2012. május 30., szerda

Gazdag István: Európa csöndes, még mindig csöndes

Az Európai Unió jelenlegi állapotában alig látni optimizmusra okot adó jeleket a kibontakozást illetően. A hazai szuverenista szárnypróbálgatásokon kívül talán csak két - földrajzilag marginális, de mégis jelentős és mutatis mutandis utánzásra méltó - pozitív reakciót említhetünk: az izlandi népi mozgolódást és a görögországi tömegharagot. Európa többi részén viszont csaknem teljes az apátia.
Izlandon, ebben az alig 350 ezres lakosságú szigetországban, amely történelme hajnalán feltalálta az igazi képviseleti demokráciát, a 2008-as válság felelőseit, a spekuláns bankszterbandát bíróság elé állították, ahogyan egyébként az üzelmeiket fedező Geir Haarde miniszterelnököt is, miközben itthoni homológ cinkostársa a környező országok példamutató elszámoltatási gyakorlata ellenére (vö. „El Qró & the Gang”, Magyar Demokrata, 2011. május 17.), úgy tűnik, elkerüli Justitia ölelő karjait. Az izlandiak azonban nem elégedtek meg a tüneti kezeléssel, vagyis politikus bűnözőik felelősségre vonásával, hiszen az országuk csődbe juttatásában résztvevő külföldi bankoknak sem hajlandók fizetni, és ráadásul egy új alkotmányt is elfogadtak, amely kifejezetten tiltja a spekulációt és eleve elítéli vagy legalábbis népszavazáshoz köti az ország önállóságának bármiféle korlátozását. Izland lakói tehát határozott politikai akaratról tettek tanúbizonyságot, bebizonyítva, hogy vissza lehet térni a politikához még a nyugati világban is, ahol pedig már jó ideje a gazdaság elsődlegességét sulykoló dogmát nyögjük - a napjainkban manifesztálódó siralmas eredménnyel.
Görögországban, az európai demokrácia bölcsőjének - némileg kétségtelenül elfajzott, mert balkanizálódott - utódállamában a nép ugyancsak elutasítja a bankok, az IMF és az eurokrácia diktátumát. Az athéni utca haragja ellenére azonban a görögöknek, az izlandiakkal ellentétben, egészen a legutóbbi napokig el kellett fogadniuk egy közgazdászokból, bankárokból, technokratákból álló „szakértő” kormányt, akárcsak egyébként az olaszoknak, amelynek nem volt semmiféle népi affinitása és még kevésbé demokratikus legitimitása. Ismét megjelent tehát a diktatúra Európában, de ez már nem közfelkiáltás vagy demokratikus választás eredménye, amire több példa is akadt a kontinens legutóbbi történelmében, hanem egy népi felhatalmazás nélküli, választási legitimitás nélküli diktatúra, amely a görög és olasz családok tönkretételére törekszik. De hol vannak az olyan diktatúraellenes tüntetők, mint akik Franco vagy a görög ezredesek ellen mozgolódtak a ’60-as, ’70-es években?
Spanyolországban a felháborodottak mozgalma persze szimpatikus, de teljesen bizonytalan kimenetelű. A negyvenmilliós ország ma négymillió munkanélkülit és ugyanannyi bevándorlót számlál, egy konzervatív (alias neoliberális) kormánnyal, amely az IMF restriktív politikáját folytatja és társadalomellenes megszorító intézkedéseket foganatosít. Ugyanakkor a spanyol felháborodottak mozgalma azt illusztrálja, hogy előbb-utóbb minden ifjúsági kontesztáció óhatatlanul is „bulizásba” fullad. Korszakunk hollywoodi klisékkel megfertőzött fiataljai minden létfontosságú szociális tiltakozást Woodstock-stílusú happeninggé, utcai karnevállá, féktelen fiestává változtatnak, amely nemhogy a rendszert nem ingatja meg, de még csak álmatlan éjszakákat sem okoz a banksztereknek és neoliberális sameszaiknak. Ez az érzelmeket és vágyakat stimuláló infantilis popkultúra valójában megöli a létezés komolyságán és a kockázatok pesszimista és előrelátó felmérésén alapuló politikai reflexeket, ahogyan azt a ’68. májusi diákzavargások elvetélt utóélete eklatánsan bizonyítja.
Ami pedig az európai népeket fenyegető aktuális veszélyeket illeti, ezek felsorolása meglehetősen terjedelmes lenne. Ha az euró elleni folyamatos spekulációt mint az EU-ban érvényesülő politikai akarat hiányának emblematikus jelenségét vesszük, akkor azt tapasztaljuk, hogy a közös európai pénzzel szembeni valamennyi spekuláció a tengerentúlról, konkrétan a New York-i Wall Streetről és a londoni Cityből ered. Az államok és pénznemek elleni spekuláció, amelyre korábban Ázsiában volt precedens 1997-ben, a közvetett háború egy viszonylag új formája. Szaddám Huszein euróban akarta leszámlázni országa kőolaját. Ahmadinezsád ugyanerre készült Irán vonatkozásában, ahogyan a BRIC-országok (Brazília, Kína, Oroszország, India) is. Az euró jelentette tehát rövid és közép távon a legnagyobb veszélyt az Egyesült Államokra nézve, mert végül detronizálta volna a dollár-királyt. Civil és pacifista hatalomként Európa egyetlen ágyúlövés nélkül kihúzta volna a szőnyeget a hegemón lába alól, így aztán a földközi-tengeri „lágy altesténél” kellett lesújtani az európai szuverenitás eszközére.
A PIGS-csoportot alkotó mediterrán országok (Portugália, Itália, Görögország, Spanyolország) tényleg a legtörékenyebbek, tehát legalkalmasabbak egy esetleges dominó-hatás kiváltására és ezáltal az egykori márka-övezet legerősebb gazdaságainak szimultán meggyöngítésére. Németország még képes ellenállni, tekintettel ipari fejlettségére, az Oroszországgal fennálló energetikai együttműködésére és a Kínával lebonyolított nagy volumenű kereskedelmi forgalmára. Németország azért marad erős, mert szorosabb kapcsolatot tart fenn a BRIC-országokkal, és mert suttyomban az eurázsiai kártyára tett anélkül, hogy nyíltan megtagadta volna hivatalos atlantista opcióját. Kancellárként Schmidt és Schröder személyesen garantálta a Berlin-Moszkva energetikai tengelyt, amelyet a USrael iránt jóval elkötelezettebb Kohl és Merkel sem rúghatott fel az országukra nézve katasztrofális következmények kockázata nélkül.
Másrészt az eurozóna leggyöngébb láncszeme, Görögország kapcsán nem árt emlékeztetni arra sem, hogy a gondviselő állam demagóg és a szokásosnál is pazarlóbb gyakorlatát folytató görög politikai személyzet felelőtlenségén és a 2004-es olimpiai játékok drasztikusan túlméretezett költségvetésén túl annak az abszurd ténynek is jelentős szerepe volt a jelenlegi csődhelyzet kialakulásában, hogy Görögország a világ negyedik legnagyobb fegyvervásárlója - nyilván a NATO és amerikai vezérürüje ösztökélésére. A kör tehát ismét bezárult: ami jó Amerikának, az rossz Európának. Törvényszerűen.

http://antidogma.hu/node/3515


Fordulat a görög helyzetben?


A magyarországi média egyelőre ezt közölte. Igyekeznek kihangsúlyozni, hogy a görög választók most nagyon rettegnek a kialakult helyzettől, és nem akarnak kilépni az eurozónából. Mondván, hogy ezt több társadalmi felmérés is alátámasztja. Csakhogy, figyelembe véve, hogy ezeket a felméréseket mind olyan szervezetek készítették, amiknek anyagi és politikai érdeke fűződik Görögország eurozóna tagságának fenntartásához, egyáltalán nem tudható, hogy valójában mit gondolnak a görögök az euróról. Ha józan ésszel végiggondolja egy görög állampolgár, nem állhat az euró pártján, mert a görög gazdaság mélyrepülésben van az euró bevezetése óta.
Ez egy ideig nem a hétköznapokban, hanem az adósság halmozódásában jelent meg. A görög középosztály meg lehetett elégedve a viszonylag magas fizetésekkel és nyugdíjakkal, amit az állam akkor is fenntartott, mikor a gazdasági háttér ezt már nem tette lehetővé. Közben az országot szép csendben eladták, a nemzeti vagyont beváltották államadósságra. Ez a folyamat most ért el odáig, hogy már a látszatot sem tudják fenntartani, így az adósság hatása a mindennapokban is egyre láthatóbbá válik. Munkanélküliség, bedőlt hitelek, becsődölt vállalkozások. A görög nép azonnal és nagyságrendekkel hevesebben reagált egy olyan helyzetre, amit a magyar nép már hosszú ideje megalkuvóan tűr.
A kérdés csak az, hogy a görög választók összerakják-e a valós képet, vagy a hosszas butítás megtette a hatását, és azt hiszik, hogy a problémák csak néhány éve kezdődtek. Ha utóbbiról van szó, akkor valóban fordulat lehet, és előtérbe tudják hozni az IMF-szerződést erőltető pártokat. Ha tényleg azt hiszik, hogy a problémák néhány éve kezdődtek és nem az euró bevezetésekor, akkor a sötét jövőképek, a félelemkeltés megteheti a hatását. Gőzerővel megy a propaganda, ami azt a képet hivatott elültetni a görög nép gondolkodásában, hogy ha kilépnek az eurozónából, az maga a világvége.
Csakhogy egymás mellett több különböző társadalmi felmérés három különböző eredménye került nyilvánosságra (a pártpreferenciákról), és ezek közel azonos időpontban készültek. Egyik szerint a Radikális Baloldal (Syriza), másik szerint az Új Demokrácia vezet, a harmadik szerint a kettő együtt se tudna kormányt alakítani. Két lehetőség van: vagy az átlag görög választónak fogalma sincs, kire is fog szavazni június 18-án, mert a Syriza vezetőjének brüsszeli utazgatásai hiteltelenítették az utolsó lehetőséget is, vagy nincs hiteles eredmény, mert a közvélemény-kutató intézetek aktívan kiveszik a részüket a választási eredmények kívánt irányba tereléséből. Tudniillik a választók közel kétharmada arra szavaz, ami a legtámogatottabbnak és legnépszerűbbnek van megjelenítve, és többek között ez az, amiért a demokrácia nem népuralom.
Bárhogy is legyen, már az is önmagáért beszél, hogy a három különböző eredményből melyiket kommunikálják. Jelen helyzetben mindenki azt hisz, amit hinni akar, a végkifejlet pedig nemsokára megmutatja magát.
Molnár István

Kadarkúti Égi Üzenetek 148. Mennyei Atya: A Mennybe fölvett Szűzanya

ÉGI ÜZENETEK
2012.05.29.
Mennyei Atya: A Mennybe fölvett Szűzanya
Mennyei Atya: Még mindig május van, Mennyei Édesanyátok hónapja. Ezért a mennybe fölvett Szűzanyáról fogok beszélni nektek. A Szűzanyát öröktől fogva Én választottam ki terveim megvalósításához. Ő „igen”-t mondott: megszülte, felnevelte a Megváltót, elkísérte a Golgotára, Jézusnak mindenben hű társa volt, ezért részesült a Mennybevétel dicsőségében. 1950-ben XII. Piusz pápa hittételeként kinyilatkoztatta, hogy Szűz Mária földi életének bevégzése után testében és lelkében megdicsőülve a mennyei dicsőségbe emelkedett.
Nézzük, mire alapozza az Egyház ennek a hittételnek igazságát!
1.) Szűz Mária mentes volt az áteredő bűntől, a bűnre való hajlamtól és a bűntől. Ebből következik, hogy a bűn következményétől, az enyészettől is mentes volt.
2.) Az istenanyaság ténye is ezt támogatja. Mivel Jézus teste Szűz Mária testéből való, illő, hogy Mária teste Krisztus testének sorsában részesüljön.
3.) Mária részt vett Jézus életében, társa volt a szenvedésben, így méltó volt, hogy Jézus dicsőségében is részesüljön, tehát a mennyei dicsőségben.
Az Egyháznak ez a hittétele nem szól Szűz Mária haláláról, csak földi életének bevégzéséről. Ugyanis, aki meghal, annak teste elenyészik. Ezzel kapcsolatban hadd magyarázzam el nektek, hogy ha a paradicsomban az első emberpár nem követi el az engedetlenséget, minden ember megkapta volna a testi halhatatlanságot. Persze ez nem azt jelenti, hogy az emberek mindnyájan, örökké a Földön éltek volna, hanem az életük letelte után halál nélkül mentek volna át az Örök Életre. Ez lesz majd az Új Világban. Úgy, mint ahogyan ez a Szűzanyával történt. A szentek és a Szűzanya egyaránt a Mennyben vannak, csak az a különbség, hogy Mennyei Édesanyátok testestül-lelkestül van ott, a szentek csak lelkükkel. Ezt támasztja alá néhány szent testi állapota. Pl. Bernadett és Pió atya teste ott van a koporsóban romolhatatlanul, csak lelke került fel a Mennyországba, teste itt maradt közöttetek.
A Szűzanya mennybevétele az Ő számára kt dolgot jelent: Jutalmat és hatalmat. Jutalmat, hiszen Jézus megjutalmazta Édesanyját, amiért kihordta, megszülte, felnevelte, elkísérte a keresztúton és lelkében együtt szenvedett vele. Ezért nemcsak a lelkét, hanem a testét is megdicsőítette. A mennybevétel hatalmat is jelent a Szűzanya számára. Mi, a Szentháromság Mennynek és Földnek királynőjévé koronáztuk. Legszentebb leányomat hatalommal tüntettem ki, természetesen Krisztusnak alárendelve. Ezzel a hatalommal kapcsolatban két dolgot szeretnék tisztázni bennetek: Szűz Mária szerepét a megváltásban és a kegyelmek közvetítésében. Különbséget kell tennünk a tárgyi és az alanyi megváltás között. A tárgyi megváltást egyedül Jézusnak kell tulajdonítanotok, mert halálával, kereszthalálával Ő egyedül szerzett örök megváltást az emberiségnek. Azért nevezem ezt tárgyi megváltásnak, mert ti emberek vagytok a megváltás tárgya. Az alanyi megváltás, mikor az Én szent Fiam munkatársakat keres a megszentelődés szolgálatára. Első és legnagyobb munkatársa és segítsége ebben a Szűzanya. Ebben az értelemben bátran mondhatjátok, hogy Mennyei Édesanyátok igenis közreműködött a világ megszentelődésében, tehát az emberek lelkének megmentésében, és ma is közreműködik. Ebben az értelemben Krisztusnak társa a megváltásban. Azért szólok alanyi megváltásról, mert a Szűzanya alanya a megváltásnak, nem pedig tárgya. Titeket, engesztelőket is munkatársul választott Jézus a megszentelődés szolgálatára, a megváltó munkájához, de ti nemcsak alanyai, hanem tárgyai is vagytok a megváltásnak, mert titeket bűneitektől meg kellett váltania.
Drága Gyermekeim! Most a Szűzanya kegyelemközvetítő szerepéről lesz szó. A Szűzanya azzal, hogy részt vett Jézus szenvedésében kegyelmeket szerzett kortársainak, úgy, mint ahogy ti is a Szentmisén való részvételetekkel – ha felajánljátok –, kegyelmeket szereztek másoknak. De miután a Szűzanyát testestől, lelkestől felemelték a mennyei dicsőségbe, és Királynővé koronázták, azóta minden ember számára közbenjáró és kegyelemközvetítő lett. Kegyelmeket esd ki annak is, aki kéri, annak is aki Tőle nem kéri, és annak is, aki visszautasítja Őt. Gyermekeim, nem úgy kell elképzelni a kegyelem közvetítését, hogy ha Én, az Atya azonnal nem teljesítem kéréseteket, Ő addig könyörög Hozzám, addig nyaggat, amíg nem teszem meg, amit akar. Ez túl földies gondolkodás. A Szűzanya úgy közvetíti kéréseiteket, hogy az beleilleszkedjen Isten terveibe, és lelketek üdvösségét szolgálja.
Most már csak egyet szeretnék megvilágosítani előttetek: a Szűzanya hitét. Gyermeki, igaz, töretlen hite volt. Persze, nehogy azt higgyétek, hogy könnyű volt neki, mert bűntelen volt. Az Ő hitében is voltak homályok. Ilyen homály volt például, mikor üzentem Gábriel arkangyallal. Zavarba jött a köszöntés értelmén. Hiszen Ő az ígérte Istennek, hogy szűz marad. Akkor miért üzeni, hogy anya lesz? De az engedelmesség legyőzte nála ezt a homályt és „igen”-nel válaszolt. Vagy, amikor a 12 éves Jézust elvesztette, megtalálta, és így válaszolt neki: „Miért kerestetek? Hát nem tudjátok, hogy Atyám házában kell lennem?” Nem értette, hogy Szent Fia mit akar ezzel mondani, és az egész elszökés rejtélyes volt előtte, hiszen Jézus mindig nagyon engedelmes volt. Csak lassan világosodott ki benne, hogy Jézus elsősorban a Mennyei Atya gyermeke és csak utána az övé. Akkor is volt egy homály a lelkében, amikor az apostolok jelentették Jézusnak, hogy anyád és rokonaid kint várnak, és Ő így felelt a tömegre mutatva: „Ki az Én Anyám? Kik az Én rokonaim? Ők az Én Anyám és ők az Én rokonaim.” Minden édesanya megütközne egy ilyen mondaton, de Szentlelkem hamarosan megvilágosította. Rádöbbent, hogy Szent Fia ezzel is tanítani akar: Az első legyen Isten szolgálata, a lélekmentés, és csak utána következzen a család. Vagy melyik anya lelkét nem kavarná fel, ahogy a keresztről a haldokló fia így szól: „Asszony! Íme a te fiad!” - és Jánosra tekintett. De 1-2 pillanat múlva már kitisztult a homály benne, hogy miért nem „édesanyám”-nak szólította. Mert Szűz Máriát, mint az egész emberiség Édesanyját tekintette, és Jánost az összes gyermeke szimbólumának. Ennyit szerettem volna mondani a Mennybe fölvett Szűzanyáról.
Most pedig nagy dolog történik itt ebben a teremben. Természetesen földi szemeitekkel nem láthatjátok, de minden úgy történik, ahogy mondom Én, Mennyei Atyátok. Ez a terem hirtelen Mennyországgá változik. Eltűnik az asztal, a székek, a falak. Csak egy nagy ragyogó fényesség vesz körül titeket, engesztelőket. Őrangyalotok mindegyiketekre egy hófehér ruhát ad, a megszentelő kegyelem ruháját. E nélkül nem lehetnétek itt ebben a mennyei környezetben. Angyalok kinyitják az arany kaput, és térdre hullanak, mert Jézus jön be rajta a fiatal, sugárzóan szép Szűzanya kezét fogva. Egy angyal belefúj a harsonába és erre felsorakoznak a fehér ruhás szentek és vértanúk, majd sok-sok angyal érkezik a három főangyallal. Gabriellel, Raffaellel és Szent Mihállyal az élen. Mindannyian rendezett körben állnak. A terem közepén van egy trón, és mögötte állok Én, a Mennyei Atya és a Szentlélek hófehér ünnepi öltözékben. Jézus Krisztus elénk vezeti Édesanyját és így szól: „Atyám! Felhoztam eléd legszentebb leányodat, mert földi élete véget ért. Itt áll előtted testestől-lelkestől teljes szépségében és tökéletességében.” Nagy örömömben átölelem, atyai áldásomat adom rá és így szólítom meg: „Legkedvesebb, legtisztább és Legszentebb Leányom! Nagy szeretettel köszöntelek a szeretet és béke országában. Fogd meg a kezét eme angyalomnak, aki most elvezet téged, és királynői ruhába öltöztet.” Percek múlva már hozza is az angyal Szűz Máriát gyönyörű hófehér ruhában, melynek szegélyét aranyhímzésű liliomok díszítik. A bő ruha ráncait aranyöv fogja össze, középen drágaköves csattal. A vállait hosszú, világoskék palást borítja, melyen mindenütt ragyogó csillagok fénylenek. Az egész megjelenése légiesen finom és fenséges. Olyan 17-18 éves leánynak tűnik. Én most odavezetem a trónhoz és hellyel kínálom. Ő leül, és a megtiszteltetés hatására elpirul. Árad belőle a rózsaillat. Így folytatom: „Legszentebb Leányom! Mindenek előtt megköszönöm neked, hogy engedelmesen elfogadtad, hogy téged válasszalak Szent Fiam édesanyjául. Világra szülted, felnevelted, végigkísérted keresztútján és együtt szenvedtél vele, átélted haldoklását, eltemetését. Példamutató életedért, szeretetedért, engedelmességedért, áldozataidért, szerénységedért és alázatodért Mi, a teljes Szentháromság gazdagon megjutalmazunk téged. Hármas koronával Ég és Föld Királynőjévé koronázunk. Először Én, Atyád kezdem. Térdelj le, Leányom! Fejedre helyezem a hatalom koronáját. Királynői hatalmat kapsz minden teremtményem fölött: a mennybéli angyalok, a pokolbeli gonosz lelkek és legfőbb ellenségem, a Sátán fölött. A menny összes szentjei, a tisztítóhely lakói és a földön élő minden gyermekem felett. Fogd a kormánypálcát, mint hatalmad jelképét. Most Szent Fiam tesz a fejedre egy fénylő, drágakövekkel díszített koronát, a dicsőség koronáját. E perctől kezdve a Szentháromság után neked van a Mennyországban a legnagyobb mennyei dicsőséged. Szentlelkem lép eléd a szeretet koronájával, mely jobban ragyog a Napnál és homlokod felett egy szív alakú rubint drágakő díszíti. Gazdagon áradjon belőled édesanyai és királynői szereteted kivétel nélkül minden teremtményemre. Tekints buzgó engesztelő gyermekeimre, akik most itt állnak közöttünk!
Gyertek, Kicsinyeim, lélekben járuljatok Édesanyátok elé! Ő feláll a térdeplésből, és nagy szeretetében mindannyiatokat szívére ölel, majd homlokotokra egy anyai szeretetcsókot lehel e szavak kíséretében: „Gyermeki szívetek királynője akarok lenni, hogy vezethessem gondolataitokat, érzelmeiteket, cselekedeteiteket.”
Én Atyátok, Drága Gyermekeim! Búcsúzom tőletek. Felemelem áldást osztó jobb karomat és egy keresztet rajzolok a levegőben, megáldalak titeket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, Amen.
Az imádságban nem Istent hajlítjuk a saját akaratunk tetszéséhez, hanem a saját akaratunkat hajlítjuk az Isten akaratának tetszéséhez.

Stanley

Amerikai drónokat telepítenek Olaszországba

Az Obama-adminisztráció olyan tervekkel készül, ami szerint az Egyesült Királyságot követően Olaszország lesz a második ország Európában, ahol amerikai drón haderő fog bevetésre készen állni. Első körben az amerikai kormány fogja intézni az olasz drónok felfegyverzését, de ez csak egy kisebb flottát érint, az amerikai költségvetési hiány kiegyensúlyozásán pedig nagyot fog lendíteni, hogy az újonnan elfogadott NATO-reformoknak köszönhetően a NATO kötelezően előírja Olaszország számára a drón csapásmérő erő bővítését. Ez közvetlen bevételt jelent az amerikai kormánynak, ami így az eladósodott, államcsőd-közeli állapotban lévő országon fog élősködni.
Annál is inkább, mivel Olaszország az Afganisztánban használt, leselejtezett amerikai gépeket fogja megkapni. Ahogy az lenni szokott, a NATO biztosítja a felvevő piacot a leslejtezett amerikai fegyverzetek számára.
Olaszország egyelőre 6 Reaper típusú drónnal rendelkezik. Fegyverzet nélkül. A már meglévő gépeik felfegyverzésének költsége mintegy 17 millió dollár, az "újabb" gépek beszerzéséről most tárgyalnak. A döntést követően vita bontakozott ki az amerikai vezetésben, ugyanis több politikus vérszemet kapott, és fel akarja pörgetni az eladásokat, ők már más technológiákat is eladnának, csak hogy az amerikai gazdaságot kihúzzák a mocsárból. Az amerikai katonai vezetés viszont vonakodik attól, hogy a korszerű technológiákat is megosszák más tagállamokkal. Ők a leselejtezett régi egységek eladásával is megelégednének.
A kompromisszumos megoldást hamar megtalálták: amerikai gyártású, leselejtezett drónok az olasz kormány költségein, Olaszországban, amerikai felügyelettel. Az olasz üzemeltetőknek Líbia lesz a gyakorló terep, ahol a civileket amerikai ellenőrzéssel gyilkolhatják. A NATO megint mint pénzszivattyú működik, egyik eladósodott ország szivattyúzza a pénzt a másikból, hogy a saját bőrét mentse. Törvényszerű, ami történni fog, mert a külső források egyre nehezebben válnak elérhetővé.
Fenyvesi Áron

Terjedő bankrohamok Európában – Mi következik?

Amikor a világ egy újabb globális háború kirobbanása vagy súlyos gazdasági összeomlás előtt áll hová fordulnak az emberek segítségért? Minden újabb válság erősíti a hajlandóságot, hogy bármit vagy bárkit elfogadjanak, aki kihúzza őket a bajból. Amikor elérkezettnek látja az időt, az Antikrisztus előáll a megoldással: „Össze kell fognunk! Én pedig megmutatom hogyan!” – Joseph Candel

 Nem először figyelmeztetünk egy óriási pénzügyi sokk érkezésére.
2007. december 3-i, „Vészesen közeledik a pénzügyi pánik” című írásunkban konkrétan megjósoltuk, hogy a Lehman Brothers lesz a következő nagy Wall Streeti vállalat, amelyik összeomlik.
2008. március 17-én, „Közelebb a pénzügyi összeomláshoz” néven megjelent  cikkünkben, pontosan 182 nappal az esemény előtt, ismét azt mondtuk, hogy a Lehman Brothers lesz a következő vesztes, figyelmeztetve arra is, hogy egy ilyen csőd teljes pénzügyi összeomláshoz vezethet.
Most pedig, kezdve múlt heti számunkkal, arra figyelmeztetünk, hogy ISMÉT egy Lehman-kaliberű sokk jöhet.
Milyen új jelek mutatnak erre? A modern gazdaság koporsójának utolsó szögeit jelképező bankrohamok fokozatosan terjednek a PIIGS országokban és talán még azokon túl is.
Görögországban ez már igen jelentős méreteket öltött, ahogy több millió görög próbálja kimenteni pénzét az eurózónából történő esetleges kilépés előtt.
Spanyolországban is kezd felgyorsulni a jelenség, ahol az összesen ezermilliárd euró betétállománnyal rendelkező lakosság azt latolgatja vajon az ő hazájuk lesz-e a következő kilépő.
A portugál, ír, olasz, sőt még a francia bankok is sebezhetőek egy ilyen pénzkiáramlással szemben. Miután a roham két-három országot megfertőzött, nincs megállás.
Ismerősen hangzik?
Nem véletlen. Ugyanez történt tavaly, amikor a befektetők megpróbáltak megszabadulni a leggyengébb európai országok kötvényeitől.
A mostani helyzethez hasonlóan elsőként Görögországot, a leggyengébb láncszemet érintette a roham, utána következett Spanyolország, Portugália, Olaszország és végül Franciaországnak is jutott belőle.
Hamarosan minden európai országot megfertőzött a roham, arra kényszerítve a központi bankokat, hogy ígéretüket megszegve több mint ezermilliárd euró értékben nyomtassanak új pénzt.
Most, minden igyekezetük ellenére, ismét meg kell küzdjenek az ezúttal a betétesek felől érkező rohammal.
A lakossági bankrohamok azonban könnyebben terjednek és veszélyesebbek, mint a befektetői ostromok.
Átterjednek az utcákra és megfertőzik a rádióhullámokat. Az ilyen események sokak számára a Nagy Gazdasági Világválság idejét idézik. Ezek az események azonnali veszélyt jelentenek a bankrendszerre nézve.
A New York Time a következőket írta:
„Egy esetleges ostrom által okozott zűrzavar rendkívüli módon megnehezítené az Európai Unió vezetőinek a válság enyhítésére és az európai gazdaság újraélesztését célzó hosszú távú terv kidolgozására tett kísérleteit, hiszen a már meglévő problémák mellett még a bankok feltőkésítésével is meg kellene küzdeniük.
’Egy bankroham nagyon hirtelen el tud indulni,’ mondta Matt King, a londoni Citigroup nemzetközi pénzgazdálkodási szakértője. ’Az este még minden rendben van, reggelre pedig már túl késő.’”
A Times pedig arra mutat rá, hogy „2008 szeptemberében hasonló likviditási problémák indították el a pénzügyi válságot a Wall Streeten, miután az ideges befektetők először a bajban lévő pénzintézetekből vették ki a pénzüket, majd egy idő után az egészségesekből is.”
Tehát a lényeg, hogy Európa és az Egyesült Államok elkerülhetetlenül halad egy újabb Lehman-típusú sokk felé.



  
Azt mondják a világ szeme elől eldugott hírek, hogy Frankfurtban 20 ezer ember vett részt azon a nagyszabású Occupy rendezvényen, ahol az Európát érintő megszorítások és a kapzsi bankrendszer ellen tüntettek az emberek. A tiltakozók békésen elfoglalták a városközpontot, ahol az Európai Központi Bank áll.
Ami ebben a legfelemelőbb, hogy a német rendőrök sisakjukat levéve, együtt meneteltek az Occupy mozgalom tüntetőivel és biztosították az utat számukra Frankfurt pénzügyi központjáig.
(forrás: Világ helyzete)
Ezzel ellentétben, a mi rendőreink biztosítják az utat a végrehajtóknak, hogy 70 éves néniket, gyermekes családokat bántódás nélkül ki tudjanak lakoltatni!
Az összefogás nálunk még nem megfelelően értelmezett, tüntet egy kicsit a rendvédelem, egy kicsit a pedagógus, egy kicsit a földművelők, taxisok, kire, mikor jön rá, hogy jujj, de rossz neki! Majd, akkor lesz valami, ha rájöttök, hogy nem csoportonként önmagatok nyomorúsága miatt kell szót emelni, hanem egy egész országért! Majd akkor, ha mindenki a másik felé fordul, s azt nézi a népemnek, mi a jó, és nem azt, mit mondott a „rendszergazda”, s azt kiszolgálom, mert akkor nekem jó!
Lehet példát venni arról, hogyan állhat össze az a kép, mikor a rendőr is embernek érzi magát, mikor a rendőr is tudja, ki az ellenség és nem a népét üti a gumibottal, hanem azt, aki mindannyiunkat nyomorgatja!
Pilisi Zsálya

A fatimai napcsoda – szkeptikus ellenvetések, objektív válaszok

Az egyházilag elismert portugáliai Szűzanya-jelenések megdöbbentő igazolása volt a több tízezer ember – köztük fotósok, újságírók, kétkedők, szocialisták, ateisták – szeme láttára történt napcsoda.
1917. október 13-án becslések szerint mintegy hetvenezren gyűltek össze a Cova da Iria mezején, mert a három fatimai látnok előre bejelentette, hogy aznap délben csoda fog történni. A zuhogó eső egyszer csak elállt, és a felszakadozó felhők mögül opálfényű, forgó korongként bukkant elő a Nap. Szivárványszínű sugarakat szórt, majd meg-meglódult a Föld felé. Sokan azt hitték, itt a világvége. A jelenség perceken át tartott, s amikor véget ért, a szemtanúk elmondása szerint csuromvizes ruháik „egyszerre teljesen szárazak lettek”. Az eseményről számos tudósítás jelent meg a korabeli világi lapokban.

„Az emberek döbbenten nézték, hogy a Nap megrázkódik, majd gyors, hihetetlen mozgásba kezd, a kozmikus törvényeknek ellentmondó módon” – írta Portugália akkori legnagyobb – kormánypárti, egyházellenes – újságjában, az O Séculóban Avelino de Almeida, aki korábban gúnyolódó cikkeket írt a fatimai eseményekről.

„A Nap, amelyet hol bíbor, hol sárga vagy mélyvörös láng övezett, mintha hihetetlen gyors, forgó mozgást végzett volna, s közben időnként úgy látszott, mintha leesne az égről, és a Föld felé zuhanna, hatalmas hőséget sugározva” – tudósított Dr. Domingos Pinto Coelho az Ordem című lapban. Hasonlóan írta le az eseményt Dr. Almeida Garrett, a Coimbrai Egyetem természettudós professzora.

Mint minden csodánál, természetesen itt sem maradtak el az eseményt kizárólag természetes okokkal magyarázó vagy eljelentékteleníteni próbáló, „tudományos” ellenvetések. A szkeptikus véleményekkel kapcsolatban egy kanadai katolikus szerző, Mark Mallett válaszait ismertetjük.

Ellenvetés
A paranormális jelenségeket kutató, szkeptikus Joe Nickell helyesen jegyzi meg, hogy napcsoda állítólag más Mária-jelenések helyszínein is történt. Egy ilyen alkalommal, a kilencvenes években Georgiában „szemvédő Mylar napszűrővel ellátott teleszkópon” keresztül vizsgálták a Napot. Mint írja, „több mint kétszázan nézték meg a Napot szűrőn keresztül, és senki nem látott semmi szokatlant.” (Skeptical Inquirer, Vol 33.6 Nov/Dec 2009)

Válasz
Felmerül a kérdés, mi szükség volt teleszkópra, amikor a napcsoda során elsősorban a Nap különös mozgásáról számoltak be a szemtanúk. Fatimában azt látták, hogy a hatalmas égitest pályájáról letérve, ide-oda „táncolva” zuhan a Föld felé. Erről még egy amatőr csillagász is azonnal megmondja, hogy fizikai lehetetlenség, amely ellentmond a természet törvényeinek és messze meghaladja egy lencse hatókörét.

Érdemes megjegyezni, hogy a napcsodát általában nem látja mindenki. Fatimában is voltak, akik csupán ragyogó színeket láttak, mások pedig semmi szokatlant. Ez egyrészt eleve kizárja a tömeges hallucináció vagy a tömeghisztéria lehetőségét (amit még valószínűtlenebbé tesz, hogy a napcsodának a Cova da Iriától 18 km-re is voltak szemtanúi). Másrészt a tény, hogy nem az egész portugál lakosság látta a különleges eseményt, szintén a csoda mellett szól, hiszen egy, az ország felett elvonuló szoláris jelenséget mindenkinek látnia kellett volna. A jelenséget azonban egyetlen obszervatóriumban sem figyelték meg. „Lehetetlen, hogy ennyi csillagász, sőt az egész félteke összes lakójának figyelmét elkerülte volna... fel sem merül, hogy csillagászati vagy meteorológiai jelenség lett volna... Vagy minden fatimai szemtanú tévedett, vagy természetfeletti beavatkozásra kell gondolnunk” - írta John De Marchi olasz pap, kutató. (The Immaculate Heart, 1952b:282)

Ellenvetés
Auguste Meessen, a Leuweni Katolikus Egyetem Fizikai Intézetének professzora szerint a szemtanúk élményei nem mások, mint a hosszas napbanézés optikai hatásai. Úgy véli, a megfigyelt „táncolást” valószínűleg a rövid napbatekintések nyomán keletkezett retinális utóképek, a színek váltakozását pedig a retina fényérzékeny sejtjeinek károsodása okozza. (Auguste Meessen 'Apparitions and Miracles of the Sun' International Forum in Porto 'Science, Religion and Conscience' October 23–25, 2003 ISSN: 1645-6564)

Válasz
Régi szemészi tapasztalat, hogy akár néhány másodpercnyi napbanézés is átmeneti vagy maradandó szemkárosodást okozhat. A fatimai napcsoda során több tízezren néztek a tűző déli Napba, mégpedig nem másodpercekig, hanem percekig – egyesek szerint tíz percig –, mégsem volt olyan híradás, hogy akár egyetlen jelenlévő is szemkárosodást szenvedett vagy megvakult volna (ami más állítólagos jelenési helyeken sajnos megtörtént egyes csodaváró zarándokokkal).

A retinális utóképek elmélete azon bukik meg, hogy ha igaz volna, akkor napsütésben az ablakon kinézve bárki megtapasztalhatná a fatimai napcsodát. Biztosra vehetjük, hogy a csodát követő napokban a szemtanúk is fel-felnéztek az égre, hogy nem ismétlődik-e meg a különleges esemény. Nem kétséges, hogy ha a retinális utóképek és a fényérzékeny sejtek károsodása újra meg újra előidézte volna a csodás látványt, az emberek ámulata hamar alábbhagyott volna, a lapok viszont nem hagyták volna ki a remek alkalmat, hogy – mint korábban annyiszor – ismét nevetségessé tegyék a látnokokat. Valójában épp az ellenkezője történt: a szemtanúk csodálatos, leírhatatlan, különleges látványnak nevezték a jelenséget. De ugyan mi lett volna különleges abban, amit egy óra múlva mindenki újra elő tudott volna idézni?

Ellenvetés
Nickell véleménye szerint az intenzív fénybe tekintés átmeneti retinális disztorziót okoz, s a Nap Fatimában érzékelt „táncoló” mozgása az ebből eredő optikai hatásoknak tulajdonítható. (Skeptical Inquirer, Vol 33.6 Nov/Dec 2009)

Válasz
Egyetlen híradás sem szól arról, hogy akár egyetlen szemtanú is tartós optikai hatásokról számolt volna be. A jelenség csak addig tartott, amíg a Nap visszatért a helyére. Ha Nickell magyarázata helyes volna, a disztorzió mindaddig megmaradt volna, amíg az emberek a Napba néztek: órákon át vagy akár egész nap. A beszámolók szerint azonban a csoda egy adott pillanatban határozottan véget ért.

A szemtanúk kiemelték, hogy a Nap fénye nem volt erős. „Bágyadtan világított, nem bántotta a szememet”, „halványszürkés fény ölelte körül”, és „különféle színű fénycsóvákat” lövellt. Megjegyzendő, hogy napfogyatkozáskor vagy sűrű felhőzet mögött is kellemetlen érzés nélkül bele lehet tekinteni a Napba; ilyenkor takarásban van, a szem mégis súlyosan károsodhat. 
 
Ellenvetés
Steuart Campbell a Journal of Meteorology 1989-es kiadásában azt írta, hogy 1917. október 13-án a sztratoszférában lebegő porfelhő okozta a Nap látszólagos elváltozását; ezért lehetett könnyen beletekinteni, ezért játszott sárga, kék, lila színekben, és ezért tűnt úgy, mintha forogna. Campbell azzal támasztja alá elméletét, hogy 1983-ban Kínában is megfigyelték, hogy a Nap színe kékre és vörösre változik. (New Humanist, Vol 104 No 2, 1989. augusztus és Journal of Meteorology, UK, Vol 14, no. 142, 1989. október)

Válasz
Ez a feltevés is ellentmond a szemtanúk beszámolóinak, ugyanis nem mindenki látta az égi csodát. Ha valóban néhány perces anomáliáról lett volna szó, azt mindenki ugyanolyan jól látta volna. Campbell elmélete a Nap ide-oda mozgását, látszólagos zuhanását sem magyarázza meg, amint azt sem, hogyan lehetséges, hogy a zuhogó esőtől csuromvizes ruha mindenkin „egyszerre teljesen száraz lett”. Végül pedig: egy sztratoszférában lebegő porfelhő megjelenését akkoriban senki sem tudta volna hónapokkal előre megjósolni, főleg három pásztorgyermek nem.

Ellenvetés
Joe Nickell feltevése szerint a szemtanúk valójában melléknapot láttak. A melléknapokat (parhelion) a levegőben levő jégkristályokon megtörő fény hozza létre. A légköri fénytünemény a napkorongtól két oldalon elhelyezkedő fényes foltok formájában jelentkezik. A foltok lehetnek fehérek vagy színesek, gyakran csak az egyik oldalon lévő látható belőlük. A melléknap statikus jelenség, nem magyarázza meg a Nap „táncoló” mozgását, ezért Nickell több optikai és meteorológiai tényező együttállását feltételezi. Úgy véli, a Nap egy vékony felhőréteg miatt tűnhetett ezüstös korongnak; az elvonuló felhőréteg vastagsága változó lehetett, ezért látszott hol fényesebbnek, hol halványabbnak, és a szemlélők ezt érzékelték közeledésként, illetve távolodásként; a színeket légköri por és pára okozta stb.

Válasz
A melléknap viszonylag gyakori jelenség. Nem magában a Napban látható, hanem jóval távolabb, jobbra vagy balra, olykor fölötte. A fatimai szemtanúk azonban magának a Napnak az elváltozásáról számoltak be, nem arról, hogy mellette megjelent valami. A melléknap, mint említettük, statikus jelenség: fényes visszatükröződés, amely kicsi, függőleges szivárványhoz hasonlít, ám azzal, ahogyan a napcsodát leírták, lehetetlen összetéveszteni.
A többi „magyarázat” üres találgatás. Nickell talán azt remélte, hogy egyetlen meggyőző válasz hiányában a többféle összehordott magyarázat majd elbizonytalanítja a nem gondolkodókat. Ennél azonban többet illett volna feltételeznie bárkiről, beleértve azokat a természettudósokat is, akik jelen voltak a fatimai eseménynél. Természetesen továbbra is nyitott kérdés marad, hogy miként jósolhatták meg a gyermekek mindezen anomáliák tökéletes együttállását.

Paul Simons a Timesban megjelent cikkében úgy véli, a fatimai optikai jelenségeket szaharai eredetű porfelhő okozhatta. (Weather Secrets of Miracle at Fátima, Paul Simons, The Times, 2005. február 17.) - Különös, hogy egyetlen jelenlévő sem számolt be porfelhőről. Épp ellenkezőleg: a szakadó eső bizonyára elég hamar eláztatta volna a homokvihart.  

Kevin McClure elmélete szerint a tömeg azért ment a Cova da Iriára, hogy csodát lásson, hiszen az október 13-át megelőző hetekben is terjedtek már hírek hasonló jelenségekről; így szerinte azt látták, amit látni akartak. A feltételezés természetesen nem magyarázza meg sem azok beszámolóit, akik sok kilométer távolságból, váratlanul figyeltek fel a csodás jelenségre, sem pedig az esőben átázott ruhák hirtelen száradását.
*
Jáki Szaniszló bencés tudós, a New Jersey-i Seton Hall University professzora évtizedekkel később úgy fogalmazott, hogy a jelenség meteorológiai, tehát természetes volt, ám az, hogy az előre jelzett időpontban következett be, csoda. (Jaki, Stanley L. (1999). God and the Sun at Fátima. Real View Books, ASIN B0006R7UJ6) – Nyilvánvaló, hogy a csoda nem zárja ki a természet működését; a csoda attól csoda, hogy valamely mozzanata tudományos módon nem magyarázható, csak természetfeletti eredettel. 

A Katolikus Egyház alapos kivizsgálás után 1930. október 13-án nyilvánította hivatalosan csodának a Fatimában történteket. 1951. október 13-án pedig Tedeschini bíboros, pápai legátus több millió, Fatimában összegyűlt zarándok előtt bejelentette, hogy 1950. október 30-án, 31-én, valamint november 1-jén és 8-án XII. Piusz pápa maga is látta a napcsodát a Vatikáni Kertekben. (Joseph Pelletier. (1983). The Sun Danced at Fátima. Doubleday, New York. pp. 147–151.)

Magyar Kurír