2012. május 19., szombat

Ki lophat ebben az országban?

Ebben az országban nincsenek oligarchák. Ha vannak, akkor is csak csupa jót akarnak.
És ha néha lopnak is, azt is csupa szívjóságból teszik, hogy ne jusson a gaz külföldieknek.
A mi miniszterelnökünk úgy gondolja, hogy jobb ha a magyarok lopnak, mert amit mi ellopunk azt már más külföldi nem tudja. Ezt múltkor a Parlamentben mondta egy azonnali kérdéshez történő feltápászkodás közben.
Gyönyörű ez a gondolat. Keresztény és nemzeti, és olyan gyakorlatias.
Benne van ebben az elvben a belenyugvás, miszerint ebben a Kárpát-medencében mióta világ a világ, mindig loptak, és fognak is mindörökké. Általában külföldiek teszik, (ami kb. igaz) ezért ha megadatik nekünk is a történelmi lehetőség, akkor ne habozzunk, tegyük magunkévá. amit lehet.
Eszébe sem jut, hogy ha esetleg más elvek szerint válogatná ki a politikai garnitúráját, akkor egy sokkal kevésbé lopkodós társaság is koptathatná azokat a padsorokat. Bizony, vannak ebben az országban becsületes emberek is, méghozzá több millióan. Az más kérdés, hogy Ő nem nagyon találkozik velük, mert nem abban a milliőben forognak, ahol Ő mozog. Pedig nem ártana, ha néha találkozna egyik-másikukkal.
Létezik ugye az az ősliberális ostobaság, hogy mindent privatizálni kell, mert ami állami, vagy közösségi kézben van, az az ebek harmincadjára jut, mivel nincs igazi gazdája. Ugyanezen okból szerintük az állami eszközök hatékony működtetése is lehetetlen. Természetesen ezen kiváló balliberális személyiségek saját magukból indulnak ki. Azt az állapotot vizionálják, hogy mi lenne, ha ők lennének ezen eszközök kezelői-működtetői. Akkor kétségkívül igazuk is van.
De egy fontos dolgot számításon kívül hagynak ezek az igen kiváló emberek:
Nevezetesen azt, hogy NEM MINDENKI OLYAN, MINT ŐK! És nem mindenki az ő elveik és motivációik szerint él és cselekszik. Vannak olyan emberek - nem is kevesen - akiknek születési vagy szerzett tulajdonságuk, hogy rendelkeznek LELKIISMERETTEL... És ezt nagyon nehéz elnyomni... És ezeket általában sehogy sem viszi rá a lélek arra, hogy mindent ellopjanak.
Még akkor sem, ha megtehetnék. Azért részletezem ennyire, hogy a balliberálisoknak megvilágítsam ezt a számukra teljességgel ismeretlen attitűdöt. Nos hát ezeket az embereket kellene megtalálni minél nagyobb számban. Vannak jócskán, tehát nem lehetetlen a feladat.
(Mellesleg kapásból fel lehetne sorolni jónéhány skandináv, távol-keleti, közel-keleti, esetleg dél-amerikai országot, ahol jelentős az állami tulajdon részaránya, de az állami tisztviselők nem lopják szét feltétlenül a nemzeti vagyont. Néhol erkölcsi okokból, máshol vallási indíttatásból, megint máshol a büntető-retorzióktól való félelemből.)
Ki lopjon tehát ebben az országban? Ha lehetne, akkor inkább senki. Higgye el mindenki, enélkül is tud működni egy ország, akár hosszú távon is.
Egy valóban független és teljesítményelven működő országban nem jelentős a kontraszelekció. Ilyenkor általában a felelős beosztásokban jelentősen megnő a becsületes emberek aránya az élet valamennyi területén, és nagyságrendekkel esik vissza a máskor oly fertelmes lopkodás.
A függetlenség nagyon fontos kellék, mert ha nem mi választjuk ki saját vezetőinket, hanem valamilyen rejtett, vagy nyílt külső hatalom, akkor esély sincs erre, hiszen ők a saját érdekeik szerint tevékenykedő embereket választanak. Erre pedig ugyebár nem a becsület bajnokai a legalkalmasabbak.
Sajnos az utóbbi pár száz évben a magyar történelemben kevés olyan helyzet adódott, amikor a maga természetes rendje szerint folyt volna a nemzeti káder-kiválasztódás.
Itt az ideje, hogy újra tanúi legyünk ennek....
Kocsis Márk
2012 május

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése