2012. október 17., szerda

Böjte Csaba gondolatai a megmaradásról

Csaba testvértől sokan kérdezgetik, hogy a nyomasztó demográfiai adatokról mi a véleménye. Levelében megfogalmazza: az örömnek, a bizakodásnak teremtő ereje van, a félelem, a pánik viszont összemorzsolja szívünket.
Én is olvasom az okos, precíz kimutatásokat, hogy az elmúlt években itt is - ott is mennyivel fogyott a mi drága népünk, és hogy a statisztikák fényében mire számíthatunk. Természetesen én is ki tudom számolni, hogy ha havonta leesik 10 cserép a házamról, akkor mikor fog elfogyni az összes cserép és rám roskadni a ház. Az is logikus, és ki is lehet számolni, hogy ha jön nekem ezer méterről az autó ötvenessel, akkor hány másodperc múlva fog elütni... csak az nem logikus, hogy miért nem ugrok félre, miért nem igazítom meg a cserepeket az otthonomon, miért várjuk némán, passzívan a sorsunk beteljesedését?

Egy statikusan gondolkodó világban élünk, a legtöbb ember abból indul ki, hogy ilyen a világ, ez van, ezt kell elfogadni. Mostanában újból és újból felcsendül bennem egy régi, Kájoni János által gyűjtött csíksomlyói dal refrénje: „ha nincs kenyér keresünk!” Igen, mi keresztények a mi Urunktól Istenünktől azt halljuk: „Keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek”, „bármit kértek az én nevemben, azt megkapjátok”... Igen, egy változó, növekvő, kibontakozó világot teremtett az Isten, és mi ennek a folyamatosan születő világnak vagyunk a gyermekei. Nem statikus, fáradt gondolkodás kellene vezessen bennünket, hanem egy dinamikus, bátor, cselekvő, keresztény lelkület, a mi Urunk Istenünk szelleme. Isten ránk bízta a teremtő erőt, merem-e azt használni hittel, reménnyel? Szépnek látom Isten adta drága szülőföldemet? Az ami érték nekem, azt örömmel meg merem-e osztani gyermekeimmel???

Egy kedves vállalkozó itt Székelyföldön 15 év alatt egy kis csodát teremtett, van neki panziója, sípályája és főleg sok-sok vendége. Egy nap felhívott szomorúan, hogy nagyra nőtt fia összepakolt és elment Amerikába... Leültünk beszélgetni és én megkérdeztem őszintén: Mit gondolsz, ezt amit itt 15 év alatt megálmodtál, felépítettél, más országban ezt el tudtad volna érni? Saját szájával mondta ki, hogy nem. Hát akkor miért kell nap mind nap azt mondani, hogy itt Erdélyben nem lehet eredményesen dolgozni, meg nem is érdemes, mert úgyis minden hiába, meg stb., stb.  Ha a gyerekeid nap mind nap csak azt hallják, hogy nehéz, hogy nem éri meg, akkor miért ne mennének el a mi "rossz" világunkból?? Barátom némán hallgatott, láttam, hogy érti azt amiről beszélünk. Végül is ő űzte el, a problémák folyamatos felemlegetésével magától, szépen fejlődő vállalkozásától a gyermekét. Így igaz, de gond egy szál sincs - mondtam neki - most te kell vissza is édesgessed a fiadat! Ha felhívod, ha írsz neki mindig mondd el, hogy mennyi vendég volt, hogy ma hányan lovagoltak és hogy mennyi állatot tudtál értékesíteni a saját tehéncsordádból. Nem kell bölcselkedni, valótlan dolgokkal hencegni, csak az igazat mondd ki, de azt újból és újból örömmel mondd el, mert a te örömödnek, bizakodásodnak teremtő ereje van!!
Használt a gyógymód - a fiatalember, mint szakács hazajött és vezeti apja konyháját.

Igen, folyamatos félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében!  Miért sírunk? Miért űzzük el gyermekeinket, fiataljainkat falvainkból, városainkból??

A félelem, a szorongás, ha csak irreális, még akkor is mindenképp kifejti a maga pusztító hatását. Hogy mennyire így van, elmondok egy kísérletet: a tudósok vettek száz egeret, ötvenet beraktak egy kísérleti terembe, a másik ötvenet egy ugyanolyan terembe zárták. Arra voltak kíváncsiak, hogy a félelem, a szorongás, a stressz mit fog eredményezni az egereknél? Éppen ezért az egyik megfigyelés alatt álló terembe beraktak egy ketrecbe zárt macskát. Így bezárva a macska nem bánthatta az egereket, de a szaga érződött, közben nyávogott, morgott félelmetesen és a kis parányi állatokra ez az irreális félelem is hatással volt. Abban a teremben, hol nem volt cica, az élet szépen ment a maga medrében, sok-sok kis egérke született, a párok gondoskodtak a parányi utódokról, vígan fejlődött az egérpopuláció. A másik teremben, hol a cica a ketrecben biztosította a stresszt, a félelmet, hiába, hogy egyetlen egeret sem tudott bántani, az egerek nem hoztak kellő mennyiségű utódot, sőt sokszor a megszületett utódokat is megették és azok a kis egerek amelyek életben maradtak, sokkal gyengébben fejlődtek, betegesebbek voltak, sőt mindenféle deviancia gyakrabban előfordult náluk, pl. több volt itt a saját neme iránt vonzó egyed.  Igen, a félelem, a szorongás, még az irreális, alaptalan félelem is öl, pusztít, megfojtja az áldozatát!! Ezt a gonosz lélek is jól tudja, ezért lengi be világunkat ez a hatalmas nyugtalanság, félelem!! A Gonosz mindig, de mindig a Szentírásban pánikol, ócsárolja a jó Isten által szeretettel teremtett világot. Jézus Krisztus mindig, de mindig vigasztal, biztat, bátorít! Azt kéri újból és újból, hogy ne féljünk, hanem bízzunk benne!!

Végezetül szeretnék elmondani egy jó hírt! Erdélyben, a tavaly télen, a hideg miatt egy héttel meghosszabbították a téli vakációt és mi szépen csendben pihentünk a nagy hó alatt. Érdekes, a kollégáim családjaiban toronymagasan a szeptemberi hónapban született a legtöbb kisbaba. Igen, a csend, a nyugalom, a béke meghozta a maga gyümölcsét. Szerintem ebben a mai gazdasági, társadalmi hullámverésben is, ha magunkban, környezetünkben  békés nyugalmat tudnánk teremteni, akkor Isten áldása kiáradna ránk és megmaradnánk. Ha hitetlenül a gonosz lélekre figyelünk, akkor a félelem, a szorongás, a legtöbbször felesleges pánik, alaptalan stressz összemorzsolja a szívünket is, de a népünket is.

Csaba testvér
Csíkszereda, 2012. október 16.

Magyar Kurír

A kormány továbbra is enged a zsarolásnak

A fülkeforradalom óta eltelt időszakban minden értelmes ember láthatta, hogy a Orbánista politika ugyan úgy kiszolgálja a cionista érdekeket, ahogy tette azt az elődje. A retorikájában nemzeti, forradalmi politika a valóságban semmivel sem különb az MSZP-SzDSz alatt átélttől. A kormány kiárul mindent amire csak szüksége van a zsidóknak. A honvédjeinket idegen földre küldi, idegen ország érdekeiért harcolni. A szociális reformok helyett nemzetrontó, népnyúzó politikát folytat.
Ugyan ez a szégyenteljes, kettősség jellemzi a kormány IMF-el és az EU-val folytatott politikáját is. Fizetett hirdetésekben sulykolják a bárgyú emberekbe, hogy a kormány nem enged az ideges nyomásnak és kiáll az ország érdekeiért. A valóságban persze egészen másként fest a helyzet. Az IMF és az EU utasításait a kormány azonnal és szó nélkül hajtja végre.
Jó példa erre a jelenlegi helyzet. Brüsszel újabb megszorításokat vár el Orbántól mert szerintük a kormány felülbecsülte nemrég bejelentett megszorító csomagjának hatását. Az EU zsarolásának biztosan engedni fog az Orbán kabinet, mert könnyebben lenyelik a választói bizalom további elvesztését, mintsem további Európai Uniós pénzektől essenek el jövőre. A magyar államháztartási hiány nyolc éve folyamatosan az uniós küszöbértéknek számító 3 százalék felett van, emiatt vonhatnak el uniós fejlesztési forrásokat Magyarországtól, mely kiváló zsarolási alap az EU-nak. A további megszorítások ténye már szinte biztos. Már csak azt kell napokon belül eldöntenie a kormánynak, honnan szed be 150-200 milliárd forint pluszpénzt jövőre, vagy pontosan min takarít meg ekkora összeget.
Nincs két hete, hogy Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter ismertette a kormánynak azt az intézkedéscsomagját, amellyel a kabinet a jövő évi költségvetésben tátongó 5-600 milliárd forintos lyukat próbálja eltüntetni. Már a bejelentés napján látszott azonban, hogy csak a kormány állítja a csomagról, hogy az fedezi jövő évi hiányt, szakértők rávilágítottak arra, hogy több tételt alaposan felülbecsült a kormány. Bár a hivatalos menetrend szerint az Európai Bizottság csak november 7-én mond róla nyilvános véleményt, a brüsszeli szakértők és az IMF már átszámolta a kiigazító csomagot és a kiszivárgott információk szerint a bizottság kevésnek találja a kormány intézkedéstervét.
Most azt várják a miniszterelnöktől, hogy napokon belül újabb intézkedésekkel egészítse ki a másfél héttel ezelőtt bejelentett megszorítócsomagját. A kormánynak 150-200 milliárd forint közötti megszorító intézkedést kell összeraknia, ha teljesíteni akarja Brüsszel követelését. Ha a költségvetési deficitet nem szorítja le a nemzetközi szervezetek által is elfogadhatóan 2,7 százalékra a kormány, akkor nem sok remény marad az IMF-tárgyalások folytatására... Az IMF pénze nélkül az ország nagyon hamar fizetésképtelenné válik, mely a diktatórikus eszközökkel fenntartott rend felbomlásához fog vezetni és beköszönt a "vér és a vas" időszaka.

Velencei Kornél 



Hétezer fiktív céget találtak Magyarországon

Az adóhatóság beavatkozásának köszönhetően szeptember végéig több mint 6000 fiktív cégnek kell felhagynia "tevékenységével", 700 céglovag pedig meg sem kezdhette működését.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) az MTI-hez kedden eljuttatott közleményében ismerteti: az új adóhatósági szűrővizsgálatok célja az úgynevezett céglovagok kiszűrése, akik feltehetően csak azért alapítanának céget, hogy megcsapolják az államkasszát.

Az első vizsgálat az adóregisztrációs eljárás, amelyben a NAV azokat a cégeket vizsgálja, amelyek még nem kezdték meg működésüket, illetve amelyek vezetői változtak. Az új tulajdonosok és irányítók adózási előéletének vizsgálata után az idén több mint 700, alapítás előtt álló cég adószám iránti kérelmét utasította el az adóhatóság, a már működő cégek ugyanilyen vizsgálata után pedig csaknem 2300 cégnek küldött felszólító levelet. Közülük kétszázan a NAV kérésének nem tettek eleget, ezért adószámukat törölni kellett.

Az adóregisztrációs eljárás végén adószámot kapott cégek következő szűrése a kockázatelemzési eljárás. A NAV eddig 26 ezer kérdőívet küldött ki a gazdálkodók személyi, tárgyi és pénzügyi feltételeinek elemzése céljából. Csaknem 5000 esetben kezdeményezte az adószám törlését vagy felfüggesztését azért, mert az adott cég vagy nem küldte vissza a kérdőívet, vagy nem volt megtalálható a bejelentett címen. A tulajdonosok és vezető tisztségviselők adózói múltjának elemzése, a kérdőívek eredményének értékelése és az egyéb ellenőrzések alapján eddig több mint 1000 cég került fokozott adóhatósági felügyelet alá. Az esetek 90 százalékában ez havi bevallási kötelezettséget jelent.

Hogy a kockázatelemzési eljárás eredményeként kiszűrt hatezer cég tulajdonosai, vezetői korábban mekkora kárt okozhattak a költségvetésnek, azt jól mutatja, hogy az érintettek korábban átlagosan három cégben voltak érdekeltek, átlagosan 16,1 millió forint adót nem fizettek be, és 31,5 millió forint értékű uniós beszerzést titkoltak el. E cégek több mint negyede egyébként ma már nem működik. Többségük fantomcég vagy felszámolás alatt álló társaság. Az ellenőrzött cégeknél egyenként átlagosan 22,6 millió forint adókülönbözetet állapítottak meg korábban a revizorok.

(MTI)

Gazdag István: Romney utóvédharca Izraelért

Az amerikai elnökválasztás döntő csatája - most is, mint mindig - a gazdaság területén fog lezajlani, mert végül is a külpolitika sohasem érdekelte igazán az amerikai választókat. Ma az Egyesült Államok nagyobb befolyással van a világ egészére, mint valaha, ugyanakkor viszont egyre inkább függ is tőle, tehát a hagyományos megközelítés, amely szerint az amerikaiak többsége közömbös a külvilág dolgaival szemben, előbb-utóbb tarthatatlanabbá válik. A republikánus tandem sajátosságai a helyzet kétértelműségét tükrözik.
Hagyományosan az elnöki páros egyik tagja rendelkezni szokott némi külpolitikai tapasztalattal vagy legalábbis érdeklődik a nemzetközi ügyek iránt, most azonban Mitt Romney és Paul Ryan is kivétel e szabály alól. Izrael feltétel nélküli és (legalábbis szavakban) akár a legvégsőkig is elmenő támogatásán kívül Romney-nál világos nemzetközi állásfoglalást nem lehet felfedezni. Jelenleg úgy tűnik, hogy minden bizonnyal a Reagan- és Bush-éra gyakorlatát fogja követni: minél több hangzatos lózung az USA abszolút nagysága helyreállításának szükségességéről és a hanyatlásával kapcsolatos siránkozás befejezéséről. Romney meg van róla győződve, hogy az Egyesült Államok globális vezető szerepének (leadership) nincs alternatívája. Egyébként ez minden amerikai politikus számára axióma, más kérdés, hogy milyen eszközöket hajlandók felhasználni az érvényesítése érdekében. A republikánus jelölt a merevséget és hajthatatlanságot emlegeti, mert az utóbbi két évtizedben ez a hozzáállás látszólag sikeresnek bizonyult az Egyesült Államok számára.
A múlt eme délibábos képéből ered Romney sajátos és meglepő magatartása Oroszországgal szemben is, amelyet már többször az USA „fő geopolitikai ellenségének” minősített, némileg még a saját híveit is zavarba ejtve. Mintha nem akarná tudomásul venni, hogy a hidegháború korszakának már jó ideje vége. Napjainkban az Egyesült Államoknak számtalan új kihívással és fenyegetéssel kell szembesülnie, és ha Moszkva egyike is lehet ezeknek, már távolról sincs rajta a prioritások listáján. Romney ösztönösen vissza akar térni a régi bipoláris modellhez, amikor még minden világos és egyszerű volt, holott manapság a legfőbb nehézséget éppen a bizonytalanság, a homályos stratégiai helyzet, az elmosódott frontvonalak jelentik. Immár alig tudható, hogy ki a szövetséges és ki az ellenség, olyan gyorsan változnak a szekértáborok.
Romney külpolitikai tótumfaktuma Robert Kagan neokonzervatív újságíró, aki tíz évvel ezelőtt keresztet vetett a transzatlanti testvériség eszméjére, áthidalhatatlan ideológiai és mentális eltérést fedezve fel az Egyesült Államok és Európa között (mivel szerinte az amerikaiak a Marsról jönnek, ezért militaristák, az európaiak pedig a Vénuszról, ezért pacifisták), ami akkoriban érvként szolgált Washingtonnak a globális arénában végrehajtott egyoldalú akcióihoz. Négy évvel később ugyanez a Kagan már az óvilág és az újvilág egységét szorgalmazta a Kína és Oroszország által megtestesített „autoriter kapitalizmus” ellen, ezzel valójában elismerve, hogy tévedett, amikor korábban azt állította, hogy az Egyesült Államoknak nincs szüksége senkire.
Az „amerikai világot” tömjénező legutóbbi könyvében (The World America Made) már nem fordít túl nagy figyelmet az „autoriter kapitalizmusra” (amelyről időközben bebizonyosodott, hogy csak egy légből kapott fogalom), annál inkább a BRIC-csoport (Brazília, Oroszország, Kína, India) alkotta alternatív pólusok fejlődésére és az amerikai leadershipet veszélyeztető támadások elhárításának szükségességére. Ma már Kagan nem annyira elszánt, mint tíz éve, amikor még azt állította, hogy a „lágy hatalom” (soft power) csak a gyöngeség másik neve, és hogy a katonai erő mindenre megoldást jelent. Könyve ugyan nem számít Romney hivatalos választási programjának, egy központi kérdésben azonban kétségtelenül inspirálja ez utóbbit. Egyetértenek ugyanis abban, hogy mindenképpen gátat kell vetni az USA hanyatlásáról világszerte terjedő ideának, ami hajthatatlanságot követel az amerikaiaktól. Ez lényegi eltérést jelent Barack Obama nemzetközi ügyekben képviselt felfogásához képest, aki úgy véli, hogy az USA-nak hajlékonyságot és kompromisszumkészséget kell tanúsítania az említett pólusok iránt, mert csak így őrizheti meg a vezető szerepét. Mindenesetre, ahogyan Romney-nak, úgy Kagannak sincs halvány elképzelése arról, hogy az Egyesült Államok hogyan érheti el céljait az új globális hatalmi konstellációban. Lényegében mindketten csak szlogeneket pufogtatnak.
Romney ugyanakkor azzal vádolja Obamát, hogy túlságosan kesztyűs kézzel bánik Iránnal és kárt okoz az amerikai-izraeli kapcsolatoknak. Köztudott, hogy Romney és Netanjahu jól ismerik egymást, még a hetvenes évekből, amikor ugyanannál a bostoni cégnél dolgoztak tanácsadóként. Ennél is fontosabb azonban az a kapcsolat, amely mindkettejüket Sheldon Adelson kaszinómágnáshoz, az amerikai Izrael-lobbi egyik főkolomposához és egyáltalán nem mellesleg a 2012-es elnökválasztás főszponzorához köti. A Likud és Netanjahu régi támogatójaként Adelson előbb Newt Gingrich mellett tette le garast az amerikai előválasztások során, mert az e tekintetben egyébként meglehetősen sztahanovista republikánus jelöltek mezőnyében ő mutatkozott a szentföldi latorállam legelszántabb szekértolójának. Utóbb aztán Romney-ra váltott, százmillió dollárt ígérve neki Obama legyőzéséhez.
Netanjahu, Adelson és a Bush-korszak keresztény-cionista neokonjai mellett természetszerűleg a CIA „mormon maffiája” is a republikánus jelölt győzelme érdekében ügyködik. Egyes megfigyelők szerint a Líbiába akkreditált amerikai nagykövet meggyilkolása és megerőszakolása valójában Obama „carterizálását” célozta. Emlékezetes, hogy a demokrata Jimmy Carter 1980-ban az USA teheráni nagykövetségén rekedt túszok kiszabadításának a kudarca miatt veszítette el újraválasztási esélyét republikánus kihívójával, Ronald Reagannel szemben. A Romney szektájához tartozó magas beosztású tisztviselők Brent Scowcroftnak köszönhetik az amerikai titkosszolgálatnál betöltött pozíciójukat. És mivel Scowcroft Henry Kissinger jobbkeze volt, így a(z ördögi) kör ismét bezárult. De persze mindez csak hagymázas összeesküvés-elmélet...