2008. december 4., csütörtök

Nacionalista leninista kapitalizmus


Kína és a gazdasági válság

  Ha nem sikerül úrrá lenni a gazdasági válságon, akkor Kínában megerősödhet nacionalizmus. A recesszió nem csak a kommunista vezetés hatalmát, de az egész világ biztonságát és a globális hatalmi egyensúlyt is veszélybe sodorhatja - figyelmeztet Timothy Garton Ash brit történész és publicista a The Guardian hasábjain. Ha a politikai reformok lelassulnak, az ázsiai országban megerősödhet a nacionalizmus, és Kína és az Egyesült Államok között háborús konfliktus robbanhat ki.
Az elmúlt hónapok történései nem erősítették a kínaiak a demokráciába vetett bizalmát. Az Amerikából és az Egyesült Államokból elinduló globális gazdasági válság és a mumbai terrortámadás után Garton Ash szerint sok kínai arra a következtetésre jutott, hogy ha a demokrácia ilyen mellékhatásokkal jár, akkor talán nem kellene elindulni a demokratizálódás felé. A baj csak az, hogy az ázsiai ország sem kerülheti el a recesszió hatásait. A kínai visszaesés következményei pedig rendkívül súlyosak lehetnek.
A tekintélyes történész emlékeztet rá, hogy Mao halála és a nyitás politikának meghirdetése óta folyamatosak a reformok. A gazdaság szárnyal, átlagosan 9 százalék fölötti volt a növekedés. A gyorsan fejlődő nagyvárosok modern metropolisszá váltak. A gazdasági növekedés hatására megerősödött a városi középosztály, és a nyugati luxusmárkák is megjelentek a kínai piacon. Bár egyre nagyobb az egyenlőtlenség, és vidéken továbbra is óriási a szegénység, az elmúlt évtizedekben 300 millióval csökkent a nyomorban élők száma. Szakértők becslése szerint a kínai gazdaság 2020-ra megelőzi az Egyesült Államokat és az Európai Uniót.
A nyitás politikája hallatlan gazdasági tekintetben tehát sikert aratott. A további fejlődésnek azonban strukturális akadályai vannak. A kínai gazdaság továbbra is a párt irányítása alatt áll, és a legnagyobb vállalatok állami tulajdonban vannak. A gazdaság átalakítását nem követték politikai reformok. Bár némi javulás tapasztalható, de azért a jog uralmának beköszönte még nagyon messze van. A bíróságok nem függetlenek, így a kínaiak többsége nem remélhet jogorvoslatot a pártvezetők túlkapásaival szemben: az apparátus vezetői érinthetetlenek. A korrupció letörésére és a demokratikus intézmények kialakulására sem sok remény van. „Bár a pártvezetés már csak névleg kommunista, egy bizonyos szempontból továbbra is ragaszkodik a leninizmus egyik elvéhez: a politikai hatalomból nem hajlandó engedni."
Garton Ash szerint a Nyugat legfontosabb feladata, hogy támogassa a kínai reformereket, akik a demokratikus politikai intézmények kialakítására törekszenek. Ha abból indulunk ki, hogy Kínában sohasem lehet többpártrendszer, és ezért minden reformtörekvést eleve kudarcra ítéltnek tekintünk, akkor tényleg semmi sem fog megváltozni. A jog uralmával és a civil társadalom erősítésével kapcsolatos nyugati tapasztalatok felhasználása lassú változásokat indíthat el, és a rendszer demokratizálását szolgálhatja - még akkor is, ha Kínából sosem lesz nyugati típusú demokrácia. De talán még ez sem kizárt: ahogyan harminc éve, a nyitás politikájának meghirdetésekor senki sem hitte volna, hogy mára Kína ilyen hosszú utat tesz meg, talán újabb harminc év elteltével a „leninista kapitalizmus" is a múlté lesz.
A lassú demokratikus reformok azonban megfeneklenek, ha az ország gazdasága lelassul. Ha recesszió köszönt be, és emberek milliói válnak munkanélkülivé, akkor tüntetések és lázadások törhetnek ki. Ha az Egyesült Államok és Európa saját piacainak védelmében korlátozza a kínai importot, akkor megerősödhet az a nyugatellenesség. A kommunista vezetésnek aligha lesz más lehetősége a hatalma megőrzésére, mint a nacionalista eszmék felkarolása.
„Bármilyen bölcs is legyen a pekingi és a washingtoni vezetés, a globális politikai hatalom átalakulása miatt nehéz lesz konfliktusok nélkül megúszni az elkövető évtizedeket" - figyelmeztet Garton Ash. Emlékeztet rá, hogy Barack Obama január közepén hivatalba lépő elnök korábban úgy nyilatkozott, hogy kül- és biztonságpolitikájában kiemelt figyelmet szentel a világpolitikai egyensúlyt veszélyeztető új nagyhatalmaknak. William Fullon admirális, a csendes-óceáni egységek korábbi főparancsnoka pedig egyenesen úgy vélekedett, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlen az amerikai-kínai katonai összecsapás. „Nem fordíthatunk hátat Kínának: mindent meg kell tennünk a folyamatos gazdasági és politikai reformok sikere érdekében" - véli Garton Ash.
Érdekes, hogy a tekintélyes történész néhány hete még sokkal derűlátóbban nyilatkozott a Nyugat és Kína viszonyának alakulásával kapcsolatban. November végén egy kanadai lapban úgy vélekedett, hogy az ideológiai különbségek a gazdasági válság hatására csak retorikai szinten maradnak meg. Kínát egyre inkább a demokratikus kapitalizmus fogja jellemezni, miközben az Egyesült Államok kénytelen lesz szocialisztikus gazdaságmentő csomaggal megpróbálni úrrá lenni a válságon.
Talán a gazdasággal kapcsolatos újabb rossz híreknek tudható be, hogy Garton Ash most már nem demokratikus kapitalista Kínát vizionál, hanem a nacionalizmussal kiegészített leninista kapitalizmust.

http://www.guardian.co.uk/commentisfree/2008/dec/04/garton-ash-china-economy-comment

Nacionalista leninista kapitalizmus


Kína és a gazdasági válság
  Ha nem sikerül úrrá lenni a gazdasági válságon, akkor Kínában megerősödhet nacionalizmus. A recesszió nem csak a kommunista vezetés hatalmát, de az egész világ biztonságát és a globális hatalmi egyensúlyt is veszélybe sodorhatja - figyelmeztet Timothy Garton Ash brit történész és publicista a The Guardian hasábjain. Ha a politikai reformok lelassulnak, az ázsiai országban megerősödhet a nacionalizmus, és Kína és az Egyesült Államok között háborús konfliktus robbanhat ki.
Az elmúlt hónapok történései nem erősítették a kínaiak a demokráciába vetett bizalmát. Az Amerikából és az Egyesült Államokból elinduló globális gazdasági válság és a mumbai terrortámadás után Garton Ash szerint sok kínai arra a következtetésre jutott, hogy ha a demokrácia ilyen mellékhatásokkal jár, akkor talán nem kellene elindulni a demokratizálódás felé. A baj csak az, hogy az ázsiai ország sem kerülheti el a recesszió hatásait. A kínai visszaesés következményei pedig rendkívül súlyosak lehetnek.
A tekintélyes történész emlékeztet rá, hogy Mao halála és a nyitás politikának meghirdetése óta folyamatosak a reformok. A gazdaság szárnyal, átlagosan 9 százalék fölötti volt a növekedés. A gyorsan fejlődő nagyvárosok modern metropolisszá váltak. A gazdasági növekedés hatására megerősödött a városi középosztály, és a nyugati luxusmárkák is megjelentek a kínai piacon. Bár egyre nagyobb az egyenlőtlenség, és vidéken továbbra is óriási a szegénység, az elmúlt évtizedekben 300 millióval csökkent a nyomorban élők száma. Szakértők becslése szerint a kínai gazdaság 2020-ra megelőzi az Egyesült Államokat és az Európai Uniót.
A nyitás politikája hallatlan gazdasági tekintetben tehát sikert aratott. A további fejlődésnek azonban strukturális akadályai vannak. A kínai gazdaság továbbra is a párt irányítása alatt áll, és a legnagyobb vállalatok állami tulajdonban vannak. A gazdaság átalakítását nem követték politikai reformok. Bár némi javulás tapasztalható, de azért a jog uralmának beköszönte még nagyon messze van. A bíróságok nem függetlenek, így a kínaiak többsége nem remélhet jogorvoslatot a pártvezetők túlkapásaival szemben: az apparátus vezetői érinthetetlenek. A korrupció letörésére és a demokratikus intézmények kialakulására sem sok remény van. „Bár a pártvezetés már csak névleg kommunista, egy bizonyos szempontból továbbra is ragaszkodik a leninizmus egyik elvéhez: a politikai hatalomból nem hajlandó engedni."
Garton Ash szerint a Nyugat legfontosabb feladata, hogy támogassa a kínai reformereket, akik a demokratikus politikai intézmények kialakítására törekszenek. Ha abból indulunk ki, hogy Kínában sohasem lehet többpártrendszer, és ezért minden reformtörekvést eleve kudarcra ítéltnek tekintünk, akkor tényleg semmi sem fog megváltozni. A jog uralmával és a civil társadalom erősítésével kapcsolatos nyugati tapasztalatok felhasználása lassú változásokat indíthat el, és a rendszer demokratizálását szolgálhatja - még akkor is, ha Kínából sosem lesz nyugati típusú demokrácia. De talán még ez sem kizárt: ahogyan harminc éve, a nyitás politikájának meghirdetésekor senki sem hitte volna, hogy mára Kína ilyen hosszú utat tesz meg, talán újabb harminc év elteltével a „leninista kapitalizmus" is a múlté lesz.
A lassú demokratikus reformok azonban megfeneklenek, ha az ország gazdasága lelassul. Ha recesszió köszönt be, és emberek milliói válnak munkanélkülivé, akkor tüntetések és lázadások törhetnek ki. Ha az Egyesült Államok és Európa saját piacainak védelmében korlátozza a kínai importot, akkor megerősödhet az a nyugatellenesség. A kommunista vezetésnek aligha lesz más lehetősége a hatalma megőrzésére, mint a nacionalista eszmék felkarolása.
„Bármilyen bölcs is legyen a pekingi és a washingtoni vezetés, a globális politikai hatalom átalakulása miatt nehéz lesz konfliktusok nélkül megúszni az elkövető évtizedeket" - figyelmeztet Garton Ash. Emlékeztet rá, hogy Barack Obama január közepén hivatalba lépő elnök korábban úgy nyilatkozott, hogy kül- és biztonságpolitikájában kiemelt figyelmet szentel a világpolitikai egyensúlyt veszélyeztető új nagyhatalmaknak. William Fullon admirális, a csendes-óceáni egységek korábbi főparancsnoka pedig egyenesen úgy vélekedett, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlen az amerikai-kínai katonai összecsapás. „Nem fordíthatunk hátat Kínának: mindent meg kell tennünk a folyamatos gazdasági és politikai reformok sikere érdekében" - véli Garton Ash.
Érdekes, hogy a tekintélyes történész néhány hete még sokkal derűlátóbban nyilatkozott a Nyugat és Kína viszonyának alakulásával kapcsolatban. November végén egy kanadai lapban úgy vélekedett, hogy az ideológiai különbségek a gazdasági válság hatására csak retorikai szinten maradnak meg. Kínát egyre inkább a demokratikus kapitalizmus fogja jellemezni, miközben az Egyesült Államok kénytelen lesz szocialisztikus gazdaságmentő csomaggal megpróbálni úrrá lenni a válságon.
Talán a gazdasággal kapcsolatos újabb rossz híreknek tudható be, hogy Garton Ash most már nem demokratikus kapitalista Kínát vizionál, hanem a nacionalizmussal kiegészített leninista kapitalizmust.

http://www.guardian.co.uk/commentisfree/2008/dec/04/garton-ash-china-economy-comment

Nacionalista leninista kapitalizmus

Kína és a gazdasági válság
  Ha nem sikerül úrrá lenni a gazdasági válságon, akkor Kínában megerősödhet nacionalizmus. A recesszió nem csak a kommunista vezetés hatalmát, de az egész világ biztonságát és a globális hatalmi egyensúlyt is veszélybe sodorhatja - figyelmeztet Timothy Garton Ash brit történész és publicista a The Guardian hasábjain. Ha a politikai reformok lelassulnak, az ázsiai országban megerősödhet a nacionalizmus, és Kína és az Egyesült Államok között háborús konfliktus robbanhat ki.
Az elmúlt hónapok történései nem erősítették a kínaiak a demokráciába vetett bizalmát. Az Amerikából és az Egyesült Államokból elinduló globális gazdasági válság és a mumbai terrortámadás után Garton Ash szerint sok kínai arra a következtetésre jutott, hogy ha a demokrácia ilyen mellékhatásokkal jár, akkor talán nem kellene elindulni a demokratizálódás felé. A baj csak az, hogy az ázsiai ország sem kerülheti el a recesszió hatásait. A kínai visszaesés következményei pedig rendkívül súlyosak lehetnek.
A tekintélyes történész emlékeztet rá, hogy Mao halála és a nyitás politikának meghirdetése óta folyamatosak a reformok. A gazdaság szárnyal, átlagosan 9 százalék fölötti volt a növekedés. A gyorsan fejlődő nagyvárosok modern metropolisszá váltak. A gazdasági növekedés hatására megerősödött a városi középosztály, és a nyugati luxusmárkák is megjelentek a kínai piacon. Bár egyre nagyobb az egyenlőtlenség, és vidéken továbbra is óriási a szegénység, az elmúlt évtizedekben 300 millióval csökkent a nyomorban élők száma. Szakértők becslése szerint a kínai gazdaság 2020-ra megelőzi az Egyesült Államokat és az Európai Uniót.
A nyitás politikája hallatlan gazdasági tekintetben tehát sikert aratott. A további fejlődésnek azonban strukturális akadályai vannak. A kínai gazdaság továbbra is a párt irányítása alatt áll, és a legnagyobb vállalatok állami tulajdonban vannak. A gazdaság átalakítását nem követték politikai reformok. Bár némi javulás tapasztalható, de azért a jog uralmának beköszönte még nagyon messze van. A bíróságok nem függetlenek, így a kínaiak többsége nem remélhet jogorvoslatot a pártvezetők túlkapásaival szemben: az apparátus vezetői érinthetetlenek. A korrupció letörésére és a demokratikus intézmények kialakulására sem sok remény van. „Bár a pártvezetés már csak névleg kommunista, egy bizonyos szempontból továbbra is ragaszkodik a leninizmus egyik elvéhez: a politikai hatalomból nem hajlandó engedni."
Garton Ash szerint a Nyugat legfontosabb feladata, hogy támogassa a kínai reformereket, akik a demokratikus politikai intézmények kialakítására törekszenek. Ha abból indulunk ki, hogy Kínában sohasem lehet többpártrendszer, és ezért minden reformtörekvést eleve kudarcra ítéltnek tekintünk, akkor tényleg semmi sem fog megváltozni. A jog uralmával és a civil társadalom erősítésével kapcsolatos nyugati tapasztalatok felhasználása lassú változásokat indíthat el, és a rendszer demokratizálását szolgálhatja - még akkor is, ha Kínából sosem lesz nyugati típusú demokrácia. De talán még ez sem kizárt: ahogyan harminc éve, a nyitás politikájának meghirdetésekor senki sem hitte volna, hogy mára Kína ilyen hosszú utat tesz meg, talán újabb harminc év elteltével a „leninista kapitalizmus" is a múlté lesz.
A lassú demokratikus reformok azonban megfeneklenek, ha az ország gazdasága lelassul. Ha recesszió köszönt be, és emberek milliói válnak munkanélkülivé, akkor tüntetések és lázadások törhetnek ki. Ha az Egyesült Államok és Európa saját piacainak védelmében korlátozza a kínai importot, akkor megerősödhet az a nyugatellenesség. A kommunista vezetésnek aligha lesz más lehetősége a hatalma megőrzésére, mint a nacionalista eszmék felkarolása.
„Bármilyen bölcs is legyen a pekingi és a washingtoni vezetés, a globális politikai hatalom átalakulása miatt nehéz lesz konfliktusok nélkül megúszni az elkövető évtizedeket" - figyelmeztet Garton Ash. Emlékeztet rá, hogy Barack Obama január közepén hivatalba lépő elnök korábban úgy nyilatkozott, hogy kül- és biztonságpolitikájában kiemelt figyelmet szentel a világpolitikai egyensúlyt veszélyeztető új nagyhatalmaknak. William Fullon admirális, a csendes-óceáni egységek korábbi főparancsnoka pedig egyenesen úgy vélekedett, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlen az amerikai-kínai katonai összecsapás. „Nem fordíthatunk hátat Kínának: mindent meg kell tennünk a folyamatos gazdasági és politikai reformok sikere érdekében" - véli Garton Ash.
Érdekes, hogy a tekintélyes történész néhány hete még sokkal derűlátóbban nyilatkozott a Nyugat és Kína viszonyának alakulásával kapcsolatban. November végén egy kanadai lapban úgy vélekedett, hogy az ideológiai különbségek a gazdasági válság hatására csak retorikai szinten maradnak meg. Kínát egyre inkább a demokratikus kapitalizmus fogja jellemezni, miközben az Egyesült Államok kénytelen lesz szocialisztikus gazdaságmentő csomaggal megpróbálni úrrá lenni a válságon.
Talán a gazdasággal kapcsolatos újabb rossz híreknek tudható be, hogy Garton Ash most már nem demokratikus kapitalista Kínát vizionál, hanem a nacionalizmussal kiegészített leninista kapitalizmust.
http://www.guardian.co.uk/commentisfree/2008/dec/04/garton-ash-china-economy-comment