A kínai összeomlás a tervek szerint halad

A Foreign Policy Magazin néhány napja a következőket írta Kínáról:

Az amerikai nagykövet szerint a kínai helyzet „nagyon nagyon kényes.” A kínai nép egyre frusztráltabb, elegük van a kínai kommunista pártból és az ország politikai helyzetéből, ami Gary Locke, az Egyesült Államok kínai nagykövete szerint „nagyon nagyon kényes.” „Szerintem a nép igazi hatalommal bír Kínában és az emberek között egyre erősödik a frusztráció a kormány működése, a korrupció, az átláthatóság hiánya és az embereket napi szinten érintő kérdések elhanyagolása miatt,” nyilatkozta Locke az NPR-nak szerdai washingtoni látogatása során.

Mi is volt az elit üzenete számunkra Kínával kapcsolatban az elmúlt évek során? „Úgy gondoljátok, hogy Kínában kényes a helyzet? Szerintünk pedig ez egy sikertörténet.”

Mivel (a Daily Bell-nél) már sok éve mondjuk, hogy Kína 1,4 milliárdos lakossága a közmondásból ismert vékony jégen táncol, meglepődtünk, amikor hirtelen egy fővonalas forrás arról ír, hogy Kínában lázadás törhet ki. A cikk a milliók által olvasott Drudge Riport oldalon is megjelent, ahol mindig vigyáznak nehogy cikkeikkel átlépjék a kormány által meghúzott láthatatlan vonalat. A szeptember 11-i támadás „hivatalos” magyarázatát megkérdőjelező írásokat például soha nem találunk náluk.

Ebből kiindulva arra lehet következtetni, hogy az elit szerint a „kínai csoda” fenntarthatatlanná vált és ideje erről a nyilvánosságot is értesíteni. Elvégre nem tenne jót a fővonalas média hírnevének, ha a világ legnagyobb országának összeomlását nem vennék észre.

Márpedig Kína össze fog omlani, efelől nincs kétségünk. Legyen az gazdasági vagy politikai összeomlás, netán csak hatalmi központjainak deflációja, a kínai nép egy új korszak kezdetén áll. Ez a „kezdet” természetesen tág fogalom. Jöhet holnap vagy egy évtized múlva.

Az összeomlás azért biztos, mert Kína már nem sokáig lesz képes hatalmának létjogosultságát alátámasztani. Nincs se morális, se katonai se gazdasági létjogosultsága, csupán egy hallgatólagos egyezségnek köszönhetően vannak hatalmon. Amikor azonban a gazdaság helyzete meginog, márpedig megingott, akkor ez az egyezség megkérdőjeleződik.

Kezdettől fogva merész elképzelés volt azt gondolni, hogy hatalmukat a kapitalizmus felé történő elmozdulás segítségével fenntarthatják, hiszen ez a kínai kommunista hatalom alapját ásta alá. A kapitalista modell látszólagos sikere megkérdőjelezi a kínai kommunista modell létjogosultságát. Ezt valószínűleg ők is tudták, de nem volt választásuk.

A legtöbb játékban a játékosoknak három „dobásuk” van. Kínában először jött a „kiugrás”, amibe 50 millió kínai mondhatni éhen halt. Ezt követte a Tienanmen téri vérengzés, ami megmutatta az öreg párttagok elszántságát. Végül jött a „kínai csoda”, fokozatosan engedve a rögzített árak szorításán, míg az egész gazdaságot át nem állították.

Kína szinte a „szabadpiac” szinonimájává vált. Azt mondták nekünk, hogy Kína vezeti majd el a világot a bőség és szabadság felé és a XXI. század legfőbb hajtóereje lesz. A nyugatnak megtanították, hogy a kínai csoda hajtóereje – a hatalomelvűség és a kereskedelem kombinációja – nagyobb erővel bír, mint a nyugati „szabadság”.

Természetesen a nyugat nem szabad, a kínai modell pedig a központi banki stimuláción alapul, ami a sztratoszférába repítette az országot. Az egész nemzetet a semmiből előállított pénz hajtja, olyannyira, hogy ma már a tájképet sormintaszerűen elhelyezett üres városok tarkítják.

Eközben persze az elnyomás változatlanul folyik. A kínaiak annyira kétségbeesetten próbálják befektetni délibábszerű vagyonukat valami kézzelfoghatóba, hogy már a rothadó üres városokban üresen álló penészes ingatlanokkal is megelégszenek, sőt, kettesével, hármasával veszik azokat. Eközben a kínai kormány bezáratta az aranybörzéket, nehogy a nép pénze aranyba és ezüstbe vándoroljon.

Próbáljuk távolabbi perspektívából, objektívan szemlélni a kínai gazdaságot és meglátjuk, hogy a valóságban a kormány irányítja szinte az összes nagybankot és a színfalak mögött működő nagy társaságokat. Nem sok különbség van a mai Kína és a régi Szovjetunió között.

A legfontosabb különbség a központi banki rendszerben rejlik. Az angloszféra elit eredetileg bizonyára a diktatórikus elvek alapján működő gazdaság mintaképének szánta Kínát. Nyilván elérték, hogy a párt öregjei megnyissák a pénzcsapokat.

Ez egy ideig működött, ám a monetáris ösztönzés szavatossága egy idő után lejár. Ez egy kőbevésett alapszabály. A semmiért nem adnak semmit. Ingyen pénzt akarsz? Akkor számíthatsz egy csepp inflációra.

És pontosan ezt kapta az átlag kínai. Az utóbbi időben az ingatlan- és élelmiszerárak 40%-kal emelkedtek, és ezek csak a hivatalos adatok! A valóság minden bizonnyal sokkal rosszabb, mint ahogyan a korrupció mértéke is. Ezt a rubinvörös (vagy tűzpiros?) gazdaságot a kommunista párt irányítja.

A visszaélések, korrupció és egyéb turpisságok valószínűleg minden kínai számára nyilvánvalóak. Az árak és kamatok növekedésével, a munkanélküliség emelkedésével, a nyugati keresletcsökkenés miatti gyárbezárásokkal az „egyezség” szép lassan szertefoszlik.

Az amerikai külügyminisztérium, az AYM programon keresztül (az USA által szponzorált Fiatalok Szövetsége Mozgalom, amelynek célja létező rezsimek megdöntése forradalmak kirobbantásával) számos rezsim megdöntésében sikerrel járt már a közel-keleten. Tunézia, Egyiptom, Szíria és Líbia mind ízelítőt kaphattak már a receptből. A folyamat minden esetben a „nép” elégedetlenségével indul.

Kína esetében ez valószínűleg igaz is. Azt azonban könnyű elképzelni, hogy az elit a meglévő elégedetlenséget kihasználva tovább szítja a problémát. Vajon van annyira arcátlan az elit, a City, Washington, a Vatikán és Tel-Aviv, hogy megkockáztassanak egy kínai felkelést? A múltban volt már rá példa.

Az országok, népek és civilizációk csupán játékszerek a világot irányító maroknyi bankárcsalád számára. Több száz éve mesterkednek tervük megvalósításán. Az Internet-forradalomnak köszönhetően az utóbbi időben néhány kétségbeesett lépésre szánták el magukat, hogy az új világrendet minél előbb bevezethessék. Egyre több diktatórikus törvényt hoznak, egyre több „biztonsági” intézkedést vezetnek be a nemzetközi utazások terén, de leginkább egyre többször üzennek hadat a „terrorizmusnak” a legapróbb provokációra is.

Az elit és Kína jelenleg szoros együttműködésben dolgozik, hiszen Kína sok ezermilliárd dollár és euró nyugati hitel tulajdonosa, azonkívül a Kína, Amerikai és Európa közötti kereskedelem tartja életben a gazdaságot. Azonban az elit egy soha nem látott világméretű válság elindításán ügyködik, hogy válaszként végre bevezethesse a világkormányt.

A kérdés tehát a következő: Vajon a szinte elkerülhetetlen kínai összeomlás a szabadság új korszakát hozza el Kínának vagy a diktatórikus trendeket fogja erősíteni? Vajon képes lenne az elit irányítani egy ilyen „új” kínai forradalmat vagy elszabadulna a pokol, amint az Európában és az Egyesült Államokban történik?

Nem tudjuk mi lesz Kínában, de az biztos, hogy a „kínai csoda” igen gyenge lábakon áll és a kínai kormány komoly igyekezete ellenére a gyengítésben az Internet is kiveszi részét. Amennyiben a hatalom a forradalomban látja a megoldást, jobb ha megkapaszkodunk, mert az út rázós lesz.

Forrás: The Daily Bell

A fényes gomb !-mai elgondolkodtató....

Publicisztika

Van Európa asszonyság kabátján egy fényes gomb. Mi magyarok
Magyarországnak, a Hazának hívjuk. A szarkák számára viszont csak egy
fényes gomb, amit el szeretnének lopni. Ilyen a szarkák természete.
Hazánk történetét nézve, bőven jutott szarka, aki ránk fente a csőrét.
Némelyiket lenyilaztuk, egynehányat elzavartunk, volt, amelyiket
hazaküldtük.

Tisztességes küzdelem volt, szemtől szembe. De most valami
megváltozott. A szarka átváltozott. Metamorfózisa végén dögkeselyűvé
vált. Fényes csillogó tollait szürke rejtőszínekre váltotta,
ellenfelekben tiszteletet ébresztő harciasságát sunyi, alattomos
mosolyra cserélte. Ő a zsidó "üzletember". Ő nem itt született, ő csak
a pénz szagát követte. Az ő fegyverei a bankok, a médiák, a korrupt
politikusok. Az ő harci eszközei a csábító hitelek, a hírek
elferdítése, elhallgatása, a magyarokat megnyomorító adók és törvények
gyártása.

Ők jellemtelenségükből adódóan mindenütt ott rejtőznek, ahol pénzt
szimatolnak. De most bajban vannak! Hiába a sok ellopott pénz, hiába a
zsebben lévő parlamenti pártok. Nincs az a pénz, amin hazát lehetne
venni. Ahogy az olajkészlet fogy, úgy fogy az USA érdeklődése a
Közel-kelet iránt. Amerika nélkül Izraelnek vége! Tudják ezt a zsidók,
de tudják ám ezt az arabok is. Szóval, ha venni nem tudnak, lopnak
egyet. Fényeset, szépet, Magyar Hazát. Jó fekvésűt, ahol korlátlanul
van tiszta ivóvíz, jó a klíma, és ami a lényeg: nincsenek vérszomjas,
bosszúálló arabok.

Nosza, megvan a cél-ország, de hol fognak lakni? A stratégia készen,
hisz jól bevált a palesztinokkal szemben is.
- Építtessünk kerítéssel körbevett, jól védhető lakóparkokat a
magyarokkal, akiket a végén úgysem fizetünk ki. Vegyük el a
jelzáloggal terhelt ingatlanjaikat, hisz' úgysem tudnak fizetni,
(v)álság van! Igen ám, de azt azért nem várhatjuk el Izrael népétől,
hogy a gójokkal (nem zsidó ember) egy iskolába, közös kórházba
járjanak! Sebaj, le kell zülleszteni a magyar oktatást, be kell zárni
az iskolákat (amiket majd átvesznek ingyen), rá kell tenniük a kezüket
az egészségügyre, a kórházainkra és már minden kóser.

Nagy az öröm Izraelben. Csak egy a "baj", az ország foglalt, tele van
magyarokkal. Jön az ötlet: Túl sokan vannak, elég lenne 3 millió is.
Rabszolgának. Kipattan a szikra: biztassuk fel a cigányokat, majd azok
elvégzik a piszkos munkát, aztán persze őket telepítjük ki az üres
Izraelbe, had legyen az araboknak is örömük benne. Tobzódnak az
ötletekben: Mérgezzük meg őket "ismeretlen" származású élelmiszerekkel
és még pénzt is keresünk. Hirdessük, hogy trendi szinglinek, nem
szégyen buzinak lenni. Így nem szaporodik a magyar. Kiírtja önmagát.

A számításaikba hiba csúszott! A terv kiszivárgott. Árulók ott is
vannak. Még egy év kellett volna-e gyalázatos tervhez. Ezt az egy évet
kaptuk meg a Jó Istentől, ezt az utolsó lehetőséget kell kihasználni a
magyarnak. Mit tehetünk? Összefogunk! Számon kérünk! Számon kérjük
jelenlegi "vezetőinket, képviselőinket". Nem dolgozunk zsidó cégnek.
Nem veszünk mérget a multiktól. Nem olvasunk és nézünk hazug sajtót,
nem hallgatjuk tovább a magyarok gyalázását a parlamenti pártoktól.
(Nem támogatunk egy pártot sem! - szerk.) Összefogunk! Piacra járunk,
magyar árut veszünk, beszélgetünk a szomszédokkal, szerveződünk.

Informálódunk, tervezünk, cselekszünk! Nem vagy egyedül! Hallgass a
szívedre, keresd a tenni vágyó magunkfajtákat.

Haza csak egy van! Magyarország a Magyaroké! 

Mi lesz veled emberke?

Ami várható volt, bekövetkezett! Az előzményekről elmondható, hogy egy megtervezett folyamat utolsó fázisában vagyunk. Látszólag pörögnek az események az európai politikában, de ha alaposabban megvizsgáljuk a kérdést, a politika csak kiszolgálója a gazdasági és pénzügyi tervezeteknek. Az érthetőség kedvéért pontokba szedem a kialakítás állomásait, ami Európa leigázására, és kifosztására készült, és a jelenlegi állapotokat eredményezte. Erre azért van szükség, mert az egész aljas tervet nem részleteiben, hanem folyamatában kell látni! Amíg egyes elemzők politikai és "befektetési" hibákról beszélnek néha jóhiszeműen is, látható a nem titkolt célok mentén kialakított világválság generálási törekvések nyomvonala. Erről viszont azok sem szívesen beszélnek, akik tudnak róla.

1. "A soknyelvű és kulturálisan is sokszínű Európa egyesítését egyesek a kisebb, gyenge nemzetek meghódításával, mások pedig dinasztikus kapcsolatok révén próbálták megvalósítani." - írja a Wikipédia, pedig az európai konfliktusokat leggyakrabban a nemzetiségi érdekellentétek szülték korábban, ahogy jelenlegieket is, de a súly áthelyeződött a globális kifosztásra, vagyis a gazdasági és pénzügyi csalásokra. A "feltételek" szinte megoldhatatlannak tűnő feladatokat rónak a "kivitelezőkre", vagyis a világ hóhéraira. Mondhatjuk úgy is, hogy Európa, de a világ nyugati fele is, egy egyre fokozódó mértékű olyan és nagyságú csalás, mitöbb, rablógyilkosság áldozata, amire rámehet az egész emberiség.
Az ENSZ-be tömörült kormányok politikai "elitjének" nevezet gazemberek és nem a nemzeteik alkotják a rablóbandát, és a sok esetben bambán, vagy gyanútlanul szemlélődő, megvezetett emberek, az országok lakossága képezik az először teljes kifosztásra, majd kiirtásra kijelölt áldozatokat. Más részük ideiglenesen, amíg szükség van rájuk, a végrehajtó szerepét kapják, de ők is mehetnek a "levesbe", miután elvégezték a rájuk kirótt feladatokat.

2. 1950-re kézzelfogható közelségbe kerül az Európai Szén- és Acélközösség létrehozása. Ez jelenti az első lépést az európai országok gazdasági és politikai egyesítése, a tartós érdekközösség létrehozása irányában. A közösség hat alapító tagállama: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország.

A 60-as évek a fellendülés időszakaként, az EU megerősödését hozta, és a közös mezőgazdaságot. A hetvenes években kilencekké bővültek. A 80-as évekre tízre bővül a létszám Görögország belépésével. 1992-ben aláírják az Európai Unióról szóló szerződést. A Szerződés kiemelkedő mérföldkövet jelent az EU történetében, hiszen amellett, hogy egyértelmű szabályokat tartalmaz a leendő egységes valutára vonatkozóan, lefekteti a közös kül- és biztonságpolitika alapelveit, és szabályozza a bel- és igazságügy területén a szorosabb együttműködés kereteit. A Maastrichti Szerződés értelmében az „Európai Közösség" elnevezés helyébe hivatalosan „Európai Unió" lép. Létrejön az egységes piac, közös adópolitika, üzleti szabályozások, a szakképesítések egységesítése és az átjárható határok megnyitása. Ausztria, Finnország és Svédország is csatlakozik. 2002-ben forgalomba kerül az euró fizetőeszköz. 2003-ban már biztonsági feladatokat is ellát a Balkánon,és 2004-ben nyolc közép- és kelet-európai ország – Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia – csatlakozik az EU-hoz, valamint Ciprus. Bulgária és Románia belépésével tovább bővül az EU.
2009 októberben aláírják a tagállamok a Lisszaboni Szerződést, bár ekkor már javában recsegnek az EU "alapjai" és 2009. december 1-el életbe is léptetik.


3. 1989-el megkezdődött a volt szovjet csatlósállamok kifosztása, és a Szovjetunió feldarabolása. Ezzel párhuzamosan, az európai kapitalista értéknormák átvételével, a vezető tagállamok, valamint Izrael, az USA, Kanada, és még Ausztrália, de Kína és Oroszország is, megkezdte a kelet-európai országok iparának és a koncessziós jogainak felvásárlását. A "befürdetés" más, perifériára sorolt európai tagállamokra is fokozatosan kiterjedt.

Andrew Grove (Gróf András), az Intel elnök-vezérigazgatója szerint: ”csak a paranoidok maradnak fent”. Gróf, aki jó pár válságot, számos "technikai földrengést" átélt már az elektronikai ipar késhegyre menő küzdelmeiben, álláspontja és helyzete szerint hitelesen elemzi a válságok felismerésének ismérveit, elhárításuk módszereit, és számos cég felemelkedésének, összeomlásának tanulságait. Tapasztalatai szerint a válság mindig akkor következik be, amikor egy cég eredményei hosszú ideig javulnak, majd tetőznek - stagnálnak. Ekkor dől el, hogy minőségi váltással tudnak-e újra emelkedni, vagy - és ez a gyakoribb - megindulnak a lejtőn, ahonnan már nincs visszaút. A csúcs: a stratégiai inflexiós pont, amikor a termelés mennyisége, vagy a haszon tetőzik. Ez egyben veszélyes elágazási pont is. Kiút csak felfelé vagy lefelé van, nem lehet mindig a csúcson maradni.

Ma a fejlett világ termelése (a GDP, a nemzeti termék) mutatói szerint elérte a csúcsot, stagnál, alig változik. Valójában a világgazdaság már hanyatló óriáscég képét mutatja. A GDP-ben ugyanis benne vannak az óriás bankok és olajcégek nyereségei is, de ezek mögött már nincs társadalmi haszon, csak üres, az egész társadalmat megroppantó nyerészkedés. Rowan Williams, Canterbury érseke így fogalmaz: "Elképzelhetetlen mértékű vagyon keletkezett hasonló mértékben elképzelhetetlen mértékű megtévesztés, papírozgatás segítségével, ami csak a kereskedőiknek hozott hasznot."

Ezeknél a gondolatoknál megállhatunk egy pillanatra. Aki csak véletlen folyamatok összességét látja az amerikai ingatlanválságon keresztül bebuktatott európai bankrendszer kifosztása mögött, az nagyot téved. A válság generálói mára jutottak el arra szintre, hogy tevékenységeikkel, pénzügyi manipulációikkal az egész világkereskedelemre hatás tudjanak gyakorolni.

Robert Reich, Clinton egykori munkaügyi minisztere írja: "A kapitalizmus legrosszabb formáját hoztuk létre, ahol a magánnyereségeket kombináljuk a köz veszteségeivel. Ezek a bankárok Amerika legjobban fizetett menedzserei, cégeiket a magánszektor részeként kezeljük, amíg nyereségesek. De abban a pillanatban, amikor süllyedni kezdenek, közintézményként kezeljük őket, amiket nekünk kell megmenteni . . .”
A folyamatok mögött mindig a megszokott, ismert pénzügyi csoportokat fedezhetjük fel, a Bilderberg Group vezetőit, és "fiókintézményeit", vagyis Izraelt, a CSIS-t, a Háromoldalú Bizottságot, a Külügyi Kapcsolatok Tanácsát, a "klubokat" (New York-i, Római, Párizsi, Londoni, Berlini), a Goldmansachs-ot, az IMF, Világbank, EKB triumvirátust, és a legfelsőbb vezetés részeseit, a Rothschildokat, Rockefellereket, Sorost, és a brit uralkodóházat.

4. A terv két sarokfeltételre épült. A - nálunk ismeretlen mértékben - jól élő első világ középosztályának még a 90-es évektől fogva könnyen adták a pénzt új, hatalmas házak vásárlására. Ez akkor az olcsó energia mellett gazdasági fellendülést is hozott. Tulajdonképp egy felelőtlennek tartott (valójában célzott túlhitelezési) "válsággeneráló bankpolitika", és a fosszilis energiahordozók robbanásszerű árnövekedése együttesen okozta az amerikai bankcsődöket, majd magukkal rántva az európai bankokat, mert az amerikai bankok hatalmas összegeket vettek fel európai pénzintézetektől. Az európai bankrendszer 3000 milliárd dollárt vesztett. Ez Európa legerősebb gazdasága, és a világ negyedik legerősebb gazdaságával rendelkező Németország éves GDP-jének 7,5 szerese.

5. Az európai bankrendszer, a fentiekben említett Robert Reich helyes megállapítása szerint kisegítésre szorult, bár ez a szintén megtévesztésen alapuló hitelezési rendszer kialakításából adódóan pénzhígítással tetézték, melynek költségeit az adófizetőkre hárították.
Csak Magyarországon 2008-ban 5%, 2009-ben 2% fedezettel hitelezhettek a bankok, vagyis minden bankhitelként nyújtott 100,-Ft-ból 95 és 98,-Ft-ot valakinek állnia kellett a bankon kívül. A forint sem a levegőből keletkezik, legalábbis az adófizető számára. A pénzkiadási jogot 2001-ben Orbán eladta az EKB-nak, ezzel Magyarországot "díjfizetésre" kötelezve saját pénze kiadásához, és lemondott az MNB felügyeleti jogáról. Éves szinten ez több, mint 1000 milliárd forint (a költségvetésből).
Mondhatnánk azt, hogy alapítsunk bankot, és hitelezzünk mi is 2-5% fedezet mellett, de az állami erőforrásokhoz, vagyis az adóbevételekhez csak azok férnek hozzá, akiket a világ, az európai, és legvégül a helyi kormányok engednek. A fiktív, virtuális pénzkiadás "körbe jár", és a piramisjáték alján lévők veszteségeit növeli. Ez a veszteség az infláció.
Egyúttal el is érkeztünk az ESM, egy európai pénzügyi védőhálónak nevezett közös európai pénzügyi politika kialakítási kényszeréhez, amit sokan az európai "Szuperállam" létrehozásának tekintenek, joggal, és megalapozottan, csak nem teszik hozzá, hogy Szuper terror-állam.
Valójában az unió vezető országainak bankárjai szeretnék az utolsó petákig megszerezni a csődközelbe juttatott országok minden vagyonát. Ehhez az egyik összetevő, a jegybankok felügyelete, a másik, a kormányok pénzügyi szuverenitásának korlátozása.
Az Európai Egyesült Államok soha nem lesz szuperhatalom, legfeljebb a Bilderberg irányította Goldmansachs szuper fejőstehene gazdaságilag, technológiai elmeforrás, és pajzs, golyófogónak való a "maradék" népesség vonatkozásában.
Az EU velejéig romlott, emberi mivoltából kifordult vezetése saját érdekeltségei növelésért cserébe, ugyanúgy eladják Európát, ahogy ezt 1989-2011 között megtették a tagországok kormányai lakosságukkal.
Az Orbán-kormány diktatórikus intézkedéseire hivatkoznak Magyarország szankcionálása közben (ami a rendelkezéseket illeti jogosan, bár nem kifogásolva jogfosztott rabszolgává minősítését a lakosságnak), amíg a háttérben az EU vezetés magánérdekei, és a New York-i zsidó világkormány NWO kialakítási célja húzódnak meg.
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke kertelés nélkül kimondta a lényeget, amit ezentúl akár az EU új alapkövének is tekinthetünk: "Felhasználjuk minden hatalmunkat annak biztosítására, hogy Magyarország igazodjon az EU elveihez és értékeihez"! Bár a kijelentés nem csak nekünk szól!

Barroso fenyegetését akár komolyan is lehetne venni (és ebben a szellemben a ránk zúdított következmények komolyak is), ha nem lenne nyilvánvaló, hogy Orbán sem a saját feje és diktátori törekvései után megy. Léte, élete, hatalma Sorostól és Izraeltől függ. Ezért nem jutott még Ő és kormánya a lengyel kormány sorsára. Barroso kevés, hogy a Rothschildok vérebével, Sorossal kezdjen, de nem is szükséges, mivel a Bilderberg legfelsőbb irányításával szemben a nyugat tehetetlen.
Sajnos, ahogy a hangzatos "államadósság csökkentő tranzakció" is, az Orbán-kormány tevékenysége sem szól másról, mint az NWO tervezett kialakításának mintapéldájául szolgáló magyarországi főpróbájáról (tulajdonosváltás tokkal, vonóstól, "törvényekkel", rabszolgákkal).

Ezt, 2010. elején az EKB tervezetében, ki is adta a tagállamok vezetőinek. A gazdaságok leépítése a terveik szerint halad! A nemzeti kormányok szuverenitási jogkörének korlátozásához vezető lépés a közös pénzügyi rendszeren keresztül valósul meg, és az összeomlás zűrzavara fogja "indokolni" a katonai irányítás bevezetését, az európai terror-rendszer létrehozását. A csődgondnokság alá vett országok fellázadó állampolgárainak leverése várhatóan, és a tervek szerint, fokozatosan fog végbe menni.

6. Az adósságok visszafizethetetlenek. A pénzbeli próbálkozásokat ugyanúgy ellehetetlenítik, mint ahogy Magyarország nyugdíjtartalékait benyelték. A dél-koreiai "minta" még járható út lehetne itt-ott, de pont azért duzzasztották fel olyan mértékűre a fiktív adóságokat, hogy a lakossági arany és ékszermennyiség se legyen elegendő kifizetésére a tagországok legtöbbjében.

Az átlagpolgár javaiért folyó küzdelemben az átlagpolgár vesztett, és veszít. Az csak a felszín, mikor a süllyesztőbe került először a Century, aztán az American Home Mortgage, a Countrywide, majd a Bear Stearns, majd követte a Lehman Brothers, az AIG, a Merryl Lynch és még pár óriási angol bank is, de még a stabil európai bankok is remegnek. A folyamatnak nincs vége. A Goldmansachs-al karöltve, az olajipar szívja el előlük az életet jelentő pénzt - a folyamatos áremeléssel. Ez az, amit a piacgazdaságot vizsgáló elemzők tízezrei nem "akartak" előre látni, bár némelyek elemzései már annyira nyilvánvalóan mutatják, hogy hazudnak, hogy kár érte a billentyűket koptatni.

7. Az ESM pénzügyi "védőháló" egy olyan zsarolási, szankcionálási, és elnyomó eszköz, amely Brüsszel számára lehetővé teszi, hogy a "belépőknek" (bekényszerítetteknek) visszavonhatatlanul és feltételek nélkül kell teljesíteni a befizetésüket 7 napon belül, ha a brüsszeli igazgatótanács elrendeli (27. cikkely 1-4. pont).
Jogállásuk sérthetetlenséget biztosít. Az ESM rendszer teljes jogképességgel rendelkezik, hogy megszerezzen és rendelkezzen ingó és ingatlan vagyontárgyak felett, szerződéseket kössön, megjelenjen a bíróság előtt, olyan megállapodásokat kössön, melyek szükségesek és garantálják, hogy jogállását, kiváltságait és sebezhetetlenségét elismerjék és betartassák.
A negyedik pont az IMF számára biztosított jogokhoz hasonlóan szabályozza, hogy az ESM, annak vagyona, finanszírozási eszközei, bárhol is találhatóak és bárki által is működtetettek teljes mentességet élveznek bármiféle bírósági eljárás alól, kivéve akkor, ha az ESM kifejezetten lemond erről a jogáról.

A 27. cikkely 1. pontja szerint az ESM tagjai a törvények felett állnak! Az elnökök, igazgatók, helyettesek, ügyvezetők és a személyzet más tagjai mentességet élveznek a bírósági eljárások alól, ezzel tiszteletben tartva az általuk végzett cselekményeket. A mentesség vonatkozik az általuk kibocsátott papírokra, dokumentumokra is.
Ha emlékezünk rá, hasonló mentességi kikötések már a Lisszaboni Szerződésben is szerepeltek az EU irányítással kapcsolatban, így a "törvények felett állók" népes csoportját egészítené ki az ESM tagjaival, mintegy "megkoronázva", és föléjük emelve az igazgatótanácsot.

Érdekes, hogy az Európai Parlament állampolgári jogokkal foglalkozó szakbizottságának ülésén az illetékes főigazgató átfogó vizsgálatot sürgetett annak érdekében, hogy nem sértik-e az uniós jogszabályokat a jegybank függetlenségét, a bírók idő előtti nyugdíjazását és az adatvédelmi hivatal függetlenségét érintő új magyar törvények, miközben Brüsszel az EU nagy részére kíván az ESM létrehozásával nyomást gyakorolni.
Nagy részére, de nem mindenkire, mert Nagy Britannia sem áll kötélnek. A 700 milliárd euró sem csalogatja, mert az EU pénzügyi problémáit ez a hatalmas összeg sem tudja megoldani, főleg a kérdés olyan aspektusát tekintve, hogy nem is ez a céljuk!

- " -

Kétségtelen, hogy Orbán ügyesen és fölényesen hárított Strasbourgban, hülyének nézve mindenkit, legfőképpen a "magyarokat", akik érdekében szerinte "cselekszik", ám de Gaulle is foroghat a sírjában, mert olyan politikus állítja, hogy példaképe, aki de Gaulle szinte minden reformjával ellentétesen hoz döntéseket.
Talán nem árt megjegyezni, hogy de Gaulle az Alkotmányt a nemzetgyűléssel fogadtatta el, nemzeti érzésű volt, de nem nacionalista, nem javasolt és fogadtatott el olyan intézkedéseket, amelyekkel "helytartóit" ültetheti stratégiai pozíciókba, nem változtatta meg a választási rendszert, és nem változtatta meg a szavazókörzetek határait sem a saját érdekeinek megfelelően, ahogy a népszavazástól sem verte ki a víz...

Kérdéses, hogy az izraeli irányítású "magyar" illegitim bábkormány tovább rongálja-e a gazdaságot és a pénzügyi mutatókat, vagy márciusig engedékenyebb húrokat pendít meg. A Jobbik EU kilépési "javaslata" esetében emlékezzünk a 2009-es Lisszaboni Szerződés cikkelyeinek értelmezéseire. Kizárás lehet, de kilépés nincs, mert az 27 tagállam 3/4-ének szavazta, vagy kétéves EU feltételteljesítés elmaradása szükséges a lekapcsolódáshoz. Igaz, van egy harmadik lehetőség is, amit tavaly már Hágával is közöltünk feljelentésünkben. A szerződés érvénytelen, mert Magyarország "aláírói" csalással, megtévesztéssel kerültek hatalomra...
(Az alapszabály kimondja, hogy mind a 27 tagállam ÉRVÉNYES aláírása szükséges!)

Tulok

Íme, az új megoldás: családi ház egymillió forintból és teljesen önfenntartó (+képekkel)

Ez nem Új-Zéland, és nem a Gyűrűk ura forgatásának egykori helyszíne, hanem Wales, és egy valós lakóház.

Úgy néz ki, mintha a Gyűrűk ura trilógiának a forgatásán járnánk. Egy ház, ami teljesen beleépül a környezetbe, erős gallyakból, földből és szalmából készült. A tetőt fű nőtte be, az ablakok és a ház belsejéből a derékszögek teljesen eltűntek. Ami az igazán meglepő ebben, hogy a házat teljesen természetes alapanyagokból építette Simon Dale a családjának. A lak 3000 fontba (kicsit több, mint 1 millió forintba) került. Ráadásul mint kiderült, a családfő nem kézműves és nem is építész. A kényelmes vacok a tervek papírra vetése után négy hónappal már el is készült. „Mindenki megépítheti a saját házát. Nem kell más, csak önbizalom, fizikai állóképesség és néhány barát, akik segítenek” – mondta Dale.

Az öko-ház válasz a pazarlásra és a forráshiányra. Vizet a közeli forrásból, meleget a fakályhából, áramot pedig a napfénytetőből nyernek, a hűtő léghűtéses. Az alacsony energiafogyasztású házikó teljesen önálló, Simon és családja nem függ se áram- se gázszolgáltatótól. A lakhatás eme formája megadja a lehetőséget egy egyszerűbb, természetközelibb életre – jelentette ki a családfő. Dale háza minta lehet, ugyanis Wales egyik területén egy teljes ökofalut terveznek, ahol sok kicsi "hobbit-ház" sorakozna egymás mellett. 

A tulajdonos, Simon Dale néhány tanácsa azoknak, akik hasonlóra vállalkoznak

„A képeken egy ház látható, amelyet a családom számára építettem. Az építésben segített az apósom, az arra járók és az áthívott barátok. Négy hónappal a kezdés után már beköltözhető és lakájos is volt. Körülbelül 1000-1500 munkaórába és 3000 fontba került a beköltözésig. Ez nem sok, ha a lakásvásárlási árakkal hasonlítjuk össze. A házat a környezetre való maximális tekintettel építettük, ezért egyfajta viszonzásként egy egyedülálló lehetőséget kaptunk, hogy a természethez közel éljünk. A saját magad építészének lenni szórakoztató, élvezhetsz és alkothatsz egy olyasvalamit, ami egyrészt a saját egyéniséged, másrészt pedig a föld része, nem pedig egy sorozatgyártott, doboz formájú valami, ami a maximális profit és az építőipar kényelme érdekében épült. A természetes anyagokból való építkezéssel kizárod a gyártók profitját és a karcinogén mérgek keverékét, amik megtöltik a modern épületeket."

19 kulcsfontosságú pontja a dizájnnak és a szerkezetnek:

Simon Dale és családja házuk előtt. 

1. Legyen domboldalba ásva, az alacsony vizuális behatás és a védelem érdekében.

2. A fejtésből származó kő és sár felhasználható a támfalhoz és az alaphoz.

3. Készíthetünk tartószerkezetet a hulladék fából, amit a környező erdőből is beszerezhetünk.

4. Az önmagát tartó tetőszerkezetet nagyon könnyű megcsinálni és esztétikus is.

5. A szalmabála kiváló hőszigetelő a falakban, padlóban és a tetőben egyaránt, ráadásul könnyű beépíteni.

6. Műanyag fólia, sár és gyepréteg a tetőn, nyugtató és csökkenti hatásunkat a környezetünkben.

7. Mészvakolattal a falak légáteresztőbbek és energiatakarékosabb is az előállítása.(A cementes vakolathoz képest.)

8. Az újrahasznosítható fahulladék felhasználható a padlóhoz és különféle kellékekhez.

9. Bármi, amire szükséged van megtalálható valahol egy szeméthalomban (ablakok, égők, vízvezetékek, vezetékek…)

10. Kandalló a fűtéshez – a tűzifa megújuló és rengeteg van a közelben.

11. A füst egy nagy kőből és gipszből készült kúpon megy át, hogy lassan távozzon és adja le a hőt.

12. A hűtőt levegő hűti, amely az alapon keresztül, a föld alól érkezik.

15. Tetőablak segítségével természetes fényt kapunk.

16. Napelemek a világításhoz, zenehallgatáshoz, számítógéphez.

17. Víz nyerhető a közeli forrásból.

18. Komposzt WC.

19. A tetőről lefolyó víz összegyűjthető egy tárolóban a locsoláshoz.

Használt szerszámok: láncfűrész, kalapács és egy hüvelykes véső, ennyi. Ja és nem vagyok egy építőmester vagy asztalos, a tapasztalatom egy hasonló ház két évvel ezelőtti építéséből és pár apró házkörüli munkából származik. Ez a fajta épület mindenki számára elérhető. A főbb szükséges képességeim a testalkatom, a hit önmagamban, a kitartás, és persze a barátok, akik támogatást adtak - állítja Simon Dale. 

Kellett egy családi ház, de nem tudtuk volna a jelzáloghitelt fizetni

Ez az épület egy része a kis behatású, más néven permakultúrális életvitelnek. Ez a fajta élet arról szól, hogy harmóniában éljünk a természettel és önmagunkkal, valamint mindent egyszerűen és csak a szükséges technológiát használva oldjunk meg. "Ezen típusú alacsony költségű, természetes épületeknek van létjogosultságuk, nem csak a fenntarthatóságuk miatt, hanem a bennük rejlő lehetőség miatt is, amitől a házak megfizethetőbbek lehetnek, és az emberek közelebb kerülhetnek a természethez, így egyszerűbb, fenntarthatóbb életet élhetnek. Például ez a ház azért készült, mert szükségünk volt egy családi házra, de nem tudtunk volna lakbért, vagy jelzálogot fizetni." - meséli Simon Dale.

Kattints a képre - megmutatjuk a ház minden részletét alaprajzzal együtt!

Simon Dale mondatai pontosan rávilágítanak arra a kiszolgáltatott függésre, amiben manapság kénytelenek vagyunk élni, ebbe beletartozik az áram-, gáz-, vízszolgáltatástól a lakáshitelig minden. A Dale család jó példa arra, hogy kreativitással, elhatározással és kitartással bármi megvalósítható! Ha további információra vagy kiváncsi az építkezéssel kapcsolatban, vagy akár kapcsolatba lépnél a walesi családapával látogass el a tulajdonos weboldalára, hidd el megéri!

Szerző: Fodor Márta - Pozitív Nap A képeket készítette: Simon Dale

Forrás: Daily Mail / simondale.net / hírado.hu

Akár 25 millió megfigyelő az orosz elnökválasztásokon

Az orosz választások körüli médiahisztériát követően egyértelművé vált, hogy a kialakult helyzetre az orosz államvezetésnek megfelelő választ kell adnia, még mielőtt a probléma elmérgesedne. Akárhogy is nézzük, jelenleg a nyugati országok egyik legtörvényesebbnek látszó fegyvere Putyin elnöki pozíciója és az Egységes Oroszország ellen, hogy a választási eredményeket megkérdőjelezik - ami a megvezetettek számára teljesen ártalmatlan látszatúvá tudja tenni a nyugati cionista aknamunkát. Erre alapozva ugyanis a megfelelő propagandával általános elégedetlenséget lehet kialakítani az országban - már ha a problémát nem kezelik megfelelően.

Oroszországban most olyan dolog van készülőben a választási rendszert érintő átalakítások kapcsán, ami így vagy úgy, de válaszlépésre fogja kényszeríteni a nyugati demokráciákat. A választásokat követően a nyugati média attól volt hangos, hogy Oroszországban a kormánypárt javára torzították a szavazatok eredményét - miközben tényleg meghamisíthatták az eredményeket, csak épp az ellenkező irányba. Amit igazolni látszik az a tény is, hogy Putyin pártjának támogatottsága a választásokat követő hetekben 'rejtélyes módon' visszaemelkedett a választások előtti szintre. A helyzet tisztázását elősegítendő az orosz állam lesz az első, ahol a választások nem csak előre kinevezett biztosok által lesz ellenőrizhető, hanem bármelyik állampolgár, ha kedve tartja, akár otthonról is bármelyik pillanatban betekintést nyerhet abba, hogy mi zajlik a szavazóurnáknál, vagy akár a szavazatok számlálása közben.

A március 4-i elnökválasztásokon mind a 90 ezer szavazóhelyen két-két webkamera lesz felszerelve, és bármelyikre rá lehet majd kapcsolódni egy nyilvánosan hozzáférhető honlapon keresztül. Maga a honlap februárban indul. A videóforgalmat egy 'biztonságos' csatornán keresztül bonyolítják le, ami elméletileg megnehezíti majd az adatforgalom meghamisítását. Ez könnyen feladhatja a leckét a nyugati választási rendszernek, ugyanis nyugaton a megfigyelők és a szavazatszámlálás manipulálásával magát a választási eredményt is lehet manipulálni.

Ilya Massukh telekommunikációs miniszter szolgáltatott adatokat a részletekről:

"A projekt mindeddig példátlannak tekinthető. Közel 25 millió internethasználónak lesz közvetlen rálátása a választás folyamatára, ami azt jelenti, hogy minden pillanatban akár 1,2 millióan figyelhetnek egyszerre. Minden kamerával egyszerre 60 ezren lehetnek kapcsolatban. A VIP szavazóállomásokon elhelyezett kamerák még hatásosabbak lesznek, ugyanis minden rögzítve lesz."

Minden, a kamerákkal rögzített felvételt egyben el is tárolnak, hogy az esetleges visszaélések gyanújára utólag bármit ellenőrizni lehessen, ami a szavazóurnáknál történt. Miután a szavazás véget ért, a második kamera a számlálót fogja figyelni.

"Mikor a szavazás este 8-kor véget ér, a második kamera a szavazóurna felnyitásától rögzíteni fogja a történteket, beleértve a számlálást is, vagy akár a leadott szavazatok megsemmisítését. A szavazatok összesítésének folyamata is mindenhol rögzítve lesz, beleértve a aláírást és az eredmények lezárását is."

Egy korábbi közvélemény-kutatás eredményei szerint a választók 46%-ának meggyőződése, hogy a szavazóhelyeken kihelyezett webkamerák megfelelő védelmet fognak nyújtani a választási csalások ellen. A döntés oka egyértelmű: ha Putyint ismét megválasztják elnöknek, a nyugati média részéről az orosz vezetés minden eddiginél agresszívabb médiahadjáratra készülhet - a fenti intézkedés ennek hatástalanítására tett első lépésnek is tekinthető.

Molnár István