Nemes sóvári alma


'Nemes sóvári' alma (<span>Malus domestica</span> ''Nemes sóvári'')


November-decemberben érik, de tavaszig eltartható, középnagy gyümölcse, tapintása zsíros. Íze édes-savanykás, fűszeres, húsa fehér. Fája edzett, gyors növésű, bőven termő. Hűvösebb helyeken nagybani termesztése igen kifizetődő. Vad alanyon, középmagas törzsű fán terem legjobban.

'Nemes sóvári' alma (Malus domestica ''Nemes sóvári'') A 'Nemes sóvári' a Felső-Tisza-vidékről származó régi magyar (téli) almafajta. Gyümölcse éretten hamvas. Egyéb nevei: Tiszaháti sóvári, Stepoka sóvári. A 'Sóvári' fajtakör tagja, melybe a hozzá hasonló, közelebbi vagy távolabbi rokonnak tekinthető fajták tartoznak, így a 'Zöld sóvári', 'Daru sóvári', 'Beregi sóvári', 'Sóvári nobil' és a 'Téli sóvári' fajták. Betegségekkel szemben igen ellenálló, jól tárolható és szállítható nosztalgia-fajta. Elsősorban hűvösebb, folyómenti területekre való. Gyümölcse középnagy méretű, kerekded (hengeres) alakú; színe eleinte világoszöld, amely éretten sárgás és kifehéredő alapszínen lilás, pirosas csíkozású lesz. Héja nagyon szépen hamvassá válik. Húsa fehér, félkemény állagú, bőlevű. Íze és illata kellemes, nagy értékű. Kocsánya rövid, levélnyele az almafajták között a legrövidebb.

Érési ideje szeptember végétől kezdődik és októberben is tart. Ekkor szedve decembertől áprilisig tárolható ill. fogyasztható; - jól eltartható, de hűtőházi tárolása nem gazdaságos. A szállítást is jól tűri. Koronája nagyra nő. Inkább későn fordul termőre, de ezután nagyon bőven, bár szakaszosan terem. Levelei viszonylag rövidek. Vesszői jellegzetesen erősek, zömökek, színük sötét pirosas-barna, paraszemölcsökkel sűrűn borítottak. Vadalanyra oltva, közepes törzsű fának célszerű nevelni, törpefának nem alkalmas. A virágzás kezdete és a fővirágzás ideje szerint egyaránt a középidejű csoportba sorolható.

Triploid, ezért porzófajtát igényel.

Jó porzófajtái a 'Cox narancs renet', 'Golden Delicious', 'Jonathan', 'Starking Delicious' és a 'Téli arany parmen'. Betegségekkel szemben ellenálló fajta, de a varasodásra kismértékű fogékonyságot mutathat. Termőhely-igényét tekintve alkalmazkodóképes, de különösen árterekre való, mivel a szárazságot megsínyli. Termesztésére ajánlott tájak elsősorban a Dél-Dunántúl és a Tiszántúl, de hegyvidéki vízfolyások mentén is jól termeszthető. Király Ildikó vizsgálatai szerint a 'Nemes sóvári' az Angol Nemzeti Fajtagyűjteményben megtalálható 'Sóvári nobil' fajtával - a korábbi elképzelésekkel szemben - nem tekinthető azonosnak.

A Hernád Völgye H.H.K. ajánlásával