Németország "B" terve

Miközben a második görög mentőcsomaggal kapcsolatos fejleményeket figyeljük, sokan nincsenek tisztában azzal, hogy Németország megteheti és amennyiben szükségessé válik nem kétséges, hogy meg is teszi, hogy kilép az eurózónából. Ez az a joker lap, amivel senki sem számol.

Nyilvánvaló, hogy Németország nem szívesen tenne ilyet, mivel így mindenki őket vádolná az euró összeomlásáért. Egyelőre Németország „A” terve van érvényben, miszerint bizonyos feltételekért cserébe mentőcsomagokat nyújt a fenntarthatatlanná vált gazdaságoknak. A csomagok fejében követelt feltételek azonban olyan kedvezőtlenek, hogy nem lenne meglepő Görögország és a PIIGS államok részéről, ha inkább a kilépést választanák.

De térjünk a lényegre. A második görög mentőcsomag előtt Wolfgang Schauble, német pénzügyminiszter azt javasolta, hogy a mentőcsomag folyósításának egyik feltételeként Görögország halassza el az áprilisra kiírt választásokat.

Egyszerűen fogalmazva Schauble attól tart, hogy a mentőcsomagért kért megszorító intézkedések annyira népszerűtlenek lesznek, hogy a görögök esetleg „rossz” demokratikus döntést hoznának a választások során. Olvassuk csak el a mondat második felét még egyszer, mert a gondolat annyira pimasz, hogy nehéz felfogni. Olyan ez, mintha egy kínai politikus azt javasolná, hogy az Egyesült Államok halassza el a választásokat, ellenkező esetben Kína megszabadul amerikai állampapírjaitól.

Schauble nyilván nem bolond. Tudja, hogy Görögország nem fogja elfogadni javaslatát. Megjegyzését csak úgy lehet értelmezni, hogy kifejezetten egy görög ellenreakciót vár a kijelentésért cserébe, hazájában pedig politikai jópontokat kaphat érte.

Németországban egyértelműen látható, hogy azok a politikusok, akik hajlandóak voltak felvenni a kesztyűt Görögországgal szemben, jelentős emelkedést könyvelhettek el népszerűségükben. (Angela Merkel népszerűsége például újraválasztása óta most a legmagasabb.) Nyilván Schauble is Merkel taktikáját követi.

A német vezetők, Merkel és Schauble mindenesetre, látják az írást a falon: Görögországban, és minden jel szerint Franciaországban is, szocialista párti és megszorítás ellenes vezetés várható a választások után, akik nem valószínű, hogy szívesen veszik, és még kevésbé szívesen engedelmeskednek a Németországból érkező utasításoknak.

Így Németország (és vele az EU, az IMF és egy bizonyos fokig az EKB) tudja, hogy eleve kudarcra ítélt harcot vív a mentőcsomagban való részvétellel. Schauble odáig ment, hogy nemrég „feneketlen veremnek” nevezte Görögországot, ahová kész veszteség pénzt önteni (és mivel Németország alaposan kivette részét a görög GDP-t is meghaladó mértékű mentőcsomagból, ez bizonyos fokig érthető is részéről).

Schauble kijelentéseire a görögök is felfigyeltek. A görög politikusok rendszeresen felhánytorgatják, hogy Németország a mai napig sem fizetett kárpótlást Görögországnak a II. világháborús károkért, miközben Angela Merkelt és Schauble-t rendszeresen Nazi tisztként ábrázolják a médiában.

Tehát miközben a mentőcsomag megállapodás elvileg Görögország javára készült, rengeteg feszültség van a felszín alatt, ami alapjaiban ingathatja meg az Uniót.

Arról se feledkezzünk meg, hogy Görögország a nyitó jelenet csupán az Európára váró események sorában: Olaszország és Spanyolország a színpad szélén várnak, hogy átvegyék a főszerepet a görög mentőcsomag színjáték vége után (amennyiben lesz ilyen).

Látva mennyire nem hatékonyak az „olcsó kölcsönt/mentőcsomagot a fiskális szuverenitásért cserébe” megállapodások Görögországban, Spanyolország már előre megmondta, mit csináljon az EU a számára kilátásba helyezett költségvetési előírásokkal. Az ilyen jellegű politikai feszültségek egyre gyakoribbak lesznek az EU tagállamok között, ahogy Írország, Portugália, Spanyolország és Olaszország egymás után terítik ki lapjaikat az EU pókerasztalánál.

Németország tisztában van ezzel, valamint azzal is, hogy a német szavazók semmi esetre sem fogják hagyni további PIIGS országok kimentését (akkor sem, ha Németország, az IMF, vagy az EKB rendelkezne az ehhez szükséges pénzzel, de nem rendelkezik). Ezért döntöttek a németek úgy, hogy keményítenek a játékszabályokon és ezért kell nekik egy tartalékterv, ami lehetővé teszi az eurózóna elhagyását, amennyiben ez szükségessé válik.

Tehát mi Németország „B” terve? Kilépés az eurózónából az EU tagság megtartása mellett (talán).

Ha ez hihetetlennek hangzik, gondoljuk végig milyen intézkedéseket hoztak a németek az elmúlt hat hónapban:

• Olyan törvényeket fogadtak el, amelyek értelmében Németországnak lehetősége van az EU tagság megtartása mellett az eurózóna elhagyására;
• Újból életbe léptették a különleges pénzpiaci stabilitási alapot (SoFFIN).

Az utóbbi teljes mértékben elkerülte a nyugati média és a befektetők 99%-ának figyelmét. Összefoglalva Németország:

• 400 milliárd eurót biztosított az alapon keresztül a német bankok számára nyújtandó garanciaként;
• és 80 milliárd eurót a német bankok feltőkésítésére, szintén az alapon keresztül valamint
• olyan törvényeket fogadtak el, amelyek lehetővé teszik a német bankok számára, hogy megszabaduljanak eurózónabeli állampapírjaiktól, amennyiben ez szükségessé válik.

Nem elírás. Válság esetén bármelyik német banknak lehetősége van megszabadulni szuverén EU állampapírjaitól a SoFFIN alapon keresztül, amennyiben ez szükségessé válik.

Leegyszerűsítve, Németország 480 milliárd eurós tűzfalat állított saját bankjai köré. Ezzel a lépéssel tulajdonképpen lehetővé vált számára az eurózóna elhagyása. A kérdés jelenleg az, hogy képes lesz-e akaratát érvényesíteni az EU-n belül. Amennyiben ez nem sikerül, és egyes EU tagállamok felveszik vele szemben a kesztyűt (mint ahogyan Spanyolország esetében ez már most is látszik), egyszerűen kiléphet az eurózónából.

Erről a jokerlapról beszélünk és ez az a lépés, amiről szinte mindenki hallgat. Amennyiben Németország elhagyja az eurózónát az euró összeomlik, ami a Lehman Brothers csőd hatásának tízszeresét jelenti vagy annál is rosszabbat.

Forrás: ZeroHedge