2009. január 19., hétfő

A hírnév mint tulajdon a virtuális gazdaságban

A celeb-kultusz betört a jogrendbe
A világszerte általánossá vált celeb-kultusz idején felette időszerű témát boncolgat a Yale Law Journal hasábjain Joseph Blocher írása.
A közgazdászok és jogelméleti szakértők régóta vallják, hogy a gazdaság nem működhet hatékonyan, ha a tulajdonjogokat nem határozzák meg pontosan. Újabban a kutatók figyelmét felkeltette legalább háromféle „virtuális" gazdaság is: az internetes gazdaság, amelyet olyan kereskedelemsegítő mechanizmusok testesítenek meg, mint az eBay és társai; az olyan virtuális világok gazdasága, mint a Second Life vagy a World of Warcraft, végül pedig a virtuális hírnéven (reputation) alapuló, a Facebook és a My Space webhelyekhez kapcsolódó gazdaság.
Az előbbi kettő általában a megszokott tulajdonformák cseréjével jár, ám a kutatóknak mindeddig nem sikerült pontosan meghatározni a hírnéven alapuló ismertségi gazdaság (reputational economy) alapját képező tulajdont - pedig a gazdaság azt bizonyítja, különösen virtuális formájában, hogy maga a hírnév, a reputáció - a társadalmi státusz és mások tisztelete - könnyen felfogható a tulajdon egy formájaként.
A virtuális hírnév-gazdaság azt mutatja, hogy a reputációt meg lehet szerezni, el lehet veszteni, lehet vele kereskedni, lehet védeni és meg lehet osztani, akárcsak a tulajdont - attól függetlenül is, hogy van-e független gazdasági értéke. Más szóval, vélekedik Joseph Blocher, a reputáció nem csupán értékes: ő maga az új Új Tulajdon (sic).
A szerző rámutat, hogy a különböző virtuális gazdaságok különböző tulajdonformákat teremtenek. Az első, amelyre az emberek legtöbbször utalnak, csupán az ismert tulajdonformák (könyvek, DVD-k, részvények, stb) más úton, a világhálón történő cseréjét jelenti. Az e.Bay, Amazon.com és társaik sokkal inkább javított továbbítási mechanizmust jelentenek, mint új tulajdonformát.
A Second Life-tipusú virtuális világokban új kérdések merülnek fel például a biztonságot, a gazdaságot és a megközelítési lehetőségeket illetően, mivel olyan virtuális tulajdonformák léteznek benne, mint például a Linden-dollár. Egyelőre még cseppfolyósak az ilyesfajta tulajdon szabályai, a vele kapcsolatos viták elbírálásának módszerei, és elmosódnak a határok e virtuális világok és a valódi világ között.
A harmadik típusú, hírnév-jellegű internetes gazdaság azonban a maga módján ugyanolyan fontos lehet, mint az előző kettő, ebben is szó van szerzésről, kereskedelemről és védelemről. A Facebook, a My Space és a pletyka-rovatok világában gyorsan státusz-vagyonokat lehet teremteni - és ezeket ugyanolyan könnyen és drámai módon el lehet veszteni. Sokak számára az ebben a világban elért siker ugyanolyan fontos lehet, mint a pénzbeli vagyon - sok ember élete virtuális közösségi portálok és blogok körül forog. Manapság sok ember számára fontosabb a Facebook-profilja, mint a beruházási profilja.
A hírnevet tulajdonformaként ennek ellenére még nem elemezték mértékadó kutatók. Ez nem jelenti, hogy a jogalkotás ne tekintené fontosnak a hírnév megóvását. Blackstone (William Blackstone brit jogász, 1723-1780 - Globusz.net) óta a törvény feladata a személy reputációját megóvni attól, hogy méltánytalan kárt okozzanak benne - innen ered a rágalmazási törvény fejlődése. A szellemi tulajdonról szóló szabályok is foglalkoznak a reputáció megszerzésével, lerombolásával és eltulajdonításával. A törvény azonban általában csak annyiban tekinti a hírnevet tulajdonnak, amilyen mértékben valós világi gazdasági értéke van, például amennyiben egy versenytárs árt egy márka hírnevének. Az ilyesfajta megközelítések nem tekintik magát a hírnevet tulajdonhoz hasonlónak - illetve csak akkor kezelik így, ha mérhető az értéke. Ezeknek a tudósoknak egyike sem javasolja a hírnév tulajdonelméletének kidolgozását, beérik azzal, hogy értékes dolognak tekintik a reputációt.
Joseph Blocher szerint azonban a közösségen belüli státusz elérésére tett erőfeszítéseket el lehet választani a pénzügyi és gazdasági haszontól, a hírnév-gazdaságnak nem kell egybeesnie (bár ez megtörténhet) a javak és a szolgáltatások gazdaságával. A Facebook rendszer tagjai gyakran versenyeznek abban, hogy minél nagyobb hírnévre tegyenek szert és jogosnak tekintik annak megóvását (például a pletykától vagy sértésektől), illetve megosztását (úgy, hogy barátaikat is meghívják a nagytekintélyű csoportba vagy más módon támogatják őket). Ezek a személyek birtokolják hírnevüket, akár hat ez a reputáció a valódi gazdaságban, akár nem.
Ez a megközelítés más helyzetekben is alkalmazható, például egy intézmény hírneve közösségi tulajdonnak tekinthető. Amikor például valaki egy tekintélyes egyetem tagjaként annak általa is élvezett státuszát arra használja - vagy arra a célra tulajdonítja el -, hogy legitimitást vindikáljon egy elfogadhatatlan állásfoglalásnak, ezt az intézmény közös státusza szenvedi meg, az összes többi tag kárára.
Miután a státuszt az egyéni tulajdon egy speciális formájaként határoztuk meg - írta Joseph Blocher - a virtuális hírnév-gazdaságot további alcsoportokra lehet osztani. A Facebook-szerű közösségi portálok jelentik az egyik modellt, a névtelen blogok és kommentárok a másikat. Az előbbiek jobban hasonlítanak az internetes gazdaságra, mivel az általuk teremtett státusz mind a világhálón, mind a valóságos világ hírnév-gazdaságában létezik. Az egyének saját nevüket használják ezeken a fórumokon és gyakran érintkeznek partnereikkel a reális világban is - így amennyiben valakinek a reputációját lerombolják a világhálós reputációs gazdaságban, hírnevét elveszti a valóságos világban is.
A névtelen, illetve álnéven író bloggerek és kommentátorok esetében az illetők online-státuszra tehetnek szert - sok esetben mások kárára - anélkül, hogy saját világi státuszukat elvesztenék. Bonyolult problémákat támaszthat, ha a kétféle hírnév-gazdaság találkozik, például a virtuális világ álnéven működő tagjai támadnak a világhálón saját nevükön jelentkező szereplőket, az online reputációs gazdaság tagjait. A névtelen támadókat ritkán lehet azonosítani, az általuk megtámadott személyek reputációs tulajdonában okozott kárt viszont nehéz pénzzel vagy bármiféle más „régi" tulajdonnal pótolni.
A tulajdont szabályozó törvények a földtől a szabadalmakig rendkívül részletesen írnak le és szabályoznak minden tulajdonformát, de amikor a hírnévről, egy olyan kincsről van szó, amelynek eléréséért és megvédéséért sok ember egész életében dolgozik - tanácstalanná válunk. A kutatók feladata lesz kidolgozni a hírnévvel kapcsolatos világos és alkalmazható normákat, illetve eldönteni, hogy vajon kell-e - és hogyan - jogszabályokkal érvényesíteni azokat - összegezi tanulmányát a szerző, aki írását a társadalmi státusz és a tulajdoni szabályok összefüggéséit tárgyaló nagyobb munkához szóló hozzájárulásként bocsátotta a folyóirat rendelkezésére.      

http://yalelawjournal.org/2009/01/19/blocher.html