2013. január 21., hétfő

Bankbotrány "hegyek"...

Bankbotrány "hegyek"...Sorozatos hatalmas pénzügyi botrányok korbácsolták fel az indulatokat az elmúlt hónapokban, olyan új bizonyítékok felszínre kerülésével, ami a nemzetközi banki kartellek folyamatos bűnügyi gazdálkodását, a pénzpiac manipulálását, pénzmosást, sikkasztást, és az amerikai és a brit kormány legmagasabb szintű összejátszását mutatja. A LIBOR botrány is jól reprezentálja a legnagyobb korrupciós ügyet a világtörténelemben (http://hungarianrealnews.com/news.php?readmore=267). Ettől már csak a 43 ezer milliárd dolláros pénzmosási botrány lehet nagyobb, amit jelenleg tárgyalnak Manhattan-ben (http://hungarianrealnews.com/news.php?readmore=294). A "Föld" folyamatosan reng a bankok alatt, de már nem csak az USA-ban és a briteknél. A német Bundesbank, Deutsche Bank, és négy olasz bank is terítékre került, a spanyol nyugdíjalapok kifosztása (Orbán-módszerrel), és a görög pénznyelő rendszerrel. Ciprus 17 milliárd euróra növekedett "mentőcsomagja" már csak egy "kis" ráadás (http://hungarianrealnews.com/news.php?readmore=279).

Minden reggel 11 órakor UK idő szerint, 16 vezető működő bank, a City of London jelentésének égisze alatt a British Bankers 'Association kamatláb meghatározását várja, hogy ez alapján fizessék kölcsöneiket más bankok felé. Ezek közül a 16-os szám úgy jön ki, hogy a négy legmagasabb és a négy legalacsonyabb értéket eltávolítják, és a fennmaradó nyolc átlagát veszik alapul. Az eredmény a LIBOR, vagyis a londoni bankközi kínálati ár, amelyet a Thomson Reuters ad közre de. 11:30-kor londoni idő szerint, és ami a fő hivatkozási alapja a rövid távú kamatok meghatározásához a világ minden táján. A fizetett kamatok szintje 1 trillió dollár nagyságrendű az Eurodollar szerződések, kamatswapok, és egyéb, közvetlenül a LIBOR származtatott alapja szerint. Ez az egész folyamat szinte teljesen szabályozatlan, a kormányzati szervek inkább támaszkodnak bankárok becsületszavára, akik ismételten kimutatták, hogy ragadozók és hazugok. A részt vevő, LIBOR-t rögzítő bankok közé tartozik a Barclays, a Royal Bank of Scotland, a HSBC, a Lloyds TSB Bank (amelyet elnyelt a HBOS 2009 januárjában), a Bank of America, a Citigroup, a JP Morgan Chase, a UBS, a Credit Suisse, a Deutsche Bank, a Westdeutsche Landesbank, Société Générale Franciaország, a Bank of Tokyo Mitsubishi UJF, Norinchukin Japán, Royal Bank of Kanada és a holland Rabobank. A listán a LIBOR résztvevők valójában egy tagsági listát alkotnak, a világ "too big to fail" banki kartell pénzügyi frakciójaként a bolygón.

Már 2007-ben, Paul Tucker a Bank Of England helyettes kormányzója tisztában volt azzal, hogy a bankok egy része tudta és számolt azzal, hogy a hitelek olyan kamatok mellett kerültek ki, amelyek jóval alacsonyabbak voltak, mint amit ők valójában kénytelenek voltak fizetni. Ezek a bankok próbálják eltitkolni, hogy a csőd-közeli helyzetben abban reménykednek, hogy elkerülik a pánikot, a betétesek pénzkivonását. Néhány bank próbálta vezetni a LIBOR-t, és ehhez bizonyos spekulatív pozíciókat vettek fel. A nemzetközi pénzügyi hatóságok, mint a Nemzetközi Valutaalap és a Nemzetközi Fizetések Bankja megpróbálta eltussolni a botrányt, de végül felrobbant a nyilvánosság előtt 2012. márciusában.

Bizonyíték formájában e-maileken mutatható ki az összeesküvés, a LIBOR manipulációja. Először a Barclays Bank tekintetében, amelyet megbírságoltak 200 millió dollárra. Az amerikai Commodity Futures Trading Commission, 160 millió dollárt, a brit Financial Services Authority 60 milló font bírságot fizetett, de nem voltak bűnügyi vádak. Timothy Geithner, aki a jelenlegi USA elnök, Obama államtitkára volt, 2008-ban, a Federal Reserve Bank of New York fejeként vallomásában a kongresszusi meghallgatásokon azt mutatta fel, hogy ő semmit sem tett, hogy megakadályozza a LIBOR-ral kapcsolatos bűnügyi visszaéléseket. Viszont megpróbált megszökni felelősség elől, hivatkozva a brit vezetésre. A legfontosabb, hogy sem amerikai vagy brit tisztviselők sem tettek semmit, hogy figyelmeztessék a közvéleményt a minden idők legnagyobb pénzügyi csalására.

Lehetetlen elképzelni, hogy a Barclays Bank egyedül cselekedett, mert ahogy a LIBOR meghatározásnak folyamatát és felépítését egy bank sem tudja manipulálni egyedül, ott kellett lennie egy összeesküvésnek a 16 LIBOR-t meghatározó bank részéről. Ami érdekes, hogy a botrány kirobbantását pont annak a Rupert Murdoch-nak a médiája leplezte le, aki maga is a érintett, az iraki és afganisztáni gazdasági visszaesésnek nevezett megszállás és népirtás le ill. félre kommunikálásában, valamint benne van a keze a legutóbbi három amerikai elnökválasztás kimenetelének befolyásolásában.

Ezekkel a kinyilatkoztatásokkal, a végső döntés esetében kiderül, hogy az amerikai és brit banki rendszerek valóban parazita bűnügyi vállalkozások, amelyek elnyelik a kormányok és más erőforrások lehetőségeit oly módon, hogy a gazdasági fellendülést a nemzetek számára lehetetlenné teszik. Sok ilyen befektetők perelheti most a 16 bankot a bíróság előtt, követelve a kárpótlás kifizetését és plusz büntető kártérítést. A Berkshire Bank of New York City jellemzően a kisebb pénzintézetek közé tartozik, akik most szeretnék kifizettetni azt, amit elvesztettek a csalás miatt. A City of Baltimore, Maryland pereli LIBOR bankokat. A Deutsche Bank jelenleg a bíróságra viszi a befektetőket, akik azt mondják, hogy elvesztették pénzüket a manipulált LIBOR által. Új jogi intézkedések kerülnek benyújtásra minden nap, és az már most világos, hogy a LIBOR botrány még több pert fog generálni, mint bármely más esemény az elmúlt években.
Ami a büntetőjogi fellépést illeti, a brit Serious Fraud Office, és a US Department of Justice szégyenletes tevékenységet folytat, a vezető bűnöző bankárok megússzák a gyilkosságot, nincs büntetés.

HSBC: pénzmosás, az al-Kaida és a mexikói drogkartellek mélyen beépültek a banki korrupciós tevékenységekbe. A HSBC, a második legnagyobb bank a világon, és a botrányt tovább szemlélhettük 2012. júliustól, mivel az egyik LIBOR-t és egyes intézkedéseket meghatározó bank. Ez a bank segített a mexikói drogbárók milliárd dolláros nyereségének pénzmosásában. Az egyik kedvezményezettje volt, egy megvádolt szaúd-arábiai bank és egyes amerikai tisztségviselők, akik pénzügyi szolgáltatásokat nyújtottak az al-Kaida számára. A HSBC mexikói ágát azzal vádolják, hogy e szolgáltatások biztosításához a Kajmán-szigeteki offshore banki központ a Karib-térségben is felhasználták, melyről egy szenátor azt mondta, hogy "ismert a titoktartásról és a pénzmosásról". (Az amerikai republikánus elnökjelölt, Mitt Romney már leparkoltatott 30 millió dollár személyes vagyont 12 Kajmán-szigeteki számlán.)

Az embernek nem véletlenül támad olyan érzése, hogy a HSBC túl nagy a bukáshoz, és a bűnösök nem fognak börtönbe menni. Ma a CIA futtatja a drogokat és a Wall Street bankjai mossák tisztára a bevételt. Az MF Global 2011-es csődje, a globális pénzügyi derivatívák brókerei által ismert kockázatos tevékenység, beleértve a vételi megállapodásokat. Mivel MF Global közeledett csődhöz, közel 900 millió dollárt távolítottak el a kereskedési számlákról az egyéni ügyfelek. A fő gyanúsított Jon Corzine volt, barátja Obamának és a világ egyik vezető politikusa a Demokrata Pártban. Corzine gazdag lett a Golman Sachsnál töltött ideje alatt, klasszikus Wall Street-i cégragadozó. A milliók segítették New Jersey amerikai szenátorból New Jersey kormányzójává. Röviddel azután, hivatala elején 2010-ben, Corzine lett a vezérigazgatója és az elnöke MF Global-nak. Corzine már többször tagadta, hogy szerepet játszott a 900 millió dollár ellopásában az ügyfelek számláiról, és a csődben, de 2012 márciusában a Bloomberg hírügynökség számolt be arról, hogy a kongresszusi nyomozók találtak egy MF Global belső e-mailt, amely szerint Corzine "közvetlen utasítást" állított ki, az ügyfelek elsikkasztott pénze segítségével elkerülni a csődöt. Eddig semmilyen vádat sem hoztak fel Corzine ellen, aki szerepel Obama vezető Wall Street-i adománygyűjtő között akkor is, amikor az MF Global csődbe ment. Ekkor Corzine összegyűjtött több mint 500 ezer dollárt Obama újraválasztásához. Széles körben feltételezték, hogy Obama Igazságügyi Minisztériuma nem lesz hajlandó vádat emelni Corzine ellen a választási kampány során, amelyben Obamának szüksége van minden egyes dollárra, hogy megfeleljen Romney adománygyűjtési fölényének. Az eredmény, hogy az amerikai nép nyilvános korrupció és a plutokrata hatalom áldozata.

Nem csak az USA és brit korrupciós, sikkasztási, pénzmosási, csalási botrányaiban "gyönyörködhetünk". Olaszországban négy bankot ítéltek el súlyos csalás miatt, a kétes banki ügyletek, az úgynevezett "származékos ügyletek" miatt. De nem csak Ausztriában, Olaszországban annyira mindennapos vendég a szorongás. A svájci UBS bank, a JP Morgan, az amerikai, a német-ír Depfa Bank és a német bankok most már Milánóban is súlyos csalásai derültek ki. A négy legnagyobb bank eladta Milánót kilóra, mivel biztosítaniuk kellett az alacsony kamatokat. Ezeknek a kamatswapoknak az árát a várossal akarták megfizettetni, de éppen az ellenkezője történt, pert indítottak ellenük. Azzal vádolva őket, hogy rejtett kockázatok és pénzügyi derivatívák kerültek elő már 2010 májusában. Most az ítéletben, a négy bank mindegyikét elítélték, és a bírság egymillió euró. A bíróság elrendelte a vagyonelkobzást, további, összesen 87 millió euró értékben. Kilenc vezető felfüggesztett büntetést kapott hat-nyolc hónap nagyságrendben. Az ügyész, Alfredo Robledo 100 millió euró nyereségről beszél, és kimondja, hogy "Ez egy történelmi ítélet, mert elismeri az elvet, hogy a bankok tevékenységének az állami szektor irányában átláthatónak kell lennie". Ez az ítélet kezdete egy sorozatnak Olaszországban. Körülbelül 600 önkormányzat által vásárolt banki termékek összege 36 milliárd euróra nőtt, ami az olasz központi bankot veszteségeként mintegy 4 milliárd euró összeggel fenyegeti.

Közben lassacskán elkopik a német, az USA után második legnagyobb aranytartalék is. Összességében a Bundesbank visszakapna 674 tonna aranyat az Egyesült Államoktól és Franciaországtól, amelyek összértéke 27 milliárd euró. Thiele elmondása szerint, korábban a Francia Nemzeti Bank aranytartalékainak összegének mondott arany 11 százaléka német aranytartalék, így a New Yorkban, a jövőben maradna 37 százalék német arany, a 45 százalék helyett. A Bank of England-nál tárolt aranytartalékok összege 13 százalékkal változatlan marad. A német aranytartalékok összege a Bundesbank szerint 137.51 milliárd euró.

A ciprusi kétes "megváltás", a fekete pénzsziget orosz oligarchák pénzmosodájaként, rendkívül magas összegűre "sikeredett". Az oligarchák, akik kirabolták Oroszországot nem oroszok! Az oligarcháknak nincs állampolgársága. Ez mögött ismét a nemzetközi pénzügyi maffia áll, eddig több mint 2,5 milliárd kapott, és 5 milliárd dollár kért orosz kölcsönnel. Az ostromlott szigetország esetében ugyanaz az eladósítási hajtóerő mozog, mint Görögország esetében. Hogyan fosszunk ki egy országot, úgy, hogy egy centet sem lát a "megsegítő csomagból", de annyira eladósodik, hogy a természeti kincseire is rá tudja tenni a kezét az, aki "segítséget nyújt", miközben tisztára mossa a piszkos úton szerzett pénzét. Az egész olyan mint az aranyláz...

Az egykori brit miniszterelnök, Gordon Brown (feltehetőleg a City of London-i bankár barátai megbízásából), 1999 és 2001 között, a brit aranytartalékok nagy részét értékesítette. Tisztán véletlenül, persze, Brown eladása csak nyomott áron (256-296 dollár/uncia, ma az ár 1650 dollár körül) történt. Az alkudozásnál 2011 júliusában a brit kincstár nyeresége 22,5 milliárd dollár, a különbözet eltűnt, és Brown-t még mindig nem lógatták fel (börtön sem fenyegeti). A Bundesbank 2020-ig tervezi a külföldön tárolt német aranytartalék mintegy harmadának hazahozatalát, de ismerve a Forth Knox-i és a britektől beszerzett aranyozott wolfram-rudak történetét, sok aranyfogat kell kiszedni a bankárkaszt túlméretezett szájából...

A pénzügyi -és gazdaságinak indult "válságról" gyorsan kiderült, hogy ugyanolyan csalássorozat eredménye, mint amilyen az I. és a II. Világháborút is megelőzte. Felelősek mindazon bankok vezetői, amelyek szándékosan kamatdeficitet hoztak létre, és a velük összejátszó, ellenőrzésüket és szabályozásukat elmulasztó, vagy nem kevés esetben meggátoló politikusok.
Tevékenységük a bankárok esetében közvetett, és csak ritkábban közvetlen rablás, és rablógyilkosság, ami nem mondható el a politikusoktól. Ők szolgáltatták ki népüket a falánk és kegyetlen, mohó és kapzsi rablóbandának, amit úgy is neveznek, hogy "fekete arisztokrácia", NWO, Bilderberg Group, Zsidó Világkormány. A "kiárusításban" résztvevő politikusok nem csak gyilkosok, nemzet -és hazaárulók, de idióták is, akiket nem fognak gazdáik szaporítani...

Tulok

A billiódolláros adósságbomba


Az EU válság 2010-es felgyorsulása óta az uniós politikusok leginkább politikai pózokhoz folyamodtak az EU adósság és bankválság megoldását célzó valós pénzügyi megoldások bevezetése helyett. A miheztartás végett érdemes megemlíteni, hogy „valós megoldás” alatt olyasmit értünk, ami (a) kimossa a rossz adósságokat a rendszerből, (b) kezelhető szintre csökkenti az adósság mennyiségét és (c) visszabillenti a bajba jutott országok gazdaságát a helyes kerékvágásba.
Konkrét példával élve, egy valós megoldás nyilván maga után vonna bizonyos következményeket, mint például fizetésképtelenséget, bankcsődöket és akár egyes országok kilépését az eurózónából. Természetesen egyetlen uniós vezető sem áll elő még csak hasonló felvetéssel sem, mert az egyet jelentene a politikai öngyilkossággal, hiszen ezt követően a politikai osztály többi része a javaslatot előterjesztő politikust vádolná minden következményért, ami a lépést esetleg követné.
Ezért az EU politikusok ide-oda passzolgatják a stafétát, félkész, hatástalan intézkedéseket hozva, például megszorításokért cserébe nyújtott mentőcsomagok formájában. Az eredmény, hogy nincs eredmény, azaz semmire sem találnak megoldást, hiszen a döntéshozók nem érdekeltek a saját gazdaságuk javát szolgáló intézkedések meghozatalában. Elég Görögországot venni példaként, ahol egyre több gyerek kerül kórházba alultápláltság miatt, de az ország GDP arányos adósságát még 2020-ra is 120 százalék körülire jósolják.
Az amerikai politikusok nyilván látják, milyen jól működik a módszer Európában (semmit sem javítunk meg, nincsenek nehéz döntések és senki sem veszíti el a pozícióját) és kezdik átvenni a stratégiát.
Nézzük a fiskális szakadék problémáját például, ami az elmúlt hetek végtelen politikai vitáinak egyik főtémája volt. Az eredmény: egy olyan „megállapodás”, aminek eredményeként megemelik az adókat, de nem csökkentik a deficitet vagy az adósságot.
Ugyanaz a nóta. Semmi sincs megoldva, csak jó sok politikai pózolás és ujjal mutogatás.
Sajnos egyre több hasonló „intézkedésre” számíthatunk a jövőben. Miközben mindenki a fegyverhasználat szabályozásáról beszél, az adósságplafon (ismételt) átlépésének napjáig már csupán egyetlen hónap van hátra. Legutóbb az Egyesült Államok elveszítette AAA hitelminősítését, a piacok zuhanása pedig ezermilliárd dollárt törölt a föld színéről néhány nap alatt.
A következő semmit sem megoldó kör alkalmával a helyzet sokkal rosszabb lesz. Amennyiben az USA ismét veszít hitelminősítéséből, a piacok komoly kockázattal néznek szembe, mivel az amerikai állampapírok jelentik a legkomolyabb biztosítékot a minimum 600.000 milliárd dolláros derivatíva piaccal szemben.
Bármelyik, a származékos piacon alapbiztosítékkal kereskedő bróker megmondhatja, hogy, amikor valakinek megkérdőjelezik a biztosítékát, az ügylet másik oldalán késedelem nélkül követelni fogják, hogy a kereskedő több tőkét mutasson fel az ügylete biztosítékaként. Ez könnyen az eszközök tömeges eladásához vezethet (mint a Lehman bukásakor is történt) és innen a helyzet rendkívül gyorsan el tud fajulni.
A hitelminősítés újabb lerontásának egy másik komoly következménye a kamatok esetleges emelkedése lenne. Egy 100 bázispontos emelkedés azt jelentené, hogy az USA további minimum 100 milliárd dollár kamatot lesz kénytelen fizetni az adóssága után. 2013-ban az Egyesült Államoknak hozzávetőlegesen minimum 300 milliárd dollár kamatot kell kifizetnie. A kamatok emelkedése esetén ez az összeg robbanásszerűen emelkedhet.
Az USA GDP arányos államadóssága már most is 100%. A GDP arányos deficit csaknem 10%. Ezek Görögországéhoz hasonló számok. Miközben az Egyesült Államok számos előnyt élvez, amit Görögország nem (például, hogy a világ jelenlegi tartalékvalutáját állítja elő és a világ legnagyobb gazdaságával rendelkezik), a kötvénypiacok nem könnyen bocsátják meg a fiskális kicsapongásokat.
Az amerikai politikusokat azonban úgy tűnik, mindez nem érdekli. Tudják, hogy az ország gazdasága egy katasztrófa és egyre inkább az, de nem a helyzet korrigálásával, hanem a megfelelő bűnbakok felkutatásával töltik az idejüket.
A lényeg, hogy az amerikai adósság helyzetét nem fogják megoldani. Két út lehetséges: Vagy átlépik az adósságplafont vagy sebtében elfogadnak egy újabb törvényjavaslatot a plafon ismételt megemelésére. Egyik változat sem fogja megoldani a helyzetet.
Egy biztos, 2013 „érdekes” év lesz.
Forrás: Zerohedge.com