2013. április 3., szerda

Hogyan jutottunk idáig?

Amikor az átlagember fölteszi ezt a kérdést és válaszokat keres a romló gazdasági állapotokra és az egyre élhetetlenebbé váló 89'-es kapitalista politikai rendszer anomáliáira, nehéz egyértelmű diagnózisokat felállítania. Ha a problémák gyökerét csupán a belpolitikai térfélen keresnénk, nem értenénk meg azokat a világpolitikai összefüggéseket, amelyek meghatározták és jelenleg is meghatározzák hazánk sorsát és mozgásterét a nagy geopolitikai játszótéren.
Részlet egy internetes bejegyzésből:
Volt egy korszak, amit ma oly sokan átkoznak, amikor a faluban volt munka, nem csak a csókosoknak a narancsbárók földjén, hanem mindenkinek. Akkor apánk és anyánk hajnalban kelt, mert várta őket a tsz vagy a gyár a városban. Amit megkerestek, az nem csak arra volt elég, hogy lassan éhen dögöljenek, hanem neveltek minket tisztességgel, házat építettek és boldogultak. Lehet, hogy csak zsigulit vagy trabantot tudtak venni, de azzal legalább kirándulni, sőt nyaralni jártunk. Ma ha van is autó, egy havi fizetés rámegy a tankolásra, az adókra. Nyaralásról a mi gyerekünk szinte azt sem tudja micsoda, irigykedve nézi a mi gyerekkori képeinket és kérdezi, hogy hol jártunk, ők miért nem juthatnak el oda és mi összeszorult gyomorral beszélünk nekik a hitelekről, a munkanélküliségről, arról, hogy egyszer talán jobb lesz. Aztán lassan felnőnek úgy, hogy a felét sem kapják meg annak, amit mi kaptunk és mi csak szégyellni tudjuk magunkat amiatt, hogy nem tudtunk nekik olyan gyermekkort biztosítani, amiben nekünk részünk lehetett. Mi történt? Elrontottunk valamit? Mi vagyunk a hibásak? Sorra tesszük fel magunknak a kérdéseket, de választ nem kapunk. Csak azt látjuk, hogy ez az ország egy szörnyű zsákutcában van és legrútabb helyzetben a magyar falu van, ahol semmi, de semmi kiút nincs a reménytelenségből. Aki tudott elmenekült, aki maradt lassú pusztulásra van ítélve. Van kiút?
Magyarországot elárulták és kirabolták
Ha röviden kívánjuk összefoglalni az elmúlt 23 év krónikáját, akkor minden bizonnyal ez a tömör és sommás kijelentés kifejezi a lényeget. A 89'-es modellváltás és az eltelt több mint két évtized nagyobb kárt okozott, mint a korábbi háborúk, és nem csak anyagi, gazdasági értelemben, hanem morális és szellemi vonatkozásban egyaránt, az emberi veszteségről már nem is beszélve.
Ma még felmérni is nehéz az okozott pusztítás mértékét, pedig sem hagyományos értelemben vett háború, sem fegyveres belső konfliktus, de még olyan mérvű természeti katasztrófa (például a Japánt ért katasztrófa) sem történt, ami ezt az állapotot indokolttá tenné. A belső árulás és a hazai atlantisták aknamunkája, melynek során kiszolgáltatták az országot a nyugati imperialistáknak nem történhetett volna meg a gorbacsovi árulás nélkül (a nyugati szabadkőművesség azóta is dicsérgeti Gorbacsovot), melynek során a szovjet államvezetésben teret nyert atlantista lobbi átengedte Rothschildéknak az egész közép-kelet-európai térséget.
Rothschildék kifutófiúja és ügyintézője Soros György, és a CIA készítette elő a magyarországi 'demokratikus ellenzéket' a politikai vezetőszerepre, így a jelenlegi kormánypárt vezető káderei is a nyolcvanas években általuk kerültek kiválogatásra. Az első, immár több párt létrehozásával lebonyolított választás előtt Soros György szervezte meg (hazai - szándékosan nem magyart írunk - részről a néhai szdsz-es Tardos Márton, a Kékszalag bizottság oszlopos tagja koordinálta) azt a londoni találkozót, amelynek során a kormányalakításra esélyes új pártok gazdasági szakértői találkoztak a Warburg és Rothschild bankházak képviselőivel. Ezen a találkozón tudomására hozták hazánk leendő politikai vezetőinek (tehát az összes győzelemre esélyes euroatlanti alapállású politikai pártnak), hogy az államadósság elengedésének kérdését nem tehetik sem választási, sem későbbi gazdasági programjuk részévé. Továbbá kifejezték arra vonatkozó igényüket is, hogy a teljes magyar állami vagyon megszerzését lehetővé kell tennie bármelyik hatalomra kerülő magyarországi politikai erőnek.
Figyelemreméltó, hogy ennek a találkozónak a résztvevői, teljes mértékben magánemberként utaztak Londonba, hiszen a választások előtt semmilyen állami vezetői, vagy gazdasági vezetői tisztséggel nem rendelkeztek, így elmondhatjuk, hogy egy magánmegbeszélésen döntöttek Magyarország későbbi sorsáról.
Az úgynevezett nemzeti oldalon népszerű elképzelés az, hogy Magyarország valamilyen misztikus, vagy kabalisztikus okból van az atlantista gyarmatosítás célkeresztjében, de ha figyelemmel kísérjük a közeli térségünk eseményeit és folyamatait észre kell vennünk, hogy ilyen vonatkozásban nem vagyunk különleges helyzetben, mivel a szovjet-orosz érdekszféra visszahúzódásával a térség más országaiban is hasonló átmentek történtek. A különbségek csupán a helyi sajátosságokból adódó különbözőségekben figyelhetők meg, amelyeknek a legdrasztikusabb példája a Jugoszlávia ellen indított NATO terrorháborúban csúcsosodott ki.
Jugoszlávia szétdarabolásáról és a nyugati atlantista érdekszférába való integrálásáról ugyanazok az erőközpontok döntöttek a kilencvenes évek elején, amelyek a fent említett magyarországi küldöttséget is Londonba hívták. Ennek szemléltetésére megosztunk olvasóinkkal egy interjú részletet, amely néhány hónappal ezelőtt az orosz sajtóban került publikálásra. Az interjúalany Borka Vučić, korábban Jugoszlávia Központi Bankjának elnöke és pénzügyminiszter volt.
- Jugoszlávia egyik pénzügyi vezetője, az Angol-jugoszláv Bank elnöke voltam, amelyet 1979-ben alapítottak, és Londonban működött. Összesen hét bankot alapítottam jugoszláv és külföldi tőkével Londonban, Párizsban, Frankfurtban, Bécsben, New Yorkban. Aztán a kilencvenes évek elején engem sürgősen Londonba hívtak meg, és közölték, hogy az USA és Nagy-Britannia meg akarja szüntetni a vegyes bankokat, és ki akarja vonni belőlük tőkéjüket. Az USA elhatározta, hogy szét kell darabolni Jugoszláviát, és adóst csinált belőlünk. Mindent megtettek, hogy tönkretegyék az iparunkat, hogy ne legyenek olyan termékeink, amelyeket ajánlani tudnánk külföldi fogyasztóknak. Exportunk nem volt, ami nagy adóssághoz vezetett. Ez volt a banki háború: el akarták pusztítani a szerb gazdaságot, felháborodást kelteni az emberek körében, akik elvesztették a munkahelyüket.
A pénzügyi blokád után – a Nyugat támogatása mellett – már igazi háború folyt a Balkánon. Borka Vučić így látta ezeket az eseményeket.
- Az 1991-es háború, aztán a boszniai háború és az 1999-es NATO-agresszió végleg tönkre tette hazánkat. Mindegyik nemzet saját sarkába húzódott, az emberek nem tudtak normálisan dolgozni. Sok szerb elveszítette földjét Boszniában, Horvátországban, Koszovóban, és nincstelen menekültté lett. 1999-ben a NATO-katonák nemcsak az ország infrastruktúráját semmisítették meg, hanem gyerekeket is öltek meg. 1999 májusában egy pilóta rakétával lőtt két lányra, akik a Varvarinszki hídon át templomba mentek. Akkor megölték Jugoszlávia egyik legjobb matematikusát, aki több nemzetközi versenyen győzött. Még nem tudjuk pontosan, milyen károkat okozott a NATO-bombázás, de most egyre több ember szenved a vérrákban, sok a beteg gyermek, pótolhatatlan genetikai kárt okoztak a nemzetnek, aminek következményeit még sokáig érezni fogjuk.
Ez az interjú 2009 tavaszán, Belgrádban készült. Néhány hónappal ezután Borka Vučić tragikusan, egy autóbalesetben halt meg. Ez 2009. augusztus 1-én Nis város közelében történt.
Ha a Jugoszlávia és Magyarország nyugati gyarmatosítása közötti különbözőségeket keressük, ez abban nyilvánul meg, hogy amíg Magyarország Közép-Európa legnagyobb zsidó-ólja és így jó táptalajnak ígérkezett a liberális nyugatos és euroatlanti szellemiség befogadására (a társadalom megdolgozása szempontjából a véleményformáló pozíciókban is túl vannak reprezentálva), addig Jugoszlávia és azon belül Szerbia kevésbé fertőződött ettől a népségtől, erősen nacionalista és militarista beállítottságú lakossággal rendelkezett abban az időben – tehát hazánkhoz hasonlóan politikai és gazdasági úton, 'puha' gyarmatosítással nem volt legyőzhető, ezért polgárháborút kellett kirobbantani a területén, szét kellett darabolni, és a NATO légi-terror hadműveletét kellett alkalmazni a legyőzéséhez és behódoltatásához. Így a végeredmény hasonló lesz a magyarországihoz, csupán több lépcsőfokban és hosszabb idő alatt kerül megvalósításra.
A jelen
Hazánkban a '89-es modellváltás után eltelt két évtizedben kialakult az a jelenleg fennálló politikai váltógazdaság, melynek során a protest szavazatok megszerzése által egymást váltogató radikális és mérsékelt atlantista pártok helytartóként működtetik a demokratikusnak nevezett kamatgyarmatot. Ahol az állami vagyon jórészt eladva, az államadósság kifizethetetlen szinten, saját termelés nincs, az ipari termelő és feldolgozó szféra szétverve, az összfegyvernemi harc megvívására alkalmas haderő fölszámolva, széthulló szociális háló és egészségügyi rendszer, katasztrofális színvonalú oktatás, eladósított vagy kilakoltatás előtt álló családok, megfizethetetlen üzemanyagárak és adóterhek, kilátástalan jövő - ez jellemzi az atlantisták elmúlt két évtizedes országlását.
Visszatekintve a korábbi államszocialista rendszerre, ahol a társadalmi béke és igazságosság valóban magasabb, sőt, összehasonlíthatatlanul magasabb szinten állt a mai viszonyokhoz képest, és a megtermelt javak újraelosztása sem alakított ki ennyire szélsőséges társadalmi különbségeket, érthető módon nosztalgiát ébreszt azokban a korosztályokban, amelyek életük egy meghatározó részét akkor élték le. De meg kell értenie mindenkinek: ahogy a '89 előtti modell nem állítható helyre, úgy a '89 utáni sem tartható fent. A változás elkerülhetetlen és vagy békés úton, vagy kevésbé békés úton, de be fog következni. Mindazonáltal a jelenlegi euroatlanti politikai kultúrához tartozó politikai osztály erre a változtatásra alkalmatlan és egyúttal személyük elfogadhatatlan. Az ő idejük rövidesen lejár. Antall, Boross, Horn, Orbán, Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai, és ismét Orbán - a történelemkönyvekben Magyarország egy dicstelen, cion-kapitalisták által megszállt korszakát fémjelző nevei lesznek.
A megoldással és a lehetséges terápiával a következőkben foglalkozunk.
Újszászi István

Hol a pöffeszkedés határa?

Minden, ami az atlantista cionmédiában az USA-ról megjelenik, nyilvánosságra kerül, hazugság. Sok esetben annak is a legveszélyesebb formájával találkozhatunk, a féligazságokba csomagolt elképesztő méretű hazugságokkal. A közvélemény-kutatások, a statisztikai adatok, a gazdasági fellendülés, vagy agressziómagyarázat, és minden más csak szemérmetlen, az egész világot hülyének néző cionista hazugságözön.
A pofátlanság csúcsa azonban az, hogy amikor kiderül az igazság, akkor úgy tesznek, mintha semmi közük sem lenne az egészhez. Ők varázsolták az Uncle Sam kalapjából elő Bin Ladent, de amikor állítólag kivégezték, úgy tettek, mint ha semmi közük sem lett volna az egészhez. Ugyan ez volt a helyzet Szaddam Husszein esetében is, és folytathatnánk a felsorolást napestig. Kadhafi addig volt "jófiú", amíg vissza nem kérte az aranyát. Ekkor megölették. A demokrácia nevében.
Mindig mindenkit megölnek, és leginkább azokat, akiket "barátjuknak" neveztek - egykor. Még senki nem úszta meg élve. Az ellenségeik előtt viszont a kezdetektől kezdve rendre le kellett térdelniük. Az első háborújukat Tunéziával vívták, lesújtó végeredménnyel. A világháborúkban közröhej tárgyaivá váltak, és ha nincs atombombájuk, soha nem foglalják el Japánt. Koreában megalázó körülmények között kellet tűzszünetet kötniük, és Vietnamban a világtörténelem legszégyenletesebb futását produkálták, miután vegyi anyagokkal és napalmmal óriási károkat és tömeggyilkosságokat hajtottak végre. Ezekből annyit azért tanultak, hogy katonailag erős államokat már nem mertek megtámadni. Irak is egy csőd, de Afganisztán viszont csőd a köbön. Egy olyan országgal állnak háborúban és vesztésre, ahol még egy valamirevaló lakatosműhely is ritkaság, nem pedig korszerű fegyvergyár. Vergődnek a szövetségeseikkel együtt, közben padig a bábjaik kivétel nélkül leköpik őket.
Iránnal már bajban vannak, mert hagyományos háború esetén olyan veszteségeket kellene elszenvedniük, amit már képtelenek kiheverni. Erkölcsi vereségről már nem is kell beszélni, az erkölcsük már régen az ebek harmincadjára került. Ezért Iránt nem is provokálják már, mert hátha lépniük kellene, és azzal vége lenne az erő mítoszának, nyithatnának vagy egy tucat új arlingtoni jellegű temetőt.
Ezeket a közismert tényeket a legújabb cirkuszi mutatványuk miatt, az Észak-Korea elleni pöffeszkedésük és melldöngetésük okán szedtük a teljesség igénye nélkül sorba. Alighanem ez az utolsó műsorszámuk, és végkép bezár az USA cirkusz, még le is fogják bontani.
Az USA nem mer már komoly háborút felvállalni sehol a világon. Az impotens és degenerált nyugati demokráciákon kívül ma már mindenki az ellensége, még azok is, akik ma a legnagyobb barátságukról biztosítják őket. Bárhol keverednének komolyabb háborúba, azonnal ezernyi ellenséggel kellene szembe nézniük. A világ minden pontján meggyűlne a bajuk azokkal, akik nem csak ellenségeiknek nevezik őket, hanem utálják és megvetik azt az undorító képletet, amit képviselnek, és terjeszteni szándékoznak.
Ha Iránt kemény diónak tartják, akkor Észak-Koreát hová sorolják? Olyan Észak-Korea az USA számára, mint a bálna számára a szigony. Nem érdemes vele összefutni, mert nincs szabadulás. Különösen azért, mert igen nagy az esélye a két Korea összeborulásának - minden katonai retorika ellenére. Az egész USA cirkusz ezt akarja megakadályozni, ez a célja a feszültségkeltésnek.
Csakhogy a két Korea megveti az USA-t. Most ők is eljátsszák a saját játékaikat, az USA ellenében. A nigger vezette cionista mulatt-mesztic államot a két fajilag tiszta társadalom nem tartja semmire. Az USA hadiipara olyan, mint egy felfújt hólyag, és ha egyszer csak egyetlen atombomba felrobbanna valamelyik nagyvárosában, napokon belül szétesne az egész ország. Los Angelesben csak egy fél napra kimaradt az áram egy városrészben, és megkezdődött, napokig tartott a rablás, fosztogatás, erőszakoskodás. Nagy volt az áldozatok száma is. New Orleansban egy kis árvíz hetekig tartó fosztogatással, erőszakkal járó kisebb háborút váltott ki, ahol a hadseregnek és a nemzeti gárdának komoly veszteségei voltak. Ha Washington kapna egy atomtámadást, egy órán belül az USA minden áruháza és bankja ki lenne rabolva. Azonnal véget is érne a harmadik világháború.
Ezt csak a vak nem látja, és hiába minden pöffeszkedés, az USA nem fog a jövőben megtámadni már senkit. Az igazi háborúra kell készülnie, a saját határain belül. Ezért retteg minden terrortámadástól, ezért valósítja meg az orwelli szisztémát, ezért hoz létre egy olyan erőszak-szervezetet, melyhez viszonyítva az NKVD és a Gestapó együtt is csak egy kiscserkészekből álló csapatnak tekinthető. Az USA vezetése fél, és a félelem rossz tanácsadó, de ha kiegészül a cionista tanácsokkal, az kész tragédia. USA! Le kell tenni a lantot. Konyec filma!
Kassai Ferenc

A magyar lótenyésztés hanyatlása

A magyar nép köztudott, hogy lovas nemzet, legkevesebb 3000 éve lovaiktól függött létük mint élelem, tejtermék, állattartáshoz és nem utolsó sorban a honvédelemben volt nélkülözhetetlen szerepe. Természeti mivoltunknál fogva őseink együtt éltek lovaikkal, ezért minden tulajdonságukat tökéletesen ismerték, ez tette a legjobb lovasokká őket, életük nagyobbik részét lóháton töltötték, még akkor is, mikor csak beszélgetni gyűltek össze.
A ló tenyésztéséhez a legjobban őseink értettek, mert nem mindegy, milyen lovon ülsz, főleg nem csata közben. A tenyésztés borzasztó nehéz, hatalmas tapasztalatot igénylő feladat, nem csak két jószág pároztatásáról van itt szó, hanem minden szempontot figyelembe kellett venni.
A legfontosabbak:
- idegrendszer,
- tanulékonyság,
- idomíthatóság,
- bátorság,
-csontszerkezet,
- lábak helyes állása,
- nyaktűzés,
- hát hossza,
- kezelhetőség,
- állóképesség,
- ugrókészség,
- szügyszélesség,
- temperamentum,
- és még számtalan olyan dolog, ami nem tűnik fontosnak, például: széllel szemben áll, nem csipásodik a szeme, dombnak felfele legel, sodrással szembe iszik stb. Ezek nem tűnnek komoly dolgoknak, de mégis sikerült kitenyészteni egy olyan lófajtát, ami fennmaradt a legnagyobb magyarnak nevezett Széchenyi-ig, neki sikerült pár év alatt tönkretenni a több ezer éves tenyészetünk és különálló lófajtánk eltüntetését örökre.
Csak annyira volt a lófajtánk egyedülálló és pótolhatatlan, hogy Mátyás királyunk halállal büntette azt az embert, aki egyetlen egy tenyészállatot is kijuttatott az országhatáron kívülre. Széchenyi az angol telivér-tenyészetet hozta földünkre a lóversenyzés elterjesztése érdekében, mert azt hitte, hogy a lóverseny annyiból áll, hogy körbe-körbe futkosnak egy sík pályán az ideggyenge, hatalmas termetű, sérülékeny, idióta lovak. Azt tudni kell az angol telivérről, hogy nincsen nagy múltja, főleg az arab telivér legnagyobb példányaiból és más lófajtákból tenyésztették ki, ami a versenypályán kívül máshol nem igazán kamatoztatható. A lóversenyzés nem volt ismeretlen őseinknek sem, mert legkorábban ők vezették ezt be, mint békeidőbeli szórakozás, ami igen komoly hadijátékok is voltak egyben, és itt vizsgáztak a tenyésztett lovak, hogy érdemes-e tovább tenyészteni, vagy megy a levesbe. Ezt lehet szó szerint érteni, mert a nem megfelelő egyedek ételként, áldozati állatként vagy takaróként végezték, mert tudták tenyésztőink, nem szabad elnézni a legkisebb hibáját sem a lónak, mert a tenyészállomány sínyli meg, ebből nemzetünk, népünk jöhet ki rosszul, mert ha a lovak biztos lábakon álltak, akkor a nemzet is. Miután Széchenyinek sikerült eltüntetni egyik nemzeti kincsünket (nem csak ezt az egyet), a magyar lótenyésztők még ebből is próbálták a legjobbat kihozni (mármint az angol telivérből), és még a megmaradt egyedekkel feljavították az angol telivér képességeit annyira, hogy ebből is a világ legjobb lovai lettek, ezek voltak a JUKKER-ek.
A jukkerek annyira sikeresek voltak korukban, hogy Európából mindenhonnan vitték őket, még Orlov herceg is, akinek különálló fajtája volt az orlov-ügető, amitől addig elvolt ájulva Európa. Nagyon hosszú életűek a jukkerek sem voltak, mert az addig elkorcsosodott nemesség mindig a Nyugat divatját követte, a nagyobb termetű lovak jöttek divatba, és a kor státuszszimbóluma fölülkerekedett a nála sokkal értékesebb lovaknál, hagyták veszendőbe menni.
A magyar lótenyésztők között még mindig voltak olyan szakemberek, akik mindent elkövettek a jobb ló reményében tenyésztésileg, mert Mátyás királyunknak köszönhetjük, hogy az ősi tenyésztésünkről fennmaradtak írásos dokumentumok, vérvonalak. Az őseink szaktudását dicséri az a tény is, hogy az elkorcsosodott lóállományokból is képesek voltak előállítani olyan lófajtát - gidrán, kisbéri, shagya arab (ami magyar lófajta) -, amiből még a nagyképű angolok is vittek, hogy feljavítsák az általuk nagy becsben tartott angol telivért.
A lótenyésztésben a II. világháborúig volt sikerünk, utána minden ilyen feljegyzést zsákmányként vittek el (ez még akkor is nemzeti kincs volt), és kamatoztatták lósportban és tenyészetben egyaránt, főleg Hollandia, Anglia, Franciaország, Amerika és a még megmaradt méneseinket elvitték alapnak saját tenyészetükbe, amelyek azóta is a világ élvonalában vannak a lósportokban, vagy a magyar felmenők megtalálhatók származásukban.
Akkora veszteség ez nekünk, mint ha nyelvünket vesztenénk el, ami már kezdeti helyzetben van.
Magyarságunkat, dicső múltunkat a lovaknak köszönhetjük, legalább annyi ló esett el a csatákban gazdájának engedelmeskedve, mint amennyi derék harcos, ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hisz sikereinket a történelmünk jórészében lovainknak, és tenyésztőiknek köszönhetjük. Azt se feledjük, több ezer évig lóháton éltünk, csak az utolsó 70-80 év az, amit nélkülük töltünk, ez nem fáj senkinek? Ez az igazi kincs, aminek nem szabad veszendőbe mennie.

Hidvégi Szabolcs

BOLIVIA LELEPLEZTE A CHILEI RENDSZERT

Miközben Chile békés országnak állítja be magát, aközben 180 ezer taposóaknát telepítettek a boliviai, argentinai és a perui határ közelébe, mert rettegnek attól, hogy Bolivia pert fog nyerni Hágában a tengeri kijárati területének elrablása miatt. Bolivia lassan tíz éve próbált tárgyalásos úton megegyezni Chilével, de azok nem hajlandók erről tárgyalni. Annak ellenére, hogy vannak olyan chilei politikusok akik tárgyalnának. A  boliviai Hazafias Rádió jelentette, hogy Chile jelenleg a legnagyobb fegyverzettel rendelkező dél-amerikai ország. Továbbá a közeli napokban küldöttség megy a hágai nemzetközi bíróságra, hogy Chilét bepereljék. Chile érdekes helyzetben van, mert szinte az összes délamerikai ország támogatja Bolivia igényeit. A jelenlegi chilei elnök, Pinera ugyan nem Amerika-barát, de a cionglobalista rendszer támogatója. Miközben Bolivia mindent megtesz elrabolt kisebb területének a visszaszerzése érdekében, aközben Magyarország még mindig elismeri és betartja a jogilag régen lejárt és teljesen érvénytelen Trianon-i (1920)  és Párizs-i (1947) békeszerződést. Ilyen hazaáruló banda még sosem volt Magyarország élén, mint most.

http://amagyaroldal.hu/hirek/content/bolivia-chile-ellen

Az ENSZ elfogadta a világ első hagyományosfegyver-kereskedelmi szerződését

Az ENSZ Közgyűlése kedden elfogadta a világ első olyan szerződését, amely a kézifegyverektől a harckocsikon át a hadihajókig szabályozza a hagyományos fegyverekkel való globális kereskedelmet.
A 193 tagú testületben a szerződés, amely a hagyományos fegyverek évi 70 milliárd dolláros forgalmú piacának a szabályozását célozza, 154 támogató és 3 elutasító szavazatot kapott, 23 ország pedig tartózkodott.

A közgyűlés azután döntött a szavazás megtartása mellett, hogy Irán, Szíria és Észak-Korea a múlt csütörtökön megakadályozta, hogy a szerződést, amelynek szövegét két hétig tartó egyeztetés során véglegesítették, konszenzussal fogadják el. Ez a három ország a közgyűlésben nemmel szavazott.

A legjelentősebb fegyverexportőrök közé tartozó Oroszország és Kína tartózkodott a voksoláskor.


A szerződés nem szabályozza, hogy az ENSZ tagállamai területükön mire használhatják a fegyvereket, ugyanakkor a dokumentumot ratifikáló országoknak saját jogszabályt kell elfogadniuk a hagyományos fegyverek, illetve azok alkatrészeinek és tartozékainak szállításáról, valamint a fegyverkereskedők működéséről.

A megállapodás kiterjed a harckocsik, a páncélozott harcjárművek, a nagy kaliberű tüzérségi rendszerek, a harci repülőgépek, a harci helikopterek, a hadihajók, a rakéták és rakétavetők, valamint a kézi lőfegyverek és a könnyű fegyverek kereskedelmére.

A szerződés megtiltja az azt ratifikáló tagállamok számára a hagyományos fegyverek szállítását, ha azzal embargót sértenének, népirtást, emberiesség elleni vagy háborús bűncselekményt segítenének elő. Tilos a hagyományos fegyverek eladása olyan esetben is, ha azokat a polgári lakosság vagy olyan civil épületek ellen vetnék be, mint amilyenek az iskolák és a kórházak.

Az eladások jóváhagyásakor az érintett országoknak mérlegelniük kell, hogy a fegyvert nem használhatják-e fel az emberi jogok vagy a humanitárius követelmények megsértésére, s hogy az nem kerül-e terroristák, szervezett bűnözők birtokába. Tisztázniuk kell, hogy vajon a fegyverszállítás megerősíti-e avagy aláássa a békét és a biztonságot.

A szerződés megköveteli részvevőitől, hogy fellépjenek a fegyverek feketepiaci értékesítése ellen. A megállapodás csak annyiban terjed ki a lőszer-kereskedelemre, hogy annak szabályozását a tagállamok hatáskörébe utalja.

168 óra

Irán a kétoldalú kapcsolatok kiterjesztését kéri Örményországtól

Az irányi külügy szóvívője, Ramin Mehmanparast sürgette a kereskedelmi kapcsolatok és a kétoldalú turizmus erősítését a két ország között. Az iráni külügy szóvivője a múlt hét során Jerevánban találkozott az örmény külügyminiszterrel, Shavarsh Kocharyanal. A találkozó alatt kiemelte, hogy Irán szerint a környező államok együttműködése nagyban hozzájárulna a régió fejlődéséhez.
Ramin Mehmanparast külön kitért rá, hogy Irán és Örményország jelenleg a lehető legjobb viszonyban vannak, és meglátása szerint további közös eredményeket érhetnek el, ha megerősítik a kulturális, gazdasági és turisztikai szálakat maguk közt. Meglátása szerint a két ország együttműködéséből nemzetközi szinten is leszűrhető, hogy kölcsönösen meg vannak elégedve a kapcsolati eredémyeikkel.
Kocharyan miniszter örmény részről fontosnak tartotta, hogy Örményország békére törekszik a régióban, azonban a régiós stabilitás megteremtésében Irán kiemelt szerepet játszik. Emelett ő is ragaszkodott a Jereván - Teherán gazdasági tengely megerősítéséhez.
Véleményünk szerint Magyarországnak ismét fel kellene vennie és megerősítenie azokkal az államokkal a kapcsolatát, amelyekkel már a kereszténység felvétele előtt is gazdasági és kulturális kapcsolatban volt, és a nyugati atlantista államoktól való függését a minimálisra csökkentenie. Ezzel a nyitással a magyar nép végre elismerné az eddig vele megtagadtatott - és előtte homályban tartatott - igazi rokon népeket. A jelenleg erőltetett mesterséges rokonságok és az úgynevezett európai értékek (tudjuk jól mik ezek) oly idegenek a nemzettesttől, hogy azokat a magyarság hamarosan kiveti magából, mert a jelen (és jövőbeni) országlási renddel semmilyen körülmények közt nem hozhatók összhangba.
Hídfő.net

A világ legidősebb nőjén kutatják a hosszú élet titkát

Japán gerontológusok vizsgálat alá vették a világ legöregebb nőjét, a 115 éves asszonytól a hosszú élet titkát akarják megtudni. Az Oszakában élő Okava Miszao esete azért foglalkoztatja a japán kutatókat, mert az általuk a hosszú élet titkának tartott három tulajdonságból csak kettővel rendelkezik: míg akaraterejére és kíváncsiságára nem lehet panasz, addig korántsem nevezhető társaságkedvelőnek.
Az asszonyt vizsgáló egyik gerontológus, Gondo Jaszujuki, az oszakai egyetem munkatársa kollégáival 70 tokiói, száz évnél idősebb emberen végzett kutatása során jutott arra a következtetésre, hogy a fenti három tulajdonság a hosszú élet legfontosabb feltétele.
Gondo szerint a nő 102 éves korában elszenvedett lábtöréséből való felépülése az akaraterő jele, míg a birkózás iránti rajongása kíváncsiságáról tanúskodik. Ugyanakkor társaságkedvelőnek azért nem nevezhető, mert ideje jó részét otthon, kötögetéssel tölti. "Eddig számos különböző nehézséggel nézett szembe. Hosszú élete során pszichológiai változásokon ment keresztül, ez tette lehetővé számára jelenlegi nyugalmát" - mondta a testét kerekesszékhajtással karbantartó 115 éves Okaváról a kutató az Aszahi Simbun című japán lapnak. A korrekorder ugyanakkor úgy véli, hogy a tudósok hiába törik magukat. "Nem lenne olyan könnyű (utánozni engem), mint ahogy azt gondolják" - mondta a lapnak a kora ellenére jó egészségnek örvendő Okava.
(MTI)

Titkosszolgálati források szerint az Obama kormány célja „a dollár halála”

Ezen a héten több olyan titkosszolgálati információ birtokába jutottam, amelyek segítenek tisztán látni az összképet illetően. Nagyon sok esemény folyik a világban, amelyekre nincs elfogadható hivatalos magyarázat. Az alábbi információk remélhetőleg segítenek ezek megértésében, bár a kirajzolódó kép sajnos nem szép.
Sokan bizonyára nem tudják, hiszen a média kevés figyelmet szentelt a kérdésnek, hogy az Egyesült Államok sorsa már régen megpecsételődött. Kyle Bass még 2011-ben interjút készített az Obama kormány egyik magas beosztású tagjával, aki elmagyarázta a kormány tervét az amerikai gazdaság és deficit rendbetételére.
Számos egyéb kérdés mellett az amerikai exportról és munkabérekről is beszéltek, de a feltett kérdés nem is annyira tűnik lényegesnek a választ hallva és nincs is nagyon értelme másra összpontosítani figyelmünket. A válasz: „Egyszerűen ki fogjuk nyírni a dollárt.” Ez a terv egyetlen tőmondatban.
Saját forrásom szerint az események már nem visszafordíthatók. A legjobb esetben is csak arrébb ugrani tudunk a lavina elől. A dollár elvesztését nem Barack Obama kezdte, de hozzájárult a folyamat felgyorsításához.

A végcél

A végső cél egy nemzetközi valuta és a globális kormányzás együttes bevezetése. Az a baj, hogy a legtöbb ember nem gondolkozik elég nagy léptékben és nem fogja fel a hazugság mértékét. Nem látják az összképet, mert figyelmüket szándékosan más kérdésekre terelik. A (hatalom) azt akarja, hogy a polip karjainak mozgását külön eseményeknek higgyük, és ne lássuk az összefüggést például a fegyverek elkobzása, a Belbiztonsági Minisztérium fegyverkezési kampánya vagy a gazdasági problémák között.
Mások eközben a kétpártrendszer színházi előadásával vannak elfoglalva, kitartóan állítva, hogy léteznek különbségek a Republikánus és Demokrata oldalak között. Nem láttunk elég bizonyítékot arra, hogy egyetlen párt létezik, két külön, de tulajdonképpen egyetlen célért dolgozó frakcióval? A nyilvánosság nem látja a paktumokat és pultalatti megállapodásokat, és még mindig reménykedik, hogy a következő választások után majd minden másképp lesz.
A legtöbb politikus, némelyik nyíltan, mások a politikai színdarabban betöltött szerepükhöz hűen, kissé tiltakozva, de közös erővel próbálja a globális kormányzás rendszerébe terelni az Egyesült Államokat. A globalistáknak szórakozás, a népnek figyelemelterelés, a médiának pedig szaftos konc.
Amerikát belülről győzték le. A beépített emberek a helyükön állnak, készen a behódolásra a globális kormány előtt. Mi mással magyarázhatjuk a kétpárti önpusztítást?

Jelek, jelek mindenhol

Akik a szándékosan manipulált statisztikák mögé látnak, érteni fogják, hogy miről beszélünk. Érteni fogják mi fűti az emberek hamis reményeit és produkálja a hamis adatokat és számokat. Bűvészmutatvány az egész, ami annyira leköti az emberek figyelmét, hogy közben észre sem veszik a körülöttük dúló globális háborút és a belső támadásokat.
Az értékpiaci csúcsokat csupán más valutákból, például az euróból a dollárba történő átmeneti menekülés idézi elő, valamint az államadósság pénzesítése a Fed által.
A globalisták vagy központi bankvezetők, illetve az őket irányítók terve, hogy az embereket a dollárhoz terelje, mint az utasokat a süllyedő hajóról a mentőcsónakokba. Amikor a mentőcsónakok megtelnek, azokat is elsüllyesztik és a dollár teljesen elveszíti értékét. Ezt már sokan nem fogják túlélni. A terv mögött rejlő gonosz felfoghatatlan a mi emberi agyunk számára.

Oroszország, Kína, Szíria és Irán

Az Egyesült Államok hadban áll Oroszországgal. Kadhafi elmozdítását követően az Obama-Clinton black-ops terv azonnal életbe lépett. Bengázi volt az Assad-ellenes terroristák felfegyverzésének logisztikai központja, amit az amerikai belügyminisztérium titkos ügynökei irányítottak, több millió tonna fegyvert szállítva Szíriába és egyéb bázisokra Törökországon keresztül. Oroszország tudott erről a tevékenységről és a Bengáziban lévő CIA központ elleni megbízásos támadással megállította és leleplezte a hadműveletet a világ előtt. A nyugati médiát kivéve mindenki tudomást szerzett már erről.
Miért nem került az igazság a nyilvánosság elé? Mert az Assad elleni erőfeszítések jelenleg is folynak, azzal a különbséggel, hogy a fegyverszállítmányok most leginkább Horvátországon keresztül haladnak. Assad kormányának megdöntése közvetlen veszélyt jelentene Moszkvára nézve, katonailag és gazdaságilag egyaránt. Putyin vajon ölbe tett kézzel hagyja, hogy az amerikaiak folytassák ezeket a manővereket? Nyilván nem. Oroszország ott üti az Egyesült Államokat, ahol a legjobban fáj: az „olajalapú” dollárnál.
Az Obama rezsim pedig semmit sem tesz országa védelmében, ebben az aszimmetrikus hadjáratban. Olyan mintha szándékosan hagyná, hogy így legyen.
Bár a New York Times írt róla, nem sokan figyeltek Xi Jinping kínai elnök és Vlagyimir Putyin néhány napja lezajlott találkozójára, pedig a dollár halálának szempontjából fontos esemény volt. Oroszország és Kína között egy szövetség van kialakulóban a komoly aranyháttérrel rendelkező valuták által már amúgy is jelentősen meggyengített dollár, mint tartalékvaluta leváltására. Oroszország és Kína soha nem látott tempóban próbál minél több aranyat vásárolni, miközben az Egyesült Államok értéktelen papír és digitális valutát bocsát ki, amit az olajkereskedelmen kívül semmi sem támogat már.
Miközben orosz és kínai részről folyik az aranyfelvásárlás, a nyilvánosság felé szándékosan kisebb összegekről számolnak be, az amerikaiaknak pedig fogalmuk sincs saját, Fort Knox-ban és a Fednél őrzött aranykészletük állapotáról. Nem furcsa, hogy ennyire nem akarják elrendelni az aranykészletek revízióját?
Amilyen biztos a dollár összeomlása, annyira biztos, hogy ez az esemény káoszhoz vezet majd az amerikai utcákon. A központi bankárok és az országok élére kiválasztott vezetők a Hegeli dialektika segítségével igen hatékonyan végzik tervük kivitelezését. Ahogy azt George H.W. Bush 1990. szeptember 11-én kijelentette, az általuk megoldásként eltervezett Új Világrendet a szemünk előtt hozzák létre. Megmondták nekünk, hogy mi a tervük, de mi úgy döntöttünk, hogy nem veszünk róla tudomást. Vagy talán nem értettük meg az elhangzottakat?
Az Egyesült Államok eddig a tűzfal szerepét töltötte be a globalistákkal szemben, de az alapos aknamunkának köszönhetően az USA is követi a többi országot a vágóhídra.
Távolabbról szemlélve a helyzetet egyértelműen kirajzolódik a terv, amire az „őrállók” évtizedek óta figyelmeztettek. Talán Ernest Hemmingway szavai fogalmazzák meg a legtalálóbban a helyzetet: „ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.”
 Forrás: homelandsecirityus.com, Doug Hagmann