2013. december 30., hétfő

Látványos hőtérkép: így hatnak az érzelmek az emberi testre

A boldogság tökéletes ellentéte a depressziónak, az undor a belek tájékára is hat, ha pedig megvetést érzünk, csökken az aktivitás a nemi szervek tájékán - derül ki az emberi testről készített érzelmi hőtérképről.
Hasonlít egymásra a düh és a büszkeség, a szerelem és a boldogság, ha az érzelmek emberi testre gyakorolt hatásait vizsgáljuk - derült ki egy finn kutatásból, amelyről a Gawker is beszámolt. A vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, vajon ugyanolyan testi tüneteket érzékelnek-e az azonos érzelmeket megélő embereknek.
4765786
Felső sor: düh, félelem, undor, boldogság, szomorúság, meglepődés, alapállapot.
Alsó sor: szorongás, szerelem, lehangoltság, megvetés, büszkeség, szégyen, irigység.

A 701 résztvevőt arra kérték, hogy rajzolják le, a különböző érzelmek megtapasztalásakor testük mely részein éreztek fokozott, illetve csökkenő aktivitást. Az előbbit meleg színekkel, az utóbbit kékkel fejezték ki. A nagyjából egységes benyomásokat egyfajta hőtérképen ábrázolták.
Érdemes megjegyezni, hogy a testi érzeteket a vizsgálatban nem mérhető formában határozták meg, tehát nem a testhő és a pulzus változásaira voltak kíváncsiak, hanem a résztvevők szubjektív érzékeléseit rögzítették.
Majdnem minden érzelem változásokat idézett elő a fej tájékán, míg az örömhöz és a dühhöz hasonló, intenzív érzések a végtagokban is éreztették hatásukat. Az emésztőrendszer és a torok tájékát azonban szinte kizárólag az undor mozgatta meg.

HVG

Szíria - Összefoglaló az elmúlt napokról

Az elmúlt pár hétben kissé hátrébb szorult a sajtóban a szír háború. Volt a liberális sajtó számára esélyesebb téma, először Ukrajna, majd jöttek a könnyedebb, de szintén nagy sajtófigyelmet kiváltott ügyek, az orosz-ukrán kapcsolat, Hodorkovszkij esete, a Femen és Pussy Riot idióták ügyei, most a terrorista robbantás Volgográdban.
Ennek ellenére a szír fejleményeket örömmel olvastuk az elmúlt hetekről. A hadsereg továbbra is offenzív műveleteket hajt végre. Nemrégiben írtunk a Qalamoon hegységben indított offenzíváról melyben mostanra hatalmas területeket tisztítottak meg. A jelentések szerint százszámra szedik össze a holttesteket a vidékeken. Napi szinten közlik a patkányok neveit, jelentős a külföldiek aránya. A felszabadultnak nyilvánított Homszból és Idlib tartományból harckocsi menetoszlopok közelednek Aleppo felé. Asszad egyértelműen kijelentette, hogy a Genf-2 tárgyalás előtt Aleppót fel kell szabadítani, és az iparterületeknek kormánykézbe kerülése preferált. Amennyiben Aleppo teljesen felszabadul, a terroristák az utolsó jelentős nagyvárost is elvesztették. A férgek kezdik feladni a Damaszkusz mellett még felügyelt területeiket. Valamennyi katonai csoport vezetője elmenekült már, csak utóvédharcok folynak. Az elmúlt három nap alatt 450 terroristát lőttek agyon. A bandák igyekeznek a Qalamoon hegységi harcokba becsatlakozni, hogy tartani tudják a Libanonnal határos területeket, utánpótlásban reménykedve. Nem sok esélyük maradt az ott folyó erőteljes offenzívával szemben.
Hídfő.net | Szíria, QalamoonQalamoon dombjai és lankái új esővédő réteget kaptak
A Genf-2 megbeszélésről pedig igen lealacsonyító módon kezdenek beszélni. Jelentősnek akarja bemutatni a szaúdi sajtó ezt a konferenciát, mivel nyakig benne vannak a felforgatásban, és szeretnének kikecmeregni belőle úgy, hogy közben a monarchikus berendezkedést is megtarthassák. Egy bohóckodás innentől az egész. Semmi esélye sincs már a terrorista bandának, arról nem is beszélve, hogy az igazi patkány módjára hazamenekülteket szedegetik össze a hatóságok, Tadzsikisztánban öt terroristát tartóztattak le mikor hazatértek, és a felforgatásban való részvételét le is csukták őket.


http://www.hidfo.net/2013/12/30/sziria-osszefoglalo-az-elmult-napokrol

Újra akcióban a Wiesenthal Központ

A cionista zsidó féregközpont tébolyult nácivadászata márciusban indul újabb útjára, ezúttal Szerbia a cél. Az akciójuk érdekessége, hogy ezúttal nem ismert "nácikat" keresnek, hanem olyanokat, akikről még nem tudnak. Efraim Zuroff szerint ez az utolsó lehetőség, hogy bíróság elé állítsák az egykori "bűnösöket". Zárójelben jegyezzük meg ez már legalább az ezredik "utolsó lehetőség", és gyanítjuk még lesz egypár. Zuroff elmondta, hogy nem akar találgatásokba bocsátkozni arról, hogy vannak-e még élő ún. nácik Szerbiában, de bízik benne, hogy van olyan aki rendelkezik információval, amely elvezethet a máig felderítetlen egyénekhez. Az összegyűjtött adatokat eljuttatják a helyi ügyészségekre, hogy az "elkövetőket" bíróság elé állítsák. A zsidó központ vezetője kijelentette, hogy létrehoznak egy ingyenesen hívható telefonszámot, a vélt(!) bűnösökről szóló információkat be lehet jelenteni. Mint ismeretes, a Simon Wiesenthal Központ más országokban hasonló akciók keretében 25.000 euróig terjedő vérdíjat ígért azoknak, akik információt adnak még élő "nácikról".

Zuroff és fajtársai a saját zsebük szolgálatában.

Az, hogy pont Szerbiára esett a választás nem véletlen, hiszen januárban kezdődnek hivatalos tárgyalások az Európa Unióval. Ezzel az akcióval egyfajta képet kapnak a lakosság "állapotáról", másrészt ugye itt egyfajta beavatkozás is lenne a szerb belügyekbe. Na persze próbálja csak meg valaki megvétózni az esetleges eljárást; lenne ám felháborodás, meg tomboló antiszemitizmus. Mindazonáltal bízunk a szerb lakosságban -az ott élő magyarokkal együtt- hogy nem fogják komolyan venni ezt az őrültséget. A legendát így, vagy úgy, de életben kell tartani emlékezés címszó alatt, nem mellesleg ez busás hasznot is hoz. Így hát folyamatosan kell produkálni hús-vér "bűnösöket" hogy az üzlet még hatékonyabb legyen. Az akció jól szemlélteti a zsidó mentalitást és világnézetet.
Dévai István


2013 legelvetemültebb antiszemitáinak toplistája, avagy a Simon Wiesenthal K.p. (vö.kápé&kápó) újévi jókívánságai gojoknak


Az egykori "Gestapo-ügynökről" (copyright: Bruno Kreisky http://en.wikipedia.org/wiki/Kreisky%E2%80%93Peter%E2%80%93Wiesenthal_af...) és "csaló nácivadászról" (Guy Walters dixit http://www.dailymail.co.uk/news/article-1310725/Why-I-believe-king-Nazi-...) elnevezett cionista inkvizíciós hivatal minden év végén közzéteszi azoknak a listáját, akik szerinte az előző évben leginkább vétettek a cionista entitást és "Jahve kiválasztottait" kötelezően megillető hódolat kánonja ellen. Az "antiszemitaként" proskribáltak toplistáján szokás szerint magyarok is vannak, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen mint az köztudott, nálunk történelmi és nemzetpszichológiai (mondhatnánk: fajbiológiai) okokból folyamatosan "dühöng az antiszemitizmus", ahogyan azt az idei holokauszt emlékévre költött bagatell tíz egynéhány milliárd is ékesen bizonyítja.
Íme, a kivonatos lista (azok a mazochisták, akik teljes terjedelmében akarják élvezni, a lenti hivatkozásra klikkelve megtehetik):
1. Hámán kortárs reinkarnációjaként ,Ali Hamenei ajatollah, Irán legfőbb vallási vezetője, aki szerint Izrael "a régió veszett kutyája", az izraeli "vezetők pedig úgy néznek ki, mint a vadállatok, akik nem nevezhetők embernek". Ugyancsak ő korábban arra a bődületes és minden alapot nélkülöző állításra vetemedett, hogy az USA-ban az igazi hatalom a "cionisták" kezében van, amely mint tudjuk, csupán "a globális zsidó összeesküvés régi kacsája" (vö. pl. http://www.lrb.co.uk/v28/n06/john-mearsheimer/the-israel-lobby).
2. Recip Tayyip Erdogan török miniszterelnök, aki pedig hosszú ideig USrael egyik legfőbb szövetségesének és a cionista entitás szekértolójának számított (vö. Szíria), de a nyári kormányellenes demonstrációk mögött, ki tudja miért, az ún. kamatlobbi, vagyis (helyettese értelmezésében) a "zsidó diaszpóra" aknamunkáját vélte felfedezni.
3. Richard Falk, az ENSZ palesztin területekkel foglalkozó (szemmel láthatóan és neve alapján is - vö. Columbo alias Peter Falk, Falk Miksa - zsidó) különmegbízottja "emberirtó" szándékkal vádolta meg Izraelt, az egyik orosz tévének nyilatkozva ugyanis azt találta mondani, hogy "ha egy etnikai csoportot vesznek célba és büntetnek meg, akkor valójában egyfajta bűnös szándékot táplálnak, amely emberirtó". Falk notórius antiszemita, mert korábban a palesztin terrorizmust az "ellenállás jogaként" igazolta, bla, bla, bla ...
4. Az izraeli termékek bojkottálása érdekében világkampányt folytató BDS Mozgalom (http://en.wikipedia.org/wiki/Boycott,_Divestment_and_Sanctions).
Ex eaquo Amerikai Tanulmányok Szövetsége (http://www.theasa.net/).
Ex aequo Roger Waters, a Pink Floyd alapítója, a BDS Mozgalom egyik vezetője, aki Izraelt apartheid-államnak tartja, természetesen minden alap nélkül (http://en.wikipedia.org/wiki/Israel_and_the_apartheid_analogy), és például a nyári európai koncertkörútján nem átallotta egy Dávid-csillaggal ékesített lebegő disznóval szórakoztatni az efféle istenkáromló disznóságokra fogékony antiszemita közönségét, pedig még a Vatikán hivatalos lapja, az Osservatore Romano is "gátlástalan antiszemitizmusnak" minősítette ezt, márpedig a pápisták csak tudják, hogy miről beszélnek, elvégre a történelem során alaposan kivették részüket a "kiválasztottak" üldözéséből - ad maiorem Dei gloriam.
5. Jobbik, a "magyar antiszemita szélsőjobboldali párt", amelynek frakcióvezető-helyettese, Gyöngyösi Márton felhívást tett "az összes zsidó összeírására biztonsági intézkedésként" (sic!), és most már a "holokauszt-revizionizmust (nem holokauszttagadást??? mi ez a kíméletes szóhasználat?) is a politikai programjára tűzte, kijelentve, hogy "a számok körüli ugrándozás fantasztikus üzletté vált". Gyöngyösi szerint Izrael "faji alapú náci rendszer", hozzátéve: a "zsidók megpróbálnak külföldön építkezni, ez egyfajta terjeszkedő magatartás". (A Jobbik aprehendálását egyébként egy olyan fotóval illusztrálják, amelyen éppen egy izraeli zászlót gyújt meg Lenhardt Balázs ... a Jobbikból Szegedi Chanád ügyének - a Jobbik vezetőségéhez képest - enyhén szólva heterodox interpretálása miatt kizárt országgyűlési képviselő. De oda se neki, ha rágalmazásról van szó, a cionistáktól igazán nem lehet elvárni a tények akkurátus tálalását).
6. Najwa Karam libanoni énekesnő, 50 millió eladott CD-vel, aki a libanoni tévében arra a kérdésre, hogy válasszon hat híres embertől egy-egy olyan tulajdonságot, amely az "ideális férfit" alkotná, Hitlert a "meggyőző" beszédkészségéért választotta, és utóbb még csak nem is sajnálkozott, ahogy az ilyen esetekben minimum elvárható és általában be is következik.
Ex aequo Mehmet Sahin hollandiai muszlim szociális munkás egy tévéműsorban muszlim fiatalokat szólaltatott meg, akik Hitlert dicsérték, és noha Sahin minden tőle telhetőt megtett, hogy eltántorítsa őket az efféle gyűlöletbeszédtől, "a szomszédai (???) mégis dühösek voltak, hogy kiprovokálta (sic), hogy a fiatalok Hitlert dicsérjék", ezután fenyegetéseket kapott, és a családjával együtt a holland hatóságok vidékre menekítették, de nehogy azt higgye bárki, hogy a "zsidó lobbi" üldözte el, és egyébként az sem igaz, hogy Anna Frank naplója csupán átlátszó hamisítvány (http://kuruc.info/r/39/43306/).
Ex aequo két török egyetemi hallgató, egy 22 éves fiú és egy ugyanilyen korú lány, akik Budapesten (!!!) hallgatnak történelmet (vajon melyik antiszemita egyetemünkön?), náci karlendítést követtek el az auschwitzi tábor bejáratánál, de az éber lengyel szervek nyomban letartóztatták őket. Sajnos, hat hónap felfüggesztett börtönnel megúszták főbenjáró tettüket, de hát mit is lehet várni a köztudottan zsidófaló lengyel katolikusoktól? (http://www.hurriyetdailynews.com/two-turkish-students-detained-in-poland...).
Ex aequo Juszuf al Karadavi az egyiptomi Muszlim Testvériség szellemi vezetője kijelentette: "A történelem folyamán Allah lesújtott a zsidókra, akiket romlottságuk miatt akart megbüntetni. A legutolsó büntetést Adolf Hitler eszközölte."
Ex aequo Kuajsz bin Kalil al Kalbi iraki pap amerikai látogatása során: "Allah az összes nép közül a legsilányabbnak választott ki titeket. Allah azért választott titeket, hogy legfeljebb disznók vagy majmok legyetek ... Allah Hitlert választotta, hogy megöljön titeket, akkor ki a jobb, ti vagy ő?"
Ex aequo Muhammad al Farradzs szaúdi klerikus és költő, aki az alábbi verset mondta el a rádióban: "Adolf Hitler áldott módon égetett el benneteket, ó, romlott nép / Ha imádkozhatnék egy nem muszlimért / Imádkoznék a náci vezér lelkéért / aki gázolajjal sütött meg benneteket (oroszokat) és a zsidókat"
7. Gyalázkodó karikatúrák
Zeon francia karikaturista, akit ugyan beperelt az egyik legerősebb franciaországi zsidó intellektuális terrorszervezet, a LICRA, de elévülés miatt - egyelőre legalábbis - megúszta jól megérdemelt büntetését, de ami késik, nem múlik, és jön még goj kutyára dér (http://zeondessinateur.wordpress.com/).
Ex aequo Badische Zeitung és Stuttgarter Zeitung német napilapok, amelyek antiszemita karikatúráikkal azt sugallták, hogy Bibi Netanjahu úgymond "megmérgezi" a béketárgyalásokat, ami ugyebár nem más, mint a középkori "zsidó kútmérgezők" rágalom aktuális változata.
Ex aequo Dagbladet norvég napilap és Thomas Drefvelin karikaturista, aki a körülmetélést durva és barbár szokásként tálalja, holott egyáltalán nem az, mint ahogy más sem, amit Jahve kedvencei tesznek vagy tettek valaha is a történelem folyamán. (http://www.menweb.org/svocirc.htm és http://www.telegraph.co.uk/technology/twitter/8567981/Russell-Crowe-call...)
8. A Jew vagy New York-i Pine Bush iskola, amelynek iskolabuszán - horribile dictu ! - náci karlendítésre és "Fehér hatalmat!" kiáltásra kényszerítettek zsidó diákokat ...
9. Alice Walker Pulitzer-díjas újságíró legutóbbi könyvének (The Cushion in the Road) 25 százaléka a zsidó állam elleni gyalázkodás, olyan kitételekkel, amelyekben az izraelieket a nácikhoz hasonlítja. Amikor egy idős palesztin ajándékot kapott tőle, ezekkel a szavakkal köszönte meg: "Isten óvjon a zsidóktól", mire Walker ezt válaszolta. "Túl késő, az egyikhez már hozzámentem" (ex-férjére, Dan Levinthal polgári jogi szószólóra célozva), hozzátéve: "Ezek tudják, hogy hogyan kell gyűlölni és szigorúan megbüntetni másokat."
Ex aequo Max Blumenthal (a neve alapján zsidó) író Goliath c. könyvében az izraelieket a nácikhoz hasonlítja, és például olyan fejezetcímekkel operál, mint "Hogyan öljünk meg gojokat és befolyásos embereket?", az izraeli katonákat "judeo-náciknak" titulálja, azzal vádolva az izraeli társadalmat, hogy "a zsidó gyerekekbe belesulykolja a militarizmus kultúráját".
10. Európai sportpályák
Az európai futballstadionok a legvadabb antiszemita provokációk színhelyeivé váltak ... A lengyelországi Lodz városi sportcsarnokában lezajlott focimeccsen antiszemita karikatúrát mutattak be szurkolók; Magyarországon az év legfontosabb focimeccsét a FIFA döntése értelmében zárt ajtók mögött voltak kénytelen lejátszani, így büntetve a magyar szurkolókat, akik az Izrael elleni augusztusi mérkőzésen "undorító és antiszemita" rigmusokat skandáltak; az európai Jégkorong Liga egymillió rubel büntetést szabott ki a Dinamo Riga csapatára, miután egy katonai zenekar (helyesen: táncegyüttes - AD) horogkeresztet formálva emlékezett meg a Lett Köztársaság 95. évfordulójáról; Josip Simunic horvát válogatott focista náci-barát chat-ekkel ünnepelte csapata Világkupába való bejutását.
Végül pedig Dieudonné francia antiszemita humorista náci-féle (sic!) quenelle-je külön említést érdemel az antiszemita kilengések sorában (http://www.antidogma.hu/node/4054). Pfújj!
http://www.wiesenthal.com/atf/cf/%7B54d385e6-f1b9-4e9f-8e94-890c3e6dd277...

Alternatív kormányértékelő

Bevezetés
Régóta érik már ez a kormányértékelő írás. Nem különösebb alkalomból kerül rá sor, év vége vagy ciklusforduló okán. Egyszerűen csak aktuális, mert megkerülhetetlen.
Lenti írás objektivitásra törekszik, célja nem véleményt mondani, hanem reálisan értékelni. Politikai meggyőződéstől (ún. nemzeti oldaltól is - ennél a mi nézőpontunk amúgy is jelentősen túlmutat) függetlenül, az elvárt demagóg leszólást mellőzve. Persze világnézetünk tükrében.
A tanulmány írója nem politológus, nem közgazdász, és nem lát bele az elemzett kormány lapjaiba. Az egyes tárgykörökben biztos információk nincsenek, melyek alapján messzemenő következtetéseket lehetne levonni. Az érzékelhető történéseket viszont érdemes összegezni és kiértékelni.
Miért kell kormányt értékelni? Általában nem szoktunk - legfeljebb egy-egy aktuális leszólás erejéig - tekintve, hogy különösebb jelentősséget a rendszer kormányainak nem tulajdonítunk, a rendszer összességét szemléljük. Nos, a jelenlegi kormány túllépte ezt a zónát, saját arculatot kapott.
Más kormány - új rendszer felé?
Mindegyik egyforma - szoktuk jellemezni a politikusokkal, pártokkal az egész rendszert. Ezt nagyjából el is felejthetjük! Nem mintha ez a rendszerjellemzés nem lenne teljesen helytálló. De ha egy kormány elkezd kilógni a sorból - talán már a rendszer sem a régi.
Már pedig a jelenlegi kormányzat más, mint a rendszer eddigi kormányai - vagy mint az eddigi rendszer kormányai. Ezt nem észrevenni, és tovább szajkózni a megszokott (eddig érvényes) lózungokat, demagóg ostobaság. A megszokottól markánsabb intézkedések mellett pedig egy új rendszerkeret látszik kiépülni.
Hogy ez mennyire lesz - a rendszer aktuális átalakításán túl - mélyreható, és főleg milyen irányba mutat (a felszín mögött), a jövő kérdése.
Módszerváltás vagy fordulat?
Az érzékelhető változásoknak két oka és iránya lehet. Anélkül ismertetjük ezeket, hogy valószínűsítenénk egyik vagy másik variációt.
1. A rendszer várható bukása előtt módszerváltás történik, a hatalom birtokosai igazodnak a változás megkövetelt irányához. Mint 1989-ben - bár most paktum látszólag nincs, a nyíltan destruktív (demokrata, liberális) körök okkal aggódhatnak. (Bár ellenállásuk meglehetősen gyengécske.)
2. A rendszeren belül ébred ellenállás és változtatási szándék. Elviekben szintén nem zárható ki, hogy - szintén a megkövetelt változás idejét felismerve - a rendszer egy tényezője forduljon szembe a destrukcióval, pozitív irányba próbálva kilépni. (Pontosabban a kilépés felé törekedni, azt előkészíteni.) Példa van rá, lásd: Oroszország, ahol az egykori KGB-tiszt kétségtelen pozitív változásokat hozott, és stabilizálta a rendszert.
Utóbbi lehetőséget megengedve, annak figyelembevételéve kell értékelni az intézkedések, újítások milyenségét, mértékét és radikalizmusát, hogy annak végrehajtóját a rendszer keretei szorítják, minden jobbító, változtató szándékú lépéssel annak határait feszegeti. Melyet túllépve, nyíltan szembeszegülve a rendzser teljes erejének nyomását húzza magára, mely alatt menthetetlenül összeroppan.
Ahogy számtalanszor elmondtuk: a jelenlegi rendszer keretein belül a szükséges változásokat véghezvinni nem lehet. Kerüljön kormányra bármilyen radikális nemzeti (akár nemzetiszocialista, hungarista irányultságú) politikai erő, önmagában a változásokat végrehajtani nem tudja. Vagy lesöpri a még erős, vagy maga alá temeti a már omló rendszer. Nyílt és igazán mélyreható, a destruktív rendszert visszautasító változások kizárólag a renszer bukásával, illetve annak küszöbén végrehajthatóak.
A változást akarók addig nemhogy hatalomba, de jóformán a rendszerbe kerülés esélye nélkül fogalmazhatják meg a szükséges változásokat a maguk tisztaságában, kijelölve a jövő útját. A rendszeren belüli esetleges törekvéseknek pedig marad a putyini út.
A jelenlegi kormányzatot értékelve, elviekben egyik variáció sem zárható ki. Ahogy az sem, hogy két ellenkező pólusú, ám azonos irányba kényszerülő erővonal is érvényesül.
Tárgykörök
További véleményalkotás nélkül elemezzük a kormányzat intézkedéseit.
A rendszer stabilizálása
Minden politikai erőnek, mely a parlamentáris demokrácia sehová nem vezető váltórendszere helyett hosszútávú stratégiában gondolkodik, (függetlenül annak irányultságától), első feladata saját rendszerének stabilizálása, gyakorlatilag a parlamentáris váltórendszer felszámolása. Az Orbán-kormány - amellett, hogy (a Munkáspárt és Jobbik kivételével) az összes pártra jellemző arcatalan vezetőváltogatással ellentétben vezetésében is stabil - a kétharmados többség adta lehetőségeket jól kihasználva eredményesen stabilizálta magát, és bebiztosította hatalmát.
Az új alkotmány (mely nevében sem alkotmány többé) mellett drasztikus jelzésértékkel bír a köztársaság elvi felszámolása. Bár nem került dobpergés mellett kikiáltásra, hogy a köztársaság eltöröltetik, de az állam megnevezésének csendes megváltoztatása, Magyar Köztársaság helyett egyszerűen Magyarországra (még csak nem is kifogásolható), talán nagyobb elvi mondanivalót hordoz, mint a gyakorlati Alaptörvény.
A rend felé
A rendszer által generált káoszban ugyanazon rendszer kereteik között rendet teremteni, radikális és egyértelmű módon gyakorlatilag lehetetlen. Így a "két hét alatt rendet teszünk" nyilván csak jó hangzó lózung lehet. Azonban ahogy azt már máskor is említettük, történt törekvés és elmozdulás a rend irányába. A rendőrség létszámának növelése a napi bűnözést észrevehetően visszább szorította - bár a rendszer szülte feszült etnika helyzetet csak kezelni tudja (részben), annak - egyre csak brutálisabbá váló - kilengései újra és újra meg fogják kérdőjelezni az eredményeket. Az önvédelem jogának szélesítése szintén a rend felé mutat, azonban arányaiban nem képes lépést tartani az eldurvuló bűnözés fenyegetésével.
Az igazságszolgáltatásban szintén tapasztalható némi pozitív változás. A súlyos, életellenes bűncselekmények elkövetői (közöttük szép számban cigánybűnözők) kapják rendesen az éveket, életfogytot, most már akár ténylegesen is. Persze van még hová fejlődni, rendszeresnek mondhatóak a felfüggesztetten szabadlábon lévő bűnözők újabb - és drasztikusabb - bűncselekményei. Megfigyelhető, hogy a rendszer (politikai oldaltól függetlenül) korábbi kegyeltjei sem ússzák meg látványos kilengéseiket, ellenben a megkérdőjelezhető mértékű önvédelemmel szemben esetenként elnézés tapasztalható. Lásd a Stohl András és a kerítésébe áramot vezető Barna bácsi szemléletes kontrasztját.
Gazdasági eredmények
Bár a lakosság sokat nem érez belőle, az előző időszakhoz képest nyilvánvaló gazdasági eredmények észlelhetőek. A korábban felvett IMF hitelt visszafizette az állam, ami eleve eredmény ahhoz képest, hogy a hitel felvétele előtt gyakorlatilag csőd szélén állt az ország. Amit még érdemes megjegyezni, hogy a különböző állami szervek rengeteg pályázatot adnak ki az utóbbi időkben, röpködnek a milliárdok. (A pályázati rendszer beltenyészett jellege egy más kérdés, később foglalkozunk vele.) Honnan, honnan nem, de van pénz. (Persze pépldául a lenyúlt magánpénztári vagyon sem kis összeg.)
Külpolitika
A jól felismert keleti nyitás szüksége, bár radikálisan nem nyert teret, és elég nyögvenyelősen megy, itt-ott tapasztalható némi gyakorlati elmozdulás. Politikai eredményekről nem nagyon lehet beszélni, inkább gazdasági téren van némi érdeklődés, megjelentek a távolkeleti (kínai, japán) befektetők. Persze még mindig a nyugat diktál, bár a kapcsolatok korántsem felhőtlenek. A hagyományos köztársasági demokrácia útjáról letérő rendszer nem jó ómen. Azt, hogy "minden színjáték", és a világban precízen összehangolt összeeskűvő erők működnek, felejtsük el! Nyilván vannak összeesküvések, vannak titkos társaságok (több is, és már ez is cáfolja az előbbi feltételezést), van világhatalom - azonban van önérdek, vannak érdekkörök, van önzés, kapzsiság, ego, véleményeltérés, viták és kényszerek. A magyar helyzet pontúgy nem hiányzott a nyugatnak, mint a görög. A kormány "akaratoskodása" mellett pedig a gazdasági, társadalmi, etnikai feszültségektől terhelt viszonyok súlyosbítják a megítélést.
Jobbra mozdulás
Míg korábban a jobboldalinak nevezett pártok (a Fidesz is) egy névleges konzervativizmuson túl gyakorlatilag semmiféle jobboldali (rend- és értékközpontú) irányultságot nem mutattak, az utóbbi idők kormányintézkedései között kétségkívül tetten érhető a jobbra tolódás. Így az iskolai hit- illetve etika-oktatás elrendelése, a tervezett diszkórendelet a fiatalkorúak "sérelmére", a dohányzás visszaszorítása (a trafikmutyi vonatkozása persze jogosan kritizálható, azonban nem buta politikai húzás - ezzel máshol foglalkozunk majd), stb. A radikalizmus persze hiányolható, a buzeránsok idén is zavartalanul vonulhattak a főváros utcáin (bár tavaly már történt próbálkozás az akadályozásra, a rendőrhatóság útján).
Nemzeti oldal
A nemzeti oldal persze joggal kritizálhatja a kormányt, korántsem érvényesül a nemzeti érdek olyan mértékben, ahogy ez elvárható és szükséges lenne - egy normális rendszerben. Annyira viszont érvényesül, hogy az ún. nemzeti oldal alól a kormány gyakorlatilag kihúzta a talajt. Nem csak az anyagiakból adódó lehetőség, hanem igazán ok sincs a nyüzsgésre. (A felszín allatt persze van, de jelenleg nincs kifejezett társadalmi elégedetlenség - a megszokott verbalitáson túl.) Azt sem lehet mondani, hogy különösebben üldözve lenne a - "szélsőségbe" hajló - nemzeti gondolat. Bár a stabilitást veszélyeztető (más kérdés, hogy jogosan-e vagy sem), etnikai kérdésre hegyezett gárda-jelenséget visszaszorították (az is más kérdés, hogy ez jórészt a Jobbik "érdeme"), igazából ideológiai vagy szervezeti üldözés nincs. Habár a törvények adottak (erre is), és persze még alkalmazásra is kerülhetnek, ilyen irányban is. De a Jobbikkot például adott esetben ki is segíti a Fidesz-hatalom, lásd például a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlést, ahol a Jobbik frakció lecsökkenését követően módosítottak a frakciók előírt minimum létszámán. A Jobbikkal való taktikázás persze politika, ma megtámogatják, holnap kivégzik.
Cigánykérdés
A cigánykérdés kezelésének megítélését illetőleg először is tudomásul kell venni, hogy a cigányok itt vannak, ha tetszik, ha nem. Ezt a mindenkori kormányzatnak tudomásul kell venni, azzal együtt, hogy ez egy kérdést jelent, amit kezelni kell. Hogy hogyan, az más kérdés, de nem lehet úgy tenni, mintha nem lennének itt, vagy mintha máról holnapra eltűnnének. Nem fognak, még ha sokan szeretnék is. Ezzel egy kormánynak számolni kell, pont úgy, mint birodalom esetén a (beilleszkedett) nemzetiségekkel. A jelenlegi rendszerhez kötött hatalomnak, de eleve a még fenálló világhelyzetben, a lehetőségei korlátok között mozognak, különösen a kényes nemzetiségi területen. (Bár a szerbek sem éppen demokratikusan rendezték a dolgaikat anno, mégis az Unióba tartanak - bár ennek meg is fizették az árát.) Viszont ezen területen a probléma már olyan súlyos, hogy az adott keretek között aligha hozható bármiféle eredményes intézkedés. Bár a kormány talán próbál egyensúlyozni, visszaszorítani - kimondatlanul - az etnikai bűnözést is, és az erélyesebb fellépést követelőket is, a probléma akut volta miatt előbbi törekvés sem elégséges sem megnyugtató nem lehet. A kérdés pedig időzített bombaként ketyeg.
A nagyobb rendőri jelenlét, a büntetőtörvénykönyv módosításai, az eljárások és ítéletek nem képesek lépést tartani a probléma burjánzásával. Ahogy a szociális intézkedések, programok, pályázatok sem. Melyeket nem szólunk le feltétlenül, figyelembe véve, hogy a kérdést minden oldalról kezelni kell. Az ún. cigánysátor - mint kulturális intézmény ellen sem lenne egy szavunk sem, ha nem lenne tragikusan rossz üzenete. Ahogy azoknak az enyhén szólva kétséges "beilleszkedést segítő" programoknak, melyek érthetően váltanak ki megütközést. Pl. boksz akadémia és katonai képzés egy erőszakos kisebbségnek. Aminek nevelő célzata érthető lenne (végeredménye már kétséges), de talán nem kellene a többség idegeit még ezzel is borzolni!
Zsidók
Zsidók "értelemszerűen" vannak a kormány körül, a kormányban, a kormánypártban. Bár a korábban megismert szemita arcok mintha kikoptak, hátrébb szorultak volna, pl. Deutsch Tamás. Mások mintha szintén kevesebbet szerepelnének, de ebből nem akarunk következtetéseket levonni. Az egyik legaktívabb politikus a vállaltan zsidó Fónagy János nem nevezhető elvakult cionistának, megnyilvánulásaiban különösebb kivetnivaló nincs, sőt felszólalásai inkább logikusak és tényszerűek.
A kormányzat zsidó kapcsolatainak elemzésébe és értékelésébe két okból sem kívánunk belemenni. Az egyik, hogy köreikben korántsem tulajdonítanak ennek olyan jelentősséget, mint a "vad antiszemiták". (Megjegyezzük, hogy bizonyos fokú zsidó kapcsolatok nemhogy Putyin Oroszországában, de a Harmadik Birodalom esetében is fenn maradtak, csupán hatalmi szerepük és meghatározó beleszólásuk szűnt meg - ellentétben Horthynál, aki zsidó üzleti körökből való bridzspartnerekkel vette körül magát, nyilván nem véletlenül élhetett élete végéig a Chorin-ház életjáradékán.)
Másrészt azért sem megyünk bele ezirányú logikázásba, mert nem akarunk abba a hibába esni, mint azok, akik mindenbe azt látják bele, amit "logikus fantázia" alapáján szeretnének. (Például az oszlopos kormánytag - és maffiózó - Pintértől puccsot és rendszerváltást vártak, az erkölcs és igazság nevében.)
A zsidó közösségekkel való kapcsolattartáson önmagában nem lehet megütközni, a rendszerhez tartozó hatalom esetén semmiképpen, de amúgy is, szintén a "tetszik, nem tetszik, itt vannak" kategória. Ahogy például egy orosz vezetés sem tehet úgy, mintha nem lennének. (De pl. Hitler is tárgyalt a zsidó közösségekkel - más kérdés, hogy a távozásuk lehetőségeiről.) A túllihegett és szolgalelkű zsidóbarát, antiszemitizmus elleni összpolitikai megmozdulások persze már szánalmasak és visszataszítóak. A zsidó világkongresszus "befogadása", vagy a parlamenti "zsidónap" pedig egyszerűen azt érzékelteti: zsidó gyarmat vagyunk, tetszik nem tetszik.
Az Orbán-család gyermekeinek ószövetségi névadása pedig (a Fidesz emlékezetes Trianoin emléknapi parlamenti kivonulásával egyetemben) a kutyából szalonna kérdést veti fel.
Honvédség
A honvédség katasztrofális helyzetének ellensúlyozására hozott intézkedések (pl. tartalékos rendszer kiépítése) is megemlítendőek, de inkább látszatjellegűek, gyakorlati kivitelezésük pedig kétes értékű. Az ország védekezőképességének szisztematikus leépítését (melyet cikksorozatunkban) pedig jóformán lehetetlenség lesz rendben hozni, de akár érdemi lépéseket tenni efelé (ebben a rendszerben).
Mutyik és érdekkörök
Az adott kormány sem mentes a rendszer mindenkori rezsimjeit jellemző mutyiktól, a saját körök helyzetbe hozásától, a sógor-koma alapú osztozkodástól. A megszerezhető anyagi javakat nyilván saját körökön belül osztják le, saját holdudvarukat hozzák helyzetbe, pozícióba. Külön tanulmányt lehetne írni (fogunk is) a pályázatok megítélésének - de már eleve a kiadásának - menetéről. Vagy említhetnénk a közismert trafik-ügyet - ami egyébként a mutyi mellett kétségtelenül jó szféraépítés volt, gyakorlatilag nulla kiadással kötelezték le az érintett köröket.
Szociális jellegű intézkedések
A nevesíthető intézkedéseket inkább nevezhetjük szociális jellegűnek, mint szociálisnak, hiszen a valós cél nem elsősorban a népjólét. A bankokra kivetett terhek (pl. tranzakciós adó) és hasonló intézkedések esetén jól hangzik, hogy a kisember helyett a tehetősek, nagy haszonnal dolgozó vállalatok, azonban ez csak az állami prés kiterjesztését jelenti, a kisember terhei ettől megmaradnak - sőt az említett adóterhek rájuk hárításával csak nőnek.
A rezsicsökkentés nem volt rossz lépés, az ellenzék is csak maga alatt vágja a fát ennek kritikájával. Bár a gyakorlati kivitelezés szempontjából hathatósabb lett volna, ha elejét veszik az ügyeskedő kibújásoknak, melyeket például az érintett önkormányzatok (élükön a fideszesekkel) hajtottak végre, például a kommunális díjak (szemét-díj) előzetes megemelésével szinten tartva az árakat. Ettől eltekintve, ha nem is mindenhol, és lehet ellenpéldákat hozni, de van némi számlálható hatása a rezsicsökkentésnek. Más kérdés, hogy valójában ez sem szociális célzatú, hanem a stratégiai szolgáltatók szorítását célozza, egy későbbi (egyébként szintén pozitívan értékelhető) államosítás előkészítése céljából.
Jelképes intézkedések
A jelzésértékű intézkedések, lépések javarészt jobbratolódást érzékeltetnek. Nem nagy dérrel-dúrral, de átnevezgetnek utcákat, tereket, intézményeket, a Moszkva téren túl is. (Utóbbi persze kérdés, mennyire volt épp most szerencsés, tekintettel a jelentősen átalakult külpolitikai helyzetre.) De megemlíthetjük például azt is, hogy az államvezetés diszkréten elfeledkezett róla, hogy Petőfi Sándor idén 190 éve született. Az irodalmárok nyilván fölháborodtak az emlékév elmaradásán, de az eszmei síkot szemlélve, a kiváló költőt voltaképp erős baloldali szellemiség hajtotta. Nem véletlenül került a kommunista rendszer példaértékű népi hősei közé (a kommunisták nagyon tudatosan válogatták meg a kultúrpolitikába kerülő történelmi példaképeket). És talán nem véletlenül feledkeztek meg róla most...
Végkövetkeztetés helyett
Egyelőre ennyi, gondolatébresztőként, a teljesség igénye nélkül. Ahogy azzal az elején kezdtük, különösebb végkövetkeztetést levonni nem akarunk. Elmúltak azok az idők (és egy falusi vályogházban maradtak az azt képviselők), amikor a saját várakozásainkhoz igazítva magyaráztunk mindent. (Aztán csodálkoztunk, hogy nincs 2012-es nagy mifene, Pintér nem puccsol, a medve nem simogatja a buksink, a perzsák pedig nem tömik a zsebünk, és a Jóisten sem emelt minket hatalomba, mert mi vagyunk a legfantasztikusabbak!) Ehelyett "csupán" felhívjuk a figyelmet a változásokra. Azok hozományát és kimenetelét eldönti az idő és a történelem.
Juhász Pál

Rejtélyes pszichés betegség – A Münchausen-kór tünetei és kezelése

Ez az érdekes, rejtélyes, nehezen felismerhető-és még nehezebben gyógyitható-betegség a nagy mesehősről, Münchausen báróról kapta a nevét, aki olyan élethűen tudott bármiről mesét szőni, hazudni, hogy mindenkit megtévesztett magakörül. A Münchausen kórban szenvedő betegek sem tesznek mást, mint hihető történeteket találnak ki, csak hogy a figyelem középpontjába kerülhessenek.
Fontos elkülöníteni őket a hipochonderektől és a szimulánsoktól. Az utóbbiak mindig valamilyen előnyt remélnek abból, hogy betegnek tettetik magukat – ez lehet pénzbeli juttatás, munkakerülés, stb. A Münchausen kórban szenvedők a szimulánsok viselkedésjegyet is magukon hordozzák, de az előnyökön túl az is motiválja őket, hogy odafigyelésre, mások-lehetőleg tömegek-imádatára vágynak. Hipochondernek amúgy sem tekinthetjük őket, mert a hipochonder valóban betegnek hiszi magát, szemben a Münchausen kórban szenvedővel, aki tudja, hogy nem beteg, csak betegesen hazudozik.
Hajlamosak még a laboreredményeiket is meghamistani.
A Münchausen kórban szenvedők egészen szélsőséges dolgokra képesek céljuk érdekében. Sokszor attól sem riadnak vissza, hogy manipulálják a laboreredményeket vagy a lázmérés eredményét.
De az is előfordul, hogy különböző gyógyszerek szedésével idéznek elő tüneteket. A hiteles alakítás érdekében még skizofrenikus tüneteket is hajlandóak produkálni. Megfigyelik, radarozzák, lehallgatják őket. Üldöztetéses téveszméket hangoztatnak, hogy önmaguk iránt rokonszenvet ébresszenek, vagy másokkal szemben gyűlöletet szitsanak.
Az adott betegségből mindig nagyon felkészültek, így tudják, mit akar hallani az orvos. Sokszor az átlagosnál jobban ismerik az orvosi szakszavakat is.

A leleplezés nem könnyű feladat, és igen sok személy is áldozatul eshet a Münchausen kórban szenvedők történeteinek. Akik nem is sejtik, hogy milyen kóros elváltozások zajlanak le a beteg pszihés állapotában.
Az egészségügyi személyzetnek gyakran az szúr szemet, hogy a beteg állapota rendszerint az őt kedvelők jelenlétében, vagy közvetlenül azt követően rosszabbodik. Függetlenül attól, hogy a beteg magának okoz tüneteket vagy mást tesz beteggé, ezek az emberek pszichésen biztosan sérültek. Ám a valódi bajt az jelenti, hogy képesek tömegeket megfertőzni a kórral.
Gyakran, ha a betegségre fényderül, és a pszichiáter megpróbálja feltárni a háttérben húzódó mozgatórugókat, kiderül, hogy egészen régi-fiatalkori-élmények döntően játszanak közbe a kór kialakulásában. Orvosszakmai körökben a kór kialakulásának okai körüli viták kezdenek elülni, és lassan teljes konszenzus alakul ki: a betegség kialakulásában mindenképpen döntő szerephez jut az egyébként szintén pszichés eredetű túlzott önbecsülés, a megalapozatlan magabiztosság, és a minden alapot nélkülöző küldetéstudat. Mindezek pedig párosulva egy jól fejlesztett retorikai képességgel és ugyancsak pszichés eredetű hazudozási hajlammal-a kór elhatalmasodását eredményezi.

Mindenképpen külső segítségre van szükség
Tekintettel arra, hogy személyiségüket tekintve a Münchausen kórban szenvedők jellemzően óriási önbizalommal, hatalmas-messze eltúlzott-önbecsüléssel rendelkeznek, kezelésük a társadalomra fokozottan ártó voltuk miatt kényszerűen szükséges.
A kezelésük nem egyszerű, hiszen ezek az emberek éppen a beteg “státuszhoz” ragaszkodnak, nem keresik a gyógyulást. A szakirodalmak azt javasolják, hogy hasznos, ha a kezelő személyzet óvatosan szembesíti a beteget a felismert helyzettel. Fontos megértetni velük, hogy állapotuk súlyos, és amit tesznek, azzal akár saját életüket is veszélyeztik, nem is beszélve az általuk megtévesztett tömegekről.
Hosszútávon pszichoterápia, viselkedés terápia, vagy a helyzettől függően családterápia kombinációja hozhat eredményt, amit szükség esetén gyógyszeres kezeléssel, szorongásoldókkal, antidepresszánsokkal egészítenek ki. A terápia sikeréhez elengedhetetlen a beteg aktív részvétele, a terápiás üléseken való rendszeres megjelenés, az előírás szerinti gyógyszerszedés. E mellett nagy előrelépést jelenthet a gyógyulás útján, ha a beteg talál egy orvost, akiben képes megbízni, illetve nem marad egyedül, hanem próbál barátokat találni a hétköznapokban.
Amennyiben ezek az elsődlegesen javallt korszerű terápiák sem hozzák meg a kivánt eredményt, és a Münchausen kórban szenvedőn a betegség már végképp eluralkodni látszik, marad más megoldás, mint a klasszikus-ám radikális-kezelés.
Tartós-adott esetben végleges-elkülönités a társadalomtól!

Sajnálatos módon, Magyarországon az utóbbi két és fél évtizedben ugrásszerűen megnőtt a Münchausen kórral megfertőződött betegek száma. Súlyosbitja a helyzetet, hogy betegség elhatalmasodása olyan nemkivánt betegségeknek is utat tört hazánkban, mint az apathya, a kiábrándultság, és az elmebajok különböző fajtái.
Mint látjuk tehát, a Münchausen kór feltartóztatása és hatékony kezelése össztársadalmi érdek.
(Forrás:webbeteg.hu)

Sorra dőlnek be a magyar vállalkozások

2010-ben az úgynevezett "gazdasági világválság" negatív hatásaival és az "elmúlt nyolc évvel" magyarázta a kormány, hogy rekordot döntött a csődbement és felszámolt magyar vállalkozások száma. Abban az évben több mint 28 ezer hazai cég szűnt meg, a világsajtó a közelgő magyar államcsődre spekulált.
A kormány retorikájának alapja volt, hogy a helyzeten csak egy erős állam tud úrrá lenni. Az erős állam illúziója mellett még másfél millió munkahelyet is ígértek.
Kétségtelen, hogy a második Fidesz-kormány a "rendszerváltás" utáni Magyarország legnagyobb gazdasági átrendezését csinálta meg. Feltőkésítették a 25 éve konszolidálódott külpolitikai helyzet botcsinálta kapitalistáit. Kilóra vettek meg mindent, ami mozdítható, hogy a jelenleg is zajló visszarendeződésben nagyobb alkualappal indulhassanak. A népet is kilóra vették meg, havi ezer forintot könnyítettek az általános kifárasztáson. Mindeközben ma Magyarországon hatalmasabb vagyon összpontosul a milliomosok, milliárdosok kezében, mint a rendszerváltás óta bármikor.
Amikor a kormány azt mondja, kedvezőbb helyzetbe hozzák a hazai vállalkozásokat, az alatt azt kell érteni, hogy a Fidesz holdudvarához tartozó vállalkozók kedvezőbb helyzetbe kerülnek. Amikor azt mondják, jobb hitelfeltételeket biztosítanak, azzal azt mondják, minden eddiginél olcsóbb hiteleket adnak az ő botcsinálta kapitalistáiknak. Döntik a pénzt a hazaáruló oligarchák vállalkozásaiba. Orbán nyelvén mondva: zajlik a hazai vállalkozások feltőkésítése. Az elmúlt négy évben a gazdag még gazdagabb lett.
Az értékteremtő munkából kinőtt vállalkozások pedig tömegével mennek csődbe. Azok a vállalkozások, amiket magyar emberek induló tőke híján a semmiből próbáltak felépíteni, ha nagy nehezen hitelhez jutottak, visszafizetni már nem tudják. 2013-ban már több mint 33 ezer céget törölt a cégbíróság. Ez a tavalyihoz képest 22%-os növekedés, amit már nem foghatnak az elmúlt nyolc évre. A "gazdasági világválságra" sem foghatják, tudniillik most nincs válság, "Európa" optimista, azt mondják, már indul a növekedés.
Az Opten céginformációs szolgáltató szerint a Kft.-k kötelező törzstőke emelése igazán csak idén érezteti majd hatását, akár 45 ezer céget is törölhetnek. A kormány sikeresen lerombolja a még vegetáló, a demokrata kormányok munkálkodását úgy-ahogy túlélő hazai vállalkozásokat. Aligha lehet ezt a kormány szerencsétlen ballépésének tekinteni, - ez egy a Fidesz-közeli vállalkozók érdekében végrehajtott piaci nagytakarítás.
A végén csak a lopott tőkére alapozott nagy cégbirodalmak maradnak meg, az értékteremtő munkára épített hazai vállalkozások csődbe mennek. A kevesebb vállalkozás pedig kevesebb munkahely, csúszunk tovább a lejtőn. Másfél millió munkahelyet teremtettek, - de nem annyival többet, hanem összesen másfél milliót.
Fenyvesi Áron


Csinálják a piacot a multinak a pénztárgépes hazaárulással.

Köszönhetően Orbán online kasszás lehúzásának. A Fidesz jobban teljesít: újabb családi vállalkozások vége, újabb munkanélküliek serege, íme a nemzet kormánya. Csak éppen, melyiké?

Több tízezer kisbolt nem nyit már ki januártól

kucsák lovon.jpg Kucsák
A XVIII. kerületben mintegy kétszáz – országosan harmincezer – kereskedő döntött úgy, hogy év végén becsukja a boltot. Bár Magyarország a fideszesek szerint Jobban Teljesít, a gyér forgalom mellett akkora terhet jelent az új pénztárgépek bevezetése, hogy azon még a kilátásba helyezett ötvenezer forintos állami támogatás sem segít.
Harminckétezer kisvállalkozó már nem is rendelte meg az új, online adatkapcsolatra képes pénztárgépet, inkább lehúzzák a rolót – derül ki a Nemzeti Adó- és Vámhivatal közleményéből. Az átállás költségeit lehetetlen kigazdálkodni a csekélyke forgalomból, amit a kisebb üzletek bonyolítanak. Sok helyen már magát sem tartotta el az üzlet, nekik egyáltalán nem éri meg beruházniuk az új kasszára. Akik viszont talpon maradnak, azoknak muszáj beépíteniük az árakba az online adatkapcsolat terheit. Az adatátvitel havonta 2300 forintba kerül, s az új gépek karbantartásigénye is növeli majd a kiadásokat.
Ráadásul az ötvenezer forintos állami támogatás is elszállhat, mert azt csak azok kaphatják meg, akiknél még az idén működni kezdenek az új gépek. A NAV tájékoztatása szerint 120 ezernél valamivel több megrendelést regisztráltak, de eddig csak kicsivel több, mint tízezer kassza lett bekötve. Márpedig szilveszterig már csak két munkanap van, így mintegy százezer kereskedő bukhatja az állami támogatást.
Kucsák László, a fideszesek XVIII. kerületi országgyűlési képviselője éppen Karácsonyra időzítve szóratta ki a kampánylevelét, ám ahogy lenni szokott a kerületi családi vállalkozások tönkretételében való felelősségét (is) diszkréten elhallgatta.
Szeretném az olyan emberek szemét is felnyitni, akik nincsenek benne a dologba, és így nem látnak a dolgok mélyére. Megpróbálok rövid lenni, de nem biztos hogy sikerül.

Január 1 –től kötelező az onlyne pénztárgép. Ezzel a NAV azt szeretné elérni, hogy minden tételt becsületesen üssünk be, ezáltal több lesz az adó bevétel. Eddig is úgy volt hogy ha elkaptak hogy mondjuk egy kávét nem ütöttem be, akár több száz ezer forintra megbüntethettek, persze ők 1700 milliárd forinttal nem tudnak elszámolni, de ez más téma.


Tehát minden boltba – még a legkisebb lukba is – új pénztárgép kell. Vannak akik nem rég kezdték az üzletet, és még garanciás a gépük, de nem baj, megy a levesbe. Tehát kb 160 – 170 ezer forintért meg kell vegyük a gépet, és havonta kb 4000 forintot fizetni kell a Tkomnak fenntartási díjat. Ja és természetesen ahány telephely annyi gép. Akinek van pl 3 zöldséges üzlete, 3 gépet kell venni. Szerinted kedves olvasó az a nénike aki eddig egy pici boltban rövidárút kínált, fog ennyit beruházni? Persze hogy nem! Ezzel egy csomó munkahely megszűnik.


Már hónapokkal ezelőtt kötelező volt kifizetni a majdnem 40 000 ft előleget, szerződést kellet kötni, a forgalmazó cégekkel. Mert ha nem január 1-től akár be is vonhatják a vállalkozói engedélyt. Most így december végén még se híre, se hamva a gépeknek, az a lényeg hogy fizettünk előleget.


Azt mondták még az elején, hogy ezek a gépek egységárasok lesznek, mindegy melyik viszont eladót választjuk. Az elején még így is volt, de most már vannak pesti kereskedők, akik akár 20-30 % -al olcsóbban kínálják. Valószínűleg most is sok sógor, koma, jó barát, meggazdagodik ebből.


Van egy ismerősöm, igazi „kockafej”, a munkája és a hobbija is a számítógép. Ő mondta: te el hiszed hogy ha egyszerre ennyi ilyen típusú gépet rákötnek a rendszerre, fogja bírni? A NASA-kak nincs ilyen bika felszerelése! Hát igen, valószínűleg ez az egész inkább pszihológiai hadviselés, sokan, köztük én is be vagyunk tojva.


A másik, szép dolog: januártól emelik a minimál bért. Ez mind gyönyörűen javítja a statisztikát. De mi vállalkozók eddig is szinte többet fizettünk egy dolgozó után az állam felé, mint amennyit kézhez kapott. Ezután akinek volt pl 5 melósa, tuti hogy legalább kettőt lapátra tesz. Mert nem megy másként! Nincs több bőr a rókán!


Tehát januártól új pénztárgép, magasabb költségek, magasabb járulékok.

Egy csomó ember megy az utcára, de papíron emelkedni fog az élet színvonal.
MAGYARORSZÁG! SZERETLEK!
Forrás:
http://magyarhajnal.com/32-ezer-kisbolt-megy-csodbe-januar-1-tol/
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=691745150857837&set=a.192132324152458.44460.100000670754520&type=1


A házelnök interjújához

A házelnök szombat esti interjújában elmondta, hogy a kormány munkája négyévnyi "romeltakarítás" volt, és most már elkezdődhet az építkezés és visszarendeződés. A visszarendeződésről ugyan nem árulja el, hogy milyen irányba folyik, de sejthetjük eddigi tapasztalataink alapján. Az építkezés szót pedig nem igazán szerencsés használni az ő részéről olyan helyen, (Európában, azonbelül Magyarországon) ahol többször bizonyították, hogy lerombolt, kifosztott országok, városok velük együtt komplett gazdaságok épültek fel bámulatos gyorsasággal. Mindenféle unió, meg közbeszerzés, meg pályázatok nélkül, egyszerűen egy jól szervezett népi összefogással. Tehát házelnökünk nem zavartatta magát és folytatta az öntömjénezést, miszerint a kormány eredményei úgy kezdenek alakulni, hogy hitet és reményt adhatnak mindenkinek.
Hallhattunk az interjúban zavaros eszmefuttatást társadalmi viszonyok megváltoztatásáról, amelyhez további 40 év kell, valamint a népesség biológiai kicserélődéséről ("vagyis már csak azok élnek, akik a szabadságba születtek"). Az a fogalom, hogy "biológiailag kicsreélődik" egy népesség elgondolkodtató. Akik az ún. rendszerváltás után születtek, még egyáltalán nem jelent biológiai kicserélődést, ugyanis az őseiknek (a szó legjobb értelmében) ők a biológiai folytatásai minden tekintetben. Ha nem így lenne akkor nem ősökről, hanem elődökről beszélnénk. Persze sokan vannak akiknek nincsenek itt Európában őseik csak elődeik. Végezetül egyik neves kollégáját minősítette gennyedző sebnek a demokrácia testén, amire a kolléga egy közösségi oldalon válaszolt neki a maga módján. Igen, kollégákról beszélhetünk, sőt kell is beszélnünk hiszen egy csónakban eveznek ők csak ki-ki a saját oldalán. Ahogy annak idején megegyeztek szépen a rózsadombi villákban, és onnantól már hirtelen, egyik napról a másikra a "szabadságba" születtek az emberek. Ez a házelnök által emlegetett liberális atlantista "szabadság" is elég csúnya betegség, de van ellenszere!
Dévai István

Uszadékfa nagyhatalom lettünk

Az MTI apró híreiből értesülhettünk, hogy Magyarország egy novemberben létrehozott, egyelőre ismeretlen hátterű társaságon keresztül még a választásokat megelőzően 4000 tonna uszadékfát importál Vietnamból, amit az átalakított karcagi rizshántolóban fognak kiszárítani, pácolni, szecskázni, majd innen vasúton a franciaországi Tics-Nerveux nevű cég Bordeaux melletti gyárába szállítani, ahol fa evőeszközöket faragnak belőlük amerikai piacra. Ha az együttműködés beválik, jövőre és a további években akár további 100.000 tonna uszadékfa feldolgozására is sor kerülhet, ami Magyarországnak jelentős bevételt hoz, ezen felül reális esélyt jelenthet arra, hogy hazánk váljon a vietnami-francia kereskedelmi tengely ún. hub-jává, azaz elosztó központjává a Renault és a Chevrolet együttműködésében gyártott kisautók, háztartási vegyiáru, márkás lószalámi, sőt akár nyers réz tekintetében is.
Az első megállapodás aláírására Szijjártó Péter tavaszi vietnami útján került sor, a keleti gazdasági nyitás fejezeteként. Az MTI szerint az előnyös megállapodás teljesítésében a Viet-Air nevű vietnami légitársaság is szerepet vállal, sőt a gördülékeny logisztikai munka érdekében a távol-keletiek új hangárt is avatnak még januárban a Liszt Ferenc Nemzeti Repülőtéren, és ide telepítik az ázsiai karbantartási részlegüket négy új munkahelyet is létrehozva — mondták az együttműködés nyitányának szervezett sajtótájékoztatón Vietnam moszkvai nagykövetségén, ahol megjelent és röviden felszólalt Laosz királyi hercege, őexcellenciája Szuvannáa “Pepe” Phuma is.
A herceg svéd nyelvű előadásában elmondta, hogy a késő tavaszra tervezett budapesti útján személyesen fogja tanulmányozni a sikeres magyar közmunkarendszert, amelynek voltak előzményei korábban a saját hazájában is, de ahogy fogalmazott, “magyar barátaink megmutatták, hogy modern versenykörülmények között is van létjogosultsága az állami munkaerőpiac szabályozásnak és olyan értékteremtő közmunkának, amely végre nem csak a tőkések zsebére van tekintettel”.
A Közgép által támogatott ún. “Eastern-Western-Northern Lecture” sorozat keretében megrendezett előadásában a trónörökös kitért a világgazdasági hangsúlyok megváltozására is, amelyekre Magyarország Orbán Viktor vezetésével jól reagált, ám az EU vezetői láthatóan még nem értenek. “Ami azonban késik, nem múlik” — tette hozzá sokat sejtetően a többször tapssal is megszakított előadása zárásaként.
Jellemző persze — teszem hozzá én –, hogy a Zsindex munkatársa kérdését, hogy vajon mennyibe fog kerülni a jelzett uszadékfa mennyiség utaztatása három kontinens között, az illetékesek üzleti titokra hivatkozva elhárították. A Magyar Nemzett ismertetése szerint Bajnaiék megpróbálták megfúrni az üzletet még a tárgyalási szakaszban, és ennek érdekében Soros György betámadta a vietnami dongot is, amelyik három nap alatt közel 120%-ot veszített az értékéből, ennek ellenére a két ország hatóságai közötti együttműködést végül siker koronázta, és a szerződés aláírásra került. Ezt a nyilvánvaló ostobaságot Bajnaiék persze hevesen cáfolták, kár, hogy a Magyar Nemzett erről elfelejtette értesíteni az olvasóit.
A Népszabadság szerint nem igaz, hogy az uszadékfából jut hazai felhasználásra is, egy szakértő szerint a rezsicsökkentés hatása miatt nincs kereslet jelenleg jól faragható faanyagra az országban, választások pedig az elkövetkező években úgy sem lesznek. A szövevényes történet egyetlen érdekesebb — hitelt érdemlő — mellékszála, hogy a neves amerikai uszadékfa-szobrász, Jeff Uitto, aki idáig a Smith Creek folyó partjáról szedte össze művészetének alapanyagát, jelezte a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban, hogy Budapestre küldené egy munkatársát auditáltatni a vietnami fa minőségét. Navracsics Tibor titkárságán azonban elhárították a közeledést a jól bevált vietnami-francia-magyar együttműködésre és hazánk nemzeti érdekeire hivatkozva, és nem adnak vízumot a művész képviselőjének.
Na mindegy, az egész sztori bűzlik az áthallásoktól. A vélt gazdasági áttörésünk nyilvánvalóan nem innen fog származni, most, hogy az Audi elkezdte a kivonulást az országból, továbbra is hiányzik a helyét betöltő nemzeti multi, és az ilyen meglapozatlan perspektívák, mint az uszadékfa biznisz, valószínűleg nem fogják segíteni a “minden magyar GDP-t növel” nemzeti program célkitűzéseit. Albánia már a nyakunkon van, de állítólag a következő negyedéves eredményeink el fogják gondolkoztatni még Brüsszelt is, ahonnan jószerivel már csak egyet remélhetünk: hogy legalább az uszadékfa-ötletünket nem nyúlják le.
(hafr)
Van még öt milliárd! Hová tegyük?-Adjuk oda szegény Közgépnek.


A legfrissebb Közbeszerzési Értesítő szerint a Hídépítő Speciál Kft. a HSZK Komárom 2013 konzorcium vezetőjeként 5 milliárdos közbeszerzés kivitelezője lesz. A Hídépítő Speciál a Közgép egyik leányvállalata, melyben Simicska Lajos vállalkozása 2013 február végén szerzett többségi tulajdont- számolt be az Index. A Hídépítő Speciálban augusztusig az az A-Híd Zrt. is tulajdonos volt, akik szintén többször nyertek a Közgéppel közös konzorcium tagjaként milliárdos közbeszerzéseket.
A most elnyert 5 milliárdos beruházás az uniós Környezet és Energia Operatív Program keretéből valósul meg. A Közgép leányvállalatának feladata lesz Komárom és Almásfüzitő árvízvédelmi biztonságának javítása, a megvalósításhoz szükséges kiviteli tervek elkészítésére és az építési munkák elvégzése.
Ahogy beszámoltunk róla, a Közgépnek december 23-án egy, december 26-án négy másik tendergyőzelmét hirdettek ki, a vállalat konzorciumok tagjaként több mint 27 milliárdot nyert el akkor pár nap alatt.
Igy hát december hónapban minden naptári napra jutott a Közgépnek egymilliárd-harmincmillió forintnyi jutalomfalat!
Magyarország jobban teljesit! De a Közgép még jobban!


http://balrad.wordpress.com/2013/12/30/huuu-van-meg-ot-milliard-hova-tegyuk-adjuk-oda-szegeny-kozgepnek/

A nagy átverés: Magyarország és az EU-s pénzek

Sokan tűnődnek Magyarországon, hogy a látványos meggazdagodások, a hatalmasra kerekedett magánvagyonok miként jöttek létre, és miért gyarapodnak? Hiszen az ország helyzete-sajnos-mára már olyan minősithetetlenül leromlott, hogy gazdasági magyarázata nincs a dolgoknak.
Az “első milliók” története nagyjából ismert. A rendszerváltást közvetlenül megelőző helyezkedések rablóbandákba való rendeződést-szerveződést jelentett, és ezek az ilyen-olyan névre elkeresztelt, ám egyalombéli hordák a rendszerváltás után elkezdték áldásos tevékenységüket.
Finoman fogalmazzunk: eredeti tőkefelhalmozás vette kezdetét. Lehetne ragozni magát a folyamatot, ám olyan jelzőt nem is igen lehetne megalkotni, amely hűen tudná kifejezni egy ország totális széjjelrablását.
De hát ugye egyszer minden lakodalomnak vége szakad! Vége szakadt az eredeti tőkefelhalmozás korszakának is, és hát minden felhalmozónak el kellett kezdenie a főzést. A beszerzett alapanyokból. Ugyan főzhettek bármit, csakhát a főzetre fogyott el végülis a vevő-fizetőképes kereslet hiján.
Márpedig hiába van a nyersanyag, hiába a jól felszerelt konyha, hiába az étterem, hiába a mindennap új menü-ha nincs aki megegye. A feladat adott: FŐZNI KELL BÁRMI ÁRON-MINDEN NAP!

De ha csak veszteséges a konyha?
Akkor is főzni kell!
Sok konyha bedőlt-eltűnt!
Ám néhány állja a sarat-és szépen prosperál. Dacára az egyre kevesebb betérőnek.

Három részbe összefoglalva próbáljuk meg megvilágitani a való világ törvényszerűségeire fittyet hányó magyarországi sikercégek és a mögöttük meghúzódó EGYÉNEK látványos vagyongyarapodását.

A hazai közbeszerzési eljárások több mint harmadában (!) fordul elő, hogy a furcsa előírások és kizárások miatt a végén már csak egy érvényes ajánlattevő marad. 2010 óta valamennyi EU-s építési támogatás 17 százalékát (!) egyetlen cég nyerte el, a Közgép. Ezek olyan számok, amire egy piacvezető német autópálya-építő cég vezérigazgatója is csettintene: „Mit csinálunk rosszul, Günther?”
2013 júliusában levelet kaptam Orbán Viktortól. A kormányfő elsőbbségivel kiküldött hangzatos brosúrában magyarázta el nekünk, földi halandóknak, hogy Magyarország és a magyar nép már megint csatát nyert a gaz Európai Unió ellen. A bibi csak az, hogy nem szóltak neki időben Habony Árpiék a Miniszterelnökségből, hogy a levél kiküldése hatalmas öngól.
A levélben olyan mondatok voltak olvashatóak, hogy az Európai Unió “kénytelen volt” megszüntetni a hazánk ellen folyó túlzottdeficit-eljárást, és a „tények előtt meghajolva elismerte a magyar emberek teljesítményét”. Mindezt sikerült megfejelni azzal a sületlenséggel, hogy „ezután minden uniós forráshoz hozzájuthatunk”.
Komolyan gondolkodtam, hogy a közpénzből feltupírozott, rengeteg fizetett seggnyalót szakértőt alkalmazó államapparátus ennyire elszakadt a valóságtó, vagy csak az erősen centralizált rendszereknél szokásos paranoia kezdődő tüneteit látjuk… A választ nem tudom, de igyekszem megvilágítani a valóságnak megfelelő forgatókönyvet.
A túlzottdeficit-eljárás semmilyen kapcsolatban nincs az EU-s fejlesztési pénzek lehívásával! 2004 júliusa óta eljárás alatt álltunk, ki hallott arról, hogy emiatt nem tudtunk volna lehívni összegeket? Amennyiben valóban így lett volna, valamennyi kormánytól bizton számíthattunk volna arra, hogy mindent megtesznek azért, hogy kikerüljünk ebből. A túlzott deficittel pont azért nem foglalkozott semelyik kabinet érdemben, mert az nem jelentett semmiféle tényleges hátrányt Magyarország számára. Arról nem is beszélve, hogy szegény Európai Uniónak biztos feldolgozhatatlan traumát jelentett, hogy “ki kellett vonnia” minket az eljárás alól…
Az öntömjénező levél megérkeztét követően kb. egy hét múlva robbant a bomba, miszerint az Unió az országnak járó pénzeket és kifizetéseket a 2012. év vége óta zárolta, vagyis egyszerűen nem fizeti ki nekünk, mert sorozatos szabálysértést és furcsaságot tapasztalt. Hol van szó itt a túlzottdeficit-eljárásról? Sehol! Ez egy ócska blöff, egy primitív hazugság volt csupán, amely egy hét alatt kártyavárként omlott össze. A források befagyasztásának valódi oka ugyanis az, amiről a sajtó már április végén cikkezett, és ezzel bizonyára a kabinet agytrösztjei is tisztában voltak. Ennek ellenére valamiért úgy gondolták, hazudhatnak még egy elementárisat a nyár közepén.
A Lázár János vezette Miniszterelnökség közölte, mindössze technikai bakik vezettek idáig, később ezt arra módosították, hogy Brüsszel a rezsicsökkentés miatt bünteti a magyarokat. Az nem zavarja őket, hogy hasonló szankcióval számos régi és új tagállamot – köztük Csehországot, Lengyelországot, Szlovákiát – sújtották már, ráadásul nagyobb arányban.
De mi is történt valójában?
Bár az uniós pályázati rendszer több sebből vérzik, azt látni kell, hogy a brüsszeli bürokraták nagy figyelmet fordítanak a szabályosságra, és fellépnek a balkáni típusú, alig leplezett korrupciós módszerek ellen. Ebbe a hálóba akadt bele most a 2010-ben hirtelen megtáltosodó, uniós támogatásokat sora letaroló Közgép és társai. Teljesen egyértelmű, hogy a kormány az EU-s és hazai közpénzeket felhasználva hizlalta fel a Simicska-birodalmat, amely sem szakértelmével, sem olcsóságával nem veri a hasonló profilú hazai és külföldi cégeket (legalábbis nem ilyen arányban).
A hazai közbeszerzési eljárások több mint harmadában (!) fordul elő, hogy a furcsa előírások és kizárások miatt a végén már csak egy érvényes ajánlattevő marad. 2010 óta valamennyi EU-s építési támogatás 17 százalékát (!) egyetlen cég nyerte el, a Közgép. Ezek olyan számok, amire egy piacvezető német autópálya-építő cég vezérigazgatója is csettintene: „Mit csinálunk rosszul, Günther?”
És ne gondoljuk, hogy ez nem tűnik fel senkinek. Nem kell összeesküvést látni ebben, az úgynevezett EUTAF-ellenőrzések során kiszállnak Brüsszelből az EU-s ellenőrök, akik töviről hegyire átnézik az anyagainkat, és azt látják, hogy mindenhol ugyanazon cégek nyernek magasan a piaci ár fölött. Aztán megtudják, hogy a fő zászlóshajó a miniszterelnök egykori kollégiumi szobatársa tulajdonában áll. (Komolyan, mintha valami rossz afrikai történetet hallgatna az ember).
Félreértés ne essék! Jelen sorok írója is nagyon szeretné, ha a Magyarországon meghirdetett munkákat főként hazai cégek nyernék. A nemzeti cégek sikerei, amit Tusnádfürdőn hallottunk a miniszterelnöktől szépen hangzik, csak tényszerűen nem igaz. A Simicska-Nyerges-Mészáros trojka cégbirodalma nem egy „sikeres magyar cég” példája, hanem egy pártbirodalom, egy hatalmával durván visszaélő, saját zsebeit tömködő nomenklatúra. Ennek semmi köze a valós piaci sikerhez, sőt, kifejezetten a tisztességes magyar cégek elől orozza el a munkát és a jövedelmet.
Pályázatírással foglalkozó vendégszerzőnk előző cikkében bemutatta, mi a kapcsolat az uniós támogatások átmeneti befagyasztása, a túlzottdeficit-eljárás megszüntetése és a Simicska-Nyerges cégbirodalom felhizlalása között. Mostani írásában egy hazai önkormányzat példáján szemlélteti, hogyan szövi át kis hazánkat a velünk élő mindennapi korrupció.
Ha feltesszük a kérdést, hogy miért hálózza be korrupció a teljes magyar uniós pályázati rendszert, akkor a következő pofonegyszerű válasz adható: Mert minden szereplőnek ez az érdeke. Ez az érdeke a politikusnak, a cégvezetőnek, a szállítóknak, az unió döntéshozóinak. Csupán egyetlen csoportnak nem érdeke, ezt pedig úgy hívják, hogy adófizető, Magyarország lakosainak 99 százaléka. De nézzük meg egy konkrét példán keresztül, hogyan is működik ez a gyakorlatban.
Én egy önkormányzat polgármestere vagyok. Kijön egy pályázati kiírás, amely szerint bölcsődét lehet építeni 10 százalékos önrésszel. Gyorsan megnézetem a kiírást, helyzet van, lehet pályázni, vagyis pénzt szerezni. Az cseppet se zavarjon, hogy a településemen már 30 éve folyamatosan csökken a lakosságszám (így meredeken a gyermeklétszám), ez nem akadály. Kit érdekel? Megépítem, aztán majd csak lesz valami!
Gyorsan kiválasztok a munkára egy pályázatíró céget, amely összeállítja a pályázatot számomra, tegyünk fel, mondjuk 6 millió forintért. Ez igen szép summa ahhoz képest, hogy a feladat semminemű különleges tudást nem igényel, csak ismerni kell az eljárásrendet, a kiírást, és persze a döntéshozókat. A pályázatíró kérhet sikerdíjat is, ez az összeg pedig sokszor meghaladja az eredeti díjazást is. Hogy mire kell ennyi pénz, gondolom, nem kell bővebben kifejtenem…
2010-ben volt egy emlékezetes tárgyalásom, amikor egy önkormányzati munkatárs magából kikelve kiabálta egy ismert pályázatíró cég ügyvezetőjének, hogy nevetségesek ezek a sikerdíjak, amikor ő is sokkal többet dolgozik a dokumentáció összerakásán, mint maga a pályázatíró. Az Ügyvezető Úr elvesztve lélekjelenlétét, és szintén kiabálva így felelt az ügyintézőnek: „És maga szerint én abból a 21 millióból mennyit látok viszont? Az csak átfolyik rajtam! Egyébként is tud róla, hogy így nyár közepén kb. lehetetlen volt összehívni a hét bíráló tagot?!”
Hát így megy ez. Nem a pályázat megalapozottsága, kidolgozottsága a fő szempont, hanem ez. A pályázók nagy része ráadásul sokszor teljesíthetetlen vállalásokba hajszolja magát csak azért, hogy megnyerje a pályázatot, ami később rettenetesen visszaüthet. Ilyen túlvállalás például, amikor csatornafejlesztési projektek esetén előre beírják, hogy bizony a lakosság 98 százalékát rá fogják kötni az új rendszerre, aminek köze sincs a valósághoz, de hát ez majd évekkel később lesz, hol van az még! Akkor már nem is én leszek a polgármester!
Gratulálunk: Ön nyert!
Tehát a pályázat nyert, örülünk, fogcsikorgatva kifizetjük a pályázatírói sikerdíjat ilyen-olyan jogcímen, vagy nem fizetünk, hanem ígéretet teszünk, hogy a munkát odaadjuk majd az úgynevezett holdudvarnak. Itt természetesen közpénzekről van szó, a városvezetés nem a saját zsebéből osztogat. És itt jön be a képbe a bűvös szó: közbeszerzés.
A bölcsőde felépítésére és az ehhez kapcsolódó szolgáltatásokért kemény pénzeket kell fizetni, amiket a pályázatból (végső soron az Európai Unió adófizetőinek zsebéből) finanszírozunk, tehát közbeszerzés-kötelesek. Itt jön a képbe a holdudvar. A közbeszerzési szakértőnek mindenképp baráti cégnek kell lennie, hiszen ő bonyolítja majd a közbeszerzéseket, neki kell kiügyeskednie, hogy véletlenül se férhessen oda illetéktelen vállalkozó.
A pályázat alapját szinte minden esetben az úgynevezett építési engedélyes terv képezi, amelyet a pályázat beadásáig el kell készítsünk, természetesen egy arra alkalmas emberrel. Hogy, hogy nem, a tervezők szinte mindig nettó 8 millió forint környékén vállalják el a munkákat, de szigorúan 8 millió forint alatt. Miért is? Mert ezen értékhatár alatt nem kötelező közbeszereztetni Magyarországon. Vagyis annak adom a munkát, akinek én akarom, és punktum!
A pályázat nyert, el kell kezdeni az úgynevezett kiviteli tervek készítését (ezek az építési engedélyes terveknél sokkal részletesebbek, pontosabbak, ez kell a kivitelezési tender megindításához). Természetesen ez akkor buli, ha ugyanaz a haveri tervező csinálja, aki az engedélyest is, hát nem jobb a dupla lóvé, mint a szimpla? Az esetek nagy részében tehát nettó 7 995 000 Ft-ért elviszi ezt a munkát is, vigyázva természetesen arra, hogy legyen mellette még két másik ajánlatot adó cég is, akik az ő haverjai. Sajnálatos módon az egyik 8,5 milliós ajánlatot adott, a harmadik meg 9 milliósat. Mindenki elégedett, minden le van papírozva, mi meghirdettük a versenyt, tehetünk arról, hogy már megint ugyanaz az ember nyert? Természetesen így jártunk el az engedélyes terveknél is, szigorúan meghívásos alapon invitálva a tervező barátait, nehogy valaki belepiszkítson a bizniszbe.
Projektmenedzsment elméletben
Remek, van most már tervünk is, jöhet a projektmenedzseri feladatokat ellátó cég kiválasztása. Ez a cég segíti szakértelmével a projekt megvalósítását – elméletben. A projektmenedzser és a pályázat írója valójában egy személy, hivatalosan persze a pályázat megírása X Kft. ügyvezetőjének a nevén futott, míg ezt a munkát már Y cég ügyvezetője végzi. Apró szépséghibája a dolognak, hogy Y cég ügyvezetője X alkalmazottja is egyben, de hát kicsinyességekkel nem ér rá foglalkozni egy elfoglalt polgármester! Bár nyerhetné valamely regionális cég is a munkát, nekünk bizony ez a cég kell!
Ugyanez a paródia folytatódik a műszaki ellenőr kiválasztásánál is, itt is mindenki tudja előre, ki fog nyerni, senkit nem ér meglepetés. Csak akik nincsenek beavatva, lepődnek meg, hogy a pályázatban 6,5 millió forint volt erre a feladatra, micsoda véletlen: a legjobb ajánlat 6 480 000 Ft, milyen jól belőttük!
A kivitelezés már nehezebb dolog, hiszen a nagy összegek miatt itt már bizony kőkeményen közbeszereztetni kell, mégpedig nyílt eljárásban. Politikusaink azonban minden „problémára” tudják a megoldást. Lássuk, hogyan működik a közbeszerzési gyakorlat Magyarországon a nem kivitelezési munkálatok, tehát szolgáltatás, megrendelés és árubeszerzés esetén!
8 millió forintig nem kell közbeszereztetni, annak adom a munkát, akinek akarom, csak legyen mellette két drágább ajánlat.
25 millió forintig is tudok még machinálni, hiszen itt van arra lehetőség, hogy úgynevezett hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást folytassak le, vagyis azokat hívom meg, akiket én akarok. Ez lényegében ugyanaz, mint a 8 millió alatti eljárás, a nem meghívott cégek csak utólag értesülnek majd a dolgokról. Itt viszont már figyelnem kell a részletekre, sokkal többet kell papírozni, adminisztrálni, de ügyesben meg tudom itt is csinálni a dolgokat.
Ha 25 millió fölé megyek, akkor nincs mese, ki kell írjam a nyílt eljárást, nem tudom fű alatt elintézni. Okosba’ viszont így is sok minden megoldható. A tervezésnél embertelenül rövid határidőt szabok a kiviteli tervek elkészítésére, amit csak azt tud teljesíteni, aki ismeri az engedélyes terveket. (Sajnos pár éve nem tudom jogvédetté tenni az engedélyes tervet, mert ezt a kiskaput bezárták. Pedig mennyivel egyszerűbb volt, amikor az önkormányzat széttárhatta a kezét mondván: „Hogy is adhatnám ki a terveket másnak, hiszen az eredeti tervező azonnal beperelhet! Mi meg ugye jogkövető emberek vagyunk…)
Ha minden kötél szakad, tudok még játszani a követelményekkel, vagyis olyan feltételeket szabok, amelyet tudom, hogy nyilvánvalóan alig pár cég tud majd teljesíteni (pl. speciális szakértő megléte, 100 millió forintnál nagyobb árbevétel az elmúlt évben, stb.), maximum azon imádkozok, hogy ne támadja meg senki az eredményt. Ha még rosszabb a helyzet, még mindig vannak lehetőségek az eljárás manipulálására, de ez terjedelmi korlátok miatt a következő írás témája lesz.
Sorozatunk harmadik – befejező – részében az igazán nagy bizniszről, a kivitelezésről lesz szó.
A nagy buli
Minden valamirevaló állami, illetve önkormányzati projektnek van egy része, ahol az igazán nagy pénzt be tudják zsebelni az illetékesek, ezt pedig úgy hívják: kivitelezés. A beruházás e szakaszában megváltoznak a játékszabályok. 15 millió forint fölött a munka közbeszerzés-köteles, van azonban egy csavar: a Kbt. 122. § (8) bekezdése alapján 150 millió forintig a megrendelő jogosult arra, hogy úgynevezett hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás keretében intézze beszerzést. Tiszta sor, 150 milláig annak adom a melót, akinek csak akarom, senki sem piszkíthat bele a levesembe. A nagy autópálya, vasút és csatornafejlesztési projektek ennél is drágábbak, de aggodalomra semmi ok: nyílt közbeszerzési eljárásban is simán le lehet boltolni mindent.
A módszerek felettébb változatosak, kezdve a szándékosan rossz időzítéstől, a helytelen besoroláson át a rövid határidőig és a szubjektív pontozás magas számáig. Ennek a módszernek az iskolapéldája a Lázár János által vezetett Hódmezővásárhely esete a közvilágítás korszerűsítésével, valóságos werkfilm ez, az összes piszkos trükk egy helyen. Itt már százmilliók és milliárdok röpködnek, amiből sokat el lehet tenni, és ne legyenek illúzióink, el is tesznek.
Jelen sorok írója számos közbeszerzési eljárást látott már, de olyat nagyon keveset, ahol ne lett volna előre meghatározva, melyik „baráti cégnek”, kell nyernie. Némely esetben ez még indokolható is lehet, például ha a környéken van egy vállalkozó, aki mindig nagyon alacsony áron elvállalja a munkát, de csapnivaló minőségben, kicsúszva a határidőkből, és ezért az önkormányzatomat már nem egyszer megbüntették az Európai Unió vagy hazai szervei. Ez esetben nem tudok mit csinálni, a bírálati szempont nem egyedül a legalacsonyabb vállalási ár lesz.
A lehetőségek tárháza széles: az ajánlatban pontozom a határidő előtti elkészülést, a környezetkímélő technika használatát, a munkanélküliek alkalmazását, a jövendőbeli épület energiafelhasználását, a vállalt garanciális időszakot, stb… A vélt vagy valós konkurenciának esélye sincs, hiszen a baráti cég nyugodtan bevállalhatja ezeket, én úgysem fogom ellenőrizni. A nyertes vállalkozó nem foglalkoztat munkanélkülieket? A tervezettnél kétszer annyi energiát fogyaszt az elkészült épület? Utólag ez kit érdekel?
A számlagyárak
A 90-es években sokat ismételgetett szó manapság ismét reneszánszát éli ezen körökben. A kiemelten javadalmazott Közgép, Duna Aszfalt, EuroAszfalt, Strabag és társai klasszikus számlagyárak. Ezeknek a cégeknek alig van berendezésük, gépük, és alig-alig végeznek tényleges munkálatokat, csak számláznak, aztán vagy kifizetik az érdemi munkát elvégző alvállalkozóikat, vagy nem. Mindkettő előfordul.
Hiba lenne azt gondolni, hogy ezek a „simicskázások” 2010. óta tartó jelenségek. A Swietelsky, a Strabag, a Magyar Aszfalt (nemrégiben visszaváltozott Strabaggá), a Duna Aszfalt (régebben Hódút) már ez előző kormányok idején is népszerűek voltak, az egyedüli kivételt a Közgép képezi, ők 2006. óta (elsősorban az akkor már Fidesz által vezetett helyi önkormányzatoknak köszönhetően) tudtak referenciákat és természetesen pénzt szerezni. Ezek a figurák lépésről lépésre haladnak, mindent előre elterveznek, neki az ország érdeke soha nem számított, és nem is fog számítani.
Hogy semmi ne zavarjon be a képbe, egy 2012-es kormányhatározatban jelentősen megemelték a közbeszerzési jogorvoslat díjtételeit, így akár 30 millió forintot is be kell fizetni az államkasszába annak, aki meg akarja támadni egy közbeszerzési eljárás eredményét. És ugye egyáltalán nem biztos a siker, ilyen összegek mellett meg kinek van kedve pattogni? Nincs probléma, javul a statisztika, hamarosan érkeznek a 2014-2020-as EU-s pályázatok lehet folytatni a bulit, pár zavaró körülménytől eltekintve.
Az okok és a megoldás
A folyamatábra ismeretében minden normális ember felteheti magának a kérdést: mi az oka annak, hogy ez így mehet, miért nem mondja senki, hogy állj? A sorozat második részében taglalt közbeszerzési eljárások ennek csupán az eszköze, a valóság sajnos egészen emberi. Az egyik eredő a magyarországi úgynevezett „politikai elit” (értsd: a KISZ-ből, az MSZMP-ből és a Soros-öszöndíjakból megtollasodó gátlástalan, kapzsi és becstelen alakok) hatalom,- és pénzéhsége, a másik magának az Európai Uniónak a korruptsága. A törvényi szabályokkal körülbástyázott pályázati rendszer – a politikával kellően átitatva – jelenleg úgy működik, hogy mindenki jól jár, aki benne van.
Az bizonyára hazai jelenség, hogy az egyik legfelelőtlenebbül gazdálkodó önkormányzat, Hódmezővásárhely vezetőjét nevezik ki az uniós hazai pénzosztásra úgy, hogy az illetőnek semmi tapasztalata nincs, nem is lehet ebben. Az is már-már az afrikai viszonyokat idézi, hogy az egyik miniszterelnök bevallja, korrupciós ügyek is szerepet játszottak kormánya bukásában, a másik pedig kollégiumi szobatársával és vejével nyereti meg a közbeszerzési tenderek jelentős részét.
És hogy mi lehetne a megoldás? Először a saját házunk táján kezdjünk el sepregetni! A társadalomnak sokkal aktívabban kéne reagálnia a korrupcióra, tevékenyen részt vennie ezek feltárásában, ha kell tüntetésekkel, utcai demonstrációval fűszerezve. És ami ennél is fontosabb, végre valahára le kéne váltani azt a politikai garnitúrát, akik évtizedek óta nem akarják nyilvánosságra hozni az ügynökaktákat. Mit várunk azoktól az alakoktól, akik benne voltak a 90-es évek olajügyeiben, a vadkapitalizációban? Nincs mese, annak a 90-es politikai generációnak, aki ezt összehozta, mennie kell, különben újabb balkáni országok húznak el mellettünk, és megint belefulladhatunk a tipikus magyar önsajnálatba, ami aztán semmit nem old meg.
(TéeL)
Bal-Rad komm: Ime a magyar valóság egy kis szelete! Ha pedig ezt beleágyazzuk a rendszerváltást közvetlenül követő időszak rablóhadjáratába-EGYETLEN RENDSZERT VÁLTOTT ORSZÁG SEM LETT OLYAN MÉRTÉKBEN KIFOSZTVA MINT MAGYARORSZÁG-már érthető is a folyamat! MAGYARORSZÁG ELFOGYOTT!
Már csak az idefelé csordogáló pénzeket lehet elsikkasztani! Már csak ez maradt!
No meg a hihetetlen pénzéhség-párosulva a rablóhajlammal! A jövőt ezek alapján már nem is olyan nehéz elképzelni! Nem szebb mint a mostani állapot!
Tekintettel a “beszűkült” zsákmányszerzési lehetőségekre, és a megmaradt rablóétvágyra…
Hiszen már csak a magyar kisember maradt! Esetleges vagyonkájával, és erejével!
Már csak ezt fogják tudni elrabolni! Meg is fogják kisérelni!
AMENNYIBEN HAGYJUK!
CSAK RAJTUNK MÚLIK!