Miért éppen Izraeltől kell félteni a magyar függetlenséget? Jó pénz,
az izraeli pénz? És, ha igen, kinek és mire? Miért jelent
nemzetbiztonsági kockázatot, ha egy politikusnak izraeli útlevele is
van? Peresz csak viccelt, vagy tényleg gyarmatosítanak minket?
Antifasiszta hiszti és összeesküvés-elméletek helyett íme, csak a
tények!
Az elmúlt két hét vezető közéleti híre kétségtelenül Gyöngyösi
Márton képviselő „zsidólistázó" mondata. A pontosság kedvéért szögezzük
le, a „listázás" kifejezést a jobbikos politikus nem használta,
kétségtelen viszont, hogy – miként maga is elismerte - védhetetlenül
rosszul és pontatlanul fogalmazott, habár a szövegkörnyezetből
egyértelműen kitűnik, hogy a közéletben szerepet vállaló esetleges
magyar-izraeli kettős állampolgárokban lát nemzetbiztonsági kockázatot.
Hogy okkal-joggal vagy sem, arról lehet vitatkozni. Mi több, kell is –
érvek ellen érveket, tények ellen tényeket felsorakoztatva, nem pedig
megbélyegző jelzőkkel dobálózva. A botrányban éppen ez, vagyis a lényeg
sikkadt el, bár a fülsiketítő nácizással együtt itt-ott felszínre
bukott egy fontos kérdés: miért éppen Izrael, miért éppen a közéletben
esetlegesen tevékenykedő izraeli-magyar kettős állampolgárok
jelentenének nemzetbiztonsági kockázatot?
Aki erre zsigerből rávágja, hogy azért, mert az ezen elmélkedők
antiszemiták és nácik, az akár be is fejezheti e cikk olvasását. A
világ ennél jóval sokszínűbb, az emberek, a vélemények, a kételyek és a
kérdések árnyaltabbak, hogysem ilyen-olyan ideológiai bélyegekkel
felcímkézett skatulyákba volnának szoríthatók. Többre jutnánk, ha a
kibékíthetetlen vitában álló felek legalább hozzávetőleges nyíltsággal,
higgadt tárgyszerűséggel ütköztetnék álláspontjaikat.
Nem tisztünk eldönteni – pláne nem holmi ledorongoló jelzővel irányba
állított magabiztos tőmondattal -, hogy valóban létezik-e ilyen
nemzetbiztonsági kockázat. Vélelmekre, feltételezésekre épülő
kombinálásba is fölösleges belebonyolódni. Mindössze annyit tehetünk,
hogy alább felsorakoztatunk néhány olyan dokumentálható, igazolható
tényt és jelenséget, melyeket érdemes megrágni és mérlegelni.
Jó pénz, csak...
Hogy szó ne érhesse a ház elejét, kezdjük mindjárt Bajnai Gordon
kormányának külügyminiszterével, Balázs Péterrel, aki 2009 június
27-28-án Korfun a NATO-Oroszország Tanács külügyminiszteri szintű
ülésén, illetve az EBESZ külügyminiszteri értekezletén ezt mondta orosz
kollégájának, Szergej Lavrovnak: „Az orosz pénz jó pénz, csak szeretjük
tudni, hogy mik a szándékai." Hozzátette, Magyarország akkor tudja „jól
fogadni" az orosz tulajdonszerzést Magyarországon, ha az „arányos,
átlátható és kiszámítható." És azt is mondta még az orosz tőkéről:
„...bizonyos nagyságrenden felül a kormányzatnak tudnia kell róla,
számolnia kell vele, s az is elképzelhető, hogy hatást gyakorol rá."
Nos, Balázs Péter fontos dolgot mondott. Igen, minden esetben tudni
kell, hogy a külföldi tőke milyen céllal jönne Magyarországra. Az
világos, hogy a tőke célja alapvetően a befektetett pénz
megsokszorozása, vagyis a haszon létrehozása, aminek azonban minden
egészséges állam határt szab, éspedig ott, ahol a piaci szabadság
végződik, és a nemzetstratégiai érdek kezdődik. Balázs Péternek tehát
igaza volt. Olyannyira, hogy ezen alapelvet – mármint hogy bizonyos
nagyságrenden felül a kormánynak tudnia kell az idegen tőke
jelenlétének mikéntjéről és céljairól – minden külföldi tőkére ki kell
terjeszteni. Természetesen az izraelire is.
Hogy miért? Főképp azért, mert Simon Peresz, Izrael államelnöke
nyíltan meghirdette Magyarország felvásárlását: „Izraeli üzletemberek
befektetnek az egész világon. Izraelnek precedens nélküli gazdasági
sikerei vannak, mostanra kivívtuk gazdasági függetlenségünket,
fölvásároljuk Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot. (...)
Manapság gyarmatok létesítése és hadsereg bevetése nélkül is lehet
birodalmakat alapítani. Nézzék meg, mekkora birodalmat épített ki
magának rendőrség és katonaság nélkül Bill Gates, s azt is láthatják,
hogy micsoda ereje van neki. A kormányok ezzel szemben nem képesek
realizálni az erejüket, van költségvetésük, de nincs pénzük. A
kormányok tehát képtelenek az eredményes működésre, de a cégeket nem
kötik gúzsba a korlátozások." (Simon Peresz, Izrael államelnöke hazája
legfontosabb gazdasági összejövetelén, a Kereskedelmi Irodák
Szervezetének éves rendes közgyűlésén 2007. október 10-én Tel-Avivban)
E megnyilvánuláshoz valamilyen módon viszonyulni kell(ene) a magyar
közélet minden szereplőjének. A jellemző csönd beszédes. Pedig a
felvásárlás víziója nem új keletű. Ezelőtt harminc évvel már ezt
olvashattuk: „Kizárhatjuk megfontolásainkból azt a lehetőséget, hogy a
közép- és nagyvállalatoknál belföldi magántőkés gyakorolja a
tulajdonosi funkciókat. (...) A nagytőke felszámolása harminc év után
már olyan irreverzibilis folyamat, amelyen
csak külső kolonializáció változtathatna." (Bauer Tamás: A második
gazdasági reform és a tulajdonviszonyok, Mozgó Világ, 1982. november.
Igen, ez az a Bauer Tamás. A hírhedt ex-SZDSZ-es magyargyűlölő,
Gyurcsány egyik jobbkeze.)
Mit is jelent magyarul a kolonializáció? Gyarmatosítást. A túlzott
külföldi tulajdonszerzés - avagy a baueri kifejezéssel élve
kolonializáció - pedig nemzetbiztonsági kérdéseket is fölvethet. A
tulajdonviszonyok és a tőkekoncentráció ugyanis döntően meghatározhatja
egy társadalom lélektani állapotát és így a belső stabilitást. A közel
90 százalékban közvetlenül külföldi kézben lévő bankrendszer például a
devizahitelezésnek hazudott machinációkkal az érintetteket
családtagokkal együtt számítva közel négymillió embert ejtett túszul,
kiforgatva
őket tulajdonukból, otthonukból. (A modell száz évvel ezelőtti
archetípusát érzékletesen dokumentálta Kazárföldön című
szociográfiájában Bartha Miklós.) Tehát nem árt a külföldi tőke
szándékait ismerni.
4.000.000.000 dolláros érdeklődés
No de ismerjük vajon az izraeli tőke céljait? Ha nem, forduljunk
autentikus forrásokhoz! „Izrael az egyik legnagyobb befektető
Magyarországon, a kapcsolatokat fejleszteni szándékozunk. A
közeljövőben mezőgazdasági szakemberek érkeznek Magyarországra, hogy a
lehetséges befektetésekről tárgyaljanak itteni kollégáikkal. A
hangsúlyos témák közül mindenképpen meg kell említeni az alternatív
energiahordozók kiaknázását, vagy éppen a Kapuváron is meglévő
gyógyvizek hasznosítását. (...) A legfontosabb feladatom felmérni
azokat a lehetőségeket, amelyekben a magyarok partnerei lehetnek az
izraeli befektetőknek." Ezt nem más nyilatkozta a Kisalföldnek 2008
áprilisában, mint Aliza Bin-Noun akkori izraeli nagykövet.
Mármost kétségtelen tény, hogy a mezőgazdaság, illetve a vízkincs
Magyarország stratégiai ágazatai, ezért nem mindegy, kik, milyen
formában és milyen céllal fektetnek be ezen területekbe.
Az izraeli nagytőke az 1990-es évek közepén körül kezdett jelentősebben
érdeklődni a magyarországi befektetési lehetőségek iránt. Akkoriban -
tevékenységüket finanszírozandó - megvetette lábát hazánkban a Leumi
Bank is, melynek számos botrány után be kellett zárnia budapesti
fiókját. Az 1990-es évek közepe óta nem szűnik az izraeli lelkesedés,
évente átlagosan mintegy 300 millió dollárt ruháznak be Magyarországon
a zsidó államból érkezett vállalkozók. A jelenleg hazánkban „dolgozó"
izraeli tőke nagyjából 4 milliárd dollár. Ezzel Izrael a Magyarországon
befektetett külföldi pénzmennyiség tekintetében a nem európai
befektetők sorában az Egyesült Államok mögött a második hazánkban, de a
legnagyobb európai államokat - Németország, Franciaország, Nagy-
Britannia - tekintetbe véve is az élvonalban van.
Persze erre bárki mondhatja, hogy ezzel semmi gond, a külföldi tőke
keresi a hasznot. Nyilván így is van - de emlékezzünk vissza, mit is
mondott Balázs Péter, Bajnai külügyminiszter az orosz tőkével
kapcsolatban! Tény pedig, hogy az izraeli tőke kifejezetten stratégiai
ágazatok iránt érdeklődik. Legfőképpen az ingatlanpiac iránt,
olyannyira, hogy az összes hazánkban forgó izraeli befektetés több mint
hatvan százaléka e területet érinti.
Kartellek, trükkök, kutatások
Számos bevásárlóközpont született a zsidó államból jött vállalkozók
tőkéjéből, a Duna Pláza és a nyomában országszerte kialakult
plázahálózat például teljes egészében izraeli érdekeltség. Amellett,
hogy ezek átalakították a városképi környezetet, ellehetetlenítették a
magyar mezőgazdasági kis és közepes méretű termelőket, és nem mellesleg
fénysebességgel alakították ki a „plázázó" ember típusát. De nem csak
bevásárlóközpontokban utaznak az izraeliek, hanem lakó- és egyéb
ingatlanokban is. A főváros tizenharmadik kerületének meghatározó
arculatformálója ma már az izraeli-amerikai közös tulajdonban lévő
Autóker-Holding, mely számos lakóparkot jegyez. A budapesti
„ingatlanfejlesztések" gyakorlatilag izraeli monopóliummá váltak,
hiszen több mint 70 százalékban a zsidó államból érkezett vállalkozók
érdekeltek bennük. Egyes szakemberek szerint az ingatlanpiacon
megtermelt minden második forint izraeli haszon. Igazán pontos adatok
sajnos nincsenek, mert több olyan offshore-cég is tevékenykedik
Budapesten, melyről csak sejteni lehet, hogy izraeli érdekeltség.
Ami a lakóparképítést illeti, ez pénzigényes műfaj. A szükséges pénz
előteremtésének számtalan módja van. A leggyakoribb az, hogy a
részvénytársaság-szerűen működő befektető cég bankgaranciával pénzt köt
le Izraelben, majd ezt transzferálják a magyarországi bankvilágba, hogy
itt kedvezményes hitelt tudjanak fölvenni. Ettől fogva máris a magyar
adófizetők által a bankokba helyezett pénzzel sáfárkodnak, arról nem
beszélve, hogy míg Izraelben két százalék körül kamatozik a pénz, addig
hazánkban jóval magasabb a kamatláb. Budapest tehát az izraeli
„ingatlanfejlesztők" hídfőállása, de az elmúlt években egyre
erőteljesebben érdeklődnek a vidék iránt is.
Ennek oka egyebek mellett az, hogy a Közel-Keleten állandósult
bizonytalanság, a háborús helyzet miatt az izraeli tőke előszeretettel
keres magának biztonságos, stabil üzleti környezetet. S Magyarországot,
úgy tűnik, valamiért ilyennek találják a zsidó állam vállalkozói.
Köztük az izraeli illetékes hatóságok szerint is szép számmal akadnak
olyanok, akik itteni tranzakcióikkal ügyesen kibújnak az izraeli
adótörvények alól.
De nem csak „ingatlanfejlesztők", hanem vásárlók is szép számmal
érkeznek Magyarországra. Az Ingatlanbróker magazin 2008 nyarán hosszabb
írásban elemezte az izraeliek budapesti ingatlanbizniszeit. A szakmai
orgánum a Jediot Ahronot című izraeli napilapra hivatkozva azt
állította, hogy a zsidó állam befektetői körében Toronto után Budapest
a második legnépszerűbb város. Az Ingatlanbróker közölte azt az
információt is, hogy több tízezer ingatlan van izraeli tulajdonban,
melyek értékesítése gyakorta egyes izraeli cégek közti kartellezések
nyomán kialakult árak szerint történik. Az „ingatlanfejlesztők" tehát
alapvetően meghatározzák az ingatlanpiaci viszonyokat. Ez pedig döntően
befolyásolja az építőipart, amit mindig húzóágazatnak szoktak tekinteni.
Csakhogy a hazai építőipari cégek jelentős része bedőlt, mások
napról napra próbálnak életben maradni. Ennek oka az az általános
tapasztalat, hogy izraeli beruházók gyakran megtévesztik a
kivitelezőket, vagy olyan körülményeket teremtenek, hogy a kivitelező
garantáltan ne tudja teljesíteni a szerződésben aprólékosan rögzített
feltételeket. Ily módon gyakran töredékét fizetik ki a magyar
vállalkozók járandóságának.
Az izraeli tőke emellett kedveli a vegyipart és a gyógyszergyártást
is. Ma Magyarország legerősebb gyógyszergyártó mamutcége az izraeli
tulajdonú Teva, melynek debreceni üzeme olyannyira jelentős, hogy a cég
néhány éve bezárta angliai telephelyét, s a brit piacot is a
Magyarországon gyártott készítményekkel látja el. A gyógyszeripar pedig
ilyen meglódult időkben, amikor egymást éri a kergemarhakór, a
madárinfluenza vagy a sertésinfluenza, stratégiai szerepet kap, és
igencsak jó üzlet.
Akárcsak az információ-technológia és a telekommunikáció. E
területekre vonatkozóan 2009 elején írt alá Eli Yishay akkori izraeli
kereskedelmi, munkaügyi és ipari miniszter és Molnár Károly akkori
magyar kutatás-fejlesztési miniszter Jeruzsálemben kutatás-fejlesztési
megállapodást. Az egyezmény deklarált célja, hogy együttműködésre
serkentse a két ország vállalkozásait az információtechnológia és a
telekommunikáció terén. Az esetleges közös projektek a tervek szerint
állami támogatásban is részesülhetnek.
Háború és béke izraeli kézben
Mint látható, a Magyarországon jelentős mennyiségben jelen lévő
izraeli tőke tehát az ingatlanpiacon, a gyógyszer- és vegyiparban, a
mezőgazdaságban és a távközlésben van jelen, s érdeklődik a vízvagyon
és az alternatív energiahordozók iránt is. Ezek stratégiai ágazatok. A
magyar államnak tehát indokolt lenne illő tisztelettel fölvetni az
orosz pénzzel kapcsolatban megfogalmazott kérdést izraeli vonatkozásban
is, a választópolgároknak pedig minden fülsiketítő és figyelemelterelő
vértolulás ellenére is igenis joguk van tudni, kik azok a magyar
közéletben, akik ezen állam útlevelét is birtokolják. Annál inkább,
mert más országok történései intő példaként szolgálnak.
„Két izraeli kabinetminiszterünk van, az egyik háborúval foglalkozik
(David Kezerasvili honvédelmi miniszter), a másik pedig tárgyalásokkal
(Timur Jakobasvili területi egységért felelős államminiszter), és itt
az izraeli részvétel: háború és béke egyaránt izraeli zsidók kezében
van."
A szöveg nem antiszemita összeesküvés- elmélet szüleménye, az
eredeti, angol nyelvű változat így szól: „We have two Israeli cabinet
ministers, one deals with war (Defense Minister David Kezerashvili),
and the other with negotiations (State Minister for Territorial
Integration Temur Yakobashvili), and that is the Israeli involvement
here: Both war and peace are in the hands of Israeli Jews." A forrás
pedig nem más, mint a Haaretz című izraeli lap.
Ha tehát erről, mármint döntő befolyással rendelkező személyek
kettős, jelesül grúz és izraeli állampolgárságáról Grúzia
vonatkozásában egy izraeli lapban nyíltan beszélhet a nemrég megbukott
(egyébként amerikai állampolgársággal is rendelkező) grúz elnök, Miheil
Szaakasvili, akkor Magyarországon sem lehet tabu e téma. A magyar
embereknek joguk van tudni, milyen céllal favorizálja látványos súllyal
hazánkat a stratégiai ágazatok iránt érdeklődő izraeli tőke, és
voltak-e, vannak-e a közéleti szereplők között olyanok, akik e célok
elérését a közélet fontos pozícióiban a felvásárlást hirdető államfő
országának útlevelét is magukénak tudva igyekeznek előmozdítani.(A
Magyar Nemzeti Bank devizagazdálkodási főosztályát - 1950-től 1953-ig
tartó pénzügyminisztériumi kitérőjétől eltekintve - 1948-tól 1988-ig
vezető, majd a Jegybank első elnökhelyettesi tisztségét betöltő,
eközben 1982 és 1988 között a Nemzetközi Valutaalap magyarországi
kormányzójaként is ténykedett, majd 1990-től 1994-ig az izraeli-magyar
vegyes cég, a Leumi-Hitelbank Rt. alelnökeként, később igazgatótanácsi
elnökeként szerepet vitt, történelmi léptékben a magyar állam
eladósodásáért felelősséget viselő, 2006- ban a Gyurcsány-kormány által
kitüntetett, 2009-ben elhalálozott Fekete Jánoson kívül.)
Azt pedig ki-ki eldöntheti, hogy mindezt nemzetbiztonsági
kockázatként értékeli-e vagy sem. Egy örök liberális toposzt idézve
érdemes felnőttként kezelni a társadalmat e téren is.
jobbegyenes.blog.hu
Újabb törvény módosítási javaslat a "nép" érdekében
Szili Katalin a jelenleg hatályos büntető törvénykönyvet szeretné
kiegészíteni azzal, hogy aki nyilvánosság előtt valamely etnikai, faji
vagy vallási csoportról számukra sértő módon nyilatkozik, illetve
beszél, az börtönbüntetéssel legyen sújtható.
Vonatkozna ez továbbá a sértő, gyűlöletkeltő beszédekre,
megnyilvánulásokra, közösség elleni izgatásra, illetve a félelmet keltő
magatartás tanúsítására is. Akár három év börtön büntetéssel is
sújtható lenne az, aki ezt a törvényt megszegi.
Arra hivatkozott, hogy az elmúlt időkben több olyan beszéd hangzott
el nagy nyilvánosság előtt, ami egyes közösségek tagjaiban félelmet
keltett. A szólás és véleménynyilvánítás szabadsága csak addig
terjedhet, amíg mások emberi méltóságának, közösségi identitásának
megőrzésének alapvető jogait nem sérti.
És innen pedig már tudható, hogy melyik fajt, illetve fajokat védené
ez a törvény. Nem a magyart az biztos. Újabb zsidó, és cigány "védelmi"
törvény van születőben. Bár kérdés, ha nem beszélünk valamiről, akkor
az nincs is?Minden betegségre gyógyszer kell, ha csak beszélünk a
gyógyulásról az nem segít. Épp így kell eltávolítani, nemzetünk és
fajunk testébe mélyen befészkelődött férgeket.
Völgyesi Szabolcs
50 százalékkal nő a holokauszt-túlélők nyugdíjkiegészítése
Január 1-jével létrehozza a kabinet a Magyar
Holokauszt 2014 Emlékbizottságot - közölte a Kormányszóvivői Iroda. A
holokauszt-túlélők rendszeres nyugdíjkiegészítése jövő január 1-jétől
50 százalékkal emelkedik.
A szóvivői iroda közleményében emlékeztetett, hogy 2014-ben lesz a
magyarországi vészkorszak legszörnyűbb fejezetének, a magyar zsidóság
megsemmisítésének 70. évfordulója.
A gyász és az emlékezés okán, a tragikus 1944-es év megismertetésére, a
magyarországi zsidó szervezetek javaslatára, Orbán Viktor
miniszterelnök előterjesztése alapján a kormány a Magyar Holokauszt
2014 Emlékbizottság létrehozásáról döntött, amelyet Lázár János, a
Miniszterelnökséget vezető államtitkár irányít majd.
A testület tevékenységét 2013. január 1-jétől 2014. december 31-ig
végzi. A kormány egyúttal felkéri a Magyarországi Zsidó Örökség
Közalapítvány, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, az
Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, a Magyarországi Autonóm
Ortodox Izraelita Hitközség, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, a
Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete vezetőit, "Az Élet Menete"
Alapítvány kuratóriumának elnökét, Izrael Állam és az Amerikai Egyesült
Államok magyarországi nagykövetét, a Magyar Tudományos Akadémia
elnökét, valamint a belügy-, a külügy-, az erőforrás-, a honvédelmi és
a közigazgatási minisztert, hogy vegyen részt az emlékbizottság
munkájában.
A Kormányszóvivői Iroda közölte, hogy a vonatkozó törvény alapján a
több mint nyolcezer magyarországi túlélő rendszeres
nyugdíjkiegészítésben részesül, amelynek összegét a kabinet szerdai
döntése értelmében 2013. január 1-jétől 50, majd 2014-ben további 50
százalékkal kíván megemelni.
"Magyarország kormánya tisztelettel és megbecsüléssel tekint a
diktatúrák áldozataira, így a magyar holokauszt túlélőire is" -
olvasható a közleményben.
http://www.hir24.hu/belfold/2012/12/20/50-szazalekkal-no-a-holokauszt-tulelok-nyugdijkiegeszitese/