2012. március 20., kedd

Holnap nem áll le a BKV - A kérdés: mit áldoznak fel helyette?

Nemrég döntés született arról, hogy a kormány garanciát vállal a BKV hiteltörlesztésére. Persze mi mást tehettek volna? A fővárosban lakik az ország lakosságának mintegy egyötöde, ha leáll a tömegközlekedés, azzal a Fidesz sikeresen kivágta maga alatt a fát. A kormánypárt népszerűsége a választások óta a felére csökkent, így nem tehettek mást. Egyelőre tovább folytatódhat a munkavállalók kizsákmányolása, valamint az ilyen-olyan ürüggyel nagy pénzek osztogatása a felső vezetésnek, hogy ez az állapot fennmaradhasson.
Ennek a lépésnek két fontos üzenete van. Egyrészt, ezzel a kormány kijelentette, hogy azokon a területeken, melyeknek az alapvető működések szempontjából nem szabad csődbe menniük, a kormány kész azonnal bármekkora felelősséget vállalni, mert nincs más megoldásuk arra, hogy a rend felboruljon. A kormánynak semmilyen terve nincsen a stratégiai ágazatok működtetésére, csak vész esetén azonnali tűzoltásra avatkozna be. Viszont akkor beavatkozik. Ez azt az üzenetet hordozza, hogy tovább folytatódhat a felelőtlen eladósodás, mert a kormány úgyis adja a pénzt, ha baj van. A felvett pénzeket pedig teljesen logikátlanul használják fel, mert semmi szükség arra, hogy biztosítsák a működési egyensúlyt, majd a kormány kimenti őket. Marad a felelőtlen vezetés, marad az eladósodottság, maradnak a szinte már megalázónak nevezhető fizetések.
Felmerül a kérdés: miből fogja fizetni a BKV a március végén lejáró hitelét, és miből fedezi a következő négyet, aminek törlesztése áprilisban esedékes? Innen-onnan, a dolgozók fizetéséből, meg más forrásokból zárolt összegekből? Mert a kormány egyelőre a hitelek meghosszabbítására vállal garanciát, de a következő részletekre még nem nevezték meg, hogy honnan teremtik elő a forrásokat. Ki lesz a következő célpont?
Másrészt, ez a döntés szép lassan olyan terheket ró a kormányra, amiket egy idő után nem fognak elbírni. Nem csak arról van szó, hogy kezdődik a BKV-val, aztán majd jön a következő. Már a BKV is újabb hiteleket tervez felvenni a jegykezelés korszerűsítésére, ami a bevételeket lényegesen növelni nem fogja, de újabb adósságot jelent, amiért cserébe csak a látszatot kapják. Ha arra a látszatra játszanak, hogy itt "európai színvonalú" tömegközlekedés van, közölnénk velük, hogy a beléptető rendszer kiépítése nem minden, a buszok napi rendszerességgel döglenek be az út közepén. A kormány politikusai próbálnak erre nem figyelni, elvégre ők autóval járnak.
Halmozódnak a hitelek olyan dolgokra, amik jelen feltételek mellett akár fölöslegesnek is nevezhetőek, miközben a járműpark lassan használhatatlanná válik, mert már az alapvető karbantartási feladatokra sincs pénz. A kormány valószínűleg már tisztában van saját bukásával, és csak időhúzásra játszik. Mondván, hogy majd a következő kormány elintézi. Nem csak a BKV úgynevezett "kimentéséről" van itt szó, a tömegközlekedés állapota az elmúlt két évtized politikáját tükrözi!
Molnár István


A kormány az orvosokon spórolná meg a BKV kimentését?

A hazai médiában robbanásszerűen terjed a hír, miszerint a kormány hatalmas fizetésemelést adna az orvosoknak. Ha a hír igaz, az dicséretes, bár egyelőre semmi nem látható belőle, nem árt a hír kapcsán kiemelni a konkrétumokat rövid és hosszú távon. Kiderülhet ugyanis, hogy nem emelésről, hanem újabb rövid távú kiadáscsökkentésről van szó. A kilátásba helyezett több mint 65 ezer forintos fizetésemelés bár jól hangzik, de nem árt megemlíteni, hogy amit kézhez kapnának, az ennek jóval kevesebb mint a fele.
Szócska Miklós államtitkár már a rezidensek által gyűjtött felmondó nyilatkozatok államtitkári iratmegsemmisítőn történő bezúzásáról álmodozik, miközben az ígért pénzekből még egy forintot nem kaptak meg, az érdekképviselet pedig még nem reagált a kormány ajánlatára. A kérdés, hogy az egészségügy jelenlegi helyzete mellett el lehet-e hallgattatni ennyivel az orvosi érdekképviselőket.
Ugyanis a hangzatos ajánlat ellenére jelen van az az apró hiba, hogy a tényleges fizetésemelésekhez újabb törvénymódosítás kell. Most nem kapnak semmit. "Majd". Ismerős már ez a hozzáállás, az elmúlt két évtized erről szólt. Közben a kórházakban hullik a vakolat, a betegek a várakozó termekben ülve a falak belső tartalmát szabadon nézegethetik, míg az orvosok annyi pénzért dolgoznak éjt nappallá téve, amennyibe az államtitkár vacsorája kerül valamelyik "menő" étteremben. A kifizetésekhez szükséges törvénymódosítás természetesen nem ma vagy holnap esedékes, hanem "nyáron". Majd több hónap múlva, addig még van idejük kitalálni valamit, hogy miért nem megvalósítható a jelenlegi jogi keretek között.
Tehát majd nyáron, akkor is csak esetleg.
Mi az, ami most, és már egyértelmű? Hogy a kormány az orvosok bérén csökkenti a kiadásokat. A kormány az ügyeleti díjakat azonnal és határozatlan időre befagyasztja. Erről azonnal törvény születik, nem kell nyárig várni. A túlmunkával kapcsolatos pótlékot nem az új, emelt, hanem a 2011-ben érvényes alapbér alapján fizetik. Persze az adókulccsal játszadozásnak köszönhetően ez így összességében kevesebb pénzt jelent, mint tavaly. Adnak, vagy elvesznek? Egyelőre elvesznek, a többit "majd meglátjuk".
Ez a "majd nyáron" közel 86 ezer embert érint, de nyáron sem a kifizetés esedékes, hanem a törvénymódosítás megtárgyalgatásának elkezdése. Csak szép lassan, ahogy szokták, végülis a kiadáscsökkentés már megvolt, hogy mit adnak, azt meg jó alaposan át kell gondolni. A nyárból lassan ősz lesz, akkor majd újabb egyeztetések. Ha nem fogadják el a feltételeket, akkor a további tényezők miatt megint újabb törvénymódosítás kell, ami ráér majd tavasszal. Addig mi történik? Az orvosok túlóráznak, pénzt kevesebbet kapnak érte, a fizetésemelés pedig várat magára.
Az államtitkár pedig nevetve bezúzza a felmondó nyilatkozatokat.
Fenyvesi Áron


Orbán: Melyik dőljön hamarabb, a tömegközlekedés, vagy az ellátórendszer?


Jelenleg ennyi a kormány mozgástere. Bár Orbán mindig is a mozgástér növelésére törekszik - elvégre az ilyen mondvacsinált diktátoroknak szokása az ilyesmi. Most Brüsszel szankcióit kihasználva akarnának újabb bevételekhez jutni, a kérdés csak a hogyan. Erre egyelőre a Policy Agenda jelentéséből lehet következtetni, de nem tartjuk elképzelhetetlennek, elvégre Orbán mindig szívesen lát újabb 150 milliárd forintot. Az új gyakorlat szerint Brüsszel kijelenti, hogy elvesszük a semmit, erre az Orbán-kormány pedig azt válaszolja, hogy jó, de akkor mi majd elvesszük a valamit a néptől, hogy ellensúlyozzuk ezt a pótolhatatlan veszteséget.
A kohéziós források befagyasztása annyit jelent a gyakorlatban, hogy Magyarország csak a rendelkezésre álló keret 71%-át hívhatja le. Mivel a kormány tervei szerint a legrosszabb esetben is csak 29%-át használnák fel az elérhető pénzeknek, ezért ez pontosan nulla forint veszteséget jelent. A Fidesz ennek ellenére ezt szörnyűséges veszteségnek kommunikálja, amit bizony ellensúlyozni kell egy 150 milliárdos kiigazító csomaggal. Ez a csomag újabb adóemeléseket, más célra elkülönített források zárolását tartalmazza. Miért is? Hogy ellensúlyozzák azt a nulla forint veszteséget, amit a brüsszeli szankciók okoztak.
Világos. A nép vállán a terheket növelik, de az uniós forrásokat azt a világért sem használnák fel. Pedig felhasználhatnák, arra van. No de akkor miből éhezne a nép?
Ez a kép gyakorlatilag azt mutatja, hogy nem tudják kifizetni se a "béremeléseket", se a BKV kimentését, ezért mondvacsinált indokkal azonnal pénzhez kell jutniuk valamilyen úton-módon. Természetesen nyár elején kell költségvetési kiigazítást csinálniuk. Miért akkor? Mert akkorra van betervezve az orvosok érdekképviseletének felajánlott béremelés, addigra lejár a BKV több hitele is, amit nem tud kifizetni, és a kormány átvállalja. Ha nem vállalja át, leáll a tömegközlekedés. Ha az orvosok nem kapnak béremelést, tömegesen mondanak fel, és az egészségügyi rendszer omlik össze.
A kormány nyaka körül szorul a hurok. A kohéziós források csökkentése csak ürügy, mert amennyit fel akarnak használni, az továbbra is elérhető, és szó nem volt az elvételéről. Egyébként nem árt megemlíteni, hogy a kormány már másodszorra használja fel ürügynek a kohéziós források csökkentését. Mikor Brüsszel bejelentette a szankciót, azonnal el is fogadtak egy 30 milliárd forintos "kiadáscsökkentő" csomagot. Ezúttal a kiadáscsökkentés elmarad, ugyanis a kormány már így is 6700 kormányzati alkalmazott elbocsátásával nyitotta az évet. Egy biztos: a kormányszóvivőt fogják utoljára leépíteni. A többi kormányzati alkalmazott pedig számoljon azzal, hogy ő előrébb van a listán!
Fenyvesi Áron

Vandalizmus, gyűlöletbeszéd: keresztényellenesség Európában 2011-ben

Hozzávetőlegesen 160, Európában történt keresztényellenes incidenst ismertet Keresztények Elleni Európai Intolerancia és Diszkrimináció Figyelőközpontjának (OIDCE) 2011-es jelentése, amelyek március 19-én, hétfőn tettek közzé a központ honlapján.
A világon a legüldözöttebb vallás a kereszténység: A COMECE, a az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Tanácsa szerint világszerte a vallási indítékú üldözések 75-80 százaléka keresztények ellen irányul. Minden évben 170 000 keresztény veszíti életét hite miatt, míg a súlyos üldözést elszenvedő hívők száma megközelíti a 200 milliót. Az Open Doors holland keresztény alapítvány tanulmánya alapján a keresztényüldözés mértékét tekintve az ötven országot felsoroló lista élén álló, sztálinista Észak-Korea után következik Irán, Szaúd-Arábia, Szomália és az északnyugat-afrikai ország, Mauritánia. Gyakran hallunk az iraki, szíriai, egyiptomi, pakisztáni keresztény közösségek ellen elkövetett támadásokról. Ehhez képest Európában nincs nagy probléma, azonban a krisztofóbia a szabadság kontinensén is jelen van, még ha nem a máshol tapasztalalt mértékben és brutalitással is, hanem enyhébb és szofisztikáltabb formában. 
Az európai keresztényellensségről készült jelentés készítői leszögezik: ma nincs sem európai szintű, sem nemzeti szintű jelentési metódus, ami alapján teljes képet és pontos statisztikákat kapnánk a keresztényellenes, krisztofób megnyilvánulásokról. Amint azt Martin Kugler, a bécsi szervezet vezetője a Magyar Kurírnak kifejtette (a vele készült interjút hamarosan olvashatják): a nekik jelentett (és a sajtóban megjelenő) esetekre támaszkodnak, amelyeknek megpróbálnak utánajárni, és csak akkor publikálják őket, ha tényleg keresztényellenesnek bizonyulnak – előfordul, hogy ez nem nyer bizonyosságot. 
A figyelőközpont először 2010 végén tett közzé egy riportot a témában a 2005-2010 közti időszakról. Mint a mostani jelentésben írják, 2011-et a vallásról való nyílt vita jellemezte, aminek kiemelkedő esetei volt, amikor a norvég merénylőt, Andres Breiviket tévesen „keresztény fundamentalistának” írták le, de voltak pozitív lépések is: az OECD országainak közgyűlése bátorította az európai keresztényellenességről szóló vitát és a keresztények negatív megítélését elősegítő törvények felülvizsgálatát. Ugyancsak üdvözlendő, hogy az európai emberi jogi bíróság másodfokon felülvizsgálta a bíróság elsőfokú döntését, és végül úgy határozott, hogy az olasz iskolai keresztek nem sértik senki világnézeti meggyőződését. 2012 elején pedig az új, jobboldali spanyol kormány felülvizsgálta a szocialisták által bevezetett „állampolgári oktatás” tantárgyat, ami a gyakorlatban szexuális felvilágosítás és Kugler szerint egyfajta egyházellenes ideológiai indoktrináció volt. 
A vallásellenes esetek többsége a keresztények ellen irányul
Mint említettük, Európára kiterjedő felmérés nincs, de három országos tanulmány enged némi betekintést a jelenség világába. Nagy-Britanniában a Premier Christian Media 2009-es felmérésére válaszolók 66 százaléka szerint éri diszkrimináció a keresztényeket hazájában, 71 százalék szerint növekedik a médiában a keresztények kiszorítása, a munkahelyeken 61, a közéletben pedig 68 százalék szerint éri hátrány a keresztényeket. A bírósági gyakorlatban az egyenlő bánásmódot követelő törvényeket rendre a keresztények hátrányára értelmezik. A keresztény hitre pedig a szekularizáció, a közöny és az iszlám jelenti a legnagyobb veszélyt. 
A skót kormány 2011 novemberi felmérése alapján a vallási erőszak 95 százaléka a keresztények ellen irányult. 2010-11-ben összesen 693 vallásellenes incidenst jelentettek, ami 10 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest, és ennek 58 százalékát a katolikusok ellen, 37 százalékát a protestánsok ellen, 2,3 százalékát a zsidók és 2,1 százalékát az iszlám ellen követték el. A Franciaországban elkövetett vandál támadásoknak 84 százalékban keresztény szent helyek estek áldozatul, főleg templomok és temetők, valamint szobrok. 
Kugler rámutatott: kétféle problémával állunk szemben, intolerancián a keresztények közéletből, médiából való kiszorítását, marginalizációját értik, valamint az egyes személyek és csoportok keresztényellenes megnyilvánulásait. Diszkrimináción viszont a törvényi hátráltatást, ami rendszerszintű, jogalkotási probléma – tipikus példái a „gyűlöletbeszéd” elleni törvények, amelyeket „diszkriminatív egyenlőségi törvényeknek” neveznek a jelentésben, hiszen mások tiszteletben tartásának címszava alatt a vallási meggyőződés kifejezését teszik lehetetlenné. Ennek tipikus példája, amikor a homoszexualitásról szóló keresztény tanítás homofóbnak bizonyul a törvény tükrében (a keresztényellenes megnyilvánulások viszont ezzel szemben a szólásszabadság részeként értelmezendők).
Diszkrimináció
Elsőként a diszkriminatív eseteket tárgyalja a jelentés, így a vallásszabadság (19), a szólásszabadság (12), a lelkiismereti szabadság (12) ellen és az említett diszkriminatív egyenlőségi politika miatt elkövetett (10) keresztényellenes tetteket. 
Tipikus példája az elsőnek, amikor Spanyolországban szekularista csoportok támadást indítanak az egyetemi kápolnák ellen, például Barcelonában 2011 januárjában, ahol a miséket is megzavarták, így végül fel kellett függeszteni a megtartásukat. Ugyancsak ekkor, a spanyoloknál Zújar városában egy tanárnak el kellett távolítani a keresztet a közös íróasztalról, mert két kollégája sértőnek találta azt. A szólásszabadság elleni diszkrimináció volt, amikor ugyancsak 2011 januárjában Németországban 1500 eurós büntetést kapott Günther Annen, amiért egy abortuszklinikával szemben demonstrált. Franciaországban és Németországban is többször megesett, hogy életpárti tüntetést, keresztény terhességi tanácsadást akadályozott meg vagy nehezített a hatóság, vagy épp bepereltek orvost azért, mert hajlandó volt segítséget nyújtani a homoszexualitásból való kigyógyuláshoz. Különösen kirívó esetei a lelkiismereti szabadság megsértésének, amikor keresztény orvosokat, nővéreket akarnak kötelezni abortuszok elvégzésére, az abban való asszisztálásra, vagy, mint Spanyolországban, ahol egy orvost arra köteleztek, hogy tájékoztassa az abortuszra jelentkezőket a lehetőségekről, ha ő nem hajlandó elvégezni a beavatkozást. Emlékezetes volt annak a brit házaspárnak az esete, akiket azért pereltek be és fenyegettek meg, mert nem voltak hajlandóak egy homoszexuális párnak kiadni egy szobát. Németországban betörték egy gyógyszertár ablakát, aminek a tulajdonosa nem árult eset utáni tablettát. Ugyanide tartozik a lengyelekre és írekre nehezedő nemzetközi nyomás abortuszellenes törvénykezésük lazítására.
Intolerancia 
Az intolerancia alatt a közéletből való kiszorítás (14), a vallási szimbólumok elleni eseteket (19) és a rágalmazásokat (18) sorolják fel. Ilyen volt, amikor Spanyolországban a húsvéti szünetet „trimeszteri szünetnek” nevezték át; az iskolai keresztek ügyei szerte Európában; a brit próbálkozás arra, hogy tiltsák meg azokban a templomokban a házasságkötést, amelyekben nem hajlandóak összeadni homoszexuális párokat; ide tartozik az, amikor a franciáknál megtiltottak egy életpárti felvonulást a közrend megzavarásának lehetősége miatt (17 eset, köztük ez is, több fejezetben is szerepel); vagy amikor Zágrábban homofóbiával vádoltak egy hittanárt, csak mert azt tanította, ami a katekizmusban van. Spanyolországban pedig meg akarták szüntetni a fiúkat és lányokat külön osztályban oktató iskolák (ezek főleg egyháziak) állami támogatását. 
A jelentés leszögezi: a vallási szimbólumok viselése, kihelyezése mindenkinek alapvető joga. Ennek ellenére számos esetben kötelezik munkaadók a munkavállalóikat ezek eltávolítására. Ez egyes törvények szűk értelmezéséből következhet például Nagy-Britanniában. Svájcban egy bevándorlóklub azt indítványozta, hogy távolítsák el az ország zászlójából a keresztet, mivel az nem tükrözi többé a multikulturális társadalmat. 
A művészet, amelynek autonómiája széles körben elismert, állandó terepe lett a keresztényellenes megnyilvánulásoknak - mutat rá Kugler. 
Vandalizmus, támadás
Végül a gyűlölet vezérelte incidensek következnek (nem összetévesztendők a gyűlöletbeszéddel, itt olyan bűnügyekről van szó, amelyekben csupán súlyosbító tényező a gyűlölet általi motiváltság): 18 gyűlöletvezérelte eset, majd a vandalizmus és megszentségtelenítés esetei (50, ebből 30 templom elleni, 12 temető elleni).  
A gyűlölet vezérelte bűncselekmények talán a legsúlyosabbak közé tartoznak, mint személyek ellen elkövetett támadások: ilyen volt, amikor a madridi ifjúsági világtalálkozó résztvevőit támadták meg ellentüntetők, és egyiküket kórházba kellett vinni; vagy amikor a brüsszeli prímást megdobták tortával; amikor Ausztriában maszkos vandálok támadtak meg egy abortuszellenes irodát; Európa-szerte pedig többször előfordult, hogy életpárti demonstrálókat támadtak meg, vagy amikor kopt templomokat támadtak meg szerte a kontinensen. 
Kugler a Kurírnak leszögezte: a krisztofóbia számos jele ellen nem törvényekkel kell küzdeni, hiszen akkor épp ugyanabba a hibába esünk, mint a kritizált gyűlöletbeszéd-törvények. A legtöbbször az oktatás, felvilágosítás a legjobb módszer. Ugyanakkor a vallásszabadságot sértő törvényeket meg kell változtatni. 
Történelmi előjogok és semlegesség
A jelentésben számos felmerülő kérdésre is próbálnak válaszolni a szerzők. Sokak kérdezik, ha a keresztények többséget alkotnak, hogyan lehetnek diszkriminálva. Kugler kérdésünkre rámutat: ha egy embernek van a kezében a mikrofon, hangosabb lesz, mint a csendes tömeg. Dél-Afrikában is úgy diszkriminálták a négereket, hogy ők voltak a többség. Emellett a vallásukat valóban gyakorlók viszont kisebbségben vannak a kontinensen. Az intolerancia jelei nem értelmezhetőek csupán a történelmi privilégiumok elvesztésének jeleiként sem, ráadásul ezek a privilégiumok gyakran teljesen megindokolhatóak, és nem jelentik más vallások automatikus diszkriminációját. Egyes egyházak állami támogatásának számos logikus oka lehet, például a kompenzáció korábban elvett javakért egykor kommunista országokban, vagy épp a közjóhoz való hozzájárulás.  
Végül a jelentés a vallásszabadsághoz tartozó fogalmakat értelmezi, leginkább a szekularista csoportok értelmezését vitatva. Rámutatnak: a vallásszabadság nem csupán egyéni, hanem kollektív jog is. Az ateista csoportok azért tévednek, amikor hasonló elbánást követelnek maguknak, mint a vallások, mert aki nem gyakorol egy vallást sem, az nem tudja kifejezni világnézetét imával, szertartásokkal, rítusokkal. Felhozzák, hogy a lelkiismereti szabadság csak egyéni jog, így keresztény intézmények, például kórházak nem élhetnek vele. Ez azonban – mutat rá a jelentés – sehol sem szerepel a nemzetközi jogban. Ugyancsak kérdéses, hogy ezen szekularista csoportok kit képviselnek (például az Európai Humanista Szövetség), mivel tagságuk elenyésző, és hibásan gondolják, hogy mindenkit képviselnek, aki nem gyakorló vallásos vagy egyháztag. 
Ezek a csoportok a szekularizmus jelentését is hibásan értelmezik, mivel az nem jelenti azt, hogy az államnak vallásellenesnek kell lennie, és hogy a köztereken, közintézményekben ne lehetnének vallási szimbólumok. A vallási szimbólumok puszta jelenléte a nemzetközi jog szerint egyáltalán nem sérti senki vallási meggyőződését. 
A riport felkérés arra is, hogy aki valamiféle intoleranciát vagy diszkriminációt tapasztalt a vallása miatt, az lépjen ki az anonimitásból – szögezte le március 19-i, hétfői nyilatkozatában Veres András szombathelyi püspök, akit az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) bízott meg a OIDCE tevékenységének nyomon követésével. – Az európai püspökök ott állnak azok mögött, akik úgy érzik, nem tartják tiszteletben a jogaikat, és emlékeztetnek, hogy a vallásszabadság érték, amelyet védeni kell, hogy továbbra is a kontinens békéjének egyik oszlopa legyen – jelentette ki a magyar főpásztor. 
Kugler elmondta: a jelentés csak az első lépés, aminek célja egy átfogó kép nyújtása. 
A bécsi OICDE az EU Alapvető Jogok Platformjának tagja. A teljes jelentés az OIDCE honlapján olvasható.
Szilvay Gergely/Magyar Kurír

Japán lelőné az észak-koreai műholdat

Japán védelmi minisztere, Naoki Tanaka nemrég figyelmeztette Észak-Koreát, hogy le fogják lőni az ország alapítója 100. születésnapjának tiszteletére felőtt műholdat, ha az megközelíti a japán légteret. Tokió most PAC-3 légvédelmi rakéták telepítését fontolgatja a Szakisima szigeten. Az észak-koreai műhold fellövésére valamikor április 12 és 16 között, délelőtt kerül sor.
A környező országok védelmi politikáját nagyon megmozgatta a műhold fellövésének híre: Japán területi egységét félti a szomszédos nagyhatalmak kiújuló területi követelései miatt. Dél-Korea szintén készültségben lesz, ugyanis a műholdat egy ballisztikus rakétával állítják földkörüli pályára, és az első fokozatban kiégett hajtóművek Dél-Korea területén fognak lezuhanni (a második pedig a Fülöp-szigetek környékén).
Az Egyesült Államok szerint az észak-koreaiak csak újabb rakétakísérletre készülnek, tehát Japán nem csak saját területi egységét félti, hanem az USA támogatását tudhatja maga mögött mint amerikai érdekszféra. A védelmi minisztérium közleménye arra enged következtetni, hogy az észak-koreai japán érdekellentét mögött Oroszország bekerítésének keleti műveletei zajlanak.
Japán AEGIS rendszerekkel felszerelt rombolókat irányít a térségbe és a földi Patriot rendszerek is megkezdik szolgálatukat a Szakisima-szigeteken. Figyelembe véve, hogy Japán amerikai érdekszféra, és azt a tényt, hogy Oroszország keleti határai mentén ugyanazokat a rendszereket telepítik, mint Oroszország északi és nyugati határainál a NATO, már nem kell semmin meglepődni.
Molnár István

Kik és hogyan semmisítik meg Oroszországot?

Oroszul van, hosszú, de nagyon jól összeszedték. Nálunk ugyanaz a forgatókönyv van, csak a "belső végrehajtók" magyarosított nevei mások.

Food Matters - Egészséges táplálkozás, egyenlő a gyógyulással