Ha cikket írnék, amiben hosszan fejtegetném, hogy a zsidók valójában fölöslegesek, sőt, ha egyik pillanatról a másikra eltűnnének a föld színéről, az hatalmas előnyökkel járna a világnak, sokan igencsak felháborodnának. Valószínűleg még a bíróságra is becitálnának; közösség elleni izgatás, gyűlöletbeszéd, és ki tudja még milyen vádpontokban kellene védeni magam a börtön hideg árnyékától.
Hasonló lenne a helyzet, ha a cigányokat, a négereket titulálnám fölöslegesnek, vagy akár a nőket. Normális ember manapság nemhogy nem ír, de nem is gondol ilyesmit.
Épp ezért nem értem, hogy a New York Times szűrőjén milyen fondorlattal tudott átjutni egy ilyen cikk. Azért az mégsem a Kacsa magazin, kérem szépen. Ott elvileg szerkesztők vannak, főszerkesztő, akiknek feladata odafigyelni az ilyesmire. Talán még külön felelőse is van a polkorrektségnek, akinek most valahogy mégiscsak átcsúszott a keze között egy cikk. Talán elaludhatott munka közben… Augusztus 24-én ezt olvashatta a nagyérdemű, ha fellapozta az újságot: Férfiak, mi szükség van rájuk?
A cikk tipikus elefántcsont-toronyból lecsöpögő entellektüelizált szócséplés; olyasmit ír benne a biológia és büntetőjog egyetemi professzoraként ismert szerző, hogy a férfiak mellével nem lehet szoptatni, a megtermékenyítéshez meg jó a fagyasztott sperma is, tehát a férfiak teljesen fölöslegesek. Életidegen orwelli rémálom, amiben arra nem tér ki Dr. Hampikian, hogy ki tenné bele a fagyasztóba a cuccot, amit a nők kivennének (ahogy arra sem, hogy kik dolgozták ki és/vagy találták fel a folyamathoz szükséges eszközöket és eljárásokat – kezdve mondjuk a fagyasztóval). A cikk mintha azt mondaná, hogy a férfi szerepe az volt a történelemben, hogy kitalálja, hogyan tehetné fölöslegessé magát, és most hogy “végre” itt a mesterséges megtermékenyítés, talán észrevehetnénk magunkat és lehúzhatnánk végre a rolót. Úgyis csak a baj van velünk, ugye; szegény nőknek micsoda teher, hogy el kell viselniük minket, és igazán udvarias lenne ha szép csöndben kihalnánk. (Ha nem, akkor vannak feminista jelentkezők szívderítő ötletekkel, hogy hogyan lehetne a létszámunkat csökkenteni.)
Mindezt 2012-ben, a polkorrektség korában, a “felvilágosult nyugat” egyik médiaszentélyében.
Hihetetlen.
És persze a cikkből megtudhatjuk azt is, hogy egy ideje már több a nő a felsőoktatásban, mint a férfi, meg hogy amúgyis mindenben jobbak és szebbek, mint mi. A szokásos feminista duma, a férfigyűlölet politikailag leokézott nyomulása. Mindezt bárki mással szemben előadni azonnali kivégzőosztag, de a férfiak még mindig szabad préda. Hiába akarunk mi békejobbot nyújtani bárkinek, ha a politikai ellenfeleink a kiirtásunkról tárgyalnak, nem is túl burkoltan. Manapság már igenis létezik “a nemek harca” – a feministák hozták létre, és a férfiak ellen zajlik. S még csak bizonygatnom sem kell, hogy ez így van: elég felütni a New York Times-t. Ott van feketén-fehéren.
Csak hogy biztosak legyünk a dologban, vizsgáljuk meg a kommenteket is. A szerkesztők kigyűjtötték nekünk a kedvenceiket, amik közül a legelsőben ez állt:
“Amikor úgy döntöttem spermabankból vállalok gyereket, a férfiismerőseim közül sokan zavarodottak lettek. Rájöttem, attól félnek, hogy fölöslegessé válnak. Elméletem szerint ez a félelem áll a vágyuk mögött, hogy világszerte elnyomják a nőket, legyen ez az elnyomás a nemi erőszak tagadása vagy az iskoláztatástól való elzárás – nehogy felébredjünk és rájöjjünk, hogy a férfiak fölöslegesek! Ne aggódjatok, sokan közülünk még mindig kedvelnek benneteket, de már elmúltak azok az idők, hogy egyenlőek lehetnénk.”
Gyomorforgató, ha szépen akarok fogalmazni. Magyarországról nézve ezt még sokan nem látják, de a nyugat itt tart. A világ egyik legismertebb lapjának ilyenek jelennek meg a hasábjain, a weboldalán.
Hasonló lenne a helyzet, ha a cigányokat, a négereket titulálnám fölöslegesnek, vagy akár a nőket. Normális ember manapság nemhogy nem ír, de nem is gondol ilyesmit.
Épp ezért nem értem, hogy a New York Times szűrőjén milyen fondorlattal tudott átjutni egy ilyen cikk. Azért az mégsem a Kacsa magazin, kérem szépen. Ott elvileg szerkesztők vannak, főszerkesztő, akiknek feladata odafigyelni az ilyesmire. Talán még külön felelőse is van a polkorrektségnek, akinek most valahogy mégiscsak átcsúszott a keze között egy cikk. Talán elaludhatott munka közben… Augusztus 24-én ezt olvashatta a nagyérdemű, ha fellapozta az újságot: Férfiak, mi szükség van rájuk?
A cikk tipikus elefántcsont-toronyból lecsöpögő entellektüelizált szócséplés; olyasmit ír benne a biológia és büntetőjog egyetemi professzoraként ismert szerző, hogy a férfiak mellével nem lehet szoptatni, a megtermékenyítéshez meg jó a fagyasztott sperma is, tehát a férfiak teljesen fölöslegesek. Életidegen orwelli rémálom, amiben arra nem tér ki Dr. Hampikian, hogy ki tenné bele a fagyasztóba a cuccot, amit a nők kivennének (ahogy arra sem, hogy kik dolgozták ki és/vagy találták fel a folyamathoz szükséges eszközöket és eljárásokat – kezdve mondjuk a fagyasztóval). A cikk mintha azt mondaná, hogy a férfi szerepe az volt a történelemben, hogy kitalálja, hogyan tehetné fölöslegessé magát, és most hogy “végre” itt a mesterséges megtermékenyítés, talán észrevehetnénk magunkat és lehúzhatnánk végre a rolót. Úgyis csak a baj van velünk, ugye; szegény nőknek micsoda teher, hogy el kell viselniük minket, és igazán udvarias lenne ha szép csöndben kihalnánk. (Ha nem, akkor vannak feminista jelentkezők szívderítő ötletekkel, hogy hogyan lehetne a létszámunkat csökkenteni.)
Mindezt 2012-ben, a polkorrektség korában, a “felvilágosult nyugat” egyik médiaszentélyében.
Hihetetlen.
És persze a cikkből megtudhatjuk azt is, hogy egy ideje már több a nő a felsőoktatásban, mint a férfi, meg hogy amúgyis mindenben jobbak és szebbek, mint mi. A szokásos feminista duma, a férfigyűlölet politikailag leokézott nyomulása. Mindezt bárki mással szemben előadni azonnali kivégzőosztag, de a férfiak még mindig szabad préda. Hiába akarunk mi békejobbot nyújtani bárkinek, ha a politikai ellenfeleink a kiirtásunkról tárgyalnak, nem is túl burkoltan. Manapság már igenis létezik “a nemek harca” – a feministák hozták létre, és a férfiak ellen zajlik. S még csak bizonygatnom sem kell, hogy ez így van: elég felütni a New York Times-t. Ott van feketén-fehéren.
Csak hogy biztosak legyünk a dologban, vizsgáljuk meg a kommenteket is. A szerkesztők kigyűjtötték nekünk a kedvenceiket, amik közül a legelsőben ez állt:
“Amikor úgy döntöttem spermabankból vállalok gyereket, a férfiismerőseim közül sokan zavarodottak lettek. Rájöttem, attól félnek, hogy fölöslegessé válnak. Elméletem szerint ez a félelem áll a vágyuk mögött, hogy világszerte elnyomják a nőket, legyen ez az elnyomás a nemi erőszak tagadása vagy az iskoláztatástól való elzárás – nehogy felébredjünk és rájöjjünk, hogy a férfiak fölöslegesek! Ne aggódjatok, sokan közülünk még mindig kedvelnek benneteket, de már elmúltak azok az idők, hogy egyenlőek lehetnénk.”
Gyomorforgató, ha szépen akarok fogalmazni. Magyarországról nézve ezt még sokan nem látják, de a nyugat itt tart. A világ egyik legismertebb lapjának ilyenek jelennek meg a hasábjain, a weboldalán.
A kérdés az, hogy meddig fognak elmenni a beteg nemi háborújukban, és ha egyszer “győznek”, az mit is fog konkrétan jelenteni, és mi lesz a vesztesekkel?
ferfihang.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése