Hrisztyián Georgijevics Rakovszkij
a Szovjetunió kommunista pártjának egyik megalapítója, a
Szovjet-Ukrajna kormányának elnöke, majd a Szovjetunió londoni és
párizsi nagykövete, fontos szerepet játszott az egy tőről fakadt
forradalmi kommunizmus és a forradalmi pénzuralom történetében. A
nemzetközi pénzügyi közösség által irányított háttérhatalom fontos embereként – 1938-ban a sztálini tisztogatások idején – őt is bíróság elé állították, de a halálbüntetést sikerült elkerülnie.
A kihallgatás során Rakovszkij egy
meglepő, de meggyőzően hangzó tervet tárt fel arra vonatkozóan, hogy
miként kellene megindítani a II. Világháborút úgy, hogy annak ne a
Szovjetunió legyen a vesztese. Ezt a tervet Sztálin elfogadta. Az így
kapott információért cserébe a bolsevik diktátor nem végeztette ki
Rakovszkijt, és később pedig nagy valószínűséggel szabadon is engedte. A
kihallgatást tanúként végighallgattaDr. Josef Landowkszkij orvos.
Landowszkijnak köszönhető, hogy
Rakovszkijnak ez a börtönben kidolgozott stratégiája ismerté vált. A
kihallgatásáról készült jegyzőkönyv – a történelmi tények utólagos
tanúsága szerint – a II. Világháború tényleges forgatókönyvének
bizonyult.
Rakovszkijnak a Ljubljankában tett vallomását Don Mauricio Carlavilla adta ki Madridban “Sinfonia en Rojo Major”
(Egy vörös őrnagy szimfoniája) címmel. Hrisztyián Georgijevics
Rakovszkij – a bolsevizmus egyik alapítója és kiemelkedő személyisége -,
hogy életét megmentse, olyan háttér-információkat hozott Sztálin tudomására, amelyek a szó legszorosabb értelmében befolyásolták a világtörténelem alakulását.
A “Kuz” a továbbiakban Gavril Kuzmin
kihallgató tisztet, a “Rak” Hrisztyian Georgijevics Rakovszkijt jelöli. A
magyarázó megjegyzéseket Drábik János tette, zárójelben, világosan
elválasztva a jegyzőkönyv szövegétől. D. J.)
(A jegyzőkönyv teljes terjedelme
rendelkezésre ál a lenti linken, de itt csak egy pár fontos témát
emelünk ki belőle – a szerk. )
Rakovszkij a pénzkibocsátás magánosításáról beszél
………
Rak: Ahhoz, hogy tudjuk, miként
lett a Pénzügyi Internacionálé a pénznek, ennek a mágikus talizmánnak az
urává, amely egészen jelenünkig az emberek számára növekvő mértékben
lett az, ami valamikor az isten és a nemzet volt. A pénz az a valami,
ami a tudományos vizsgálódásban még a forradalmi stratégia művészetén is
túltesz, mert művészet ez is, és forradalom ez is. Ezt akarom
elmagyarázni önnek.
Amikor a történetírók és a tömeg szemét
elvakította a francia forradalom lármája és sikere, a nép részeg volt a
győzelemtől. A királyt a többi kiváltságossal együtt minden hatalmától
megfosztották, ugyanakkor nem vették észre, hogy egy maroknyi ember,
némán, óvatosan, feltűnés nélkül magához ragadta a királyság igazi
hatalmát, egy mágikus, csaknem isteni hatalmat, akik ezt úgy
birtokolták, hogy senki sem tudott róla. A tömeg nem vette észre, hogy
idegenek ragadták magukhoz ezt a hatalmat, akik a tömegeket nemsokára
sokkal keményebb szolgaságra kényszerítették, mint amilyenben a
királyság alatt voltak, mert a király – vallási és erkölcsi kötöttsége,
valamint balgasága miatt – képtelen volt ekkora hatalom gyakorlására.
Ezért van az, hogy a király legnagyobb hatalmát olyan emberek ragadták
magukhoz, akiknek erkölcsi, intellektuális és kozmopolita természete ezt
megengedte, hogy így cselekedjenek. Természetesen ezek születésüktől
fogva nem voltak keresztények, hanem kozmopoliták voltak.
Kuz: Mi lehet, az a mítikus hatalom, amelyet magukhoz ragadtak?
Rak: Kisajátították a pénzverés királyi
jogát… Ne nevessen, mert különben azt kell hinnem, hogy ön nem tudja,
hogy mi is valójában a pénz. Megkérem, hogy képzelje magát az én
helyembe. Önnel szembeni helyzetem ahhoz az orvoséhoz hasonlít, akinek a
bakteorológiát kell elmagyaráznia egy másik, Pasteur előtt elhunyt, és
most életre keltett orvosnak. De tisztában vagyok az Ön tudatlanságával
és megbocsátom. Egy olyan nyelv, amely olyan szavakkal zsonglőrködik,
amelyek hamis képzeteket ébresztenek a dolgokról és a tettekről, nem
közvetít valódi, pontos fogalmakat. A pénzt említettem – lelki szemei
előtt természetesen a pénz fizikai alakja jelenik meg fémből vagy
papírból. De nem ez a pénz! A forgalomban lévő tényleges pénz igazi
anakronizmus. Amíg létezik, és forgalomban van, egy aktivizmus tartja
fenn, mert praktikus fenntartani. A tényleges pénz ma már csak illúzió,
puszta fikció.
Kuz: Egy ilyen briliáns paradoxon merésznek, csaknem költőinek nevezhető.
Rak: Ha akarja, briliáns, de nem
paradoxon, amit itt mondok. Én is tudom – és nevetni fog rajta -, hogy
most még az államok, a királyok képeit vagy országok címereit nyomják rá
a fémdarabokra vagy papírbankjegyekre -, de mit jelent ez ma már? A
forgalomban a pénz nagy részét, a nagy tranzakciók részeit, a nemzeti
vagyon biztosítékát – vagyis a pénz kibocsátását – megakadályozták azok
az emberek, akikre céloztam. Bankkönyvi tételek, utalványok, csekkek,
pénzváltás, forgatmány, leszámítolás, árfolyam, fizetés és állandóan
fizetés. Ez olyan, mint egy áttört zuhatag, amely elárasztja a népeket.
Mi volt ezzel szemben a fémpénz és a papírpénz? “Azok” (Rakovszkij így
nevezi a nemzetközi pénzkartell hálózatának névtelenségbe burkolózó
legfelsőbb irányítóit.) azonban igen finom pszichológusként – az
általános tudatlanság biztosította büntetlenségükből kifolyóan – sokkal
többhöz jutottak.
A tőkepénz óriási szériáján túl, hogy
nagyságát a végtelenségig növeljék, és forgathatóságát a gondolat
gyorsaságával ruházhassák fel, megalkották a kölcsönpénzt… Egy
absztrakciót, egy kiagyalt fogalmat, egy számjegyet… Kölcsön… Hitel…
Érti már? Mindez csalás. Hamis pénz törvényes árfolyammal!… Más
szavakkal, hogy jobban megértessem magam, a bankok és a börzék, az egész
pénzügyi rendszer egy gigantikus gépezet, amelyet azért találtak ki,
hogy egy szörnyűség kerüljön a természetes folyamatok helyébe, – ahogyan
ezt Arisztotelész nevezte, – hogy a pénz újra pénzt fialjon, azaz
valami olyasmit tegyen, ami bűn a gazdasági élet ellen, és ami a
pénzemberek esetében a büntető törvénykönyvek rendelkezéseibe is
ütközik. Ez a valami az uzsorakamat.
Tudom, már mi lesz az ellenvetés. Az,
hogy törvényesen tesznek szert kamatra. Még ha jogukban áll is mindez –
és ez azt jelenti, hogy nagyon sok illeti meg őket -, ez a kamat akkor
is uzsora marad, mert ezt a kamatot nem létező tőke után szedik csaló
módon.
A bankok mindig olyan mennyiségű, csak
számokban létező kölcsönpénzt hiteleznek, vagy tartanak a
termelőgazdaságban forgalomban, amely ötször-százszor nagyobb, mint a
fizikailag létező pénz.
Nem akarok azokról az esetekről
beszélni, amikor a kölcsönpénz – ez a kiagyalt hamis pénz! – felülmúlja a
bankok által összegyűjtött pénzt. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy
valójában nem ez az igazi tőke, hanem egy nem létező tőke kamatozik,
akkor még jogtalanabb a kamat szedése. A bankok – csaló módon – a valódi
tőkének a sokszorosát kölcsönzik ki… És vegye figyelembe, kérem, hogy
az a rendszer, amit itt bemutatok, még a legártatlanabb eszköz ahhoz,
hogy hamis pénzt állítsanak elő.
Képzelje el, hogy néhány korlátlan
hatalommal rendelkező ember tulajdonába kerülnek a reális javak. Ezek
egyben korlátlan diktátorokká is válnának, vagyis a termelés és az
elosztás egyedüli uraivá, és ezzel egyben a munka és a fogyasztás
diktátoraivá is. Ha megengedi képzelőereje, gondolja ezt el
világméretekben, és fel fogja ismerni a szociális és morális területen
az anarchikus, tehát forradalmi (A forradalom szó itt a nemzetközi pénzhatalom HÁLÓZAT-ának a célját jelentő globális pénzuralmi diktatúra
- ha kell erőszakos eszközökkel történő – megvalósítását jelenti az egy
központból irányított világállam létrehozásával. A HÁLÓZAT a nemzetközi
pénzügyi közösség formális és informális szervezeteinek a koordinált
rendszere, amely a háttérből irányítja a világ pénzügyi, gazdasági és
politikai rendszerét.) hatást. Érti már?
Kuz: Nem, még nem értem.
Rak: Természetesen igen nehéz megérteni ezt a csodát.
Kuz: Csodát?
Rak: Igen, a csodát! Hát nem csoda az, ha egy faasztal katedrálissá változik?
(A középkorban banco-nak nevezték azt a faasztalt, amely mellett a
pénzváltók, az akkori bankárok ültek. Ezekről a faasztalokról nevezték
később bankoknak a pénzintézeteket. A faasztalok gyönyörű és fényűző
palotákká alakultak át, a bankok központjaivá, modern korunk
katedrálisaivá. D. J.) Ilyen csodát azonban az utóbbi évszázadban
ezerszer megértek az emberek anélkül, hogy akárcsak megrezzent volna
tőle a szempillájuk. Mert bámulatra méltó csoda az, hogy azok a bankok,
amelyekben pénzükkel kereskedő, megvesztegethető uzsorások ültek
valamikor, templommá változtak, amelyek a pogány-kor oszlopos stílusát
utánzó homlokzatukkal ott díszelegnek a modern városok utcáin, és
amelyekhez tódul a tömeg attól a hittől megszállva, hogy mindent
lelkesen felajánljanak annak a pénznek nevezett istenségnek, amelyről
azt hiszik, hogy a bankárok páncélszekrényeiben trónol, átadva magát
isteni küldetésének, a kamat formájában való végtelen szaporodásnak.
Kuz: Ez a rothadó burzsoázia új vallása.
Rak: Az biztos, hogy vallás. A hatalom vallása!
Kuz: Ön tehát a gazdaság poétája.
Rak: Az embernek szüksége van
költészetre, hogy fogalmat alkothasson a pénzügyekről, minden idők
legzseniálisabb és legforradalmibb műalkotásáról.
Kuz: Ez téves nézet. A pénzügyet, ahogy
Marx, de mindenekelőtt Engels definiálta, a kapitalista termelési
rendszer határozza meg.
Rak: Így van, csak fordítva.
A kapitalista termelés rendszerét a pénzügy határozza meg. Amit ezzel
szemben Engels mond, sőt bizonyítani akar, az a legmeggyőzőbb bizonyíték
arra, hogy a pénzügy uralkodik a polgári termelés fölött. Nos ez úgy
van, hogy Engels és Marx a pénzügyet a forradalom leghatalmasabb
gépezetét – amelyhez képest a Komintern csak gyerekjáték -, nem akarja
felfedni és megvádolni. Ellenkezőleg. Gazdasági tehetségüket
felhasználva még egyszer “rejtjelezniük” kellett az igazságot a forradalom érdekében. És mindketten ezt tették.
……………..
A szabadkőművesség legnagyobb titkának felfedése
……………..
Kuz: – Ezzel azt akarta
mondani, hogy a szabadkőművesség arra van ítélve, hogy a forradalom
kezétől pusztuljon el, amelyet saját maga idézett elő?
Rak: – Egészen pontosan… Ön most egy
szigorúan titokban tartott igazságot fogalmazott meg. Én szabadkőműves
vagyok. Tudta? Vagy nem? Hát jó. Elmondom Önnek a nagy titkot, amit
mindig megígérnek a szabadkőműveseknek, hogy majd feltárnak előttük, de
sem a huszonötödik, sem a harmincharmadik, sem a kilencvenharmadik, de
még a legmagasabb fokozat rítusában sem árulnak el nekik. Én ismerem a titkot. Természetesen nem azért, mert szabadkőműves vagyok, az kevés lenne, hanem azért, mert származásilag “Azokhoz” tartozom:
zsidó vagyok. (A politika és pénzgazdaság nem nyilvános terének – a
láthatatlan hatalom döntéshozó hálózatának – több tekintélyes kutatója
szerint, “Azok” elsősorban nem az etnikai vagy vallási hovatartozás,
hanem a kamatszedő magánpénzrendszer kialakításában és fenntartásában,
valamint az ebből származó hatalom megszerzésében és megtartásában való
közös érdekeltségük alapján működtetik formális és informális
szervezeteiket, kapcsolatihálójukat. Ezért tárgyi tévedésnek tekinthető a
privát-pénzmonopólium szervezett magánhatalmát, és e hatalom
világuralmi törekvéseit egyetlen néphez vagy etnikumhoz kapcsolni. A
pénzhatalom hálózatában ugyanis szinte minden nép és etnikum vagyonos
elitje megtalálható. A pénzhatalom irányítói valójában egyik néphez sem
tartoznak, csak önmagukhoz. Kizárólag a saját elkülönült érdekeiket
követik, és uralmuknak egy világállamban való véglegesítése a céljuk.
Úgy tűnik, hogy Rakovszkij itt túlértékelte zsidó származásának a
jelentőségét. D. J.)
Kuz: – És mi ez a titok?
Rak: – A szabadkőművesek egész képzése,
és a szabadkőművesség egészének célja arra irányul, hogy különböző
ürügyek alatt, mint amilyen, pl. a Francia Forradalom hármas jelszava,
(Rakovszkij itt a “szabadság, egyenlőség, testvériség”, soha komolyan
nem gondolt és soha meg nem valósított, csupán propaganda és
manipulációs célokra kitalált és használt jelszavára utal. D. J.)
megteremtsék a szükséges feltételeket a kommunista forradalom számára,
hogy e feltételek rendelkezésre álljanak. És mivel a kommunista
forradalom a burzsoázia egész osztályának, és a burzsoázia minden
vezetőjének a fizikai likvidálását helyezi kilátásba, a szabadkőművesség
valódi titka a szabadkőművességnek, mint szervezetnek, az
önfelszámolása, és minden valamiképpen jelentős szabadkőművesnek a
fizikai öngyilkossága.
Nos, érti már? Ha a szabadkőművesre
ilyen vég, ilyen sors vár, miért van szükség a misztériumokra és a
teátrális jelenetekre és más egyéb “titkokra”? Hogy az igazi titok
rejtve maradjon. Ha alkalma nyílik rá bármilyen jövendőbeli
forradalomban, ne mulassza el megfigyelni annak a szabadkőművesnek a
rémült és ostoba arckifejezését, aki elkezdi felfogni, hogy a forradalom
kezétől kell meghalnia. Hogy fog sivalkodni és hivatkozni a forradalmi
harcban szerzett érdemeire. Az lesz ám a cirkusz, amin majd meg kell
halni -, de a nevetéstől!
……………..
Hitlernek fogalma sem volt milyen körök segítették hatalomra és milyen célból.
……………….
Kuz: – De a fasizmus lényegét
tekintve antikommunistább, jóllehet egyaránt ellenfele mind a
sztálinista, mind a trockista kommunizmusnak! És ha “Azok” hatalma olyan
nagy, miért nem akadályozzák meg?
Rak: – Mert ők azok, akik hagyják, hogy Hitler győzedelmeskedjen.
Kuz: – Most túlszárnyalta az abszurditás minden rekordját.
Rak: – Az abszurd és a csodálatos formai képtelenségbe olvad össze.
Figyeljen rám: már elismertem a
trockizmus csődjét. Végül “Azok” is felismerték, hogy Sztálint
államcsínnyel nem lehet megbuktatni. Történelmi tapasztalataik egy másik
megoldást diktáltak nekik: még pedig azt, hogy Sztálinnal ugyanazt
tegyék, mint amit egykoron a cárral tettek. A nehézség azonban abban
állt, amely számukra leküzdhetetlennek tűnt, hogy egész Európában nem
akadt ország, amely alkalmas lett volna egy invázióra.
…………
És a német éhezés egén elkezdett
ragyogni Hitler csillaga. Egy éleslátású szem függesztette rá
tekintetét. A világot csodálattal töltötte el üstökösszerű megjelenése.
Nem akarom azt mondani, hogy mindez a mi művünk lett volna. A
versailles-i forradalmi-kommunista gazdaság egyre nagyobb tömegeket
vezetett hozzá. Az a feltétel, amelyet Versailles teremtett Németország
számára, vagyis az elproletarizálódás, az éhség és a munkanélküliség, és
az ezekből adódó következmények, a kommunista forradalom győzelmét
kellett volna, hogy előidézzék. Ehelyett Hitler győzelmét idézték elő. A
forradalom győzelmét a Sztálin vezette Szovjetunió, és az
Internacionálé meghiúsította, továbbá az, hogy nem akarták Németországot
egy új Bonaparténak átengedni, így a Dawes- és Young-tervenyhített
valamennyit Németország szorongató körülményein abban a reményben, hogy
győzedelmeskedhet az ellenzék (azaz Trockij és elvbarátai – D. J.)
Oroszországban.
Amikor ez nem következett be, akkor
számolni kellett az “Azok” által megteremtett feltételeknek a
következményeivel: Németországban a gazdasági meghatározottságok
forradalomra kényszerítették a proletariátust. Mivel Sztálin hibájából a
szocialista-internacionalista forradalom nem bontakozhatott ki, ezért a
német proletariátus a nemzeti- szocialista forradalomba sodródott. Ez
dialektikus tény. De minden előfeltétel és alap ellenére még további
feltételek voltak szükségesek a nemzeti forradalom győzelméhez.
Szükséges volt, hogy a trockisták és a szocialisták utasításának
megfelelően szakadás jöjjön létre az éber és épp osztályöntudattal
rendelkező tömegekben. Mi már ekkor beavatkoztunk.
De még többre volt szükség. Az 1929-es
évben, amikor a nemzetiszocialista párt válságba került, mert elfogytak a
pénzügyi eszközei – “Azok” követet küldtek hozzájuk, még a nevét is
ismerem, egy Warburg nevezetű egyén volt. (A New York Times 1933. november 21.-i számában beszámolt arról, hogy ‘Sidney Warburg”
szerzőségével 1933-ban megjelent Amsterdamban a Van Holkema &
Warendorf kiadónál egy könyv ‘Drie Gesprekken Met Hitler’ – ‘Tárgyalások
Hitlerrel’ címmel. A könyv utólag igaznak bizonyult tényekre, és csak
bennfentes számára rendelkezésre álló ismeretekre támaszkodva, aprólékos
részletességgel számol be arról, hogy a Wall Street olyan
reprezentánsai, mint a Rockefellerek és a Warburgok, mekkora összegeket,
mikor, milyen módon és milyen feltételekkel juttattak el Hitlerhez és
nazi-párthjoz azért, hogy hatalomra juttassák. A
könyvet ismeretlenek néhány nap alatt felvásárolták, és mindössze három
holland-nyelvű példány maradt fenn belőle. Ezekről készült az angol és
német fordítás. A New York Times arról is tájékoztat, hogy a Warburg
család közölte: ‘Sidney Warburg’ nem azonos Felix Warburg Wall Street-i
bankár fiával. 1953-ban egy másik Warburg, James Paul Warburg, a Federal
Reserve létrehozásában döntő szerepet játszó Paul Warburg fia, is
kiadott egy hivatalos nyilatkozatot, hogy az említett könyvnek nem ő a
szerzője. Kellően bizonyított tény viszont, hogy az I.G. Farben világcég
Hitler egyik fő pénzügyi támogatója volt. E cég amerikai részlegének
Paul Warburg, a németországi részlegének pedig testvére, Max Warburg
volt az egyik igazgatója. D. J.) A Hitlerrel való közvetlen
tárgyalásokon megegyeztek a nemzetiszocialista párt finanszírozásában,
és Hitler egy-két év alatt dollárok millióit kapta, amit a Wall Street
küldött, és márkák millióit, amelyeket Schachton (Hjalmar Schacht-ról
van szó, aki 1923-tól 1930. márciusáig a Reichsbank elnöke volt a
weimari korszakban, majd Hitler uralomra jutását követően ismét a
Reichsbank elnöke lett 1939-ig, közben egy ideig gazdasági
csúcsminiszter is volt. Schacht a Wall Street megbízottja volt Hitler
mellett. Egyike azon keveseknek, akik nyíltan megmondták magukról, hogy szabadkőművesek.
A nürnbergi perben csak tanúként hallgatták ki, köztiszteletben álló
személyiségként halt meg 1970-ben. A müncheni Ostfriedhof temetőben
helyezték örök nyugalomra. D. J.) keresztül juttattak el hozzá. Ezekből a
dollárokból és márkákból tartották fenn az SA-t és az SS-t, és
finanszírozták a következő választásokat, amelyek Hitlert hatalomra
segítették.
Kuz: – Akik az Ön által ábrázolt
tökéletes kommunizmus megvalósítására törekednek, pont azt a Hitlert
fegyverzik fel, aki arra esküszik, hogy kiirtja az első kommunista
népet? Ha ez hihető, akkor ez már igazán a pénzügyi körök zagyva
“logikája”!
Rak: – Megint elfelejti Sztálin
bonapartizmusát. Emlékezzen csak! Napóleonhoz, a Francia Forradalom
megfojtójához képest maga XVIII. Lajos, Wellington, Metternich, sőt az
egyeduralkodó cár is objektíven tekintve forradalmi volt. Ez a legjobb
sztálinista tanítás. Ön kívülről fogja tudni Sztálin téziseit, hogyan
kell fellépni azon imperialista hatalmakkal szemben, amelyek gyarmataik
megtartására törekednek. Ezek szerint objektíven tekintve az afgán emír
és Faruk egyiptomi király kommunisták, mert őfelsége, a brit uralkodó
ellen harcolnak. Akkor Hitlert, aki az autokratikus orosz cár, azaz“I. Koba” ellen vív harcot, miért ne lehetne objektíven kommunistának tekinteni? (“Koba”
Sztálinnak a bolsevik mozgalomban használt egyik, – talán legkedveltebb
– álneve volt a Sztálin-álnév után, amely aztán felvett neve lett.
Eredeti neve Joszif Viszárionovics Dzsugasvili volt. D. J.)
És végül anélkül, hogy elkalandoznánk,
itt van Önöknek Hitler növekvő katonai hatalmával, aki gyarapítja a
Harmadik Birodalmat, meg még amit hozzá fog toldani, míg a szükséges
hatalmat el nem éri, hogy Sztálint megtámadhassa és megdönthesse. Nem
látja, hogy mennyire kezesek most a versailles-i farkasok, hogy
tiltakozásukat csak halk morgásra korlátozzák? Talán ez is csak
véletlen?
Hitler be fog törni a Szovjetunióba, és
ahogy 1917-ben a cár veresége ahhoz segített minket, hogy kivágjuk a
cárt, hasonlóan fog Sztálin veresége is arra szolgálni, hogy őt is
kidobjuk és kicseréljük. És újra üt a világforradalom órája. Mert a
demokratikus nemzetek, amelyeket elaltattak, általános változást fognak
észlelni, mint egykor, a polgárháború idején, mihelyt Trockij újra
megragadja a hatalmat. Akkor majd Nyugatról meg fogják támadni Hitlert,
akinek a generálisai fel fognak lázadni, és likvidálni fogják…
Objektíven tekintve mindezt, kommunistaként cselekedett tehát ekkor
Hitler, vagy sem?
Kuz: – Sem mesékben, sem csodákban nem hiszek!
Rak: – Ha nem akarja elhinni, hogy
“Azok” meg tudják valósítani azt, amit már eddig is megvalósítottak,
készüljön fel arra, hogy esetleg egy éven belül megérheti a bevonulást a
Szovjetunióba és Sztálin végét. Mindegy, hogy ezt csodának vagy
véletlennek tartja, készüljön fel rá, hogy meg fogja érni, és el fogja
szenvedni. Tényleg képtelen arra, hogy elhiggye azt, amit Önnek mondtam,
még akkor is, ha az csak hipotézis?
Kuz: – Jó. Beszéljünk feltételesen, mit javasol?
Rak: – Előzőleg utalt kettőnk
egyetértésére. Bennünket nem érdekel a Szovjetunió elleni támadás, mert
Sztálin bukása annak a kommunizmusnak az összeomlását jelentené, amely,
még ha formális is, mégiscsak minket illet, mert meg vagyunk győződve,
hogy egyszer még sikerülni fog nekünk, hogy megdöntsük a
nemzeti-bolsevista rendszert, és igazi (internacionalista-globalista D.
J.) kommunizmussá változtassuk. Azt hiszem, pontosan adott a jelen
pillanat szintézise.
Kuz: – Kiváló! És mi a megoldás?
Rak: – Mindenekelőtt gondoskodnunk kell arról, hogy Hitler részéről megszűnjön egy támadás potenciális veszélye.
Kuz: – Ha “Azok” voltak, ahogy Ön állítja, akik Hitlert “vezérré” tették, akkor kell annyi hatalmuknak lenni Hitler fölött, hogy az engedelmeskedjen nekik.
Rak: – Mivel a sietség miatt nem jól fejeztem ki magam, Ön nem értett meg jól. Ha igaz is, hogy “Azok” finanszírozták őt, sem létüket, sem céljukat nem fedték fel.
Warburg álnevet használva ment Hitlerhez, s úgy tűnik, Hitler még a
származását ssem ismerte fel. Ezen kívül Warburg hazudott azt illetően,
hogy kiket képviselt. Warburg azt mondta, hogy egy Wall Street-i
pénzügyi csoport küldte, akik érdekeltek abban, hogy a németországi
nemzetiszocialista mozgalmat, mint Franciaország elleni fenyegetést,
finanszírozzák, mivel a Francia kormány olyan pénzügyi politikát követ,
amely az USA-ban gazdasági válságot idéz elő.
Kuz: – És Hitler ezt elhitte?
Rak: – Azt nem tudjuk. Ez még attól sem
függ, hogy elhitte-e az okokat. Célunk az volt, hogy diadalmaskodjon
anélkül, hogy bármilyen feltételt szabtak volna neki. A valódi cél, a
célunk az volt, hogy háborút provokáljunk – és Hitler a háború, érti
már?
……
Hitler gazdasági rendszere súlyosan veszélyeztette a pénzvilágot.
…….
Rak: – Az egyik, amint már
említettem, hogy Hitler, ez a műveletlen, egyszerű ember természetes
intuícióiból, sőt Schacht bizonyos fokú ellenzése dacára, egy igen
veszélyes gazdasági rendszert hozott létre. A gazdasági elméletek
analfabétájaként – csupán a szükségszerűségnek engedelmeskedve –
ugyanúgy, ahogy mi a Szovjetunióban csináltuk, kikapcsolta mind a
nemzetközi, mind a privát pénzvilágot. Ez azt jelenti, hogy újra
kiváltsága van arra, hogy pénzt teremtsen. Kisajátította nemcsak a
kézzelfogható pénz, hanem a financiális pénz kibocsátását is. Magához
ragadta a hamispénzgyártás sértetlen gépezetét, és azt most már csak az
állam számára működteti. Megelőzött bennünket, mert mi ezt másképp
csináltuk. A magánpénzrendszert egy nagy apparátussal, az ún.
államkapitalizmussal helyettesítettük. Ez a forradalom előtti
demagógiánk számára tett igen drága engedmény volt.
Sőt, a sors Hitlernek kedvezett, mivel szinte semmiféle pénzzel nem rendelkezett, így nem eshetett abba a kísértésbe, hogy pénzt tegyen pénze fedezetévé. Pénze számára egyetlen biztosítékként csak a németek technikai tehetségét és hatalmas munkaerejét használhatta. A technika és a munka lett az aranyfedezet, ami annyira lényegbevágóan ellenforradalmi, hogy mint ezt Ön is tudja, mintegy varázsütésre megszüntette több mint hatmillió munkás és technikus munkanélküliségét.
(Ismét utalunk rá, hogy Rakovszkij szóhasználatában forradalmi az, ami
elősegíti a magánpénzrendszert birtokló nemzetközi pénzkartell
világuralmát, és ellenforradalmi mindaz, ami ezt akadályozza. D. J.)
Kuz: – A gyorsított fegyverkezéssel.
Rak: – Ó, ennek semmi nyoma! Ha
Hitlernek megadatna – ellentétben azokkal a burzsoápolgári
gazdaságokkal, amelyek körülveszik -, igencsak képes lenne arra, hogy
rendszerét háborús veszély nélkül békés termelésre is alkalmazza. El tudja képzelni, mit jelentene, ha egy sor népet megfertőzne ez a rendszer, akik így, gazdaságilag önálló kört képeznének?
Olyasmit, mint az angol Commonwealth? Képzelje el, ha ez a maga
ellenforradalmi módján működne! A veszély egyelőre még nem fenyegető,
mert Hitler rendszerét nem egy tőle eredő elméletre építette. Nem
fogalmazta meg tudományosan, hanem csupán empirikusan valósította meg.
Azaz, rendszere nem ment keresztül egy racionális-deduktív folyamaton.
Nincs róla tudományos tétel, elméletet sem dolgoztak ki róla.
(Rakovszkij itt téved, mert a produktív célokra történő kamatmentes
állami pénzkibocsátást, és a kereskedelmi váltók széleskörben való
pénzhelyettesítő használatát Dr. Wilhelm Lautenbach,a
weimari köztársaság egyik vezető közgazdásza elméletileg is megalapozta.
A nemzetközi pénzkartell ennek a tervnek a megvalósítását 1931-ben
azért akadályozta meg, mert nem akarta a gyenge weimari rendszer
konszolidálódását. Amikor Hitler került hatalomra, akkor már hozzájárult
az alkalmazásához, hogy a harmadik birodalom gazdaságilag képes legyen a
neki szánt szerep betöltésére. A kamatmentes pénzrendszer elméleti
kidolgozását pedig elvégezte Silvio Gesell német-argentin közgazdász és üzletember,
akinek 1918-ban Németországban publikált “A természetes gazdasági rend”
c. főműve 2004-ben magyarul is megjelent. D. J.) De a veszély lappangó.
Indukció útján minden pillanatban adódhat szabály. Ez igen komoly veszély, komolyabb, mint a nemzeti szocializmus minden cirkusza és minden szörnyűsége. Propagandánk
nem is támadja, mert a vitatkozó párbeszédből kinőhet az
ellenforradalmi közgazdaságtan megfogalmazása és rendszerezése. Csak egy lehetőség van a veszély kikerülésére: a háború!
……
A kereszténység a világuralom igazi ellensége
……
Kuz: – Összefoglalva tehát Ön egy gazdasági és egy politikai okot nevezett meg. És melyik a harmadik?
Rak: – Ezt könnyű kitalálni. Még egy vallási okunk is van. A maradék kereszténység leverése
nélkül lehetetlen győzelemre vinni a kommunizmust. (Megvalósítani a
nemzetközi pénzügyi közösség világuralmát biztosító világállamot. D. J.)
A történelem sokatmondó: a forradalomnak tizenhat évszázadába került,
amíg az első részeredményt el tudta érni, amikor is elő tudta idézni a
kereszténység első szakadását: a protestantizmust. Valójában a kereszténység az egyetlen ellenségünk,
mert a kereszténység következménye a polgári népeknél kialakult
politikai és gazdasági berendezkedés. A kereszténység, amely
meghatározza az egyént, képes arra, hogy a semleges, világias vagy
ateista állam forradalmi kisugárzását közömbösítse, ahogyan ezt most
tapasztaljuk Oroszországban. Sőt, előidézi azt a szellemi nihilizmust,
amit még húsz év marxizmusa sem tud meghaladni.
El kell ismernünk, hogy a vallási
szférában Sztálin nem volt bonapartista. Mi sem tettünk volna többet
vagy mást, mint ő. Ha Sztálin ugyanúgy, mint Napóleon, megpróbálta volna
felhasználni a vallást, akkor ezerszeresen meg tudta volna sokszorozni
nemzetiszocializmusát és ellenforradalmi hatását.
……………
Értékelés
Dr. Landowszkij feljegyzései a kihallgatás után
“Amikor Rakovszkijt hallgattam,
akaratlanul is be kellett vallanom, hogy egy kis csoporthoz tartozó
zsidók, akik Londonból emigráltak, véghezvitték a forradalomnak azt a
‘kísértetjárását’, amelyre Marx szólított fel a Kommunista Kiáltvány
első mondataiban és elérték, hogy mára gigantikus valósággá és egyetemes
fenyegetéssé váljon. Vajon igaz-e, vagy se, amit Rakovszkij mondott, s
vajon a kommunizmus titka és valódi ereje tényleg a nemzetközi
pénztőkében lenne? Számomra magától értetődő igazság volt az, hogy Marx,
Lenin, Trockij és Sztálin személye nem elegendő magyarázat mindarra,
ami történik. A kérdés az, hogy valóságosak-e vagy csak a fantázia
szüleményei azok az emberek, akiket Rakovszkij ‘Azoknak’ nevez szinte
vallásos áhítattal a hangjában? De ha ‘Azok’ nem léteznek, akkor azt
kell róluk mondanom, amit Voltaire mondott Istenről: ‘Ki kell találni’
őket, minthogy csak ebben az esetben magyarázhatjuk meg a világméretű
forradalom létezését, méreteit és erejét.”
Foglaljuk össze Rakovszkij főbb tételeit
A párizsi békeszerződések és a
versailles-i szerződés, továbbá a Népszövetség mind a forradalom – a
világforradalmi folyamat, azaz a világállamhoz vezető forradalmi
kommunizmus és forradalmi pénzuralom – előfeltételei voltak. A
versailles-i szerződést kifejezetten úgy alkották meg, hogy elősegítse
Németország elszegényedését, proletarializálódását, a tömeges
munkanélküliséget és éhínséget, amelynek együttes hatásaként győznie
kellett volna a kommunista forradalomnak Németországban is
Oroszországhoz hasonlóan.
A Pénzügyi Internacionálé, amit
Rakovszkij Kapinternek nevezett, azt akarta, hogy Lev Trockij legyen
Szovjet-Oroszország diktátora Sztálin helyett. Ez lehetővé tette volna,
hogy a Pénzügyi Internacionálé közvetlenül is a nemzetközi kommunista
mozgalom irányítója legyen. De a rendőr-zseninek bizonyult Sztálin
magához ragadta az abszolút hatalmat. Az ő egyszemélyi diktatúrája
azonban már túl sok volt a Pénzügyi Internacionálénak. A Pénzügyi
Internacionálé, amely ma nemzetközi pénzügyi közösségnek hívja magát,
úgy gondolta, hogy Sztálin annyira a bonapartizmus útjára tért, hogy
formálisan is Oroszország cárja lesz. A Pénzügyi Internacionálé szemében
Sztálin legnagyobb bűne az volt, hogy a forradalmat (értsd a nemzetközi
bankárok világuralmának szervezett erőszakkal történő elősegítését)
alárendelte az államnak, ahelyett, hogy az államot állította volna a
bankárok világuralmának a szolgálatába. De a Pénzügyi Internacionálé
attól is tartott, hogy ha Sztálint idő előtt elpusztítja, akkor azzal a
kommunizmust – saját találmányát – is, mint rendszert elpusztítja.
A pénzdiktatúra és a kommunista diktatúra ikertestvérek
Rakovszkij szóhasználatából kiderül, hogy kommunizmus
alatt a nemzetközi pénzügyi közösség diktatórikus uralmát, illetve
uralmának az egyik lehetséges modelljét kell érteni. Ebben a hatalmi
konstrukcióban a nemzetközi bankárok a háttérből irányítják az objektíve
szolgálatukban álló kommunista vezetőket, és rajtuk keresztül a
kommunista államot. A kommunista állam viszont erőszakkal elveszi a
társadalom teljes vagyonát. Ezzel lehetővé válik az önálló anyagi
bázisuktól megfosztott állampolgárok önrendelkezésének a korlátozása,
illetve felszámolása. A pártállami diktatúra uralkodócsoportja az
állampolgárok vagyonának az elvételével együtt kisajátítja magának az
egyes emberek életével való rendelkezést is az emberi jogok és a
politikai szabadságjogok önkényes korlátozásával. A társadalom nyíltan a
kommunista diktatúráé, ez utóbbi pedig álcázva a nemzetközi bankároké.
Szemtanúi lehetünk annak, hogy az 1989
utáni rendszerváltás eredményeként egyre inkább kibontakozik a
nemzetközi bankárok irányítószerepe a világ pénzügyi, gazdasági és
politikai életének az irányításában.életében. Az egykori kommunista
világrendszer országaiban már nem a mindenható kommunista állam révén
teszik rá a kezüket a társadalom vagyonára, és nem rendőri elnyomással
tartják függésben az állampolgárokat. Ma a kezükben lévő pénzmonopólium
segítségével hajtják uralmuk alá a kormányzatokat, és tömeges
eladósítással valamint a gazdasági függés legváltozatosabb eszközeivel
ellenőrzik a vagyont és az állampolgárok életét. A globalizációnak
nevezett pénzügyi forradalommal felszámolták a polgári demokráciák
szociális piacgazdaságon alapuló jóléti államát, magukhoz ragadva a
szuverén nemzetállamoktól a legfontosabb uralmi eszközt: a gazdasági és
pénzügyi hatalmat. A kommunista forradalomtól a pénzügyi forradalom
vette át a stafétabotot. A világforradalom győzelméhez, a globális
pénzdiktatúra világállamához (Rakovszkij szóhasználatával a
kommunizmushoz) vezető leghatékonyabb eszköz továbbra is a háború. Ez
megmaradt változatlanul “a történelem mozdonyának.” A terrorizmus ellen
meghirdetett örök háború is valójában az egy központból irányított
világállam mielőbbi létrehozásáért, a globális pénzdiktatúra “örök
békéjéért” folyik.
……….
források:
A teljes jegyzőkönyv, és értékelés itt megtalálható:Dr. Drábik János: A pénz diktatúrája / 5.fejezet:A KAPINTERN és a KOMINTERN közös forradalma H. G. Rakovszkij a pénzhatalom világállamárólhttp://mek.oszk.hu/06800/06897/html/0805.htm