URBIS
ET ORBIS
R
E N D E L E T
A
szent búcsúk adományával gazdagodnak
a
Hit Éve folyamán végbevitt különféle
jámbor cselekedetek
A
II. Vatikáni Zsinat ünnepélyes megnyitásának
ötvenedik évfordulóján, amely zsinatnak
Boldog XXIII. János pápa „fő feladatként
jelölte meg a keresztény tanítás értékes
hitletéteményének gondosabb őrzését
és kifejtését, hogy így hozzáférhetőbb
legyen Krisztus hívei és a jóakaratú
emberek számára” (II. János Pál pápa,
Fidei Depositum apostoli konstitúció, 1992.
október 11, AAS 86 [1994] 113), XVI. Benedek pápa
kijelölése alapján kezdetét veszi egy olyan
év, amelyet az igaz hit megvallásának és
helyes értelmezésének szentelünk, a Zsinati
Dokumentumoknak és a Katolikus Egyház
Katekizmusa cikkelyeinek olvasása, vagy még inkább
jámbor átelmélkedése révén.
A Katekizmust Boldog II. János Pál pápa
adta ki a Zsinat kezdetének harmincadik évfordulóján,
pontosan azzal a céllal, hogy „a Zsinat tanítását
elmélyítve a hívek jobban kötődjenek ahhoz
és ez elősegítse megismertetését és
alkalmazását” (Uo. 114).
Már
az Úr 1967. évében, Szent Péter és
Pál apostol vértanúságának
tizenkilencedik centenáriumának emlékére
is ehhez hasonlóan meghirdette a Hit Évét
Isten szolgája, VI. Pál pápa, hogy „a hit
ünnepélyes megvallása révén
megmutassa, mennyire fontos, hogy az évszázadok alatt
kialakult hitvallást, amely minden hívő öröksége,
újra meg újra megerősítsük, kifejtsük,
annak érdekében, hogy a múlttól igen
eltérő történelmi körülmények
között is érvényesnek bizonyuljon” (XVI.
Benedek pápa, Porta fidei apostoli levél, 4).
Jelen
korunkban, amely annyi mély változást hoz az
emberiség számára, Szentatyánk, XVI.
Benedek a Hit Évének meghirdetésével
arra kívánja felszólítani Isten népét,
amelynek egyetemes pásztora, valamint az egész világ
valamennyi püspökét, hogy „egyesüljenek Péter
utódával a kegyelem ezen idejében, amelyet az Úr
kínál nekünk, hogy emlékezzünk meg a
hit drága ajándékáról” (Uo., 8).
Minden
egyes hívő „alkalmat kap rá, hogy megvallja hitét
a feltámadott Krisztusban… az egész világ
minden székesegyházában és minden
templomában, az otthonokban és a családokban,
hogy mindenki átérezze a sürgető szükséget,
hogy jobban megismerje és a következő nemzedékeknek
továbbadja az örök hitet. A szerzetes közösségek,
a plébániák, az Egyház minden közössége,
legyen bár ősi vagy új, módot fog találni
ebben az esztendőben, hogy nyilvánosan hitvallást
tegyen” (Uo).
Ezen
felül minden hívő, egyénileg és
közösségileg is meghívást kap, hogy
nyíltan megvallja a hitét a többiek előtt a
mindennapi élet különféle körülményei
között: „Az ember társas természete viszont
igényli, hogy belső vallási aktusait külsőleg
kifejezze, vallási téren másokkal kapcsolatot
teremtsen, és vallását közösségi
formában vallja meg” (Dignitatis humanae nyilatkozat,
1965. december 7: AAS 58 [1966], 932).
Minthogy
elsősorban az a célunk, hogy – amennyire ez ezen a Földön
egyáltalán lehetséges – a lehető legjobban
kifejlesszük magunkban az életszentséget és
a lélek tisztaságát, ehhez nagyon hasznos
segítséget nyújthatnak a szent búcsúk,
amelyeket az Egyház, a Krisztustól ráruházott
hatalom segítségével, felkínál
mindazoknak, akik a megfelelő hozzáállással
teljesítik azokat a sajátos előírásokat,
amelyek elnyerésük feltételei. „A búcsú
révén – tanította VI. Pál – az
Egyház, felhasználva a Krisztus által végbevitt
üdvözítés szolgáló leánya
voltát, meghirdeti a hívek számára
Krisztus és a szentek közössége teljességében
való részvétel lehetőségét, bőven
kínálva számukra alkalmat az üdvösség
elérésre” (Apostolorum Limina apostoli levél,
1974. május 23: AAS 66 [1974] 289). Ebben nyilvánul
meg az „Egyház kincse”, amelyet jelentős mértékben
növelnek „a boldogságos Istenanya és minden
kiválasztott érdemei, a legelső igaztól az
utolsóig” (VI. Kelemen, Unigenitus Dei Filius bulla,
1343. január 27).
Az
Apostoli Penitenciária, amelynek feladata a búcsúk
megadását és használatát
szabályozni, valamint buzdítani a hívek lelkét,
hogy helyesen fogják fel és táplálják
ezek elnyerésének vágyát, miután
erre felkérte az Új Evangelizáció
Előmozdításának Pápai Tanácsa (a
Hittani Kongregáció által kiadott Lelkipásztori
iránymutatással kiegészített jegyzék
a Hit Évére alapján), az alábbiakat
határozta meg a búcsúk adománya
elnyerésére a Hit Évében, a Pápa
gondolatának megfelelő módon, abból a célból,
hogy a hívek mindinkább törekedjenek a Katolikus
Egyház tanításának megismerésére
és megszeretésére, és abból minél
bővebb lelki gyümölcsöket nyerhessenek.
A
Hit Évének teljes időtartama alatt, vagyis
2012. október 11-től 2013. november 24-ig teljes búcsút
nyerhetnek a saját bűneik miatti időleges büntetés
alól Isten irgalmából, amit az elhunyt lelkekért
is felajánlhatnak, mindazon hívek, akik valódi
bűnbánatot tartottak, kellőképpen meggyóntak,
szentségi áldozáshoz járultak és
imádkoztak a Szentatya szándékára,
–
minden alkalommal,
ha legalább három alkalommal részt vesznek az
igehirdetésen a szent missziók alkalmával, vagy
legalább három előadást meghallgatnak a II.
Vatikáni Zsinat dokumentumairól és a Katolikus
Egyház Katekizmusának cikkelyeiről, bármely
templomban vagy alkalmas helyen;
–
minden alkalommal,
ha zarándoklat formájában meglátogatnak
egy pápai bazilikát, egy keresztény katakombát,
egy székesegyházat, egy, az ordinárius által
a Hit Évére kijelölt szent helyet (például
a Basilica Minor-ok valamelyikét, valamely
Mária-kegyhelyet, a szent apostolok vagy védőszentek
valamely kegyhelyét) és itt részt vesznek
valamilyen liturgikus imádságon, vagy legalább
megfelelő időt eltöltenek ott összeszedetten, jámbor
elmélkedéssel, amit a Miatyánk, a Hiszekegy
bármely hivatalos formája, valamint a Szűzanyához,
az apostolokhoz vagy a védőszentekhez szóló
fohász elimádkozásával fejeznek be;
–
minden alkalommal,
az ordinárius által a Hit Évére
meghatározott napokon (például az Úr, a
Szűzanya, a szent apostolok és védőszentek ünnepein
vagy Szent Péter székének ünnepén),
ha bármely szent helyen részt vesznek egy ünnepélyes
szentmisén vagy zsolozsmán, s ezen felül
elimádkozzák a Hiszekegyet, annak bármely
hivatalos formájában;
–
a Hit Éve
bármely szabadon megválasztott napján,
amikor hívő módon meglátogatják a
keresztelőkápolnát vagy más egyéb
helyet, ahol elnyerték a keresztség szentségét,
amennyiben itt megújítják keresztségi
fogadalmaikat, annak bármely hivatalos formájában.
A
megyéspüspökök és eparchák, s
mindazok, akik jog szerint egyenlő rangban állnak velük,
ezen idő legalkalmasabb napján, a legkiemelkedőbb ünnepen
(például 2013. november 24-én, Krisztus Király
ünnepén, amellyel bezárul a Hit Éve)
kioszthatják a pápai áldást a
teljes búcsúval, amelyet mindazok a hívek
élvezhetnek, akik jámborul fogadják ezt az
áldást.
Azok
a hívek, akik valódi bűnbánatot gyakoroltak, ám
súlyos okból nem tudnak részt venni az ünnepi
eseményeken (főként a szerzetesnők, akik örök
klauzúrában élnek, a remeték és
anakoréták, a bebörtönözöttek, az
idősek, a betegek, és mindazok, akik kórházakban
vagy egyéb ápolási központokban folyamatos
szolgálatban állnak a betegek mellett…) elnyerhetik a
teljes búcsút ugyanezen feltételek mellett, ha
lélekben és gondolatban egyesülnek a jelenlévő
hívekkel, különösen azokban a pillanatokban,
amikor a Szentatya vagy a megyéspüspökök
szavait közvetíti a televízió, illetve a
rádió, s otthonukban vagy azon a helyen, amelyet
akadályoztatásuk okán nem tudnak elhagyni,
elimádkozzák a Miatyánkot, a Hiszekegyet, annak
bármely hivatalos formájában és más
fohászokat, a Hit Éve célkitűzéseinek
megfelelően, valamint felajánlják szenvedéseiket
vagy saját életük szükségeit.
Azon
célból, hogy a bűnbánat szentsége és
az isteni bűnbocsánat elnyerése a Kulcsok hatalma
által lelkipásztori tekintetben könnyebben
elérhetővé váljon, felkérjük az
egyes helyek ordináriusait, hogy engedjék át a
székesegyházakban és a Hit Évére
erre kijelölt templomaikban az ott gyóntató
kanonokoknak és papoknak azokat az engedélyeket,
amelyek egyébként nekik vannak fenntartva (a keleti
egyházak híveinek tekintetében a CCEO 728.
kánonja 2. § szerint, esetleges fenntartás esetén
a 727. kánon szerint, kizárva innen természetesen
a 728. kánon 1.§-ában foglalt eseteket; a latin
egyház hívei tekintetében a CIC 508. kánonjának
1. §-a szerint).
A
gyóntatók, miután felhívták a
hívek figyelmét azon bűnök súlyosságára,
amelyeket a fenntartás vagy a törlés érint,
határozzanak meg megfelelő szentségi penitenciát,
amelyek a híveket a lehető legnagyobb mértékben
a tartós megbánás állapotára
vezetik és az esetek természetétől függően,
rájuk kényszeríti az esetlegesen okozott
botrányok és károk helyrehozatalát.
Végezetül
a Penitenciária nagyon ajánlja az excellenciás
püspök uraknak, akik a háromszoros munus
(tanítás, vezetés, megszentelés)
letéteményesei, hogy legyen gondjuk arra, hogy
világosan elmagyarázzák híveiknek az itt
a hívek megszentelése érdekében
felsorakoztatott alapelveket és intézkedéseket,
különös tekintettel az adott hely, kultúra és
hagyományok körülményeire. Az egyes népek
karakterének minél inkább megfelelő katekézis
világosabban és az értelem számára
élőbb módon tárhatja fel ezeket, hogy a
szívekben erősebben és mélyebben
meggyökerezhessen a vágy erre a különleges
adományra, amelyet az Egyház közvetítésével
elnyerhetnek.
A
jelen rendelet érvényessége kizárólag
a Hit Évére szól, bármilyen ezzel
ellentétes intézkedés ellenére.
Kelt
Rómában, az Apostoli Penitenciárium székhelyén,
2012. szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalásának
ünnepén
Manuel
Monteiro de Castro bíboros
legfőbb
penitenciárius
Mons.
Krzysztof Nykiel
ügyvivő