2012. augusztus 28., kedd

Az új tömegpusztító-fegyver: tüsszentsd tovább az influenzát

Az Egyesült Királyság lesz az első olyan ország, ahol a szezonális influenzaoltást az állami oktatásban résztvevő valamennyi gyereknek felajánlják. Az orron át, egy spray segítéségével beadott, az Egyesült Királyságban Fluenz, az USA-ban FluMist néven árusított és az AstraZeneca által gyártott vakcinát, 9 millió iskolás kaphatja meg. Az oltásnak ez a formája már 10 éve van használatban az Egyesült Államokban, de ez a mostani az eddigi legnagyobb megrendelés az USA-n kívül, ami komoly lépést jelent a szájon át továbbadható mérgek globális terjesztésében.
A FluMist nazális spray élő influenza vírust tartalmaz és beadást követően 28 napon át képes szaporodni az orrban, amely idő alatt az immunrendszert is gyengíti. (Fontos tudni, hogy Magyarországon NEM ÉLŐ, hanem ELÖLT vírussal immunzálják az embereket, a magyar vakcinában lévő elpusztított vírusok már nem képesek szaporodni a szervezetben.) Lehetséges, hogy a tüsszentést szánják a legújabb tömegpusztító fegyvernek, amivel könnyűszerrel megfertőzhetik az egész lakosságot? Mivel a vakcinát az új világrend egyik gyógyszeripari pszichopatájának márkaneve alatt értékesítik, nehéz félresöpörni a gondolatot, hogy a kampány egyik rejtett szándéka a globális lakosság csökkentése lehet.
A fővonalas média azzal magyarázza az eljárást, hogy a gyerekek nem olyan fertőzőek, miközben nagyon is tisztában vannak vele, hogy közvetlen környezetükben bárki megkaphatja a betegséget egy egyszerű tüsszentésen keresztül. Látott már valaki tüsszentést lassított felvételen? Nemcsak a mennyiség döbbenetes, de a távolság is, amit a kitüsszentett cseppek megtesznek. Milyen pusztítást végezhet néhány taknyos zsepi vagy eltévedt pufók ujjacska egy óvodában! Szükséges-e további példákat felhozni az influenzavírusokkal teli orr vagy tüsszentés veszélyeire?
160 km/órás sebességgel indulva egy kisgyerek orrából, aki még nem tudja rendesen használni a kezét, a cseppek akár 4 méter távolságra is eljuttathatják az élő influenza vírusokat. Az élő vírus a FluMist nazális vakcinával beoltott emberek 79% százalékánál aktív marad az oltást követően, akár 28 napon át. Az Országos Egészségügyi Intézet Orvosi Könyvtára szerint az öt éven keresztül végzett klinikai vizsgálatok a következőket mutatták:
„Az alanyok 79% százalékánál volt észlelhető élő vírus a levett mintákban, azonban 6-23 hónapos kisgyermekek esetében ez az arány magasabb, 89%, míg a 24-59 hónapos korosztálynál 69% volt.”
A számokat vizsgálva az ember rájön, hogy a média beszámolói nem voltak egészen őszinték, az orron át beadott vakcinák valós veszélyeit illetően. A Fertőzéslétrehozó és Terjesztő Központ (értsd Járványügyi Központ, rövidítve CDC) statisztikái egyáltalán nem tükrözik a klinikai vizsgálatok eredményeit. A CDC a következőket mondja:
„A klinikai vizsgálatok során a vakcinákban lévő vírus kevés esetben terjedt át az alany környezetében lévő személyekre. A vakcinákban lévő vírussal való megfertőződés becsült veszélye, miután valaki közeli kapcsolatba került a beoltott személlyel, a nazális spray esetében alacsony (0,6%-2,4%).”
Az „élő vírus” szemüvegén át vizsgálva a CDC oldalán feltüntetett egyoldalú információkat a nazális influenza vakcina esetében fennálló keresztfertőzés arányról, hihetetlen számokat kapunk. Vegyük a fenti számok átlagát és számoljunk 1,5%-kal. Amennyiben mind a 9 millió gyerek megkapja a vakcinát, hozzávetőlegesen 13.500 embert fertőznek meg. A média ezt „csorda” immunitásnak hívja. Innentől kezdve a számok egyre bizarrabbak. A 13.500 extra megfertőzött ugyanis nagyjából megegyezik azzal a számmal, ahány emberen a fővonalas média szerint a kampány segíthet:
„Amennyiben a jogosultak 30%-a elfogadja az ajánlatot körülbelül 11 ezerrel kevesebb kórházi ápolásra szoruló betegre és egy év alatt 2000-zel kevesebb halálesetre számíthatunk az angol tisztifőorvos szerint.”
Lehetséges, hogy a számok valamilyen kódot tartalmaznak, és az új világrend szemüvegén át nézve jobban érthető az üzenet? Például, ha azt nézzük, hogy „30% elfogadja az ajánlatot” az számomra inkább azt jelenti, hogy 30%-kal több ember betegedhet meg, a „11 ezerrel kevesebb beteg és 2000-rel kevesebb haláleset” pedig az ellenkezőjét.
Hamarosan teljesen mindegy lesz, hogy valaki hagyja-e magát beoltani influenza ellen, mert úgyis megkapja egy tüsszentés formájában.
A cikkhez használt források:
Sky News Nasal Flu Vaccine
Thomas Moore Profile
CDC Q&A
CDC Flumist
BBC Nasal Flu Spray
Clinical Trials 17 Studies Shedding
Clinical Trial Shedding Study
NIH Results NLM FluMist Shedding
NLM Link to Clinical Trial
FluMist Insert
FDA U.S. Approval of FluMist
Huffington Report FluMist
Reuters Nasal Flu

Gazdag István: Szíria, ahol véget ért az amerikai légi szupremácia

Bizonyos, hogy az utóbbi évek eseményeinek egyik döntő momentuma az amerikai-cionista hegemóniával szembeni ellenállás egyre hatékonyabbá válása világszerte. Szíria Ázsia kapuja, és ezzel az oroszok nagyon is tisztában vannak. Ráadásul nyilvánvalóan tanultak a Líbiában történtekből, és semmiképpen sem hajlandók ugyanazokra a fatális engedményekre, amelyek Kadhafi bukásához vezettek. Ez különösen abban az összefüggésben értékelendő, hogy a szíriai helyzet egyre világosabban figyelmeztet az amerikai haderők külföldi intervenciós képességeinek korlátaira.
Líbiával ellentétben ugyanis Szíria teljesen az ellenőrzése alatt tartja a saját légterét, miután az Asszad-rezsim az utóbbi években a világ egyik leghatékonyabb - ha nem a leghatékonyabb - légvédelmét építette ki orosz segítséggel, több mint 200 ultraszofisztikált légvédelmi üteget állítva hadrendbe. Köztük van az „abszolút kategória-győztes” Páncir SZ1 mobilegység, egy igazi taktikai légtértilalmi rendszer, amely nemcsak repülőgépek, helikopterek, Tomahawk robotrepülők, Walleye 2 és Maverick levegő-föld lézerirányítású rakéták megsemmisítésére, hanem a HARM-típusú radarelhárító rakéták semlegesítésére is képes.
Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy - izraeli katonai forrásokra hivatkozva - a Yedioth Ahronoth napilap angol nyelvű honlapja már öt éve megírta, hogy „Szíria rendelkezik a világ legfejlettebb légvédelmi rendszerével”, és hogy az izraeli légierő fölényére válaszul a szírek a „légvédelmi technológia non plus ultrájának” (the cutting edge in aircraft interception technology) számító föld-levegő rakétákat szereztek be az oroszoktól (ynetnews, 2007. augusztus 13.). És hogy még szebb legyen a leányzó fekvése, a szíriai légvédelmi hálózatot orosz szakértők szolgálják ki.
Mindezzel persze az amerikaiak is tisztában vannak. Kongresszusi meghallgatásán maga Martin Dempsey amerikai vezérkari főnök figyelmeztette a törvényhozókat arra, hogy mire képes a szíriai légvédelem, kénytelen-kelletlen azt is elismerve, hogy Szíria megbombázása „keményebb művelet” (tougher operation) lenne, mint a líbiai lázadók támogatására tavaly kifejtett erőfeszítések. Mindenesetre először fordul elő a hidegháború vége óta, hogy az USA egy olyan elrettentő katonai kapacitással találja magát szembe, amely elbizonytalanítja a saját győzelmi esélyeit illetően.
Rendkívül fontos, hogy ez a megállapítás általánosságban érvényes az amerikai légierőre, amely az USA nemzetközi befolyásának és katonai hatalmának tulajdonképpeni végrehajtó eszköze. Az Egyesült Államok globális stratégiai koncepciói, a különböző terek és területek fölötti kontroll és hegemónia megszerzésére és biztosítására vonatkozó tervei ugyanis éppen a légi fölényen (air superiority) alapulnak, amely az utóbbi két évtizedben egyenesen légi uralommá (air dominance) vált, ez a 90-es évek elején elhatározott szemantikai változás önmagában is jelezve az amerikai stratégák által a légi hatalomnak tulajdonított fontosságot és a saját erejükkel kapcsolatos önbizalmat - drámai kontrasztot alkotva a jelenleg mutatott „impotenciával”.
A koreai háború óta az USA légi fölénye állandó tényezője volt katonai erőinek külföldi bevetései során, még akkor is, amikor katonai erői nem voltak szükségképpen fölényben a földön. Ezt a dogmát mára a kimúlás veszélye fenyegeti, de legalábbis erősen kétséges a túlélése. Az amerikai hatalom döntő korlátozása ily módon még nyilvánvalóbbnak tűnik, hiszen magát az amerikai hatalom alapját érinti, azon elképzelések szerint, amelyeket az amerikai stratégák mindig prioritásnak tartottak, amióta csak a repülés döntő fontosságú hadműveleti fegyverként létezik.
Mielőtt hatásai miatt az érintett szektorban lenne esemény, ez a megállapítás Washingtonban, a Kongresszusban és a Pentagonban lesz az, egyre inkább alapvető tényezővé válva az Egyesült Államok katonai potenciáljáról folyó általános vitában, különösen annak fényében, hogy a világ (jelenleg még) vezető hatalma olyan mély válságba zuhant, amelyről nem lehet tudni pontosan, hogy milyen eszközökkel oldható meg, és megoldható-e egyáltalán. Az viszont tudható, hogy a szokásos megoldás (még több pénzt önteni a Pentagon feneketlen hordójába) a jelenlegi költségvetési helyzetben nem csak lehetetlen, de teljesen alkalmatlan is. A Pentagon hatékonytalansága és kontraproduktív sterilitása mára túllépett minden lehetséges pénzadományon - mégpedig a rendszer klasszikus inverziós mozgásában (túlhatalom-önpusztítás) - olyannyira, hogy még több pénz csak a pazarlás, a korrupció és végeredményben a hatékonytalanság növekedéséhez vezet. Az amerikai hatalom korlátainak Szíria kapcsán megnyilvánuló demonstratív esete tehát a katonai-ipari komplexum által gründolt rendszer általános és végső válságának egyik műveleti hatása, a túlhatalom dinamikájának az önpusztítás dinamikájává való átalakulással.
Éppen ezért az amerikai fegyveres erők számára Szíria már azelőtt háborús stresszhelyzetet jelent, mielőtt ténylegesen és közvetlenül beavatkoztak volna az Asszad-rezsim ellen indított és polgárháborúnak álcázott nemzetközi agresszióba. Ha a határozott orosz és kínai fellépés önmagában esetleg kevés lenne, a szíriai légvédelem hatékonysága mindenképpen alkalmas arra, hogy elvegye a USraeli szoldateszka kedvét az efféle kalandorkodástól. Annál is inkább, mert történelmi hagyományaikhoz híven és nemzetkarakterisztikájukból következően az amerikaiak egyáltalán nem rajonganak az olyan háborúkért, amelyekben az ellenség visszalő. Nem is beszélve azokról, amelyeket a szárazföldön, azonos vagy hasonló technikai szintet képviselő ellenséggel kell megvívniuk. Sokkal jobban kedvelik a hadviselés zéró vagy minimális saját veszteséggel járó módját, a légi csapást és különösen annak legalattomosabb változatait (szőnyegbombázás) és eszközeit (pilóta nélküli és lopakodó repülőgépek). Mivel Szíriával szemben mindezek nem váltanák be a hozzájuk fűzött stratégiai reményeket, Samu bácsi ezúttal valószínűleg kénytelen lesz beérni az ijesztőnek szánt, de egyre kevésbé rettenetes fogvicsorítással.
MD 2012. VIII. 29.

Kinek van szüksége zsidókra?

Ha cikket írnék, amiben hosszan fejtegetném, hogy a zsidók valójában fölöslegesek, sőt, ha egyik pillanatról a másikra eltűnnének a föld színéről, az hatalmas előnyökkel járna a világnak, sokan igencsak felháborodnának. Valószínűleg még a bíróságra is becitálnának; közösség elleni izgatás, gyűlöletbeszéd, és ki tudja még milyen vádpontokban kellene védeni magam a börtön hideg árnyékától.

Hasonló lenne a helyzet, ha a cigányokat, a négereket titulálnám fölöslegesnek, vagy akár a nőket. Normális ember manapság nemhogy nem ír, de nem is gondol ilyesmit.

Épp ezért nem értem, hogy a New York Times szűrőjén milyen fondorlattal tudott átjutni egy ilyen cikk. Azért az mégsem a Kacsa magazin, kérem szépen. Ott elvileg szerkesztők vannak, főszerkesztő, akiknek feladata odafigyelni az ilyesmire. Talán még külön felelőse is van a polkorrektségnek, akinek most valahogy mégiscsak átcsúszott a keze között egy cikk. Talán elaludhatott munka közben… Augusztus 24-én ezt olvashatta a nagyérdemű, ha fellapozta az újságot: Férfiak, mi szükség van rájuk?

A cikk tipikus elefántcsont-toronyból lecsöpögő entellektüelizált szócséplés; olyasmit ír benne a biológia és büntetőjog egyetemi professzoraként ismert szerző, hogy a férfiak mellével nem lehet szoptatni, a megtermékenyítéshez meg jó a fagyasztott sperma is, tehát a férfiak teljesen fölöslegesek. Életidegen orwelli rémálom, amiben arra nem tér ki Dr. Hampikian, hogy ki tenné bele a fagyasztóba a cuccot, amit a nők kivennének (ahogy arra sem, hogy kik dolgozták ki és/vagy találták fel a folyamathoz szükséges eszközöket és eljárásokat – kezdve mondjuk a fagyasztóval). A cikk mintha azt mondaná, hogy a férfi szerepe az volt a történelemben, hogy kitalálja, hogyan tehetné fölöslegessé magát, és most hogy “végre” itt a mesterséges megtermékenyítés, talán észrevehetnénk magunkat és lehúzhatnánk végre a rolót. Úgyis csak a baj van velünk, ugye; szegény nőknek micsoda teher, hogy el kell viselniük minket, és igazán udvarias lenne ha szép csöndben kihalnánk. (Ha nem, akkor vannak feminista jelentkezők szívderítő ötletekkel, hogy hogyan lehetne a létszámunkat csökkenteni.)

Mindezt 2012-ben, a polkorrektség korában, a “felvilágosult nyugat” egyik médiaszentélyében.

Hihetetlen.

És persze a cikkből megtudhatjuk azt is, hogy egy ideje már több a nő a felsőoktatásban, mint a férfi, meg hogy amúgyis mindenben jobbak és szebbek, mint mi. A szokásos feminista duma, a férfigyűlölet politikailag leokézott nyomulása. Mindezt bárki mással szemben előadni azonnali kivégzőosztag, de a férfiak még mindig szabad préda. Hiába akarunk mi békejobbot nyújtani bárkinek, ha a politikai ellenfeleink a kiirtásunkról tárgyalnak, nem is túl burkoltan. Manapság már igenis létezik “a nemek harca” – a feministák hozták létre, és a férfiak ellen zajlik. S még csak bizonygatnom sem kell, hogy ez így van: elég felütni a New York Times-t. Ott van feketén-fehéren.

Csak hogy biztosak legyünk a dologban, vizsgáljuk meg a kommenteket is. A szerkesztők kigyűjtötték nekünk a kedvenceiket, amik közül a legelsőben ez állt:

“Amikor úgy döntöttem spermabankból vállalok gyereket, a férfiismerőseim közül sokan zavarodottak lettek. Rájöttem, attól félnek, hogy fölöslegessé válnak. Elméletem szerint ez a félelem áll a vágyuk mögött, hogy világszerte elnyomják a nőket, legyen ez az elnyomás a nemi erőszak tagadása vagy az iskoláztatástól való elzárás – nehogy felébredjünk és rájöjjünk, hogy a férfiak fölöslegesek! Ne aggódjatok, sokan közülünk még mindig kedvelnek benneteket, de már elmúltak azok az idők, hogy egyenlőek lehetnénk.”

Gyomorforgató, ha szépen akarok fogalmazni. Magyarországról nézve ezt még sokan nem látják, de a nyugat itt tart. A világ egyik legismertebb lapjának ilyenek jelennek meg a hasábjain, a weboldalán.

A kérdés az, hogy meddig fognak elmenni a beteg nemi háborújukban, és ha egyszer “győznek”, az mit is fog konkrétan jelenteni, és mi lesz a vesztesekkel?

ferfihang.hu

Négy országot érint az idei Kárpátalja Expressz

Az Osztrák-Magyar Monarchiában épült vasútvonalon négy országot érintve közlekedik, és 12 helyen áll meg az idén harmadik alkalommal közlekedő Kárpátalja Expressz szeptember 7-9-én – jelentették be a szervezők hétfőn sajtótájékoztatón, Budapesten.
Molnár Béla, a KDNP Közlekedési Szakbizottságának elnöke kiemelte: nemzetpolitikai és vasúttörténeti jelentősége van a Kárpátalja Expressz közlekedésének, hiszen összeköti az ott élő és az anyaországi magyarokat, és lehetőséget teremt a találkozásra, a közös ünneplésre a helyi magyar közösségekkel.
Mosóczi László, a MÁV Zrt. nemzetközi kapcsolatok vezérigazgató-helyettese elmondta: támogatják a történelmi szempontból egyedülálló kezdeményezést, bizonyítva ezzel, hogy a vasút képes összekötni az itt élő nemzeteket.
Molnár Béla emlékeztetett arra, hogy az egykori Magyarország keleti területein megépült vasútvonalak jelenleg több országhatárt szelnek át, a vasúti pályák még mindig járhatók. 2010-ben hatvanhat év után járhatott ismét magyar személyszállító vonat, a Kárpátalja Expressz normál nyomtávú vonalon Kárpátalján, akkor három országot – Magyarországot, Ukrajnát és Romániát – érintve, most ez kiegészült tavaly Szlovákiával.
Az idei járat programjáról szólva Molnár Béla kiemelte, hogy több helyen is rövid ünnepség lesz; szeptember 8-án részt vesznek a vonat utasai a Visken zajló Felső-Tisza Vidéki Magyarok Találkozóján, szeptember 9-én Beregszászon emléktáblát avatnak G. Szűcs László tiszteletére, aki a Kárpátalja Expressz indítását küldetésének tekintette. A szállást a falusi turizmus keretében oldják meg.
Szigeti András, a MÁV Nosztalgia Kft. értékesítési vezetője elmondta: céljuk, hogy az idén harmadik alkalommal indított élményvonat szerelvényeivel minél több helyre jussanak el az utasok.
Az Info13 Közhasznú Egyesület, a MÁV Nosztalgia Kft. és a MÁV-Start Zrt. közreműködésével induló különvonat a Budapest, Debrecen-Nyírábrány-Érmihályfalva-Szatmárnémeti-Halmi-Nevetlenfalu-Nagyszőlős-Visk-Nagyszőlős- Beregszász-Csap-Ágcsernyő-Perbenyik-Kisújhely-Sárospatak-Miskolc-Budapest útvonalon közlekedik majd. A nosztalgiaszerelvényeket és az étkezőkocsit a MÁV Zrt. tulajdonában lévő, magyar címerrel díszített 017-es számú NOHAB dízelmozdony vontatja – közölték a szervezők.

Forrás: MTI