Ami várható volt, bekövetkezett! Az előzményekről elmondható, hogy egy megtervezett folyamat utolsó fázisában vagyunk. Látszólag pörögnek az események az európai politikában, de ha alaposabban megvizsgáljuk a kérdést, a politika csak kiszolgálója a gazdasági és pénzügyi tervezeteknek. Az érthetőség kedvéért pontokba szedem a kialakítás állomásait, ami Európa leigázására, és kifosztására készült, és a jelenlegi állapotokat eredményezte. Erre azért van szükség, mert az egész aljas tervet nem részleteiben, hanem folyamatában kell látni! Amíg egyes elemzők politikai és "befektetési" hibákról beszélnek néha jóhiszeműen is, látható a nem titkolt célok mentén kialakított világválság generálási törekvések nyomvonala. Erről viszont azok sem szívesen beszélnek, akik tudnak róla.
1. "A soknyelvű és kulturálisan is sokszínű Európa egyesítését egyesek a kisebb, gyenge nemzetek meghódításával, mások pedig dinasztikus kapcsolatok révén próbálták megvalósítani." - írja a Wikipédia, pedig az európai konfliktusokat leggyakrabban a nemzetiségi érdekellentétek szülték korábban, ahogy jelenlegieket is, de a súly áthelyeződött a globális kifosztásra, vagyis a gazdasági és pénzügyi csalásokra. A "feltételek" szinte megoldhatatlannak tűnő feladatokat rónak a "kivitelezőkre", vagyis a világ hóhéraira. Mondhatjuk úgy is, hogy Európa, de a világ nyugati fele is, egy egyre fokozódó mértékű olyan és nagyságú csalás, mitöbb, rablógyilkosság áldozata, amire rámehet az egész emberiség.
Az ENSZ-be tömörült kormányok politikai "elitjének" nevezet gazemberek és nem a nemzeteik alkotják a rablóbandát, és a sok esetben bambán, vagy gyanútlanul szemlélődő, megvezetett emberek, az országok lakossága képezik az először teljes kifosztásra, majd kiirtásra kijelölt áldozatokat. Más részük ideiglenesen, amíg szükség van rájuk, a végrehajtó szerepét kapják, de ők is mehetnek a "levesbe", miután elvégezték a rájuk kirótt feladatokat.
2. 1950-re kézzelfogható közelségbe kerül az Európai Szén- és Acélközösség létrehozása. Ez jelenti az első lépést az európai országok gazdasági és politikai egyesítése, a tartós érdekközösség létrehozása irányában. A közösség hat alapító tagállama: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország.
A 60-as évek a fellendülés időszakaként, az EU megerősödését hozta, és a közös mezőgazdaságot. A hetvenes években kilencekké bővültek. A 80-as évekre tízre bővül a létszám Görögország belépésével. 1992-ben aláírják az Európai Unióról szóló szerződést. A Szerződés kiemelkedő mérföldkövet jelent az EU történetében, hiszen amellett, hogy egyértelmű szabályokat tartalmaz a leendő egységes valutára vonatkozóan, lefekteti a közös kül- és biztonságpolitika alapelveit, és szabályozza a bel- és igazságügy területén a szorosabb együttműködés kereteit. A Maastrichti Szerződés értelmében az „Európai Közösség" elnevezés helyébe hivatalosan „Európai Unió" lép. Létrejön az egységes piac, közös adópolitika, üzleti szabályozások, a szakképesítések egységesítése és az átjárható határok megnyitása. Ausztria, Finnország és Svédország is csatlakozik. 2002-ben forgalomba kerül az euró fizetőeszköz. 2003-ban már biztonsági feladatokat is ellát a Balkánon,és 2004-ben nyolc közép- és kelet-európai ország – Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia – csatlakozik az EU-hoz, valamint Ciprus. Bulgária és Románia belépésével tovább bővül az EU.
2009 októberben aláírják a tagállamok a Lisszaboni Szerződést, bár ekkor már javában recsegnek az EU "alapjai" és 2009. december 1-el életbe is léptetik.
3. 1989-el megkezdődött a volt szovjet csatlósállamok kifosztása, és a Szovjetunió feldarabolása. Ezzel párhuzamosan, az európai kapitalista értéknormák átvételével, a vezető tagállamok, valamint Izrael, az USA, Kanada, és még Ausztrália, de Kína és Oroszország is, megkezdte a kelet-európai országok iparának és a koncessziós jogainak felvásárlását. A "befürdetés" más, perifériára sorolt európai tagállamokra is fokozatosan kiterjedt.
Andrew Grove (Gróf András), az Intel elnök-vezérigazgatója szerint: ”csak a paranoidok maradnak fent”. Gróf, aki jó pár válságot, számos "technikai földrengést" átélt már az elektronikai ipar késhegyre menő küzdelmeiben, álláspontja és helyzete szerint hitelesen elemzi a válságok felismerésének ismérveit, elhárításuk módszereit, és számos cég felemelkedésének, összeomlásának tanulságait. Tapasztalatai szerint a válság mindig akkor következik be, amikor egy cég eredményei hosszú ideig javulnak, majd tetőznek - stagnálnak. Ekkor dől el, hogy minőségi váltással tudnak-e újra emelkedni, vagy - és ez a gyakoribb - megindulnak a lejtőn, ahonnan már nincs visszaút. A csúcs: a stratégiai inflexiós pont, amikor a termelés mennyisége, vagy a haszon tetőzik. Ez egyben veszélyes elágazási pont is. Kiút csak felfelé vagy lefelé van, nem lehet mindig a csúcson maradni.
Ma a fejlett világ termelése (a GDP, a nemzeti termék) mutatói szerint elérte a csúcsot, stagnál, alig változik. Valójában a világgazdaság már hanyatló óriáscég képét mutatja. A GDP-ben ugyanis benne vannak az óriás bankok és olajcégek nyereségei is, de ezek mögött már nincs társadalmi haszon, csak üres, az egész társadalmat megroppantó nyerészkedés. Rowan Williams, Canterbury érseke így fogalmaz: "Elképzelhetetlen mértékű vagyon keletkezett hasonló mértékben elképzelhetetlen mértékű megtévesztés, papírozgatás segítségével, ami csak a kereskedőiknek hozott hasznot."
Ezeknél a gondolatoknál megállhatunk egy pillanatra. Aki csak véletlen folyamatok összességét látja az amerikai ingatlanválságon keresztül bebuktatott európai bankrendszer kifosztása mögött, az nagyot téved. A válság generálói mára jutottak el arra szintre, hogy tevékenységeikkel, pénzügyi manipulációikkal az egész világkereskedelemre hatás tudjanak gyakorolni.
Robert Reich, Clinton egykori munkaügyi minisztere írja: "A kapitalizmus legrosszabb formáját hoztuk létre, ahol a magánnyereségeket kombináljuk a köz veszteségeivel. Ezek a bankárok Amerika legjobban fizetett menedzserei, cégeiket a magánszektor részeként kezeljük, amíg nyereségesek. De abban a pillanatban, amikor süllyedni kezdenek, közintézményként kezeljük őket, amiket nekünk kell megmenteni . . .”
A folyamatok mögött mindig a megszokott, ismert pénzügyi csoportokat fedezhetjük fel, a Bilderberg Group vezetőit, és "fiókintézményeit", vagyis Izraelt, a CSIS-t, a Háromoldalú Bizottságot, a Külügyi Kapcsolatok Tanácsát, a "klubokat" (New York-i, Római, Párizsi, Londoni, Berlini), a Goldmansachs-ot, az IMF, Világbank, EKB triumvirátust, és a legfelsőbb vezetés részeseit, a Rothschildokat, Rockefellereket, Sorost, és a brit uralkodóházat.
4. A terv két sarokfeltételre épült. A - nálunk ismeretlen mértékben - jól élő első világ középosztályának még a 90-es évektől fogva könnyen adták a pénzt új, hatalmas házak vásárlására. Ez akkor az olcsó energia mellett gazdasági fellendülést is hozott. Tulajdonképp egy felelőtlennek tartott (valójában célzott túlhitelezési) "válsággeneráló bankpolitika", és a fosszilis energiahordozók robbanásszerű árnövekedése együttesen okozta az amerikai bankcsődöket, majd magukkal rántva az európai bankokat, mert az amerikai bankok hatalmas összegeket vettek fel európai pénzintézetektől. Az európai bankrendszer 3000 milliárd dollárt vesztett. Ez Európa legerősebb gazdasága, és a világ negyedik legerősebb gazdaságával rendelkező Németország éves GDP-jének 7,5 szerese.
5. Az európai bankrendszer, a fentiekben említett Robert Reich helyes megállapítása szerint kisegítésre szorult, bár ez a szintén megtévesztésen alapuló hitelezési rendszer kialakításából adódóan pénzhígítással tetézték, melynek költségeit az adófizetőkre hárították.
Csak Magyarországon 2008-ban 5%, 2009-ben 2% fedezettel hitelezhettek a bankok, vagyis minden bankhitelként nyújtott 100,-Ft-ból 95 és 98,-Ft-ot valakinek állnia kellett a bankon kívül. A forint sem a levegőből keletkezik, legalábbis az adófizető számára. A pénzkiadási jogot 2001-ben Orbán eladta az EKB-nak, ezzel Magyarországot "díjfizetésre" kötelezve saját pénze kiadásához, és lemondott az MNB felügyeleti jogáról. Éves szinten ez több, mint 1000 milliárd forint (a költségvetésből).
Mondhatnánk azt, hogy alapítsunk bankot, és hitelezzünk mi is 2-5% fedezet mellett, de az állami erőforrásokhoz, vagyis az adóbevételekhez csak azok férnek hozzá, akiket a világ, az európai, és legvégül a helyi kormányok engednek. A fiktív, virtuális pénzkiadás "körbe jár", és a piramisjáték alján lévők veszteségeit növeli. Ez a veszteség az infláció.
Egyúttal el is érkeztünk az ESM, egy európai pénzügyi védőhálónak nevezett közös európai pénzügyi politika kialakítási kényszeréhez, amit sokan az európai "Szuperállam" létrehozásának tekintenek, joggal, és megalapozottan, csak nem teszik hozzá, hogy Szuper terror-állam.
Valójában az unió vezető országainak bankárjai szeretnék az utolsó petákig megszerezni a csődközelbe juttatott országok minden vagyonát. Ehhez az egyik összetevő, a jegybankok felügyelete, a másik, a kormányok pénzügyi szuverenitásának korlátozása.
Az Európai Egyesült Államok soha nem lesz szuperhatalom, legfeljebb a Bilderberg irányította Goldmansachs szuper fejőstehene gazdaságilag, technológiai elmeforrás, és pajzs, golyófogónak való a "maradék" népesség vonatkozásában.
Az EU velejéig romlott, emberi mivoltából kifordult vezetése saját érdekeltségei növelésért cserébe, ugyanúgy eladják Európát, ahogy ezt 1989-2011 között megtették a tagországok kormányai lakosságukkal.
Az Orbán-kormány diktatórikus intézkedéseire hivatkoznak Magyarország szankcionálása közben (ami a rendelkezéseket illeti jogosan, bár nem kifogásolva jogfosztott rabszolgává minősítését a lakosságnak), amíg a háttérben az EU vezetés magánérdekei, és a New York-i zsidó világkormány NWO kialakítási célja húzódnak meg.
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke kertelés nélkül kimondta a lényeget, amit ezentúl akár az EU új alapkövének is tekinthetünk: "Felhasználjuk minden hatalmunkat annak biztosítására, hogy Magyarország igazodjon az EU elveihez és értékeihez"! Bár a kijelentés nem csak nekünk szól!
Barroso fenyegetését akár komolyan is lehetne venni (és ebben a szellemben a ránk zúdított következmények komolyak is), ha nem lenne nyilvánvaló, hogy Orbán sem a saját feje és diktátori törekvései után megy. Léte, élete, hatalma Sorostól és Izraeltől függ. Ezért nem jutott még Ő és kormánya a lengyel kormány sorsára. Barroso kevés, hogy a Rothschildok vérebével, Sorossal kezdjen, de nem is szükséges, mivel a Bilderberg legfelsőbb irányításával szemben a nyugat tehetetlen.
Sajnos, ahogy a hangzatos "államadósság csökkentő tranzakció" is, az Orbán-kormány tevékenysége sem szól másról, mint az NWO tervezett kialakításának mintapéldájául szolgáló magyarországi főpróbájáról (tulajdonosváltás tokkal, vonóstól, "törvényekkel", rabszolgákkal).
Ezt, 2010. elején az EKB tervezetében, ki is adta a tagállamok vezetőinek. A gazdaságok leépítése a terveik szerint halad! A nemzeti kormányok szuverenitási jogkörének korlátozásához vezető lépés a közös pénzügyi rendszeren keresztül valósul meg, és az összeomlás zűrzavara fogja "indokolni" a katonai irányítás bevezetését, az európai terror-rendszer létrehozását. A csődgondnokság alá vett országok fellázadó állampolgárainak leverése várhatóan, és a tervek szerint, fokozatosan fog végbe menni.
6. Az adósságok visszafizethetetlenek. A pénzbeli próbálkozásokat ugyanúgy ellehetetlenítik, mint ahogy Magyarország nyugdíjtartalékait benyelték. A dél-koreiai "minta" még járható út lehetne itt-ott, de pont azért duzzasztották fel olyan mértékűre a fiktív adóságokat, hogy a lakossági arany és ékszermennyiség se legyen elegendő kifizetésére a tagországok legtöbbjében.
Az átlagpolgár javaiért folyó küzdelemben az átlagpolgár vesztett, és veszít. Az csak a felszín, mikor a süllyesztőbe került először a Century, aztán az American Home Mortgage, a Countrywide, majd a Bear Stearns, majd követte a Lehman Brothers, az AIG, a Merryl Lynch és még pár óriási angol bank is, de még a stabil európai bankok is remegnek. A folyamatnak nincs vége. A Goldmansachs-al karöltve, az olajipar szívja el előlük az életet jelentő pénzt - a folyamatos áremeléssel. Ez az, amit a piacgazdaságot vizsgáló elemzők tízezrei nem "akartak" előre látni, bár némelyek elemzései már annyira nyilvánvalóan mutatják, hogy hazudnak, hogy kár érte a billentyűket koptatni.
7. Az ESM pénzügyi "védőháló" egy olyan zsarolási, szankcionálási, és elnyomó eszköz, amely Brüsszel számára lehetővé teszi, hogy a "belépőknek" (bekényszerítetteknek) visszavonhatatlanul és feltételek nélkül kell teljesíteni a befizetésüket 7 napon belül, ha a brüsszeli igazgatótanács elrendeli (27. cikkely 1-4. pont).
Jogállásuk sérthetetlenséget biztosít. Az ESM rendszer teljes jogképességgel rendelkezik, hogy megszerezzen és rendelkezzen ingó és ingatlan vagyontárgyak felett, szerződéseket kössön, megjelenjen a bíróság előtt, olyan megállapodásokat kössön, melyek szükségesek és garantálják, hogy jogállását, kiváltságait és sebezhetetlenségét elismerjék és betartassák.
A negyedik pont az IMF számára biztosított jogokhoz hasonlóan szabályozza, hogy az ESM, annak vagyona, finanszírozási eszközei, bárhol is találhatóak és bárki által is működtetettek teljes mentességet élveznek bármiféle bírósági eljárás alól, kivéve akkor, ha az ESM kifejezetten lemond erről a jogáról.
A 27. cikkely 1. pontja szerint az ESM tagjai a törvények felett állnak! Az elnökök, igazgatók, helyettesek, ügyvezetők és a személyzet más tagjai mentességet élveznek a bírósági eljárások alól, ezzel tiszteletben tartva az általuk végzett cselekményeket. A mentesség vonatkozik az általuk kibocsátott papírokra, dokumentumokra is.
Ha emlékezünk rá, hasonló mentességi kikötések már a Lisszaboni Szerződésben is szerepeltek az EU irányítással kapcsolatban, így a "törvények felett állók" népes csoportját egészítené ki az ESM tagjaival, mintegy "megkoronázva", és föléjük emelve az igazgatótanácsot.
Érdekes, hogy az Európai Parlament állampolgári jogokkal foglalkozó szakbizottságának ülésén az illetékes főigazgató átfogó vizsgálatot sürgetett annak érdekében, hogy nem sértik-e az uniós jogszabályokat a jegybank függetlenségét, a bírók idő előtti nyugdíjazását és az adatvédelmi hivatal függetlenségét érintő új magyar törvények, miközben Brüsszel az EU nagy részére kíván az ESM létrehozásával nyomást gyakorolni.
Nagy részére, de nem mindenkire, mert Nagy Britannia sem áll kötélnek. A 700 milliárd euró sem csalogatja, mert az EU pénzügyi problémáit ez a hatalmas összeg sem tudja megoldani, főleg a kérdés olyan aspektusát tekintve, hogy nem is ez a céljuk!
1. "A soknyelvű és kulturálisan is sokszínű Európa egyesítését egyesek a kisebb, gyenge nemzetek meghódításával, mások pedig dinasztikus kapcsolatok révén próbálták megvalósítani." - írja a Wikipédia, pedig az európai konfliktusokat leggyakrabban a nemzetiségi érdekellentétek szülték korábban, ahogy jelenlegieket is, de a súly áthelyeződött a globális kifosztásra, vagyis a gazdasági és pénzügyi csalásokra. A "feltételek" szinte megoldhatatlannak tűnő feladatokat rónak a "kivitelezőkre", vagyis a világ hóhéraira. Mondhatjuk úgy is, hogy Európa, de a világ nyugati fele is, egy egyre fokozódó mértékű olyan és nagyságú csalás, mitöbb, rablógyilkosság áldozata, amire rámehet az egész emberiség.
Az ENSZ-be tömörült kormányok politikai "elitjének" nevezet gazemberek és nem a nemzeteik alkotják a rablóbandát, és a sok esetben bambán, vagy gyanútlanul szemlélődő, megvezetett emberek, az országok lakossága képezik az először teljes kifosztásra, majd kiirtásra kijelölt áldozatokat. Más részük ideiglenesen, amíg szükség van rájuk, a végrehajtó szerepét kapják, de ők is mehetnek a "levesbe", miután elvégezték a rájuk kirótt feladatokat.
2. 1950-re kézzelfogható közelségbe kerül az Európai Szén- és Acélközösség létrehozása. Ez jelenti az első lépést az európai országok gazdasági és politikai egyesítése, a tartós érdekközösség létrehozása irányában. A közösség hat alapító tagállama: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország.
A 60-as évek a fellendülés időszakaként, az EU megerősödését hozta, és a közös mezőgazdaságot. A hetvenes években kilencekké bővültek. A 80-as évekre tízre bővül a létszám Görögország belépésével. 1992-ben aláírják az Európai Unióról szóló szerződést. A Szerződés kiemelkedő mérföldkövet jelent az EU történetében, hiszen amellett, hogy egyértelmű szabályokat tartalmaz a leendő egységes valutára vonatkozóan, lefekteti a közös kül- és biztonságpolitika alapelveit, és szabályozza a bel- és igazságügy területén a szorosabb együttműködés kereteit. A Maastrichti Szerződés értelmében az „Európai Közösség" elnevezés helyébe hivatalosan „Európai Unió" lép. Létrejön az egységes piac, közös adópolitika, üzleti szabályozások, a szakképesítések egységesítése és az átjárható határok megnyitása. Ausztria, Finnország és Svédország is csatlakozik. 2002-ben forgalomba kerül az euró fizetőeszköz. 2003-ban már biztonsági feladatokat is ellát a Balkánon,és 2004-ben nyolc közép- és kelet-európai ország – Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia – csatlakozik az EU-hoz, valamint Ciprus. Bulgária és Románia belépésével tovább bővül az EU.
2009 októberben aláírják a tagállamok a Lisszaboni Szerződést, bár ekkor már javában recsegnek az EU "alapjai" és 2009. december 1-el életbe is léptetik.
3. 1989-el megkezdődött a volt szovjet csatlósállamok kifosztása, és a Szovjetunió feldarabolása. Ezzel párhuzamosan, az európai kapitalista értéknormák átvételével, a vezető tagállamok, valamint Izrael, az USA, Kanada, és még Ausztrália, de Kína és Oroszország is, megkezdte a kelet-európai országok iparának és a koncessziós jogainak felvásárlását. A "befürdetés" más, perifériára sorolt európai tagállamokra is fokozatosan kiterjedt.
Andrew Grove (Gróf András), az Intel elnök-vezérigazgatója szerint: ”csak a paranoidok maradnak fent”. Gróf, aki jó pár válságot, számos "technikai földrengést" átélt már az elektronikai ipar késhegyre menő küzdelmeiben, álláspontja és helyzete szerint hitelesen elemzi a válságok felismerésének ismérveit, elhárításuk módszereit, és számos cég felemelkedésének, összeomlásának tanulságait. Tapasztalatai szerint a válság mindig akkor következik be, amikor egy cég eredményei hosszú ideig javulnak, majd tetőznek - stagnálnak. Ekkor dől el, hogy minőségi váltással tudnak-e újra emelkedni, vagy - és ez a gyakoribb - megindulnak a lejtőn, ahonnan már nincs visszaút. A csúcs: a stratégiai inflexiós pont, amikor a termelés mennyisége, vagy a haszon tetőzik. Ez egyben veszélyes elágazási pont is. Kiút csak felfelé vagy lefelé van, nem lehet mindig a csúcson maradni.
Ma a fejlett világ termelése (a GDP, a nemzeti termék) mutatói szerint elérte a csúcsot, stagnál, alig változik. Valójában a világgazdaság már hanyatló óriáscég képét mutatja. A GDP-ben ugyanis benne vannak az óriás bankok és olajcégek nyereségei is, de ezek mögött már nincs társadalmi haszon, csak üres, az egész társadalmat megroppantó nyerészkedés. Rowan Williams, Canterbury érseke így fogalmaz: "Elképzelhetetlen mértékű vagyon keletkezett hasonló mértékben elképzelhetetlen mértékű megtévesztés, papírozgatás segítségével, ami csak a kereskedőiknek hozott hasznot."
Ezeknél a gondolatoknál megállhatunk egy pillanatra. Aki csak véletlen folyamatok összességét látja az amerikai ingatlanválságon keresztül bebuktatott európai bankrendszer kifosztása mögött, az nagyot téved. A válság generálói mára jutottak el arra szintre, hogy tevékenységeikkel, pénzügyi manipulációikkal az egész világkereskedelemre hatás tudjanak gyakorolni.
Robert Reich, Clinton egykori munkaügyi minisztere írja: "A kapitalizmus legrosszabb formáját hoztuk létre, ahol a magánnyereségeket kombináljuk a köz veszteségeivel. Ezek a bankárok Amerika legjobban fizetett menedzserei, cégeiket a magánszektor részeként kezeljük, amíg nyereségesek. De abban a pillanatban, amikor süllyedni kezdenek, közintézményként kezeljük őket, amiket nekünk kell megmenteni . . .”
A folyamatok mögött mindig a megszokott, ismert pénzügyi csoportokat fedezhetjük fel, a Bilderberg Group vezetőit, és "fiókintézményeit", vagyis Izraelt, a CSIS-t, a Háromoldalú Bizottságot, a Külügyi Kapcsolatok Tanácsát, a "klubokat" (New York-i, Római, Párizsi, Londoni, Berlini), a Goldmansachs-ot, az IMF, Világbank, EKB triumvirátust, és a legfelsőbb vezetés részeseit, a Rothschildokat, Rockefellereket, Sorost, és a brit uralkodóházat.
4. A terv két sarokfeltételre épült. A - nálunk ismeretlen mértékben - jól élő első világ középosztályának még a 90-es évektől fogva könnyen adták a pénzt új, hatalmas házak vásárlására. Ez akkor az olcsó energia mellett gazdasági fellendülést is hozott. Tulajdonképp egy felelőtlennek tartott (valójában célzott túlhitelezési) "válsággeneráló bankpolitika", és a fosszilis energiahordozók robbanásszerű árnövekedése együttesen okozta az amerikai bankcsődöket, majd magukkal rántva az európai bankokat, mert az amerikai bankok hatalmas összegeket vettek fel európai pénzintézetektől. Az európai bankrendszer 3000 milliárd dollárt vesztett. Ez Európa legerősebb gazdasága, és a világ negyedik legerősebb gazdaságával rendelkező Németország éves GDP-jének 7,5 szerese.
5. Az európai bankrendszer, a fentiekben említett Robert Reich helyes megállapítása szerint kisegítésre szorult, bár ez a szintén megtévesztésen alapuló hitelezési rendszer kialakításából adódóan pénzhígítással tetézték, melynek költségeit az adófizetőkre hárították.
Csak Magyarországon 2008-ban 5%, 2009-ben 2% fedezettel hitelezhettek a bankok, vagyis minden bankhitelként nyújtott 100,-Ft-ból 95 és 98,-Ft-ot valakinek állnia kellett a bankon kívül. A forint sem a levegőből keletkezik, legalábbis az adófizető számára. A pénzkiadási jogot 2001-ben Orbán eladta az EKB-nak, ezzel Magyarországot "díjfizetésre" kötelezve saját pénze kiadásához, és lemondott az MNB felügyeleti jogáról. Éves szinten ez több, mint 1000 milliárd forint (a költségvetésből).
Mondhatnánk azt, hogy alapítsunk bankot, és hitelezzünk mi is 2-5% fedezet mellett, de az állami erőforrásokhoz, vagyis az adóbevételekhez csak azok férnek hozzá, akiket a világ, az európai, és legvégül a helyi kormányok engednek. A fiktív, virtuális pénzkiadás "körbe jár", és a piramisjáték alján lévők veszteségeit növeli. Ez a veszteség az infláció.
Egyúttal el is érkeztünk az ESM, egy európai pénzügyi védőhálónak nevezett közös európai pénzügyi politika kialakítási kényszeréhez, amit sokan az európai "Szuperállam" létrehozásának tekintenek, joggal, és megalapozottan, csak nem teszik hozzá, hogy Szuper terror-állam.
Valójában az unió vezető országainak bankárjai szeretnék az utolsó petákig megszerezni a csődközelbe juttatott országok minden vagyonát. Ehhez az egyik összetevő, a jegybankok felügyelete, a másik, a kormányok pénzügyi szuverenitásának korlátozása.
Az Európai Egyesült Államok soha nem lesz szuperhatalom, legfeljebb a Bilderberg irányította Goldmansachs szuper fejőstehene gazdaságilag, technológiai elmeforrás, és pajzs, golyófogónak való a "maradék" népesség vonatkozásában.
Az EU velejéig romlott, emberi mivoltából kifordult vezetése saját érdekeltségei növelésért cserébe, ugyanúgy eladják Európát, ahogy ezt 1989-2011 között megtették a tagországok kormányai lakosságukkal.
Az Orbán-kormány diktatórikus intézkedéseire hivatkoznak Magyarország szankcionálása közben (ami a rendelkezéseket illeti jogosan, bár nem kifogásolva jogfosztott rabszolgává minősítését a lakosságnak), amíg a háttérben az EU vezetés magánérdekei, és a New York-i zsidó világkormány NWO kialakítási célja húzódnak meg.
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke kertelés nélkül kimondta a lényeget, amit ezentúl akár az EU új alapkövének is tekinthetünk: "Felhasználjuk minden hatalmunkat annak biztosítására, hogy Magyarország igazodjon az EU elveihez és értékeihez"! Bár a kijelentés nem csak nekünk szól!
Barroso fenyegetését akár komolyan is lehetne venni (és ebben a szellemben a ránk zúdított következmények komolyak is), ha nem lenne nyilvánvaló, hogy Orbán sem a saját feje és diktátori törekvései után megy. Léte, élete, hatalma Sorostól és Izraeltől függ. Ezért nem jutott még Ő és kormánya a lengyel kormány sorsára. Barroso kevés, hogy a Rothschildok vérebével, Sorossal kezdjen, de nem is szükséges, mivel a Bilderberg legfelsőbb irányításával szemben a nyugat tehetetlen.
Sajnos, ahogy a hangzatos "államadósság csökkentő tranzakció" is, az Orbán-kormány tevékenysége sem szól másról, mint az NWO tervezett kialakításának mintapéldájául szolgáló magyarországi főpróbájáról (tulajdonosváltás tokkal, vonóstól, "törvényekkel", rabszolgákkal).
Ezt, 2010. elején az EKB tervezetében, ki is adta a tagállamok vezetőinek. A gazdaságok leépítése a terveik szerint halad! A nemzeti kormányok szuverenitási jogkörének korlátozásához vezető lépés a közös pénzügyi rendszeren keresztül valósul meg, és az összeomlás zűrzavara fogja "indokolni" a katonai irányítás bevezetését, az európai terror-rendszer létrehozását. A csődgondnokság alá vett országok fellázadó állampolgárainak leverése várhatóan, és a tervek szerint, fokozatosan fog végbe menni.
6. Az adósságok visszafizethetetlenek. A pénzbeli próbálkozásokat ugyanúgy ellehetetlenítik, mint ahogy Magyarország nyugdíjtartalékait benyelték. A dél-koreiai "minta" még járható út lehetne itt-ott, de pont azért duzzasztották fel olyan mértékűre a fiktív adóságokat, hogy a lakossági arany és ékszermennyiség se legyen elegendő kifizetésére a tagországok legtöbbjében.
Az átlagpolgár javaiért folyó küzdelemben az átlagpolgár vesztett, és veszít. Az csak a felszín, mikor a süllyesztőbe került először a Century, aztán az American Home Mortgage, a Countrywide, majd a Bear Stearns, majd követte a Lehman Brothers, az AIG, a Merryl Lynch és még pár óriási angol bank is, de még a stabil európai bankok is remegnek. A folyamatnak nincs vége. A Goldmansachs-al karöltve, az olajipar szívja el előlük az életet jelentő pénzt - a folyamatos áremeléssel. Ez az, amit a piacgazdaságot vizsgáló elemzők tízezrei nem "akartak" előre látni, bár némelyek elemzései már annyira nyilvánvalóan mutatják, hogy hazudnak, hogy kár érte a billentyűket koptatni.
7. Az ESM pénzügyi "védőháló" egy olyan zsarolási, szankcionálási, és elnyomó eszköz, amely Brüsszel számára lehetővé teszi, hogy a "belépőknek" (bekényszerítetteknek) visszavonhatatlanul és feltételek nélkül kell teljesíteni a befizetésüket 7 napon belül, ha a brüsszeli igazgatótanács elrendeli (27. cikkely 1-4. pont).
Jogállásuk sérthetetlenséget biztosít. Az ESM rendszer teljes jogképességgel rendelkezik, hogy megszerezzen és rendelkezzen ingó és ingatlan vagyontárgyak felett, szerződéseket kössön, megjelenjen a bíróság előtt, olyan megállapodásokat kössön, melyek szükségesek és garantálják, hogy jogállását, kiváltságait és sebezhetetlenségét elismerjék és betartassák.
A negyedik pont az IMF számára biztosított jogokhoz hasonlóan szabályozza, hogy az ESM, annak vagyona, finanszírozási eszközei, bárhol is találhatóak és bárki által is működtetettek teljes mentességet élveznek bármiféle bírósági eljárás alól, kivéve akkor, ha az ESM kifejezetten lemond erről a jogáról.
A 27. cikkely 1. pontja szerint az ESM tagjai a törvények felett állnak! Az elnökök, igazgatók, helyettesek, ügyvezetők és a személyzet más tagjai mentességet élveznek a bírósági eljárások alól, ezzel tiszteletben tartva az általuk végzett cselekményeket. A mentesség vonatkozik az általuk kibocsátott papírokra, dokumentumokra is.
Ha emlékezünk rá, hasonló mentességi kikötések már a Lisszaboni Szerződésben is szerepeltek az EU irányítással kapcsolatban, így a "törvények felett állók" népes csoportját egészítené ki az ESM tagjaival, mintegy "megkoronázva", és föléjük emelve az igazgatótanácsot.
Érdekes, hogy az Európai Parlament állampolgári jogokkal foglalkozó szakbizottságának ülésén az illetékes főigazgató átfogó vizsgálatot sürgetett annak érdekében, hogy nem sértik-e az uniós jogszabályokat a jegybank függetlenségét, a bírók idő előtti nyugdíjazását és az adatvédelmi hivatal függetlenségét érintő új magyar törvények, miközben Brüsszel az EU nagy részére kíván az ESM létrehozásával nyomást gyakorolni.
Nagy részére, de nem mindenkire, mert Nagy Britannia sem áll kötélnek. A 700 milliárd euró sem csalogatja, mert az EU pénzügyi problémáit ez a hatalmas összeg sem tudja megoldani, főleg a kérdés olyan aspektusát tekintve, hogy nem is ez a céljuk!
Kétségtelen, hogy Orbán ügyesen és fölényesen hárított Strasbourgban, hülyének nézve mindenkit, legfőképpen a "magyarokat", akik érdekében szerinte "cselekszik", ám de Gaulle is foroghat a sírjában, mert olyan politikus állítja, hogy példaképe, aki de Gaulle szinte minden reformjával ellentétesen hoz döntéseket.
Talán nem árt megjegyezni, hogy de Gaulle az Alkotmányt a nemzetgyűléssel fogadtatta el, nemzeti érzésű volt, de nem nacionalista, nem javasolt és fogadtatott el olyan intézkedéseket, amelyekkel "helytartóit" ültetheti stratégiai pozíciókba, nem változtatta meg a választási rendszert, és nem változtatta meg a szavazókörzetek határait sem a saját érdekeinek megfelelően, ahogy a népszavazástól sem verte ki a víz...
Kérdéses, hogy az izraeli irányítású "magyar" illegitim bábkormány tovább rongálja-e a gazdaságot és a pénzügyi mutatókat, vagy márciusig engedékenyebb húrokat pendít meg. A Jobbik EU kilépési "javaslata" esetében emlékezzünk a 2009-es Lisszaboni Szerződés cikkelyeinek értelmezéseire. Kizárás lehet, de kilépés nincs, mert az 27 tagállam 3/4-ének szavazta, vagy kétéves EU feltételteljesítés elmaradása szükséges a lekapcsolódáshoz. Igaz, van egy harmadik lehetőség is, amit tavaly már Hágával is közöltünk feljelentésünkben. A szerződés érvénytelen, mert Magyarország "aláírói" csalással, megtévesztéssel kerültek hatalomra...
(Az alapszabály kimondja, hogy mind a 27 tagállam ÉRVÉNYES aláírása szükséges!)
Tulok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése