2009. január 6., kedd

Ki mondja meg, hogy mi az „arányos” és az „aránytalan”?

André Glucksmann a gázai konfliktusról
  A liberális párizsi Le Monde hasábjain André Glucksmann francia filozófus elemezte a gázai konfliktus visszhangját, rámutatva, hogy egy aránytalan eszközökkel folyó küzdelemben nem lehet „arányos" válaszról fantáziálni.
Egy-egy konfliktus megítélésében a közvélemény egy része olyan hajthatatlanokból (inconditionnels) áll, akiknek szemében vitathatatlan, hogy kinek van igaza és kinek nincs,  másik fele pedig óvatosabb és a körülményektől teszi függővé annak megítélését, hogy valamely akció helyénvaló vagy sem, vagy ha úgy látják jobbnak, mindaddig nem nyilatkoznak, amíg nem rendelkeznek alaposabb információval. Bármilyen véres és szörnyű a gázai konfliktus, reménysugarat is érlelhet, amelyet azonban a sokkoló képek túl gyakran eltakarnak.
A közel-keleti konfliktusban először tűnik úgy, hogy a fanatikus hajthatatlanok kisebbségben vannak. A vita az izraeliek körében (Ez a megfelelő pillanat? Még meddig?) a demokráciában megszokott módon zajlik. A meglepetés az, hogy hasonló vita zajlik a palesztinok és támogatóik mikrofonjai előtt, olyannyira, hogy Mahmud Abbasz, a Palesztin Hatóság vezetője vette magának a bátorságot, hogy a gázai polgári lakosok szerencsétlenségének kezdeti felelősségét a Hamásznak tulajdonítsa, amely felmondta a tűzszünetet - vélekedik a filozófus.
A világközvélemény - a média, a diplomaták, az erkölcsi és politikai tekintélyek - reakciói sajnálatos késést mutatnak a közvetlenül érintettekhez képest. Glucksmann kiemeli azt a szót, amely most egy harmadik típusú hajthatatlanságot betonoz be, amely urbi et orbi „aránytalannak" minősíti Jeruzsálem akcióját. Időnként a riportok és kommentárok a „mészárlás" és a „totális háború" szavakat is használják, még jó, hogy nem alkalmazzák a genocídium - népírtás - szót, jegyzi meg a filozófus.
Az „aránytalan" kifejezés szótári értelme azt jelenti, hogy valami nem arányos, vagy azért, mert ilyen arány nincs, vagy mert az arányt megbontják, átlépik. Az eltúlzottnak minősített izraeli megtorlásokat e második értelemben ítélik el - ami mögött az a ki nem mondott szemlélet áll, hogy létezik az Izrael és a Hamász közötti konfliktusban egy normális állapot, amelyet a Tsahal, az izraeli hadsereg kizökkentett az egyensúlyból, mintha a konfliktus nem lenne, minden komoly konfliktushoz hasonlóan, kezdettől fogva aránytalan.
Mi lenne az a helyes arány, amelyet Izraelnek tiszteletben kellene tartania ahhoz, hogy elnyerje a közvélemény kegyét?  Mondjon le technológiai fölényéről és használjon pontatlan rakétákat, köveket, vagy folyamodjon öngyilkos merényletekhez, ember-bombákhoz és célozza meg a polgári lakosságot? Vagy jobb lenne, hogy Izrael bölcsen várja meg, amíg a Hamász Iránnak és Szíriának köszönhetően „kiegyenlíti" tűzerejét? Vagy a céljait válassza ki ellenfeléhez hasonlóan, és mivel a Hamász - eltérően a Palesztin Hatóságtól - elutasítja a zsidó állam elismerését és állampolgárainak megsemmisítéséről álmodik, talán Izrael ezt a radikalizmust utánozza és fogjon gigantikus etnikai tisztogatásba?
Minden konfliktus, akár lappangó, akár már kitört, természeténél fogva „aránytalan". Ha az ellenfelek megegyeznének eszközeiket és céljaikat illetően, már nem lennének ellenfelek. A konfliktus azt jelenti, hogy a felek nem értenek egyet, tehát mindkét tábor érvényesíteni akarja azt, ami a számára előnyös és ki akarja használni ellenfele gyengeségeit. A Tsahal nem fosztja meg magát attól, ami számára „hasznos", amikor technikai fölényét alkalmazza az ellenséges célpontokra mért csapásokban. A Hamász sem, amikor a gázai lakosságot emberi pajzsként használja, és elutasítja ellenfele erkölcsi aggályait és diplomáciai erőfeszítéseit.
A közel-keleti békét csak akkor lehet előmozdítani, ha megszabadulunk a hajthatatlanságtól, amely nemcsak a mindenre kész fanatikusokat kísérti meg, hanem a gyilkos konfliktusokat gondviselés-szerűen kiegyensúlyozó „arányosságról" fantáziáló angyali lelkeket is - hangsúlyozza Glucksmann. A Közel-Keleten nemcsak a játékszabályok betartatásáért folyik a harc, hanem azok megszabásáért is. Lehet vitatkozni egyik vagy másik katonai vagy diplomáciai lépésről, de nem szabad feltételezni, hogy a problémát a világ jó lelkiismeretének láthatatlan keze már eleve megoldhatja. Nem jelent aránytalanságot a túlélésre való törekvés - zárja írását a filozófus.

http://www.lemonde.fr/archives/article/2009/01/06/gaza-une-riposte-excessive-par-andre-glucksmann_1138303_0.html

Kadarkúti Hétfői üzenetek - 12- A Mennyei atya szavai a bátorságról

Szűzanya szavai az engesztelőkhöz,
Gyermekeim! Álljatok meg egy pár percre csendben és némán! Utazzatok vissza Velem a „múltba", ahol még több hit, szeretet, öröm volt, de fájdalom is. És most jöjjetek vissza ide a „jelen"-be. Ha fáj is néha az élet, érezzétek, hogy szeretteitek veletek vannak, így tekintsetek a jövőre.
De ha egyedülállók vagytok, akkor sem vagytok egyedül: az Én Fiam veletek van, eláraszt benneteket békességgel, szeretettel, örömmel, és mind azzal, amire nagy szükségetek van. Anyai szeretetemmel és áldásommal kívánok boldog új évet a Magyar Nemzetnek és az engesztelőknek.
Mennyei Atya: A bátorságról , 2009.január 5, hétfő
Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a ti Mennyei Atyátok, és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma a bátorságról tanítalak benneteket.
Soha még ennyire időszerű nem volt ez a téma, mint most a végső időkben. Vizsgáljátok meg közelebbről ezt a fogalmat, hogy mit is jelent a bátorság!
Sokan tévesen azt hiszik, hogy az a bátor, aki nem fél. Ez nem így van. Az a bátor, aki legyőzi a félelmet. Amikor valami lelki-testi fenyegetettség vagy megpróbáltatás előtt álltok, akkor természetesen féltek - emberi gyengeségetekből kifolyólag. Pl. egy műtétre vártok, és ahogy fogynak a napok, órák, percek, mindig jobban izgultok. De ha okosan, bátran álltok hozzá a kérdéshez így gondolkoztok: „Félelemre nincs okom, mert Isten tenyerén vagyok. Gyermeki bizalommal hiszem, hogy átsegít a műtéten, mert Ő mindenkinél jobban szeret engem, és jót akar nekem, azt akarja, ami lelkemnek hasznára válik. Mert ha sikerül az operáció és meggyógyulok, az azt jelenti, hogy még tervei vannak velem itt a Földön, még szüksége van itt rám. Ha viszont a műtét alatt vagy után magához szólít, azt azért teszi, mert most van lelkem a legoptimálisabb helyzetben az Örök Élet számára." Így elmélkedik veszélyhelyzetben a bátor és hívő ember, így győzi le a félelmét.
Most hasonlítsuk össze egymással a gyáva és bátor embert! A gyáva nem tud dönteni, mert fél a következményektől, de arra sem képes, hogy Rám hagyatkozzon, mert nem mer bízni Bennem. A bátor ember - ha válaszút előtt áll - rövid, alapos meggondolás után dönt, hogy melyik utat válassza, de közben bízik az Én segítségemben. A gyáva meggyőződését mélyen elrejti, mert fél az emberek véleményétől. Még azt sem meri megmondani melyik politikai párttal szimpatizál, nehogy ellenséget szerezzen magának. Ha szorongatott helyzetbe kerül, még az Én létezésemet is letagadja, hogy ne essen bántódása.
A bátor ember nem tagadja meg saját elveit: hitét, Isten-szeretetét, hazaszeretetét. Ez nem azt jelenti, hogy mellét döngetve, erőszakosan hangoztatja, hanem, ha meg kell vallania elveit, hitét, mert a helyzet úgy kívánja, akkor megteszi. A gyávák közül kerülnek ki a talpnyalók, a hízelgők, a névtelen levélírók, és akik tetteik következményeit nem vállalják. Másokról hátuk mögött ítélkeznek, és a szemükbe nem mernek véleményt mondani. Aki bátor, az megmondja véleményét felebarátjának, ha az nem jó úton jár. Négyszemközt próbálja meggyőzni hibáiról.
Különbséget kell tenni a bátorság és a vakmerőség között. A bátorság erény, a vakmerőség bűn. A fogalomban is benne van, hogy vakul, gondolkodás és megfontolás nélkül cselekszik, a vakmerő nem vigyáz testi-lelki épségére. Pl. télen bekopog egy ismerős az ablakon, kinyitja neki, és felhevült, kiizzadt háttal ½ órát beszélget kihajolva a hidegben. Már is kész a tüdő és mellhártyagyulladás. Bűnt követ el, mert testét, a Szentlélek templomát rongálja. A vakmerő ember lelkének is árthat, mikor vakmerően bizakodik az Én irgalmamban. Az az alapelve, hogy nyugodtan elkövetheti a bűnöket, mert Én, az Isten, végtelen irgalmamban úgyis megbocsátok. Az ilyen teremtményem meggondolatlanul halmozza a bűnöket és nem is gondol arra, hogy bármikor véget érhet az élete, és oda kell állnia Elém számadásra, és még arra se marad ideje, hogy megbánja vétkeit.
Drága, hűséges Gyermekeim! Nehéz idők várnak rátok és szükség lesz a bátorságotokra. A Nagy Figyelmeztetés után hamarosan megjelenik a BŰN embere, a gonosz szolgája, aki maga köré gyűjti a meg nem tért, megátalkodott, hitetlen embereket. Ők lesznek a ti ellenségeitek. Titeket és az újonnan megtérteket meg akarják majd téveszteni -báránybőrbe bújva - hamis tanításaikkal, hazug írásaikkal, „istentiszteleteikkel", melyeknek semmi köze az igazi szentmiséhez. Hamis papok és álpróféták fognak prédikálni. Aki bátor, az nem megy el ezekre az összejövetelekre, és nem olvas szemeteket. Minden szemét, ami reinkarnációról, univerzum-gyógyításról, auráról, csakráról, energiaátadásról, agykontrollról, ingázásról, varázsvesszőről, jóslásról, asztrológiáról, fehér - és feketemágiáról, spiritizmusról és egyéb okkult áltudományokról szól. Ezek undokságok az Én szememben és eltávolítanak titeket Tőlem. Ezek a Sátán ravasz eszközei, melyekkel a gyenge hitűeket maga mellé állítja.
A Nagy Figyelmeztetés után megindul a tömegek szétválasztódása. A Szentlélek kiáradásakor nem csak megtisztít titeket, drága Engesztelőim, hanem bátrabbá és buzgóbbá tesz benneteket. Rátok fogom bízni újonnan megtért, ingadozó, gyengébb testvéreiteket, hogy bátor példamutatásotokkal és szavaitokkal nem engedjétek őket az álpróféták karjába! Mutassatok utat nekik, hogy maradjanak a pápa fennhatósága alatt, ott legyenek, ahol az Oltáriszentség, a Hozzá hű papok és a szentmise bemutatás van, ahol Jézusról beszélnek! Mindenütt lesznek bátor pásztoraim, akik rejtekben, pincékben, lakásokon tartják a szentmisét, gyóntatnak, áldoztatnak.
Közületek a legnagyobb bátorságra azoknak lesz szüksége, akik önként feláldozzák életüket a lelkekért, és a keresztényüldözések alatt vértanúkká lesznek. Az ő jutalmuk nagyon nagy lesz a Mennyben. Szentlelkem fogja felruházni őket kimondhatatlan nagy bátorsággal és elszántsággal.
Sajnos a gyávák, akik az Antikrisztus mellé állnak, végérvényesen a kárhozatot fogják választani. Az Antikrisztus emberei lepecsételik őket örökre a gonosz számára. Attól kezdve már rajtuk nem lehet segíteni. Ők lesznek vesztesek, ti, akik Engem választotok, a győztesek. Ezért hangsúlyozom, hogy a bátorság, a jó melletti döntés e közeli jövőben nagyon fontos.
Végül Szent Fiamat szeretném példaképül állítani elétek. Az a bátorság, amit a Mennyben tanúsított, amikor elfogadta a Szentháromság tervét, hogy emberré válva megmentsen benneteket, az az Ő Istenségéből eredő bátorság volt. Ennél sokkal nehezebb volt számára legyőzni félelmét, mikor mint Istenember állt a szenvedés előtt. A getsemáni kertben az utolsó éjszakán embersége kerekedett felül. Ahogy közeledett az óra, egyre nyugtalanabb lett. A félelem nőttön-nőtt benne. Mint Isten, pontosan tudta, mi fog történni vele. Az összes kínszenvedését, amit magára vállalt átélte e rettenetes éjjelen. Egyedül kívánta ezt átélni. Tanítványainak csak ennyit mondott: Maradjatok itt és virrasszatok velem, és Ő egyedül belépett a barlangba. Itt azután a haláltól és a szenvedéstől való félelme egészen beborította. Térdre borult, arcát a porba hajtotta, szemeiből ömlött a könny és testéből szivárgott a véres veríték. Vigaszt akart találni tanítványainál, de ők elaludtak. Ez fájt Neki. Átélte az elhagyatottságot és részvétlenséget. Hozzám így fohászkodott: „Atyám, ha lehetséges, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az Én akaratom teljesedjék, hanem a Tied." Mit jelent ez? Hogy ti is kérhetitek, hogy vegyem el kereszteteket, de mindig tegyétek hozzá, ha Én az Úr is úgy akarom!
Szent Fiam félelmének egyik oka a rá váró fizikai és lelki szenvedés ismerete volt. Látta lelki szemeivel már előre, hogy mit fognak művelni vele: Az elfogatását, Júdás árulását, a főpapok előtti igazságtalan kihallgatását, a katona arculütését a vaskesztyűs kezével, Pilátus gyávaságát, a kegyetlen, hosszú ostorozást, a töviskoronázás fájdalmait és megaláztatásait, a gyötrelmes keresztutat, az eleséseit, a kínzó szomjúságát, Édesanyja fájdalmait és ájulásait, a keresztre feszítést és a 3 óra hosszat tartó haldoklását.
Jézus félelmének másik oka, amikor azt érezte, hogy mindez az áldozat hiábavaló lesz, mert az emberek továbbra is szeretetlenségben, bűnökben élnek majd. Itt a félelem aggódást jelent Szent Szívében a sok, pokolba hulló lélekért.
Az Én Áldozati Bárányom félelmének 3. oka, hogy látta mennyit fog szenvedni az Oltáriszentségben a méltatlan áldozások és meggyalázások miatt.
De Ő, a bátrak LEGBÁTRABBJA e félelmeket irántatok érzett lángoló szeretetből és Irántam tanúsított engedelmességből legyőzte és mindent vállalt értetek. A bátorsághoz Róla és az Őt követő vértanúiról vegyetek példát.
Megáldalak benneteket a bátorság és elszántság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
2009.01.05