2013. december 18., szerda

Új büntetés-végrehajtási kódex

Az Országgyűlés kedden elfogadta a büntetés-végrehajtási kódexet, amelynek egyik célja, hogy a börtönök önellátóvá váljanak.
A 438 paragrafusból álló, 192 oldalas törvénykönyv 2015. január 1-jén lép hatályba az átfogó igazságügyi reform részeként. Ezzel először szabályozza törvény Magyarországon a modern büntetés-végrehajtást, a kódex ugyanis egy 1979-ben elfogadott, azóta számtalanszor módosított törvényerejű rendeletet vált fel.
A 251 igen szavazattal, 47 nem ellenében és 43 tartózkodás mellett elfogadott jogszabály újítása, hogy olyan kockázatelemzési és -kezelési rendszert vezet be, amely a fogvatartottak besorolásával, személyiségük változásának nyomon követésével és a korábbi döntések rendszeres felülvizsgálatával elősegíti társadalmi visszailleszkedésüket, a visszaesők számának csökkenését.
Ennek érdekében jön létre 2016. január 1-jén a központi kivizsgáló és módszertani intézet. Itt döntenek majd a legalább másfél év szabadságvesztésre ítéltek elhelyezéséről. Ők egy hónapig tartózkodnak az intézetben, amíg szakemberek összefoglaló kockázatelemzést készítenek róluk, illetve meghatározzák a visszaesési kockázat csökkentéséhez szükséges feladatokat.
A törvénykönyv fenntartja azt a már a 2010-es kormányváltás után hozott szabályt, hogy az elítélteknek - a munkaképtelenek, a tanköteles korúak, a nyugdíjkorhatárt betöltöttek, a terhességük 6. hónapját elérő nők és a gyermeküket gondozók kivételével - dolgozniuk kell. Az elítéltek által végzett munka szervezésekor törekedni kell a büntetés-végrehajtási szervezet önellátóvá és részben önfenntartóvá tételére - olvasható a jogszabályban.
A fogvatartottaknak nagyobb mértékben kell hozzájárulniuk fogva tartásuk költségeihez, ennek napi összege nem lehet kevesebb, mint az egy havi alapmunkadíj egy százaléka. Az alapmunkadíjnak el kell érnie a minimálbér legalább egy harmadát.
Az elítélteknek meg kell téríteniük a szándékos egészségsértés és az általuk okozott sérülések miatt adódó költségeket, de kötelezően fizetniük kell a mosásért és az olyan többletszolgáltatásokért, mint a merülő forraló és a hűtőszekrény használata. Újítás az is, hogy az elítélteknek a szabadulásra való felkészülés érdekében az eddigieknél nagyobb tartalékot kell képezni keresetükből vagy a nekik járó rendszeres ellátásból.
A kódex a különböző végrehajtási fokozatokhoz három-három rezsimkategóriát rendel általános, enyhébb és szigorúbb szabályokkal, amelyek elsősorban az elítéltek intézeten belüli mozgatását, a zárkaajtó nyitva vagy zárva tartását, illetve a kapcsolattartást határozzák meg. Hogy ki melyik rezsimkategóriába kerül, azt elsősorban biztonsági és visszaesési kockázati besorolása, magatartása és a re-integrációs programokban való előrehaladása alapján állapítják meg.
A törvénykönyv emellett az eddiginél szigorúbban szabályozza a fogvatartottak nyilatkozattételi lehetőségeit. Új elem benne a szabadságvesztés alapelveinek rögzítése. Az eddiginél nagyobb szerepet kap az egyénesítés, az elítéltek hatékonyabb oktatása és foglalkoztatása, a szabadulás utáni jogkövető életmódhoz szükséges feltételek biztosítása, valamint az önellátó büntetés-végrehajtás kialakítása.
Szintén újdonság, hogy egyes erőszakos bűncselekmények - például a nemi erkölcs elleni bűntettek - sértettjei értesítést kaphatnak arról, ha bántalmazójuk szabadlábon van.
Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter indoklása szerint a kódex elkészítését a társadalmi változások mellett a július 1-jétől hatályos új büntető törvénykönyv (Btk.) elfogadása és az elmúlt évek tapasztalatai is aktuálissá tették. Emellett jogállami követelmény, hogy a személyi szabadság elvonását és korlátozását a legmagasabb jogszabályi szinten, vagyis végre törvényként szabályozzák - jegyezte meg.
Expozéjában Répássy Róbert igazságügyi államtitkár arról is beszélt, hogy az új kódex érdemben csökkenti a túlzsúfolt megyei bv-intézetek telítettségét.


(MTI)

Végleg elköltözne az országból a romániaiak 35 százaléka.

A három legnépszerűbb emigrációs célpont Németország, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok.
A Daedalus közvélemény-kutató intézet felmérése szerint a kis jövedelmű, középfokú iskolai végzettséggel rendelkező férfiak hagynák el véglegesen az országot a jobb megélhetés miatt. Daniel Enescu, a Daedalus Millward Brown menedzsere szerint a szegénységgel magyarázható leginkább a romániaiak kivándorlási szándéka.
Németországba a megkérdezettek több mint 40 százaléka szeretne kitelepedni, Nagy-Britanniába 37, az Amerikai Egyesült Államokba a válaszadók 27 százaléka.
A felmérést hét országban végezték, több mint kétezer személy megkérdezésével. A román, bolgár, szerb, horvát, török, cseh és szlovák állampolgárok válaszait összesítve azt állapították meg, hogy a romániai kivándorlási hajlandóságnál csak a szerb és bolgár emigrálási kedv magasabb.


Transindex-MNO

Az Arany Hajnal Párt vezetője: az európaiaknak kompenzációt kell fizetniük nekünk


Nikolaos Mihaloliakos_ Fotó Oroszország Hangja _ EPA

…”Görögország és Oroszország kapcsolata szilárd a történelem és a geopolitika szempontjából. Görögország potenciálisan hozzáférést nyújthat Oroszország számára a meleg tengerekhez, cserébe Oroszország pedig biztosíthatná Görögország nemzetbiztonságát. A politikai hatalom Görögországban azonban évtizedek óta ellentétes irányt követ…

Görögországnak ki kell kerülnie a külföldiek védelme alól és valódi szövetségesre van szüksége közös érdekekkel, mint például Oroszország, amelyhez a geopolitikai érdekeknél valami sokkal mélyebb kapcsolat, az ortodoxia fűz.”

***
A totális gazdasági válság korszakában az európai politika előterébe euroszkeptikusok, szélsőjobboldaliak és nacionalisták kerülnek.
Az Oroszország Hangjának adott exkluzív interjújában a görög Arany Hajnal szélsőjobboldali párt bebörtönzött vezetője, Nikolaos Mihaloliakos elmondta, mi az oka a görög nacionalisták növekvő népszerűségének, hogyan látja az Oroszországgal való kapcsolatot és az európai politikai intézmény hogyan küzd az ideológiai ellenfelekkel.
- Van-e politikai aspektusa az Arany Hajnal elleni ügynek?
- Abszolút. Nincs bizonyíték arra, hogy ”bűnszervezet lennénk”. A letartóztatásomra és bírósági eljárásra nem véletlenül akkor került sor, amikor a miniszterelnök az Egyesült Államokban tartózkodott, ahol ő beszámolt az Arany Hajnal üldözéséről. Továbbá a televíziós interjújában elismerte, hogy a vezetőink letartóztatására adott ki utasítást.
- A sajtó gyakran ”neonácizmussal” vádolja az Arany Hajnalt. Ön egyetért ezzel?
- Egyáltalán nem értek egyet ezzel. Az Arany Hajnal nacionalista, antikapitalista mozgalom, amely azért küzd, hogy Görögország ne kerüljön az angolszász imperializmus protektorátusa alá.
- Egyes európai vezetők komolyan aggódnak amiatt, hogy a következő európai parlamenti választásokon az euroszkeptikus pártok a mandátumok mintegy 30%-át szerezhetik meg. Hogyan értékeli Ön az Arany Hajnal esélyeit a 2014-es választásokon?
- A legtöbb európai már nem akarja azt az Európát látni, amelyik szolgai módon engedelmeskedik az amerikai politikának. Egy ilyen Európa ellen küzdenek az euroszkeptikusok. Szeretnénk egy másik Európát, amelynek Oroszország is a része lenne. Az Arany Hajnal az EP-választásokon a második vagy akár az első helyen is végezhet. Ezért engem börtönbe zártak.
- Számos ismert politikus és közgazdász ajánlja Görögországnak, hogy hagyjon fel az euróval és térjen vissza a drachmához. Miért ragaszkodik továbbra is a görög kormány az euró megőrzéséhez minden áron?
- Az ideológiai és politikai célunk a nemzeti valutához való visszatérés, mivel ez az előfeltétele egy szabad nemzet megteremtésének. Ahhoz azonban, hogy elhagyjuk az eurót, az európaiaknak kártérítést kell fizetniük nekünk, mivel az euró miatt tönkretették a nemzetgazdaságunk alapvető struktúráját.
- Milyennek szeretné látni Görögország és Oroszország kapcsolatát?
- Görögország és Oroszország kapcsolata szilárd a történelem és a geopolitika szempontjából. Görögország potenciálisan hozzáférést nyújthat Oroszország számára a meleg tengerekhez, cserébe Oroszország pedig biztosíthatná Görögország nemzetbiztonságát. A politikai hatalom Görögországban azonban évtizedek óta ellentétes irányt követ.
- Milyennek látja Görögország jövőjét?
- Nyilvánvaló, hogy a 2014-es esztendő nehéz lesz a görög nép számára. Nincs semmilyen fejlődés, a szegénység és a munkanélküliség csak növekszik. Görögország azonban gazdag ország, amely stratégiailag fontos helyet foglal el a világban. Amennyiben pedig szabad és független ország lenne, amiért mi küzdünk, úgy hosszú távon fényes jövő várhat ránk. Görögországnak ki kell kerülnie a külföldiek védelme alól és valódi szövetségesre van szüksége közös érdekekkel, mint például Oroszország, amelyhez a geopolitikai érdekeknél valami sokkal mélyebb kapcsolat, az ortodoxia fűz.
Valentin Mandrasescu - Oroszország Hangja

Merkel: Ide figyelj te kémkedő hernyó, hát nem tudod, hogy Európában én vagyok a Führer...?

MERKEL KANCELLÁR A STASIHOZ HASONLÍTOTTA AZT AMIT AMERIKA CSINÁLT VELÜK
A PressTV híre és képe szerint Merkel beolvasott Obamának, több alkalommal és a feszültség nem jutott még nyugvó pontra. Annál is inkább nem, mert nagyméretű kötélhúzások folynak a nagyhatalmak között a héttérben és az események igencsak fölgyorsultak. Erről persze a hazai hírekben egy kukkot sem hallani. Arról van szó, hogy Merkel az NDK viszonyait nagyon jól megélte és megismerte, tehát van összehasonlítási alapja az amerikai piszkos kémüggyel kapcsolatban, amit Snowden szivárogtatott ki, de csak részben. Állítólag neki még sokkal súlyosabb információi is vannak, amit még taratogat későbbi időkre. Akárcsak nálunk a NAV-ot lebuktató hivatalnoknak. Most hogy Merkel újra kancellár lett megerősödtek a poziciói. Másrészt semmi túlzás nincs abban, hogy Németország az EU vezére és ők diktálnak. Másrészt, amiről szintén hallgatnak, hogy a jó vastag olaj és gáz megy az oroszoktól Németországba, tehát a német-orosz tengely szilárd. Amerika meg kapkod, rögtönöz és a legnagyobb fejfájást Kína lejelenti számukra, amit már sem kézlegyintéssel, sem fegyegetésekkel sem tudnak irányítani. Kína fölnőtt és egy óriás csecsemő lett és kiszámíthatatlanok a lépéseik. Újabban kiderült, hogy Japán azért fegyverkezik rohamosan (emiatt átalakították az alkotmányukat!), hogy megküzdjön Kínával, a tőlük ellopott szigetek miatt. Kínai holdjáró sikeresen eljutott a Holdra és 2017-ben embert küldenek a Holdra, hogy azok visszahozzák a kőzetmintákat.

http://amagyaroldal.hu/hirek/content/merkel-beolvasott-obam%C3%A1nak

Megtaláltak 200, ellopott német luxusautót: a tádzsik elnöknél vannak

Lopott német luxusautókat használ Emomalii Rahmon tádzsik elnök családja a Bild című német lap szerint. A Bild csütörtöki beszámolója szerint a német hatóságok GPS-adatok alapján kimutatták, hogy Tádzsikisztánban van Németországban ellopott kétszáz luxusautó, köztük 93 BMW.
A Westwind nevű nyomozócsoport azt is megállapította, hogy számos autót az elnöki család és a legszegényebb volt szovjet tagköztársaságot 21 éve vezető Emomalii Rahmon államfő családjával üzleti kapcsolatban álló személyek használnak.
A német hatóságok felvilágosítást kértek a tádzsik társszervektől, hogy az autók miként kerültek az ázsiai országba. Kikérték egyebek között az adásvételi ügyletek résztvevőinek nevét, de az adatokra és dokumentumokra hónapokig hiába vártak.
Az esetről értesült a berlini tartományi kormány igazságügyi és fogyasztóvédelmi tárcájának vezetője, Thomas Heilmann, aki tájékoztatta a külügyminisztériumot. A lopott autók ügyéből így diplomáciai affér kerekedett, a berlini tádzsik nagykövetet berendelték a minisztériumba, ezután pedig, az idén októberben a tádzsik külügyminiszter lemondta tervezett berlini látogatását.
A külügyminisztérium szóvivője szerint a tárca azóta napirenden tarja az ügyet, de a tádzsik hatóságok nem hajlandóak kiadni a kocsikat – írta a Bild.
(MTI)

Lampedusa "olyan, mint egy koncentrációs tábor”

Óriási botrány lett Olaszországban abból a felvételből, amely bemutatja, milyen embertelenül bánnak a menekültekkel. A miniszterelnököt is sokkolták a képek.

A földközi-tengeri Lampedusa szigetén készült felvételen azt látni, hogy a menekülteket a fertőtlenítéshez meztelenül állítják sorba a szabadban, a decemberi időjárásban, és lepermetezik őket. A világhálón szerdán elterjedt képek nagy felháborodást váltottak ki. Lampedusa polgármesterét "koncentrációs táborra" emlékeztette a látvány. Agrigento város ügyészsége vizsgálatot indított, de büntetést helyezett kilátásba Enrico Letta kormányfő is, akit "sokkoltak" a képek.
A felvételt minden bizonnyal egy szíriai menekült készítette titokban, mobiltelefonjával, és eljutatta a TG2 olasz televíziónak, amely hétfő este mutatta be egy híradásban. "Úgy bánnak velünk, mint egy kutyával" - mondta a csak Hálidként megnevezett férfi, aki 65 napja vesztegel a lampedusai központban.
A felvételen csak férfiak látszanak, de a menekült hozzátette, hogy ugyanilyen bánásmódban részesítik a nőket is. Az alkalmazottak egyébként megfenyegették a videót készítő szíriai férfit, attól tartva, hogy a felvétel miatt elveszítik állásukat.

Brüsszel megfenyegette Rómát

Az Európai Unió csütörtöki és pénteki csúcstalálkozójának napirendjére tűzték a bevándorlók drámáját, de az Európai Bizottság máris kötelezettségszegési eljárással fenyegette meg Rómát, ha nem tartja be a menekültekkel való bánásmódról szóló uniós direktívákat. Cecilia Malmström belügyi biztos kijelentette, hogy "szörnyű és elfogadhatatlan", ami a befogadó központban történt, és ő is vizsgálatot követelt.
Lampedusa neve két hónapja került a címlapokra, amikor egy hajótörésben 366 illegális bevándorló fulladt a tengerbe a sziget partjai közelében.

http://www.hir24.hu/kulfold/2013/12/18/megdobbento-video-lampedusa-olyan-mint-egy-koncentracios-tabor%281%29/

Gazdag István: Kennedy meggyilkolása és a "nem létező lobbi"

John F. Kennedy meggyilkolásának 50. évfordulója némiképp ismét felszította a - jelek szerint - soha véget nem érő vitát a magányos tettes hivatalos teóriáját védelmező konvencionalisták és a különböző összeesküvés-elméleteket hangoztató konspiracionisták között. Egy legutóbbi Gallup-felmérés szerint ez utóbbiak ugyan már csak (még mindig ?) az amerikai társadalom 61 százalékát képviselik, de volt olyan időszak is, amikor öt amerikai közül négy gondolta azt, hogy nem Lee Harvey Oswald követte el a dallasi merényletet, vagy legalábbis nem egyedül.
A történészek azonban állítólag "minden részletre kiterjedően megcáfolták ezeket az elméleteket", mondja Hahner Péter történész A nem létező rejtély c. monográfiája megjelenése kapcsán, hozzátéve: "Ma a dokumentumok 98 százaléka hozzáférhető" (Népszabadság, 2013. november 22.). Ez persze önmagában nem jelent semmit, mert egyes megrögzött konspiracionisták nyilván élnek a gyanúperrel, hogy talán éppen a továbbra is titkosított 2 százalék tartalmazza a lényeget. Ráadásul igencsak tekintélyes mennyiségű anyagról van szó. "A dokumentumok, amelyek több tízezer oldalt tehetnek ki, csak a gyűjtemények egy részét képezik, amelyeket a kormányzati levéltárosok szerint még fél évszázaddal Kennedy elnök meggyilkolása után sem hoztak nyilvánosságra" ("Troves of files on JFK assassination remain secret", The Boston Globe, 2013. november 25.).
Jefferson Morley, a Washington Post volt riportere, a JFKfacts című honlap moderátora évek óta folytat jogi csatározást 1100 titkos dokumentum nyilvánosságra hozataláért, amelyeket a CIA továbbra sem hajlandó kiadni, egy 1992-es bírósági döntés ellenére sem. Lamar Waldron amerikai történész, aki nemrég megjelent könyve tanúsága szerint - Hahner Péterrel ellentétben - továbbra is rejtélyesnek véli Kennedy meggyilkolását (The Hidden History of JFK Assassination, Kindle Edition, 2013 november 12.), a napokban egyenesen a Fehér Háztól kérte, hogy rendelje el az FBI, a CIA és más kormányügynökségek által visszatartott dokumentumok kiadását, amelyek mennyiségéről a Nemzeti Levéltár egyszerűen nem hajlandó nyilatkozni.
Hahner Péter szerint az összeesküvés-elméleteket Oliver Stone filmje is gerjesztette, amelyben úgymond "mindenki gyanús, kivéve, furcsamód, a Szovjetuniót". Vele ellentétben Paul Findley, Illinois állam republikánus képviselője speciel azt tartotta furcsának, hogy "a Kennedy-gyilkosságról írt és mondott összes szó között a Moszad izraeli titkosszolgálat sohasem került említésre" (Washington Report on Middle Eastern Affairs, 1992 március). Oliver Stone ominózus politikai thrillere (JFK, 1991) sem törte meg az ezzel kapcsolatos omertát, ami egyáltalán nem meglepő, ha tudjuk, hogy a film producere, Arnon Milchan volt az izraeli atomprogram egyik főszponzora.
Majd csak 1994-ben jelenik meg Michael Collins Piper underground-bestsellere (Final Judgment. The Missing Link in the JFK Assassination Controversy), amely a CIA legfelsőbb körei, az amerikai szervezett bűnözés és a Moszad kooperációjának tulajdonítja a merénylet kitervelését és elkövetését. Piper tézisét egyébként a néhai elnök levelezését tartalmazó referencia-kötet (The Letters of John F. Kennedy by Martin W. Sandler, Bloomsbury Publ., 2013) kiadója "az összes összeesküvés-elmélet közül az egyik legérdekesebbnek" tart, mert "vitathatatlan, hogy a sajtó és a közvélemény tudtán kívül kemény vita bontakozott ki egyrészt Ben-Gurion izraeli miniszterelnök, aki úgy vélte, hogy nemzete túlélése az atomkapacitás elérésétől függ, másrészt Kennedy között, aki hevesen ellenezte azt". Kettejük kötélhúzását Ethan Bronner, a New York Times főszerkesztő-helyettese utóbb "hevesen védelmezett titoknak" minősítette lapjában (The NYT, 1998. október 31.).
Piper szerint "nagyon széleskörű forrásainak, valamint hírszerzési és szervezett bűnözői körökkel fenntartott nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően Izraelnek megvolt az eszköze, a lehetősége és az indítéka, hogy főszerepet játsszon az évszázad egyik legnagyobb bűncselekményében - és meg is tette". Ben-Guriont ugyanis, aki 1948 óta egészen 1963. június 16-i lemondásáig vezette országát, és aki - Michael Karpin izraeli szerző szerint - egyenesen "szentnek" tekintette az izraeli atomprogramot, annyira feldühítette Kennedy e téren tanúsított okvetetlenkedése, hogy hivatalának utolsó napjaiban parancsot adott a Moszadnak az amerikai elnök kiiktatására. Más források is megerősítik, hogy Ben-Gurion valósággal megszállottjává vált a témának, amely nála a totális paranoiáig fajult, mert úgy érezte, hogy Kennedy makacskodása közvetlen fenyegetést jelent Izrael puszta létezésére nézve.
Ahogyan Avner Cohen fogalmaz, "Ben-Gurionnak egyáltalán nem voltak skrupulusai a tekintetben, hogy Izraelnek tömegpusztító fegyverekre kell szert tennie", ugyanakkor viszont "egyetlen amerikai elnököt sem aggasztotta jobban az atomfegyverek elterjedésének veszélye, mint Kennedyt" (Israel and the Bomb, Columbia University Press, 1998). Miután tapasztalta, hogy Kennedy a nyomásgyakorlás különböző formái ellenére sem változtatta meg a véleményét, Izrael titokban a kommunista Kínával szövetkezett, és mivel mindkét ország elemi érdeke volt az atomfegyverkezés, a Moszad és a kínai titkosszolgálat egyesített erővel igyekezett kifürkészni az amerikai atomtitkot (vö. Gordon Thomas, Seeds of Fire. China and the Story Behind the Attack on America, Dandelion, 2001).
Ezen az úton haladva az izraeliek létrehozták a dimonai atomtelepet, amikor azonban Kennedy amerikai ellenőröket küldött a létesítménybe, Ben-Gurion utasítására sebtében felhúztak egy kamu változatot is, amelyben természetesen nem találtak bizonyítékokat az atomfegyver-fejlesztésre. Kennedy persze tökéletesen tisztában volt az izraeliek mesterkedésével. "Ezek a kurafik állandóan hazudoznak az atomkapacitásukról", mondta egyik bizalmasának, Charles Bartlett újságírónak. Könyvében Cohen megismétli ezt a kijelentést, szerinte ugyanis Ben-Gurion annyira szívén viselte az atomkérdést, hogy arra a következtetésre jutott: az amerikai vezetőknek még magánkörben sem célszerű elmondani az igazságot Dimonáról.
Mivel Kennedy tovább fokozta a nyomást Izrael titkos atomfegyverkezési programjának feladása érdekében, Ben-Gurion inkább megvált a posztjától. Az amerikai elnök azonban nem kímélte az új izraeli miniszterelnököt, Lévi Eskólt sem. Avner Cohen szerint világosan az értésére adta, hogy az USA Izrael iránti elkötelezettségét és támogatását "komolyan veszélyeztetheti", ha az izraeli vezetők nem szolgáltatnak "hitelt érdemlő információkat" a nukleáris téren kifejtett erőfeszítéseikről. Kennedy kérése példátlan volt, és valójában sokkal inkább ultimátumnak tűnt. "Kennedy levele válság közeli helyzetet teremtett Eskól irodájában", írja Cohen.
JFK meggyilkolása tehát közvetlen hatással volt az amerikai cionista lobbira, az USA közel-keleti politikájára és Izrael militarizálódására egyaránt. A "cui prodest" posztulátuma ismét beigazolódott. Alig egy évtized múlva az Izrael-lobbi már úgy elhatalmasodott Amerikában, hogy William Fulbright demokrata párti szenátor egy tévéműsorban kondította meg a vészharangot miatta: "Izrael ellenőrzi az Egyesült Államok szenátusát: tagjainak nagy többsége, mintegy 80 százaléka feltétel nélkül támogatja Izraelt; mindazt, amit Izrael akar, meg is kapja.
Megdöbbentő, amilyen mértékben a zsidók ellenőrzik a médiumokat, és az a gát, amelyet a Kongresszusban kiépítettek. Itt a zsidó befolyás teljesen uralja a terepet, és csaknem lehetetlen megkapni a Kongresszustól valamit, amit nem támogatnak" (Face the Nation / CBS, 1973. április 15.). Szavainak utóbb republikánus képviselőkollégája, Paul Findley adott súlyt azzal, hogy elmondta: "Elnökválasztási kampánya során egy New York-i zsidó csoport felajánlotta Kennedynek, hogy fedezik a kampányköltségeit, ha engedi, hogy ők alakítsák a közel-keleti politikáját. Ő azonban nem egyezett bele. (...) Elnökként csak korlátozott támogatást nyújtott Izraelnek" (Washington Report on Middle Eastern Affairs, 1992. március).
Michael Collins Piper végkövetkeztetése szerint "a mérleg a következő: John F. Kennedy szilárdan elhatározta, hogy megakadályozza Izraelt az atombomba gyártásában. Lyndon B. Johnson egyszerűen az ellenkező irányba fordította tekintetét. JFK halála tehát jótékonynak bizonyult Izrael nukleáris ambíciói számára, ahogyan a bizonyítékok mutatják". Piper elméletét a dimonai létesítmény katonai jellegét leleplező és ezért Izraelben 18 év börtönre ítélt Mordeháj Vanunu atommérnök is osztja, világosan azzal vádolva a Moszadot, hogy meggyilkolta Kennedyt. Utóda, a vietnámi háborúba belegabalyodott, könnyen befolyásolható Johnson már csak egy tehetetlen báb volt Izrael és amerikai cinkosai kezében. 1965 januárjában például elsüllyesztette az Izrael ellen is kemény atomsorompó-erőfeszítéseket szorgalmazó Gilpatric-jelentést, mert tartott az amerikai zsidók reakciójától. Richard Nixon azonban még nála is továbbment a cionista entitással való kollaborálás útján, nem véletlenül nevezte Golda Meir izraeli miniszterelnök "Izrael valaha volt legjobb barátjának".
Avner Cohen Israel and the Bomb című könyvének recenziójában Reuven Pedatzur katonai elemző elismeri, hogy "JFK amerikai elnök meggyilkolása brutálisan véget vetett az amerikai adminisztráció masszív nyomásgyakorlásának Izrael kormányára, hogy ez utóbbi fejezze be az atomprogramját. (...) Kennedy nagyon világosan megmondta az izraeli miniszterelnöknek, hogy semmiképpen sem fogadná el Izrael atomhatalommá válását". Pedatzur így folytatja: "Ha Kennedy életben maradt volna, kétséges, hogy ma Izrael a nukleáris opció birtokosa lenne" (Ha'aretz, 1999. február 5.). Cohen könyve, amely tehát megerősíti a zsidó állam és Kennedy közötti konfliktus tényét, bombaként robbant Izraelben, leleplezései az ország vezető napilapja szerint "szükségessé tennék Izrael egész történelmének az átírását". A szerző fő tézise, hogy az izraeli atombomba kérdése kapcsán egy "szentháromság" érvényesül: a homály mint hivatalos politika, a cenzúra mint kényszerítő erő és a tabu mint társadalmi magatartás. Ahogyan Cohen teljes joggal megállapítja, jelenleg Izrael az egyedüli atomhatalom a nyolc közül, amely homályba burkolja ezt a képességét. Mindez különösen aggasztó annak tudatában, hogy "az izraeliek lényegében készek lennének szükség esetén felrobbantani a világot, önmagukat is beleértve, ha arab ellenségeik legyőzéséhez ezt kellene tenniük" (Seymour M. Hersh, The Samson option: Israel's nuclear arsenal and American Foreign Policy, Random House, 1991).
Egy jogállamban a törvények mindenkire vonatkoznak. Legalábbis ezt gondolta a már említett William Fulbright, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke, akit megdöbbentett az a tény, hogy a Zsidó Ügynökség által létrehozott Amerikai Cionista Tanácsot (AZC) az érvényben lévő jogszabályokkal ellentétben nem egy "idegen kormány ügynökeként" regisztrálták. Ezért 1962-ben szenátusi meghallgatásokat tartott az anomália felderítésére. Emlékeztetőül: ekkoriban JFK volt az államfő, fivére, Robert Kennedy pedig az igazságügyi miniszter. A szenátusi vizsgálat eredményeként 1963 októberében - vagyis egy hónappal Kennedy elnök meggyilkolása előtt - az igazságügyi tárca azt követelte, hogy a Cionista Tanácsot "külföldi ügynökként" vegyék nyilvántartásba. A körülmények szerencsés összejátszása (?) folytán azonban ad acta került az ügy. Kennedy halála kétszeresen is Izraelnek kedvezett, amely így az atomprogramjával kapcsolatos indiszkrét kérdezősködést éppúgy megúszta, mint az amerikai adminisztráció szívébe plántált dárdahegye (az AZC) idegen ügynökként való regisztrációját. Ilyen véletlenek vannak? Egyes megrögzött konspiracionisták kételkednek ebben. Izrael végül kikecmergett a darázsfészekből. Egy államfő meggyilkolása árán.
JFK halála az amerikai kormány átalakítását eredményezte, és fivére megvált az igazságügyi tárcától. Az "idegen ügynök" stigma elkerüléséhez a Cionista Tanács nevet változtatott: immáron belső lobbivá maszkírozva Amerikai-izraeli Közügyek Bizottsága (AIPAC) néven koordinálja azt a több tucat szervezetet, amelyek azon ügyködnek, hogy az amerikai politikai környezet egy idegen állam érdekében befolyásolják. A jelek szerint igen eredményesen.
JFK meggyilkolásának hivatalos tézisére a Warren-bizottság jelentése tette rá a pecsétet. Ezt a testületet a Legfelsőbb Bíróság elnökéről nevezték el, akire Johnson elnök a vizsgálat vezetését bízta, helyette azonban - David Talbot amerikai újságíró szerint - Allen Dulles, a CIA Kennedy által nyugdíjazott ex-igazgatója vitte a prímet. Konklúzióit egy évvel később hozták nyilvánosságra 26 kötetben. Eszerint Lee Harvey Oswald egyedül követte el a tettét, egyértelműen sohasem tisztázott indítékból. Három golyót lőtt ki a dallasi könyvraktár ötödik emeletének egyik ablakából: az első célt tévesztett, a második hátulról találta nyakon az elnököt, majd áthaladva rajta John Connally texasi kormányzóba fúródott, aki Kennedy előtt ült az elnöki párt szállító nyitott limuzinban, a harmadik pedig telitalálatnak bizonyult, gyakorlatilag szétrobbantva az elnök fejét.
A hivatalos tézis ellenfelei meghamisított dokumentumokról (Oswald puskás fényképe, Kennedy bonctani jelentése stb.) beszélnek, és arról a túlságosan is ideális és túlságosan is komplett életrajzról, amellyel a hatóságok etették a sajtót alig pár órával Oswald letartóztatása után. Ráadásul a hivatalos ballisztikai szakvélemény is hagyott (enyhén szólva) némi kételyt maga után. Ez utóbbi kérdéssel a Kennedy - és az időközben ugyancsak politikai merénylet áldozatává vált Martin Luther King - meggyilkolásának vizsgálatára utóbb felállított képviselőházi különbizottság (HSCA 1976-78) is behatóan foglalkozott, és 1979-es jelentésében nyíltan bírálat tárgyává tette a Warren-bizottság munkáját és következtetéseit. Noha hitelesítette azt a feltételezést, hogy Oswald háromszor lőtt, és ő ölte meg hátulról az elnököt, a különbizottság mégis "95 százalékosra" teszi egy második orvlövész létezését. Jelentésének teljes terjedelmét azonban csak 2029 után ismerheti meg a közvélemény.
Hahner Péter történész és kollégája, Meszerics Tamás egyfajta "komilfó" leereszkedéssel viszonyul a JFK meggyilkolása kapcsán (is) felmerült összeesküvés-elméletekhez, amelyeket a szakmabeliek úgymond "minden részletre kiterjedően megcáfoltak" (Népszabadság, 2013. november 22.). Efféle gondolatok azonban nem csak egzaltált képzelgők agyából pattannak ki. Amint azt Ungváry Krisztián történész - konkrétan a kormány által felállítani tervezett Veritas Történetkutató Intézet kapcsán - nemrég kinyilatkoztatta: a "veritas" szó azt a látszatot kelti, mintha létezne egyetlen történelmi igazság, és valaki ennek az igazságnak a kizárólagos birtokosa lenne, holott ennél azért előrébb tart a történettudomány, és egymás mellett több igazság is létezhet, a történészeknek éppen az a feladatuk, hogy minél sokoldalúbban, a politikától függetlenül mutassák be a múlt eseményeit (Népszabadság, 2013. november 13.).
Admonícióját bizonyára általános érvényűnek szánja, beleértve a holokauszt-kutatást is, amelyet számos országban (így nálunk is) törvényileg korlátoztak, de például francia történészek egy csoportja kampányt folytat a korlátozást elrendelő ún. Gayssot-törvény megváltoztatásáért. "A történelem az emlékezet csatája, de amikor az ellenbizonyítékot elfojtják, közelebb vagyunk a szovjet korszak történelem-gyártásához", írja Oliver Stone, aki szerint "mindig meg kell kérdőjeleznünk azokat, akik megmondják nekünk, hogy mit gondoljunk" ("JFK conspiracy denials are in denial", USA Today, 2013. november 21.).
Ami Kennedy meggyilkolását illeti, elsőként mindjárt a fivére, Robert találta hihetetlennek a "magányos gyilkos" teóriát, aki bár politikai okokból nyilvánosan nem hangoztatta, kezdettől fogva összeesküvésre gyanakodott, és magánkörben bátyja özvegye, Jackie is osztotta ezt a nézetét (vö. Tim Naftali és Alexander Fursenko, One Hell of a Gamble: Khrushchev, Castro, and Kennedy, 1958-1964). Oswald másik feltételezett, de túlélő "áldozata", Connally kormányzó a maga részéről "egyetlen másodpercig sem hitt a Warren-bizottság következtetéseiben"(idézi O. Stone uo.). Sőt mi több, Kennedy utóda, Lyndon B. Johnson, akit egyes konspiracionisták a lehetséges összeesküvők között tartanak számon, szintén összeesküvésre gyanakodott: "Sohasem hittem, hogy Oswald egyedül cselekedett, bár azt el tudom fogadni, hogy meghúzta a ravaszt" (vö. Leo Janos: "The Last Days of the President, LBJ in retirement", The Atlantic Monthly, 1973. július). Robert McClelland, aki a dallasi Parkland kórház fiatal sebészeként a merénylet után elsőként vizsgálta meg JFK holttestét, 50 évvel később is kategorikusan állítja, hogy a Warren-bizottság megállapításai "hamisak", és hogy "a gyilkossági parancs kormányunk legfelsőbb szintjéről jött...". Első kézből származó információi szerint Oswald a CIA ügynöke volt, és csak "azért volt ott, hogy elterelje a figyelmet a másik lövészről" (metronews.fr, 2013. november 22.).
Ezek közé az XXL-méretű konspiracionisták közé tartozik Valéry Giscard d'Estaing volt francia köztársasági elnök is. Amikor amerikai hivatalos látogatásán megkérdezte vendéglátóját, Gerald Fordot, a Warren-bizottság egykori tagját, hogy vizsgálataikban mire jutottak, ezt a választ kapta: "Először arra a következtetésre jutottunk, hogy ez nem egy elszigetelt bűncselekmény, hanem valami szervezett dolog. Abban biztosak voltunk, hogy szervezett volt, de nem tudtuk felderíteni, hogy kik által." Az eddigi francia köztársasági elnökök sorában racionális gondolkodása miatt "technokrataként" elkönyvelt VGE a televízió nyilvánossága előtt nyilatkozva mindehhez hozzátette: "Létezett tehát egy szervezet, amelyet valójában nem derítettek fel, amely gyűlölte Kennedy elnököt, vagy félt tőle, és ezért elhatározta, hogy megszabadul tőle. Ez a meggyőződésem" (RTL, 2013. november 21.).
Egy nappal Giscard d'Estaing szenzációs bejelentése után John Kerry amerikai külügyminiszter az amerikai köztévében ugyancsak elmondta, hogy komoly kétségei vannak a "magányos gyilkos" elmélettel kapcsolatban. Oswaldot szerinte irányították, hogy kik, azt nem tudja, de a CIA érintettségét kizárta (NBC, 2013. november 22.). Egyébként Kerry egy héttel korábban azt kérte, hogy nyissák meg a Kennedy-gyilkosság titkos archívumait. Ki tudja, talán olyan dokumentumok is lapulhatnak bennük, amelyek még a (magyar) történészeknek is újat mondanának. A konspiracionistákról nem is beszélve.
MD 2013. XII.4.-18.

Orosz gazdasági célpont: Szudán

A népes delegációból és a miniszterelnöki üzenetből is következik, a bányászatról tárgyalnak, de sokkal általánosabb gazdasági programot vizionálnak az oroszok Szudánban.
Szudánra talált Oroszország. Moszkvából népes küldöttség élén a természeti erőforrásokkal foglalkozó miniszter érkezett több napon át tartó, a nagyívű kapcsolatokat megalapozni hivatott tanácskozásra Kartúmba még a hét elején. Szergej Donszkoi és 61 kísérője – más tárcák, gazdasági intézmények, a köz- és magánszféra képviselői – a bányászatról, az egészségügy területén kialakítandó együttműködésről ír alá jegyzőkönyvet, de a gazdasági kapcsolatokat - az orosz kormányfő üzenete szerint - hamarosan tovább bővítik.

http://www.afromarket.hu/index.php/napi-gazdasag/879-orosz-gazdasagi-celpont-szudan

Kis (szomorú) magyar valóság! Kenyérgyár helyett kézilabdacsarnok

Siófok: Százmilliókból javuló siófoki létesítményhelyzet: itt kenyérgyárvég, ott új lelátó.
A kenyérgyár bontására van engedélyünk, erről egyeztünk meg az önkormányzattal is, áttervezésben, vagy más, költségnövelő változtatásban nem gondolkodunk – felelte kérdésünkre Fodor János, a siófoki kézilabdaklub ügyvezető igazgatója annak kapcsán, hogy a klub lehetőséget kapott rá: 800 millió forintnyi Tao-pénzt (támogatást a cégek társasági adójából – a szerző) összegyűjtve nemcsak kézilabda-meccsek, hanem más rendezvények lebonyolítására is alkalmas, ezer fős befogadóképességű sportcsarnokot építhet.
A siófoki képviselő-testület tavaszi döntésével kivették a védendő épületek sorából az 1955-ben épült, régóta üzemen kívüli kenyérgyárat, egyben a testület ekkor áldását adta arra is, hogy a kézilabdaklub elbontsa és sportcsarnokot, valamint parkolót létesítsen a helyén. Lemondtak ezzel arról a korábbi elképzelésről, hogy megépüljön ugyanott a 320 fok tudományos és kulturális központ.
Ahogyan akkor megírtuk, e döntés után Pártényi Gyula helyi építész kiadta a jelszót: mentsük meg a kenyérgyárat! „Hatvanhárom építész adott be annak idején tervet, több mint harmincmillió forinttal díjazták a legjobbakat a kiírók – emlékeztetett Pártényi a 320 fok három éve lezárult pályáztatására. – Valahány tervező egyetértett abban, hogy a kenyérgyár megtartandó érték. A jobbnál jobb pályamunkákat még kiállításra is vitték, ország-világ előtt felhívta rá Siófok a figyelmet, hogy van egy védett épület, amit meg akar tartani továbbfejlesztve. Ne bontsuk hát most el, amúgy is nagyon kevés a védendő épület a városban!”
Az építész azt javasolta: a tervezők készítsenek pályamunkákat arra, hogy miképpen lehetne az elképzelt funkciókat megvalósítani a kenyérgyár-épület felhasználásával. „A sportcsarnokon kívüli kiszolgáló létesítmények kialakíthatók lennének benne – vélte. – A bontás árából akár ki is jöhet az átalakítás”.
Fodor János válasza alapján azonban a kenyérgyár sorsa eldőlt. A kézilabdaklub amúgy ugyancsak Tao-forrásból idén nyárra építette fel munkacsarnokát 367 millió forintos beruházásban a városi sportcentrum mellé, ezzel együtt a siófoki képviselő-testület legutóbbi ülése elé is került egy kérelmük, ami a huszonöt évre használatba kapott sportcentrum korszerűsítésének a támogatását tartalmazta. Nettó 133 millió forintba kerül a felújítás, melynek keretében többek között öltözők is épülnek, s ehhez nyújt a város önerőként harmincmillió forintos támogatást.
Némileg nagyobb falat lesz a sportcsarnok és talán nem is a megépítése, hanem a nyolcszázmilliós Tao-támogatás összeszedése. Balázs Árpád siófoki polgármester ezzel kapcsolatban jegyezte meg a testületi ülésen: több helyi vállalkozást is felkért, hogy legyenek a kézilabdaklub segítségére társasági adójuk felajánlásával. A sportcsarnokkal – hangsúlyozta a polgármester a városnapon – a siófokiak régi álma valósulhat meg.
De Siófokon nem csak a kézilabda-létesítményhelyzet javul: az országos futballstadion-program keretében (tehát az állami költségvetésből és nem a cégek társasági adójából) a siófoki stadion felújítására-átépítésére is juthat jövőre hatszázmillió forint. Horváth Károly, a futballklub ügyvezetője, egyben az NB II-es csapat szakmai vezetője érdeklődésünkre azt mondta:  rövid időn belül megindulhat a tervezési folyamat, s az engedélyeztetés után néhány hónap múlva a kivitelezés is. – Az átalakítás a mérkőzéseinket nem zavarná, hiszen szakaszosan történne. Új lelátórész épülne a Fő utca felől, hat méterrel közelebb a pályához a mostanihoz képest és abban kapna helyet a VIP-helyiség, illetve az öltözők is. A nemrég elkészült balmazújvárosi stadion lelátója lehet a minta. Világításunk van, a játéktér a nyáron újult meg, már csak ez a fejlesztés hiányzik.
(sonline )

Családok százai indultak el a hajléktalanságba vezető lejtőn

A hajléktalanokra költött évi 18 milliárd forintnál már 2013-ban is 30 százalékkal többet áldoz az orbáni állam fociberuházásokra. Míg azonban a hajléktalan-ellátás stagnál, a foci-beruházásokra szánt közpénz 2014-ben több mint kétszeresére, 2015-ben pedig több mint a háromszorosára nő.
A kormányfő egy hajlékta...

A kormányfő egy hajléktalanszállón – Orbán Viktor facebookos rajongói oldalára feltöltött kép
Mindez a budapesti OSA Archívum gyorskonferenciáján hangzott el, ahol az előadók a két egymástól eléggé távol eső kérdéskört járták körbe. Tény, hogy az ország labdarúgó beruházásokra ebben az évben 24 milliárdot költ, miközben a hajléktalan-ellátás támogatása 18,2 milliárd forint. Jövőre 54,1-18,4 az arányszám. Rév István, az OSA vezetője köszöntőjében arról beszélt, hogy az előző kormány 2 milliárddal emelte a hajléktalan-ellátásra fordított összegeket, az Orbán-kormány 0,4 milliárddal költ többet.
Vecsei Miklós (Máltai Szeretetszolgálat) nem tartotta kevésnek a hajléktalan támogatásokat, de azt leszögezte, hogy addig nem építene stadionokat meg 4-es metrót, amíg nincsenek a településeken bölcsődék. Azt is elmondta, hogy az indulat prédája lett a fővárosi hajléktalanság, majd önkrittikusan hozzátette, kevés tapasztalat híján „elrontottuk” a hajléktalankérdés rendezését a rendszerváltás után. – Ágyakat toltunk be a szállásokra, és azt hittük, ez elég lesz – mondta Vecsei, és hozzátette, ma már látható, hogy a hajléktalanság nem egyenlő azzal, hogy valaki lakás és jövedelem nélkül az utcára kerül.
Több előadó foglalkozott a hajléktalanság előszobájának tartott lakáshelyzettel és a bérlakás-programok elégtelen voltával. Győri Péter (Budapesti Módszertani Szociális Központ) a szociális lakáshelyzet tarthatatlanságára hívta fel a figyelmet. 2012-13-ban 10-11 ezer új lakás az országban, ami 150 éves mélypont. Emellett 370 ezerről 480 ezerre nőtt a nem lakott lakások száma, ebben az adatban már a kivándorlás is tükröződik. Nagyon sok a félkomfortos lakás (310 ezer), és 300 ezer az egyszobás vagy a 39 négyzetméternél kisebb lakhely.
Az önkormányzati bérlakásállomány 3 százalékot tesz ki, és igen alacsony a magánbérlakások száma is (4 százalék). A tíz évvel ezelőtti helyzethez képest elnyomorodott hajléktalanok, akiknek jelenleg mindössze negyedük rendelkezik munkajövedelemmel, a bérleti kockázatok nem tudnak bejutni az üres lakásokba, mert a legszerényebb lakbért sem tudják megfizetni.
Sok család megindult a hajléktalanság irányába. A kilencven napot meghaladó közüzemi tartozás 413 háztartást érint, hiteltartozása 810 ezer háztartásnak van. Ha rosszabb lesz a helyzet, nem lesz elég a 11 ezer hajléktalan férőhely (a felmérések szerint 6 ezer ember él az ellátórendszeren kívül, fedél nélkül az utcán). Több előadó úgy vélte, a hajléktalanság inkább élethelyzet.A rendszerváltás óta kb. 100 ezer ember fordult meg a válságos élethelyzetben. Sokan vissza tudtak térni ideiglenesen a bizonytalan lakhatás körülményei közé, de aztán megint visszazuhantak.
A lakhatási szegénység visszatérő téma volt (Magyarországon a jövedelmek 46 százalékát felemészti a lakásfenntartás!). Hegedűs József (Városkutató Kft.) arról beszélt, hogy a magyar családok 25-35 százaléka bizonytalan helyzetben, lakása elvesztésének szélén áll, a lakáspolitikai beavatkozások növelték a társadalmi különbségeket, és hozzájárultak a hátrányos helyzetű csoportok elszigetelődéséhez. A politika a módosabbakat támogatja.
A végtörlesztés állami szinten 350 milliárd forintba került, s végül 170 ezren éltek vele. A lakásrendszer aránytalan, a bérlakás-szektor működésképtelen, a szociálisan rászoruló családok előtt bezárultak a kapuk.
A futballkapukkal nincs ennyi gond. Egyedi kormánydöntés alapján az általános tartalékból 6,9 milliárdból épül az FTC új stadionja, Felcsút is 2,19 milliárd állami pénzh jutott. A labdarúgásra 2015-ben több mint 77 milliárd forintot irányoz elő a költségvetés TAO-felajánlások nélkül). Arra, hogy két év múlva várhatóan mennyit fordít az ország a hajléktalanokra, nincs adat.
(
NOL)