Kína és a gazdasági válság
Ha nem sikerül úrrá lenni a gazdasági válságon, akkor Kínában
megerősödhet nacionalizmus. A recesszió nem csak a kommunista vezetés
hatalmát, de az egész világ biztonságát és a globális hatalmi
egyensúlyt is veszélybe sodorhatja - figyelmeztet Timothy Garton Ash brit történész és publicista a The Guardian hasábjain.
Ha a politikai reformok lelassulnak, az ázsiai országban megerősödhet a
nacionalizmus, és Kína és az Egyesült Államok között háborús konfliktus
robbanhat ki.
Az elmúlt hónapok történései nem erősítették a kínaiak a demokráciába
vetett bizalmát. Az Amerikából és az Egyesült Államokból elinduló
globális gazdasági válság és a mumbai terrortámadás után Garton Ash
szerint sok kínai arra a következtetésre jutott, hogy ha a demokrácia
ilyen mellékhatásokkal jár, akkor talán nem kellene elindulni a
demokratizálódás felé. A baj csak az, hogy az ázsiai ország sem
kerülheti el a recesszió hatásait. A kínai visszaesés következményei
pedig rendkívül súlyosak lehetnek.
A tekintélyes történész emlékeztet rá, hogy Mao halála és a nyitás
politikának meghirdetése óta folyamatosak a reformok. A gazdaság
szárnyal, átlagosan 9 százalék fölötti volt a növekedés. A gyorsan
fejlődő nagyvárosok modern metropolisszá váltak. A gazdasági növekedés
hatására megerősödött a városi középosztály, és a nyugati luxusmárkák
is megjelentek a kínai piacon. Bár egyre nagyobb az egyenlőtlenség, és
vidéken továbbra is óriási a szegénység, az elmúlt évtizedekben 300
millióval csökkent a nyomorban élők száma. Szakértők becslése szerint a
kínai gazdaság 2020-ra megelőzi az Egyesült Államokat és az Európai
Uniót.
A nyitás politikája hallatlan gazdasági tekintetben tehát sikert
aratott. A további fejlődésnek azonban strukturális akadályai vannak. A
kínai gazdaság továbbra is a párt irányítása alatt áll, és a legnagyobb
vállalatok állami tulajdonban vannak. A gazdaság átalakítását nem
követték politikai reformok. Bár némi javulás tapasztalható, de azért a
jog uralmának beköszönte még nagyon messze van. A bíróságok nem
függetlenek, így a kínaiak többsége nem remélhet jogorvoslatot a
pártvezetők túlkapásaival szemben: az apparátus vezetői
érinthetetlenek. A korrupció letörésére és a demokratikus intézmények
kialakulására sem sok remény van. „Bár a pártvezetés már csak névleg
kommunista, egy bizonyos szempontból továbbra is ragaszkodik a
leninizmus egyik elvéhez: a politikai hatalomból nem hajlandó engedni."
Garton Ash szerint a Nyugat legfontosabb feladata, hogy támogassa a
kínai reformereket, akik a demokratikus politikai intézmények
kialakítására törekszenek. Ha abból indulunk ki, hogy Kínában sohasem
lehet többpártrendszer, és ezért minden reformtörekvést eleve kudarcra
ítéltnek tekintünk, akkor tényleg semmi sem fog megváltozni. A jog
uralmával és a civil társadalom erősítésével kapcsolatos nyugati
tapasztalatok felhasználása lassú változásokat indíthat el, és a
rendszer demokratizálását szolgálhatja - még akkor is, ha Kínából sosem
lesz nyugati típusú demokrácia. De talán még ez sem kizárt: ahogyan
harminc éve, a nyitás politikájának meghirdetésekor senki sem hitte
volna, hogy mára Kína ilyen hosszú utat tesz meg, talán újabb harminc
év elteltével a „leninista kapitalizmus" is a múlté lesz.
A lassú demokratikus reformok azonban megfeneklenek, ha az ország
gazdasága lelassul. Ha recesszió köszönt be, és emberek milliói válnak
munkanélkülivé, akkor tüntetések és lázadások törhetnek ki. Ha az
Egyesült Államok és Európa saját piacainak védelmében korlátozza a
kínai importot, akkor megerősödhet az a nyugatellenesség. A kommunista
vezetésnek aligha lesz más lehetősége a hatalma megőrzésére, mint a
nacionalista eszmék felkarolása.
„Bármilyen bölcs is legyen a pekingi és a washingtoni vezetés, a
globális politikai hatalom átalakulása miatt nehéz lesz konfliktusok
nélkül megúszni az elkövető évtizedeket" - figyelmeztet Garton Ash.
Emlékeztet rá, hogy Barack Obama január közepén hivatalba lépő elnök
korábban úgy nyilatkozott, hogy kül- és biztonságpolitikájában kiemelt
figyelmet szentel a világpolitikai egyensúlyt veszélyeztető új
nagyhatalmaknak. William Fullon admirális, a csendes-óceáni egységek
korábbi főparancsnoka pedig egyenesen úgy vélekedett, hogy előbb-utóbb
elkerülhetetlen az amerikai-kínai katonai összecsapás. „Nem
fordíthatunk hátat Kínának: mindent meg kell tennünk a folyamatos
gazdasági és politikai reformok sikere érdekében" - véli Garton Ash.
Érdekes, hogy a tekintélyes történész néhány hete még sokkal
derűlátóbban nyilatkozott a Nyugat és Kína viszonyának alakulásával
kapcsolatban. November végén egy kanadai lapban úgy vélekedett,
hogy az ideológiai különbségek a gazdasági válság hatására csak
retorikai szinten maradnak meg. Kínát egyre inkább a demokratikus
kapitalizmus fogja jellemezni, miközben az Egyesült Államok kénytelen
lesz szocialisztikus gazdaságmentő csomaggal megpróbálni úrrá lenni a
válságon.
Talán a gazdasággal kapcsolatos újabb rossz híreknek tudható be, hogy
Garton Ash most már nem demokratikus kapitalista Kínát vizionál, hanem
a nacionalizmussal kiegészített leninista kapitalizmust.
http://www.guardian.co.uk/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése