2012. július 22., vasárnap

Az orosz erőd megerősítése

A nyugati sajtóban az Economist számol be az orosz törvénykezés utolsó napjának eredményeiről. Természetes, hogy a vonyítás nem marad el. Főleg azért nem, mert a líbiai és a szíriai helyzetből tanulva, valamint a narancsos takonyterjesztők módszereit kiismerve, Putyin meghozta a megfelelő ellenlépéseket. Ezért a Nyugat kutyakoncertbe illő vonyításba kezdett, mert fő támogatottjait ütötte ki a kormány: KO.
Az első ilyen intézkedés (ez a törvény hazánkban évek óta érvényben van), hogy komolyan szankcionálja a hatalom a be nem jelentett megmozdulásokat. Oszlatás és pénzbírság a válasz az ilyen illegálissá nyilvánított tevékenységre.
A második és egyben talán a legnagyobb érvágás a nyugati világnak, hogy a külföldről pénzelt szervezeteknek minden felületen fel kell tüntetnie, hogy KÜLFÖLDI ÜGYNÖK SZERVEZET! Internetes oldalakon, levélborítékon, szórólapon. Ellenkező esetben fél évre betilthatják a működését. Ezeknek a szervezeteknek minden rubelről és dollárról maradéktalanul el kell számolni, éppúgy minden átutalásról és bevételről. Semmilyen pénzt nem fogadhatnak külföldről támogatásként. Hasonlóan szigorú törvényt fogadtak el a narancsos patkányok fő fegyvere, az alaptalan gyanúsítgatás és vádaskodás ellen.
A Nyugat persze vonyít. Hogyne vonyítana, mikor a beépülés, a belső bomlasztás, az Ötödik Hadoszlop fő fegyvereit szerelik le sorra az új törvények. A mindenféle jöttment alapítványok, jogvédők most kapaszkodhatnak. Pénz nincs, ha pedig feketén juttatnak nekik, számíthatnak az orosz stílusú eljárásokra. Természetesen egyből az emberi jogokkal jönnek elő. Megjegyezzük, hogy a Nyugat inkább fogja be a száját ilyen téren. A világ legtöbb politikai fogja Németországban ül börtönben - és pontosan egy orosz internetes oldal közölt erről tényfeltáró írást -, miszerint csak tavaly mintegy 14 000 politikai jellegű per indult Németországban. A másik cionistákkal súlyosan terhelt (ZOG) országban, Ausztriában, semmi egyébért, mint egy karlendítésért - ami Moszkvában senkit nem érdekel - másfél év letöltendő börtönt osztanak ki. Ezek az államok az emberi jogokról jobb, ha nem szájalnak, és inkább sepregessenek a saját házuk tájékán.
Putyin elnök kijelentette, hogy Oroszország politikai szempontból ostromlott ország, és így is állnak a felforgató tevékenységhez, ennek megfelelően hoznak törvényeket. Az elmúlt év választási csetepatéi, az orosz érdekeltségek felszámolására tett kísérletek, a belső rend megbontására törekvő aknamunka, és az ezek elleni fellépés mind azt bizonyítja, Putyin kiválóan áll a kérdéshez.
Kemény Gábor

Asszád kiengedte a szellemet a palackból

A SABAH török újság hírei szerint Mardin városán keresztül szünetel az olajszállítás, mivel péntek este felrobbantották a kőolajvezetékeket. A robbantást a Kurd Munkáspárt hajtotta végre, és ezzel bekövetkezett, amire korábban felhívtuk a figyelmet – hogy Törökországnak nem tanácsos belefolynia a Szíria elleni háborúba, mert az ország területi egysége meg fog bomlani.
A szír elnök nem véletlen nem mondott le az elmúlt egy év során. Nagyon jól tudja, hogy ha a törökök támadnak, neki csak a megfelelő embereket kell megtalálnia, hogy Törökország elveszítse a területei egy részét és egy évtizedre polgárháborús helyzet alakuljon ki. A szír vezetés a megfelelő pillanatban fel fogja használni a kurdokat az ellenségessé váló ország destabilizálására. Törökországban ugyanis megközelítőleg 15 milliós kurd kisebbség él, és a kurd lakosság egy összpontosult tömbben található meg négy ország területén: Törökországban, Szíriában, Iránban és Irakban. Egy 37,5 milliós nemzet ország nélkül, négy ország kormányai közé zárva. Olyan ez a terület, mint egy puskaporos hordó. Senki nem akarja igazán támogatni a kurdok törekvéseit, mert azzal a teljes térséget (a másik három országot is) felborítaná. Viszont az Asszád-rendszer megteszi, ha már egyébként is veszélyben az ország területi egysége.
Úgy tűnik, Asszád megtalálta azt a pontot, amivel bebiztosíthatja, hogy a NATO ellenes török ellenzék felerősödjön. A kurdok támogatást kapnak – fegyvert, logisztikát, információkat, és egyelőre csak merényleteket hajtanak végre. Ez intő jel arra, mi lesz akkor, ha a török haderő átlép a szír határon. Akkor ugyanis Kurdisztán Asszád támogatásával ki fog szakadni a környező államokból, ami nem csak Szíriának ad egy frissen született protektorátust, hanem Törökország területi egységének felbomlását jelenti. A kurdok pedig azonnal az országot megszálló NATO ellen fordulnak, mert Törökország NATO tagállam - és egy NATO tagállam felbomlásakor hemzsegni fog az ország a „békefenntartóktól”, akiknek minden erejét le fogja kötni az éledező kurd felkelés.
Ez fog történni, ha a törökök támadnak. De úgy tűnik, már az is elég indok, hogy Törökország kiképzést és ellátmányt biztosít a Szíriát destabilizáló terroristáknak, mert a kurdok aktivizálódni kezdtek. Asszád azonban csak a végső pillanatban fogja meglépni a kurdok szabadon eresztését, mert ezzel egyben Irán támogatását is elveszítheti. Irán területén is többmilliós kurd kisebbség él, így nem támogatják egy önálló Kurdisztán létrehozását, mert az Irántól is területeket szakítana el.
Akárhogy is, Törökország a polgárháború felé sodorja magát. Asszád idő előtt vette elő a kurd-kártyát, de még ha Szíria nem is támogatná a kurdokat, a NATO aktívan támogatná Kurdisztán létrehozását – abban az esetben, ha Szíria elbukik. Ugyanis ez Irán destabilizálásához is megfelelő feltételeket teremtene. Mostmár késő, mert az Asszád-rendszer kiengedte a szellemet a palackból. Kurdisztán ki fog szakadni a környező államokból, és ez egy öngerjesztő folyamat – mert amelyik ország nem ad elég támogatást a kurd kisebbségnek, az könnyen elveszítheti a kisebbség lakta területeinek egy részét.
Ezért robbannak a kőolajvezetékek Törökországban és Irakban. A többi már csak idő kérdése.
Fenyvesi Áron


Támadás Szíria ellen?


A kenyai pávián (Obama) kilátásba helyezte az erőszak alkalmazását a szíriai rendszer megdöntése érdekében. Valami súlyos oknak kellett lenni, hogy ezt a döntés végre (legalább szavakban) kiizzadják - két olyan háború közben, melyekben az USA veresége már csak rövid idő kérdése. Afganisztánban rendkívül súlyossá vált a helyzet, lényegében az agresszorok beszorultak a támaszpontjaikra, és a győzelemnek már a reménye is elszállt. Irakban is hasonlóan súlyosak a gondjaik. Agyonkozmetikázott veszteséglistájukról mostanában derült ki, hogy milyen durva hamisítványok. Az orosz sajtóban megbízható forrásokra hivatkozva közölték a valódi adatokat, melyek szerint az USA az Öböl-háború óta eddig 73.846 halottat és 1.620.906 fogyatékkal járó sebesültet vesztett.
Ez több, mint a vietnami háborúban elszenvedett veszteségei. Az afganisztáni veszteségek szigorúan titkosak, teljes cenzúra alatt áll minden ilyen jelentés, de a veszteségek nagyságrendjét jól jelzi az, hogy a közvetlen harci cselekményeket mindenhol elkerülik, és csak a haditechnikai fölényükkel igyekeznek a szabadságharcosoknak veszteségeket okozni. A lakosság gyűlöli és megveti őket, ezért a hazafias erők teljes támogatottságot élveznek. Az asszimetrikus háború a maga teljes valójában kibontakozott, melyben nem az USA áll nyerésre.
Az USA stratégái (politikai analfabéták) úgy gondolják, hogy Szíria geopolitikai helyzete sokkal rosszabb, mint Vietnamé, Iraké, vagy Afganisztáné volt. A NATO, illetve NATO által megszállt országok veszik körbe, és Izrael, amelynek érdeke Szíria elfoglalása. Lényegében egy ellenséges gyűrűben van, mely óriási erőfölénnyel is rendelkezik. De nem így volt ez Koreától kezdve Afganisztánig minden esetben? (Líbiával nem lehet példálózni, mert Kadhafi azzal, hogy lefeküdt a Nyugatnak, magára maradt, és mert volt mersze visszakövetelni a letétbe tett aranyát, halálra is ítélte magát.) Szíria viszont nincs egyedül. Oroszország és Kína soha nem fog hozzájárulni a szíriai légtér zárlatához, mely lényegében a szabad NATO légiterrort jelentené. Tehát vagy a Biztonsági Tanács engedélye nélkül agressziót követnek el, vagy a légierőt nélkülözve, ember-ember elleni harcot kell választaniuk. Ez utóbbi esetében biztos a totális vereség, amit az USA ma már nem engedhet meg magának.
Ha szembe mennek a Biztonsági Tanáccsal, és bevetik a légierőt, az egész térség lángba borulhat. A fenyegetett Irán vezetése jól tudja, hogy Szíria után hazájuk lesz a következő célpont, tehát akkor számukra a háború elkerülhetetlen. Ha elkerülhetetlen, akkor viszont a Szíria elleni NATO támadás után, amikor ott már eléggé elmérgesedtek a dolgok és súlyos veszteségeket szenvedtek el a harcoló felek, Irán teljes bizonyossággal lezárja a Hormuzi-szorost és preventív támadást intéz a térségben levő USA célpontok ellen. Ez az iraki és az afganisztáni térségben is egy összetett NATO ellenes általános támadás követ, és az oroszok is készek lennének a kaukázusi térségben egy komolyabb rendcsinálásra, melynek célpontjai az USA barát országok. Kína meg végre tehet valamit Taiwan visszaszerzéséért. És ez még csak a kezdet.
Nyugat-Európa olyan belső feszültségekkel terhelt, melyet már háborúval feloldani nem lehet. A széthúzás és az önzés mérgező gyümölcsei beérnek, és számtalan feszültséggócban még akár fegyveres harcok is kialakulhatnak, melyeket kezelni képtelenség. Az EU ezt a háborút nem éli túl, és még sok millió európai és idegen sem. Tehát Szíria megtámadása az egész világ politikai képét átalakítja, mégpedig a Nyugat rovására. Akik ebben kételkednek, azok csak arra gondoljanak, hogy milyen kiállással fog harcolni ebben a háborúban egy görög, egy magyar, vagy egy olasz. A szerbekről és más szláv népekről már nem is beszélve. Sok nép hamarabb harcolna a szomszédai ellen, mint a távoli Szíriában. Európa nyugati része minden vonatkozásban olyan ingatag, hogyha ezt tudatosítanák a szélesebb tömegekkel, azonnal vége lenne az EU-nak. Zavar esetén nincs orosz energiaszállítás, nincs külkereskedelem (még Kínával sem), a belső piac összeomlik, államcsődök következtében felkelések törnek ki, és felbomlik a rend. Még Németországban és Franciaországban is rendkívül súlyos gondok keletkeznek, különösen a migráció miatt. A Hormuzi-szorosban akármi is történik, évekig zárva marad, orosz energia nincs, viszont van egy óriási atomütőerővel rendelkező orosz hadsereg és nyugat-ellenes orosz közvélemény, és a nyugati munkanélküliséggel és uzsorakamatokkal leszegényített, megalázott tízmilliók. Sokan akarnak különböző számlákat kiegyenlíteni, és ennek is eljön akkor az ideje.
Elképzelhetetlen, hogy ezt a nyugati katonai tervezők ne tudnák. És nem csak ezt, hanem még sok olyasmit is, amiről nem beszélnek. Ezért joggal feltételezhetjük, hogy a kenyai pávián háborús retorikája mögött nincs támadó szándék, csak propaganda a szíriai belső és külső ellenség számára, mint ahogy az 1956-ban Magyarország esetében is az volt. Szíria kedvezőtlen geopolitikai helyzetét bőven kiegyensúlyozza a fentiektől való félelem. Asszad és a szíriai vezetés még egy ideig nyugodtan aludhat, és csak a banditák leverésével kell foglalkozniuk. Ezt viszont sikeresen meg fogják oldani, mert olyan energiákkal rendelkeznek, amelyre a nyugatiaknak nincs ellenszerük. Az önfeláldozó hazaszeretettel.
Kassai Ferenc


Damaszkusz rohama: valóság vagy színházi előadás?


Oroszország és Kína megvétózták a szíriai konfliktushelyzet megoldására irányuló nyugati határozattervezetet, amely kemény szankciókat vezetett volna be Damaszkusszal szemben, amennyiben az nem teljesíti a követeléseiket. Oroszország állandó képviselője az ENSZ-ben, Vitalij Csurkin elmagyarázta Moszkva álláspontját: „A javaslat teljesen egyoldalú. A nyomásgyakorlás és a szankciók csak a szíriai kormánynak szólnak. Ez pedig nem tükrözi az országban uralkodó valódi helyzetet”.
A valóság pedig nem más, minthogy nem a szíriai kormányt kell megfékezni, hanem a békülésre nem hajlandó ellenzéket. Hiszen nyíltan felvállalták a „Vulkán Damaszkuszban – földrengés Szíriában” elnevezésű akciót. Ennek keretében pedig úgy 30 ezer harcost szabadítottak a fővárosra.
Ugyanakkor sok megfigyelő szerint, ez a szám több tízszer magasabb – és inkább propaganda akcióról van szó. Leonyid Iszaev orosz keletkutató így vélekedik:
Egyelőre a szíriai felkelőknek nem sikerült megszerezni az ellenőrzést egyetlen város felett sem. Ha elérik azt, amit elterveztek és Damaszkusz elesik, akkor természetesen a helyzet pillanatok alatt megváltozik. Ugyanakkor, a jelenlegi támadás valójában a kétségbeesést tükrözi. A szíriai hadsereg még mindig erős, a lázadók pedig nem tudják feltölteni soraikat. A Nyugat egyelőre csak pénzzel és fegyverekkel tud segíteni. Legalábbis addig, amíg Oroszország álláspontja nem változik. A szíriai ellenzék nagyon sok pénzt kap, szponzoraik már elkezdek kételkedni abban, hogy megéri-e finanszírozni ezt a projektet. Szíriában pedig a lázadók ereje egyre kevesebb lesz. Éppen ezért, az ún. Damaszkuszi roham valójában egy színházi előadás, hogy a szponzorok továbbra is pénzeljék az ellenzék akcióit.
A szíriai vállalkozásra rengeteg pénz megy el, ugyanakkor eredménye nincs. Damaszkusz még mindig állja a sarat. Ígyhát, az ellenzék, annak érdekében, hogy megtartsa tekintélyét a szponzorok szemében, színházi előadást rendez. Ez pedig, a szíriai katonai szakértő, Mohammed Isza szerint, az ún. Damaszkuszi rohamra is vonatkozik:
Jelenleg Damaszkuszban kisebb fegyveres csoportosulások vannak, nyilván valóan Szaúd-Arábia ellenőrzése alatt. Megpróbálnak kitörni és lövöldözésekbe kezdenek. De amint a helyszínre érkezik a hadsereg a lázadók elmenekülnek, és más helyeken kezdenek újabb akcióba, amelyeknek semmiféle eredménye nincs. Ugyanakkor azonban a külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy Damaszkuszban háború van.
A felkelők teljes létszámát nehéz megmondani. Az embernek pedig az a benyomása támad, hogy az előadás a végkifejletéhez közeledik, és az, hogy ki győz, a közeljövőben eldől.

 ruvr.ru


Cionista próbálkozás a szíriai katonai beavatkozásra

Izrael panasszal fordult az ENSZ-hez, miután a szíriai csapatok behatoltak a Golán fennsíkra – a két ország közötti demilitarizált övezetbe.
- Izrael hivatalos panasszal fordult az ENSZ-hez ezzel a komoly incidenssel kapcsolatban. Ez világos jelzés, amit az ENSZ-en keresztül üzenünk azoknak, akik irányítják Szíriát – jelentette ki az izraeli külügyminisztérium képviselője.
- Július 19-én nem messze Jubbātā al Khashab szíriai falutól a szíriai biztonsági erők és más fegyveres csoportosulások között dúló csata hevében a katonák átlépték a határt és megsértették az 1974-ben kötött fegyverszüneti megállapodást – áll a megkeresésben.

ruvr.ru


Aggódnak a szír vegyi fegyverek sorsa miatt


A szír külügyminisztérium szóvivője sajtótájékoztatót tartott az ország vegyi fegyver készletével kapcsolatos aggodalmak miatt. A nyugati újságírók elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy a szír kormány elismeri-e, hogy vegyi fegyvereket vetettek be civilek ellen. Ennek okán ugyanis új lendületet kaphatott volna a „gonosz Asszád, le kell mondania” kórus. A szóvivő megnyugtatta őket, hogy a kormány nem használt, és soha nem is fog használni vegyi fegyvert civilek ellen. A külföldi újságírók ezt hazugságként tálalják, pedig teljességgel igaz: se az amerikai zsoldos, se a katari és a francia haderő különleges alakulatai nem számítanak civilnek, attól még hogy egy éve Szíriában tartózkodnak.
A szóvivő közölte, hogy Szíria csak külföldi agresszió esetén fog vegyi fegyvereket bevetni. Vagyis a szír civileket gyilkoló amerikai, katari, francia és izraeli „civilek” ellen esélyes a vegyi fegyverek bevetése. Ennek már éppen ideje lenne – a Szíriába küldött terroristák mind pénzért, hírnévért, pozícióért, vagy a nyers pusztítás élvezetéért gyilkolják a civil lakosságot, vagyis mind olyan emberek, akiknek egy normális államban kérdés nélkül felakasztanak. Minél több ilyen féreg marad holtan Szíriában, annál közelebb a nyugat pusztulása.
Egy újságíró megjegyezte, milyen intézkedéseket tesznek az ellen, hogy a vegyi fegyver készlet rossz kezekbe kerüljön. A szóvivő azt válaszolta, hogy a vegyi fegyver készletek a hadsereg védelme alatt vannak biztonságban. A CIA szerint Szíria évente többszáz liternyi különböző típusú vegyi fegyvert és több száz tonna ideggázt állít elő. Ez részben propaganda, mivel ezzel indokolják a szír állam elleni beavatkozást, de ettől függetlenül Szíria komoly vegyi fegyver készletekkel rendelkezik, és több esetben hiúsítottak meg az ilyen tározók elleni támadást, amik az úgynevezett lázadók elsődleges célpontjai közé tartoznak. Ezért a szóvivőnek az a mondata, hogy a vegyi fegyverek a hadsereg védelmében biztonságban vannak, egyben azt is jelenti, hogy a nyugatiak nagyon szeretnék ezeket a fegyvereket nem biztonságban tudni. Ugyanis minél több ártatlan civil hal meg minél látványosabban, annál hatásosabb a propaganda – a birkák pedig jól szórakoznak.
De ne aggódjanak, annyit nem fognak elhasználni a NATO katari civiljeire, hogy a legitimált módon érkező „békefenntartónak” ne jusson!
Fenyvesi Áron

Obama fél a szíriai vegyi fegyverektől

 

Barack Obama amerikai elnök kijelentette, hogy tragikus hibát követ el Assad szíriai elnök, ha, amint azt megígérte, vegyi fegyvereket vet be. Obama hangsúlyozta, hogy az ilyen akció esetén Assadra hárul minden felelősség.
Korábban a szíriai vezetés kijelentette, hogy vegyi fegyvereket vethet be esetleges külföldi betolakodók ellen, ám civil lakosok ellen soha nem fognak ilyeneket alkalmazni. Mindazonáltal a Szíria területén jelenleg terrorcselekményeket elkövető nyugati és más térségbeli országokból érkezett zsoldosok, különleges alakulatok és titkosszolgálati ügynökök nem tekinthetőek civilnek, így ellenük minden eszköz bevethető.
A felelősség így kizárólag azokat az agresszor országokat terheli, amelyek egy szuverén állam ellen fellépnek bármilyen módon, tehát az amerikaiak felelőssége megkérdőjelezhetetlen.
ruvr.ru

Bolondok Krisztusban

A Krisztus kedvéért való ostobaság, vagy ahogy az orosz mondja, a „jurodsztvo”, a „keresztig való szeretetnek” egyik kifejeződési formája. Ezt sehol máshol nem tapasztalhatjuk olyan mértékben, mint Oroszországban.
A „jurodsztvo” a legnagyobb önátalakítások egyike, melyet az ember magán végbevihet. Alapja, hogy a lélek átérzi Istennel szemben elkövetett félelmetes hibáit. Ez az érzés gátolja azután, hogy örüljön evilág javainak, kényszeríti, hogy szenvedjen: részt vegyen Krisztus passiójában. Ennek a „podvig”-nak (hőstett) a sajátsága abban áll, hogy az ember önként, szabadon vállalja a megaláztatásokat, hogy növekedjék szelídségben és alázatosságban és hogy szeretete – ellensége és üldözői iránt is – egyre tökéletesebben kibontakozhassék. Ez életre- halálra szóló küzdelem: nemcsak a bűnnel, hanem annak legmélyebb gyökereivel szemben is, melyek nem mások, mint az emberiség.
A „Krisztusban való bolond” a kereszthordozó Krisztust akarja követni és világátformáló életet szeretne élni. De jól tudja, hogy ez szentségre való hivatás, mely önszeretetének hízeleg és bensőjében talán a „kiválasztottság gőgjét” ébreszti fel; és ez a legveszélyesebb szírt az igazi életszentségre vezető úton.
Elkerülendő, hogy szentnek nézzék, a „jurogyivij” elveti a békés méltóságnak azt a külső látszatát, mely az emberek figyelmét keresi. Ezzel szemben csak egy szegény, tökéletlen teremtmény akar lenni, aki csak gúnyolódásra és brutális bánásmódra ad okot. Önsanyargatásai, melyeket magára kiró és önmegtagadásai csak akkor érnek valamit, ha céltalannak, keresetlennek, érdemtelennek tűnnek a tömeg szemében és csak megvetést váltanak ki.
Ez lemondást jelent minden emberi méltóságról, sőt mindenféle lelki értékről is. Az alázatosság hősiességgé válik, megfeledkezik minden mértékről. De a keresztre és a keresztrefeszítettre való emlékezés és az Úr arculütéseire, leköpdösésére és megkorbácsolására való gondolás eleven szívében és kényszeríti, hogy Krisztus kedvéért bármikor bármennyi szégyent és üldöztetést eltűrjön.
Így hitte aztán néhány „jurogyivij”, hogy az emberi társadalommal, annak normáival és erkölcseivel szemben a legelemibb kötelezettségeket is le kell ráznia magáról, hogy mégjobban provokálhasson. A világról való lemondásukat nemcsak mezítelenségükkel és piszkosságukkal hirdették, hanem még látszólagos erkölcstelenségükkel is.
A „Krisztusban való bolond” nem keresi az emberek tiszteletét és szeretetét; semmit sem számít neki, hogy személyéről milyen emléket őriznek meg. Ebben az alapmagatartásban van mindannak az erőnek és bátorságnak a forrása, amelyet a „jurogyivij”-ek földi száműzetésük útján tanúsítanak, és melyet mindig bevetettek az igazságtalanság ellen; tekintet nélkül az elkövető méltóságára és rangjára.
Tekintsük át vázlatosan ennek a „podvig”-nak paradox jellemzőit:
1. A lelki gőg megvetése, amely a legnagyobb veszélyt jelentheti a tökéletességre vezető úton. (Ebben az esetben a „Krisztusban való bolondság” látszat-ostobaság és erkölcstelenség, hogy magukra vehessék az emberek „betegségeit”.)
2. Az igazi keresztény igazságosság, az erkölcsi törvények és az általános evilági észjárás közti ellentmondás felfedezése azzal a szándékkal, hogy kinevessék a világot, mint szent Pál is tette (1Kor 1,18-31).
3. Nemcsak szavuk és tettük beszél, hanem a lélek ereje által is szólnak: azaz személyiségük kisugárzása által, melyet gyakran prófétai erők is támogatnak.
Csaknem minden jurogyivijnek valamilyen prófétai adományt tulajdonítanak. A „jövőbe látás” (second signt) adománya, a sugalmazások „mélyebb megértése” kárpótlásnak tűnik az „emberi értelem” megvetéséért. Hasonlóképpen kapcsolható össze a csodatevés adománya a test sanyargatásával: a szent oly fokban uralkodik a világ erőin, mint saját testén.
A „Krisztusban való bolondság” nemcsak az orosz jámborságban fedezhető fel. Csupán a görög egyházban hat ilyen szentet tisztelnek. Az aszkézisnek ez a formája nem is Bizáncon át jutott el Oroszországba, hanem a latin nyugatról egy ritka kerülő úton Novgorodon át. Oroszország első szent „bolondja”, usztjug-i Prokop (+1302), ha hihetünk egy 16. századból való életleírásának, német volt: „egy kereskedő nyugat felől, latin nyelvvel német földről.”
A 14. századtól kezdve a „jurdsztvo” Isten tiszteletének és a társadalom szolgálatának különleges formájává lett. A 16. században érte el csúcspontját. A „Krisztusban való bolondokat” az egyház olyan magas rangra emelte, mint a „szent vezéreket”, akik Krisztus igazságának a győzelméért harcoltak a nyilvános életben. A 16. század után fokozatosan széthullott a „jurodsztvo”, jóllehet a szent bolondok sohasem tűntek el az orosz jámborság krónikáiból. A 18., századtól az egyházi hatóságok többé nem ismerték el a szentségnek ezt a fajtáját.
A „jurodsztvo” mint láttuk, tulajdonképpen nyugatról ered. És miért mégis, hogy pont orosz földön terjedt el ennyire? Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Isten „szolgálatának” ez a módja rezonált az orosz lélekkel és a nép vallásos felfogásával is tökéletes összhangban állt.
Már azok a külföldi utazók, akik a l6. században Oroszország felé mentek, beszélnek leírásaikban olyan „különleges emberekről, akik lobogó hajjal járnak az utcákon, nyakukban vasláncot vonszolnak magukkal és meztelenségüket csak egy csípőjükre tekert vászonlepedő takarja” (Fletcher). Vagy ahogy Herbertsteinnél olvassuk: „Ezeket a bolondokat, mint prófétákat tisztelik. Mindent vásárolhatnak a boltokban, amire csak szükségük van, és a kereskedők lelkendezve hálálkodnak, ahelyett, hogy bármit is fizettetnének velük”.
Ez arra enged következtetni, hogy a 16. század Moszkvájában számos jurogyivij élt, sajátos réteget képezve. A tisztelet, mellyel általában őket körülvették, természetesen nem zárta ki a gúnyolódást, mindenekelőtt a gyerekek részéről. Ez a tisztelet és a láncok, melyeket tüntető látványul hordtak, teljesen megváltoztatták „podvig”-juk sajátos értelmét. Már hiányzott az alázat. A „jurodsztvo” a „prófétai szolgálat” egy fajtájává vált, – hasonlóan mint az ószövetség hivatásos prófétáinak esetében – és szigorú aszkézissel kapcsolódott össze. Ezeket a „szenteket” többé már nem gyalázta a világ; ők voltak azok, akik bolondnak tartották a világot.
A vallásos élet általános hanyatlása a l6. század második felétől a „jurodsztvo”-ra is megtette kellő hatását. E bolondok kozül az utolsó szentekkel a l7. században találkozunk: Vologdában, Kargopolban, Vjatkában és Archangelszkben. Magában Moszkvában az egyházi és állami hatóságok általánosan bizalmatlanokká váltak velük szemben. Felfedeztek köztük „hamis” jurogyivij-eket, közönséges bolondokat és csalókat. Nagy Péter óta felhagyott azzal a Szent Szinodus (172l-1917), hogy kanonizálja ezeket. Elvesztették a papság támogatását is, és a rendőrség csavargásaik, koldulásuk és munkamegtagadásuk miatt üldözte őket. De továbbra is megmaradt az egyszerű nép jóindulata, mely még mindig az Istennek tetsző hősiesség hamisítatlan tanújelét fedezte fel bennük.
A jurogyivij-ek viselkedésében sajátos vonásnak megmaradt abszolút individualiuzmusuk.
Már láttuk, hogy az első „Krisztusban való bolond”, akiről Oroszországban tudunk, bizonyos Prokop volt. A 14. század kezdetén jött Németországból és latinul beszélt. Hogy ténylegesen német származású volt-e, vagy csak a német birodalomból jött, máig sem tudjuk Novgorodon keresztül vándorolt be, és Usztjugban állapodott meg.
Ott „játszotta” a bolondot. Fantasztikus önsanyargatásoknak vetette alá magát. Mezítelenül aludt a templom előtti kövön és egész éjjel imádkozott „a városért és az emberekért”. Csak szegényektől fogadott el táplálékot; a gazdagokat megvetette. Gyalázták és verték, de végülis mindenki becsülését kivívta. Halála után nagy tiszteletnek örvendett. Egy század múlva Usztjug lakói egy kápolnát akartak neki szentelni, de a papság ellenezte és abbamaradt az elkezdődött építkezés.
Ennek ellenére tovább tartott a helyi tisztelete és ezt Moszkvában a Szinodus 1347-ben meg is erősítette.
A „jurodsztvo”-nak ezt az első példáját továbbiak követték. Hosszú ideig úgy tünt, hogy Oroszország északi provinciái és különösen a nagy, félig európai kereskedőváros, Novgorod, mely nyugattal közvetlen kapcsolatban állt, ezeknek az újfajta szenteknek az otthona.
Példaként idézzük itt a „Minea” (szentek életrajzgyűjteménye) szövegét május 14-ről, mely Jurogyivij Izidorról (+1474) szól: „Boldog Izidor római nyelvű nyugati vidékekről származik és ősei németek voltak. Az igaz hitet mindennél jobban szerette, elhagyta házát, levetette ruháit és bolond életet kezdett élni Krisztusért szent András és Simon példája nyomán, akik Istent bolondságukkal szolgálták; ez ugyan az emberek szemében ostobaságnak tűnik, de Isten szemében minden emberi bölcsességet felülmúl. Így hagyta el a boldog otthonát és szülőföldjét és jutott el keletre. Számtalan betegséget és bántalmat állt ki és türelemmel viselte a tél hidegét és a nyári nap izzadását: mezítelenül, testét sanyargatva. És így jutott el Rosztov városáig.” Ezt az életrajzi feljegyzést Izidor jövendöléseiről és csodatetteiről szóló beszámolóhoz kapcsolták.
A 16. századi Moszkvában találjuk bolond Vaszilij Blazsenuijt és Ivánt, akinek a mellékneve: „a Nagy Sapka” (Bolsoj Kolpak). Vaszilij alakját a nép legendái őrízték meg. Ez a hagyomány dagad ugyan a történeti valótlanságoktól, azonban az egyetlen forrás, amelyből megismerhetjük az orosz nép véleményét egy „blazsennij”-ről, egy „boldog bolondról”.
E legenda szerint Vaszilijt gyerekkorában egy suszterhez adták tanulni. Már akkor birtokában volt a „jövőbe látás” adományának. Így gúnyolt ki egyszer egy kereskedőt, aki új csizmát csináltatott. Röviddel rá a kereskedő meghalt. Nemsokkal később Vaszilij elhagyta mesterét és csavargó életet kezdett. Meztelenül járt Moszkva utcáin és éjszakáit egy bojár özvegyének a házában töltötte. A piacon felborította az árukat, ha a tisztességtelen kereskedőket meg akarta büntetni. Bármit tett, mindig volt egy titkos „bölcs értelme”, amint a legenda mondja.
Néha köveket dobált a jómódúak házába vagy megölelte azoknak a házaknak a külső falait, melyekben „istentelen dolgok” történtek. Első esetben azért tette ezt, mert ördögöket pillantott meg a falakon belül, a második esetben pedig, mert angyalokat látott sírni a falakon kívül. Egy napon elajándékozta azt az aranyat, melyet a cártól kapott. De nem a koldusoknak adta, hanem egy jólöltözött kereskedőnek; tudta ugyanis, hogy az illető elvesztette vagyonát és éhezik, azonban koldulni nem mer.
A sátánt mindenütt leleplezte, bárhol is rejtőzött, bármilyen álarcot öltött magára. Szüntelenül üldözte a gonoszt. Nem egy alkalommal még Rettenetes Ivánt is kérdőre vonta, hogy még a templomban is a Verebek- hegyére gondol, ahol egykor palotát építtetett. Vaszilij már 1555-ben meghalt; nem érte meg azokat a rettenetes időket, amikor a cár Moszkvában teljesen megvadult. 1588-ban avatták boldoggá. Az a templom, amelyben eltemették, eredetileg a Szent Szűznek volt szentelve. A nép azonban „Szent Vaszilij katedrálisnak” nevezte el Ez az a híres Vaszilij Blazsennij templom a Vörös téren a Kreml bejárata mellett.
A 16. század óta a jurogyivij-ek íratlan joga, hogy a cárt és a birodalom nagyjait kérdőre vonhatják. Ennek egy csattanós példáját hagyta ránk a krónika. Egy drámai párbeszédet őrzött meg, mely Rettenetes Iván és pszkovi szent Nyikoláj között folyt le.
1570-ben Pszkovot ugyanaz a rossz fenyegette, mint Novgorodot: a feldúlás. A helytartóval egyetértésben Nyikoláj asztalokat állíttatott fel az utcákon kenyérrel és sóval megrakva, hogy a cárt orosz szokás szerint üdvözölhesse. Amikor Iván az istentisztelet után a szenthez ment és áldását kérte, Nyikoláj véres húst tálalt és enni hívta a vendéget.
„Én keresztény vagyok és semmilyen húst nem eszem böjti időben!” – ellenkezett a cár.
„De a keresztények vérét, ugye azt jóízűen megiszod?” – válaszolt Nyikoláj.
Nem véletlen, hogy a „jurodsztvo” a 16. században szociális és politikai karaktert vett fel. Az a korszak volt az, amelyben az egyházi hierarchia a politikára való tekintettel eltért kötelessége teljesítésétől, hogy az üldözöttekért közbejárjon és fellépjen az igazság mellett. Most a jurogyivij-ek vették át ezt a feladatot, amelyre korábban szent püspökök és szerzetesek éreztek magukban hivatást.
Moszkva fejedelmei erős és szilárd államot hoztak létre. De ennek az államnak az alapja a hatalomtól való félelem és mindenki szolgálatra kényszerítése volt. Többé már nem kívánta meg az önkéntes áldozat szellemét, mely szentségre vezethetett. Az egyház a világi hatalomra bízta a nemzeti állam létrehozását és megformálását, amelyben korább maga is oly elevenen közreműködött. Azonban az igazságtalanság, mely – mint mindenütt a világban – a moszkvai államban is uralkodott, a keresztény lelkiismeret szerint korrektúrára szorult, hogy a dolgok állása helyrebillenjen. Ez a lelkiismeret annál nagyobb szabadsággal és tekintéllyel tudott ítélni, minél kevésbé volt a világ foglya, minél radikálisabban tagadta azt meg.
A „Krisztusban való bolondokat” úgy fogadta az Egyház, mint Krisztus igazságáért küzdőket a nyilvános életben. Az egyház harminchatot nyilvánított közülük szentnek. Azok száma, akik nem lettek kanonizálva, ennél sokkal több.
Az orosz irodalom is megformázta a „Krisztusban való bolond” típusát. Puskin „Borisz Godunov”-jában a Jurogyivij Ivánt, a „Bolsoj Kolpak”- ot a színpadra is bevezeti. Moszkvában élt Rettenetes Iván fiának, Feodor Ivanovics cár idején.
Mesélik, hogy „szívesen szemlélte a napot és közben az Igazság Napjára (Sol Iustitiae) gondolt”. A gyerekek kigúnyolták, de ő nem büntette meg őket, hanem csak nevetett és előre megmondta nekik jövőjüket. Tolsztoj „Gyermekkor és ifjúság”-ában Jurogyivij Grisával ismerkedhetünk meg. Gyönyörűek az oldalak, melyek a csavargó éjszakai imáját írják le és Dosztojevszkij Szoszima sztarecének bemutatásához hasonlítanak. Tolsztoj vázolja a bolond Vászenyka portréját is. A 19. század első felében élt Tula kormányzóságban és szentség hírében állt.
Mindezekből jogosan következtethetjük, hogy a jurogyivij-ek szentsége jobban elénk tárja az orosz ember nemzeti és lelki sajátságát, mint bármi más. Krisztus és keresztjének szeretete ott él minden orosz szívében, aki valóban hisz Krisztusban. Ezt a szeretetet élték meg ezek a szent bolondok a legvégső határokig.
A szellemi-lelki nomádság és a korlátlan individualizmusnak a szabadsága teljessé vált ezeknek a „bolondoknak” az életében. Minden forma és mérték megvetése, mindenben az „abszolút” utáni sóvárgás, minden „jó szokás”, örökérvényű szabály, kispolgári szellem elleni gyűlölet mindenféle formája jól nyomon kísérhető a „jurodsztvo”-ban. Épp ez az orosz ember legtitkosabb hajlamainak szintézise és csak így magyarázható a „Krisztusban való bolondok” sikere és emberfeletti önátformálódása.
Csak Oroszországban volt sikerük? Kétségbe vonható. Az első jurogyivij nyugatról jött orosz földre. És amikor sok más lelket lángra lobbantott, elterjedt Oroszország határain túl is. Az újabbakban is hasonló vonzalom támadt Krisztus szeretete és keresztje iránt, ami aztán hasonló tettekre is sarkallta őket. Gondoljunk csak szent Ulfra, aki a 8. században élt vagy Assziszi Szent Ferenc aszkétikus kezdeményezéseire, vagy Istenes Szent Jánosra, vagy Néri Szent Fülöp „ritka ötleteire” a 16. században!
Egy 17. századi gyűjteményben – „Lelki énekek az isteni Szeretetről” – találjuk a következő kis verset:
Dalom egy Nagy Szakadékból kell küldenem, melynek mélyébe belehulltam: Feneketlen és partnélküli állapot; Kevesek értik majd dalom. Ó, szerencsés hajótörés! Ha visszatérek, A Királyi Trón elé akarok majd járulni, Vadul akarok megjelenni a világ előtt: Kinevetem törvényét és megvetem. Semmi mást nem akarok, mint a bolondságot utánozni; Ennek a Jézusnak őrültségét, aki a kereszten Odaadott tisztességet és életet, Aki mindent megengedett: mert szeretett.
Ebben a dalban vannak talán költői hibák, de érezzük benne a Lélek igazi erejét. Aki olvassa, önkéntelenül is a 16. század Moszkvájában érzi magát, egy Vaszilij Blazsennij-i atmoszférában. Ám e dal Bordeauxban keletkezett és megfogalmazója egy jezsuita: Josef Surin (1600 körül). És mégis alig találhatunk máshol hasonlóan világos és kimerítő bemutatást a jurogyivij-ről.
Akármit is mondanak egyes ortodox teológusok: vannak olyan nüanszbeli különbségek a nyugati és keleti vallási magatartás között, amelyek népi karakterből adódnak, de alapvető különbség nincs közöttük. Honnan is lenne? Hisz mindkét áramlatnak egy és ugyanaz a forrása: az Atya, aki magához vont, a Fiú, aki megmutatja az utat és a Szentlélek, aki egyesít!

A szúnyog, ami nem szúnyog


 
Ez egy szúnyog? NEM! A legújabb rovar DRONE hadi fejlesztés. Már gyártják! Nagy távolságból irányítható. Kamerával, mikrofonnal van felszerelve. Le tud szállni, DNS mintát venni, halálos mérget befecskendezni egy szúnyogcsípés érzetével. Vagy képes micro RFID nyomkövetőt a bőröd alá juttatni. Haza is viheted magadon és be is repülhet otthonodba.
Ezek a fejlesztések gőzerővel folynak és már bevetésre kerülnek hétköznapokban.
 
A háttérben azért ott figyel az egy szem jelkép a szúnyog mögött.