Miközben a G20-ak moszkvai találkozóját követően egyre több cikk
jelenik meg a nemzetközi valutaháború veszélyeiről, arról kevés szó
esik, hogy a központi banki vezetők és pénzügyminiszterek egy még hatalmasabb
Valutaalap létrehozását szorgalmazzák. A végcél, hogy az IMF egy igazi
globális Federal Reserve típusú intézménnyé alakuljon és így képes
legyen az egész világot elárasztani az általa nyújtott hitellel vagy
valutával. Természetesen a vele járó szabályozói hatalommal
megfűszerezve.
A Különleges Lehívási Jogokat
(SDRs), ami jelenleg az IMF elszámolási egysége vagy „valutája”, arra
készítik elő, hogy átvegye az amerikai dollár szerepét és előkészítse a
terepet egy majdani világvaluta bevezetésére, hasonlóan ahhoz, ahogy az
eurót alattomosan Európa országaira erőltették saját nemzeti valutáik
helyett.
A fővonalas
média komolyan veszi munkáját és mindent megtesz, hogy a közvélemény az
aktuális vetélkedők, sport kupák és politikai csaták kimenetelével
legyen elfoglalva, miközben a világ sorsáról döntő G7-es, G20-as és IMF
tanácskozások napirendi pontjairól örülhetünk, ha az éjszakai
hírösszefoglalókban egyáltalán említést tesznek. Végül többnyire csak az
előre megírt témáknak a nagyközönség számára emészthetővé tett
változata „szivárog ki” a sajtó számára. Az igazságot, jelen esetben a
fő csapásirányt, csak azok tudják meg, akik tudatosan keresik.
Például
hányan olvasták Christine Lagarde, jelenlegi IMF vezérnek a moszkvai
G20-as találkozó február 16-i záróeseményén elhangzott megjegyzéseit
arra vonatkozóan, hogy továbbra is várja az IMF tagországoktól a még be
nem fizetett összegeket, amelyek célja az IMF pénzek megduplázása?
Vajon hányan tudják, akár saját ismerőseink közül, hogy vezetőink még a 2010-es koreai G20-as találkozón megállapodtak, hogy megemelik az IMF számára fizetendő „kvótáikat”, értsd hozzájárulásaikat, ezzel 750 milliárd dollárra növelve az IMF SDR-ban mért vagyonát?
Az IMF egy másik, rendkívül okos újításcsomagból is profitál, ami szintén hasonló terjedelmű publicitást kapott. Az egyiket Új Hitelezési Alapnak (New Arrangements to Borrow – NAB), a másikat Általános Hitelezési Egyezménynek (General Arrangements to Borrow – GAB) hívják.
Aktiválását követően a NAB „további 370 milliárd SDR (kb. 567 milliárd dollár) forrást jelent az IMF számára,” írja jelentésében az IMF.
„A
GAB életbelépése potenciálisan 17 milliárd SDR (kb. 26 milliárd dollár)
extra hitelt biztosít az IMF számára,” áll az IMF honlapján.
Figyelembe
véve, hogy az Egyesült Államok adósságát ezermilliárd dollárban mérik,
az a néhány százmilliárd, amit az IMF összekalapozott, nem tűnhet olyan
jelentősnek, azonban a Valutaalapnak ennél sokkal nagyratörőbb tervei
vannak. Christine Lagarde IMF vezér, 2012 februárjában egy ezermilliárd
dolláros „tűzfal” (aminek része lenne az Európai Stabilitási
Mechanizmus, az ESM is) felállítását szorgalmazta az összeomlóban lévő
európai szocialista rezsimek kimentésére. A pénzügyminiszterek lelkesen
támogatták az elvileg sürgős kezdeményezést. Ahogyan arról korábban
írtunk, a kezdeményezés elfogadása olyan, mintha benzinnel és gyufával
látnánk el egy piromániást, aki már több ezermilliárd dollárt égetett el
a különböző mennyiségi enyhítéseken és mentőalapokon keresztül.
A Fed mintájára
Ben
Bernanke, Fed elnök, a G20-ak moszkvai összejövetelén elmondta, hogy a
Fed tovább folytatja „mennyiségi enyhítés” néven ismertté vált inflációs
politikáját, a semmiből előállított digitális dollárok formájában.
A Bloomberg a következőket írta:
A Bernanke vezette Fed a rekordnak számító 3000 milliárd dollárra növelte eszközállományát, az alapkamatlábat pedig a nulla közelébe szorította le.
A múlt hónap során a Fed megerősítette, hogy havi 85 milliárd dollár értékben vásárol kötvényeket a növekedés támogatása és a munkanélküliségi ráta 7,9% alá csökkentése érdekében.
„Úgy
hisszük, hogy az amerikai gazdaság támogatásával a globális gazdaságot
is megerősítjük,” mondta Bernanke a G20-as minisztereknek a Bloomberg
cikke szerint. „A Federal Reserve továbbra is kiigazító monetáris
politikát követ a munkahelyek maximalizálása és az árstabilitás
érdekében.”
Forrás: The New American