2010. október 28., csütörtök

Kadarkúti Égi üzenet - 80 - Égi üzenetek: Szentlélek Isten: "Szenteltessék meg a te neved!"

ÉGI ÜZENETEK        2010. október 27.szerda
Szentlélek Isten: „Szenteltessék meg a te neved!”
Szentlélek: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a 3. isteni személy. Szeretettel köszöntelek benneteket és áldottak legyetek, mert vállaltátok az áldozatot, hogy Elénk jöjjetek. Ma legszebb imádságotoknak, a Miatyánknak az első kéréséről lesz szó: „Szenteltessék meg a te neved!” Ezt a mondatot nem is kérésnek nevezném, hanem kívánságnak. Egyáltalán nem hasonlít az Újévkor vagy névnapokon gépiesen elmondott kívánságokhoz, hanem ez nagyon fontos és mélyről jövő kívánság. Hasonlít Jézus egyik szívből fakadó imájára, amit az Atyához intézett: „Atyám, dicsőítsd meg nevedet”.(Jn. 12,28) Egyedül csak Isten tudja saját nevét megdicsőíteni. Egyedül  Ő tudja elismertetni magát és atyai mivoltát az emberek előtt.
Amikor azt imádkozzuk, hogy „szenteltessék meg a Te neved”, akkor egyszerre két dolgot kívánunk és kérünk: 1. Hogy tegye Isten lehetővé, hogy mindenki megismerhesse Őt, hogy mindenki a bizalom és szeretet forrásának ismerje meg Istent, az ő irgalmas és szerető Atyjának. 2. Másodszor azt kívánjuk és kérjük, hogy az emberek szívében megszentelődjön Isten neve. Ehhez a megszentelődéshez is az első lépést Mennyei Atyánk adja meg: Miközben működik bennetek, arra ösztönöz, hogy szenteljétek meg a nevét. Viszont ellenségem, a gonosz arra késztet, hogy szentségtelenítsétek meg a nevét.
Először vizsgájuk meg, hogyan lehet megszentelni Isten nevét! Úgy, hogy szavaitokban, tetteitekben és cselekedeteitekben követitek az Evangéliumot. Jézus rengeteg tanácsot ad az Evangéliumban arra, hogyan kell élnetek mindennapjaitokban. Beszél a parancsok fontosságáról, a megbocsátásról, az ellenségszeretetről, a házasságtörés bűnéről, az alamizsnálkodásról, a képmutatásról, az imádságról, a böjtről, az ítélkezés bűnéről, az önmegtagadásról, a házasság felbonthatatlanságáról, a gazdagság veszélyeiről, az éberségről és még sok mindenről. Ha követitek szentül élhettek, megszentelitek önmagatokat és így megszentelitek Isten nevét. Ha viszont nem az evangélium tanítása szerint éltek, hanem a gonoszra hallgattok, akkor megszentségtelenítitek az Atya nevét káromló szavakkal, de tettekkel is. Ilyen tettet akkor követtek el, ha nem Istent dicsőítitek, hanem mást : a pénzt, a hatalmat, a sikert, a földi élvezeteket, az élvezeti cikkeket, saját magatokat, és úgy éltek, mintha Isten nem létezne.
Nektek, drága, vallásotokat gyakorló gyermekeimnek példamutatóan kell viselkedni, hogy a hitetlen, közömbös emberek szívében is megszenteljétek Isten nevét. Egy példát mondok erre:
Vasárnap délelőtt van. Falun történt az eset. A Szabó házaspár 12 éves kislányukkal hazatért a szentmiséről. Már az úton is hazafelé dúltak-fúltak magukban. Meglátták a szomszédasszonyt a kerítésen keresztül, ahogy kapálja a virágoskertjét. Már köszönésükkel és tekintetükkel éreztették, hogy elítélik, amiért vasárnap dolgozik. Klárika, mert így hívják a szomszédasszonyt, kérdezi: -Csak nem haragszanak?
-Ilyenkor pihenni kellene, nem kapálni – és mély megvetéssel nézték a hitetlen asszonyt. Bementek a lakásba. A düh, ami forrt a házaspárban eddig, most kitört. Jóska indulatosan kérdőrevonta feleségét, hogy igaz-e, amit beszélnek, hogy van titokban egy barátja és délelőttönként eljár hozzá? Erzsike szembesülve bevallotta, hogy így van, őt már nem szereti, el akar válni és a kislányt magával viszi. Jóska, most, hogy megtudta, hogy nem pletykáról van szó, teljesen kifordult önmagából. Trágár szavakkal mindennek elmondta feleségét és durván nekiesett, ütötte, verte, rúgta ahol érte, Erzsi segítségért kiáltozott, a kislány átszaladt a szomszédba, hogy jöjjenek mert nagy baj van. A szomszéd Klári férjével és nagyfiával együtt azonnal átmentek. Elképesztő látvány fogadta őket: Erzsike félig eszméletlenül, kékre-zöldre verve fekszik a konyhakövön és Jóska fojtogatja. Gyorsan lefejtették az ujjait a nyakáról. Erzsikét nagy nehezen feltámogatták és lefektették a díványra. A férj lihegve a dühtől reszketve mondta: Megcsalt a bestia. Már 2 hónapja ezt teszi. Most tudtam meg. Közben a rémült kislányuk, anyja ágya szélén ül és kezét fogva sír. Klárikáék még maradtak egy darabig, s mikor látták, hogy már nincs veszély, hazamentek. Ők, a hitetlen ateisták szó nélkül átmentek segíteni. És ámuldoztak azon, hogy ezek a templomba járó vallásos emberek, akikről eddig azt hitték, hogy feddhetetlenek, így élnek. Levonták a tanúságot, hogyha ilyen erkölcstelenek, gorombák és közönségesek a vallásos emberek, akkor igazán nincs értelme misére járni. Azután eszükbe jutott, hogy a hátsó kertszomszéd is hívő ember, de annak ellenére olyan csúnyán káromkodik, hogy rossz hallgatni.
Látjátok, Gyermekeim, hogy rontják Egyházunk hitelét azok, akik képmutatók és nem az Evangélium szerint élnek? Rögtön általánosítanak ebből. Legalább ti, engesztelő választottjaink mutassatok példát arra, hogy kell Isten nevét megszentelni, szavaitokkal, cselekedeteitekkel egyaránt. Bárkivel beszéltek, bármilyen társaságban vagytok, ne szégyelljétek Isten nevét valamilyen formában kiejteni. Használjátok ezeket a szép kifejezéseket hitetlen és közömbös felebarátaitok között is: „Isten hozott”, „Isten veled”, „Isten éltessen”, „Adjon Isten”. Egymás között pedig ne szégyelljétek a szép katolikus köszöntéseket: „Dicsértessék a Jézus Krisztus, Mindörökké Amen, Maranata”
Isten nevét azzal is megszentelitek, ha a rózsafüzérben a „Dicsőségeket” nem gépiesen, hanem szívből mondjátok, valóban kívánjátok az Atya, a Fiú és a Szentlélek dicsőségét. Azzal is megszentelitek Isten nevét, ha keresztvetésnél templomba érkezve és távozva térdet hajtotok, és ahogy homlokotokat érintitek, magatok elé képzelitek az Atyát, ahogy a szíveteket érintitek, oda gondoljátok Jézus Krisztust, és ahogy a bal vállatokhoz értek, szeretettel Rám gondoltok, a Szentlélek Istenre.
Azzal is megszentelitek Isten nevét, hogy a templomok előtt és útikeresztek előtt mindig keresztet vettek.
De ezeknél a külső szép megnyilvánulásoknál is fontosabbak a tiszta szent cselekedetek, melyek a Szent Evangéliumból, a szentgyónásokból és szentáldozásokból táplálkoznak.
Drága Kicsinyeim! Most itt vagyunk mind a négyen. A Mennyei Atya felülről, kegyelme fényével mindnyájatokat beborít. Jézus itt áll mellettem fehér ruhában, piros köpenyében és egy nagy keresztet emel fel felétek tartva és megáld vele benneteket. Mennyei Édesanyátok kezével szintén áldást küld nektek. Jobb kezemben egy lúdtoll íróeszköz, balkezemben egy aranyszínű tintával telt üveg. A tollal karikát rajzolok homlokotokra: a teljesség jelét. Azt jelenti, hogy hamarosan beteljesedik a várakozási idő és elérkezik kiáradásom. Készüljetek! Tiszta szeretettel teli szíveket akarok találni.
Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.