző napokban: a tiltakozó, vidám fiatalok eltávolítása, 400 fiatal őrizetbe vétele, s a 6000 rendőr felvonulása. S holnap talán még több rendőr fogja az utcákat vigyázni, s őrizni a rendet.
Mert már annak is híre ment, hogy erőszakra hajlamos fiatalok is készülnek, mintegy 2000-en, akik másképpen képzelik el az ellenállást. És, akkor minden megváltozik, s a hatalom még visszasírja, azokat a békés tüntetőket, akiket most oly bőszen őrizetbe vett.
És az ellenállás nemcsak erősödik, de keményedik is, itt Európa pénzügyi szívében, de az eurozóna többi államában is. Ott van a Görög válság, ott van Spanyolország, és Olaszországban is bevetik a hadsereget az adóhivatalok védelmére, a felkelőkkel szemben.
Bizony, az összeomlás szélén táncol ez az egész pénzéhes és korrupt rendszer szerte Európában és, ha egyszer ez nemsokára elkezdődik, akár a kártyavár…
Maria Streycher – Szabad Riport Tudósító Iroda

Az új Google keresőeszköz többek között a CIA és a Világbank által szolgáltatott adatokra támaszkodik

1949-ben, röviddel halála előtt, George Orwell megírta utolsó művét, az 1984-et. A könyv egy hátborzongató jövőt tár elénk, amelyben a világot három diktatórikus kormány irányítja. Az egykori Nagy-Britanniából és az Egyesült Államokból álló Óceánia felett Nagytestvér uralkodik. A híreket, a könyveket, a színdarabokat, a filmeket, tulajdonképpen mindent folyamatosan cenzúráznak. A történelmet átírták, hogy az megfeleljen a kormány propaganda igényeinek. A „gondolatrendőrség” folyamatosan figyelemmel kíséri az emberek viselkedését, hogy kiszűrje a deviánsnak ítélt elemeket. A lehallgatás az élet legintimebb területeire is kiterjed. Sokak számára megdöbbentő a diktatúrának ilyen szélsőséges példájáról olvasni, pedig a Biblia pontosan egy ilyen rendszer felemelkedését jósolta meg több mint 2000 évvel ezelőtt.
„És megadatott neki [az Antikrisztus elsőszámú segítőjének számító hamis prófétának, akinek segítségével az Antikrisztus elhiteti az egész világot], hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma. Itt van helye a bölcsességnek! Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hatszázhatvanhat.” (Jelenések 13:16-18)
Az új antikrisztusi gazdasági rendszerben senki sem adhat el vagy vásárolhat a kezébe vagy homlokára helyezett bélyeg nélkül, az ellenállókat pedig a rendszer ellenségének fogják tekinteni. A technológia gyors ütemben fejlődik, így ma szinte már minden rendelkezésre áll, ami ennek a disztópikus rendszernek a hatalomra emelkedéséhez szükséges. Ennek egyik területéről, a lakosság folyamatos megfigyeléséhez szükséges rendszer újabb eleméről ír az alábbi cikk is. – Joseph Candel

A Google komoly változtatásokra készül a keresőtalálatok megjelenítése terén. Az új Knowledge Graph, magyarul Tudásgrafikon, a régi gyakorlattal ellentétben nem weboldalakat jelenít meg a kulcsszó keresések találataként.
A Blog Tips oldalon megjelent cikk szerint a Google Tudásgrafikon (a mellékelt linken ki lehet próbálni) kész válaszokat vagy „tényeket” jelenít majd meg, bizonyos előre kiválasztott forrásokból, mint például a CIA Factbook (tényadatbázis), a Wikipédia és a Világbank, a szokásos keresőtalálatok mellett.
A tipikus keresőmotor helyezés vagy besorolás helyett az új eszköz konkrét, előre meghatározott forrásokat használ a „tények” prezentálására. Tehát történelmi információk esetében a Wikipédiából, geopolitikai kérdésekben a CIA Factbook-ból, gazdasági témáknál pedig a Világbank adatbázisából kapunk választ a keresett a kulcsszóra. Sok más előre kiválasztott témakör-forrás párosítás is meghatározásra került.
A Google lépése kísértetiesen emlékeztet Orwell 1984 című könyvéből ismert Igazság Minisztériumára, hiszen a szolgáltatás által adott keresési találatok vagy „válaszok és tények” nem a népszerű találatokat figyelembe vevő algoritmusokon alapulnak majd, hanem a Google által előre kiválasztott kész válaszokat kapja a felhasználó.
Egyelőre persze a hagyományos találatokat is megkapjuk, de várható, hogy a szolgáltatás fejlődésével egyre több hétköznapi, esetleg lusta felhasználó választja majd inkább a kész válaszokat, amelyek nem igényelnek túl sok olvasást és további kutatómunkát, a régi, hagyományos találati lista helyett.
Egyesek azt mondhatják, hogy a nyílt forráskódot alkalmazó Wikipédia elég jó munkát végez a ténygyűjtésben (bár ugyanennek a tulajdonságnak köszönhetően sok helytelen, félrevezető információt is tartalmaz), a CIA és a Világbank éppen nem mondhatók objektív forrásnak, hiszen mindkét intézmény nagyon is határozott agendával rendelkezik és erősen érdekelt az igazság elferdítésében vagy elhallgatásában.
Azáltal, hogy ezeket a forrásokat választják ki a tények „megbízható” forrásaként hihetetlen mértékben befolyásolhatják az emberek gondolkodását fontos kérdésekben.
Az itt látható angol nyelvű videó elmagyarázza a Google Tudásgrafikon működési elvét.
A Google a saját tulajdonában lévő Freebase adatbázist is használni fogja a Tudásgrafikonhoz. A Freebase egy óriási adatbázis, ami a Singularity Hub szerint „több mint 24 millió személyről, helyről és dologról tartalmaz információkat.”
A Freebase és a Metaweb algoritmusok összekapcsolásával a Google képes lesz mindent mindennel összekötni. A keresések fejlesztése terén ez egy csodálatos eszköz lehet, ugyanakkor egy ilyen szoftver tökéletes eszköz arra, hogy minden Internet felhasználóról személyes profilt alakítsanak ki.
Tehát amellett, hogy a CIA és a Világbank a „tények” megbízható forrásaivá válnak az Internet felhasználók számára, azt is a Google fogja meghatározni, hogy az egyes személyek hogyan jelennek majd meg az új keresési találatokban.
Oszd meg ezt a cikket az ismerőseiddel és mond el véleményed arról, milyen módon változtathatja meg ez az újítás a keresések objektivitását.
Forrás: Activist Post
http://idokjelei.hu/2012/05/az-uj-google-keresoeszkoz-tobbek-kozott-a-cia-es-a-vilagbank-altal-szolgaltatott-adatokra-tamaszkodik/


Chip and deal


Aaron Russo (1943-2007) filmrendező és producer. Talán legismertebb filmje a Szabadságtól a fasizmusig c. dokumentumfilm. Halála előtt még egy interjút adott, amiben az emberiséget figyelmezteti az elkövetkezendő világuralmi törekvésekre. Mikor a nevadai kormányzó választáson indult, bemutatták neki az egyik Nelson Rockefellert. Közeli barátságba kerültek, egészen addig, míg meg nem próbálták beszervezni a nagy tervbe, melynek célja a nemzetek, vallások, családok nélküli Új Világrend.
Ennek egyik célja, hogy létrehozzanak egy világkormányt, ahol mindenkinek beültetnek egy RFID chipet a bőre alá és az összes pénz abban a chipben lesz és nem lesz szükség készpénzre. Akkor vesznek le az összegből, amikor akarnak. Ha tiltakozol, lekapcsolják chiped, nem tudsz csinálni semmit. A chipeket rá lehet kötni egy adatbázisra, és minden pontosan követhetővé válik. Még mindig bőven akad, aki mindezt valami őrült agymenésnek tartja.
Közben már szerte a világon elkezdték a háziállatokba ültetni, Alzheimeres és más betegekbe, mondván, így jobban tudnak róluk gondoskodni. Fontolgatják, hogy az amerikai hadsereget ellátják vele, pusztán egészségügyi szempontból hasznos lenne, ha kapna minden katona egy mikrochipet. A DARPA olyan nanoérzékelők kifejlesztését jelentette be, ami folyamatosan ellenőrzi a katonák egészségi állapotát. Megható, nem?
Angliában már kapható ehető jeladóval ellátott tabletta, ami információkat küld a bőrre ragasztott vevőnek. Rögzíti, mikor vette be a gyógyszert, hogy alszik a beteg, milyen a hőmérséklete, és jelez, ha be kell venni a következő adagot. A vevő az információt továbbítja vagy egy okos telefonra, vagy egy számítógépre.
Aztán folytatják a cégekkel, ha ott akarsz dolgozni, akkor engedd a chip beültetését. Egyébként is milyen fantasztikus lesz, nem rabolnak ki a pénzed miatt, nyugodtan strandolhatsz, teljesen szabadnak érezheted magad!
Azt, hogy önként és dalolva jelentkezz a kis chipedért, ezekkel a pozitívnak tűnő előnyökkel fogják elérni. Szépen, apránként adagolva, most még csak az iratokat látják el chippel, holnap már minket is!
Majd akkor próbáld fontolgatni, melyik számlát nem fizeted be, esetleg valamelyik kiskaput ki tudnád használni, esetleg félrevonulnál a világtól, nem adatsz be valamilyen oltást, olyanok leszünk, mint a boxokba kötött marha. Se jobbra, se balra!
Pilisi Zsálya

NATO-terroristák fegyver nélkül

Szíriában akadozik a demokrácia-építés. A libanoni haderő újabb fegyverszállítmányt fogott el a szír-libanoni határon, amit feltehetőleg az országban tevékenykedő terroristáknak csempésztek volna. A libanoni haderő alakulatai - kisebb személyi sérülésekkel, egy katona megsérült - lefoglalták a járműt és a rakományt, a csempészeket őrizetbe vették.
A csempészek egyikét kénytelenek voltak lelőni. Látható, hogy egyre feszültebb a helyzet az ellátmányozás körül, mert eddig nem számított általánosnak, hogy a csempészekkel tűzharcba keverednek - előfordultak kirívó esetek, melyek a médiában is helyet kaptak, de többnyire kisebb csoportokat fogtak el (esetenként egyszerű, megfizetett civileket), akik hamar megadták magukat a hatóságoknak, mikor ellenállásba ütköztek.
A szállítmányok azonban egyre ritkábban érkeznek a Szíriában működő NATO-terroristáknak - hónapok óta egyre sűrűbben hallani olyan esetekről, hogy farmokat rabolnak ki, fegyveres terroristák kiürítik a magtárat - a szír haderőnek teljes körzeteket kell lezárnia, hogy a meggyilkolt családok nyomán az elkövetők ne tudjanak megszökni.
Nem véletlenül erőltették a Vörös Kereszt humanitárius szállítmányait - anélkül éhen is pusztultak volna, mert a rablógyilkos terroristákat se a szír politikusok, se a lakosság nem támogatja, az ilyen szempontból feltűnő eseményekre (kirabolt farmok, orvvadászok, stb.) pedig azonnal megjelenik a szír haderő. A fegyverszállítmányok továbbra is érkeznek - a NATO jól tudja, hogy egy független, szabad országban fegyver nélkül nem fognak "demokráciát építeni".
Fenyvesi Áron

Negyven év: hogyan indult a nagymarosi lelkierőmű?

Nagymaros Kismarosról, de még inkább Verőcéről indult 1971-ben. Hogyan alakult ki a Nagymarosi Ifjúsági Találkozó? Mi volt az a Dunakanyar-plébánia? Hogy reagált minderre a kommunista hatalom és a rendőrség? Miért volt tilos fotózni? Május 19-én tartják az idén negyven éves találkozót a Duna-parti településen. Ezen alkalomból kerestük fel azokat, akik ott voltak a kezdetekkor.
-Major Sanyi bácsi, aki akkor Kismaroson volt plébános, úgy emlékszik, hogy 1970-ben hívott minket először, én 1971-re emlékszem, és máshol is ez szerepel – elevenítette fel a későbbi nagymarosi találkozó kezdeteit a Magyar Kurírnak Sillye Jenő. – A feleségem családjának volt a Nagybörzsönyben egy nyaralója, ahol sok időt töltöttünk. Az ottani fiatalokkal is barátságba kerültünk. Ők mondták, hogy mi lenne, ha lemennénk hozzájuk Verőcére, az ifjúsági hittanra, és játszanánk dalokat. Verőcén Sebők Sándor volt akkor káplán, ő ma fóti plébános. Akkor még fiatal pap volt, akiért rajongtak a helyi fiatalok.
-1971 nyarán jelentek meg Jenőék Verőcén. A osztálytársam benősült abba a családba, ahova Jenő is, és ő hozta el őket. Ott pengettek a szobámban. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy hogy nincs Mária-daluk, Jenő azt mondta, hogy nincs, de majd lesz, és  másnap hozta a Mária, jó anyánkat – mesélte a Kurírnak Sebők Sándor, hozzátéve: volt olyan fiatal, aki egy hét alatt végigjárta a „Dunakanyar-plébánia” összes hittanját.  Sillye Jenő elmondása szerint családja közel állt a kármelita lelkiséghez. Miután nem vallásos édesapjuk elhagyta őket, nagymamája mondogatta neki, hogy „Mária vigyáz rátok”. Dunakanyar-plébániának hívják azt a hálózatot, „amelynek energiájából merített Sillye Jenő” – írja Kamarás István szociológus 1989-ben megjelent, a „nagymarosi lelkierőműről” szóló „religiográfiájában”.
-Pár nap múlva jött valaki, hogy átmennénk-e Nagymarosra is – mondja a zenész. – Ott Kerényi Lajos és Balás Béla, avagy Beton atya, mostani kaposvári püspök volt a káplán. Lajos atya tartotta az ifjúsági hittant, és mikor megjelentünk, arra kért, hogy játszunk közben pár dalt. Nem sokkal később Felsőgödre hívtak, ahol meg Tomka Ferenc volt a fiatal káplán. Itt rögtön hoztak nekünk tálcán zsíroskenyeret – emlékszik vissza Sillye Jenő.
Nagymaros 2002
-Hamarosan átvittem őket Nagymarosra, ahonnan pedig a már népszerű Kerényi és Beton atya szétspriccentette őket az országban. Nem féltünk, ez vagány dolog volt, engem azért helyeztek el Verőcéről, mert az országban harmadszor nálam volt beatmise Abony és a Mátyás-templom után. A Polaris zenekarral csináltunk egy beattel, spirituáléval átitatott misét. Ezért kellett eljönnöm Verőcéről két év után, de mindezt tovább folytattuk Csongrádon is – mondja Sebők Sándor. – Nem volt könnyű Nagymaroson, vártuk, hogy engedik-e vagy nem, de azért csináltuk. Az egész úgy indult, hogy ha épp ott voltak ifihittanon, ami egyébként elsősorban teológiáról és Biblia-magyarázatról szólt, akkor játszottak egy-két dalt Jenőék.  Két év után már negyvenen, Nagymaroson meg még többen jártak az ifihittanra. Jenő ontotta magából a jobbnál jobb számokat, az első dunakanyari számok ma már klasszikusok. Neki oroszlánrésze van a magyar egyház megújulásában. Minden pap folytatta ott, ahova elhelyezték, miután szétrobbantottak minket, amivel jót tettek, mert végigfertőztük a fél országot. Nem ijedtünk meg, vagány dolog volt. 
-Ez még nyáron lehetett, ősszel pedig már Kismarosra mentünk, ahova nyáron is lejártunk misére. Major atya összehívta a fiatalokat egy délután, akkor még alig volt 10-15 dalom. Igazából még program sem volt, csak egy délután összejövetel volt az egész. Major atya úgy emlékszik, hogy előtte vagy utána volt még litánia, de ezek már bennem elmosódtak – teszi hozzá. – Ha ma bemegyek a kismarosi templomba, meglepődöm, hogy miként fértünk el annyian ott – jegyzi meg Sillye Jenő.
Kamarás István azt írja: Sillye Jenő emlékezete szerint ötvenen lehettek a templomban. A kismarosi „plébános tavaszra is hívta őket. Ekkor derült ki: ez volt az első találkozó. Ekkor még csak egy vidéki plébános és három tucatnyi (fiatal és idősebb) híve találkozik féltucatnyi pesti gitárossal és énekessel, akik akkor még elsősorban egy újpesti templom kórusával érzik magukat azonosnak.”
-Aztán Major atya átment Nagymarosra, Horváth István plébánoshoz, hogy nála már nem férnek el a fiatalok, oda mehetnének-e. Két nap gondolkodás után azt válaszolta: „félek, félek, de az Úristentől még jobban félek”. „Hamarosan kinőttük a kismarosi plébániát, és meggyőztük Horvát Pista bácsit. Nagy reneszánsza volt a hetvenes évek eleje a magyar egyháznak” – mondja Sebők Sándor. Tomka Ferenc elmondta: eredetileg a találkozók délutános programok voltak, és csak 1980 után váltak egész napossá.  
-A politikai helyzet nem kólintott minket fejbe, megszoktuk, ebben éltünk, így nem tudtak nekünk nagy meglepetést okozni – mesélte a Kurírnak Sillye Jenő.  – Mondogatták nekünk, hogy srácok, Magyarországon ilyet nem lehet csinálni, és ennek következményei lesznek. Mindszentyt 1971 kora őszén távolították el Magyarországról, és gondolom, hogy ekkor ugyan nagyon figyeltek mindent az állami szervek, de kénytelenek voltak visszafogni is magukat a Vatikánnal való tárgyalások miatt. Tomka Ferenc megjegyzi: 1961-ben volt a „fekete hollók” pere, 1971-ben pedig még javában tartott a Regnum-per, ahová rendszerint beidézték Balás Bélát is, aki tagja volt a közösségnek. Tomka szerint az állambiztonság Nagymaros kapcsán gyűjtötte az anyagot egy harmadik nagy perre is, amire végül azonban nem került sor. 
-Az ifjúságpasztoráció, a fiatalokkal való foglalkozás is veszélyes volt, márpedig minket azok a papok hívtak, akik komolyan vették ezt, a békepapok pedig nem hívtak minket, valószínűleg egész más problémákkal voltak elfoglalva. Ha börtön nem is, de állandó zaklatás, méltatlan bánásmód volt a fizetség az aktív ifjúságpasztorációért – mutat rá a zenész. – Természetesen figyeltek minket is. Sillye Jenő elmondta: a rendszerváltás után nem volt kedve átnézni az iratokat, a jelentéseket, mert nem szeretne senkiből sem kiábrándulni. „Úgyis mindenki kénytelen lesz elszámolni az Úristen előtt.”  
Tomka Ferenc a hetvenes évek elején Rómában tanult, és ott már találkozott a taizéi lelkiséggel és a Fokoláre közösséggel. Itthon 1972 nyarán Kállai Emil piarista hívta, hogy tartson diavetítéses előadást minderről a Rókus-kápolnában. Azonban Blanckenstein Miklóséktól (ő 1968 és 1972 közt volt szeminarista, ma az esztergomi szeminárium rektora) kapott egy fülest, hogy a rendőrség tudomást szerzett a tervről. Minden villamosmegállóba leállítottak hát kér regnumost, aki visszafordította az érkező fiatalokat, hiszen ha igazoltatják őket egy ilyen eseményen, akár az egyetemről is kirúghatták őket. Mégis megtelt a templom, az előadás közben pedig három egyenruhás jelent meg az ajtóban. Tomka Ferenc azt javasolta Kállaynak, hogy tereljék ki az oldalajtókon a résztvevőket, ám Kállai odament a két rendőrhöz és közölte velük: egyenruhás jelenlétük sérti az istentiszteletet, a templomon belüli programba pedig nem köthetnek bele. Ezután a rendőrök elmentek. 
A nagymarosi találkozókon Tomka Ferenc, mai káposztásmegyeri plébános elmondása szerint tilos volt fényképezni, mivel így akarták megakadályozni, hogy fotókat készítsen az állambiztonság. Ha valaki fényképezésbe fogott, rögtön odamentek mellé a szervezők, és felszólították, hogy hagyja abba. Alig készült pár kép tehát a találkozókról, az is a szervezők kíséretében, kifejezetten az ő kérésükre. Mint a plébános rámutat: még 1986-87-ben is lehallgatták a telefonjukat, amikor szervezték a találkozót, erről megtalálta a jelentéseket.
 -Az első komolyabb konfliktus az egyházi vezetéssel 1976-ban volt a legendás „nyakkendős mise” miatt – idézte fel Sillye Jenő. Kamarás István könyvében Turcsik György atya úgy emlékszik: annyi pap volt, hogy nem volt elég miseruha. Balás Béla a kötetben hozzátette: zsúfolásig tele volt a templom, a sekrestye megközelíthetetlen volt. Kemenes Balázsnak a kötetben olvasható visszaemlékezései szerint nyakkendő csak egy emberen volt, Pálos Frigyesen, „mint afféle úriemberen, aki egyébként is a leghagyományosabb felfogású volt”. Lékai László bíboros kifogásolta mindezt, és ezután csak „nyakkendős misének” nevezte el az eseményt. De aztán 1980-ban már ő is tiszteletét tette a találkozón. 
Mennyiben jut el Nagymaros üzenete az Egyházon kívüliekhez, és mennyire „csupán” belső seregszemle? Tomka Ferenc szerint koncentrikus körökben hat a találkozó: van egy keménymag, van egy rendszeresen eljáró réteg, egy passzívabb és végül a kívülállók. Mint visszaemlékszik, azért régen is előfordult, hogy amikor több ezer fiatal kézen fogva mondta a Miatyánkot, akkor a nem hívők önkéntelenül is bekapcsolódtak az ima erejétől megilletődve. Sillye Jenő szerint sok közösségben egyedül érzik magukat a keresők, de Nagymaros vonzó, mert „szellemi kavalkád” van. 
Kapcsolódó:
Balás Béla Nagymarosról
Szilvay Gergely/Magyar Kurír

Ki lophat ebben az országban?

Ebben az országban nincsenek oligarchák. Ha vannak, akkor is csak csupa jót akarnak.
És ha néha lopnak is, azt is csupa szívjóságból teszik, hogy ne jusson a gaz külföldieknek.
A mi miniszterelnökünk úgy gondolja, hogy jobb ha a magyarok lopnak, mert amit mi ellopunk azt már más külföldi nem tudja. Ezt múltkor a Parlamentben mondta egy azonnali kérdéshez történő feltápászkodás közben.
Gyönyörű ez a gondolat. Keresztény és nemzeti, és olyan gyakorlatias.
Benne van ebben az elvben a belenyugvás, miszerint ebben a Kárpát-medencében mióta világ a világ, mindig loptak, és fognak is mindörökké. Általában külföldiek teszik, (ami kb. igaz) ezért ha megadatik nekünk is a történelmi lehetőség, akkor ne habozzunk, tegyük magunkévá. amit lehet.
Eszébe sem jut, hogy ha esetleg más elvek szerint válogatná ki a politikai garnitúráját, akkor egy sokkal kevésbé lopkodós társaság is koptathatná azokat a padsorokat. Bizony, vannak ebben az országban becsületes emberek is, méghozzá több millióan. Az más kérdés, hogy Ő nem nagyon találkozik velük, mert nem abban a milliőben forognak, ahol Ő mozog. Pedig nem ártana, ha néha találkozna egyik-másikukkal.
Létezik ugye az az ősliberális ostobaság, hogy mindent privatizálni kell, mert ami állami, vagy közösségi kézben van, az az ebek harmincadjára jut, mivel nincs igazi gazdája. Ugyanezen okból szerintük az állami eszközök hatékony működtetése is lehetetlen. Természetesen ezen kiváló balliberális személyiségek saját magukból indulnak ki. Azt az állapotot vizionálják, hogy mi lenne, ha ők lennének ezen eszközök kezelői-működtetői. Akkor kétségkívül igazuk is van.
De egy fontos dolgot számításon kívül hagynak ezek az igen kiváló emberek:
Nevezetesen azt, hogy NEM MINDENKI OLYAN, MINT ŐK! És nem mindenki az ő elveik és motivációik szerint él és cselekszik. Vannak olyan emberek - nem is kevesen - akiknek születési vagy szerzett tulajdonságuk, hogy rendelkeznek LELKIISMERETTEL... És ezt nagyon nehéz elnyomni... És ezeket általában sehogy sem viszi rá a lélek arra, hogy mindent ellopjanak.
Még akkor sem, ha megtehetnék. Azért részletezem ennyire, hogy a balliberálisoknak megvilágítsam ezt a számukra teljességgel ismeretlen attitűdöt. Nos hát ezeket az embereket kellene megtalálni minél nagyobb számban. Vannak jócskán, tehát nem lehetetlen a feladat.
(Mellesleg kapásból fel lehetne sorolni jónéhány skandináv, távol-keleti, közel-keleti, esetleg dél-amerikai országot, ahol jelentős az állami tulajdon részaránya, de az állami tisztviselők nem lopják szét feltétlenül a nemzeti vagyont. Néhol erkölcsi okokból, máshol vallási indíttatásból, megint máshol a büntető-retorzióktól való félelemből.)
Ki lopjon tehát ebben az országban? Ha lehetne, akkor inkább senki. Higgye el mindenki, enélkül is tud működni egy ország, akár hosszú távon is.
Egy valóban független és teljesítményelven működő országban nem jelentős a kontraszelekció. Ilyenkor általában a felelős beosztásokban jelentősen megnő a becsületes emberek aránya az élet valamennyi területén, és nagyságrendekkel esik vissza a máskor oly fertelmes lopkodás.
A függetlenség nagyon fontos kellék, mert ha nem mi választjuk ki saját vezetőinket, hanem valamilyen rejtett, vagy nyílt külső hatalom, akkor esély sincs erre, hiszen ők a saját érdekeik szerint tevékenykedő embereket választanak. Erre pedig ugyebár nem a becsület bajnokai a legalkalmasabbak.
Sajnos az utóbbi pár száz évben a magyar történelemben kevés olyan helyzet adódott, amikor a maga természetes rendje szerint folyt volna a nemzeti káder-kiválasztódás.
Itt az ideje, hogy újra tanúi legyünk ennek....
Kocsis Márk
2012 május