2012. március 17., szombat

Németország "B" terve

Miközben a második görög mentőcsomaggal kapcsolatos fejleményeket figyeljük, sokan nincsenek tisztában azzal, hogy Németország megteheti és amennyiben szükségessé válik nem kétséges, hogy meg is teszi, hogy kilép az eurózónából. Ez az a joker lap, amivel senki sem számol.
Nyilvánvaló, hogy Németország nem szívesen tenne ilyet, mivel így mindenki őket vádolná az euró összeomlásáért. Egyelőre Németország „A” terve van érvényben, miszerint bizonyos feltételekért cserébe mentőcsomagokat nyújt a fenntarthatatlanná vált gazdaságoknak. A csomagok fejében követelt feltételek azonban olyan kedvezőtlenek, hogy nem lenne meglepő Görögország és a PIIGS államok részéről, ha inkább a kilépést választanák.
De térjünk a lényegre. A második görög mentőcsomag előtt Wolfgang Schauble, német pénzügyminiszter azt javasolta, hogy a mentőcsomag folyósításának egyik feltételeként Görögország halassza el az áprilisra kiírt választásokat.
Egyszerűen fogalmazva Schauble attól tart, hogy a mentőcsomagért kért megszorító intézkedések annyira népszerűtlenek lesznek, hogy a görögök esetleg „rossz” demokratikus döntést hoznának a választások során. Olvassuk csak el a mondat második felét még egyszer, mert a gondolat annyira pimasz, hogy nehéz felfogni. Olyan ez, mintha egy kínai politikus azt javasolná, hogy az Egyesült Államok halassza el a választásokat, ellenkező esetben Kína megszabadul amerikai állampapírjaitól.
Schauble nyilván nem bolond. Tudja, hogy Görögország nem fogja elfogadni javaslatát. Megjegyzését csak úgy lehet értelmezni, hogy kifejezetten egy görög ellenreakciót vár a kijelentésért cserébe, hazájában pedig politikai jópontokat kaphat érte.
Németországban egyértelműen látható, hogy azok a politikusok, akik hajlandóak voltak felvenni a kesztyűt Görögországgal szemben, jelentős emelkedést könyvelhettek el népszerűségükben. (Angela Merkel népszerűsége például újraválasztása óta most a legmagasabb.) Nyilván Schauble is Merkel taktikáját követi.
A német vezetők, Merkel és Schauble mindenesetre, látják az írást a falon: Görögországban, és minden jel szerint Franciaországban is, szocialista párti és megszorítás ellenes vezetés várható a választások után, akik nem valószínű, hogy szívesen veszik, és még kevésbé szívesen engedelmeskednek a Németországból érkező utasításoknak.
Így Németország (és vele az EU, az IMF és egy bizonyos fokig az EKB) tudja, hogy eleve kudarcra ítélt harcot vív a mentőcsomagban való részvétellel. Schauble odáig ment, hogy nemrég „feneketlen veremnek” nevezte Görögországot, ahová kész veszteség pénzt önteni (és mivel Németország alaposan kivette részét a görög GDP-t is meghaladó mértékű mentőcsomagból, ez bizonyos fokig érthető is részéről).
Schauble kijelentéseire a görögök is felfigyeltek. A görög politikusok rendszeresen felhánytorgatják, hogy Németország a mai napig sem fizetett kárpótlást Görögországnak a II. világháborús károkért, miközben Angela Merkelt és Schauble-t rendszeresen Nazi tisztként ábrázolják a médiában.
Tehát miközben a mentőcsomag megállapodás elvileg Görögország javára készült, rengeteg feszültség van a felszín alatt, ami alapjaiban ingathatja meg az Uniót.
Arról se feledkezzünk meg, hogy Görögország a nyitó jelenet csupán az Európára váró események sorában: Olaszország és Spanyolország a színpad szélén várnak, hogy átvegyék a főszerepet a görög mentőcsomag színjáték vége után (amennyiben lesz ilyen).
Látva mennyire nem hatékonyak az „olcsó kölcsönt/mentőcsomagot a fiskális szuverenitásért cserébe” megállapodások Görögországban, Spanyolország már előre megmondta, mit csináljon az EU a számára kilátásba helyezett költségvetési előírásokkal. Az ilyen jellegű politikai feszültségek egyre gyakoribbak lesznek az EU tagállamok között, ahogy Írország, Portugália, Spanyolország és Olaszország egymás után terítik ki lapjaikat az EU pókerasztalánál.
Németország tisztában van ezzel, valamint azzal is, hogy a német szavazók semmi esetre sem fogják hagyni további PIIGS országok kimentését (akkor sem, ha Németország, az IMF, vagy az EKB rendelkezne az ehhez szükséges pénzzel, de nem rendelkezik). Ezért döntöttek a németek úgy, hogy keményítenek a játékszabályokon és ezért kell nekik egy tartalékterv, ami lehetővé teszi az eurózóna elhagyását, amennyiben ez szükségessé válik.
Tehát mi Németország „B” terve? Kilépés az eurózónából az EU tagság megtartása mellett (talán).
Ha ez hihetetlennek hangzik, gondoljuk végig milyen intézkedéseket hoztak a németek az elmúlt hat hónapban:
  • Olyan törvényeket fogadtak el, amelyek értelmében Németországnak lehetősége van az EU tagság megtartása mellett az eurózóna elhagyására;
  • Újból életbe léptették a különleges pénzpiaci stabilitási alapot (SoFFIN).
Az utóbbi teljes mértékben elkerülte a nyugati média és a befektetők 99%-ának figyelmét. Összefoglalva Németország:
  • 400 milliárd eurót biztosított az alapon keresztül a német bankok számára nyújtandó garanciaként;
  • és 80 milliárd eurót a német bankok feltőkésítésére, szintén az alapon keresztül valamint
  • olyan törvényeket fogadtak el, amelyek lehetővé teszik a német bankok számára, hogy megszabaduljanak eurózónabeli állampapírjaiktól, amennyiben ez szükségessé válik.
Nem elírás. Válság esetén bármelyik német banknak lehetősége van megszabadulni szuverén EU állampapírjaitól a SoFFIN alapon keresztül, amennyiben ez szükségessé válik.
Leegyszerűsítve, Németország 480 milliárd eurós tűzfalat állított saját bankjai köré. Ezzel a lépéssel tulajdonképpen lehetővé vált számára az eurózóna elhagyása. A kérdés jelenleg az, hogy képes lesz-e akaratát érvényesíteni az EU-n belül. Amennyiben ez nem sikerül, és egyes EU tagállamok felveszik vele szemben a kesztyűt (mint ahogyan Spanyolország esetében ez már most is látszik), egyszerűen kiléphet az eurózónából.
Erről a jokerlapról beszélünk és ez az a lépés, amiről szinte mindenki hallgat. Amennyiben Németország elhagyja az eurózónát az euró összeomlik, ami a Lehman Brothers csőd hatásának tízszeresét jelenti vagy annál is rosszabbat.

Forrás: ZeroHedge

Miért nem bomlik le a McDonalds-os Happy Meal hamburger? – az igazi magyarázat

Tény az, hogy a McDonalds Happy Meal hamburger és sültkrumpli nem bomlik le. Akkor sem, ha a szabad levegőn hagyjuk őket fél évig. Ezt a történetet már felvetette a CNN, a Washington Post és még sok más hircsatorna.
 
Emlékeznek a Len Foley Burger videóra a youtube-on?  Len Foley már 2007-ben feltöltötte videóját ami végül is óriási nézettségre tett szert, 2000000 körüli látogatóval. (http://www.youtube.com/watch?v=mYyDXH1amic). Ez a videó bemutatja hogy egy srác hamburgere amit 1989-ben vásárolt a McDonaldsban mind a mai napig nem bomlott le!
Mostanra a pincéjében már van egy egész hamburger múzeum.
Nézze meg a videót a fenti linken. Egy Big Mac hamburger múzeumot fog látni, mint emlitettem az évek során egyik sem bomlott le közülük.
Ez különösen érdekes, mert az újabb “Happy Meal Project”, amely nyomon követi egy hamburger életét hat hónapig, elég sok kritikát kapott. Néhány kritika szerint a hamburgerek le fognak bomlani, ha adunk nekik elég időt. Ők nyilván nem ismerik a mumifikált burger múzeumot 1989-ből. Ezek a burgerek úgy tűnik, soha nem bomlanak!

Miért nem bomlanak le a McDonalds-os hamburgerek?

 

És ha már itt tartunk, miért nem bomlik le semmilyen gyorséttermi hamburger és krumpli? Csipőből jöhet a válasz, azért mert olyan sok tartósitószer és vegyi anyag van benne, hogy még a penész sem eszi meg azt. Bár ez is része a válasznak, nem ez az egész történet.
Az igazság az, hogy sok feldolgozott élelmiszer nem bomlik le és nem eszi meg sem a penész, sem bármilyen rovar vagy rágcsáló. Próbáljon egy kis csipet margarint kint hagyni az udvarban, és látni fogja ha valamilyen állat egyáltalán megkóstolná azt. Megtudja majd, hogy a margarin halhatatlannak tűnik!
Burgonyaszirmok évtizedekig tarthatnak. A fagyasztott pizza feltűnően ellenálló. És ismeri azokat a feldolgozott húsokat és kolbászokat amelyeket karácsonykor értékesítenek szerte a boltokban? Azokat is évekig lehet eltartani és "sosem nem fognak" megrohadni.
A húsok esetében, ennek elsődleges oka magas nátrium-tartalmuk. A só nagy tartósítószer, mint ahogy az ókori emberek már több ezer éve rájöttek erre. McDonalds-os hús pogácsa dugig tele van nátriummal – olyannyira, hogy azok már “tartósított” húsnak minősülnek, nem is számítva az egyéb vegyi anyagokat a húsban.
Számomra nem sok rejtély maradt a nem lebomló húsban. Az igazi kérdés a fejemben az az, hogy miért nem eszi meg a penész a zsemlét? Ez az igazán ijesztő része a dolognak, hiszen az egészséges kenyéren napokon belül elkezdődik a penészesedés folyamata. Mi lehet a McDonalds-os hamburger zsemlében, amely a mikroszkopikus élet számára sem biztosit táptalajt több mint két évtizedig?
Mint kiderült, ha Ön nem kémikusként végzett az egyetemen, akkor valószínűleg nem is tudja elolvasni az összetevők listáját. Itt van az, amit a McDonalds saját honlapján mutat a saját zsemléjükről:
Dúsított liszt (fehérített búzaliszt, maláta liszt, niacin, csökkentett mennyiségü vas, tiamin mononitrát, riboflavin, folsav, enzimek), víz, fruktóz- glükóz kukorica szirup, cukor, élesztő, szójabab olaj és / vagy részlegesen hidrogénezett szójabab olaj, tartalmaz 2 %-ot vagy kevesebbet a következők közül: só, kalcium-szulfát, kalcium-karbonát, búzasikér, ammónium-szulfát, ammónium-klorid, tészta kondicionálók (nátrium-sztearoil laktilát, datem, aszkorbinsav, azodikarbonamid, mono-és digliceridek, etoxilált monogliceridek, monokalcium foszfát, enzimek , guar gumi, kalcium-peroxid, szójaliszt), kalcium és nátrium-propionát (tartósítószer), szója lecitin.
Jó mi? Különösen szeretem emlegetni a benne lévő szirupot (ki akar cukorbetegséget?) és a részben hidrogénezett szójaolajat (szeretne bárki szívbeteg lenni?) A hosszú vegyi anyagok jegyzékét nézve, pl az ammónium-szulfátot vagy a nátrium proprionatot, igazán megjön az étvágya az embernek nem? Fincsi ugye?
Az igazán sokkoló része a történetnek az az, hogy megítélésem szerint azért nem eszi meg egyetlen állat sem a McDonalds hamburger zsemléjét (kivéve az ember) mert az egyszerüen nem élelmiszer!
Egyik normális állat sem érzékeli a McDonalds hamburger zsemléjét élelmiszernek, és mint kiderül, nem lesz a baktériumok vagy gombák tápláléka sem. Az ő érzékszerveiket sem lehet becsapni. Ez az oka annak, hogy ezek a bionikus burger zsemlék egyszerűen nem bomlanak le sohasem.
Mely elvezet az én végsõ kérdésemhez. Hogy van az, hogy csak egy faj van a Föld nevü bolygón, ami ill. aki, a McDonalds-os hamburgert is ételnek gondolja. Ez a faj szenved égbeszökő mértékü cukorbetegségtől, ráktól, szívbetegségtől, elhízástól és demenciától. Ez a faj azt állítja, hogy ő a legintelligensebb faj a bolygón, és mégis a saját gyermekeit és saját magát mérgező vegyi anyagokkal táplálja. Olyanokkal, amelyeket a gombák sem esznek meg (a gombák tehén trágyán nőnek, csak hamburgeren nem).
Ez az igazi történet itt. A McDonalds-os hamburger nem bomlik el, tény. Na de hogy lehet az, hogy az emberek ennyire elvesztették érzékszerveiket? Azonban gyanitom, hogy a CNN illetve bármely más hircsatorna a közeljövőben megint nem fog ezzel foglalkozni.

 

http://naturahirek.hu/miert-nem-bomlik-le-a-mcdonalds-os-happy-meal-hamburger-az-igazi-magyarazat/

1,5 millióan isznak hazánkban arzénes ivóvizet?

Magyarországon 1,2-1,5 millió ember él olyan településen, ahol arzénnel szennyezett az ivóvíz. A tisztítás megoldásához 120-130 milliárd forint szükséges, a rendelkezésre álló uniós források lehívását szükségesnek tartja a kormányzat.Az országban körülbelül 400 olyan település van, ahol arzénes a víz, és további 420, ahol az arzénon túl más anyagok is szennyezik az ivóvizet - mondta Illés Zoltán a Magyar Víztisztító Konzorcium fórumán.
Emlékeztetett arra, Magyarország az uniós csatlakozás során engedményt kapott, nem 2006 decemberéig kellett megfelelni az EU víz irányelvének, hanem 2009 végéig. Ennek az ország nem tudott eleget tenni, halasztást kért. Várhatóan 2015. június 30-ig kap engedélyt Magyarország a szükséges beruházások befejezésére.
Illés Zoltán közlése szerint korábban gondot okozott, hogy az érintett önkormányzatok nem tudták kigazdálkodni az uniós pályázatokhoz szükséges önerőt. A probléma megoldása érdekében a magyar állam átvállalta az önkormányzatok helyett az önrészt.
Az önkormányzatok számára kérdés, hogy a meglévő technológiák közül melyiket válasszák. Ezzel kapcsolatban Illés Zoltán kijelentette, azokat a technológiákat támogatják, amelyek megvalósításával a haszon az országban marad. Hozzátette ugyanakkor, az uniós előírásoknak mindenben eleget kell tenni.
Az uniós előírások szerint az ivóvíz arzéntartalmát literenkénti 10 mikrogramm határérték alá kell vinni, a korábban engedélyezett literenkénti 50 mikrogramm helyett.
Illés Zoltán elmondta, Magyarországon az arzénszennyeződés természetes eredetű; szervetlen arzénvegyületekről van szó, amelyek a mélységi kőzetekből jönnek. A tudományos megállapítások szerint azonban ezek is rákkeltő hatásúak, kisebb koncentrációban pedig más betegségeket okozhatnak.
(MTI)

Jean Ziegler : Itt állsz és ott ül a haszon

Az út egyenes, aszfaltozott és monoton. Egymást érik a majomkenyérfák. Bár reggel van, a föld sárga és porlepte. A régi fekete Peugeot-ban fojtogató a levegő és szinte belélegezhetetlen. Adama Faye agrármérnök, a svájci nagykövetség együttműködési tanácsosa, valamint sofőrje, Ibrahima Sar társaságában észak felé tartunk, Szenegál nagybirtokai felé. Hogy felmérhessük a spekuláció hatását az élelmiszeripari termékekre, térdünkön kiterítve tanulmányozzuk az Afrikai Fejlesztési Bank legfrissebb statisztikai táblázatait. Adama Faye azonban úgy tervezi, hogy kicsit messzebb bemutat nekem egy egészen más hírforrást. Megérkezünk a Saint-Louis-tól száz kilométerre fekvő Louga faluba. Itt aztán hirtelen megállunk: „Gyere! Látogassuk meg a húgomat, neki nincs szüksége a statisztikáidra ahhoz, hogy elmagyarázza, mi folyik itt.”
ziegler2Szegényes piac tárul elénk, néhány árusító asztallal az út szélén. Niébé, afrikai babfajta és manióka halmokban, néhány tyúk a ketrecben kotkodácsol. Földimogyoró, néhány ráncos paradicsom, burgonya. És spanyol narancs és mandarin. Sehol egy mangó, pedig jól ismert gyümölcs Szenegálban. Az egyik faasztal mögött élénksárga bő ruhába öltözött fiatal nő, a fején ugyanolyan kendő ravaszul feltornyozva, a szomszédasszonyaival társalog: ő Aïcha, Adama testvére. Indulatosan válaszol a kérdéseinkre, és ahogy beszél, haragja egyre nő. Hamarosan zajos és vidám tömeg, mindenféle korú gyermek, fiatalok és idős asszonyok csődülete vesz minket körül a porlepte északi út szélén.
Az importált rizs ötvenkilós zsákja 14 ezer CFA[1] frankba (afrikai valutaközösségi pénznem) kerül. Így aztán az esti leves egyre hígabb lett, csak néhány rizsszem úszkál a fazék vizében. Az asszonyok már csak poharanként vásárolják a rizst a kereskedőnél. A kis gázpalack ára néhány éven belül 1400-ról 1600 CFA frankra emelkedett, a répa kilója 175-ről 245 CFA frankra nőtt, a kenyér ára pedig 140-ről 175 CFA frankra változott. A harminctojásos tálca ára egy éven belül 1600-ról 2500 CFA frankra emelkedett. Nincs ez másképp a hallal sem. Aïcha mérges. Úgy tesz, mintha vitatkozna a szomszédasszonyaival, akik szerinte túl félszegek helyzetük lefestésében: „Mondd el Toubabnak, hogy mennyit fizetsz egy kiló rizsért! Mondd el neki, ne félj! Szinte napról napra minden drágul.”
Így éhezteti ki lassacskán a pénzvilág a lakosságot, és közben a vásárlók nem is értik, mi történik velük, milyen pénzügyi mechanizmusokra épül a spekuláció.

Magából kifordult, félrecsúszott feltételrendszer
A mezőgazdasági termékek cseréje sosem működött úgy, mint a többi terméké: ezen a piacon többet fogyasztunk, mint amennyit eladunk. Így „a gabonafélék nemzetközi kereskedelme a termelés alig több mint tíz százalékát képviseli, minden termelést együttvéve (ebből a rizs hét százalék)” – mondja Olivier Pastré[2] közgazdász, majd így folytatja: „A világtermelés minimális elmozdulása egyik vagy másik irányba kibillentheti egyensúlyából a piacot.”[3] Miközben a kereslet egyre nő, a kínálat, vagyis a termelés a kistermelők kezében van, ráadásul rendkívül érzékeny az időjárási viszontagságokra is, a szárazságra, a nagy tűzvészekre, az áradásokra és így tovább.
Ez az oka annak, hogy a huszadik század elején Chicagóban, az árutőzsdén, megjelennek a származtatott termékek, a derivatívák. Ezek olyan pénzügyi eszközök, melyek értékét egy másik, úgynevezett "rejtett" termék árából származtatják, - úgy mint részvények, kötvények, más pénzeszközök -, kezdetben arra szánták, hogy lehetővé tegyék a közép-nyugat földművelőinek, hogy az aratás előtt fix áron adják el termelésüket. Innen származik a „határidős szerződés” elnevezés. Ha aratáskor az árak estek, a földműves védve volt, ha hirtelen felszöktek, a befektetők nagyot kaszáltak.
A kilencvenes évek elején azonban ezek a pénzügyi megoldások, amelyek eredetileg tehát az óvatos földművesek érdekeit szolgálták, hirtelen spekulációs termékekké alakultak át. Heiner Flassbeck, az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD) vezető közgazdásza megállapította, hogy 2003 és 2008 között az indexált befektetési alapok[4] spekulációs tevékenysége az élelmiszerek és a nyersanyagok piacán 2 300 százalékkal[5] nőtt. Ennek közvetlen következményeként a legfontosabb élelmiszerek ára megugrott, és ez éhséglázadásokat váltott ki, amelyek harminchét országot ráztak meg. A haiti Cité Soleil nyomornegyedének asszonyai a tévé képernyőjén is feltűntek, amint gyermekeiknek sárból készítettek lepényt. A városi erőszak, a fosztogatások és tüntetések százezreket gyűjtöttek össze Kairó, Dakar, Bombay, Port-au-Prince és Tunisz utcáin. A tömegek kenyeret követelnek túlélésükért, és több héten át szerepeltek az újságok címoldalán.
Az ENSZ élelmiszerekre és mezőgazdaságra vonatkozó 2008-as árindexe (FAO, az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete) a 2007-eshez képest átlagosan 24 százalékkal, a 2006-os évihez képest 57 százalékkal nőtt. Ami a kukoricát illeti, az amerikai bioetanol-termelés – amelyet fellendített a „zöld arany” termelőinek kiosztott évi mintegy hatmilliárd dolláros állami támogatás – jelentősen csökkentette az Egyesült Államok kínálatát a kukorica világpiacán. A kukorica jelentős része állati takarmány, és ez a kínálatot tovább csökkenti, és mivel a hús iránti kereslet nőtt, a kukorica szintén hozzájárult a 2006 óta tartó áremelkedéshez. „A másik nagy gabonafajta, a rizs ára is nagyjából ugyanígy növekedett – állítja Philippe Chalmin[6] közgazdász. – Bangkokban egy tonna ára 250-ről több mint 1000 dollárra emelkedett.[7]” Ekkor ébredt rá a világ hirtelen, hogy a huszonegyedik században több tízmillióan fognak éhen halni. Most mégis teljes csend övezi a várható tragédiát.
A pénzügyi válság kitörése óta azután az élelmiszer-alapanyagok spekulációja még tovább gyorsult és fokozódott: a spekulánsok elmenekültek a maguk okozta pénzpiaci összeomlás elől – jobbára a legjelentősebbek, a hedge fund-ok („spekulációs fedezeti alapok”) üzemeltetői –, és az élelmiszerpiacra vetették rá magukat. A világ mindenféle termékére spekulálnak, vagyis fogadásokat kötnek az jövőbeli árváltozások alakulására. Miért ne tennék ugyanezt az alapélelmiszerekkel, mint a rizs, a kukorica és a búza? Ezek együttesen a világfogyasztás 75 százalékát teszik ki (amelyből 50 százalék a rizsfogyasztás)? Az FAO 2011-es jelentése szerint az élelmiszerek árára kötött határidős szerződések csupán két százaléka vezet végül tisztességes adásvételi szerződéshez. 98 százalékot spekulánsok vásárolják és adják el.
Ez a jelenség akkora méreteket öltött, hogy az amerikai szenátus aggódni kezdett, és 2009 júliusában úgy ítélte meg, hogy a búza piacán „túlzott spekuláció” figyelhető meg: egyes kereskedők 53 ezer szerződést kötöttek meg egyazon időszakban! Felszólaltak az ellen is, hogy „hat spekulációs alap kezében egyidejűleg 130 ezer búzára kötött szerződés volt, és ez hússzor magasabb spekulációs összeget jelent, mint ami a pénzpiacon engedélyezett![8]

Az árakat ellenőrizni kell
Nem csak az amerikai szenátus aggódik a helyzet miatt. 2011 januárjában egy másik intézmény is elemezte az élelmiszeripari alapanyagok áremelkedését, és úgy ítélte meg, hogy ez is egyike a nemzetek jólétét fenyegető öt nagy veszélynek, mint amilyen a kibernetikai háború vagy a terroristák által birtokolt tömegpusztító fegyverek. Ez az intézmény a davosi Világgazdasági Fórum volt.
Ez a vélemény azért lepett meg sokakat, mert közismert, melyik rétegből veszi fel tagjait a davosi Fórum. A Világgazdasági Fórum alapítója, a svájci közgazdász, Klaus Schwab nem bízta a véletlenre a felvételt az „Ezrek Klubjába” (a csoport hivatalos neve): csak azon vállalatok vezetői szerepelnek a meghívottak között, ahol a vállalati mérleg meghaladja az egymilliárd dollárt. Minden egyes tag tízezer dollár belépési díjat fizet, és csak ők léphetnek be az összes ülésre. Természetesen számos spekuláns is van közöttük.
A Kongresszusi Központ épülete egy bunkerhez hasonlít. A 2011-ben itt megtartott nyitóbeszédek világosan rámutattak a problémára. Teljes meggyőződéssel elítélték a felelőtlen spekulánsokat, akik tisztán nyereségvágyból tönkreteszik az élelmiszerpiacot és súlyos éhezést okoznak a világban. Majd hat napig szemináriumokon, konferenciákon, fogadásokon, találkozókon és bizalmas gyűléseken vitatták meg a kérdést a hóborította kisváros nagy szállodáiban. De vajon valóban a davosi éttermekben, bárokban és bisztrókban találhatók azok, akik megérteni és orvosolni is akarják az éhezés tragédiáját?
Annak érdekében, hogy a spekulánsokat egyszer és mindenkorra legyőzze és az élelmiszerek piacát megóvja ismétlődő támadás rohamoktól, Flassbeck radikális megoldást javasol: „ragadjuk ki a spekulánsok kezéből az élelmiszeripari alapanyagokat”[9]. Ennek érdekében különleges megbízatást kér az Egyesült Nemzetek Szervezetétől. Ennek keretében az ENSZ megbízná az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciáját (UNCTAD), hogy világszinten ellenőrizze az élelmiszeripari alapanyagok tőzsdei árának kialakítását. Innentől csak a termelők, a kereskedők vagy a mezőgazdasági alapanyagok felhasználói kereskedhetnének és közvetíthetnének a határidős piacokon. Bárki is kereskedik majd búzával, rizzsel vagy több hektoliternyi olajjal, köteles lesz elszállítani és átadni az árut. További biztosítékként kötelezni kellene a közvetítőket, hogy magas önfinanszírozási résszel dolgozzanak. Bárkit, aki nem felel meg ezeknek az előírásoknak, zárjanak ki a tőzsdéről.
Ha a Flassbeck-módszert bevezetnék, akkor a „Föld rabjainak” életéhez és túléléséhez elengedhetetlen élelmiszerek nem kerülnének a spekulánsok közelébe sem, és ez megakadályozná, hogy a pénzügyi szempontok uralják el az élelmiszeripari piacokat. Heiner Flassbeck és az UNCTAD javaslatát határozottan támogatja a több nemzetközi civil szervezetből és kutatási központból álló koalíció.[10]
Ami pillanatnyilag hiányzik, az az államok egyértelmű elkötelezettsége.

A szerző az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának elnökhelyettese. Destruction massive. Géopolitique de la faim [Tömeges pusztítás. Az éhezés geopolitikája] könyv írója. Seuil, Párizs, 2011.


Fordította: Halmos Zsuzsa



[1] Az adatok 2009. májusiak, 1 euró = 655,96 afrikai frankkal. A minimálbér 40 000 afrikai frank.
[2] Ugyanakkor a tunéziai IMBank elnöke 2001 óta, illetve vezetője a Bankigazgatók Egyesületének 1998-tól és 2001-től a CMP-Banque-nak. (a szerkesztő megjegyzése)
[3] Olivier Pastré: La crise alimentaire mondiale n’est pas une fatalité [A világ élelmiszerválsága nem természeti csapás], Pierre Jacquet és Jean-Hervé Lorenzi (szerkesztésében): Les Nouveaux équilibres agroalimentaires mondiaux [Új mezőgazdasági és élelmiszer egyensúly a világban], Presses universitaires de France (PUF), Párizs, 2011.
[4] Azok a befektetési alapok, melyeknél feltételezik, hogy a hozamok követik majd a referenciahozamokat, mint amilyen az értékpapír-portfólió vagy a CAC 40 tőzsdeindex stb.
[5] Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD): Rapport sur le commerce et le developpement [Jelentés a kereskedelemről és a fejlesztésről], Genf, 2008.
[6] Ugyanakkor tanácsadója 1991-2003 között a Société francaise d’assurance-nak (Euler-SFAC) és elnöke az Objectif Alpha Obligataire-nek (Lazard csoport) 2005 óta. (a szerkesztő)
[7] Philippe Chalmin: Le monde a faim [A világ éhes], Bourin Kiadó, Párizs, 2009.
[8] Paul-Florent Montfort: Le Senat américain dénonce la spéculation excessive sur les marchés á terme agricoles [Az amerikai szenátus leleplezi a határidős mezőgazdasági piacokat érintő túlzott spekulációt], az Egyesült Államok szenátusa állandó vizsgáló-albizottságának jelentése, www.momagri.org/fr
[9] Heiner Flassbeck: Rohstoffe den Spekulanten entreissen [Ragadjuk ki a spekulánsok kezei közül az élelmiszereket], Handelsblatt, Düsseldorf, 2011. február 11.
[10] Érvelésük összefoglalása Joachim von Braun, Miguel Robles és Maximo Torero tanulmányában található meg: When Speculation Matters [Számoljunk a spekulációval], International Food Policy Research Institute (IFPRI), Washington, 2009.

http://www.magyardiplo.hu/2012-marcius/732-itt-allsz-es-ott-uel-a-haszon