2012. november 22., csütörtök

Az iskola végül eltanácsolta a nyomon követő igazolványt elutasító diákot

Egy texasi iskola többször is a figyelem középpontjába került, miután eltanácsolt egy diákot, aki nem volt hajlandó részt venni az iskola által bevezetett „diák lokációs programban”.
Miután az iskola nem tartotta tiszteletben Andrea Hernandez, másodikos gimnazista jogait, a család úgy döntött, hogy jogi segítséget kér.
Frissen kiadott nyilatkozatában a Hernandez családot képviselő Rutherford Intézet bejelentette, hogy előzetes felfüggesztő határozatot kérnek az iskolakerület ellen, hogy ne küldhessék el Andreát.
A „Smart ID” azaz „okos igazolvány” program keretében az iskolakerület mind a 4200 tanulója köteles egy RFID nyomon követő chipet tartalmazó igazolványt hordani. A tiltakozásra adott válaszként, az iskola felajánlotta, hogy Andrea kaphat egy chip nélküli igazolványt, amennyiben megígéri, hogy felhagy a program kritizálásával, sőt nyilvánosan kiáll mellette és támogatja.
Andrea nem fogadta el az ajánlatot. November 13-án a család megkapta az iskola hivatalos levelét, amelyben tudatják, hogy a most már hivatalosan is bevezetett programban való részvétel megtagadása miatt a diákot eltanácsolják az iskolából.
Az eset precedenst teremthet, hiszen ez azt jelenti, hogy egy diákot eltanácsolhatnak csupán azért, mert egy személyiségi jogokat sértő programban nem hajlandó részt venni.
„A program sérti vallásos meggyőződésemet, mivel szerintem ez a Fenevad Bélyege rendszer bevezetésének része, sérti személyes és állampolgári jogaimat,” mondta Andrea az iskolai program elleni tüntetésen.
Ahogy arról már többször szó esett, Andrea Hernandez és sok más keresztény úgy gondolja, hogy ezek az eszközök a Bibliából Fenevad Bélyegeként ismert rendszer előfutárai:
„Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek; és hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma. Itt van a bölcsesség. Akinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.” (Jelenések könyve 13:16-18)
„Ezzel azt tanítják a gyerekeknek, hogy egy abszolút megfigyelt államban élnek, ahol büntetés jár az ellenszegülőknek,” nyilatkozta John Whitehead, alkotmányjogász, a Rutherford Intézet alapítója. „Valahol az iskola köteles lenne elfogadható indokot adni, hogy miért teszi ezt.”
Az iskolakerület „diák lokációs projektjének” weboldalán az áll, hogy a „Northside iskolakerület a rádiófrekvenciás azonosító technológia kihasználásával kívánja biztonságosabbá tenni az iskolákat, mivel így mindig tudják, hogy hol tartózkodnak a diákok iskolaidőben, növelhetik bevételüket és ugyanakkor egy általános célú „okos” azonosítóval is felszerelik a diákokat.” Bár a bevezetés 500.000 dollárba kerül, az iskolakerület 1,7 millió dollár extra állami támogatásra számíthat a hiányzások visszaszorítása miatt.
A weboldal azt is megerősíti, hogy az okos diákigazolvány csak egy a sok eszköz közül, amit az iskola által alkalmazott megfigyelési hálózat használ. A szülőknek írt hivatalos levélben közölték, hogy az új diákigazolványok mellett, a kerület digitális kamerákkal szerelte fel valamennyi általános és középiskoláját, valamint iskolabuszát. John Whitehead azt is elárulta, hogy a mai napig 290 kamera került telepítésre.
A „diák lokációs programot” a San Antonio Northside független iskolakerült 112 iskolájára akarják kiterjeszteni.
Fontos megérteni, hogy a diákok jogai nem kerülhetnek felfüggesztésre csupán azáltal, hogy belépnek egy iskolaépületbe. Ez az orwelli hatalomátvétel aggasztó tendencia és egyik legfontosabb célja a társadalom legfiatalabb tagjainak agymosása, hogy ellenállás nélkül elfogadják a kormány lépéseit és azt a tényt, hogy a hatalom beleszólhat, sőt irányíthatja az életüket.
„Minden önkényuralom az iskolákból indul. Minden diktátor, minden rendszerváltó, először az iskolákban vezette be diktatúráját,” mondta Whitehead. „A következmények igen baljósak: azok számára, akik ilyen környezetben nőnek fel teljesen normálisnak tűnnek az ilyen módszerek. A társadalomtól feltétel nélküli szolgálatkészséget, teljes elfogadást követelő hatalom van kialakulóban.”
Forrás: Infowars.com
http://idokjelei.hu/2012/11/az-iskola-vegul-eltanacsolta-a-nyomon-koveto-igazolvanyt-elutasito-diakot/



Most már a kirakati babák is figyelnek

Aki azt gondolta, hogy már nem tudnak újat kitalálni a társadalom megfigyelésére, érdekesnek fogja találni a kiskereskedelmi kémipar legújabb fejlesztését. Egy olasz próbababa gyártó és fejlesztő cég olyan kirakati babákat állított elő, amelyek egyik szeme mögött arcfelismerő kamera van elhelyezve, így képesek kémkedni a vásárlók után, felveszik a hallótávolságon belüli párbeszédeket és már számos áruházban üzembe helyezték őket.
Az EyeSee névre „hallgató” próbababát az olasz Almax cég fejlesztette ki, a bűnözők, arcfelismerésen alapuló azonosítására reptereken használt technológia alkalmazásával. A kamera emellett képes megállapítani az emberek faját, korát és nemét, majd a rögzített információkat továbbítja a központi adatbázisba. A kamera a baba szemében helyezkedik el.
A cég egyelőre nem volt hajlandó elárulni mely kiskereskedelmi bolthálózatok vettek az új kirakati babákból, de megerősítette, hogy három Európai országban valamint az Egyesült Államokban már használatba állították őket. Max Catanese, a cég elnök-vezérigazgatója hozzátette, hogy öt vezető, luxuscikkeket árusító cég több tucat babát állított már „munkába” és ennél is többre adtak le új rendelést.
A cég a technológia továbbfejlesztésén is dolgozik, hogy az 5000 dolláros babák a boltban sétáló vásárlók párbeszédeit is képesek legyenek lehallgatni.
A megfigyelő eszközöket elvileg arra használják, hogy összeállítsák az egyes boltokat preferáló vásárlók profilját, illetve megismerjék vásárlási szokásaikat, a vásárlások leggyakoribb időpontját, valamint, hogy milyen termékeket néznek meg leginkább. Az adatvédelmi aktivisták szerint ugyanakkor ez az új technológia azt bizonyítja, hogy már a kereskedelmi szektor is orwelli módszerekhez nyúl a haszon növelése érdekében.
„Szerintem próbababákba rejteni egy kémkamerát hátborzongató ötlet. Egy boltnak kémtechnológiát alkalmazni azért, hogy személyre szabott szolgáltatást nyújtson eltúlzott lépés,” mondta Emma Carr, a Big Brother Watch polgárjogi kampányszervezet helyettes vezetője.
„Az a tény, hogy a kamerák rejtettek, arra enged következtetni, hogy a boltok úgy gondolják, sok vásárló ellenezné az ilyen jellegű megfigyelést, ha tudna róla,” tette hozzá.
Christopher Mesnooh, ügyvéd, pedig arra mutatott rá, hogy mivel a vásárlókat semmi sem figyelmezteti arra, hogy kamerával veszik őket, a tevékenység az adatvédelmi jogszabályokba ütközhet.
„Amikor az ember belép a Facebook oldalára, a regisztrációs folyamat során láthatja (illetve utána nézhet), hogy milyen jellegű információkat fognak gyűjteni róla és ezt mire fogják felhasználni,” nyilatkozta Mesnooh a Bloomberg csatornának.  „Amikor az ember belép egy boltba, hol a választás?”
Mi jöhet még? Vajon a következő lépésben a DARPA mozgásra is képes próbababákat állít elő, akik a biztonsági őr helyett elkapják a bolti tolvajokat?
Mára sok áruház a durva kémtechnológiák elsőszámú felhasználójává vált, az RFID ruhacímkéktől, az emberi testet ruha nélkül megjelenítő, a méretválasztásban segítő szkennereken keresztül, az egészségre káros rádióhullámokig, az ilyen eszközök egész listáját alkalmazzák.
Néhány hónapja írtunk például a Redpepper cég által kifejlesztett Facebook alkalmazásról, ami a boltokba felszerelt arcfelismerő kamerák segítségével küld személyre szabott ajánlatokat a regisztrált felhasználóknak a Facebook oldalán keresztül.
Bár a kémbabákat kifejlesztő cég azt mondja, a babák „vakok”, tehát nem állapítják meg a vásárlók személyazonosságát, tudjuk, hogy ugyanezt a technológiát a repülőtereken pontosan erre a célra alkalmazzák. Vajon mennyi időnek kell eltelni ahhoz, hogy a Különvélemény című filmben látottakhoz hasonló rémálomba illő világ valósággá váljon?
Forrás: Infowars.com
http://idokjelei.hu/2012/11/most-mar-a-kirakati-babak-is-figyelnek/

Kásler Árpád és Falus Zsolt: Pörben az Állammal

Nem marad más választás mint ölre menni az állammal. Azzal az állammal amely eltávolodott a néptől, amely az országot alkotja.
Az állam feladata a közjó szolgálata és ennek megvalósításakor a mérleg szerepét kell betöltenie, amikor egyes csoportok érdekeit védve az erkölcs és az igazságosság talaján a közjóra törekszik.
Ha az állam nem a közjóra törekszik, akkor annak egyik oka az lehet, hogy azt államot – amely egyébként egy  földrajzi terület felett rendelkező legfőbb hatalommal bíró politikai egyesülés és a fizikai erő legitim használatának monopóliumával rendelkezik – olyan csoport kerítette hatalmába, vagy olyan politikusok „működtetik” akik a közérdeket alárendelik bizonyos csoportok magánérdekének.
Lássuk, Kornis Gyula (1885-1958) kultúrpolitikus, az MTA elnöke miként jellemezte az ideális politikust.
„A jelentős államférfi nem tucatember, hanem sajátos, határozottan kibélyegzett egyéniség.” Aki hivatástudattal, az akarat soha nem ernyedő energiájával, érzékeny felelősségtudattal és valóságérzéssel van felvértezve.
Beszélhetünk-e a jelenlegi politikusok érzékeny felelősségtudatáról és valóságérzéséről, akkor amikor szemet hunynak az ország jelentős részének beáldozása felett. Teszik ezt oly gátlástalanul, hogy nemzeti érdekként tüntetik fel. Tehát a nemzeti érdek a nemzet tagjainak beáldozását kívánja meg. Ennek a beáldozásnak haszonélvezője a Magyar Állam, a Magyar Nemzeti Bankon keresztül, amely sem nem nemzeti sem nem magyar, mert ha az lenne akkor tiltakozna és nem falazna az óriási gazság láttán.
Az MNB devizatartaléka a válság kirobbanása óta több ezer milliárd forinttal nőtt meg, ami a kisemmizett „devizaadósok” árfolyamnövekményének befizetéseiből tevődik össze. Akkor, amikor a magyar állampolgárok bíztak a bankrendszerben, az államban és az állami felügyeleti szervekben, tulajdonképpen a tőrbecsalóikban bíztak, akik luxuspáholyból szeretnék végignézni az egyszerű ember haláltusáját.
A PSZÁF közel tízmilliárdos költségvetését nem az államtól, hanem a kereskedelmi bankoktól kapja, miközben az MNB ellenőrizheti a PSZÁF-ét és a PSZÁF az MNB-ot. Az eredmény: devizahitelezés magyarosan. Vagyis egy olyan ügylet széleskörű terítése, amelyben a befektetés tárgya, szándékosan el lett bújtatva egy kölcsönszerződés mögé a szerződő adós elől.
Ezt lényegében nagyon könnyen kivitelezhették, mert az átlagember sem képesítéssel, sem pedig ilyen fokú pénzügyi ismeretekkel, pontosabban pénzügyi világban használatos „trükkökkel” nem találkozott, de bízott abban az államban, amelynek az igazságosság talaján a közjóra kellene törekednie és a nyerészkedő bankároktól, a fehérgalléros bűnözőktől, mint az erőszak monopóliumával rendelkező hatalomnak, kötelessége lett volna megvédenie. Ellenkezőleg történt. Maga az állam vált érdekeltté az igazság elrejtésében. Súlyos és terhelő szavak ezek, amelyeknek tisztázása nemzetközi bíróság feladatává vált.
Kelt: Gyulán, 2012.11.19-én
http://kaslerarpad.hu/?p=1931#more-1931

Megerősítik a vatikáni öltözködési szabályokat

Megtiltja a világi viselet hordását klerikusok és szerzetesek számára a Vatikánban a hivatali időben és a hivatalos eseményeken egy belső jegyzék, amelyet Tarcisio Bertone államtitkár írt alá a pápa nevében.
II. János Pál 1982-ben szabályozta a klerikusi viseletet Róma vikáriusának, Ugo Polettinek írt szeptember 8-i levelében – a vatikáni államtitkárság most erre a szabályozásra emlékezteti a Vatikán munkatársait. A jegyzék október 15-i dátummal született, még a püspöki szinódus alatt, és ugyan a Vatikánban dolgozókra vonatkozik, mégis „bátorítás” szeretne lenni azoknak is, akik Rómába látogatnak, illetve minden egyházmegye számára is. A hírt többek közt a CNA és az ACI Prensa is közölte Sandro Magister blogjára hivatkozva.
II. János Pál (és most az államtitkárság) rendelkezése szerint a szerzeteseknek mindig és minden évszakban kötelező a szerzetesi ruhájuk, habitusuk viselete (külön a női rendekre nem tér ki a feljegyzés). Bíborosok és püspökök számára hivatali időben kötelező a reverenda, a papok és „monsignorék” (püspökök, érsekek, bíborosok, stb) számára pedig a reverenda vagy klerikusi viselet. A Római Kúria hivatalos ülésein, találkozóin, illetve a pápa részvételével zajló ünnepségeken pedig kötelező az „abito piano” (Piusz-viselet) avagy a galléros reverenda a papok számára; a lila vagy piros szegélyű reverenda a püspökök, bíborosok számára és a reverenda lila vagy piros szegéllyel, gallérral (pellegrina) a püspökök és bíborosok számára.
A rendelkezés Sandro Magister blogján olvasható több nyelven (angol, francia, olasz, spanyol). A rendelkezés célja, hogy erősítse a papi indetitást és hogy a papok, szerzetesek még inkább jel lehessenek a világ számára. Angrea Tornielli, a La Stampa Vatikánnal és az Egyházzal foglalkozó szakértője szerint a jegyzék üzenet a világegyháznak is.
Magyar Kurír

Szent Bernát: Az új lovasság dicsérete

Prológus
Hugh-nak, Krisztus lovagjának és Krisztus hadserege vezetőjének Bernard, a - csak névleg - Clairvaus-i apát, azt kívánja, hogy a jó harcot megharcolhassa.
Ha nem tévedek, Kedves Hugh-om, nem egyszer vagy kétszer, de háromszor is kértél, hogy írjak néhány buzdító szót neked és bajtársaidnak. Azt mondod, hogy ha fegyvert ragadnom nem is szabad, legalább tollam fordítsam a zsarnok ellenség ellen, és ez az inkább morális, mint anyagi támogatás nem kis segítségedre lesz. Már egy ideje kétségek között hagytalak, de nem azért mintha mellőzném kérésedet, hanem inkább attól való félelmemben, hogy könnyedséggel és elhamarkodottsággal fognak vádolni, ha nem tudok a feladatnak megfelelni, amelyet egy avatottabb kéz jobban el tudna végezni, és amely így miattam éppúgy feladat maradhat, csak még nehezebben megoldható.
Egy jó idei céltalan várakozás után mégis inkább nekifogtam, nehogy képességeim hiánya hajlandóságom hiányának tűnjék. Hogy milyen eredménnyel, annak megítélése az olvasóra marad. Ha lesz, aki nem találja kielégítőnek vagy elfogadhatónak munkámat, akkor is elégedett leszek, mert minden tőlem telhetőt megtettem.
Első fejezet
Buzdító szó a templárius lovagokhoz
Úgy tűnik, új lovagság jelent meg nemrégiben a földön, és annak is pontosan azon a részén, amelyre a Kelet test szerint alászállott a magasságból. Ahogy akkor a sötétség hercegeit hatalmas karjának erejével megzavarta, úgy törli el most annak követőit, a hamis hit gyermekeit, és szétszórja azokat az erejét bírók keze által. Még ma is végzi megváltó művét, és felemeli újra a megváltás kürtjét szolgájának, Dávidnak házában.
Igen, új fajta lovagság ez, letűnt időknek ismeretlen. Két irányban folytat háborút szüntelenül: mind a hús és vér ellen, mind a levegőégben lakozó gonosz egy szellemi hadserege ellen. Amikor valaki úgy áll ellen erősen a test szerinti ellenségnek, hogy közben egyedül a testi erőre támaszkodik, azt nem tartanám említésre méltónak, lévén ez elég hétköznapi eset. És amikor a bűn és a démonok ellen folytatott háború szellemi erőket mozgósít bármily dicséretes is -, az sem jelentős, hiszen tele a világ szerzetesekkel. De amikor azt látjuk, hogy egy férfi mindkét fegyverrel erősen felövezve magát nemesen készül a harcra, ki ne tartaná azt csodálatra méltónak, annál is inkább, mivel ez eleddig ismeretlen volt? Lelkét a hit fegyvere védi, mint ahogy testét a páncél; félelmet nem ismerő lovag, minden oldalról biztosított. Dupla fegyverzettel vértezett, sem férfit, sem fegyvert nem fél. Nem féli a halált sem - nem: vágyja azt. Miért félne az élettől, és miért félne a haláltól, amikor az élet neki Krisztus, és a halál nyereség? Boldogan és hűséggel áll Krisztus oldalán, de szívesebben olvadna Krisztusba és lenne Vele, hisz az sokkalta jobb dolog.
Törjetek hát előre bizalommal, ti lovagok, és rendíthetetlen szívvel szorítsátok vissza Krisztus keresztjének ellenségeit. Emlékezzetek, hogy sem a halál, sem az élet nem választhat el benneteket Isten szerelmétől, amely Jézus Krisztusban van; ismételjétek minden veszedelemben:" Akár élünk, akár halunk, az Úré vagyunk!". Mekkora dicsőség ily csatából visszatérni! Mily áldott mártírhalált halni ott. Örvendjetek bátor harcosok, ha éltek és győzedelmeskedtek az Úrban, de legyetek még büszkébbek és nagyobb legyen az örömetek, ha meghaltok, és Uratokhoz csatlakoztok. Mert az élet gyümölcsökkel teli és a győzelem dicsőséges, de a megszentelt halál bármelyiknél fontosabb. Ha áldottak, akik az Úrban halnak meg, mennyivel inkább áldottak azok, akik az Úrért halnak meg!
Bizonyos, hogy értékes az Úr szemében szentjeinek halála, érje őket az akár csatában, akár betegágyban; de csatában elesni értékesebb, hiszen dicsőbb. Mily biztos az élet, ha a lelkiismeret makulátlan. Mily biztos az élet a halált félelem nélkül fogadónak, és még inkább annak, aki vágyik rá és tisztelettel öleli magához. Mily szent és mily sérthetetlen e lovagság, mennyire nem ér fel hozzá az a kettős kockázat, amelyet azok vállalnak, akik nem Krisztusért harcolnak. Ó világi harcos, félned kell, amikor előre törsz, félned, nehogy ellenséged halála a te szellemed halálát jelentse, vagy hogy talán tested és lelked egyaránt kardja hegyére kerül.
Valóban, a veszély vagy a győzelem a keresztény szívének indíttatásától s nem a hadi szerencsétől függ. Ha jó célért harcol, harca nem lehet gonosz, és hasonlóképpen nem tekinthető az eredmény jónak, ha az indíttatás gonosz, a szándék kifordult. Ha esetleg meghalsz, miközben csak az ölésen jár az eszed, akkor gyilkosként halsz meg. Ha sikerrel jársz, és esetleg ölsz, mert győzni akarsz, akkor gyilkosként élsz. Nem jó gyilkosnak lenni, sem élőnek, sem holtnak, sem győzedelmesnek, sem legyőzöttnek. Micsoda szomorú győzelem - legyőzni valakit úgy, hogy bűnre adod magad, és hiú dicsőségbe merülni bukásán, amikor a harag és büszkeség elragadta jobbik részedet!
De mi van azokkal, akiket nem a bosszúállás tüze, és nem is a büszkeség hajt, hanem csak önvédelem? Még az ilyen győzelmet sem nevezném jónak, hiszen a test halála még mindig sokkal kisebb rossz, mint a szellem halála. Nem szükséges a test halálával a léleknek is meghalnia. Nem, a vétkező lélek, az hal meg.

Második fejezet
A világi lovagságról
Hova vezet akkor, milyen gyümölcsöt hoz a világi lovagság, vagy gazemberség - hiszen inkább ez a név illene rá? Mi mást, mint a győztes halálos bűnét és a legyőzött örök halálát? Hadd éljek az Apostol szavaival, és hadd buzdítsam azt, aki vet, hogy reménnyel vessen, és aki arat, hogy termés reményében tegye.
Mi hát, ó lovagok, ez a hatalmas tévedés és elviselhetetlen késztetés, amely arra sarkall, hogy ily pompában és erőfeszítéssel harcoljatok csak azért, hogy végül bűnbe essetek és meghaljatok? Selyemmel feditek lovaitokat, és nem tudom miféle rongyokkal ékesítitek fegyvereiteket; festitek pajzsotokat és nyergeteket; a zablát és sarkantyúkat arannyal, ezüsttel és drágakövekkel díszítitek, és így felcicomázva félelmetes haraggal és félelmet nem ismerő balgasággal rohantok vesztetekbe. Nem inkább női cicoma ez, mint harci öltözet? Azt gondoljátok, hogy ellenségteket lefegyverzi az arany, kardja megkíméli ékszereiteket és nem hatol át a selymen?
Ahogy ti is bizonyára gyakran tapasztaltátok, egy harcosnak különösen három dologra van szüksége: erejével, ésszel és figyelemmel kell felöveznie önmagát, kell, hogy szabadon tudjon mozogni, és gyorsan tudjon kardot rántani. Miért lóg szemetekbe nőkhöz illő hajfürt, mely akadályoz a látásban? Miért burkolóztok hosszú és bő köntösökbe, melyeknek nagy és súlyos ujjai magukba temetik lágy és finom kezeiteket? Ráadásul minden fegyveretek ellenére lelkiismeretetek háborog, hiszen volt merszetek ilyen közönséges és ingatag talajon álló, veszélyes vállalkozásba kezdeni. Mi más lehet a gyökere a köztetek dúló háborúknak és vitáknak, mint oktalan haragkitörések, hiú dicsőségszomj, vagy világi javak után áhítozás. Biztos, hogy ilyen célokért nem érdemes sem ölni, sem meghalni.

Harmadik fejezet
Az új lovagságról
Ám Krisztus lovagjai nyugodtan vívhatják Uruk csatáit - nem félve bűntől, ha leszúrják az ellenséget, és haláluk sem jelent számukra veszélyt; hiszen halált szenvedni vagy Krisztusért halni nem bűn, hanem igen nagy dicsőség. Az első esetben Krisztusnak 'nyer', a másodikban magát Krisztust nyeri el. Az Úr szabadon elfogadja annak az ellenségnek a halálát, amelytől sérelmet szenvedett, ám még inkább szabadon adja magát elesett lovagja vigasztalására.
Krisztus lovagja bátran lesújthat és még bátrabban halhat, mert Krisztust szolgálja, amikor lesújt és akkor is amikor elesik. Nem is hiába forgatja kardját, mert Isten szolgája, akit a bűnösök megbüntetésére és a jók dicséretére fogadott. Ha megöl egy bűnöst, akkor nem embergyilkos, hanem hogy úgy mondjam a bűn gyilkosa. Nyilvánvaló, hogy ő a bűnösökre sújtó Krisztus "ostora", és helyénvaló, hogy a keresztények védelmezőjének tekintsük. Ha esetleg maga is elesik, tudjuk, hogy nem romlásba dőlt, hanem révbe ért. Ha halált oszt, az Krisztus nyeresége, ha halált szenved, az saját nyeresége. A keresztény megdicsőül a pogány halálával, mert Krisztus dicsőül meg; a keresztény halála pedig alkalmat nyújt a Királynak, hogy a lovag megjutalmazásával megmutassa kegyességét. Az egyik esetben az igaz örül, amikor látja, hogy igazság tétetett, a másik esetben pedig azt mondhatjuk, hogy az igaz elnyerte méltó jutalmát, mert valóban Isten a föld bírája.
Nem azt mondom, hogy akkor is meg kell ölni a pogányokat, amikor van más módja, hogy megakadályozzuk, hogy a hívőket zaklassák és megöljék, csak azt, hogy jobbnak tűnik megölni őket, minthogy a bűnösök pálcája függjön az igazak feje felett, és az igazakat rossz útra térítse.
Mit tegyünk hát? Ha a keresztény nem foghat kardot, akkor a Megváltó előhírnöke miért arra intette a katonákat, hogy legyenek elégedettek fizetségükkel, és nem tiltotta meg inkább, hogy ezt a hivatást válasszák? De, kérdem én, ha mindazok, akiket erre a hivatásra szánt az Isten, kardot foghatnak - mint hogy így áll a helyzet amennyiben nem magasabb hívásnak engednek -, vajon inkább tehetik ők ezt, mint azok, akiknek keze és szíve tartja Siont, erősségünk városát?
Így amikor az isteni törvény megsértőit sikerül kiűzni, az igazságot őrző nemzet biztonságba kerül. Bizonyos, hogy helyénvaló a háborúságot szerető nemzeteket porrá zúzni; akik nem hagynak nyugtot nekünk, azokat el kell különíteni a többiektől, és a bűn szolgáit ki kell ebrudalni az Úrnak városából. Abban serénykednek, hogy azt a mérhetetlen gazdagságot, amit a keresztények Jeruzsálemben felhalmoztak, elhordják, hogy megszentségtelenítsék ami szent, és Isten szentélyét, mint örökségüket, birtokba vegyék. Hadd hulljon a hűek mindkét kardja az ellenség fejére, hogy eltöröljön minden fent lévőt, ami Isten ismerete ellen amely a keresztény hit - emeli magasra magát, hogy ne mondhassák azok, akik nem zsidók: "Hol van az Istenük?"
Amint kiűzettek, vissza fog térni örökségébe és házába - abba a házba, amely haragra gerjesztette, ahogyan a Bibliában áll: "Nézd - mondja - házad elhagyottan maradt rád." A Prófétán keresztül panaszkodott: "Elhagytam házamat, feladtam az örökségemet" , és beteljesíti a másik jövendölést: " Az Úr kiváltotta embereit, és megszabadította őket. Eljönnek majd, és örvendeznek Sion hegyén, és örömünnepet ülnek az Úr jóságán."
Örvendj Jeruzsálem, és ismerd fel az időt, amikor látogatód érkezik! Legyetek boldogok, és adjatok hálát együtt Jeruzsálem kitaszítottjai, mert az Úr megvigasztalja övéit. Megszabadította Jeruzsálemet. Az Úr lemeztelenítette szent karját minden népek szeme láttára. Ó, Izrael szüze, elestél, és nem volt senki, ki felemelt volna. Kelj fel hát, és rázd le magadról a port, Ó szűz, Sion fogva tartott leánya. Azt mondom, kelj fel és állj magasra! Lásd a boldogságot, mely Istenedtől jő hozzád. Többé nem neveznek elhagyottnak, mint ahogy földedet sem fogják ezentúl vadonnak nevezni - mert az Úr örömét leli benned, és földed benépesül. Emeld fel tekintetedet, nézz körül, és láss; mindezt egybegyűjtik, és neked adják. Itt van a segítség, melyet a Szent Szülött küldött neked. Általuk beteljesedik az ősi ígéret: "Minden korok büszkeségévé teszlek, örömmé, mely nemzedékről nemzedékre öröklődik. A nemzetek tejét szívod majd, és nagyságuk keble táplál". És ismét : "Ahogy az anya vigasztalja gyermekeit, úgy foglak én is vigasztalni, és Jeruzsálemben vigasztalást találsz". Nem látjátok, hogy ez ősi szemtanúk mily gyakran megjövendölték az új lovagi hadsereget? Ahogy hallottuk, úgy látjuk is a Hadak Urának városában. Természetesen nem hagyhatjuk, hogy e szó szerinti beteljesedések elfedjék előlünk a szövegek szellemi jelentését, hiszen a megjövendöltek időbeli megjelenése ellenére nekünk az örök reményben kell élnünk. Ha nem így lenne, akkor a megfogható átvenné a megfoghatatlan helyét, az anyagi szegénység veszélyeztetné a szellemi gazdagságot, és a jelen vagyon előbbre való lenne a jövőbeli beteljesedésnél. Sőt, mi több, a földi város időbeli dicsősége nem homályosítja el égi párjának dicsőségét, hanem inkább felkészít arra, legalábbis addig, míg nem veszítjük szem elől, hogy az egyik a másik képe, és az égi az, amely a mi anyánk.

Negyedik fejezet
A templáriusok életviteléről
És most mintaképpen, vagy legalábbis azoknak a lovagoknak szégyenére, akik inkább az ördögnek, mint Istennek harcolnak, röviden felvázoljuk Krisztus lovagjainak erényes életét. Hadd lássuk, hogyan viselkednek otthon és csatában, hogyan jelennek meg nyilvánosság előtt, és milyen értelemben különbözik Isten lovagja a világi lovagtól.
Először is soha nem hiányzik a fegyelem, és nem vetik meg az engedelmességet. Az írás tanúsága szerint is elvész a fegyelmezetlen fiú; a lázadás olyan, mint a boszorkányság, az engedelmesség megtagadása pedig mint a bálványimádás. Ezért a lovagok elöljárójuk parancsára jönnek-mennek. Azt viselik, amit ad nekik, nem ragaszkodnak más viselethez, sem ahhoz, hogy más forrásból szerezzenek étket. Kerülnek minden felesleges ruházatot és különleges ételt, beérik azzal, ami szükséges. Feleség és gyermek nélkül, józan és vidám társaságban élnek testvérekként. Hogy az evangélium szerinti tökéletesedésük teljes legyen, egy családot alkotnak, saját vagyonuk nincs, és ügyelnek, hogy a béke kötelékében megtartsák a szellem egységét. Azt mondhatnánk, hogy egy a szívük-lelkük, olyannyira, hogy senki nem a maga feje után megy, hanem feljebbvalóját követi.
Soha nem ülnek tétlenül, kószálnak céltalanul, hanem azon ritka alkalmakkor, amikor nincsenek szolgálatban, azzal foglalatoskodnak, hogy viseltes fegyvereik és elszakadt ruháik megjavításával vagy egyszerűen rendrakással keressék meg kenyerüket. Ami a többi dolgot illeti, a rendfőnök utasítása illetve szükségleteik az irányadók.
Nem tesznek különbséget személyek között, a különbség érdem szerint, és nem a nemesi vér szerint mutatkozik meg. Megfontoltságban vetekednek, hordozzák egymás terheit, így töltve be Krisztus törvényét. Nem marad közöttük javítatlanul helytelenül elhangzott szó, meddő cselekedet, féktelen nevetés, még a legcsekélyebb suttogás, mormogás sem, amint az napvilágra kerül. Fogadalmat tesznek, hogy kerülik a kockajátékot és sakkot, megvetik a vadászatot, és nem találnak örömet a szokásos zsákmányszerzés nevetséges kegyetlenségében. Az udvari bolondokat, mágusokat, bárdokat, trubadúrokat és lovagi tornákat megvetik és elutasítják, mint hívságot, és balga tévedést. Hajukat az apostol szavaival egyezően - miszerint szégyenletes, ha egy férfi fürtöket növeszt - rövidre nyírják. Ritkán mosdanak, és soha sem fésülködnek; elégedettek poros és kócos megjelenésükkel, amely a nap és fegyverek nyomait viseli.
Amikor csatára készülnek, hittel vértezik fel lelküket és acéllal karjukat, semmint hogy arannyal ékesítenék magukat, hisz az ellenségben félelmet akarnak kelteni, és nem kapzsiságot. Erős és gyors, nem pedig pompás és szépen felékesített lovakat választanak; figyelmük a harcra irányul, mert győzni akarnak, és nem lovas bemutatóra gyülekeznek. Nem gondolnak a dicsőséggel, és inkább kívánnak rettenthetetlenek, mint szemet gyönyörködtetőek lenni. Ugyanakkor nem veszekedősek, hirtelenek, nem kapkodnak szükségtelenül, hanem józanul, okosan és biztosan állnak fel harci rendbe, amint az atyákról olvassuk. Az igaz izraelita a béke embere, még akkor is, amikor csatába megy.
Amint a csata sűrűjében találja magát, ez a lovag félre teszi korábbi lágyságát, mintha azt mondaná: "Ne gyűlöljem azokat, akik gyűlölnek Téged, Ó Uram; Ne undorodjam ellenségeidtől?" Ezek az emberek azonnal keményen lecsapnak az ellenségre, birkáknak tekintvén őket. Nem számít mekkora a túlerő, nem nézik, hogy vad barbárok, hogy félelmet keltő hordák. Nem saját erejükre támaszkodnak, hanem a Seregek Urába vetik bizodalmuk, mert Õ az, aki győzelemre vezeti őket. Nem feledik Makkabeus szavait:" Kis csapat is könnyen győzedelmeskedhet nagy sokaság felett. Az Egek Urának mindegy, hogy kevesek vagy sokak kezét irányítja - mert a harc kimenetele nem a nagy hadseregen múlik, a bátorság pedig az Ég ajándéka". Számos alkalommal megtörtént már, hogy egy ember ezret is hajszolt, és tízezret is menekülésre kényszerített.
Így hát csodálatos és kivételes módon szelídebbek a báránynál, és vadabbak az oroszlánnál. Nem tudom, mi lenne helyesebb, ha szerzeteseknek vagy ha katonáknak neveznénk őket; talán inkább az, ha mindkettőt felismernénk bennük. Valóban nem hiányzik belőlük a szerzetesi szelídség, sem a harci erő. Mi mást mondhatnánk, mint hogy csodálatos módon az Úr cselekedte ezt. Az Úr kiválasztott csapatai ezek, akiket a Föld sarkairól gyűjtött egybe; Izrael választottjai, akiket arra rendeltek, hogy jól és hűen őrizzék a sírt, bölcs Salamon nyughelyét. Minden férfi kezében kard, és kiválón képzett a harcra.

Ötödik fejezet
Jeruzsálem temploma
Főhadiszállásuk Jeruzsálem temploma, amely nem oly nagy, mint az ősi salamoni mestermű, de nem is kevésbé dicső. Az első templom minden nagysága romlandó aranyban, ezüstben, csiszolt kövekben és értékes fákban nyugodott, míg mai párjának teljes szépsége és díszítésének kecses bája lakóinak vallásos buzgalma és fegyelmezett magaviselete. Az előbbiben az ember a színpaletta gyönyörű színeit szemlélheti, míg az utóbbiban az erényeket és jó cselekedeteket tisztelheti. Mert Isten házának illő díszítése a szentség, ahol ragyogó erények és nem szemkápráztató márvány gyönyörködtetnek, és inkább a tiszta szívek, mint a díszes burkolat ragadnak meg.
Természetesen ennek a templomnak is díszes a homlokzata, de inkább fegyverek, mint ékkövek díszítik, az ősi koronák helyett pedig pajzsok lógnak a falakról. A gyertyatartók, füstölők és vizeskancsók helyén nyergek, zablák és lándzsák állanak. Ezek a jelek világosan mutatják, hogy lovagjainkat ugyanaz a tűz hevíti Isten Házáért, mint amely egykor Vezérüket tüzelte, midőn fegyvert ragadott szent kezébe - bár nem kardot, hanem ostort. Zsinegből készítette el, majd belépett a templomba, és mert a legkevésbé sem találta illőnek, hogy ekkora nyüzsgés szennyezze az ima házát, kiűzte a kereskedőket, szétszórta a pénzváltók érméit, és felforgatta a galambárusok székeit.
Megindulva ezért Királyuk példáján, az odaadó katonák úgy gondolják, hogy még sokkal szégyenletesebb és határtalanul elviselhetetlenebb, hogy egy szent helyet pogányok jelenléte szennyezzen, minthogy kereskedők népesítsék be. Lovaikkal és fegyvereikkel szállást vesznek a szent házban, megtisztítják azt és más szent helyeket minden nem keresztény szennytől, és kiűzik a zsarnok hordát, majd éjjel-nappal kegyes cselekedetekkel és hasznos munkával foglalják el magukat. Különösen lelkes és őszinte tisztelettel illetik Isten templomát: odaadó szolgálatukkal az igaz testvéri szeretet béke adományait, elkötelezett engedelmességet és szabadon vállalt szegénységet ajánlanak fel, és nem állatok húsát, mint az ősi rítusokban.
Ezek a jeruzsálemi események megmozgatták a világot. A szigetek hallgatóznak, messzi vidékek lakói hegyezik füleiket. Gyülekeznek Keletről és Nyugatról: mint áradó folyam hoznak dicsőséget a nemzeteknek, és mint rohanó folyó megörvendeztetik Istennek városát. Mi lehetne gyümölcsözőbb és kellemesebb, mint látni, hogy ekkora sokaság siet a kevesek segítségére? Mi más, mint az a kettős öröm, hogy látjuk ezeknek a korábban kegyetlen gazembereknek, szentségtörő tolvajoknak, gyilkosoknak, esküszegőknek és házasságtörőknek pálfordulását. Kettős öröm és kettős haszon, hiszen földijeik éppoly boldogok, hogy megszabadulnak tőlük, mint bajtársaik, hogy soraikba fogadhatják őket. Mindkét fél nyert a cserén, mert az utóbbi erejében növekedett, az előbbi pedig végre békének örvendhet. Így Egyiptom megtérésüknek és eltávozásuknak örvend, míg Sion hegye és Juda lánya örül, hogy új védelmezője akadt. Az előbbi örül, hogy kikerült kezeik közül, míg az utóbbinak minden oka megvan, hogy ugyanezen kezek által várjon szabadulást. Az előbbi boldogan látja, hogy kegyetlen rablói eltávoznak, míg az utóbbi boldogan üdvözli hűséges védelmezőit - az egyik tehát az egyetértés által erősödik, a másiknak pedig előnye származik távozásukból.
Krisztus így vesz elégtételt ellenségeitől: hatalommal és dicsőségesen az ő eszközeikkel győzedelmeskedik felettük. Hisz egyaránt illő és örvendetes, hogy azok akik oly soká harcoltak ellene, végül érte harcoljanak. Így hát ellenségei közül toborozza katonáit, mint ahogy egykor Sault, üldözőjét Pállá, prédikátorává tette. Ezért nem csodálkozom - ahogy Megváltónk is mondta -, hogy a mennyei seregek jobban örülnek egy bűnös megtérésének, mint sok igaz erényeinek. Természetesen ennyi bűnös és bűnösen cselekvő megtérése épp olyan sok jót fog tenni, mint amennyi kárt korábbi bűneik tettek.
Örvendj hát szent város, melyet a Leghatalmasabb szentelt fel tabernákulumának, hogy egy ilyen nemzedék megmeneküljön benned és általad! Örvendj, hatalmas Király városa, oly sok örvendetes és még nem hallott csodának forrása! Örvendj nemzetek úrhölgye és tartományok királynője, pátriárkák öröksége, az apostolok és próféták anyja, keresztények dicsősége és hit forrása! Ha Isten megengedte, hogy oly sokszor bevegyenek, az csak azért volt, hogy alkalmat adjon a bátraknak, hogy vitézségüket megmutathassák és a halhatatlanság útjára lépjenek.
Örvendj igére földje, ősi lakóidnak tej és méz forrása, most az egész földnek gyógyító kegyelem és éltető táplálék lettél. Igen, azt mondom, hogy olyan jó és kiváló talaj vagy, amely gyümölcsöző mélységeibe fogadta a mennyei magot az örök Atya szívéből. A mártírok mily bőséges aratását termelted mennyei magodból! Termékeny talajod egy pillanatig sem szűnt meg tündöklő példáját adni a keresztény erénynek - van amelyik harmincszoros, van amelyik hatvanszoros, van amelyik százszoros gyümölcsöt hozott. Ezért akik látnak Téged, boldogan telnek el kedvességed hatalmas bőségével, és mérhetetlen adakozókedved jól tartja őket. Ahová mennek, nagy jóságod hírét terjesztik, eljuttatják dicsőséged ragyogását azokhoz, akik még soha sem látták, és még a föld sarkain is hirdetik csodáidat.
Fordította: Parragh Mónika
(holloszarny.hu)

Beszámoló egy ígéretes kimenetelű tárgyalásról…

„Ma (2012. 11. 21-én) volt az MKB Bank és két közjegyző elleni tárgyalásom. A bank képviselője nagy mellénnyel a bírónőtől kérte a részítéletet, hogy mondja ki a kölcsön az deviza és így verjük le a cölöpöket és a közjegyzők elmehetnek haza.
A bírónő „kinevette”, mosolygott és közölte, hogy itt Ő ítélkezik és neki ne mondja meg senki, hogy mikor mit csináljon. Rész ítéletet nem fog hozni. Az ügyvéd folytatta, és elmagyarázta, hogy mi a deviza hitel. A bírónő szintén mosolygott. Az ügyvéd hivatkozott alsóbb szintű bíróságok ítéletére, akik kimondták, hogy a deviza alapú hitel az devizahitel. (Érted a különbséget: hitelről beszél és nem kölcsönről.) Arra is hivatkozott, hogy azért vezették be, mert a forint hitel magas kamata miatt ez kedvezőbb volt az embereknek és ennek örülni kellett volna nekik.
Közölte, hogy rövid lejáratú kölcsönökkel fedezik a nekem adott devizahitelre kifizetett forintot. Érted? De még én sem értem ezt!
Erre én közöltem a bírónővel, hogy a banki képviselő valami másról beszél, mert amit elmondott az nem ehhez az ügyhöz tartozik. A bírónő mosolygott. Felhívtam a figyelmet (utánad), hogy akkor beszéljünk a swappolásról és a számviteli törvényről, hogy a nyilvántartásba ki és mit vihet be érvényesen.
A bank képviselője hivatkozott arra a Ptk. 209. §-ra, amely kimondja a főkövetelést nem lehet tisztességtelennek tekinteni és támadni, ezen belül az árfolyamrést. A bíró közölte vele, hogy a főkövetelés az forint és annak nincs árfolyamrése, de ha netalán devizának tekintené, akkor sem része a főkövetelésnek az árfolyamrés, mert a főkövetelés része a kamat. A bank ügyvédje hivatkozott egy ítéletre, amelyben az Ítélőtábla kimondta az árfolyamréssel kapcsolatos döntését, hogy nem alkalmazhatja a bank. A bíró közölte vele, hogy ez a Kásler Árpád pere, de a Kúria még nem foglalt állást az ügyben.
A per másik részével, a személyi kölcsönnel azt állította, hogy a kérelem és a folyósítási értesítő együtt a szerződést adja ki és a folyósítási értesítőben benne van minden, amit a Hpt. 213. § ír elő. A bírónő megmutatta neki, hogy a folyósítási értesítőben az lett leírva a bank részéről, hogy elválaszthatatlan részét képezi a szerződésnek és megkérdezte, hogy hol van a szerződés, mert a Hpt. 210. § (2) bek. azt írja, hogy írásba kell foglalni és egy eredeti példányt az adósnak vissza kell adni. És azt is kérdezte tőle, hogy az adós hol írta alá a folyósítási értesítőt, hogy elfogadta.
Érdekes volt a tárgyalás, mert égtek az alperesi képviselők. Főleg a kj. ügyvédje, amikor a bizonyítás körében kértem, hogy kötelezze a kj.-t a szerződés kötéskori nap iktatókönyv másolat becsatolására, amelyből megállapítható, hogy mennyi okiratot készítettek oldalszámra és ezt képesek voltak-e felolvasni és elmagyarázni. Továbbá felhívtam a bírónő figyelmét, hogy kj. az okirat elején közölte, hogy az adósok okmányait leellenőrizte és beírta a szig., lakcímkártya számait. Erre becsatoltam azt a lakcímkártyát, amely a szerződéskötéskor már az új lakcímre volt kiállítva, bizonyítva, hogy nem ellenőrizte le az okmányokat, hanem a banki tervezetet foglalta okirati formátumba. Az ügyvédnek elfehéredett és vérben forogtak a szemei. A lényeg, hogy azt láttam, hogy bírónőt nem tudják befolyásolni.
A bírónő nagyon aranyos, fiatal kb 30 ha lehet és nagyon okos.
Üdv, Laci”
http://kaslerarpad.hu/?p=1948#more-1948

Böjte Csaba: Gondolatok a pénzről és a bankárokról

Böjte Csaba ferences testvérnek megosztotta gondolatait a bankárokról, a pénzről – hogy ez a téma ne legyen újabb gyűlölködés, megosztottság forrása.
Minap egy társasággal találkoztam, akik nagyon vehemensen szidták a bankárvilágot, mely ugye „nyakunkra hozta ezt a nagy gazdasági krízist”. Megkérdezték, hogy én mit is szólok ehhez a kérdéshez. Egy darabig hümmögtem, de aztán időt kértem és megígértem, hogy majd hozzá szólok ehhez a kérdéshez egy kis elmélkedés után.

Kezembe vettem a Szentírást, és arra próbáltam ráfigyelni, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus mit tanít a pénzzel, a bankvilággal kapcsolatosan. Néhány szentírási rész ötlött különösebben is a szemembe: Jézus a talentumát elásó embernek azt mondja, hogy: „Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!” (Mt 25.)
Ezek szerint a Mesternek nincs baja a bankárokkal, sem magával a pénzzel, sem az anyagi világgal. Végül is Isten teremtette az anyagi világot, még az aranyat is, mely bolygónkon is megtalálható, bár tudjuk ugyancsak Jézus Krisztustól, hogy: „Bizony, nagyon nehéz az Isten országába jutni azoknak, akik a vagyonban bíznak! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni Isten országába.” (Mk 10,17-30)

Jézus nem haragszik a pénzzel foglalkozó emberekre, még azokat sem kerüli, akik csalnak. Betegnek kell az orvos! Csodálatos a történet Zakeussal: „Ezután Jerikóba ért (Jézus) és áthaladt rajta. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kis termetű lévén, nem láthatta a sokaságtól. Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: ‘Zakeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.‘ Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: „Bűnös embernél szállt meg.” Zakeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.” Lk.19.1-8

Többször is elolvastam az egész részt, de Jézus nem kéri sehol ettől az embertől, hogy változtassa meg a munkahelyét, hagyjon fel a mesterségével. Egyszerűen csak annyit mond a megtért vámosnak: „Boldogság költözött ma ebbe a házba!”

Jézus maga is elfogadta a pénzt, sőt az apostolok missziós csapatának még pénztárosa is volt: „Mivel Júdás kezelte a pénzt, némelyek azt gondolták, hogy Jézus megbízta: ‘Vedd meg, amire az ünnepen szükségünk lesz.‘ Vagy hogy adjon valamit a szegényeknek.” (Jn 13.)

Krisztus nem azt akarja, hogy pusztítsuk el a bankárokat a bankjaikkal együtt, hanem azt szeretné, hogy ők is - akárcsak mindenki más -, az anyagi világot bátran használják, de ne legyenek annak rabjai. Isten nem azt akarja, hogy valakik ellen háborúzzunk, hanem csak azt, hogy a szeretet, a jóság útján járva szabadon kövessük Őt. A pénz csak eszköz, és ezt is akárcsak bármilyen más eszközt, lehet jóra is használni, de általa lehet hatalmas bukásba is sodródni.

Szent Ferenc szellemében én azt tartom, hogy a pénz az ördög ganaja, és éppen ezért, ha adnak nekem belőle, arra is használom, amire való: szépen elterítem a ‘földön‘. Igen elterítem, hogy egy-egy gyermek, vagy életet szolgáló intézmény jobban fejlődjön, haladjon, kibontakozzon. Úgy gondolom, hogy akkor van baj, ha elkezdjük gyűjtögetni, halmozni, és az általa képviselt hatalommal megpróbálunk visszaélni. Ha valaki a sílécen száguldva nagyot esik és összetöri magát, nem a síeléssel van baj, hanem azzal az emberrel, aki tudás, tapasztalat, óvatosság nélkül egy olyan sípályára merészkedett, hol magában és másokban kárt tett. Fontosnak látom ezeket a gondolatokat megosztani, hogy ne nyissunk új frontot a gyűlöletnek, a haragnak, és hogy egyes bankárok nyilvánvaló bűne miatt ne ítéljük el a pénzvilág minden szereplőjét.

Kisebb testvéri szeretettel,
Csaba testvér
A káromkodás gonosz, mert a káromkodó hiába veszi fel Isten nevét. A zúgolódás ugyanígy gonosz, mert a zúgolódó hiába veszi Isten ígéreteit.