2014. február 27., csütörtök

Liberális mesemondók

Valami elképesztő mesemondásra képes a liberális média, ha a NATO terjeszkedésének eseményeit kell pozitív (vagy épp győzedelmes) színben feltüntetni.
A liberális média szerint 2011. szeptemberében Kadhafi természetesen azonnal elmenekült a NATO által ostromolt Líbiából. Utána visszatért, - de csak hogy a nyugati média megmutathassa a holttestéről készített hamis fotókat. Majd a liberális média szerint egymás után háromszor halt meg Kadhafi legkisebb fia. Mindháromszor világgá kürtölték.
2012-ben Asszád elnök menekült el a NATO által felforgatott Szíriából. Természetesen az Index által egekig magasztalt "lázadók" beszámolói ezt mind alátámasztották. Az senkit nem zavart, hogy a kormányerők közben agyonlőtték a NATO terroristáit és Bashar el Asszád azóta is Szíria elnöke.
Most épp Janukovics elnök Moszkvába meneküléséről készítettek szép színes nyilakkal tarkított ábrát (hogy a legbutább liberális is megértse).
Pedig ha Janukovics Moszkvába menekült, az nekik, liberálisoknak lenne a legrosszabb. Ugyanis Moszkva - amellett, hogy biztosítja Janukovics védelmét - nem fogadja el legitimnek a NATO-terroristák által felállított nyugati kormányt. Ha Janukovics tényleg Moszkvában van, még mindig ő a legitim államfő, és könnyen lehet, hogy tankokkal jön vissza. Azt hogyan fogják tálalni? Vélhetően nem ilyen szép színes nyilacskákkal...




A változatosság kedvéért az Index ismét hazudik


Az Index mai ukrajnával foglalkozó cikkében az elejétől a végéig az ismert liberális torzítással akarja hitelesíteni a Majdanon lezajlott felforgatást. Az ukrán államhatalom megdöntését a következő érvekkel akarják alátámasztani (mellette az orosz média tudósítói által leírt valós helyzet):
Nem volt fosztogatás. De volt, és nemcsak a boltokat és éttermeket, hanem még a téren is fogtak el rablókat, akik a tüntetőket fosztogatták. A tüntetések első heteiben már kiköltöztek a Majdanra a tolvajok, akik állandó jelleggel ott tartózkodtak. Napi szinten 18-20 lopásról, rablásról számolt be a rendőrség. A tolvajok minden esetben könnyen elvegyültek a tömegben, a téren ácsorgó emberek pedig több rablást is tétlenül végignéztek.
Ingyen volt az élelem. Valóban ingyen volt, a nyugati logisztikai rendszer gondoskodott az ellátásról. Ekkora tömeget hónapokon keresztül képtelenség spontán-önkéntes adományozók által ellátni, főleg, hogy ukrajnában az átlagos bérezés nagyon rossz. A Russia Today tudósítóitól tudható, hogy a térre nem csak a tüntetők mentek ki. Gyanakvó fiatalokról is beszámoltak, akik a téren tartózkodókat faggatták, hogy miből fizetik mindezt. Ugyanis a tüntetők egy része három hónapja folyamatosan tüntetett, spontán önkéntes felajánlásokból, vagy ahogy ők mondják "saját pénzből" lehetetlen ellátni ennyi embert.
Nem szemeteltek. Csak meg kell nézni ez első képet, a szobor körül óriási a szemét. Az egész Majdan bűzlött. Füst, vizelet és benzin szaga töltötte be a környéket, amire rendszeresen panaszkodtak azok a járókelők, akiknek - a tüntetőkkel ellentétben - továbbra is munkába kellett járni (reggelente a televizelt, füstölgő téren keresztül). Az épületekben súlyos károk keletkeztek, a kiégett épületek, kormos falak önmagukért beszélnek, de a fél belváros macskaköveit is felszedték, hogy legyen mivel a rendőröket dobálni.
Tábori kórházakban működtek az orvosok. Valóban sok volt az orvos és az ápoló. Egy részük nem, vagy rosszul beszélte az ukrán nyelvet. Ez többnyire nem zavarta azokat a tüntetőket, akik szintén nem beszéltek semmilyen, Ukrajnában használatos nyelvet. A gyógyszerek szinte kivétel nélkül latin betűs feliratokkal voltak láthatóak az orvosi munkát bemutató videókon. Nem ukrán gyógyszertárakból és kórházakból valók voltak, csakúgy, mint a tábori kórházak felszerelései sem. Ez a tény a legnyomósabb bizonyíték a külföldi támogatásra.
Volt fegyver a tüntetőknél is. Lőfegyvert elsőként a tüntetők használtak, az első halottak rendőrök voltak.
Nem volt központi szervezés, de mégis működött a rendszer. Ekkora tömeget ilyen hosszú időn keresztül csak jó kommunikációs eszközökkel rendelkező központi irányítás képes egy cél érdekében mozgósítani és műveletekre késztetni. Az egységes tevékenység a másik döntő bizonyíték a nyugati logisztikai támogatásra. Több irányzatot képviselő szervezet és tömeg egyben tartása nem csak központi vezérlést követel meg, hanem megfelelő tájékoztatást és propagandát is az együttműködés zavartalanságának biztosítása érdekében.
A védelem az afgán veteránok kezében volt. Voltak ott afgán veteránok is, de egyetlen egyet sem mutattak a videók és a fényképek. A nyugati szervezőket és kiképzőket viszont nem mutathatták, így a zavargók katonai vonala és annak vezetői a mai napig ismeretlenek.

http://www.hidfo.net/2014/02/27/valtozatossag-kedveert-az-index-ismet-hazudik


Janukovics törvényesíti az orosz csapatok bevonulását?

Viktor Janukovics ukrán államfő közleményt adott ki, amiben kinyilvánította, hogy továbbra is ő Ukrajna legitim vezetője, és figyelmeztette az atlantistákat a fegyveres konfliktus lehetőségére. Egyben kérte Oroszországot, hogy szavatolja az ő biztonságát az Ukrajnában a hatalmat megkaparintó extrémistákkal szemben.
"Az ország megannyi városában teret nyert az extrémizmus. Az én biztonságom és az államhatalomhoz hű politikusok testi épsége is veszélyben forog. Emiatt kénytelen voltam az orosz hatóságokat felkérni, hogy személyes biztonságomat garantálják."
Janukovics kijelentette, hogy a déli és keleti területek nem fogadják el legitim kormánynak a puccs által hatalomra jutott atlantistákat, valamint hogy ő egyelőre nem szólítja fel a hadsereget a helyzetbe beavatkozásra.
Janukovics egyben azt is kijelentette, hogy az ellenzékkel és az európai delegációval február 21.-én aláírt megállapodás feltételei nem teljesültek, emiatt azt semmisnek kell tekinteni.
Ez a nyilatkozat, az orosz Külügyminisztérium állásfoglalása, valamint a Dimitrij Medvegyev által mondottak körvonalazzák, hogy Ukrajnában előkészületek zajlanak az orosz csapatok törvényes bevonulására. Mindegy, mit csinál a nyugat, ha a törvényes államfő az országban zajló puccs kiteljesedését követően behívja az orosz csapatokat. Az orosz külügy már kinyilvánította, hogy a Nyugat-Ukrajnában formálódó atlantista kormányt nem tartja legitim hatalomnak.

http://www.hidfo.net/2014/02/27/janukovics-torvenyesiti-az-orosz-csapatok-bevonulasat

Kiszivárogtak az ukrán IMF-hitel feltételei

Kiszivárogtak az Ukrajnának adott 16 milliárd dolláros hitelért cserébe az IMF által támasztott feltételek. A Wikileaks által kijuttatott dokumentum egy az Egyesült Államok által az IMF számára "ajánlott" program, amit az IMF természetesen el is fogadott, és ezt nyújtották be a nyugatbarát ukrán-zsidó kormánynak "szükséges reformok"-ként.
Ez a "reformprogram" a következőket tartalmazza:
1. Nyugdíjkorhatár megemelése férfiak számára 2, nők számára 3 évvel. Az összes nyugdíj-korkedvezmény megszüntetése, beleértve a fokozott egészségügyi kockázattal járó munkakörök korkedvezményes nyugdíját is.
2. Összes nyugdíj-kiegészítés megszüntetése, beleértve a tudósok, kormánytisztviselők, állami vállalatok vezetői számára biztosított kiegészítéseket is. Nyugdíjasok munkavállalásának korlátozása. Katonatisztek esetében a nyugdíjkorhatár 60 év.
3. A gáz árának emelése, önkormányzati vállalatok számára 50%-al, egyéni fogyasztók számára két lépcsős gázemelés. Villamos energia árának növelése 40%-al, beleértve a lakossági áram árát is. Benzin jövedéki adójának növelése.
4. Szállítmányozásra 50%-os adó kivetése, a korábban elérhető kedvezmények eltörlése. Nem emelhetik a létminimumot, kiterjedt segélyezést vezetnek be.
5. Az ország összes bányájának privatizálása, a bányászoknak járó összes juttatás eltörlése. Az önkormányzati közművekkel, közlekedéssel kapcsolatos és egyéb támogatások eltörlése. Az ingyenes étkezés és tankönyv állami támogatásainak eltörlése.
6. Az egyszerűsített adózás gyakorlatának korlátozása. Az elmaradt térségekben elérhető adómentesség teljes felszámolása. A gyógyszertárak és a gyógyszerészek megadóztatása.
7. Moratóriumok kihirdetése a mezőgazdaság terén. A baromfi és sertés ágazat állami támogatásainak teljes megvonása.
8. A minisztériumok méreteinek csökkentése, állami foglalkoztatottak tömeges leépítése. A fogyasztóvédelem és az Állami Vagyonkezelő Alap Pénzügyminisztérium alá rendelése.
9. Állami alkalmazottak béreinek befagyasztása.
10. Munkanélküli ellátások csak 6 hónap munka után elérhetővé tétele. A táppénz 70%-ra csökkentése úgy, hogy a mindenkori létminimumot ne érhesse el. A táppénz kifizetése csak a betegség 3. napjától kezdődik.
Látható, hogy mire számíthat a nyugattól az ukrán lakosság. Ezek csak a kezdeti, 16 milliárdos IMF hitel feltételei, az EU-tagság megadására még ezen felül külön feltételeket támasztottak, melyeket már korábban közöltünk.

Még be sem fejezte, már újra kezdi a NATO a felforgatást

Tovább nyomul a NATO terjeszkedése Oroszország felé - Nyugat-Ukrajna elfoglalását követően még meg sem szilárdították a nyugatbarát kormányt, máris hozzákezdtek Dél- és Kelet-Ukrajna felforgatásához.
A krími tatárok egyre aktívabban vesznek részt az "ellenállásban". Ugyanott tart a dolog, ahol Kijevben a Majdan kezdődött. Tömeges tüntetések vannak és provokálják a rendőröket, lehetőleg minél több sebesült legyen, és minél hamarabb halálos áldozat. A belügyi egységek készenlétben vannak, miután mára ismeretlen fegyveresek elfoglalták a Krím parlamentjének és kormányzatának épületeit  
Szisztematikusan halad előre a NATO terjeszkedése, amiért Oroszország az olimpia idején nem adott kellően gyors reakciót a nyugat-ukrajnai helyzetre. A krími tatárok esetében várhatóan Törökország támogatása is belép a képbe. Ha a rendfenntartó erők nem kezelik kellő szigorral a helyzetet, két hét és itt is polgárháborús helyzet alakulhat ki (ha nem hamarabb).


http://www.hidfo.net/2014/02/27/meg-be-sem-fejezte-mar-ujra-kezdi-nato-felforgatast

Sz. Kovács Péter: Oktatás és média

Számos ponton találhatunk ma mindannyian mély gyalázatot, sekélyességet tapasztalhatunk olyan helyeken, ahol nem kéne, és a felszínesség minden felett átnyargal. A mai kor társadalma a nagy Semmire rendezkedett be (egyébként Czakó Gábor kedvenc kifejezése nagybetűvel a Semmi), átvette a pénz a szerepet az emberi értékek felett, minden csupa külsőséggé vált. A pénzimádat, mint afféle bálványimádat mindenkit elborít, és ma már a fiatalokat is erre nevelik, gondoljunk csak arra, amikor a szülők azt mondják, tanulj, fiam, hogy ne kelljen dolgoznod, legyen egy jó állásod, aztán hátradőlve csak a pénzt költheted.
Megértem ezeket a szülőket. Főleg azokat, akik a nagy Semmiért ledolgozták a fél, ha nem az egész életüket, a gyermeküknek már nem szánnának ilyen életet, de még az ellenségeiknek sem! Mindenkit tanulásra buzdítanak, ami szép dolog, valóban érdemes tanulni, mindig mindenfélét.
A baj az oktatásban van. Manapság már az óvodában kezdődnek a problémák, dilettáns óvónők uralkodnak kérlelhetetlenül a gyerekek felett, próbálják őket a társadalom szabályai közé szorítani, ha kell, brutális eszközökkel. Már ott elnyirbálják a szabadsághoz fűződő ezernyi szálat, szegény gyermek meg csak pislog a világra értetlenül. Ez folytatódik az iskolában, amikor hat-hétévesen hirtelen ott találja magát a fiúcska, a kislány, hogy meghatározott időben egyetlen pontra kell figyelnie, itt már nincsen játék, éneklés, rajzolgatás, építőkockákkal való játszadozás, a tanteremben meg kell tanulni írni-olvasni, számolni. Erre azt mondhatná bárki, hogy ez így van rendjén, mindenki így nőtt fel. Én erre azt mondanám, hogy ez így nincs rendjén, és csak rendkívül kevesen nőttek fel! A gyermeki ént hetven-nyolcvanévesen sem szabad levetni, ezt a szép lelkületet meg kell őrizni egész életünkben, hogy jó apák, nagyapák legyünk valamikor, továbbá azért is érdemes megőrizni ezt az ártatlan, játékos ént, mert így valóban felnőhetünk, teljessé tehetjük életünket! Hat-hét éves emberkéket még nagyon nem kéne medrekbe szorítani, folyásirányt adni nekik… Hagyni kell őket kifejlődni, játszani, cseperedni, és közben szeretni kell őket – tiszta sor.
Az iskolarendszerben kitalálták néhány évvel ezelőtt, hogy nem lehet buktatni, mintegy korrigálva a mérhetetlen dőreséget, ezáltal a diákok úgy léphetnek a felsőbb tagozatokba, hogy sem írni, sem olvasni nem tudnak. Érdekes az is, hogy évről évre több diszlexiás gyermek kerül az iskolákba, sokan eltévesztik a betűket, duplán írnak le betűket, és így tovább… A dekadencia néhány év alatt olyan méreteket öltött, hogy az ember értetlenül áll az események előtt, csupán azt lehet érezni, hogy baj van, és az egész történet bűzlik. Szülői engedéllyel meg lehet ismételtetni az osztályokat, de, kérem, egy ezernyi bajjal sújtott család nem tudja megengedni magának, hogy a gyermek kétszer-háromszor járjon egy osztályt, a tendencia az, hogy gyorsan járja ki az iskolát, aztán dolgozzon, vagy menjen egyetemre, főiskolára, de minél hamarabb, ha ez lehetséges, érjen a végére.
A probléma meglehetősen sokrétű: egyrészt ott vannak a szülők, apukák és anyukák, akik güriznek reggeltől estig, pénzt kell keresniük, különben nincs otthon, nincs élelem, ruházkodás, tulajdonképpen nincs semmi. Valaki, ha teheti, két állást is vállal, hogy egyről a kettőre jusson, közben ott a gyerkőc, akivel meg kellene csinálni a leckét, olvasásra kéne bírni, de erre sok helyen már nem jut idő. A szülők maguk is meg vannak gyötörve, tele vannak feszültséggel, agresszióval, csalódások szabdalják az életet; a munkahelyen a főnök éppen letolta valamiért, csökkentették a fizetését, vagy éppen állást akarna váltani, de nincs rá mód; a gondok halmozódnak… Megállapíthatjuk, hogy rengeteg családban ez egy abszolút probléma: nem foglalkozik senki a gyermekkel, gyermekekkel.
A probléma másik nagy része, hogy ma csupa dilettáns, alkalmatlan, emberileg nem megfelelő egyének kerülnek a tanári pályára. (Elnézést kérnék mindenkitől, de ez valóban így van!) Sok fiatal a megúszásra játszik, amikor elmegy a felsőoktatásba tanulni, kibök magának egy szakot, amire némi affinitást érez, aztán majd minden megy a maga útján. A felelősséget a mai kor embere véletlenül sem ismeri… Így vetődnek férfiak és nők (mert akkor már „felnőttek”) a tanári pályára, talán némi vonzalomból, különböző ideákat kergetve, mindenesetre jelentkeznek, és végzik az éveket sorra. Egy tanárnak rengeteg mindent kellene megtanulnia, számos olyan tulajdonságra lenne szüksége, amiket mélyen, lélekben kell keresni. Türelem, megértés, fegyelem, figyelem, gondolkodás, érzelmek… Néhányat kiragadtam, de persze ez nem minden.
Valamikor, régi regényekből, irodalmi alkotásokból tudhatjuk, éltek még bölcs tanítók, akik valóban nevelték a fiatalságot, és a gyerekek tudták, hogy érdemes hallgatni a tanárnő szavára, vagy a tanár úr intelmeire. Ilyen tanáremberek ma alig vannak, ezt bizton állíthatom! Persze hogy a gyerek megrúgja a tanárt, és meg lehet érteni, hogy miért köpik le, szólnak vissza minősíthetetlen stílusban! (Félreértés ne essék, egyáltalán nem helyeslem ezt!) Meg lehet érteni, hiszen a tanároknak nincs semmiféle kiállásuk, nem tudnak fegyelmet tartani, az órák olyan unalmasak, hogy a gyerekek alszanak vagy rosszalkodnak. Számos módon lehetne ezt orvosolni:
1. A tanárok mélyből felhozva, szívből tartják meg az órákat. A fiatal csemeték ezt azonnal észrevennék, megéreznék a mélyről jövő bölcsességet, hogy a tanárnő vagy tanár úr szeretettel fordul feléjük. Ha pedig egy gyermeket le tud kötni a tananyag, eszébe nem jutna fegyelmezetlenül viselkedni!
2. A tanárember, ha szívből tanít, mindjárt szert tenne egyfajta tartásra, lenne tekintélye, ha megértené, meghallgatná a diákjait, akkor könnyedén megtörténhet a csoda, és a nebuló megbízna a tanárában, tehát nem lennének taktikus húzások egyik fél részéről sem.
3. Szülői és tanári együttműködés, az önzés, felsőbbrendűségi érzések teljes kihagyásával.
Számos példát lehetne felhozni, hogy a szülők fújják a magukét, a tanárnő szintén mondja a saját nyűgjét, és nemes egyszerűséggel elbeszélnek egymás mellett. Vesztesként a gyermek fog kikerülni!
Ma valahogy nem szeretik a tanárok a pályájukat. Csupán a statisztikák számítanak, egy osztálynak minél magasabb legyen az átlaga, az már nem is számít, ha ne adj’ Isten, akad az osztályban néhány gyengébb képességű diák, áthidaljuk a problémát a közöny segítségével. A tanárok ma az órájukat lesik, mennyi idő van még a szabadulásig, mert ők is nyűgnek élik meg a munkájuk, sőt munkaként fogják fel, holott ennek hivatásnak kéne lennie! A gyermekekből embereket nevel elvileg az iskola, tudományokat, művészeteket cseppent a fejekbe, felkészít az életre, hogy majd felnőttként az a gyermek a társadalom hasznos tagja legyen… (Micsoda orbitális felfogás!)
„Az iskola a gyermek második otthona!” Hányszor hallottam általános iskolában ezt a mondatot… Nem tudom megszámolni, nem is akarom. Az ilyen burkolt mondatokkal, bölcsességeknek látszó idézetekkel semmi mást nem kívánnak elérni a tanárok, csak azt, hogy meg legyenek becsülve, megkapják a szerintük megfelelő tiszteletet! Kérdem én, egy olyan tanár, aki nem szereti a munkáját, azt várja, mikor indulhat végre haza, milyen tiszteletet érdemel? Vagy hogyan lehetne felnézni egy olyan tanárra, akinek egyetlen nevelőeszköze a keze, amelyekkel pofonokat osztogat?
Mindent bekebelezett a rohanás nevű fenevad… Ma nincs idő mindent megtanulni, rövidítik a tankönyveket, átrágnak néhány nap alatt mindent, ha a gyerek nem képes felfogni az anyagot, akkor el kell vinni korrepetálni! Körülbelül így néz ki ma a helyzet. A tanárok nem tanítanak, sokkal inkább leadják az anyagot, aztán részükről mosva vannak a kezek… Szó szerint darálják a tananyagot, azt a sok tudományt, amit a minisztériumban előírnak, a gyerekek mégsem tanulnak semmit – ez pedig hatalmas baj!
Egy olyan tanári társadalom létrehozása lenne a megoldás, amelyben a különböző nők és férfiak komoly elhatározásból, kötelességtudatból, szívből tanítanak, némi humorral megfűszerezve az órákat, meghallgatva a diákokat, odafigyelve a másik emberi lényre. Borzasztóan nehéz feladat, belátom… Az oktatási rendszerbe be lehetne építeni egy erős tanárképzést az egyetemeken, főiskolákon, ahol elsősorban az embereket arra tanítanák, hogy megismerjék önmagukat. A következő lépcsőben aztán lehet a különböző fogásokat tanítani, de ha egy tanárnak se tudása, se humorérzéke, nem szabad diákok közé engedni!
Szépen össze lehetne kapcsolni a médiát az oktatással, tulajdonképpen szükséges is volna. A különböző tévécsatornákon, rádióadókon ömlik manapság a szenny, az értéktelen műsorok arcul csapják a lakosságot. A pénz világában az mehet adásban, ami eladható, amire van kereslet, és ma, sajnos, a Semmire van kereslet, az értékek nem számítanak, unalmasakká váltak. Piedesztálra van emelve a butaság, a hitványság, olyan arcok parádézhatnak a különböző műsorokban, akik a röhögésen kívül nem értenek semmihez. (Jobban szeretem a nevetés szót, de azok az alakok valóban csak röhögni tudnak!) Csodálkozunk, hogy az emberek lelkileg, szellemileg le vannak pusztítva? Való Világ, Győzike, Édes Élet, hogy csak néhány műsort ragadjak ki az elmúlt tíz évben hasító műsorok közül… Meg kell mondanom, akik ezeken a műsorokon még tudnak derülni, eléggé hitvány szellemi fejlettséggel rendelkeznek! Valóságshownak neveznek olyasmit, aminek semmi, de semmi köze a valósághoz, ez már önmagában hazugság… Híreket közölnek a híradókban, amelyeket szándékosan elferdítenek, félremagyaráznak, riogatnak mindenféle járványokkal, közben meg nem történt semmi a nagyvilágban. Semmi, ez számít ma értéknek, illetve a negatív vonulatok, ebben a kétpólusú világban.
Furcsa, hogyha valaki pozitív gondolatokat kíván megosztani másokkal, érdektelenné válik a média, hirtelen elveszti hírértékét, le sem adják adásban. Egy valóságos családi életből már nem lehet realityshowt csinálni, mert még kilógna a lóláb, hogy azért az ország nem áll valami fényesen! Egy egyszerű munkásember élete nem más, mint a beszürkült hétköznapok hidegszelű láncolata, tehát érdektelen… Közben a munkásemberek tartják el a mai dőzsölő, Semmi-társadalmat, ezt nem árt megjegyezni! Valakinek meg kell termelnie a mai „sztárok” életvitelét, és ugyan ki alkalmas erre? A végletekig lenézett munkás!
A médiában szereplő korcsok csillogása meglehetősen tompa fényű az én szememben, megvallom őszintén, hiányoznak onnan is az értékek, ahogyan az oktatásból is. Márpedig a médiának van csak igazán ereje, azon keresztül lehet nevelni vagy pusztítani a társadalmat – sajnos, az utóbbit tapasztaljuk… Az oktatás emelkedésével, valamint a média átalakításával fel lehet rázni ezt az állóvizet, ahol már majdnem mindenki a halálra készül. Őszinteség, ez lehetne az alapja az egész médiának: újságokat, rádiókat, tévécsatornákat ez köthetne össze egy nagy Egységbe! Aztán a Valóságra való törekvés! El kell felejteni ezeket a mondvacsinált hősöket, tini sztárokat, akik még azt sem tudják, ők maguk kicsodák, hagyni kéne az ilyen jöttment alakokat, mint az Édes Élet sztárjai, akik semmilyen téren nem tudnak maradandót alkotni. Nézzünk szét az országban, biztosan találnánk olyan embereket, akikben megvan a kurázsi, a tudás, hogy adjanak valamit ténylegesen a lakosságnak!
Az egész média, úgy teljes egészében, elvesztette előttem a hitelességét. Ez egy másik alapkő lehetne az oktatásnak és az egész médiavilágnak, hitelessé válva közölni mindent, amit csak ki akarnak mondani. Nem olyan celebeket (már a szótól a hideg ráz) kéne futtatni, akik botrányosan viselkednek a nap huszonnégy órájában, erre bárki képes, ehhez tudás nem szükségeltetik… Manapság tanítják a hülyeséget, „tanárok” „tanítják” a fiatalokat hazudni, felismerni az „értéket” az életben, amelyet aztán le lehet közölni. Botrány…
Erős oktatás nélkül nincs erős média, és ez tökéletesen igaz fordítva is. A kettő egymás nélkül nem működik, egyik a másiknak még segíthet is, mintegy mankója lehet a másiknak. Az idő egyelőre nem alkalmas, de hiszem, hogy eljön még az a nap, amikor neki lehet állni kisöpörni a szemetet. Igaz hittel meg lehet cselekedni, valódi, szívből jövő hittel!
„Ha mustármagnyi hitetek lenne, hegyeket mozgatnátok meg!” – ezt mondta a valaha élt legnagyobb tanító a Földön; Jézus; kövessük őt…


http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/mveszetek/sz-kovacs-peter/2998-oktatas-es-media