A celeb-kultusz betört a jogrendbe
A világszerte általánossá vált celeb-kultusz idején felette időszerű témát boncolgat a Yale Law Journal hasábjain Joseph Blocher írása.
A
közgazdászok és jogelméleti szakértők régóta vallják, hogy a gazdaság
nem működhet hatékonyan, ha a tulajdonjogokat nem határozzák meg
pontosan. Újabban a kutatók figyelmét felkeltette legalább háromféle
„virtuális" gazdaság is: az internetes gazdaság, amelyet olyan
kereskedelemsegítő mechanizmusok testesítenek meg, mint az eBay és
társai; az olyan virtuális világok gazdasága, mint a Second Life vagy a
World of Warcraft, végül pedig a virtuális hírnéven (reputation)
alapuló, a Facebook és a My Space webhelyekhez kapcsolódó gazdaság.
Az
előbbi kettő általában a megszokott tulajdonformák cseréjével jár, ám a
kutatóknak mindeddig nem sikerült pontosan meghatározni a hírnéven
alapuló ismertségi gazdaság (reputational economy) alapját képező
tulajdont - pedig a gazdaság azt bizonyítja, különösen virtuális
formájában, hogy maga a hírnév, a reputáció - a társadalmi státusz és
mások tisztelete - könnyen felfogható a tulajdon egy formájaként.
A
virtuális hírnév-gazdaság azt mutatja, hogy a reputációt meg lehet
szerezni, el lehet veszteni, lehet vele kereskedni, lehet védeni és meg
lehet osztani, akárcsak a tulajdont - attól függetlenül is, hogy van-e
független gazdasági értéke. Más szóval, vélekedik Joseph Blocher, a
reputáció nem csupán értékes: ő maga az új Új Tulajdon (sic).
A
szerző rámutat, hogy a különböző virtuális gazdaságok különböző
tulajdonformákat teremtenek. Az első, amelyre az emberek legtöbbször
utalnak, csupán az ismert tulajdonformák (könyvek, DVD-k, részvények,
stb) más úton, a világhálón történő cseréjét jelenti. Az e.Bay,
Amazon.com és társaik sokkal inkább javított továbbítási mechanizmust
jelentenek, mint új tulajdonformát.
A Second Life-tipusú
virtuális világokban új kérdések merülnek fel például a biztonságot, a
gazdaságot és a megközelítési lehetőségeket illetően, mivel olyan
virtuális tulajdonformák léteznek benne, mint például a Linden-dollár.
Egyelőre még cseppfolyósak az ilyesfajta tulajdon szabályai, a vele
kapcsolatos viták elbírálásának módszerei, és elmosódnak a határok e
virtuális világok és a valódi világ között.
A harmadik típusú,
hírnév-jellegű internetes gazdaság azonban a maga módján ugyanolyan
fontos lehet, mint az előző kettő, ebben is szó van szerzésről,
kereskedelemről és védelemről. A Facebook, a My Space és a
pletyka-rovatok világában gyorsan státusz-vagyonokat lehet teremteni -
és ezeket ugyanolyan könnyen és drámai módon el lehet veszteni. Sokak
számára az ebben a világban elért siker ugyanolyan fontos lehet, mint a
pénzbeli vagyon - sok ember élete virtuális közösségi portálok és
blogok körül forog. Manapság sok ember számára fontosabb a
Facebook-profilja, mint a beruházási profilja.
A hírnevet
tulajdonformaként ennek ellenére még nem elemezték mértékadó kutatók.
Ez nem jelenti, hogy a jogalkotás ne tekintené fontosnak a hírnév
megóvását. Blackstone (William Blackstone brit jogász, 1723-1780 - Globusz.net)
óta a törvény feladata a személy reputációját megóvni attól, hogy
méltánytalan kárt okozzanak benne - innen ered a rágalmazási törvény
fejlődése. A szellemi tulajdonról szóló szabályok is foglalkoznak a
reputáció megszerzésével, lerombolásával és eltulajdonításával. A
törvény azonban általában csak annyiban tekinti a hírnevet tulajdonnak,
amilyen mértékben valós világi gazdasági értéke van, például amennyiben
egy versenytárs árt egy márka hírnevének. Az ilyesfajta megközelítések
nem tekintik magát a hírnevet tulajdonhoz hasonlónak - illetve csak
akkor kezelik így, ha mérhető az értéke. Ezeknek a tudósoknak egyike
sem javasolja a hírnév tulajdonelméletének kidolgozását, beérik azzal,
hogy értékes dolognak tekintik a reputációt.
Joseph Blocher
szerint azonban a közösségen belüli státusz elérésére tett
erőfeszítéseket el lehet választani a pénzügyi és gazdasági haszontól,
a hírnév-gazdaságnak nem kell egybeesnie (bár ez megtörténhet) a javak
és a szolgáltatások gazdaságával. A Facebook rendszer tagjai gyakran
versenyeznek abban, hogy minél nagyobb hírnévre tegyenek szert és
jogosnak tekintik annak megóvását (például a pletykától vagy
sértésektől), illetve megosztását (úgy, hogy barátaikat is meghívják a
nagytekintélyű csoportba vagy más módon támogatják őket). Ezek a
személyek birtokolják hírnevüket, akár hat ez a reputáció a valódi
gazdaságban, akár nem.
Ez a megközelítés más helyzetekben is
alkalmazható, például egy intézmény hírneve közösségi tulajdonnak
tekinthető. Amikor például valaki egy tekintélyes egyetem tagjaként
annak általa is élvezett státuszát arra használja - vagy arra a célra
tulajdonítja el -, hogy legitimitást vindikáljon egy elfogadhatatlan
állásfoglalásnak, ezt az intézmény közös státusza szenvedi meg, az
összes többi tag kárára.
Miután a státuszt az egyéni tulajdon egy
speciális formájaként határoztuk meg - írta Joseph Blocher - a
virtuális hírnév-gazdaságot további alcsoportokra lehet osztani. A
Facebook-szerű közösségi portálok jelentik az egyik modellt, a névtelen
blogok és kommentárok a másikat. Az előbbiek jobban hasonlítanak az
internetes gazdaságra, mivel az általuk teremtett státusz mind a
világhálón, mind a valóságos világ hírnév-gazdaságában létezik. Az
egyének saját nevüket használják ezeken a fórumokon és gyakran
érintkeznek partnereikkel a reális világban is - így amennyiben
valakinek a reputációját lerombolják a világhálós reputációs
gazdaságban, hírnevét elveszti a valóságos világban is.
A
névtelen, illetve álnéven író bloggerek és kommentátorok esetében az
illetők online-státuszra tehetnek szert - sok esetben mások kárára -
anélkül, hogy saját világi státuszukat elvesztenék. Bonyolult
problémákat támaszthat, ha a kétféle hírnév-gazdaság találkozik,
például a virtuális világ álnéven működő tagjai támadnak a világhálón
saját nevükön jelentkező szereplőket, az online reputációs gazdaság
tagjait. A névtelen támadókat ritkán lehet azonosítani, az általuk
megtámadott személyek reputációs tulajdonában okozott kárt viszont
nehéz pénzzel vagy bármiféle más „régi" tulajdonnal pótolni.
A
tulajdont szabályozó törvények a földtől a szabadalmakig rendkívül
részletesen írnak le és szabályoznak minden tulajdonformát, de amikor a
hírnévről, egy olyan kincsről van szó, amelynek eléréséért és
megvédéséért sok ember egész életében dolgozik - tanácstalanná válunk.
A kutatók feladata lesz kidolgozni a hírnévvel kapcsolatos világos és
alkalmazható normákat, illetve eldönteni, hogy vajon kell-e - és hogyan
- jogszabályokkal érvényesíteni azokat - összegezi tanulmányát a
szerző, aki írását a társadalmi státusz és a tulajdoni szabályok
összefüggéséit tárgyaló nagyobb munkához szóló hozzájárulásként
bocsátotta a folyóirat rendelkezésére.
http://yalelawjournal.org/