2013. november 6., szerda

Természetjog Vácszentlászlón

Félresikerült lopási ügy borzolja a kedélyeket Vácszentlászlón, és az ügy kapcsán az országban. Legalábbis a "jogaikban veszélyeztetett" bűnözők kedélyeit. Elvégre jóformán szokásjoggá vált, hogy a bűnöző nyugodtan garázdálkodhat, a hatóság vagy fellép ellene, vagy nem. Amíg nem mészárolt le egy-két védtelen idős embert, vagy fiatal nőt, jellemzően inkább nem.
Vácszentlászlón azonban fordult a kocka. Egy borospincét rendszeresen feltörő, a hatóságok által felelősségre nem vont bűnöző ugyanis meg talált pusztulni, a felháborodott (!) hozzátartozók (akik a tolvajjal együtt itták magukat rendszeresen a sárga földig a lopott borral) szerint mérgezett bor miatt.
A vizsgálat még folyik, így a feltételezéseket semmilyen hivatalos adat vagy tájékoztatás nem támasztja alá. Mindenesetre érdemes elgondolkodni az eshetőségen.
Mi történt? Egy visszaeső bűnöző, akit a hatóságok hagytak szabadon garázdálkodni, bűnelkövetésből kifolyólag az életét vesztette. Kié a felelősség? A bűncselekményért - tudni illik a lopásért - a bűnöző mellett a hatóságoké, mert képtelenek megfékezni a bűnözést és megvédeni a lakosságot. A halálesetért pedig egyedül a bűnöző cigány a felelős, na meg a valószínűsíthető bűntársai.
A bűncselekménynek rendszeresen áldozatul esett gazda? Nos, ő felelősségre nem nagyon vonható semmiért. Persze ráverhetik az előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölést, de hát bizonyítsák rá a jámborra! Ő nem adott senkinek a kezébe mérget, sem ajándékba, sem megvételre, de még közterületre sem tette, felelőtlenség sem történt részéről. A saját tulajdonában lévő, zárt ingatlanban, a saját borával, azt csinál, amihez éppen kedve szottyan. Ha éppen kémiai tanulmányokat végez, kinek mi köze hozzá?
A hatóságoknak mindössze egyetlen feladatuk van. A tragikus véletlen folytán ismerté vált bűnöző korábbi cselekményeit felderíteni, és a hozzátartozóknak kiszámlázni a bűncselekmények által okozott károkat, valamint felderíteni és felelősségre vonna a bűntársakat.
A társadalom reakciója beszédes. Kommentár nélkül válogattunk a hozzászólásokból.
"az elhunyt rokona simán nyilatkozhat a sajtónak,igen lopunk igen abból a borból is ittam és semmi reakció a törvény részéről, szomorú és hol a rendőr mikor terrorizálja a falubelieket"
"tragikomikus, h ebben az országban a tolvaj panaszra mehet az ellopott áru minősége okán... :)"
"Sajnos ez lesz itt gyerekek szépen lassan. Besokall a jónép a jóléttől! A nagy szegénységre meg nyomorra rájön még a dolgozni tanulni nem akaró, de lopni képes "társadalmi réteg". Egy idő után bizony elege lesz mindenkinek abból, hogy nem az "arat aki vetett"! Így ha ezt az állambácsi nem képes megoldani..............már pedig nem képes , a következmények ilyen és hasonló szomorú cselekményekben fognak megnyilvánulni!!!"
"Az én kérdésem a következő:
Hol a rendőrség felelőssége?
Mert ugye ha mondjuk a harmadik lopásnál lecsukták volna -1,5-5 évre akkor most vígan el lenne Márianosztrán egyen szürkébe..."
"Az a legegyszerűbb, hogy kiteszi mindenki a borát az utcára, jól elérhetően, uniós megközelíthetőséggel, így legalább a zár, a kerítés épen marad.
És tolvaj embertársaink egészségére ia gondolni kellene!
És nem ám valami lőrét tessenek kitenni, hanem finom óborokat.
Mellé kis harapnivalót is, de legyen választék lisztérzékenyek meg cukorbetegek számára is, nehogy baja legyen szegény elkövető úrnak!"
"Végre a bűnözők is vállalják a tettük következményeit!!!!! Bement máshoz, így járt, ha nem ment volna, ma is élne....nem állíthatunk minden bűnöző mellé egy rendőrt....
Azért vicces, h az elkövetőnek több joga van mint a sértettnek...."
"Miért öntött fagyállót a borba a bácsi? Mert így volt kedve. A saját házában a saját borából a saját fagyállójából......ha szerelem a ház előtt a kocsimat nincs benne fék és ellopják,a majom meg feltekeredik egy villanyoszlopra akkor én megyek börtönbe?"
"Azt szeretném megkérdezni, hogy ha valakinek a lopott árucikkek minőségével van problémája az hová fordulhat?
Mennyen egyenesen a fogyasztóvédelmi hatósághoz, vagy tegyen rögtön rendőrségi feljelentést? "
"Bele kell törődnie a társadalomnak, hogy mostantól kezdve a lopás/betörés életveszélyes foglalkozás :)
Mert a rendőrtől nem félnek, a büntetéstől nem félnek, a börtöntől nem félnek. Azt gondolm a haláltól félnek, és ez lesz az igazi visszatartó erő."
"Ha valakinek a "foglalkozása" tolvaj, betörő és más emberek javaira, értékeire netán életére tör tisztában kell lennie azzal, hogy veszélyes "szakmát" választott és akár ott is hagyhatja a fogát.
Ezt hívják munkaköri ártalomnak."
Ha a hatóságok által megfékezni nem tudott bűnöző valóban a jogos védekezésnek esett áldozatul - feltételezve, hogy a hatalomgyakorlók olykor így vagy úgy befolyást gyakorolnak az igazságszolgáltatásra - most vakarhatják a fejüket a döntéshozók. Mert a regnáló kormányzat (bár korántsem lép - nem is léphet - fel olyan eréllyel és határozottsággal, mint tenné azt egy igazságos és idegen érdektől mentes rendszer hungarista kormánya) tisztában van vele, hogy a bűnözéssel és etnikai problémával robbanásig terhelt helyzet nem tartható, és a társadalomnak elege van. Így a tulajdonát védő ember elítélése tovább feszítené a húrt. Viszont az ügy igazságos - a természetjogot tiszteletben tartó - elbírálása magával vonhatja a hasonló fellépések terjedését. (Ami amúgy is csak idő kérdése.)
Tetszik, nem tetszik a nép önvédelmének feléledése természetszerű és elkerülhetetlen. Ha a papírjog nem működik, illetve nem nyújt védelmet, a szokásjog (gyakorlatilag a bűnözés szabad útja) igazságtalan, akkor idő kérdése a természetjog (az igazunk közvetlen és drasztikus érvényesítése) feléledése.
Juhász Pál


Gyanúsitott lett a borosgazda! Emberöléssel gyanúsitják

Emberöléssel gyanúsította meg a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság a 37 éves vácszentlászlói gazdát. P. Gyulát, aki – a gyanú szerint – fagyálló folyadékot öntött a borába, miután megelégelte, hogy egy tolvaj folyamatosan lop a pincéjéből. A tolvaj meghalt, miután megitta a mérgezett bort – értesült a HavariaPress. Október 27-én került több ember súlyos mérgezéssel kórházba a Pest megyei Vácszentlászlóról. A gyanú szerint mindannyian etilén-glikollal megmérgezett bort ittak. A bort egy 30 éves férfitól vásárolták, illetve kapták. A férfi lopta a bort egy helyi gazdától.
A gyanú szerint a borosgazda – megelégelve a sorozatos lopást – fagyálló folyadékkal megmérgezte a borát. A tolvaj több flakonnyit vitt el október 24-én a mérgezett borból, melynek javát maga megitta, a többit ismerőseinek adta. Mikor a férfi kórházba került, már olyan súlyos állapotban volt, hogy nem segíthettek rajta az orvosok. Több napig küzdöttek az életéért, de a férfi meghalt.
Az elsődleges orvosi vélemény szerint a mérgezést fagyálló, etilén-glikol fogyasztása okozhatta. A rendőrség az ügyben emberölési kísérlet gyanújával kezdett nyomozást, ismeretlen tettes ellen. Több helyen tartottak helyszíni szemlét, az így lefoglalt, különböző összetételű folyadékok vizsgálatára szakértőt rendelt ki a nyomozóhatóság. Szakértői vizsgálat tárgyát képezi annak megállapítása is, hogy az elhunyt férfi halálát pontosan mi okozta. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozói november 7-én emberölés bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt gyanúsítottként hallgatták ki a gazdát, aki a bűncselekmény elkövetését elismerte. A férfit nem vették őrizetbe, szabadlábon védekezhet.
A rendőrség a hvg.hu-val azt közölte, hogy nem folytatnak nyomozást olyan ügyben, amelyet P. Gyula sérelmére követtek volna el, és a gazda az elmúlt három évben nem is jelezte egyszer sem a rendőrség felé, hogy meglopták volna.
(HVG)

Gazdag István: A "kréta-arcok" etnomazochizmusa

Nemrég közzétett és a Daily Mail által kommentált (2013. május 5.) statisztikák szerint a fehér britek tömegesen menekülnek el azokból a zónákból, ahol kisebbségbe kerültek. Az utóbbi évtizedben több mint 600 ezer fehér hagyta el Londont: 2001-ben a brit főváros lakóinak 58 százaléka volt fehér, 2011-ben már csak 45 százalékuk. Franciaországban hasonló folyamat zajlik: a nagyvárosok népi negyedei és külvárosai elveszítik fehér lakóikat, akik a vidéki és elővárosi övezetek fajilag homogén környezetét láthatóan előnyben részesítik a multikulturális olvasztótégellyel (melting pot) szemben.
Érthető módon a fehérek menekülése ("white flight") különösen azokat a körzeteket érinti, amelyeket szó szerint elözönlöttek a harmadik világbeli bevándorlók, és ahol ennek következtében az életmód teljesen elveszítette európai jellegét, sőt mi több, egy alternatív politikai és társadalmi rend váltotta fel a nemzeti kultúrát és a jogállamot.
Erre a jelenségre a globalista elitek primitíven leegyszerűsítő választ ajánlanak. Szerintük a gazdaság és csakis a gazdaság irányítja a világot, vagyis a növekedés visszatérte és a munkanélküliség csökkenése automatikusan a faji feszültségek feloldódását fogja eredményezni. Diagnózisukat a múlt század '30-as éveinek európai megrázkódtatásaira alapozták, amelyek szerintük kizárólag a korszak gazdasági válságának tulajdoníthatók, elfeledve a századforduló óta Európában zajló jelentős migrációs és demográfiai folyamatokat (mindenekelőtt a galíciai zsidók tömeges bevándorlását Közép-Európába), valamint következményeiket az érintett nemzetek identitására és kohéziójára.
A globalisták nem hajlandók olyannak látni világot, amilyen az valójában; nem akarják elfogadni, hogy mielőtt homo oeconomicus, vagyis termelési és fogyasztási tényező lenne, az ember először is politikai és társadalmi lény, egy közösség tagja, aki kötődik a saját egyedi kultúrájához. A csoportok együttélése szisztematikusan egy erőviszony függvénye. Azok a közösségek, amelyeket egymástól túlságosan eltérő értékek és kultúrák irányítanak, tartósan képtelenek a békés együttélésre: az immáron multikulturális európai társadalmak multikonfliktusos társadalmakká váltak. Letagadván az emberek közötti szociokulturális és etnikai határokat, hogy úgymond megteremtsék az "egyetemes békét", és hogy mesterségesen létrehozzák a gyökértelen "világpolgárt", a globalisták nolens-volens a faji összecsapások doktor Frankensteinjei lettek.
Ilyen körülmények között nem csoda, hogy sürgető igény mutatkozik a fehér férfiak megmentése iránt, leginkább ott, ahol momentán talán a legnagyobb veszélyben vannak, vagyis az Egyesült Királyságban. Ez nem vicc. A Les Échos francia pénzügyi napilap egyik cikke (2013. január 6.) arról számol be, hogy a brit oktatásügyi miniszter egyenesen etnikai kisebbségként szándékozik kezelni a bennszülött angolokat, így segítve elő az egyetemekre való visszatérésüket, ahonnan az utóbbi évek során szinte teljesen kikoptak.
Mostanra ugyanis az emberi-jogi lobbi kedvenc vesszőparipája, az etnikai kisebbségeket favorizáló pozitív diszkrimináció (affirmative action) olyan sikeresnek bizonyult az egykor "nagy" Britanniában, hogy a brit egyetemek tele vannak bevándorló fiatalokkal, többségükben lányokkal, miközben a népi osztályokhoz tartozó fehér fiúkból mutatóba is alig maradt. Komolyan felmerült tehát annak az igénye, hogy bevezetik a "szegény fehér fiúk" kvótáját a felsőoktatásban. A jelenség nem új keletű, hiszen egy néhány évvel korábbi felmérés már kimutatta, hogy közülük csak 6 százalék jut be az egyetemekre, szemben az etnikai kisebbségekből származó fiúk 26 és lányok 36 százalékával. Ráadásul a válság tovább erősítette ezt a tendenciát. Talán a britek kezdik végre felfogni, hogy az egyesek érdekében alkalmazott pozitív diszkrimináció valójában negatív diszkriminációt jelent másokkal szemben.
Ennek a fehérellenes rasszizmusnak már neve is van: ez a leukofóbia, és mint neologizmus a fehérek gyűlöletét jelenti. A széplelkek, akik mindig az élvonalban haladnak, ha az önkéntes vakságnak lehet hódolni, alig egy évtizede még felháborodottan utasították el az ún. külvárosi antiszemitizmus - azóta már teljesen nyilvánvaló - létezését. Ez a fajta rasszizmus szerintük csak az európai fehérek apanázsa lehet. Ab ovo lehetetlennek tartották, hogy arab vagy afrikai származású emberek antiszemiták vagy rasszisták legyenek, elvégre ők alávetettek és kizsákmányoltak. Ugyanazok, akik tegnap ezt a külvárosi antiszemitizmust tagadták, ma ugyanezen népességek körében a leukofóbia terjedését tagadják.
Mindeddig a tudományos szakirodalom csak az ún. uralmi rasszizmusról prédikált, a győztesek, a hódítók, az uralmon lévők rasszizmusáról, amely ideológiai és érzelmi kaucióként szolgál számukra uralmuk fenntartásához. Első európai példája a spanyol "vértisztasági" törvények, amelyeket a reconquista után léptettek életbe a nemzeti identitásra veszélyesnek tartott mór és zsidó kisebbségek, pontosabban azok látszólag katolizált (valójában azonban titokban az eredeti vallásukat gyakorló) elemei ellen. Az uralmi rasszizmus legismertebb múltbéli formája a nácizmus és a dél-afrikai apartheid volt, többé-kevésbé állami rasszizmusként funkcionálva, akárcsak egyébként napjainkban a cionizmus Izraelben.
Létezik azonban a neheztelés rasszizmusa is. A neheztelés (a nietzschei "ressentiment") az a fajta gyűlölet, amelyet a gyönge érez az erőssel vagy azzal szemben, akit annak tart. Ez az alávetett közösségek rasszizmusa az uralkodó közösségekkel szemben. Valójában a "kréta-arcok" gúnynévvel illetett fehérek szisztematikus és alkalomszerűen erőszakos gyűlöletéről van szó.
Az európai színes bőrű népességek körében tapasztalható "külvárosi" leukofóbia társadalom-lélektani szempontból a népi antiszemitizmushoz hasonlítható, amely ugyancsak a nehezteléses rasszizmus kategóriájába tartozik. A különbség csak annyi, hogy míg az utóbbi elítélendő és sok helyen büntethető is, addig az előbbiről tudomást sem akarnak venni, sőt gyakran maguk a fehérek bátorítják. Az eredmény magáért beszél. Nem csak a briteknél...
MD 2013. XI. 6.

Nicaragua lesz Panama II

Nicaragua megépíti a Panama csatornához hasonló, két óceánt összekötő csatornáját. A terv már egy száz évvel ezelőtti elképzelés, de a bekerülési összegek miatt eddig kivitelezhetetlen volt. Most egy Kínai cég jelentkezett, hogy 50 éves koncesszió fejében megépíteni a csatornát. A előzetes tervek és szándéknyilatkozatok aláírása után azonban kiderült, hogy a cégnek nincs ilyen fajta tapasztalata, és az előzetes számítások szerint a rendelkezésére álló összeg is kevés. A terv kivitelezése ugyanis legkevesebb negyven milliárd dollár lenne.
Nicaragua hosszas latolgatás után most Moszkvát kereste meg, hogy szálljon be az építkezésbe. Az elmúlt években ugyanis az orosz tengeri szállítás, valamint a hadihajók mozgása is jelentősen emelkedett. Így talán már Moszkvának is érdeke lenne a csatorna megépítésében, nem is beszélve a gazdasági jelentőségről. Egyes elemzések szerint a felmelegedés miatt megnyíló északi utak újabb alternatívát adnak a közlekedésre, így nincs akkora jelentősége az újabb csatornának, sokkal inkább a keleti régió és Kína gazdasági terjeszkedéséről, és befolyásának növeléséről lehet szó.
A csatorna azonban nagyon nagy dilemma elé állítja a mérnököket. Ugyanis a csatorna útvonala keresztül menne a Nicaragua Tavon, és amennyiben nem tudják valahogy megoldani, hogy a sós és édes víz ne keveredjen, súlyos ökológiai katasztrófát okozhatnak a világ egyik legnagyobb édesvízi tavában. A Nicaragua Tó önmagában is egy természeti csoda. Hajózásra sem kifejezetten alkalmas, arra is külön hajóutat kellene kialakítani, de ez a kisebbik gond. A Karib Tenger és a Csendes Óceán vízének ráengedése a tóra jelentené az igazi bajt. A tó élővilága kipusztulna, és megszűnne Nicaragua legnagyobb édesvíz készlete, veszélyeztetve a lakosság vízellátását is. Vagy pedig a kínai mérnököknek legalább akkora technikai csodát kellene művelnie, mint a világ legmagasabban futó vasútvonalának megépítésekor tették.
Hídfő.net