2012. augusztus 21., kedd

Észak-Korea felmondta a tűzszüneti egyezményt

Észak-Korea többé nem tartja magát az 1950-1953-as koreai háború végén megkötött tűzszüneti megállapodáshoz, miután annak feltételeit az Egyesült Államok és Dél-Korea durván megszegte. Ezt a demilitarizált övezetben jelentette ki egy észak-koreai katonai misszió. Phenjan így reagált a nagyszabású amerikai – dél-koreai hadgyakorlatokra.
A nyilatkozatban rámutatnak, hogy mostantól „a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság népe és hadserege bármely pillanatban ellenintézkedéseket foganatosíthat szuverenitása és békéje szavatolása érdekében”.
„Országunk Kim Dzsong Un legfelsőbb főparancsnok utasítására nem hagyja veszni egy szent háború kibontakoztatásának az esélyét a haza egyesüléséért”- olvasható a közleményben.
ruvr.ru

Gazdag István: A szíriai konfliktus valódi természete

Mostanra teljesen nyilvánvalóvá válhatott még a legnaivabbak számára is, hogy Szíriában nem egy „szimpla” polgárháború zajlik, hanem egy klasszikus háború, hiszen az Asszad-rezsim elleni fegyveres akciókban egyre több külföldi vesz részt: dzsihádisták, szalafisták, zsoldosok, az Új Világrend nemzetközi brigádjai. Ez ma már közismert tény, amellyel tisztában vannak a kormányok és a titkosszolgálatok éppúgy, mint a mainstream média, sőt maguk az amerikai és izraeli vezetők sem titkolják.
Noha az Egyesült Államok hivatalosan mindig a demokratikus értékek és a nők emancipációja védelmében száll meg más országokat, a múltbeli, jelenlegi és jövőbeli háborúi valójában egészen másról szólnak. Távolról sem a „felszabadított” népek boldogságát és jólétét célozzák, sokkal inkább a nemzetek és az államok lerombolását - mindenekelőtt azokét, amelyek zavarják a Wall Street és a City közel-keleti hídfőállása, Izrael regionális hatalmi ambícióit -, hogy a romjaikon azután megnyílhasson a globalista szupermarket egyik újabb bazárja.
Szíria mint a térség utolsó szekuláris állama megdöntésére valójában egy teokratikus nagykoalíció állt össze, amelynek tagjai a spirituális-ideológiai rokonság okán tökéletesen megértik egymást, és többé-kevésbé azonos a céljuk: kiiktatni minden rivális regionális hatalmi pólust. Akárcsak Törökország, Szaúd-Arábia, Katar és Jordánia, demokratikus álcájuk ellenére az USA és Izrael is hamisítatlan teokráciák, amit egyebek mellett az bizonyít, hogy míg az előbbiben a keleti kényurakat is megszégyenítő hatalmi jogosítványokkal felruházott elnök egyenesen Isten szerepét játssza, amikor saját hatáskörben dönt a „nemzetbiztonságot fenyegető egyének” likvidálásáról, ahogyan azt nemrég Obama tette mintegy harminc potenciális célszemély tekintetében, addig az utóbbiban a miniszterelnök vagy a Moszad gyakorolja ugyanezt a funkciót.
Az állítólagos „nyilvánvaló sorsa” által vezérelt Amerika valójában egy elnöki diktatúra, amelyben az államfő kénye-kedve szerint dönthet emberek életéről vagy haláláról, vagyis háborúról és békéről, elkötelezve magát a cionista entitás mellett annak minden tévelygésében és túlzásában. A teodemokratikus Amerika hegemonikus „elhivatottsága” nemcsak anyagi és materialista természetű, hanem különböző ideológiai és vallási aspektusokból is táplálkozik. Ilyen például a „nyilvánvaló sors” (Manifest Destiny) doktrínája, amely Texas annektálásakor született 1845-ben, és amelynek értelmében az amerikai nemzet isteni küldetése a demokrácia és a civilizáció terjesztése, akkoriban a Mississippitől nyugatra, napjainkban világszerte.
Szíriában az USA és szövetségesei a tűzzel játszanak, amikor a felekezetek közötti ellentéteket szítják. Ami Basar Asszad kormányzatát illeti, autokratizmusához, brutalitásához és zártságához kétség sem férhet, viszont nem egyetlen ember diktatúrája, és még csak nem is egyetlen családé, mint a megdöntött tunéziai, líbiai és egyiptomi rendszer volt. Akárcsak egykor iraki bászista rokona, mindeddig biztosítani tudta a személyek és javak biztonságát, a vallásgyakorlás és külföldre utazás korlátlan szabadságát, a közoktatást és az egészségügyi ellátást mindenki számára. Most mindez veszélybe került.
Alain Chouet Szíria-szakértő, a francia titkosszolgálat egykori vezető munkatársa szerint „a szíriai (alavita, keresztény, drúz) kisebbségek fenyegetettségével a Nyugat csak a (rezsim) megfellebbezhetetlen elítélését és néha hisztérikus kiátkozását állította szembe, politikailag és néha katonailag is mindenhol integrista iszlamisták hatalomra jutását és a politikai szalfizmust támogató teokratikus államok szupremáciáját támogatva. (...) Készen arra, hogy elítélje az iszlamizmust a saját területén, a Nyugat bátorítja annak manővereit az arab és muszlim világban” (IHÉDN, 2012. június 27.).
Március elején az iszlamisták homszi bástyájának elfoglalásakor a szír kormányerők száznál is több külföldi harcost és különböző arab országokból származó zsoldost ejtettek foglyul. Májusban Tunézia belügyminisztere elismerte, hogy országának állampolgárai szír területen harcolnak a felkelők soraiban, és a szír ügyekben hagyományosan jól értesült francia sajtó is említést tett a Szíriába irányuló „dzsihádista turizmusról”. Akkoriban a baloldali Libération több tucatnyira, a jobboldali Le Figaro több százra becsülte a külföldi harcosok számát, a független Jeune Afrique c. hetilap pedig tudni vélte, hogy amióta Ajman al-Zavahiri, az al-Kaida főnöke február 11-én felszólította a muzulmánokat, hogy támogassák a lázadást, megsokszorozódtak a támadások Damaszkuszban és Aleppóban, külföldről pedig özönlenek a dzsihádisták az országba.
Május 16-án a RIA Novosztyi orosz hírügynökség jelezte, hogy „szíriaiakat” gerilla-harcmodorra és fegyveres propagandára (sic!) képeztek ki amerikai támaszpontokon Koszovóban, miután április végén a Tanjug szerb hírügynökség egy szíriai disszidens nyilatkozatát átvéve közzétette, hogy a szíriai lázadók hasznosítani fogják az egykori UCK (Koszovói Felszabadítási Hadsereg) harctéri tapasztalatait. Washington, Ankara és Rijád áldásával főleg Katar foglalkozik muszlim fanatikusok és külföldi zsoldosok toborzásával és Szíriába juttatásával. Emlékezetes, hogy Katar, ez a vahabita olajmonarchia 2003-ban hadműveleti bázisul szolgált az Irak ellen felvonuló amerikai szoldateszkának, tavaly pedig egy ötezer fős elitalakulattal közvetlenül is beavatkozott a líbiai „spontán” forradalomba.
Pedig a feszültség szítása helyett a nyugati diplomácia jobban tenné, ha kissé nagyobb figyelmet szentelne annak a három kínai hadihajónak, amely nemrég kelt át Szuezi csatornán, útban a szíriai partok felé, ahol csatlakozhatnak az orosz haditengerészet már helyszínen tartózkodó egységeihez. Mert a hangnem kezd eldurvulni Moszkvában is, ahol egyelőre még félhangosan, de már teljesen nyilvánosan „haramiaállamként” emlegetik az Egyesült Államokat, nevezetesen Szergej Lavrov külügyminiszter, aki szerint Washington reakciója a szíriai biztonsági vezérkar ellen július 18-án Damaszkuszban elkövetett bombamerényletre a terrorizmus egyértelmű igazolását jelentette. A bumeráng-hatás ez esetben is borítékolható volt.
Bandar bin Szultan hercegnek nem volt ideje megmelegednie a szaúdi titkosszolgálat igazgatói foteljében. Még egy hét sem telt el azóta, hogy az Asszad-rezsim számára kegyelemdöfésnek szánt damaszkuszi bombamerénylet végrehajtásáért Abdullah király a posztjával jutalmazta, és helyettesével, Masál al-Karnival együtt máris a CIA-kooperációban likvidált szír főtisztek sorsára jutott. Az a bomba végzett velük, amely a titkosszolgálat rijádi központjában robbant július 23-án, és amely - a Moszad-forrásokhoz közeli DEBKAfiles szerint - szabályszerű pánikot váltott ki Washingtonban, Jeruzsálemben és egyes közel-keleti fővárosokban egyaránt. Ezzel a látványos akcióval ugyanis Damaszkusz és Teherán nemcsak a királyi család „héjáit” tömörítő Szudeiri klán főnökén, Szaúd-Arábia volt washingtoni nagykövetén (1983-2005), az idősebb Bush „fogadott fián” állt bosszút, hanem egyúttal bebizonyították, hogy képesek behatolni a szaúdi vezetés legfelsőbb és legszigorúbban őrzött köreibe is.
Egyébként Szaúd-Arábia, amely a Szíria elleni agresszió egyik főkolomposa, „a belügyeibe való nyílt és igazolhatatlan beavatkozásként” értékelte, hogy az egyik orosz vezető a külügyminisztérium honlapján nyugtalanságának adott hangot a királyság keleti részében július elején síita tüntetők és a rendőrség között kirobbant, halálos áldozatokkal járó - és szerinte az ország stabilitását kockáztató - összecsapások miatt, és miközben óvott a felekezeti viszályoktól, felszólította a szaúdi kormányt „az emberi jogok, köztük a szólásszabadság” tiszteletben tartására.
Oroszország nagyon is tisztában van a Nyugat felforgató törekvéseivel, amelyek a Szovjetunió összeomlása után sem szűntek meg, és az USA által szított „narancsos forradalmak” a Kreml szemében állandó fenyegetést jelentenek a szovjet utódállamok társadalmi békéjére nézve. Az elnökséget ismét átvevő Putyin meg van róla győződve, hogy Moszkvába (és Teheránba) Damaszkuszon keresztül vezet az út. Éppen ezért az egymásnak feszülő hatalmi blokkok között szimbolikus ütközőállammá vált Szíria kérdésében jottányit sem hajlandó engedni: Nyugaton az euro-atlanti blokk és fegyveres karja, a NATO, Keleten a Sanghaji Együttműködési Szervezet, amely lassanként maga is leképezi a NATO „védelmi” modelljét, és amelyben Hu Csin-tao kínai elnök immáron „a regionális biztonság és stabilitás erődjét” látja.
A nyilvánvaló amerikai rosszakarat láttán Szergej Lavrov tovább lépett a Szíria elleni háborús uszítás leleplezésében, amikor teheráni sajtótájékoztatóján nyíltan azzal vádolta az USA-t, hogy fegyvert szállít a lázadóknak, miközben az Asszad-rezsimnek címzett orosz fegyverszállítások „nem sértenek meg egyetlen nemzetközi törvényt sem, és csak védelmi eszközökre irányulnak”. Putyin ugyanakkor arra kérte az Oroszország és hat ex-szovjet köztársaság alkotta Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetét, hogy készüljön fel béketeremtő kéksapkások Szíriába küldésére „a harcoló felek szétválasztása és az oda behatolt idegen erőkkel szembeni harc” (!) céljából. Nyikolaj Borgyuzsa, a katonai szövetség főtitkára megerősítette, hogy húszezer azonnal bevethető embere van az ilyen típusú küldetések végrehajtására.
Ebben a kontextusban került sor az orosz interkontinentális ballisztikus rakéták hatásos „tesztelésére”, amelyről ugyanitt korábban már beszámoltunk (Gazdag István: Szíria az orosz-amerikai stratégiai játszmában). Mindenestre ezek a minden jelenlegi és jövőbeli rakétapajzs áttörésére képes hipermodern rakéták nemcsak kijelölt földi célpontjaikat találták telibe, hanem képletesen a nyugati tábor pökhendiségét is, a lehető legadekvátabb módon téve egyértelművé az orosz politikai pozíciók valós súlyát, egyúttal azt is jelezve, hogy Moszkva szükség esetén kész „belépni a táncba” a Közel-Keleten.
Bizonyos tehát, hogy a szíriai válság mára globális biztonsági problémává vált, felfedve az egyre növekvő törést a Szíria elleni agressziót kitervelő és - arab, valamint más idegen zsoldosok közreműködésével - végrehajtó nyugati tábor, illetve a saját stratégiai céljaiknak megfelelően szövetségre lépő ellentábor tagjai között. Másrészt a 15 hónapja tartó fegyveres összecsapások során az is kiderült, hogy a kormányerők védekező képessége jelentősen felülmúlja az agresszorok támadóerejét. Mivel azonban az orosz és kínai kettős vétó miatt ezúttal nem lehet lenyomni a Biztonsági Tanács torkán a NATO-intervenciót, mint legutóbb Líbia esetében, Washington nyíltan pedzegetni kezdte egy nemzetközi felhatalmazás nélküli nyugati beavatkozás lehetőségét, ahogyan 1999-ben Koszovóban tette. Azóta azonban sok víz lefolyt a Volgán, és ma már Oroszország elég erős ahhoz, hogy látványosan demonstrálja stratégiai ütőképességét, a 6. amerikai flotta 40 hadihajójának, 175 repülőgépének és 21 ezer fős legénységének orra előtt bocsátva útjára az egyik csúcstechnológiájú ballisztikus rakétáját, valószínűleg a Jurij Dolgorukij stratégiai csapásmérő atom-tengeralattjárójáról.
Ezt a jelképes üzenetet nyilván Washingtonban is megértik, de a gyöngébb felfogásúak kedvéért Szergej Lavrov imigyen dekódolta: „A szíriai ellenzék, nevezetesen a legharciasabb komponensének egyoldalú támogatása nem fog békéhez vezetni... Valójában ezt a választást kizárólag a damaszkuszi rendszerváltás elérésének az akarata diktálja, szélesebb körű geopolitikai célkitűzések kontextusában. Ezek a tervek kétségtelenül Iránt célozzák, amelyet az Egyesült Államok, egyes NATO-tagok, Izrael, Törökország és a régió néhány államának koalíciója igyekszik meggyöngíteni... Az Iránt sújtó csapások eshetősége visszatérő téma, és én rendszeresen hangsúlyozom, hogy egy ilyen opció kiszámíthatatlan, sőt katasztrofális következményekkel járna. (...) A nemzetközi kapcsolatokban a válságok elérhetnek bizonyos korlátokat, amelyek nem léphetők át az egész világ stabilitásának veszélyeztetése nélkül.”
Mindazonáltal kevés az esélye, hogy a józan észre hallgatnak azok, akik ahhoz vannak szokva, hogy politikai szükségleteiknek, nemzeti glóriájuknak és bűneik önigazolásának megfelelően írják és főleg újraírják a történelmet. Elvégre a ”Jó” tábora ab ovo tévedhetetlen és bírálhatatlan.
MD 2012. VIII. 14-21.

Mi újság Aleppóban?

A szabad szír hadseregnek nevezett nemzetközi, bűnözőkből toborzott terrorista bandának súlyos gondjai lehetnek. Nagyon súlyosak. Ezt bizonyítja a nyugati cionsajtóban tapasztalható nagy csend a szíriai helyzettel kapcsolatban. Eddig is gátlástalanul hazudtak, de a mai világban már nem működik eredményesen az évszázados hazugsággépezet. Az információs forradalom egyetlen igazi eredményeként az igazság is képes megnyilvánulni, és óriási tömegekhez eljutni. A szír vezetés -tanulva az "arab tavasznak" elnevezett globális méretű diverzióból- jól felkészült a tájékoztatási háborúra is. Megfelelő és hiteles tájékoztatással a nemzetközi közvélemény sikerült a valóságról kellően felvilágosítani, és a cionmédia gátlástalan hazugságait leleplezni.
Ennek eredményeként ma már közismert tény, hogy a cionpénzen toborzott bűnözők a beígért nyugati légi támogatás nélkül képtelenek eredményt felmutatni. A rendszerellenes erők központjának tervezett Aleppóban olyan dolgok történnek, mely miatt akár a nyugati cionista társadalmak Sztálingrádjává is válhat. Asszad hadserege felkészült erre a lassan, de biztosan felőrlő háborúra. A Groznijban szerzett tapasztalatokat átadták az oroszok, akiknek elemi érdekük a jelenlegi rendszer megmaradása a tartuszi haditengerészeti támaszpontjuk megtartása érdekében. Ez ellen ma még nincs megfelelő ellen-taktika, így szinte teljes bizonyossággal állítható, hogy a cionzsoldosok számára Aleppóból nincs menekülés.
A cionzsoldosok között igen kevés a képzett és gyakorlati tudással rendelkező személy. Azok a toborzó felhívások, amit a franciák küldtek ki a leszerelt idegenlégiósok számára, épp úgy eredménytelenek maradtak, mint az angol toborzási kísérletek. A csekély számú harci tapasztalattal rendelkező jelentkező a csecsen és a bosnyák harctereken tapasztalatot szerzett zsoldosokkal egészült ki, de még így is elenyésző a számuk a kikötői csőcselékhez és a bűnözőkhöz viszonyítva. A napi ezer dolláros zsold ugyan csábító, de már köztudottá vált az is, hogy a nyugati finanszírozók egy-egy zsoldos esetében átlagosan húsz életben maradási nappal számoltak július elején (ez ma már a felére csökkent). Ehhez még hozzájárul az is, hogy a szír hadsereg mindenkit kivégez, és teljes joggal, mert a cionbanditákra semmilyen nemzetközi egyezmény nem vonatkozik. Kivételt képeznek a csecsenek és a bosnyákok, mert őket átszállítják az orosz tengerészeti bázisra. Az is ismert, hogy a foglyok egy része a kivégzésük előtt brutális kihallgatási eljárás alá esik. Az így megszerzett információk igen hasznosak a hadsereg számára.
A nyugati cionmédia nem közöl adatokat a cionzsoldosok veszteségeiről, mert ha ezt megtenné, egyetlen új jelentkezővel sem számolhatnának a jövőben. Ugyanis óriásiak a veszteségeik. Eddig - igen óvatos becslések szerint - mintegy hatvan-hetvenezer zsoldos lépte át a szír határt, de ebből ma már talán nyolc-tízezer harcképes. Ezeknek is a többsége az aleppói katlanba zárva. Fegyverzetük ugyan korszerű, információik is megfelelőek (a nyugati csatornákon kapják), de a lakossági támogatottságuk egyenlő a semmivel, és a harci tapasztalatok hiánya, valamint a rendkívül jó tanácsadókkal felkészített szír hadsereg harci szelleme, korszerű fegyverzete és a légifölénye napról-napra reménytelenebb helyzetbe hozza őket.
Egy rendszerváltoztató erőnek a legfontosabb a lakossági támogatottság. Segítséget jelent minden vonatkozásban, úgy az információk, mint a rejtőzködés terén. Ez az asszimetrikus háború első alapszabálya. Szíriában a cionzsoldosokat a lakosság ellenségnek tekinti a folyamatos rablások, a nők megerőszakolása és a gyilkosságok miatt. A cionzsoldos amikor rádöbben arra, hogy élve a katlanból csak akkor kerülhet ki, ha óriási a szerencséje, az élete hátralévő napjaiban igyekszik minden olyasmit megszerezni, ami számára örömet, felejtést, a valóságtól való elrugaszkodást jelent. Kábítószer, alkohol, nemi erőszak, rablás és fosztogatás a jellemzői ennek a vereségre ítélt gyilkos bandának.
A szír hadsereg a legmodernebb városharcot vívja Aleppóban. Felderítőik pontosan megadják a célkoordinátákat, és irányítják a tűzcsapásokat. Ezért a cionzsoldosok nem tudnak erődöket kialakítani. Gyáva módon a kórházak, sűrűn lakott háztömbök, iskolák közvetlen közelében létesítenek állásokat. Erre rendkívül hatásos válasz a mesterlövészek nagyszámú alkalmazása. Értesülések szerint legalább ezer jól kiképzett mesterlövész vadászik a zsoldosokra, halálos eredménnyel. A napokban szinte sírva nyilatkozott egy zsoldoscsapat vezetője, hogy a rakétáknál és a tüzérségnél, aknavetőknél sokkal rosszabb a mesterlövészek állandó működése. Minden vezetőjüket már kilőtték, és ha a felderítők bemérnek egy célpontot, amit a légierő, vagy a tüzérség lőni kezd, nincs menekülés, mert a mesterlövész harccsoportok már várják a célpontokat.
Egy jó mesterlövész (precíziós lövész) 500 méter távolságból már igen eredményes. 4 -5 főből álló kis harccsoportjuk a tűzcsapás helyéről menekülők közül egyszerre 4 - 5 főt semmisíthet meg. Mire az előre kinézett fedezékig eljutnak, több tűzcsapást kell kiállniuk. Kevesen élik túl, és válaszolni sem tudnak a fedezőtűz miatt. Egy mesterlövésztől a napi egy ellenség megsemmisítése oly minimális elvárás, hogy ha csak ennyit követelnének meg, sértés számba menne. Van sok mesterlövésznek nevezett lövöldöző a cionzsoldosok között is, de az eredményeik meg sem közelítik a minimális elvárást sem. Egy kocsmatölteléknek hiába adnak a kezébe modern precíziós fegyvert, hozzávaló bemért lőszereket, az még nem mesterlövész, és mire az lehetne, már a meszesgödörben van.
Az USA és a Nyugat most fogta fel végre, hogyha nem avatkoznak be, akkor szégyenteljes vereséget szenvednek a zsoldosaik. Már elővették a régi hazugságlemezt, a vegyi fegyverekről szólót. Viszont ha beavatkoznak, a következmények kiszámíthatatlanok, egy biztosan bekövetkező kivételével: Izraelnek vége. Az oroszok nem adják fel a tartuszi támaszpontjukat és a kínaiak sem engedik az energiaforrásaikat veszélyeztetni. Ez szövetséget jelent, és Oroszország Kínával jóval erősebb. mint az USA, minden vonatkozásban. Nyugat-Európa meg egy rakás szerencsétlenség, háború esetén egy kiadós atomcsapás után azonnal bedobná a törülközőt.
Hát ez az újság Aleppóban.
Kassai Ferenc
 
 

Újabb amerikai ultimátum Szíriának

 

 
Az Egyesült Államok nem tartja kizártnak, hogy az ENSZ megkerülésével hajt végre akciókat Szíriában.
Amint Victoria Nuland amerikai külügyi szóvivő hétfői sajtóértekezletén elmondta, Washington informálni fogja erről Lahdar Brahimit, az ENSZ és az Arab Liga különmegbízottját.
Úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok újabb csapást akar mérni az ENSZ tekintélyére a válságok leküzdését illetően – jelentette ki Alekszej Podcerob, a moszkvai Keletkutató Intézet szakértője.
- Különösebben nem kell csodálkoznunk Nuland kijelentésén. Az amerikaiak már máskor is alkalmaztak erőt a világszervezet megkerülésével. Emlékezhetünk a panamai invázióra vagy a Jugoszlávia elleni 1999-es agresszióra. Aztán ott volt Irak 2003-ban, ugyancsak a Biztonsági Tanács megkerülésével. A Szíriára mérendő csapás átfogó és véres háborúhoz vezetne. Persze, Szíria nem képes szembeszállni az Egyesült Államokkal, ez világos. De nagyon jól ismerem a szíriaiakat, az utolsó emberig ellenállnak. Ez tehát nagyon véres háború lenne a Közel-Keleten.
Barack Obama elnök ugyancsak szólt egy lehetséges intervencióról, bár a hétfői sajtóértekezleten úgy fogalmazott, hogy egyelőre nem adott ki intézkedést az intervencióra. Ugyanakkor rámutatott: ezt az álláspontot megváltoztathatja, amennyiben Damaszkusz vegyi vagy biológiai fegyverhez nyúl. Ez nem csupán Damaszkusznak szóló ultimátum, de egyben a világközösség elleni kihívás is, miután léteznek olyan nemzetközi konvenciók, amelyeket alkalmazni lehet a tömegpusztító fegyverek alkalmazásának megakadályozására.
Ezeket a konvenciókat kell érvényesíteni a kapcsolatokban Damaszkusszal, mégpedig minél hamarább, miután egyre nagyobb a veszélye annak, hogy tömegpusztító fegyverek jutnak Szíriában az Al-Kaida kezébe. És bármennyire paradox a dolog, ehhez még az Egyesült Államok is hozzájárulhat. Washington támogatja a szíriai fegyveres ellenzéket, amelynek harctéri parancsnokai szerint egyre inkább támaszkodnak az Al-Kaida gerilláira. Borisz Dolgov, a moszkvai Arab Kutatási Központ elemzője erről így vélekedik.
- Afganisztánban és Jemenben az Al-Kaida ellen küzd az Egyesült Államok, ott ezt a szervezetet az egyes számú közellenségnek tekinti. Ugyanakkor Szíriában az Al-Kaida támogatást kap, akárcsak Líbiában. Az USA és a NATO vezető országai igyekeznek a radikális iszlamisták kezével megszabadulni a nekik nem tetsző szíriai rendszertől, majd pedig saját céljaikra alkalmazni a radikális iszlám erőket. Próbálkoztak ezzel annak idején Afganisztánban is. Csakhogy a mostani ugyanúgy hiba, mint ahogyan az Afganisztánban volt.
Az Al-Kaida szíriai aktivizálódása kapcsán Moszkva figyelmeztetett arra, hogy megengedhetetlen a fegyverek becsempészése Szíriába. Az orosz Külügyminisztérium kommentárjában rámutat, hogy Líbián, Törökországon és Libanonon át jutnak el a fegyverek a szíriai ellenzékhez.
ruvr.ru

Németország - Görögország mega-csalás

A Német Szövetségi Bíróságot figyelmeztette Markus Kerber jogászprofesszor, hogy beláthatatlan következményei lehetnek az Európai Stabilitási Mechanizmusnak (röviden ESM). Az olasz, Corriere della Sera napilap idézi Kerbert egy interjúban: "Ha az ESM feltételezésünk szerint Németországtól 3.700 milliárd eurót kíván - ez a szabad GDP 150 százaléka. Mi bírók, rámutattunk erre". Kerbert idézve, 3700 milliárd euróban garantálja Németország a hozzájárulásokat, a korábbi támogatási csomagokat, a várható költségeket, és a mentési összegeket együttesen. "Most egy Euro-anarchia" van, mondta Sigmar Gabriel (SPD). "Előírták a valódi közös költségvetési, pénzügyi és fiskális politikát. És ez azt is megköveteli, hogy legyen egy vezérlő háztartás".

De pontosan ez a probléma. Az egész euró-válság, az EUSSR diktatúra bevezetése miatt kell. Az Európai Parlament nem mond semmit, mert ez egy színlelt parlament. Az egész a nemzetközi pénzügyi maffia alatt, vagyis a City of London és a Wall Street irányítása alatt áll. A máig tartó folyamatot megtervezték, és az euró-válság gyökerei a 2001-es görög helyzetben keressük.

Így kezdődött: 2001-ben Görögország kínos helyzetben került. Csatlakozása az euró-zónához a magas hiány miatt kényszerhelyzetet idézett elő, de jött a "mentőöv" 2,8 milliárd euró finanszírozás képében a Goldman Sachs befektetési banktól, ami lehetővé tette a maastrichti kritériumok teljesítését. Mivel a költségvetést így ki lehetett egyensúlyozni, Görögország az euró-zóna reményteljes új tagja lehetett. A görögök zökkenőmentesen csatlakoztak és a hiány tovább csökkent, de csak addig, amíg a Goldman Sachs bűnözői tevékenységének köszönhetően Görögország a szakadék szélére nem került. Oka a Goldman Sachs kreativitásnak köszönhető, mivel a befektetési bank felismerte a lehetőséget egy jó üzletre. A "szakértői vélemények" alapján a 2,8 milliárd euró hitel 5,1 milliárdra ugrott. A nyereség 600 millió euró. Ez körülbelül a 12%-át tette ki a szervezeti egység bevételének. A Goldman Sachs nagy karriert futott be az európai adósságválság előidézésében, "némi segítséggel", amit mai napig tagad az EKB elnöke, Mario Draghi. A "kockázat" növekedése adósságspirált okozott, amit nem volt nehéz létrehozni, ha azt vesszük figyelembe, hogy az egész euró-válság a görög, égei-tengeri olaj -és gázmezőkért folyt.

2011. szeptember 11-én jelentette be a Wall Street és a Goldman Sachs az euró-válságot, és Németország görögök adósságra hivatkozó kifosztását, egyúttal biztosítva a görög olaj -és gázmezők hozzáférhetőségét. Charles Collyns közelmúltbeli látogatása az USA kincstár részéről, hangsúlyozta a különleges küldetés fontosságát. A görög pénzügyminiszter, Yiannis Stournaras, találkozott vele szerdán. Collyns kifejezte Tomothy Geithner amerikai pénzügyi államtitkár "támogatását". Collyns, Geithner bizalmasa, és minő véletlen, Yinannis Stournas egy régi osztálytársa és közeli barátja Geithner, aki biztosította barátját, hogy az USA kincstár támogatja Görögországot a drachma visszatérése esetén. De nézzünk a térképre!


A térkép magáért beszél! Míg Izrael, Ciprus, Törökország és Libanon harcol a hatalmas gázmezőkért, a Földközi-tenger keleti része viszonylag csendes. Görögországban a bank-maffia belépésével megrendezték az euró-válságot és megtervezték, hogy Görögországtól megszerezzék zsákmányként a stabil északi lelőhelyeket. Ebben a megvilágításban már Szíria is "másként fest".
Természetesen az USA felajánlotta a görögöknek a kitermelésben a "segítséget", igaz Görögország azonnal ki tudná fizetni belőle tartozását, és még mindig maradna belől, de ehelyett marad fejőstehén, aki továbbra is fizetni fog, "mert ha lúd, akkor legyen kövér"...

A földközi-tengeri olaj -és gázmezőkről már 1974-ben beszámolt a Spiegel. Szintén érdekes, hogy 1976-ban kezdődött meg a "terrorista" palesztinok brutálisan fokozódó népirtása, egészen addig, amíg az izraelbarát palesztín vezető le nem mondot a gázai és a palesztín állam területén található lelőhelyekről."Az egész olajtartalék az Égei-tengeren valószínűleg sokkal jelentősebb, mint Alaszka és Malajzia" ...
Persze nem érik be a görög olaj-és gázmezőkkel. Ráadásként azt szeretnék, hogy Görögországban telepíthessenek egy fontos katonai bázist, ellenségeik ellen a régióban, és csak a második szempont, hogy ki akarják használni az ásványkincseket az Égei-tengeren.
A gazdasági kereskedelmi szervezet, a Scandic Org amely hét észak-európai országból áll (Svédország, Norvégia, Dánia, Izland, Észtország, Lettország és Litvánia), felajánlotta Görögország kölcsönei átvállalását öt éves időtartamra, több mint 250 milliárd euró értékben. Ez történt a gazdasági válság elején Görögországban, mielőtt a trojka (EU, IMF és EKB) megkezdte a végső pusztítását a görög gazdaságban. Cserébe Scandic Org kizárólagos jogokat követelt öt évre a földgáz-és kőolaj források kiaknázására.

Az ajánlatra nem válaszolt a görög kormány és a Karamanlis kormány soha nem utalt a közelgő választásokon, erre. A Scandic Org próbálkozott néhány hónappal később is, de görög válasz helyett, kis idő múlva az USA-ból és Izraeltől érkezett válasz, hogy már megvizsgálták a görög gázt és az "haszontalan". 2010 júniusában, a francia Hi-tech Geofizikai Intézet együttműködve a University of Crete-el, elkezdte vizsgálni Görögország és a tenger közelében levő gázbetéteket. E tanulmány eredménye: 99%-tartalmú, vagy tiszta gáz, amelyet fel lehet használni vagy feldolgozni közvetlenül, miközben Görögország gazdasági okokból a polgárháború határán van.Papandreou miniszterelnök azt mondta, hagyjuk, nincs szükség további vizsgálatokra, és ezt állította egészen a közelmúltig. Ez a "nem tudás" a görög gázról, azért is érdekes, mert néhány kilóméterre Krétán, növelik a líbiai gáz kitermelését hatalmas mennyiségben. Hogy lehet, amikor a vizsgálatok szerint, és néhány kilométerre van, míg Görögország partjainál nincs? Hogy lehet, hogy Montenegró, Albánia, Bulgária, Törökország, Egyiptom és Líbia szivattyúi végzik olaj / gáz kitermelését, és Görögország lehet az epicentruma ezeknek az olajmezőknek?

Egyszerűen azért, mert Görögországot nemzetárulók uralják!

A sunyi pofákon látszik, hogy hazudnak. Remélhetően a görög parlament a görög nép érdekeinek megfelelően fogja megszavazni a pályáztatás feltételeit. A probléma végletekig hasonlít a magyarországi helyzethez. Ahogy korábban Görögországban is, a tudósok kerekasztal beszélgetéseinél többször elhangzott, mekkora és milyen ásványkincsekkel rendelkezik Görögország. Ott is, de itthon is, összesküvéselméletnek tartotta a bértollnok média, és a fizetett "ellenlábasok" serege az ilyen bejelentéseket, de a helyzet politikusi szinten is egyforma a mienkkel: A mindenkori kormányok, miniszterelnökök hazug hazaárulók.

A norvég TGF-No r cég állította -, és utalt a műholdfelvételekre, hogy már "csak" körülbelül 6 milliárd hordó kitermelhető Kréta közelében. Más szóval, ez a mennyiség háromszor nagyobb, mint az összes alaszkai, és körülbelül fele a Szibériában tárolt mennyiségnek.
Egyéb nagy tartalékoknak kell lennie a Jón-tengeren és az Égei-tengeren, ugyanezen cég szerint. Arra is van bizonyíték, hogy Hitler már kifejezetten keresett olajat Görögországban. Az oroszok ellopták ezeket az okmányokat, berlini inváziójuk során, és mivel a műholdja az USA-nak is van, az amerikaiak tudják, hogy Görögországban van egy gazdag tartalék energiforrás. Ezt most osszák el a nagy bankok a világon, a nagy energiaipari vállalatok, és nem a görög nép. A zsákmány már megosztották. Ígértet kapott az elnök-koldus, és az ő "barátai" Londonban, Washingtonban és New York-ban!

/Tulok/



A Magyar Királyság városaiba a zsidók a XVIII. századig, II. József Habsburg császár engedélyeztetése előtt be sem települhettek. Az hogy volt néhány zsidó kóbor kereskedő és pénzváltó, az nem számított sokat. Nálunk miért nem tüntetnek a szaporodó zsinagógák ellen? Már egyre több városban építenek ilyeneket.


Globális felmelegedés? Az aszályt az időjárás befolyásolása is okozhatta

Egész Észak-Amerikát valamint Európa és a föld sok más országát is rendkívül súlyos aszály sújtja, ahogyan arról szinte minden médiumban hallhatunk és olvashatunk. A National Post azt írta, hogy „az Egyesült Államokat és a föld számos országát olyan komoly aszály sújtja, hogy az kizárólag az ember által előidézett globális felmelegedésnek tudható be, állítja egy szakember, az állam megbízásából készített statisztikai elemzés alapján.”
De vajon elhihetjük-e, hogy a világ ilyen sok területét érintő szárazságot az üveghatású gázok és a globális felmelegedés okozza, vagy esetleg egy sokkal vészjóslóbb ok áll a háttérben? A History Channel csatornán vetített új dokumentumfilm készítői meg vannak győződve arról, hogy a földünket egyre gyakrabban sújtó aszályokat, áradásokat, hurrikánokat, sőt egyes földrengéseket is a világot uraló erők kezében lévő időjárás befolyásoló eszközök okozzák (az Egyesült Államokban és Oroszországban egyaránt). Jelentheti-e mindez, hogy a jövő tömegpusztító fegyvere maga az időjárás?
A múlt tudományos fantasztikuma számos esetben vált már a jelen technológiai valóságává, tehát egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a technológiai manipuláció képes legyen aszály vagy egyéb szélsőséges időjárási jelenségek előidézésére. Ahhoz, hogy az időjárás fegyverré válhasson, három feltételnek kell teljesülnie. Először is, az agresszoroknak rendelkezniük kell a képességgel, hogy akaratuk szerint, az általuk kiválasztott időben és helyen kiválthassanak egy időjárási jelenséget, amivel egy kiválasztott célpontot támadnak. Végül a tettet úgy kell végrehajtaniuk, hogy annak irányított természete letagadható legyen. (Kicsoda? Hogy mi ilyet?)
A dokumentumfilm számos konkrét állítást is tesz, az alátámasztásként felhozott bizonyítékok pedig elég meggyőzőek. Az egyik ilyen állítás, hogy az alaszkai HAARP programot (Magas Frekvenciás Aktív Sarki Fény Kutatóprogram) az időjárás befolyásolására használják. Egy másik szerint pedig az orosz Woodpecker program volt felelős az 1987-92-es kaliforniai aszályért. A dokumentumfilm szerint ezekkel a módszerekkel lehetséges megváltoztatni a különböző áramlatok irányát. Állítja, hogy az USA szándékosan meghosszabbította a monszun időtartamát a Ho Si Minh-ösvény területén, hogy elvágja a vietnami erők logisztikai utánpótlását a vietnami háború idején, hogy az 1952-es Lynmouth in Devon-i áradást az angol hadsereg felhőmagvasítással végzett katasztrofális kimenetelű kísérletei okozták, végül, hogy a Katrina hurrikán egy másik hatalom időjárás manipulációjának eredményeként érte el az 5-ös erősséget, majd változtatott hirtelen irányt és érte el New Orleans-t.
A History Channel-en látható dokumentumfilm készítői arra a következtetésre jutottak, hogy amennyiben egy politikai-katonai-ipari nagyhatalom úgy dönt, hogy befolyásolni akarja az időjárást, szélsőséges eseményeket, például aszályokat idézve elő, a jelenleg létező technológiák ezt lehetővé teszik számára.
A tagadás egyik úgy-ahogy hihető megközelítése pedig, hogy „mi nem tehetünk semmiről, az egészet a Globális Felmelegedés okozta”. Figyelembe véve azonban, hogy a klíma egy globális jelenség, nehéz elképzelni, hogyan lenne képes egy hatalomra éhes csoport vagy kormány elszigetelni magát az időjárás befolyásolásából eredő következményektől. Amennyiben azonban azt feltételezzük, hogy a cél egy adott terület teljes leigázása, a hatalom és segítői szemében némi járulékos veszteség elfogadhatónak tűnhet.
Aszály egy adott területen akár áldás is lehet egy másikon, amelyiket nem ér el a szárazság. Amikor egy nagyvállalat vagy néhány gátlástalan kapitalista szárazságot idéz elő, lehetséges, hogy saját termékét próbálja előnybe hozni vagy az aszály sújtotta nemzeteknek eladni busás haszonért. Vagy nagyobb léptékben gondolkozva, ha ez a feltételezett csoport globális szárazságot idéz elő, ezzel tömeges káoszt is teremt. Ebben az esetben saját megoldásukat kínálva jelenhetnének meg a színen, egy totalitárius diktatúrát ajánlva utópiaként, amivel helyreállíthatják a rendet, miközben az egész világot uralmuk alá hajtják.
A History Channel dokumentumfilmje (angol nyelven):
Forrás: Examiner.com

Tudós-Takács János: Az Egyház ősi és liberalizált teológiája


Két teológiája van most a katolikus egyháznak. Az egyik az, amellyel hétről hétre találkozunk számos prédikációban, a „hivatalos” katolikus sajtóban, egyes vezető egyházi személyiségek megnyilatkozásaiban, számos újonnan megjelent teológiai könyvben és a katolikus egyház politikai nyilatkozatainak nagy részében. Ez a teológia az egyház 2000 éves múltjához képest merőben új, hiszen ilyen formában és ilyen elterjedten a II. Vatikáni Zsinat előtt nem létezett. Ez a liberalizmus teológiája.
A másik az a teológia, amelynek építőkövei Jézus Krisztus és az apostolok tanításában találhatók, és ezek 1200 éven át a halhatatlanság türelmével várták az építőmester születését. Ő a XIII. században Aquinói Szent Tamás személyében jött el, aki hatalmas, logikus, bizonyított rendszerré, TUDOMÁNNYÁ változtatta a teológiát, amelyet a katolikus egyház hivatalosan magáévá tett, megbecsült 700 éven keresztül. Aquinói Szent Tamás alapműve, a Summa Theologiae (A teológia foglalata) a Trienti Zsinat alkalmával ott volt a zsinati atyák oltárán a Szentírás mellett. A Summa számos tanítását dogmának, vagyis Isten által kinyilatkoztatott igazságnak mondotta ki a katolikus egyház. — És ez a teológia az utóbbi 45 évben az egyes egyházi személyek hivatalos megnyilatkozásaiban mellőzve lett, pedig a pápák a II. Vatikáni Zsinat után is kitartottak mellette.  A Summa teológiája szöges ellentéte a liberalizmus teológiájának.
Mi a különbség a két teológia között? Ezt röviden így foglalhatjuk össze:
A liberalizmus teológiája, az úgynevezett „modernista” teológia az emberből, az emberi tudatos és tudatalatti vágyakból, igényekből indul ki. Szerinte, amit kinyilatkoztatásnak hiszünk, az az emberi vágyak, igények kivetítése, tárgyiasítása, ezért ennek igazságértéke nincs. Ezért a modernista liberális „teológusok” nem foglalkoznak Isten létének bizonyításával, Istennel kapcsolatban annyit mondanak, hogy „Isten szeret minket”, és az istenhit „reményt ad”, de hogy a hívő mit reméljen, arról hallgat a liberális teológia, mint ahogy arról is, hogy az Isten a világtól különböző lény, a világot a semmiből teremtette, ezért az ember teremtmény, akinek Istennel szemben erkölcsi kötelességei vannak. Ez a teológia nem beszél az Isten által adott Tízparancsolatról, az isteni örök törvényről, és arról, hogy az Isten által adott törvények megszegése bűn, amelyért a világ törvényei büntetést szab ki.
S mivel a liberalizmus teológiája kiiktatta a bűn fogalmát, és az erkölcsöt a mindenkori szokásokkal azonosította, ezért szó nélkül hagyja a saját gyümölcseit, korunk súlyos bűneit: a homoszexualitást, a különféle szexuális perverzitásokat és az abortuszt, a pedofíliát és a prostitúciót, a házastársi hűtlenséget és a fantasztikus méreteket öltő válásokat. Mélységesen hallgat az áteredő bűnről, amely pedig végigkíséri az egész emberi történelmet. A minden korban ismétlődő, hatalmas méretekben jelentkező emberi gyarlóság, sőt gonoszság, amely a XX. században a Szovjet által elkövetett tömeggyilkosságokban, valamint az angolszász légi terrorizmus apokaliptikus tűzviharaiban, szőnyegbombázásaiban, Drezda, Hamburg, Köln, Düsseldorf, Berlin és más európai városok sok százezer halottal járó tragédiájában tetőződött, nem érthető meg másként, mint az áteredő bűn tanával: az ember értelme elhomályosodott, és az akarata rosszra hajló lett. És ezt az áteredő bűnt, az emberi gonoszság végső okát tagadja, illetve hallgatja el a liberalizmustól fertőzött, „modernista” teológia.
S ha nincs áteredő bűn, és nincsenek személyes bűnök sem, akkor nincs szükség bűnbocsánatra és Megváltóra sem. Ezért a liberális teológia hallgat Jézus Krisztus megváltói, messiási szerepéről, istenemberi mivoltáról, és arról, hogy a Megváltó, a Messiás egyházat alapított és egy új vallást adott az emberiségnek, amelyben nincs „választott nép”, amelynek isteni eredetű, örök érvényű követelményrendszere és világnézete van. Azért hallgat minderről, mert nem akar ellentmondani a Talmud tanításait követő, világuralomra törő, Jézus messiási mivoltát tagadó zsidóságnak!
Ezért sulykolja a liberális, „modernista” teológia a zsidókkal folytatott „párbeszéd” szükségességét. De amire törekszik, az nem igazi párbeszéd, hanem elvtelen kompromisszum, megalkuvás a zsidósággal, visszavonulás a zsidóság elől. Az igazi párbeszédben ugyanis igent is lehet mondani, meg nemet is. (Krisztus is párbeszédet folytatott a Sátánnal, és háromszor mondott neki nemet). A liberális teológia által erőszakolt „párbeszéd” azt jelenti, hogy maradjon ki a keresztény vallásból mindaz, ami a zsidóságot zavarja, vagyis mindaz, ami a kereszténységet a zsidóságtól megkülönbözteti!
A liberális teológia nem hangsúlyozza, hogy az embernek a hazája iránt erkölcsi kötelességei vannak, köteles a hazáját megvédeni, ha az ellenség megtámadja, és ha szükséges, a hazájáért még életét áldozni is köteles.
Ami ilyen csonkítás után a vallásból megmarad, az már nem világnézet, hanem legfeljebb színtelen, jellegtelen érzelmi vigasz. Az ilyen vallásnak nincs igazi dogmatikája, csak pszichológiája van; nincs erkölcstana, csak szociológiája.
Ezzel szemben a Summa teológiája nem az emberből indul ki, hanem Istenből, mert az emberből kiindulva nem lehet megérteni Istent, de az ember igazi mivoltát, eredetét és célját egyedül Istenből kiindulva, mintegy Isten fényében lehet megérteni. Az ember Isten teremtménye, és a Summa az emberről, mint Isten teremtményéről tárgyal. Isten az embernek, a maga teremtményének objektíve igaz, minden időkre érvényes kinyilatkoztatott tanítást adott, ami örökérvényű erkölcsi követelményeket tartalmaz. A Summa teológiája az erkölcsi parancsokat nem az emberi szabadság korlátozójának, hanem az emberi kiteljesedés biztosítékainak tekinti: az erkölcsi parancsok útjelzők az Isten felé vezető úton, s egyben iránytűk, amik az embert segítik az egyéni és a közösségi életben egyaránt.
A Summa teológiája a Tízparancsolat megszegését bűnnek tekinti. Elítéli a homoszexualitást, a szexuális perverzitásokat, az abortuszt, a pedofíliát és a prostitúciót, a házasságtörést és kategorikusan tiltja a válást, mert a házasság elsődleges céljának az egymásnak való lehető legtökéletesebb testi-lelki önátadást tekinti, amely csak két személy közötti olyan kapcsolatban valósulhat meg, amelyben nem kell félni attól, hogy az ember a szeretett társát elveszítheti.
A Summa teológiája tanítja a személyes bűnökön kívül azt is, hogy az áteredő bűn az ember öröksége: értelmünk elhomályosult, és akaratunk rosszra hajló lett. Ezért a Summán alapuló államelmélet elvet mindenfajta politikai utópiát: nem hisz semmilyen „földi paradicsomban”, de a Summa erkölcstana alapján felépülhet egy igazságos állam, amely a közjó biztosítása során a méltányosság követelményeinek eleget tesz!
S mivel a Summa teológiája számol a bűnnel, azt is tanítja, hogy az ember rászorul a bűnbocsánatra és a bűn alóli megváltásra. Azt vallja, hogy Jézus Krisztus, az Istenember, a Messiás azért testesült meg, azért jött a földre, hogy az emberiséget a bűntől megváltsa. Nem politikai szabadító, nem világhódító hadvezér, amilyennek a Talmud alapján a zsidóság képzeli. A Messiás nem a zsidó világuralmat biztosítja, hanem lehetővé teszi, hogy az ember elérje Istent, a végső célját és tökéletes boldogságát.
A Summa teológiája szerint ez a Messiás egyházat alapított, amely világosan felismerhető, hierarchikus felépítésű, látható társaság. Ez a Messiás egy új vallást hozott a földre, amely objektíve igaz világnézetet és a zsidó vallástól lényegesen különböző, új vallást jelent. Aki igazán megérti a Summa teológiáját, az azt is belátja, hogy „zsidó-keresztény” erkölcsről, kultúráról beszélni fából vaskarika: a keresztény vallásban maradtak ugyan zsidó eredetű liturgikus és jogi elemek, amelyek nem isteni eredetűek, és amelyek a keresztény vallás lényegének megváltozása nélkül kiküszöbölhetők, de a keresztény vallás isteni eredetű lényege, vagyis dogmatikája és erkölcstana szöges ellentéte a zsidó vallás lényegének!
A liberális, „modernista” teológiával ellentétben a Summa teológiája lehetetlennek tart minden megalkuvást, minden elvtelen kompromisszumot a zsidó vallással. Számára az igazság ismérve, az igazság végső forrása: Isten tudása. Ebből részesül az ember az Istentől adott, Jézus Krisztus által tanított kinyilatkoztatáson keresztül. A kinyilatkoztatásban való hit által megvilágosított emberi értelem olyan, mint a távcsőbe néző ember szeme: többet lát meg a realitásból, mint a hitetlen!
S végül a Summa teológiája az embert nem magányos, elszigetelt individuumnak, hanem népe és nemzete egyik tagjának tekinti, akinek a hazájával szemben kötelességei vannak. A közjó és így a nemzet java a földi értékek rendjében megelőzi az egyén javát, és ezért az ember, ha szükséges, a nemzet szolgálatában még életét is köteles feláldozni!
Nem pusztán elvont, elméleti különbség áll fenn a két teológia között, hanem két világnézet áll szemben egymással. Az egyik oldalon a zsidóság világuralmát szolgáló, ennek érdekében a vallást és az erkölcsöt szubjektivizáló, relativizáló teológia, míg a másik oldalon az egész emberiség és azon belül a magyar nemzet javát és rendeltetését is szolgáló, objektív igazságokat és örökérvényű erkölcsöt hirdető teológia.
E kettő között nem nehéz a választás. A Summa Theologiae első és második kötete immár magyar nyelven is rendelkezésünkre áll. A XXI. század világnézeti zűrzavarában legyen eligazítónk Aquinói Szent Tamás tanítása!