Tavaly már csaknem félmillió migráns érkezett az országba.
A megsokszorozódott menekültáradat miatt Magyarországnak olyan
problémákkal kell szembenéznie, mint az EU déli államainak, ahonnan
mostanában többször is halálos tragédiákról hallani. Az európai uniós
menekültpolitika gyerekcipőben jár, Magyarországon pedig csak tűzoltásra
futja.
Az
európai migrációs politika sem tud segíteni az egyre inkább
katasztrofálissá váló magyar menekülthelyzeten. Az Átlátszó.hu
tényfeltáró riportja szerint Magyarországra idén eddig négyszer annyi
menekült érkezett, mint a korábbi években. A magyar menekültügyi
rendszer roskadozik a teher alatt, a táborok túlzsúfoltak, a hatóságok
sokszor indokoltnak tűnő kérelmeket utasítanak el.
Úgy
tűnik, hogy Magyarország egy olyan jelenségbe kóstol most bele, amivel
az EU déli határán lévő tagállamok már évtizedek óta küzdenek. Az
Európai Unió közös menekültpolitikája pedig még csak gyerekcipőben jár,
noha az EU külső határain fekvő tagállamokra egyre nagyobb migrációs
nyomás fog nehezedni.
A
szeptemberben megváltozott idegenrendészeti szabályozás sem könnyített a
magyarországi menedékkérők helyzetén. Az új szabályozás ugyanis
anélkül, hogy érdemben gyorsította volna az elbírálást, a korábbi 18-ról
két hónapra csökkentette azt az időszakot, amíg valaki a közösségi
szálláson tartózkodhatnak. Ezt követően a menedékkérőnek hely- és
nyelvismeret nélkül, egyedül kellene gondoskodniuk szállásukról és
ellátásukról.
Ez
sokszor lehetetlen feladatnak bizonyul, így a menedékkérőből
hajléktalan lesz. Tovább nehezíti a menedékkérők helyzetét, hogy amíg
nem kapják meg a menekült-státuszt, addig hivatalosan nem vállalhatnak
munkát, nincs egészségbiztosításuk, és beilleszkedési támogatást sem
vehetnek igénybe.
Ismerkedünk a problémával
A
szicíliai Lampedusánál idén októberben tűzre kapott, majd elsüllyedt
egy eritreai menekülteket szállító csempészhajó; 364-en vesztették
életüket. Néhány nappal később egy szíriai menekülteket szállító hajó
süllyedt el, a balesetben újabb 38 ember vesztette életét.
A
sorozatos szerencsétlenségek felkeltették az uniós vezetők figyelmét
is, ám az Európai Tanács októberi ülésén szép szavakon túl csak annyiban
állapodtak meg a felek, hogy 2014-ben visszatérnek az európai
bevándorlási politika felülvizsgálatára. Pedig az EU területére érkező
gazdasági migránsok és politikai okból menekült-státuszért folyamodók
száma évről évre emelkedik, 2013-ban pedig több országban, köztük
Magyarországon is robbanásszerű növekedés következett be.
Magyarországra
a KSH adatai szerint tavaly 470 000 migráns érkezett. Alig 4 százalékuk
folyamodik menekültstátuszért, ez a szám mégis többszöröse a korábbi
években tapasztaltnak. Az Európai Statisztikai Hivatal adatai szerint
2013-ban az előző évhez képest az unió egészében ötven százalékkal nőtt a
menedékkérők száma. Ezen belül messze Magyarországon emelkedett a
legnagyobb mértékben a benyújtott kérelmek száma, az Eurostat szerint a
tavalyi szám huszonötszörösére.
A
magyar adatok akkor is döbbenetes emelkedést mutatnak, ha nem az
arányokat, hanem az abszolút számokat nézzük: az Eurostat szerint
2012-ben csak a 80 milliós Németországban nyújtottak be több kérelmet,
mint Magyarországon. Annak okait, hogy miért éppen Magyarországon nőtt
meg a menekültstátuszért folyamodók száma, a szakértők is csak
találgatják.
A
legkézenfekvőbb megoldás szerint a Közel-Keletről és Észak-Afrikából
induló migránsok egyre nagyobb arányban választják a Törökországon,
Görögországon, Szerbián vagy Románián át haladó, és Magyarországon
végződő balkáni útvonalat.
A
magyar hatóságok által elfogott emberek nálunk nyújtják be kérelmüket,
és mivel jóval többen érkeznek, mint korábban, a kérelmek száma is
megsokszorozódott. Azt is érdemes tudni, hogy Magyarországon, sőt egész
Európában a legtöbb menedékkérő orosz és koszovói származású. Az ebből a
két országból érkezők száma az utóbbi években hasonló arányban nőtt,
mint a közel-keleti és észak-afrikai migránsoké, ami tovább fokozta az
EU keleti határaira, többek között a magyar határra nehezedő migrációs
nyomást.
Hol marad az összefogás?
A
menekültkérdés tipikusan olyan probléma, amely az uniós tagállamok
szolidaritáson alapuló összefogását igényelné. Nem minden országot sújt
egyformán, hiszen a gazdasági vagy politikai okokból jobb életre vágyó
migránsok az EU déli és keleti határán tűnnek fel, miközben céljuk
elsősorban az, hogy az EU gazdagabb, nyugati és északi területeire
jussanak el.
A
menekültkérdés minden tagállamban rendkívül érzékeny politikai kérdés. A
menekültek ügyének elbírálása, átmeneti elhelyezésük, kiutasításuk,
illetve befogadásuk esetén a társadalmi integrációval járó költségek és
feladatok komoly kihívást és anyagi terhelést jelentenek a társadalom
számára. Az európai menekültpolitika alapvetően három területen
igényelne közös fellépést a tagállamoktól:
a külső határok őrizete,
a menekültek helyzetének elbírálása és
a pozitív elbírálásban részesültek társadalmi integrációja kapcsán.
Mindhárom területen súlyos hiányosságok vannak.
Az
EU külső határainak őrizete alapvetően annak a tagállamnak a feladata,
amely ilyen határral rendelkezik. Magyarország Szerbiával és Ukrajnával
közös határszakasza az EU külső határának számít, de a magyarok szintén
határőrizeti tevékenységet látnak el a román–magyar és a horvát–magyar
határszakaszokon, mivel ezek az országok nem tagjai a schengeni
övezetnek. Ez azt jelenti, hogy a 2400 kilométeres magyar határ csaknem
felén a schengeni előírásoknak megfelelő határőrizeti tevékenységet kell
ellátnia Magyarországnak, ami jelentős terhet ró a magyar
költségvetésre.
A
határok hermetikus lezárása az illegális bevándorlás előtt lehetetlen
vállalkozás, különösen a hosszú és viszonylag könnyen átjárható déli és
keleti szakaszokon. Ráadásul a migránsok jelentős része legálisan
érkezik Magyarország és az EU területére, csak aztán a megengedettnél
hosszabb ideig tartózkodik itt. A magyar határon átlépő illegális
bevándorlók jellemzően nem végcélnak, hanem tranzitországnak tekintik
Magyarországot, amelyet a legtöbben Ausztria irányába igyekeznek
elhagyni. Mivel a schengeni övezeten belül már nincs belső
határellenőrzés, a migránsok tőlünk nyugatra jellemzően a rendőrségi
ellenőrzések hálóján akadnak fenn. Ez állandó konfliktust okoz az EU
déli és keleti országai, valamint a nyugati és északi országok között.
Utóbbiak a határok jobb ellenőrzését várnák el, míg az előbbiek ehhez a
jelenleginél lényegesen több anyagi segítséget kérnek.
Európában erősödik a bevándorlás-ellenes hangulat
A
közelmúltban Európa számos országában jelentős népszerűség-növekedést
értek el a bevándorlás-ellenes politikai üzeneteket hangoztató
szélsőséges, illetve populista politikai pártok. A létező problémák
azonosításán túl érdemi megoldásokat ezek a pártok nem kínálnak. A
bevándorlással kapcsolatos kérdésekre azonban a többi párt sem voltak
képes megoldást adni, ehelyett az éppen kormányzó politikai erők inkább a
probléma szőnyeg alá söprésére törekedtek.
A
válság miatt amúgy is kiszolgáltatottabbá váló európaiak ezért növekvő
nyitottságot mutatnak a szélsőséges megoldásokra. Franciaországban a
Marine Le Pen olyan sikeresen vegyítette a gazdasági protekcionizmust,
az euroszkeptikus nézeteket, és a bevándorlás-ellenességet, hogy a
közvélemény-kutatások szerint pártja, a Nemzeti Front a jövő májusi EP
választásokon megverné a kormányzó szocialistákat, és az egykor Nicolas
Sarkozy által vezetett jobboldali UMP-t is.
Hollandiában
a Geert Wilders nevével fémjelezett Szabadságpárt (PVV) szintén átvette
a vezetést a közvélemény kutatóknál. A PVV 5 százalékot ver az
ellenzéki szocialistákra, és 8-at a kormányzó liberális-jobboldali
erőkre.
A
társadalmi befogadásban hosszú ideig sikeresnek mondható skandináv
országokban is érezhetően türelmetlenebbé vált a társadalom.
Finnországban a bevándorlás-ellenességre politikai karriert építő Finnek
Pártja jelenleg a legnagyobb ellenzéki erő. Svédországban az adott új
lendületet a bevándorlás-ellenes pártoknak, hogy a bevándorló közösségek
idén májusban, Stockholm külvárosában tartott tüntetéséből erőszakos
zavargások robbantak ki.
Hol léptél be?
Az
Európai Unióban a dublini rendelet értelmében abban az országban kell
elbírálni egy menedékes kérelmét, ahol először az EU területére lépett. A
szabályt amiatt találták ki, mert rendszeresen előfordult, hogy a
menekültstátuszért folyamodók az elhúzódó eljárás során továbbálltak egy
másik országba, ahol ismét benyújtották a kérelmet. Ebben az esetben
nem volt világos, hogy melyik országnak kell eljárnia.
A
hatóságok jellemzően igyekeztek elhárítani maguktól a felelősséget, és a
migránsokat egyik országból a másikba szállítgatták, ahelyett hogy
ügyükkel érdemben foglalkoztak volna. A dublini szabály ennek véget
vetett, ugyanakkor aránytalanul nagy terhelést rótt az EU déli és –
egyre inkább úgy tűnik – keleti határán fekvő országokra.
Vegyük
a következő példát: ha Németországban elfognak egy koszovói illegális
bevándorlót, aki arra hivatkozik, hogy gazdasági vagy politikai okokból
kifolyólag menekülnie kellett az országából, és kiderül, hogy
Magyarországon lépett be először az EU-ba, akkor őt a német hatóságok
visszaszállítják Magyarországra. Így nem a német, hanem a magyar
menekültügyi hatóságnak kell elbírálnia a kérelmét, valamint átmenetileg
elhelyeznie őt, negatív elbírálás esetén kiutasítani őt az országból,
pozitív elbírálás esetén pedig megoldania a társadalmi integrációját.
A
magyarországi Helsinki Bizottság értesülései szerint előfordult már,
hogy nyugat-európai bíróságok a magyarországi állapotokra való
tekintettel nem járultak hozzá a menekültek Magyarországra történő
visszaszállításához. De az EUrologus információi szerint például a belga
befogadóállomások is messze a kapacitásuk felett üzemelnek, és itt is
gyakran megalázó körülmények között tartanak fogva embereket.
Sovány vigasz
Az
EU ezt a helyzetet az Európai Migrációs Hálózat, valamint a
Szolidaritás és Migrációs Hullámok Kezelése nevű program keretében
igyekszik kezelni. A programra a jelenlegi hétéves költségvetési
időszakban mindössze 4 milliárd eurót terveztek be. Ebből a pénzből
kellene fedezni a 28 tagú közösségben az illegális bevándorlók önkéntes
vagy kötelező visszatérésének költségeit, a befogadóállomások
fejlesztését, a társadalmi integráció költségeit, a nyelvtanfolyamokat, a
munkaerő-piaci befogadást, valamint a külső határok őrizetével
kapcsolatban felmerülő egyes költségeket. Nem ragozzuk tovább, konkrét
számok idézgetése nélkül is nyilvánvaló, hogy nevetségesen alacsony
összegről van szó.
Magyarország
2013-ban a menekülthelyzet kezelésére és a társadalmi befogadás
finanszírozására 4,8 millió, határőrizetre 15 millió eurót, azaz
összesen nagyjából 6 milliárd forintot kapott az EU-tól. Tudomásunk
szerint ezen összegek felett a magyar kormány a menedékkérők
megemelkedett száma miatt 2013-ban sürgősségi támogatást is kért 1
millió euró összegben.
Az
Átlátszó.hu közérdekű adatigényléséből kiderült, hogy a magyar
költségvetés a négy magyarországi befogadótábor üzemeltetésére mindössze
1,4 milliárd forintot költött 2013-ban. A teljes menekültügyi rendszer
működési költségeiről nincsenek pontos információk, de azt, hogy a
problémát milyen szinten kezeli az ország jól mutatja, az Átlátszó
összehasonlítása: a Kossuth tér felújítására az elkövetkező években
összesen 27,3 milliárd forintot szán az állam.
A
menekültek ügyével szoros összefoggásban a bevándorlás kezelése és a
bevándorlók integrációja az Európai Unió egyre több országában válik
súlyos társadalmi kérdéssé. Vannak olyan országok, ahol az
államigazgatás és maga a társadalom is rendelkezik valamilyen fokú
tapasztalattal. Magyarországon a nyugat-európai országokhoz képest
alacsonyabb a bevándorlók száma, és lényegesen kisebb a muszlim
bevándorlók aránya. Ennek ellenére a Chatham House 2011-es tanulmányában
idézett felmérésés szerint Magyarországon a megkérdezettek 60 százaléka
szerint „túl sok muszlim él”.
(EUrologus, index)