2014. március 31., hétfő

EU-S TERRORISTÁKNAK EMBERI JOGAIK VANNAK?



EU-S TERRORISTÁKNAK EMBERI JOGAIK VANNAK?

A bolíviai törvények szerint is már két éve szabadon kellett volna bocsátani Tóásó Elődöt, ezért a magyar kormány követeli, hogy a férfi szabadlábon védekezhessen - mondta Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára hétfőn. Az államtitkár kiemelte: már öt éve van börtönben Tóásó Előd, pedig a bolíviai törvények szerint is két éve szabadon kellett volna bocsátani, ha az alapvető emberi jogokat Bolívia tiszteletben tartaná. A magyar kormány elvárja, hogy tegyék lehetővé: Tóásó Előd szabadlábon védekezhessen, hiszen erre már két éve jogosult lenne - mutatott rá. Hozzátette: "az ember igazságérzete szintén ezt követeli". Németh Zsolt emlékeztetett: az ügyben korábban eljáró főügyész márciusban politikai menedékjogért folyamodott Brazíliában, és világossá tette, hogy Tóásó Előd ügye az igazságszolgáltatás szempontjából nem tekinthető objektíven, függetlenként kezelt ügynek, hanem politikai megrendelésre szállít a bolíviai igazságszolgáltatás információkat a vádlottak ellen. Ez a fordulat olyan figyelmeztetés, amelyet remélhetőleg Tóásó Előd javára fordíthatnak – vélekedett. Az államtitkár azt is felidézte, hogy a közelmúltban az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa határozatot fogadott el, amelyben ugyancsak Tóásó Előd emberi jogainak a tiszteletben tartására szólította fel Bolíviát. Ez lehetőséget adhat arra, hogy az ENSZ bolíviai irodája révén gyakoroljanak nyomást Tóásó Előd szabadon bocsátása érdekében. Németh Zsolt beszélt arról is, hogy tavaly az Európai Parlament is határozatot fogadott el a bolíviai igazságszolgáltatás helyzetéről. Az a cél, hogy az EU a támogatásait - amelyeket például a bolíviai igazságszolgáltatás reformjára ad - függessze fel addig, amíg Bolívia nem teszi lehetővé, hogy Tóásó Előd szabadlábon védekezhessen és bizonyíthassa az igazát - közölte. Az Amerikai Államok Szövetségénél is felléptek az ügyben. Az államtitkár hangsúlyozta: sok lépést tettek, és bár egyelőre áttörést nem sikerült elérni, Magyarország erőfeszítései remélhetőleg előbb-utóbb eredményre vezetnek. (origo, részlet)

A fenti szöveg – minden túlzás nélkül – kacagtató. A külügy újra elővette a Tóásó-ügyet és „követel” Boliviától...Hallatlan pofátlanság! Egyelőre várjuk meg, hogy Bolivia egyáltalán fog-e válaszolni erre a nevetséges és képtelen levélre, amiben kioktatják Boliviát a saját törvényeikről. A pofátlanság az ebben a szövegben, hogy hazudnak, hiszen a boliviai törvények terroristákra egészen másképp vonatkoznak, mint ahogy azt a terroristavédő hazai (nem magyar!) külügy elképzeli. Ez az egész fölhajtás egy újabb nevetséges lépése a cionbérenc külügynek, akik már az orosz birodalmat is utasítgatták, miközben Izrael fenekét fényesre nyalják...Kép: az EU-terrorista zsoldos, Tóásó Előd a Blikkből
http://amagyaroldal.hu/hirek/content/nevets%C3%A9ges-h%C3%ADrt-olvastunk-k%C3%BCl%C3%BCgyt%C5%91l

Amiért amerikai földgázt kellene vennünk


Norvégia olaj- és energiaügyi minisztere, Tord Lien bejelentette, hogy országa nem tudja pótolni Európa kieső gázkészleteit, ha Oroszország leállítja a gáztranzitot Ukrajnán át. Norvégia rövid távon képes lenne ugyan növelni a gáztermelést, de nem jelentősen, vagyis Brüsszel B-terve a Moszkva elleni kereskedelmi háború idejére már most kudarcot vallott.
Tord Lien a Handelsblatt német újságnak adott interjújában utalt arra, hogy az Európai Uniónak más megoldást kell keresnie, ne Norvégiára várjanak a gázválság megoldásának ügyében. A miniszter az Egyesült Államoktól és afrikai forrásokból történő gázvásárlást ajánlotta alternatívának. Mint Lien elmondta; "ha az árak méltányosak, megfelelő a kínálat".
Nem kell részleteznünk: ezek a "méltányos árak" a fogyasztók számára a korábbi gázszámlák sokszorosára növekedését jelenthetik. Az Európai Unió feladná a - Kelet-Európa számára különösképp - biztos gázforrást, és az elérhető távolságban lévő, elérhető áron vehető gáz helyett a Föld túlsó feléről hozatna jóval drágább földgázt. Politikai szembenállások és érdekkülönbségek miatt áldoznák fel a biztos üzleti kapcsolatokat és az olcsóbb erőforrást.
Messzebbről hoznák és drágább lenne - pedig közel van és megfizethető
Ki lenne hajlandó átutazni az Atlanti-óceánon, drágábban megvenni valamit csak azért, mert a szomszéd boltban az eladóval rossz viszonyban van? Ehhez hasonlatos Brüsszel törekvése az orosz földgáz kiváltására. A problémát csak bonyolítja, hogy ez a rossz viszony nem az európai népek és az orosz nép rossz viszonya. Nem az európaiak, és nem mi magyarok vagyunk rosszban az oroszokkal, hanem a "politikai elit" szűk közösségének van gazdasági érdekellentéte az orosz üzleti körökkel. Emiatt fizetnénk mi magyarok többet a gázért?
Sigmar Gabriel, Németország gazdasági és energiaügyi minisztere szintén kinyilvánította, hogy Európa számára nincs más alternatíva, mint az orosz gáz. Egyszerűen azért, mert a magasabb költségeket a fogyasztók nem tudnák megfizetni, és az állami költségvetések számára is megterhelést jelentene a többletköltség. Ez a válságban és szétesőben lévő eurozóna számára nem megengedhető.
A nyugati üzleti körök egyszerűen azért akarják eladni az amerikai földgázt Európában, mert az Egyesült Államok gazdasága recesszióban van, és a saját földgáz-forrásaik ránk kényszerítésével akarnak többlet bevételhez jutni. Emiatt gerjesztik Európában az orosz-ellenességet is: egy oroszellenes Európa az USA számára újabb energetikai felvásárló piacot jelentene.

http://www.hidfo.net/2014/03/31/amiert-amerikai-foldgazt-kellene-vennunk

Kivégeztek egy hajléktalant az amerikai rendőrök


Nemrégiben adtunk tudósítást róla, hogy az amerikai rendőrök lelőttek egy 13 éves kisfiút, mert airsofttal játszott. Itt az újabb megdöbbentő videó.
Amerikai rendőrök, agyonkiképezve, csillogó villogó felszerelésben, egy szerencsétlen hajléktalant egyszerűen kivégeznek. A férfi egyetlen bűne, hogy... mi is? Nincs semmi. Azt tette, amire a rendőrök felszólították. Nem menekült, nem tett semmit, csak amit parancsoltak neki azok az emberek, akik automata fegyvereket szegeztek rá. Ennek ellenére a több méterre tartózkodó, fegyvert szegező rendőrök tüzet nyitnak rá. A férfi nem volt amolyan szakadt hajléktalan, egyszerűen a nagy "amerikai álom", a világ legszemetebb szociális hátterű országának (70 millió nyomorgó országa) áldozata volt. Dolgai szépen elcsomagolva, letakarva, zsákokba és dobozokba rendbe összerakva.


Ezt az embert az amerikai rendőrök egész egyszerűen kivégezték.
Az amerikai rendőrség arra hivatkozik, hogy arra a felszólításra, hogy pakoljon ki, elővette a nála lévő kést (amit valószínűleg le akart tenni, mivel erre szólították fel, hogy pakoljon ki). Ugyanis ki az a hülye, aki 5 vagy 10 fegyvert szegező emberre kést akarna rántani? Annyira nevetséges ez a védekezés, hogy egyszerűen képtelenség, hogy ezt bárki elhigyje. Azt kell mondani, ez még morbid viccnek is rossz. A vizsgálat szerint a férfi nem állt sem gyógyszer, sem kábítószer vagy alkohol befolyása alatt.
Erre kell a hiper-szuper felszerelés? A golyóálló sisak, a karácsonyfa kinézetűre felszerelt karabély? Arra, hogy Amerikában büntetlenül lehessen embereket lemészárolni? Ennek a gyilkosságnak nincs semmi egyéb oka, mint az amerikaiakra jellemző eszméletlen gyávaság. Ez a gyáva semmirevaló népség akar az oroszokkal háborúzni? A végeredmény semmi egyéb nem lenne, mint a grúziai háborúhoz hasonló eszméletlen menekülés. Új maratoni futórekordok felállítása, eldobált fegyverek és technika. Éppen mint Grúziában. Ennek a filmnek a tükrében el kell gondolkodnia az amerikai vezetésnek, vajon miért is szenvednek vereséget a világon mindenütt. A gyávaság miatt.
A mellékelt filmen látható, hogy nyilvános helyeken, közvetlen közelről lőnek le embereket, olyanokat, akik már tehetetlenek, vagy képtelenek ellenállni. Ez a világ, az amerikai liberális rendszer megérett a pusztulásra. Szodoma és Gomora. A világ legalja, ez alatt már nincs semmi.
Kemény Gábor



Az amerikaiak is ébredeznek?


Albuquerque városa mellett lőtték le a rendőrség gyilkosai James Boydot, aki már évek óta az utcán élt. A férfi semmi rosszat nem tett, a bűne annyi volt, hogy engedély nélkül "kempingezett". A rendőrök eszméletlenül ostoba, bunkó és brutális módon léptek fel, szó szerint kivégezték a férfit. Ezen nincs mit szépíteni, az albuquerquei rendőrség gyáva férgei egyszerű gyilkosok.
Ebből már a város lakóinak is elege volt. Az eset után hajléktalanok és jól öltözött családos emberek együtt vonultak az utcára. Transzparensekkel követelték a gyilkosok felelősségre vonását. Válasz? A nagy, liberális, amerikai demokráciában: békés tüntetőknek gumibot és könnygáz. Ennek ellenére az emberek újra és újra csoportokba verődtek a város más-más hivatali épületei előtt - aztán oszlatás és könnygáz újra. Ennyit a nagy amerikai álomról. Lassan ideje lenne felébredni, és levenni a rózsaszín szemüveget, amin keresztül a sok elbutított bolond a Dallast meg a Született Feleségeket (meg az egyéb más amerikai szemetet) nézi.
A tüntetés még békés
A rendőri válasz már nem annyira
Ébresztő! Líbia, Irak, Afganisztán, Szíria és most már az USA is. A Sátán megmutatja igazi arcát!

http://www.hidfo.net/2014/03/31/az-amerikaiak-ebredeznek


Évszázadokra elegendő szénvagyont találtak brit kutatók az Északi-tenger alatt



Évszázadokra elegendő szénvagyont találtak brit kutatók az Északi-tenger brit kitermelési szektorának talapzatában. A The Sunday Times című tekintélyes konzervatív vasárnapi brit lapnak a kutatást irányító egyik szakértő elmondta: már az előzetes szeizmikus tesztek és kutatófúrások is arra utalnak, hogy az északkeleti partok előtt húzódó tengeri talapzatban háromezer és 23 ezer milliárd tonna közötti kőszén rejtőzhet. Dermot Roddy, a Newcastle-i Egyetem volt professzora, aki otthagyta a katedrát és saját céget alapított a kitermelés előkészítésére, elmondta azt is, hogy ez több ezerszerese az északi-tengeri brit szektorból eddig felszínre hozott kőolaj és földgáz mennyiségének. Roddy adatai szerint Nagy-Britannia eddig hatmilliárd tonna olajegyenértéknek megfelelő nyersolajat és földgázt termelt ki északi-tengeri lelőhelyein. -Tippeljetek, vajon milyen kézbe került így a kitermelés? A másik érdekes kérdés lehet, hogy miért hagynák magára a britek - ugye már forszírozzák egy ideje - a süllyedő EU-t? Hiszen az EU most éli minden idők legnagyobb és legbizonytalanabb energia-válságát! - Gölöncsér Miklós
A szakértő szerint ha a most felfedezett szénvagyonnak csak néhány százalékát bányásszák ki, az is évszázadokra fedezné Nagy-Britannia energiaigényét. A geológusok régóta sejtették, hogy a brit szárazföldi kőszénlelőhelyek benyúlnak az Északi-tenger alá, de eddig bizonytalan volt a tengeri talapzatban rejlő készletek mennyisége. Emellett az energiaipari szektor sem foglalkozott a tengeralatti szénlelőhelyek vizsgálatával, mivel ezeket a szakértők eddig hozzáférhetetlennek tartották, ám az elmúlt évek technológiai fejlesztései elérhetővé tették a tengeri talapzat szénkészleteit is - áll a The Sunday Times írásában. Dermot Roddy cégének vezérigazgatója, Harry Bradbury elmondta a lapnak, hogy a vállalat olyan technológiát alkalmazna, amely a tengeralatti lelőhelyből kinyert kőszén üvegházhatást okozó égéstermékeit visszapumpálja az Északi-tenger talapzatába.

Gölöncsér Miklós

Szerbia és a soviniszta felhangok

A Naši szélsőséges szervezet megjelentette a 30 legnagyobb szerbgyűlölő és áruló közéleti személyiség névsorát. A listán kivétel nélkül olyan személyek szerepelnek, akik évek óta következetesen harcolnak mindenféle kirekesztés, uszítás ellen, akik rendre elítélnek mindenféle nacionalista kirohanást, az olyanokat is, amilyenekkel ez a szervezet próbálkozott a másként gondolkodókkal való leszámolási kísérletei alkalmával. Színészek, írók, rendezők, újságírók, politológusok vannak a listán. Némelyik már nem először szerepel ilyen kontextusban. A szélsőséges csoport ma a feketelistát átadta a belgrádi orosz nagykövetségen is.
Az ügyészség nem reagált azonnal, annak ellenére, hogy hivatali kötelességből is reagálnia kellene a gyűlöletbeszéd minden megnyilvánulására, de az ezt firtató újságírói megkeresések is rendre sikertelenek maradtak. Ma végre bejelentették, hogy előzetes vizsgálatot indítanak az ügy részleteinek kivizsgálása érdekében.
A Naši vezetője, Ivan Ivanović azonban nem volt hajlandó elárulni ma, hogy kereste-e valaki az ügyészségtől vagy a rendőrségtől. Az is félelmetes, hogy a szervezet honlapján egész nap továbbra is fenn volt a harmincas lista, a “szerbgyűlölők és árulók” listára kerülésének “indoklásával” egyetemben, s az illetékes hatóságok semmit sem tettek ez ellen. Mi több, a Naši megjelentetett egy olyan közleményt is, miszerint a lista megjelentetésének célja “a nyilvánosság figyelmének felhívása mindazokra, akik Szerbia társadalmi-kulturális színterén büntetlenül szítják a gyűlöletet a szerb nép ellen”.
Dr. Jovan Ćirić, a belgrádi Összehasonlító Jogi Intézet igazgatója a Blicnek azt mondta, az amit a Naši és Radomir Počuča tett, nem csak a gyűlöletbeszéd, de a bűncselekmény fogalmát is kimeríti.
“Megvan annak a lehetősége, hogy az állami szervek minderre reagáljanak. Amikor arra szólítanak fel valakit, hogy támadjanak meg és verjenek meg más embereket, akkor ez bűncselekményre való felbújtásként is értelmezhető – a személyes biztonság veszélyeztetésétől egészen a súlyos testi sérülés okozásáig”, mondja Ćirić.
Božidar Banović, a büntetőjog tanára szerint a Naši és Radomir Počuča (aki a Nők feketében mozgalom tagjainak bántalmazására szólított fel nyilvánosan) a közbiztonság veszélyeztetésének bűncselekményét követték el és az ügyész, amennyiben szándékában áll, ezek alapján minden további nélkül eljárást indíthat.
Miért nem tiltották be eddig a Našit?
A Naši mozgalom, amely honlapján a “szerbgyűlölők és árulók” listája megjelent, hasonló módon felháborodást keltett 2012 végén is, emlékeztet a Tanjug, amikor az igazságszolgáltatás ugyancsak foglalkozott a szervezettel. Az Alkotmánybíróság ugyanis ez év november közepén elvetette a köztársasági ügyészségnek a Naši, továbbá az 1389 Szerb Népi Mozgalom és a Naši 1389 Szerb Népi Mozgalom betiltásáráa vonatkozó javaslatát.
Az ügyészség szerint ezek a szervezetek voltak a felelősek a Koszovó önállóságának egyoldalú kikiáltását követően szervezett tüntetéseken történt rendbontásokért, fenyegetésekért és a 2009-es büszkeség napi felvonuláson történt incidensekért.
Ma a csúcstechnológiai bűnözéssel foglalkozó ügyészség közölte, előzetes vizsgálatot indít ismeretlen személyek ellen a szóbanforgó lista megjelentetése és a Nők feketében mozgalom elleni lincsre való felszólítás ismeretlen elkövetői ellen annak alapos gyanújával, hogy a közbiztonság veszélyeztetésének, továbbá faji és más megkülönböztetés bűncselekményét követték el.
A Naši pénteken megjelentetett és a közösségi oldalakon terjesztett feketelistáján olyan kiemelkedő szerbiai értelmiségiek neve szerepel, mint Mirjana Karanović színésznő, Goran Marković rendező, Svetislav Basara író, Veran Matić újságíró, Nataša Kandić emberjogi harcos, Biljana Srbljanović író, drámaíró, Gorčin Stojanović rendező, Latinka Perović történész, Borka Pavićević rendező, Vladimir Arsenijević író, Ivan Vejvoda politológus, diplomata és mások.
Március 25-én viszont Radomir Počuča, a szerbiai belügyminisztérium terrorelhárító egységének szóvivője a Facebook profilján arra szólította fel a Crvena zvezda, a Partizan, a Rad és a Vojvodina szurkolóit, hogy ne az egymás közötti leszámolásra fecséreljék az idejüket, inkább verjék meg a Nők feketében mozgalom tagjait, akik a koszovói albán lakosság felett elkövetett bűncselekmények 15. évfordulójáról akarnak megemlékezni.
Az előzmények
A korábbi években a hasonló, fenyegetéseket és valamilyen formájú erőszak megnyilvánulását tartalmazó incidenseket követően többször kezdeményezték bizonyos formális vagy nem formális, de politikai indíttatású tevékenységet folytató csoportok betiltását. Így tiltották be az Obrazt és a Nacionalni strojt.
A tartományi képviselőház még 2005. december 20-án elfogadta a nem formális csoportok tevékenységéről szóló jelentést, amit az újvidéki Bölcsészkaron történt incidens előzött meg, amikor is a Nacionalni stroj (Nemzeti Arcvonal) tagjai egy antifasiszta összejövetel tagjait fenyegették.
Volt néhány letartóztatás, majd elemzés is készült az ilyen és hasonló csoportokról, amelyben az Obrazt “klerofasiszta szervezetként” határozták meg, a belügyminisztérium által közzétett információkat követően pedig a tartományi képviselőház támogatta azt a követelést, hogy tiltsák be az Obraz és a hozzá hasonló szervezetek tevékenységét, köztük a magyar szélsőséges Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat is.
Ezt követően a szerb kormánytól és az illetékes szervektől kérték, hogy akadályozzák meg az olyan csoportok tevékenységét is, mint a Nacionalni stroj vagy a Krv i čast (Vér és becsület), s a legszigorúbban büntessék meg azokat, akik e csoportok tevékenységében részt vesznek.
A szerbiai Alkotmánybíróság 2012. június 12-én betiltotta az Otačastveni pokret Obraz (Obraz Hazafias Mozgalom) tevékenységét az emberi és kisebbségi jogok ellen irányuló tevékenysége miatt. A bíróság akkor elrendelte, hogy töröljék az Obrazt a szervezetek nyilvántartásából, indoklásként pedig azt hozta fel, hogy e szervezet tagjai visszaéltek az alkotmányos jogokkal azért, hogy “más személyek, csoportok szabadságát korlátozzák”
Az ügyész ekkor kérte az Obraz és az 1389 mozgalom betiltását is, hasonló okokra hivatkozva.
A Nacionalni stroj betiltásáról az alkotmánybíróság 2011. június 2-án döntött, azzal a megindoklással, hogy a csoport az emberi és kisebbségi jogok megsértése, faji és nemzeti gyűlölet szítása céljából alakult.
A csoportosulással kapcsolatban a bíróság azt is megállapította, hogy a tagok felvételének feltétele az volt, hogy a “fehér árja fajhoz tartozzanak”, de azzal is vádolta őket, hogy eltitkolták az adatokat, hogy ne lehessen azonosítani a csoport alapítóját, vezetőit és tagjait.
Egy 2012. október 21-e és 22-e között történt temerini incidenst követően ismételten kezdeményezték a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom betiltását. A Magyarországon bejegyzett csoportot szélsőjobboldali csoportosulásként tartják nyilván, amely a Trianon előtti határok visszaállításáért száll síkra. A mozgalom vezetőjét, Toroczkai Lászlót 2004-ben egy évre kitiltották Szerbiából, 2008-ban pedig újabb két évre megtiltották neki, hogy belépjen az országba. Toroczkait Sass László szabadkai újságíró ügye kapcsán is emlegették. Sasst ugyanis börtönbüntetésre ítélték, mert nem tudta kifizetni az állítólagos sértésekért megítélt kártérítést Toroczkainak. Sass végül Tomislav Nikolić elnöki kegyelmében részesült, emlékeztet összefoglalójában a Tanjug.

Gölöncsér Miklós

Trükközhettek a frank árfolyamokkal – meggyanúsítottak 8 bankot



Svájcból manipulálták a devizaárfolyamokatA svájci versenyjogi hatóság vizsgálatot indított nyolc, Svájcban működő bank ellen, mivel feltételezhető, hogy manipulálták a bankközi devizaárfolyamokat.
A vizsgálat alanya a két legnagyobb svájci pénzintézet, az UBS és a Credit Suisse, akárcsak a Zurich Cantonal Bank, a Julius Baer, valamint a külföldi JP Morgan Chase, a Citigroup, a Royal Bank of Scotland és a Barclays bank.
A versenyjogi hatóság hétfői nyilatkozata szerint “arra utaló jeleket találtak”, hogy a bankok bizalmas adatokat osztottak meg egymással, közös árazási mechanizmust használtak és összehangolták lépéseiket, hogy manipulálják a bankközi devizaárfolyamokat.
A svájci hatóság szerint ezeknek a lépéseknek valós hatásuk volt a nemzetközi devizakereskedelemre, és elképzelhető, hogy más pénzintézetek és kereskedők is érintettek az ügyben.
A Credit Suisse már reagált is a versenyjogi hatóság vádjaira. A pénzintézetet “elképesztette” a meggyanúsítás, amely a Credit Suisse szerint “nem helyénvaló és káros a jó hírnevükre”. - (Privátbankár.hu)

Kína támogatja Oroszországot az USA-val szemben


Mialatt a nyugat meggróbálja elszigetelni Oroszországot a világtól, Kína kifejezte egyértelmű állásfoglalását az oroszok mellett. Moszkva és Peking épp arról tárgyalnak, hogy egy közös katonai-rendőrségi egyezséget kötnek, ami egyezség könnyen megváltoztathatja a világ erőviszonyait.
Hídfő.net | Kína támogatja Oroszországot az USA-val szembenOrosz és kínai speciális erők közös gyakorlata
Kína a Krímmel kapcsolatos ENSZ szavazáson tartózkodott, ám ennek ellenére a kínai orgánumok egyértelmű állásfoglalásokat jelentetnek meg a napilapokban, amikről tudjuk, hogy a Központi Bizottság jóváhagyása nélkül nem lehetséges.
A kínai Global times lehozott egy cikket, amiben kifejtették, hogy "Az USA és az EU úgy tekintenek Oroszországra, mint egy játékfegyverre, ami hirtelen valódivá változott át." Még aznap újabb cikkben ostorozták a nyugatot, hogy Oroszország állásfoglalását igencsak alábecsülték Ukrajnával szemben. Hozzátették, hogy "Nem tagadhatjuk meg orosz barátainktól a segítséget ezekben a nehéz időkben. Kínának egy olyan stratégiai partnernek kell lennie, akire mindig lehet számítani."
A Kínai Kommunista Párt hivatalos szócsöve, a People's Daily hírlap lehozott egy cikket a következő címmel: "Oroszország és Kína stratégiai szövetsége lehet a modern világ biztonsági alapköve". Ezek egyértelmű állásfoglalások a kínai kormánytól a napilapokon keresztül.
Putyin egy az Állami Duma előtt elmondott beszédében köszönetét fejezte ki a kínai emberek felé a támogatásért, és felszólította az orosz külügyminisztériumot tagjait, hogy dolgozzák ki a katonai együttműködési szerződés részleteit. Emlékeztetőül: Kína és Oroszország barátsági szerződést írtak alá 2001-ben.
 http://www.hidfo.net/2014/03/31/kina-tamogatja-oroszorszagot-az-usa-val-szemben

Kitálalhat az MSZP a fideszes kettős állampolgárokról


Az MSZP felszólította a kormánypártot, hogy utasítsák a hatóságokat, tegyék közzé a Welsz Tamás halálával kapcsolatos dokumentumokat. Emellett azt is követelték, hogy a kormánypárti képviselők nyilatkozzanak arról, milyen országbeli útlevelük van még a magyaron kívül.
Előbbi amiatt érdekes, mert a radikális atlantisták követelése arra enged következtetni, hogy a kormánypárt politikusai közül többen is érintettek Welsz-ügyben. Másképpen nem is hozakodnak volna elő ilyesmivel: a halódó ellenzéki párt olyan ügyek napirenden tartására törekszik, amivel kedvező irányba módosíthatja a választási eredményeket. Ha a Welsz halálával kapcsolatos dokumentumoknak újabb szocialista érintettje lenne, mélyen hallgatnának az ügyről.
Utóbbi követelés pedig különösen érdekes, tekintve, hogy ezzel az MSZP arra tett utalást, nem csak a radikális atlantisták közt vannak kettős állampolgárok, hanem a kormánypártban is. Aki átlát a demokrácia illúzióján, annak ez eddig is egyértelmű volt, mindazonáltal az MSZP követelései fejezik ki igazán: a választásokat követően kezdődik csak a nagyobb sárdobálás.
Korábban a Jobbik kettős állampolgársággal kapcsolatos felszólításaiból médiabotrányt kevertek. Pedig nem a Jobbik volt az első a sorban: 2011. júliusában a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete névre szóló megkeresést intézett valamennyi országgyűlési képviselőhöz, hogy szolgáltassanak információt arról, van-e a magyaron kívül más állampolgárságuk és ha igen, milyen kettős állampolgársággal rendelkeznek.
Az akkor hatályos adatvédelmi törvény szerint ez közérdekből nyilvános adatnak minősül. Ennek ellenére a 368 országgyűlési képviselőből mindössze 11-en adták meg időben az erre vonatkozó adatokat, többen csak jókora késéssel, vagy egyáltalán nem válaszoltak. A hatalom egyszerűen eltussolta az ügyet, majd a rendőrszakszervezet módszeres felszámolásába kezdett.
Mindebből az következik, hogy a parlamenti politikusok nagy többségének van takargatnivalója. Minden parlamenti politikusnak van valamilyen sara - a kérdés csak az, okot ad-e valamelyik ellenlábasának arra, hogy az nyilvánosságra hozza. Ha a Fidesz eltapossa a radikális atlantista MSZP-t, az ellenzék szintén borítani fogja a kormánypártra vonatkozó kompromittáló információkat.

http://www.hidfo.net/2014/03/31/kitalalhat-az-mszp-fideszes-kettos-allampolgarokrol

A hunok balkáni háborúi - a Keletrómai Birodalom adóztatása

Nemrégiben adtunk hírt a szikáncsi aranykincset bemutató vándorkiállításról, az "Atilla kincsről", amely minden bizonnyal a Hun Birodalomnak folyamatosan megküldött kelet-római adó részét képezte. A mostani írásunkban megpróbáljuk röviden bemutatni a Keletrómai Birodalom folyamatos adóztatásának hátterét, és a hunok balkáni hadjáratait, emellett nem titkolt célunk, hogy a köztudatba beivódott tévképzeteken változtassunk.
 A hunok Balambér vezetésével a 370-es években lépik át a Volga folyót. Viharos gyorsasággal győzik le az alánokat, előbb a keleti, majd a nyugati gótok birodalmát döntik meg. Alig egy évtized alatt erős birodalmat építenek ki, amely Ázsiától a Kárpátokig húzódott. Az eurázsiai sztyepprendszer minden népét uralmuk alá hajtották, vagy legyőzték vagy pedig önként csatlakoztak a hun törzsszövetséghez. A villámgyors és félelmetesen erős hun támadás hatalmas méretű népvándorlást idézett elő Európában. A keleti germán és a különböző iráni eredetű állattartó népek fejvesztett menekülésbe kezdek (már akik nem csatlakoztak a Hun Birodalomhoz), és elözönlötték egész Európát.
A hunok új európai birodalmuk megszilárdítása után az első tapogatózó támadást 395-ben, akkor indították a Római Birodalom ellen, amikor a két birodalomfél polgárháborús helyzetbe sodródott. A 400-as évek elején Uldin nagyfejedelem alatt is feszült lett a viszony a Kelet-rómaiakkal, több alkalommal betörtek a hunok a Balkán félszigetre. A hun külpolitika ebben az időszakban a nyugat-rómaiakkal szövetséges viszonyt alakított ki. A Nyugat-Római Birodalom élethalál harcát folytatta a gótokkal és a különböző germán törzsekkel. A hunok érdeke azt diktálta, hogy a harcoló felek közül egyik se erősödjön meg, ezért a gyengébbik fél mellé álltak. A rómaiakkal történő szövetkezést azzal is magyarázzák, hogy a nyugati gótokat a hunok szökött alattvalóknak tartották, így Alarich gót fejedelem és a rómaiak közötti háborúban az utóbbiak mellé álltak. Azonban a kelet-rómaiakkal inkább feszült viszony állt fenn, Uldin nem nézte jó szemmel a keleti-birodalom erősödését, hiszen ezzel veszélyeztetve voltak a Dunától északra elfoglalt hun területek. A nagyfejedelem 400 és 410 között számos támadást indított a Balkánra, hasonlóképpen a keletrómaiak is többször nyomultak észak felé, vissza - visszafoglalni elveszett területeiket, illetve próbálták a határsávot minél északabbra kitolni.
A Balkánra támadó hunok - Angus McBride festménye
Az első igazán nagy támadássorozatot 422-ben indították meg a hunok. Valószínűleg ezután a hadjárat után kezdi el fizetni a Kelet-római Birodalom évi rendszeres 350 libra arany adóját a hunoknak. A 420-30-as évek balkáni háborúiról kevés forrás számol be részletesen, de a gyér adatokból is viszonylag pontosan kihámozható a háborúskodás oka. A keletrómaiak a birodalmukat fenyegető hun nagyhatalmat számtalan eszközzel próbálták gyengíteni.
A hunok és a behódolt népek - Angus McBride elképzelése szerint
Ezek közé tartozott, hogy a hunoknak alávetett népeket a hírszerzőikkel folyamatosan lázították, és a békésebb időszakokban hun területekről toborozták zsoldosaikat a keletrómai hadseregbe. Ez utóbbi tevékenységüket Rua (Ruga) megtiltotta, azonban a 430-as évek elején történt titkos agitáció túl jól sikerült, kitűnően bemutatva a később elhíresült "bizánci politikát". A keletrómaiak lázadást szítottak a Hun Birodalom déli határánál, az Al-Dunánál élő törzsek között. Az amilzurok, itimarok, tonsurok és boiskok átálltak a keletrómaiakhoz. Ruát felháborította a bizánci agitáció és rögtön átcsapott seregével Trákiába, de egyben tiltakozó követet is küldött Konstantinápolyba. A követjárás közben, 434-ben váratlanul meghalt a nagy hun uralkodó. Ebben az időben került hun fennhatóság alá a Duna bal partja után Pannónia tartomány is, és került át a Hun Birodalom székhelye a Kárpát-medence szívébe. Itt épült ki a birodalom új királyi orduja, valahol a Nagy Alföld területén. A fennmaradt források szerint Rua szabályozta a déli irányú kereskedelmet, határvárosokat jelölt ki a keletrómaiakkal való áruforgalom lebonyolítására. Ez utóbbi adat is jól mutatja, hogy a hunokról kialakult képet, mely szerint színtisztán pusztító - barbár harcosok lettek volna, némileg korrigálni kell.
A Rua által megkezdett 434. évi tárgyalásokat végül utódai, Atilla és bátyja Bleda (Buda) fejezte be. A békeszerződés megkötésére a keletrómaiak magas rangú küldöttséget küldtek, remélték, ezzel a gesztussal engedményeket érhetnek el az új hun fővezetésnél. Az előkelő küldöttséget Plinthas volt consul és tábornok illetve Epigenes questor vezette a Duna és a Morava folyók egyesülésénél Margus városával szemben álló Constantia erőd falai alá. A Bizánci történetíróktól tudjuk, hogy Bleda és Atilla lóháton ülve fogadták a keletrómai küldöttséget (akik kénytelenek voltak szintén lóra szállni a tárgyaláshoz). A 435-ben megkötött "margusi béke" (vagy constantiai szerződés) tulajdonképpen egy hun békediktátum volt.
A margusi béke kivonata:
 A keletrómaiak nem tárgyalhatnak és nem köthetnek szövetséget hun fennhatóság alatt álló illetve hunokkal háborúzó népekkel.
A keletrómaiakkal a kijelölt határ menti városokban lehet csak lebonyolítani az áruforgalmat. Mindkét fél kötelezte magát a nyilvános piacok tiszteletben tartására.
A keletrómaiak hun alattvalókat, illetve hunoktól szökött hadifoglyokat nem fogadhattak be. Kötelesek voltak kiadni a legutóbbi lázadásban résztvevőket a hunoknak.
8 solidus/ fő áron kiválthatták a keletrómai hadifoglyokat a hozzátartozóik.
A Keletrómai Birodalom által eddig fizetett 350 font arany évi adót 700 fontra emelték. (700 font az 50400 solidus arany volt, ami nagyjából 230 kg arany súlya.)
A szerződés kikötései súlyos feltételek voltak a keletrómaiakra nézve. Nemcsak a megemelt évi 700 fontnyi adó miatt, hanem mert gyakorlatilag lezárták a keletrómaiak északi határait a hunok. Innentől fogva a zsoldosseregükbe sem toborozhattak utánpótlást az északi barbár területek lakosságából. Megszüntették a konstantinápolyi ügynökök (akik sokszor kereskedőként járták a vidéket, információt szereztek, lázították a hun alattvaló népeket) szabad utazását és ezzel az intrikáikat a Dunától északra.
A hunoknak fizetett adó - II. Theodosius Konstantinápolyban kibocsátott pénzérméi
 440-443. évi balkáni háború
A hun vezetésnek fő célkitűzése, hogy a keleti és a nyugati római birodalmakat egymástól eltávolítsa, ne alakulhasson a hun birodalom környezetében olyan erő, amely hathatósan tudna fellépni a birodalmuk ellen. Atilla és Buda is követte elődeik politikáját, nyugattal szövetséges, kelettel jobbára ellenséges viszonyban álltak. Mint fentebb bemutattuk a hunok kezdetekben komolyan támogatták a nyugat védekező háborúit a különböző germán népek ellen, azonban 439-től az észak-afrikai Vandál Királyság (szintén germán nép) Karthágó elfoglalása után, inváziót indított a Nyugat-római Birodalom ellen. A vandál flotta Szicíliát és Rómához tartozó szigeteket támadta, erre az eseményre már a keleti testvér birodalom is reagált. II. Theodosius óriási flottával sietett a nyugatiak segítségére és jelentős számú segédhadat küldött Szicíliába. Erre az időszakra szorosabbá vált a keleti és nyugati római birodalmak viszonya, hiszen II. Theodosius még szorosabbra vonta az amúgy is meglevő családi kapcsolatait III. Valentinianussal a nyugati császárral. (II. Theodosius pártfogoltja Valentinianus, aki a keleti uralkodó lányát feleségül vette.) A két birodalom összefogásának veszélye, illetve a vandál támadás kínálta alkalom kihasználása, cselekvésre ösztönözte a hun fővezetést. Itt kell megjegyeznünk, hogy néhány történész arra a következtetésre jutott, hogy a hun diplomácia folyamatos kapcsolatot tartott fenn a Vandál Királysággal.
A 440-443-as években lezajlott balkáni háborút a fenti események indították el, azonban a háború közvetlen okaiként több cselekményt is fel lehetetne sorolni.
Atilla - Kertai Zalán grafikája
Béke idején a Kelet-római Birodalommal igen élénk kereskedelmi kapcsolat folyt, azonban napirenden voltak a határmenti incidensek. A háború kitörésében volt alkalma mindkét félnek a másikat hibáztatni. Konstantinápoly vádolta a hunokat a határmenti vásárvároson való rajtaütéssel. A hunok a bizánci toborzások és lázítások folytatását rótták fel a keletrómaiaknak, illetve egy sírrablási esetet, melyben Margus püspökét vádolták avval, hogy Duna északi partjára átkelve kifosztotta és megszentségtelenítette a hun királyi sírokat. A kölcsönös követjárás eredménytelen maradt, a hun támadás nagy erőkkel megindult, Buda csapatai áttörték a dunai limest. Margus bevétele után Singidunum (azaz Nándorfehérvár a mai Belgrád) következett és Sirmium (Szávaszentdemeter /Sremska Mitrovica/). 442-ben Naissus (Nis) ostrománál fennmaradt a hun ostromtechnika leírása. Priscos kivonatolója leírja, hogy Naissus mellett a hun sereg hidat vert a folyó két partja között, majd a körülzárt várost az ostromeszközeikkel megostromolták. A hunok folyamatosan nyílzáporral árasztották el a falakat, lehetetlenné téve a komoly védekezést, majd az ostromgépekkel ütött réseken keresztül, és létrákon átmászva megrohamozták a várost. Naissus várának lerombolása után a hun hadak bevették Serdicat (Szófia), a trákiai Philippopolist (Plovdiv), és Arcadiopolist. A hun fősereg már Konstantinápolyt veszélyeztette. Sok történész kisebbíteni próbálja a hunok hadierényeit, mondván az elfoglalt városokban csak a miliciák védekeztek, a keletrómai fősereg a vandálok ellen harcolt. Azonban 442 végére a hun támadás miatt Konstantinápoly visszarendelte a keleti fősereget, majd a Gallipoli félszigeten meg is ütközött egymással a két nagyhatalom. A chersonnesosi csatában először csapott össze a római birodalom nagy nyíltszíni csatában a hunokkal, akik a híres hadvezér, Aspar vezette keletrómai hadsereget tönkreverték.
Buda és Atilla hadjárata óriási sikernek bizonyult, a legfőbb eredmény a dunai limes áttörése és megsemmisítése volt. A nagy erődöket lerombolták és elfoglalták a Száva vonalát is, Pannonia Secunda tartomány egészében a hunok birtokába került. A béketárgyalásokat Anatolius senator vezette a keletrómaiak részéről. 443-ban kötötték meg az "Anatolius első békéje" néven ismert szerződést. Az anatoliusi béke súlyos kötelezettségeket és terheket rótt Konstantinápolyra.
Az évi adót 700-ról 2100 font aranyra (azaz a háromszorosára) emelték.
A harcok alatt elmaradt tributumot egy összegben követelték a hunok, így egyszerre 6000 font (majdnem 2 tonna, 1962 kg!) aranyat kaptak meg.
A római hadifoglyok kiváltásának összegét 6-ról 12 solidusra emelték.
A rómaiak kötelezettséget vállaltak a hun szökevények kiadatására, valamint arra, hogy a hun földről menekülőket nem fogadják be a jövőben.
Ezt az óriási mennyiségű éves adót Konstantinápoly egészen 450-ig fizette, akkorra Atilla figyelme már teljes egészében a nyugati római birodalom felé fordult. 447-ben még Atilla indított el egy újabb balkáni hadjáratot, melyben szintén Konstantinápoly falai alá jutottak seregei, majd a krónikák szerint mintegy 70 várost dúltak fel a Thermophülai szorosig. A 448-tól elinduló béketárgyalások során járt Priszkosz rétor Atilla udvarában, a keletrómai titkár ebben az időszakban kezdte írni 8 kötetes művét a korszak eseményeiről. Az évekig elhúzódó béketárgyalások lényegi változást nem hoztak a kelet-rómaiak adóztatatásában, azonban 450-re Atilla már a Róma elleni háborúra készült, így a Keletrómai birodalommal -elkerülve a kétfrontos hadviselést- békésebbé vált viszonya.

Bíró Csaba - Ősi küldött

Háborús készülődés - visszarendelték Európába a NATO regionális parancsnokát


Philip Breedlove, az európai NATO-erők főparancsnoka ezen a héten kellett volna jelentést tegyen Washingtonban az amerikai kongresszus előtt - ehelyett az amerikai védelmi miniszter utasította, hogy haladéktalanul térjen vissza Európába. Chuck Hagel védelmi miniszter szerint az ukrán-orosz határ mentén kaotikus a helyzet, az orosz csapatok mozgása átláthatatlan, és a NATO-nak készen kell állnia, hogy "szükség esetén" beavatkozzon.
Hídfő.net | Chuck HagelChuck Hagel
Az ukrán határ mentén jelen lévő csapatok átláthatatlanságára hivatkozás nem állja meg a helyét egy olyan ország esetében, amely globális felderítéssel rendelkezik. Ennek ellenére, mégis lehet, hogy csak az orrukig látnak. Alig néhány napja az orosz hatóságok nem engedték belépni az AirFrance egy utasszállító repülőgépét az orosz légtérbe. A gép Kínából Európába tartott volna, az orosz légtéren keresztül. Mint az eset is mutatja, a nyugat civil utasszállító gépeket is felhasználna kémtevékenységre, hogy az orosz csapásmérő erők elhelyezkedéséből annyival is többet lássanak. A NATO költségvetése igencsak megszenvedhette a válságot, ha már a minimális felderítéssel sem rendelkeznek a peremvidéken.
Breedlove a múlt héten közölte a román elnökkel, hogy a NATO további amerikai csapatokat küld Romániába, mert készen kell állniuk, hogy beavatkozzanak, ha az orosz hadsereg bevonul Moldovába. Így az orosz csapatmozgások kémlelése most különösen fontos nekik. Annál is inkább, mivel Románia - mint csatlósállam - a Moldovában lezajló változással éppen azon területek megkaparintásának reményét veszítheti el, melyet a nyugatiak Romániának ígértek, cserébe a NATO kiszolgálásáért és az ukrán felforgatásban részvételért.

http://www.hidfo.net/2014/03/31/haborus-keszulodes-visszarendeltek-europaba-nato-regionalis-parancsnokat

NESARA törvény: A globális jólét és bőség megteremtése

A NESARA csak az egyik forrása a globális bőségnek. A NESARA olyan forrásokat foglal magába, mint például az amerikai Szövetségi Tartalék Rendszer által ellopott több ezer milliárd dollárnyi aranykészlet, melyet a stratégiai aranytartalékból tulajdonítottak el. De más forrásokat is tartalmaz, melyek visszakerülnek, ilyen a St. Germain által létrehozott vagyonkezelői alap, mely ebben az időszakban kerül kibocsátásra, arany és más nemesfém tartalékok, melyek a Fülöp-szigeteknél elsüllyedt hajókon, arannyal teli ázsiai raktárakban találhatók, és más bolygókról ideszállított aranyat is tartalmaz, melyek a globális bőség megteremtésére lesznek felhasználva. Több arany van ezen a bolygón, mint azt bárki el tudja képzelni, és ez mind részét képezi a NESARA-nak, illetve a globális bőségalapnak. A NESARA (Nemzeti Gazdaságbiztonsági és Megújítási Törvény), melyet az amerikai kongresszus fogadott el 2000-ben, az egész bolygóra vonatkozó jóléti program. A NESARA törvényt 2001 szeptember 11-én 10:00 órakor jelentették volna be. Nos tudjuk, mi történt aznap 9:00 órakor... Mielőtt 10:00-kor bejelentették volna a törvényt, George Bush elrendelte a Világkereskedelmi központ ikertornyainak lerombolását, hogy leállítsa a nemzetközi bankrendszer számítógépeit az északi torony épületének 1. és 2. szinjén, hogy megakadályozza az új tartalék bankrendszer elindulását. A Világkereskedelmi Központba a robbanóanyagokat döntéshozók telepíttették és robbanttatták fel a 7-es épületben, melyet később azért romboltak le, hogy elfedjék az elkövetett bűncselekményeket.
Itt olvashatók a NESARA törvény pontjai - a NESARA a legforradalmibb újítás, mely végigsöpör nemcsak az Egyesült Államokon, hanem bolygónk egész történelmén. A törvény megszünteti a Szövetségi Tartalékbankot, az ország adóhivatalát, az árnyékkormányt, és még sok mást.

A NESARA a következő változtatásokat hajtja végre:
  1. Eltörli az összes hitelkártya, jelzálog és egyéb banki tartozást, melyet az illegális banki és kormányzati tevékenység okozott. Ez a Szövetségi Tartalékbank legrosszabb rémálma, a "Jubileum", vagyis az adósságmegbocsátás.
  2. Megszünteti a jövedelemadót.
  3. Megszünteti az Adóhatóságot. Az alkalmazottak átkerülnek a amerikai államkincstár nemzeti forgalmi adó területére.
  4. Létrehoz egy 14%-os átalányt a nem alapvető fontosságú termékekre. A kormánynak csak forgalmi adó bevétele lesz. Más szóval az élelmiszer, gyógyszer nem adóztatható, és nem alkalmazható olyan dolgokra, mint például használt lakásra.
  5. Növeli az idősebb polgárok ellátását.
  6. Visszaállítja az alkotmányos törvényt valamennyi bírósági és jogi ügyben.
  7. Visszaállítja az eredeti "Nemesi címekre" vonatkozó módosítást.
  8. A NESARA bejelentése után 120 napon belül meghatározza az új elnöki és kongresszusi választások időpontját. Az új ideiglenes kormány megszünteti az összes Nemzeti Vészhelyzetet és visszahelyez bennünket alkotmányos jogainkba.
  9. Figyelemmel kíséri a választásokat és megakadályozza a különféle érdekcsoportok illegális választási tevékenységét.
  10. Létrehoz egy új Amerikai Kincstári arany, ezüst és platina fedezetű szivárványvalutát, mely véget vet az Egyesült Államok csődjének, melyet 1933-ban Franklin Roosevelt kezdeményezett.
  11. Tilos árusítani amerikai születési anyakönyvi kivonatot, mint ingatlan nyilvántartási bejegyzési kötvényt az Amerikai Közlekedési Minisztérium által.
  12. Kezdeményezi az új Amerikai Tartalékbank Rendszer alkotmányhoz igazítását.
  13. Megszünteti a Szövetségi Tartalék Rendszert. Az átmeneti időszakban a Szövetségi Tartalék Rendszer együttműködhet az Amerikai Kincstárral egy évig annak érdekében, hogy eltávolítsák az összes Szövetségi Tartalék Rendszer által valaha kibocsátott bankjegyet a pénzkínálatból.
  14. Visszaállítja a pénzügyi titoktartást.
  15. Átképzi valamennyi bírót és ügyvédet az alkotmányos törvények szerint.
  16. Megszüntet minden agresszív, amerikai kormány általi katonai akciót világszerte.
  17. Létrehozza a Világbékét.
  18. Óriási pénzösszegeket különít el humanitárius célokra.
  19. Lehetővé teszi annak a több mint 6000 szabadalomnak és visszatartott technológiának a nyilvánosságra hozatalát, melyet a nemzetbiztonság leple alatt eltitkoltak, beleértve az ingyen energiával működő eszközöket, az antigravitációs gépeket, és hanggal gyógyító eszközöket.
Megjegyezném így a végére, hogy ez a "páholy-program" egy roppant furcsa és érdekes világot (Világbékét!) eredményezne...kell ez nekünk ily Isten háta mögötti elfajzások árán? Ahogy egy nóta mondja - Álmainkban Amerika visszainteget...

Várhegyi Kálmán összeállítása

A nemzeti fizetési rendszer létrehozása az első lépés a fiskális függetlenség felé


A Visa és a Mastercard bejelentése nem érte váratlanul a nagyközönséget, hogy felfüggesztik a fizetési metódusaik alkalmazását az Oroszországi Föderáció területén. Amivel azonban nem számoltak a nyugati pénzügyi világhódító elit financiális végrehajtói, hogy Oroszország bejelenti még aznap a saját nemzeti fizetési rendszerét. Ennek megfelelően a két fizetési óriás, a Visa és a Mastercard kacsának nyilvánította az orosz bejelentést.
Amit nem tudtak, hogy a bizonyos fizetési rendszer létezik már és működik is, csak nem túl elterjedt. Jelenleg Oroszország banjkainak az 5%-a használja. Ez ki lesz terjesztve minden orosz bankra egy kormányrendelettel. Ezenfelül nem célja az új fizetési rendszernek a nemzetközivé válás, hiszen a legfontosabb az orosz háztartások és kisvállalkozások közötti on-line pénzforgalom akadálymentesítése, hogy Oroszország ne essen vissza a háztartási és kisvállalkozási pénzmozgások szintjén a XX. század elejére-közepére, amikor a fizikai formában létező pénzt lehetett csak árura és szolgáltatásokra váltani. Ne felejtsük el, hogy itt 140 millió emberről van szó, akik nagy része a fizetésüket bankszámlákra kapják, és szintén nagy részük rendelkezik bankkártyával, és használja is azt.
Hídfő.net | A nemzeti fizetési rendszer létrehozása az első lépés a fiskális függetlenség felé
Az oroszok előtt jó és bevált példák vannak, Fehéroroszország például. Fehéroroszotrszág kifejlesztette a saját fizetési rendeszerét, amivel az ország képes volt a nyugati on-line hálózatról függetlenedni, és az esetleges szankciók / összeomlások esetén is kimaradás nélküli működést tudnak biztosítani a fehérorosz állampolgároknak. A BelCard fehérorosz fizetési bankkártya rendszer immáron 5 millió kiadott bankkártyát mondhat a magáénak, és 21 fehérorosz bank is a rendszer része. Ezzel gyakorlatilag az egész országban bárhol hozzájuthatnak a fizetéseikhez az emberek, anélkül, hogy a Visa vagy a Mastercard szolgáltatásait igénybe kellene venniük.
Vlagyimir Putyin is nyilatkozott a témában, aki azt szeretné, hogyha az Eurázsiai Unió tagállamai között (érintve Kínát is) létrejöhetne egy közös fizetési rendszer, aminek a specialitása az lenne, hogy a pénzmozgások nem mennek át a nagy nemzetközi amerikai érdekeltségű rendszereken. Mi ennek az előnye? Egyrészt, hogy az amerikai tranzakciós központok nem tudják figyelni, hogy ezekben az országokban milyen pénzmozgások zajlanak, és kik között, hiszen ezek a tranzakciók nem mennek keresztül az ő informatikai rendszereiken. Másodsorban a tranzakciók nem iktatnak be egy közbenső megállót, ahol az utalt összeget dollárra váltják, hogy a Mastercard és Visa el tudja végezni az utalási elszámolásokat. A banki utalásoknál jelentkező számlatulajdonosi veszteség nagy része ebből az árfolyamkonverzióból származott, továbbá ez plusz bevétel a bankok részére is.
Oroszország a rendszer hazai kiépítése után be szeretné vonni az új fizetési rendszerbe Ukrajnát, Iránt, és Közép-Ázsiát is. Ezzel a nyugati világuralom egyik fő bástyájára, az egy kézben öszpontosuló pénzügyi tranzakciós ellenőrzésre és az ebből kinyert információs bázisra mérnek halálos csapást. Amint az USA elveszti a globális pénzmozgás feletti kontrollt, és a dollár, mint világpénz szerepe is kikerül a napirendről, az utolsó fegyverük is kihullik a kezükből.
Javasoljuk, hogy mindenki kísérje figyelemmel az új rendszer bevezetését, hiszen elképzelhető, hogy Magyarországon is bizonyos keleti érdekeltségű bankok ezt elérhetővé teszik ügyfeleknek. Megfigyelés paranoiával rendelkező olvasóinknak is nyugodtan ajáljuk ezt a rendszert, amennyiben a nyugati Mindent Látó Szem és a Piramis árnyékából ki szeretnének végre lépni.
Nagy Kálmán

A Piros Cégér 19.: HAZÁNK AZ ADÓSOK BÖRTÖNÉBEN

Magyarország nagyon jól megvolt a Valutaalap és a Világbank áldásai nélkül, míg a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1982. május 6.-án a Valutaalaphoz (7/1982. NET Határozat, Magyar Közlöny, 1982. május 4., 24. sz.; alapokmány kihirdetése 1982. évi 6. sz. tvr.), majd ugyanaz év július 7.-én a Világbankhoz (9/1982. NET Határozat, Magyar Közlöny, 1982. június 30., 38. sz.; alapokmány kihirdetése 1982. évi 15. sz. tvr.) nem csatlakozott. Ez az aktus az elfogadási okiratoknak az Egyesült Államok Kormányánál való egyidejű letétbe helyezésével lett perfektuálva. A magyar Országgyűlés a csatlakozást sem akkor, sem később nem szentesítette, az akkori kormány utóbb sem informálta az ország közvéleményét a csatlakozás körülményeiről és okairól, ez a kérdés társadalmi vita tárgyát sem képezte.
Abban az időben a szuperhatalmak közt már hosszú éveken át domináló détente-politika eredményeként a magyarországi kommunista rendszer messzemenően elfogadható volt a tőkés országok szemében, s az Egyesült Államok törvényhozásától a vámszabályok és a behozatali engedélyek alkalmazásában a lehető legkedvezőbb most favored nation státust is elnyerte. Ez a gazdasági kapcsolatok terén, legalábbis papíron, egyenrangúvá tette a Magyar Népköztársaságot az Egyesült Államok legtekintélyesebb szövetségeseivel, amit eszmei síkon a Szent Korona 1978 januárjában történt kiadatása is megpecsételt. Nyitva állt tehát az út a hazai nómenklatúra számára a Wall Street kegyeinek elnyerésére és kedvezőnek vélt nyugati bankkölcsönök felvételére. Nem valószínű azonban, hogy a Kádár-rendszert a nyugati hatalmakkal kialakult barátságos kapcsolatok és az országot szinte dicsfényként körülölelő "gulyáskommunizmus" elnevezés kihasználásának vágya indította a nemzetközi pénzügyi szervezetekbe való belépésre. Sokkal inkább feltehető, hogy ezt is a Kreml rendelte el, mint általában mindent, sokkal kevésbé döntő lépéseket is, ami Magyarországon történt. Még napjainkban is újabb és újabb bizonyítékok törnek felszínre a hihetetlenül szoros ellenőrzést illetően, melyet a Szovjetunió hazánk fölött egészen az 1990 tavaszán végbement névleges rendszerváltásig gyakorolt. Amint ez a folyamat is teljesen szovjet előírások szerint ment végbe, úgy országunknak a nyugati pénzügy rendszerbe való beléptetése is egészen biztosan az akkori szovjet világstratégia szerves része volt. Amit azonban a szovjet vezetés sem tudott és nem is tudhatott, az volt, hogy őket a Wall Street urai manőverezték bele a Magyarországnak adandó utasításokba, mert akkor már elérkezettnek látták az időt, hogy nyíltan is betörjenek az eladdig is általuk finanszírozott és talpon tartott szovjet birodalomba, és annak nyugati gyarmatait, majd magát a hatalmas orosz centrumot is, gyors léptekkel birtokukba vegyék. Hasonló volt tehát a helyzet, mint amikor két bandita a zsákmányért viaskodik, és az egyik kicselezi a másikat, csakhogy itt a tét mérhetetlenül nagyobb volt. Világuralom volt a cél, és a bankárok, látva a Szovjetunió belső válságát és egyre növekvő gazdasági nehézségeit, úgy döntöttek, hogy most már felszámolják a szemükben is túlságosan durva eszközökkel működő rabszolgarendszert, hogy helyében a saját, sokkal rafináltabb és időtállóbbnak ígérkező zsarnokságukat építsék ki. Meglebegtették hát az orosz medve előtt a mézzel teli kaptárt, a Wall Street kimeríthetetlennek látszó pénzeskamráit, és a szovjet vezetés, úgy képzelve, hogy a gyűlölt kapitalistákat majd saját eszközeik felélésével fojtja meg, miközben a maga gondjait is megoldja, be is kapta a horgot. Rákapcsolt a nyugati gazdasági erőművekre, és a legvidámabb barakként elkönyvelt tartományát kirakatként berendezve, kiadta az ukázt magyarországi fullajtárjainak az élvonalba lépésre, beleértve a Világbank és a Valutaalap teljes jogú tagságát is. A parancsot sikeresen végrehajtva, a moszkvai rabtartók hazai nyúlványai most már bel- és külföldön a nyugati szalonképesség nimbuszában feszíthettek, és nem is haboztak a számukra terülj asztalkámként megnyílt pénzügyi forrásokat azonnal igénybe venni. Hogy az első hitelek milyen összegűek voltak és névleg milyen célt szolgáltak, még ma sem tudjuk, mert sem ezekkel, sem a későbbiekkel soha senki őszintén el nem számolt az így rohamosan eladósított magyar népnek. Csupán annyit tudunk James Bovard már idézett, 1988 májusában megjelent írásából, hogy a Magyarország csatlakozása óta eltelt hat év alatt a Világbank több mint 1,3 milliárd dollárt folyósított hazánknak előnyös feltételekkel, és hogy a Világbank 1987 derekán 140 millió dollárt kölcsönzött a Kádár-rezsimnek "hogy segítsen a kormánynak a reformfolyamat lendületének fenntartásában és az ipar szerkezetváltásában". (Bank News Release, 1987. június 15.) Az a tény, hogy a Világbank még ma is ezzel a szólammal nyújtja az újabb és újabb hiteleket a Horn-kormánynak, jól mutatja, hogy a nemzetközi bankárok számára nem a névleges indokok voltak a fontosak és ma sem azok (ennyire ostobák nem lehetnek!), hanem az, hogy Magyarországot becsalják az adóssághálóba, és azt egyre szorosabbra húzzák körülötte.
Azt azután végleg nem tudni, mire is költötte a hazai kommunista vezetés ezt a halom pénzt, meg amit a Világbank és a Valutaalap kedvező minősítései alapján a nagy nyugati magánbankoktól felvett. Ugyanis Bovard írása megjelenése idején a teljes magyar dolláradósság már mintegy húszmilliárd volt, amiből Grósz Károly Kádár János leváltását követően (1988. május 27.) 16,7 milliárdot be is vallott, a pontos összeg, 20,6 milliárd, nyilvánosságra hozatalát utódjára, Németh Miklósra hagyva. Mikor azonban ez a döbbenetes szám 1989 novemberében napvilágra jutott, e sorok íróján kívül egy lélek sem akadt e hazában, aki egyáltalán firtatta volna, hogy miből áll ez az összeg, kik és milyen célra vették fel, és mit csináltak vele. ("20 milliárd dollár - fizessük hidegvérrel?", Nemzeti Újság, 1990. február 1. Már 1989 novemberében olvasói leveleket írtam az ügyben a "Magyar Nemzet" és a "Magyar Hírlap" szerkesztőségének, de egyik sem közölte). Folytatjuk…

Endrey Antal

Különleges gazdasági övezetté alakítják a Krím-félszigetet


Moszkva különleges gazdasági övezetté alakítja a Krím-félszigetet, hogy a térségben kedvező befektetési környezetet tudjanak létrehozni - ezt most jelentette be a Szimferopolban tartott kormányülésen felszólaló Dimitrij Medvegyev, orosz miniszterelnök.
Medvegyev elmondása szerint az Állami Duma ma vitatja meg az intézkedés részleteit. Annyi biztos, hogy jelentős adókedvezményeket adnak azon vállalatoknak, akik a Krím-félszigetre új befektetéseket hoznak. Krím és Szevasztopol térsége lesz a különleges gazdasági övezet, ahol várhatóan rövid időn belül rengeteg munkahelyet teremt az új intézkedés.
Emellett a miniszterelnök azt is elmondta, hogy fokozottan ügyelnek majd a visszaélések kiszűrésére. Ezzel arra kívánt célozni Medvegyev, hogy a nyugati spekulánsok várakozásai ellenére nem egy újabb adóparadicsom jön létre, hanem a Krím fellendülését elősegítő befektetőket fogják előnyökhöz juttatni, ösztönözvén a munkahelyteremtést.

http://www.hidfo.net/2014/03/31/kulonleges-gazdasagi-ovezette-alakitjak-krim-felszigetet



Medvegyev Krímbe érkezett


Alig tíz nappal azután, hogy Krím és Szevasztopol csatlakozott az Oroszországi Föderációhoz, Dimitrij Medvegyev miniszterelnök Krímbe érkezett, hogy megbeszéléseket tartson a térség fejlesztésével kapcsolatban.

Medvegyev helyetteseivel, több miniszterrel, valamint szakmai felelősökkel érkezett, hogy a lehető legrövidebb időn belül megkezdődjön a térség felvirágoztatása.
Az Oroszországi Föderációhoz csatlakozás az ipar fejlesztését, nagyarányú munkahelyteremtést hoz a krími oroszok számára. Előzetes várakozások szerint a rubelre átállás és Oroszország gazdasági életébe bekapcsolódást követően a bérek megkétszereződnek, Krím ipari övezete pedig nagyarányú állami megrendeléseket kap.

http://www.hidfo.net/2014/03/31/medvegyev-krimbe-erkezett

Méltatlan állampolgárainkról és a magyarságtudatról


turul
A Miniszterelnök a rezsicsökkentés védelmét célul tűző Magyar Csapat megszervezésére hívó körlevelében így fogalmazott: „Mi, akik ehhez a csapathoz tartozunk, úgy gondoljuk, hogy a magyarok nem másodrendű állampolgárok Európában”.
Nyugodtan mondhatom, sokmilliomod-magammal teljes mértékben azonosulunk szavaival. Mondanivalómat nem is neki címzem, hiszen széleskörű konkrét tájékozottsággal rendelkezik, s tisztában van mindazzal is, ami itt következik. Nem tisztem értelmezni és magyarázni a kijelentéseit sem – bár ez már szinte sporttá vált, főleg az ellenzék körében – mégis úgy vélem, nem véletlenül fogalmazott így. Bizonyosan látja, számos jel utal rá, hogy az Európai Unió szemében kimondatlanul, de gyakorlatilag másodrendűek (ha nem harmadrendűek, s netán még vad ázsiaiak is) vagyunk. Ennek egyetlen oka van, éspedig, hogy Magyarországon is másodrendűek vagyunk!
A kormány semlegesítette a hazai, jórészt nemzetidegen ellenzék, valamint a külföldi politikai ellenfelek folyamatos és elvadult támadásait, a multinacionális tőke uralmának keretei között is tanúsított bizonyos szociális érzékenységet, ennél fogva népszerűbbé vált. A kormány tagadhatatlan erőfeszítései és eredményei ellenére, valami, de inkább valakik miatt, nemzetünk mégis sorvad, országunk vesztegel, népünk rosszabbul él, mint a múlt rendszerben, egészségi állapota és műveltségi szintje, de még a létbiztonsága is olyan ijesztően süllyed, hogy e-mögött nem is nehezen feltérképezhető háttérhatalmi tudatosságot kell látnunk. S amíg csak e helyzet fennmarad, másodrendűek maradunk az EU-ban, a világban, sőt – ha nem leszünk észnél – törvényszerűen még lejjebb csúszunk.
A saját hazánkban is!
Vitathatatlan tehát, hogy a fentiek orvoslása képezi az országunk, népünk, nemzetünk előtt álló mindenekelőtt megoldandó történelmi feladatot! Mellette eltörpül az egyébként kulcsfontosságú rezsi-csata is. Folytatnunk kell és meg kell nyernünk a rezsi-csatát, az idegen érdekeket és szellemiséget követő bankok elleni harcot. S ha a kormány és a nép továbbra is összefog, meg is nyerjük. Ám közös tragédiánk, hogy úgy ez a megelőlegezett győzelem, mint minden más siker majdhogynem hiábavaló lesz, ha mások fölözik le őket, s a magyarok továbbra is másodrendű állampolgárok maradnak a saját országukban. Legyen ennek tudatában mindenki, aki felelősséget érez a magyar nemzetért, különösen azok, akik jelenleg viselik is e felelősséget, lévén, hogy szavazatinkkal végrehajtó posztokra állítottuk őket.
E súlyos helyzetet egyre többen látjuk, tenni is akarunk ellene, képesek is lennénk rá, ám mégis alig tehetünk valamit. Még a véleményünket sem mondhatjuk el szabadon, mert a háttérhatalmi új uralkodó osztállyá szerveződött méltatlan állampolgáraink, és a befolyásuk alá kerülő kormányszervek azonnal fenyegetően lépnek fel: rasszistának, antiszemitának, nacionalistának, szélsőségesnek nyilvánítanak bennünket, de még e nemzetidegen új osztály által kierőszakolt törvénytelen törvény is lecsap ránk. Ugyanakkor méltatlan állampolgáraink, nevezzük is meg, kikről van szó: a rasszista zsidó és cigány vezetők, s az őket ajnározó neoliberális politikusok, teljes szabadsággal terjesztik magyarellenes rágalmaikat itthon és a világban, s nemcsak hagyják, ösztönzik is, hogy a társadalomellenes elemek garázdálkodjanak, megfélemlítsék a rendet, nyugalmat kívánó, a munkájukat tisztességgel végezni és a gyümölcsét élvezni akaró magyar állampolgárokat.
A mindehhez társuló és megkérdőjelezendő kormányzati segédlet miatt a közéletünket eluraló, az állampolgári kötelezettséget semmibe vevő, a végletekig erőltetett antiszemitázás és holokausztozás közben az illetékes vezetők és hatóságok figyelme már nem terjed ki a legveszélyesebb jelenségre. Egyes kisebbségi-mássági állampolgáraink és szervezeteik, a neoliberális pártok hazai képviselőivel karöltve, a demokráciával visszaélve, általános (divatos szóval élve: egészpályás) támadást folytatnak a magyarság ellen, ideértve az őket folyamatosan előnyben részesítő kormányt is. Külföldet is mozgósítják, haza- és nemzetáruló politikát folytatnak Brüsszeltől Tel-Avivon és Washingtonon át Bécsig. Nem tartják tiszteletben népünk hagyományait, nem szolidárisak vele, lekicsinylik, lenézik, támadják, elárulják, miközben folyamatosan olyan előnyöket élveznek, amelyekre a magyarság többsége csak áhítozhat. A rasszista vezetők és kijáróik az állampolgári magatartásukkal egyáltalán nem szolgálnak rá az egyre szélesedő kivételezésekre, előjogokra. Ám mégis éppen ők követelnek még többet és többet, s tehetik, mert akiket lánglelkű költőnk „belső bitangoknak” nevezett, segédkeznek nekik a saját nemzetükkel szemben. Nemrég az Élet és Irodalom január 31-i számát böngésztem. „És”-nek csúfolják, mivel sem élet, sem irodalom nincs benne, de mostanra az „És” is eltűnt, s csak holokauszt maradt benne. Hoz azonban egy megállapítást, amely – bár az „És” nem azokra vonatkoztatja, akikre én – találóan minősíti a helyzetet: „a közös állampolgárság okán nehogy már ki kelljen állni hétpróbás gazemberek mellett is”.
Határainkon túlra tekintve, a jövőre vonatkozóan félelmetes, hogy a szomszédjainknál nem látunk ennyi és ily nyíltan tevékenykedő megélhetési hazaárulót. Ha a külföldről is támogatott „belső bitangok” ereje növekszik – márpedig kormányszerveink nemtörődömsége miatt alig tornyosulnak előttük akadályok – megkérdőjeleződik nemzetünk jövője. Ezek nem puszta szavak, mert ugyanakkor szomszédaink nacionalista alapon sokkal jobban összetartanak, és érezhetően távlati magyarellenes célokat is követnek, és e két folyamat egymást erősíti. A rendszerváltáskor öt szomszédunk volt, ma hét van, s mindegyikben elnyomott magyar kisebbségek élnek. Németh Zsoltnak, a Külügyminisztérium politikai államtitkárának a földrajzi tényeket felülíró parlamenti kijelentése szerint azonban nem hét, hanem nyolc szomszédunk van; Izrael a nyolcadik. Szerinte Izrael akkor is határos velünk, ha nem határos! De álmélkodhatunk azon is, hogy a Külügyminisztérium jelenlegi vezetői között minden jel szerint nincs egyedül a véleményével. Közvéleményünk hosszú évek óta döbbenettel tapasztalhatja, hogy a Külügyminisztérium messze nem követi kellő szinten a magyar kisebbségek kifejezett elnyomását, fenyegetését, bántalmazását. Nem meri kimondani, hogy kétoldali viszonyunk az ottani magyarság helyzetének a függvénye, politikává emelni pedig egyáltalán nem meri. Ugyanakkor érzelemmel és nagy átéléssel fogalmazott közleményeiben ítéli el, ha a palesztinok kövekkel, parittyákkal mernek védekezni Izrael bulldózerrel, tankokkal, rakétákkal elkövetett sorozatos agresszióival szemben. Sokan élcelődnek mostanában a kettős mérce alkalmazásán, ám a Külügyminisztérium Izraellel kapcsolatos állásfoglalásait ezzel nem vádolhatják. Ott minden tévedés kizárva, nincs semmiféle kettős mérce, csakis izraelpárti. Immár hosszú évek óta! De meddig még?
A világban, főként az EU-ban is terjednek a hasonló jelenségek, de nálunk uralkodóvá váltak; sehol nem tapasztalható ennyi és ilyen mérvű nemzetellenes cselekedett és hazaárulás.
Mint mindennek, ennek is megvannak az okai. Messzire kellene visszanyúlni és igen hosszadalmas lenne az okok kifejtése, de az érthetőség kedvéért az alapvető vonatkozásán mégis érdemes vázlatosan átfutni.
Elterjedt vélemény, hogy nincs egységes magyar nemzet, mert viharos történelmünk során többször nagy számban települtek be idegenek, akik nem magyar nemzetben gondolkodtak, s leszármazottjaiknak sincs magyarságtudatuk, bár magyarul beszélnek. A békésen hasonuló és állampolgári magatartásból, sőt magyarságtudatból jelesre vizsgázó kunok és a jászok kivételt képeznek. De befogadtunk mindenki mást is, aki csak jött. Az Árpád-házi királyok kihalása után félévezredig osztrák uralom alatt éltűnk, sok sváb és szász betelepítésére került sor. Évszázadokon keresztül folyt a tótok és az oláhok beszivárgása, ami nagymértékben a magyar arisztokrácia hibája, mert olcsó munkaerőt keresett. Saját kezdeményezésből folyamatosan áramlottak a cigányok és a zsidók is. Találkozni olyan állításokkal, hogy az utóbbiak sok képviselője azért viselkedik kifejezetten ellenségként, mert eleve nemzetidegen; neki ez a nép nem sajátja, sőt éppen azért jött ide, mert az országát akarja. Megkövetelhető-e mindezektől a magyarságtudat? – kérdezik, de úgy, hogy eleve tagadó választ feltételeznek. Lehet, hogy nem szabad kötelező igennel válaszolni e kérdésre, de kivétel nélkül minden magyarországi lakostól meg lehet és meg is kell követelni a felelős magyar-állampolgári magatartást.
Mindenellett tagadhatatlan, hogy van egységes magyar nemzet, annak ellenére is, hogy a bennünk veszélyes versenytársat látó nyugati nagyhatalmak Trianonban szétszabdalták. Az eredeti lakhelyükön megmaradt, de Trianon miatt magukat külföldön találó nemzettársaink a nemzetünk részét képezik, nem mondhatunk le egymásról, bár mind a nyugati államok, mind a szomszéd országok ma is erre játszanak. Igaz, és sajnálatos az is, hogy a Kárpát-medencében, s általában a külföldön élő magyarokra nem mindig jellemző az összetartás nemzeti alapon. Ezzel szemben a vélt kiválasztottságon alapuló, mindenki mást lebecsülő faji (mert nemzetinek nem nevezhető) és megélhetési érdekszövetség a hazánkat célországnak tekintő nemzetközi zsidóságnak olyannyira sajátja, hogy mára átcsapott nyílt és sajnálatos módon megtűrt magyarellenes rasszizmusba.
Mindenkinek, aki védelmezi a magyar nemzet érdekeit, látnia kell, hogy Tiszaeszlártól (1882) az első világháborúig (1914) alattomos támadás folyt a nemzetünk ellen, ami egy évszázaddal ezelőtt nyílt támadásba ment át, ma is tart, sőt élesedik. Ugyanis a rendszerváltást követően az erőviszonyok bizonyos vonatkozásokban még inkább a zsidóság javára billentek. Ennek tudatában a magyar hazafiaknak, s az általuk választott kormányoknak a nemzet érdekeiért félreérthetetlenül ki kellene állniuk tűzön-vízen át. Minden nemzetet tisztelniük kell, de a betelepedett idegenekért történő elsődleges felelősségvállalás, sőt megalázkodó túlhangsúlyozása, éppen a nemzetmentő feladatról tereli el a figyelmet és az erőt, s ezzel kiszolgáltatottabbá teszi nemzetünket. Súlyosbítja a helyzetet a túljátszott, állandósult, sőt az utóbbi években intézményesülő holokausztozás (ami szembe megy a zsidóság érdekeivel is, mivel kifejezetten zsidóellenes jelenségeket vált ki). Valamelyest magyarázható, hogy egy évszázaddal ezelőtt az akkori magyar kormány engedett a pénzügyi és egyéb zsarolásnak, mára azonban gyakorlattá vált, s „eredményei” ismeretében megbocsáthatatlan, mert a magyar megmaradást veszélyezteti.
A gyászos történelmi előzmények ellenére, napjainkban a kormány ismét rossz választ adott. A Mazsihisz és más zsidó szervezetek azzal a fenyegetéssel álltak elő, hogy bojkottálják a „Magyar Holokauszt 2014” rendezvényeit, ha a kormány Szakály Sándort nem váltja le a Veritas vezetéséről, nem áll el a német megszállás 70. évfordulójára tervezett köztéri szobor felállításától, illetve a sokadik szükségtelen holokauszt emlékhelyet nem az ők elképzelései szerinti helyen és módon alakítja ki. Erre a fennhéjázó és kihívó ultimátumra csak egyetlen helyes válasz volt, amit – sajnos – a jelenlegi kormányszervek sem találtak meg: a legérdekeltebbek visszakozása láttán le kellett volna állítani az egyébként is magyarellenes felhangokkal jellemzett, nem is kerek évfordulós, s már az elnevezésében is zavaros egész rendezvénysorozatot, és 2014-t a Dózsa-felkelés 500. évfordulója kapcsán Dózsa évvé nyilvánítani.
Vajon mi akadályozta az illetékeseket abban, hogy e történelmileg és aktuálpolitikailag egyetlen logikus, sőt a közvélemény által is igényelt megoldás nem jutott az eszükbe? Miért nem érzékelték, hogy az őket hatalomra juttató kétharmad ezt várta, és még ma is ezt várja el. Ezért nem fogadta rokonszenvvel, hogy a miniszterelnök, magyarázkodó-békéltető hangnemű levélben válaszolt a Mazsihisznek, mintha valami párhuzamos hatalmi szerv lenne.
Először is, nem az ő szintje. A Mazsihisz és az EMIH nem partnere a kormánynak; legfeljebb az illetékes kormányhivatalhoz fordulhatnak. Az érthetetlenül hallgatag kormány helyett mondjuk is ki, hogy a Mazsihisz, az EMIH, a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő és haladéktalanul betiltandó Tett és Védelem nyílt politikai támadásokat intéz a kormány ellen. Annak ellenére, hogy a kormány, bármennyire is hihetetlen, de a mi pénzünkből még bőkezűen pénzeli is e magyarellenes megnyilvánulásoktól sem mentes szervezeteket! Ne kerteljünk, ezért történelmi felelősséget visel, s a súlyos anyagi terheitől valamennyien szenvedünk már ma is, egyéb következményei pedig vészterhesek. Ráadásul a kormány hiába fizet, hiába emlékezik méltón, vagy még azt is megduplázva a holokauszt 70. évfordulójáról, a hetvenegyediken és a századikon is ugyanezeket a követeléseket, rágalmakat és vádakat fogja hallani. De már a negyvenediken is ezt hallotta. Ezért teljesen értelmetlen ez az egész behódoló hajbókolás. Még a valamikori szovjet szervek és nagykövetek is örültek volna, ha akkora beleszólási szabadsággal rendelkeztek volna, mint ma Mazsihisz és az izraeli nagykövet, akik magukat hatóságnak képzelve, zsarolják és felelősségre vonják a nekik nem tetsző magyar újságírókat, szakértőket, szervezeteket, sőt a kormányt is!
Másodszor, tudatában kellene lenni, hogy az ilyen magyarellenes felfogásra (mármint, hogy megemlékezni Magyarországon csak a holokausztról lehet) és fenyegető követelésekre (a holokauszt bűnét a magyar nemzeti tudat részeként állandósítani kell, amit – sajnos – egyes kormánytényezők is hangoztatnak) adott szerencsétlen válaszok sok szavazat sorsát döntik el. És ez így van rendjén akkor is, ha ezt magunk sem látjuk örömmel.
Jobban oda kell figyelni a magyar lelkületre. Nemcsak a kisebbségek és a másságok lehetnek érzékenyek, hanem a többség is, és jó okkal. Nem ártana következtetéseket levonni a sokasodó külföldi példákból sem. Legutóbb a Katalán Autonóm Tartomány kormánya még a holokauszt emléknapot is törölte, azzal az indoklással, hogy „nem helyes a zsidó holokausztról beszélni, miközben a palesztin holokauszt zajlik.” Nyugat-Európában egyre többen hasonlítják Izraelt a náci Németországhoz. Főleg a francia, de az olasz közvélemény is mind határozottabban száll szembe a rasszista zsidó követelésekkel és talmudista törekvésekkel. Európában komolyabban kezdenek odafigyelni Luther Márton figyelmeztetésére: „Ezért, kedves keresztény feleim az ördög mellett nincs keservesebb, mérgezőbb, hevesebb ellenségetek, mint a zsidó, aki komolyan zsidó kíván lenni.” Vannak azonban jóérzésű zsidók, akik megértik a Jobbik álláspontját is; láthattuk, hogy elnökének a londoni látogatásakor mellette tüntettek a rasszista és megtévesztett testvéreikkel szemben. Nem érdektelen tudni arról sem, hogy a Neturei Karta – a saját megfogalmazásuk szerint „a cionizmus eretnek mozgalmát és ideológiáját, valamint annak “gyermekét”, a szektariánus “Izrael Államot” az eredeti ortodox Judaizmus alapján teljes mértékben elutasító csoport és szellemiség” – levélben foglal állást ifj. Hegedűs Lóránt mellett. Leszögezi: „Hegedűs lelkész úrnak és jobbikos barátainak azt kívánjuk, hogy sikeresen alakítsanak ki egy igazságos és emberséges politikát, Magyarország és minden állampolgára javára.”
Ahogy a betegségek, úgy a veszély ellen is csak akkor tudunk védekezni, ha az orvos, illetve mi magunk megnevezzük. A napnál világosabb, hogy nem mi vagyunk zsidóellenesek (antiszemiták pedig – ahogy ők mondják, ezúttal is manipulálva mindenkit – semmiképpen nem vagyunk, hiszen miért is fordulnánk szembe az arabokkal, palesztinokkal és más szemita népekkel?), amivel folyamatosan rágalmaznak bennünket, hanem az önmagukat felsőbbrendűnek tartó rasszista cionista zsidó vezetők és szervezetek a fajgyűlölők. Ténykérdés, hogy mindig ők kezdik a megkülönböztetést és az elkülönülést, mert eleve nem tekintik magukat a nemzet szerves részének. Nyilatkozataikkal, tetteikkel önmaguk adják tudtunkra, hogy zsidóként ellenzik a magyar kormány, pártok, személyek álláspontját, a magyarság érdekeinek védelmére irányuló lépéseiket. Állampolgárhoz méltatlan, előítéletet tükröző kirekesztő magatartásuk okán már rég érdemtelenek az egyébként is törvénytelenül szerzett előjogaikra. Ennek bizonyított történelmi tényeit – akár tetszenek nekünk, vagy másoknak, akár nem – mindenkinek tényként kell elismerni. 1919-ben Szamuely faji alapon magyarokat gyilkoló terrorkülönítménye, majd 1945 után az ugyancsak faji alapon bosszút álló ÁVÓ, az 1956-os atrocitásokat előidéző Rákosi-klikk tevékenysége mutatja, mi mindenre képesek. Most pedig az Orbán-kormányt akarják megdönteni, amely szerencsére ki-kimutatja, hogy magyar, de valami miatt túlzottan hallgat rájuk, s úgy érezzük, hogy a magyar kultúra és lelkivilág védelmére nem fordít akkora figyelmet, mint a privilegizált helyzetben lévő zsidóság anyagi, sőt magyarellenes igényeinek a kielégítésére. Képzeljük el, milyen kormányt szeretnének, ha ezt is bírálják!
A kisebbségi-mássági rasszisták eleve tartanak az állampolgári kötelezettségektől. Ám a tizenhárom kisebbség közül mégis egyedül csak a zsidók burkolják homályba önmaguk kilétét. Ők nem képeznek sem kisebbséget, sem fajt, sem etnikumot, sem vallást, nem tartoznak nemzethez, s önkormányzatiságot sem vállalnak, zsidóként a választásokon sem indulnak, nehogy érinthetetlenségük megszűnjön, törvénytelenül szerzett előjogaik csökkenhessenek, netán a magyar állampolgárokra vonatkozó kötelezettségeket számon kérhessék rajtuk. Ehelyett jogot formálnak rá, hogy minden adott esetben a legelőnyösebbet választhassák. Nagyon ideje lenne, hogy rájöjjenek: tisztességes állampolgároknak lenni nehéz ugyan, de másnak lenni nem érdemes. S ha megteszik ezt az első lépést, Széchenyi István szellemében esetleg kikívánkozhat a következő is: „Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!
Az eddigiek alapján azonban inkább az vehető biztosra, hogy a rasszista zsidó vezetők és szervezetek hisztériakeltéssel, követelődzésekkel folytatják a zsarolást, a kormány pedig továbbra is tűri, holott vala-mennyiünknek nyugalomra és stabilitásra lenne szükségünk. A kormánynak nincs rá felhatalmazása, hogy mindezt tűrje és leplezze, pláne arra, hogy e kártékony jelenségek elleni alulról feltörő törekvéseket fékezze, korlátozza, sőt büntesse! Mert miről is van szó? Betelepült idegenek faji alapon létrejött és a magyarok ellenében önmaguknak pozitív diszkriminációt követelő szervezetekről, s céljaikat a mindenkori kormányok naiv jóhiszeműsége, vagy megengedhetetlen és megkérdőjelezendő gyámoltalansága miatt mindig el is érik.
Téves és magyarvesztő politika az, amelynek nincs kidolgozott, miden állampolgár által követhető és követendő nemzeti irányvonala, eszményképe és nem ezek érvényesítésére törekszik, hanem mindössze úgy nevezett „reálpolitika” akar lenni. Önmagában a reálpolitikának mindig megvan ugyan a maga indokoltsága, de nem szorítkozhat a mások által alakított körülményekhez és szabott feltételekhez igazodásra.
Nézzünk csak szét a magyar megmaradás és a nemzeti tudat szempontjából fontos kulcsterületeken: a pénzügyek és a hírközlés kisajátítása mellett folyik a magyar történelem, vezetőink és jelképeink meghamisítása, gyalázása, háttérbe szorítása és mindezzel párhuzamosan az elzsidósítás minden vonalon. A megszámlálhatatlan magyarellenes cselekedetek közül itt csak egyet részletezek.
Az ember azt várná, hogy ha a gyönyörűen felújított Zeneakadémia előtt szobrot állítanak valakinek, az Erkel Ferenc, a magyar nemzeti opera megteremtője (Bánk bán, Hunyadi László) s Himnuszunk zenéjének szerzője, vagy az ott tanult, majd ott tanító és szereplő Bartók Béla, s Kodály Zoltán lesz. Ám 2013. október 22 óta a Zeneakadémia előtt az élete nagy részét külföldön töltő Solti György szobra áll. Vajon minek az okán éppen az övé? Kedves Olvasó, csak egyet találhat; ugyanis nehéz lenne melléfogni: Solti sem a magyarságáról híres. Mégis a szobrát felavató Martonyi János külügyminiszter – ezúttal is fordítva látva a világot – kijelentette: mindvégig hűséges volt a hazájához, de ez a haza 1939-ben, majd 1945-ben elhagyta őt. A haza a bűnös? Kétszeresen is? Az ilyen túlzó sanda kijelentések mögött a magyar nép kollektív bűnösségére utaló célzás sejlik fel. Az állítás önmagában sem igaz; földrajzilag, emberileg, politikailag, de még átvitt értelemben sem állja meg a helyét. Az ellenkezőjét tükrözi Solti sírjának (feltételezhetően az sem véletlen, viszont tolakodóan nagyképű, hogy Bartók Béla sírja mellé szorították be) felirata is, amelyen, nyilván utolsó akarata, vagy a szellemiségét ismerők döntése alapján még a neve sem magyarul szerepel: „Sir Georg Solti – Hazatért”. Azaz mégsem a haza hagyta el őt; hanem fordítva. Szobrának talapzatán pedig ez áll: „Egy új korszak nyitánya.” Első olvasásra úgy vélné az ember, hogy e gondolat sokfelé ágazó elmélkedésre alkalmas, pedig ez az arcátlanul nagyképű és hazug állítás is egyetlenegy és messze nem zenei irányba mutat. Különösen, ha még azt is számításba vesszük, hogy ugyanaznap a Zeneakadémia hagyományosan Kisteremnek nevezett termét is átnevezték „Solti György Kamarateremre” (az sem érthető, hogy a termet miért Eduárd kenti herceg adta át), holott a budapesti Maros utcai zeneiskola már viseli a nevét. Amíg pedig a Zeneakadémia felújítása folyt, az oktatást áthelyezték a Wesselényi utca 52 alatti ugyancsak felújított és kibővített épületbe, amelyet „Ligeti György épületnek” neveztek el. Ligeti (alias, Auer) György, Soltihoz hasonlóan, külföldi országokban élte le az életét, és szintén nem a magyarságáról volt ismert.
Nem hihető, hogy akik mindezt kigondolták, engedélyezték és véghezvitték, majd Solti szobra alá réztáblán még azt is odabiggyesztették, hogy „Készült Magyarország kormánya megbízásából”, ne tudnák, hogy mit cselekszenek. Nem látnák, hogy országunk elzsidósításában működnek közre?
Értsük mindezt jól, nem Solti és Ligeti elismert művészi tevékenységéről van szó, hanem arról, hogy kifinomult érvként illesztik be őket népünk kollektív bűnösségét hirdető, benesi ihletésű rágalmukba. Ma már kormánytényezők is arról beszélnek, hogy az „aktív és passzív” magyarok egyaránt bűnösek, mert nem áldozták fel életüket azok megmentésére, akik saját életük védelmében még ellenállást sem tanúsítottak. Ahasonló túlhajtott eljárásokkal az egyre hivalkodóbb zsidó gátlástalanságnak és telhetetlenségnek nyitnak kapukat. Részt vállalnak a magyar nemzeti szellem kivégzésében. A magyar zene nem akárkiket adott a világnak. Tekintélyes listát állíthatunk össze, amelyen azonban „Sir George Solti” messze nem az elsők között szerepel. (Szakértők szerint Vásáry Tamás, Fischer Annie, de sokan mások zeneművészetileg megelőzik Soltit, és nem tagadták meg magyarságukat). Ennyit illene tudni annak a kormánytisztviselőnek, aki felelőtlenül a kormányra hivatkozik, ha pedig ez a sajnálatos tényleges helyzet, akkor tartsuk számon, s amikor alkalom adódik, orvosoljuk. Akik meggondolatlanul, de különösen, meggondoltan nemzetellenes cselekedeteket követnek el, nem érdemelnek választói bizalmat.
És ha már itt vagyunk a Liszt Ferenc téren (Bűnös mulasztás, hogy még nem nevezték át Sir George Solti térre …!?), óhatatlanul emlékezetünkbe csapódik, hogy a közelmúltban az itt álló Ady szobrot is Rejtő Jenő (alias, Reich Jenő) szobrával akarták helyettesíteni. E törekvés most lecsillapodott, de nem lehetünk benne biztosak, hogy véglegesen. A rasszista zsidó vezérek nyíltan törekednek más népek múltjának eltörlésére. Irak lerohanásában is szerepet játszott, hogy a többezer éves sumér kultúra emlékeivel rendelkezett, de a talmudista tanok szellemében pusztulnia kell mindennek, ami bármely vonatkozásban meghaladja azt, amit Izrael fel tud mutatni. Annak idején a NAT-hoz és az alaptörvényhez tett Mazsihisz-„javaslatok” is egyértelműen bizonyítják, hogy a magyar kultúra elsorvasztása van soron. Vagy gondoljunk csak vissza a közelmúltra: rasszista zsidók és szervezetek szóltak bele, sőt döntöttek arról, kinek állíthatunk szobrot, kinek nem, kit lehet kitüntetni, kit nem, kik szerepelhetnek az iskolai tantervekben, kik nem, kik vonulhatnak fel, kik nem, és így tovább. És a végrehajtó szerveink meghajoltak előttük! Maga a Zeneakadémia egyelőre még viseli Liszt Ferenc nevét, aki megérezve e veszélyt, figyelmeztetett bennünket: „Valamennyi keresztény nemzetnél, amellyel együtt ma zsidók élnek, eljön a pillanat, amikor felismerik, hogy számukra a zsidók megtűrése vagy kitaszítása az élet vagy a halál kérdéséhez hasonlóvá válik: egészség vagy örökös betegség kérdésévé, szociális béke vagy örökös levertség és láz kérdésévé.” Mi, magyar hazafiak már régen ebben a szellemben állunk hozzá e kérdéshez, ideje lenne, hogy a hatóságaink, kormányaink is hozzánk idomuljanak, ne pedig idegeneknek hízelegjenek.
A nemzetidegenek arra számítanak, hogy a holokausztozás és antiszemitázás eleve védekezésre, magyarázkodásra kényszerít bennünket, s ürügyén állandó anyagi előnyöket és előjogokat lehet követelni, de ez már lejáratott lemez és csak akkor vezethet eredményre, ha kormányzati birkatürelemmel párosul. Csakis így terelheti el a figyelmet az egyre érezhetőbben érvényesülő magyarellenes numerus claususról, s nemcsak szolgálja az előjogokkal körülbástyázott, az államban állammá szervezett zsidóság védelmét, hanem leplezi a magyarság súlyosbodó problémáit, a magyar nemzeti érdekek mellőzését. Mindez annyira nyilvánvaló, hogy az utca embere is tudja és helyteleníti is. Akik – mint az álbaloldaliak és a neoliberálisok – „nem látják” mindezt, sőt támogatják e magyarellenes rasszista törekvéseket, eleve méltatlanok az ország vezetésére. Nem kevésbé azok a személyek is, akik jobboldalon szerepelnek ugyan, de végső soron majdnem ugyanezt teszik. A rasszista manipuláció tehát csak egyetlen esetben sikeres; ha akadnak olyan nemzetellenes kiszolgálók, akiket lehetőleg demokratikus látszat mellett választtatnak meg, s akik a holokausztot egyre inkább magyar bűnnek tüntetik fel, a zagyva „Magyar Holokauszt 2014” programot erőltetik, olyan kijelentéseket tesznek, hogy a holokauszt a magyar nép legnagyobb tragédiája, s felhatalmazás nélkül folyamatosan bocsánatért esedeznek. Róluk mondta Széchenyi István: „Az angol főképp a szegénységtől, a francia a nevetségessé válástól, a spanyol az ördögtől, az orosz a cártól fél… én rettenetes mértékben az elfajult, hűtlenné vált magyaroktól”.
A közelmúltban már visszhangzott is országunk a „Gyurcsány, takarodj!” jelszótól; Bajnainak sokszor tudomására hoztuk, hol lenne a helye; az SZDSZ magyarellenessége és kártékonysága miatt a történelem süllyesztőjébe került, de utódpártjaik ismét itt lihegnek a nyakunkon. Veszélyt jelentenek számunkra; nem kívánatosak még a hatalom környékén sem. Nem nehéz hát kitalálni, mely hazai és külföldi erők tartják őket mégis a felszínen.
Bármennyire is súlyos a nemzetáruló kifejezés, ki kell mondani, hogy a neoliberális, álbaloldali politikusok esetében erről van szó, azzal súlyosbítva, hogy tudatosan, a következmények ismeretében teszik. A holokauszt valóban nagy emberi tragédia volt, de ők magyar bűnnek tekintik, s elébe mennek a „bosszú népe” sürgetésének, hogy hetedíziglen bosszút kell állni mindazokon, akik nem a talmudista elvárások szerint élték és élik az életüket. A holokauszt tagadása ugyanolyan káros, mint e tagadás törvényi büntetése. Nem is lenne szabad olyan jogellenes cselekedetre kényszeríteni a bíróságokat, hogy politikai kérdésekben hozzanak döntést. Alig van ennél nagyobb értelmetlenség. Politikai-ideológiai kérdésekben nem lehet vak engedelmességre, mások által előírt nézetek elfogadására kényszeríteni az embereket, mert ez rossz vért szül, az ellenkező hatást váltja ki, hatalmas és beláthatatlan károkat okoz minden félnek. Elsősorban maguknak a zsidóknak, hiszen mindenki látja, hogy a magyarok ellen csak a velük kapcsolatos politikai kérdésekben alkalmaznak büntetőjogot. Ez ellen nemcsak jogos, hanem kötelező is a tiltakozás. A zsidó lakosság remélhetőleg többségét alkotó józan zsidóknak, mint magyar állampolgároknak, mindez ellen fel kell lépniük. Leginkább ők tudnának rendet teremteni a saját házuk táján.
Mindennek fényében a hallgatás és az elhallgatás egyaránt káros. A szélsőségeseknek beállított egészséges népi törekvések nagyhangú elítélése, törvényi tiltása sem jelent megoldást, sőt mostanában ez a hatóságaink körében eluralkodott önveszélyes, ezért a legkártékonyabb politikai közhely. Mindenki, aki mer látni, szembesülhet az egyetlen vitathatatlan eredményével: „az egyenlőbbek” ma már halmozottan előnyös helyzetbe kerültek a javak elosztásánál, a közvélemény befolyásolási lehetőségeiben, de még a bíróságok előtt is. Sorsközösséget nem vállalnak, ezzel szemben mindig, mindenben, mindenhol az első helyet követelik önmaguknak. Az élet felé mozdulnak, minket meg a halál felé tuszkolnak. Országunkban nagy a szegénység, egyes körzetekben súlyos, mivel a piaci viszonyok okán eleve igazságtalan a közösen megtermelt javak elosztása, amit a mértéktelen és indokolatlan zsidó igények készséges kielégítése a végletekig súlyosbít, s akadályozza, hogy a szegény emberek világával többet foglalkozzunk. A kormány, gesztust téve, még ilyen körülmények között is meghirdette a teljesen szükségtelen „Magyar Holokauszt 2014” hatalmas kiadásokkal járó nagyszabású programot. Ám a rasszista zsidó vezetők és szervezetek még ezzel is elégedetlenek, békétlenséget szítanak, hisztériát keltenek, a sajátos elkülönülő akaratukat és érdekeiket akarják rákényszeríteni a kormányra és az egész országra.
Mi, a kétharmad, mi mást tehetnénk, mint a kormányaink helyett, de a számukra is, vonjuk le az egyértelmű következtetést: az antiszemitizmus és a holokauszt indokolatlanul előtérbe tolakodó, mindent uralni kívánó problémakörében sem a kis, sem a nagy kérdések nincsenek a helyükön. Minden hamis, manipulált, másképpen van, mint ahogy nekünk – és a világnak – be akarják beszélni. Ezt kell látni, nem pedig ráharapni a legprimitívebb csalétkekre, ráadásul mentegetőzni, védekezni és fizetni, fizetni, fizetni.
Végül még egy sürgető körülmény. Véletlen-e, hogy e súlyos nemzeti problémák rendre kimaradnak a választási programokból. Jelenleg is! Pedig életünk legfontosabb kérdéséről, a magyar megmaradásról van szó. Egy párt messze nem a nemzet, de nem mehet el szó nélkül amellett, hogy a nemzetközi zsidó szervezetek nyilvánosságra került, sűrűn idézett dokumentumaiban, és vezetőik megnyilatkozásaiban Magyarország (és Galícia) megszállása, elfoglalása folyamatosan alapvető célként szerepel. A mai Izraelben is nyíltan meghirdetett célország vagyunk („Tanulj magyarul!” „Új hazánk Magyarország!” és hasonló buzdítások). Aki erről hallgat, sőt tiltja az ellene irányuló törekvéseinket, méltatlan állampolgár, még a hatalom közelébe se engedjük! Egyedül a lakiteleki heteknek volt bátorsága rákérdezni Perez elnök hasonló értelmű kijelentésére. Válaszra sem méltatta őket. Ám a hivatalos válasznál is hitelesebb gyakorlati válasz valamennyiünk szeme előtt van. Erről szól ez az írás. Szervezzük meg végre az ellenállást és az ellentámadást, kényszerítsük a pártokat állásfoglalásra. Nem annyira mások ellen, mint nemzetünk védelmében.
A hazánkra áhítozókkal nem lehetünk elnézőek. Más szavakkal senkinek semmiféle felhatalmazása nincs magyarellenes politika folytatására. A most folyó választási kampányban a Jobbik kivételével mindegyik párt hallgat a magyar megmaradásról. Pedig a demokratikus játékszabályokat nemcsak a választóknak, hanem a választottaknak is be kell tartaniuk. Az utóbbiaknak példamutatóan, hiszen a magyar megmaradás fontos, ha nem a legfontosabb kérdése, amelyben nem lehet az ország, a nemzet megkérdezése nélkül utólag és önkényesen eljárni, idegen érdekeknek engedelmeskedni. Nem erre választottuk meg őket. Aki ilyen körülmények között a holokausztra és az antiszemitizmusra hivatkozva utólag még a politizálást és a rendteremtési akaratot is korlátozza és tiltja, helytelenül értelmezi a demokráciát, hiszen éppen a legdemokratikusabb elemét, a beleszólást lehetetleníti el. A politizáláshoz nem kell sem beosztás, sem jogcím, s az nem is kiváltság, hanem a demokrácia szerves velejárója, állampolgári jog és kötelesség. Ezt nem lehet tiltani sehol sem, még a stadionokban sem, anélkül, hogy a tiltók ne fordítanák maguk ellen a közhangulatot, s ne diktátor színében tűnjenek fel akkor is, ha nem kívánnak azok lenni.
Tudatosodjon minden felelős szervben és személyben, hogy a zsidóság sorsa a saját kezében van. Ha az erősödő társadalmi figyelmeztetés süket fülekre talál, elkerülhetetlenül a zsidóság tragédiája következik be. Mi ezt nem kívánjuk. Azonban nem válhatunk az ő áldozatukká sem, el kell kerülnünk, hogy kivédhetetlenül közös katasztrófa és pusztulás útjára lépjünk. Ezért az elkövetkezendőkben a zsidóságnak kell vezekelnie, s félreérthetetlen tettekkel hosszú időn át bizonyítania, hogy nem ezt a jövőt szánja önmagának és nekünk sem, hanem a magyar-állampolgári fegyelem, s az élet útján kíván haladni.
De a történelmi tapasztalat figyelmeztet, hogy erre nem várhatunk passzívan, a „megint beszélünk, s csak beszélünk” szellemében. A népet követve, a kormány is egyértelműen a piros-fehér-zöld sarkot válassza, és még kényszerből sem a kék-fehéret, mögötte a sárga irigységgel és gyűlölettel. Ha nincs hozzá elég mersze, vagy ereje, igényelje a helyzetét megértő milliók támogatását. Amennyiben ugyanis vezetőink részéről folytatódnak a hűségeskük, az állandó védekező-magyarázkodó magatartás, és párhuzamosan a mi kirekesztésünk a saját hazánkban, s csak egy-két bátor hang szól, amelyeket könnyűszerrel túlharsognak, sőt törvényileg még ők is ezeket büntettetik, akkor harmadrendűekké válunk a saját hazánkban, s csak magyar tragédia következik be! Ez a magyar pusztulás útja lenne, amit minden eszközzel meg kell előznünk! S nem holnap kell tenni ellene, hanem ma, a kormánynak és minden magyar állampolgárnak!
Ha valaki túlzónak találná e gondolatokat, emlékeztetek rá, hogy országunk a zsidó összejövetelek székhelyévé vált. A Zsidó Világkongresszus országalázó budapesti és egyéb zsidó szervezetek magyarországi értekezleteinek megtartását követően márciusban nálunk tartja gyűlését az Európai Rabbinikus Központ is. Több száz európai és izraeli vezető rabbi vesz részt rajta, hogy – saját sajtóközleményeik szerint – tiltakozzanak a magyarországi antiszemitizmus ellen és újsághírek szerint a magyar kormány magas beosztású tagjai is részt vesznek a fórumon.
Álljunk meg egy kis történelmi kitérőre. A világ ma már tudja, hogy a főleg zsidó nagytőke milyen aljas haszonleső szerepet játszott mindkét világháborúban, de más hadi cselekményekben is. A világ ennek ellenére nem bünteti a zsidó népet, sőt más népek terhére mesterséges hazát hozott létre részére. Miért nem ott rendezik az összejöveteleiket? Ott harcolhatnának igazán az antiszemitizmus ellen is, elvégre Izrael a legantiszemitább állam, lévén, hogy a saját szemita fajtestvéreit irtja. Ehelyett ide tolulnak és szembeköpnek bennünket!? Kik engedélyezik mindezt? Miért nem működik a nemzeti együttműködés rendszere? Alapvető sorskérdésről miért nem konzultálnak a néppel? Nem látják, hogy zsidó befolyási övezetté válunk (bár lehet, hogy e megállapítást múlt időbe kell tenni), s ha mindettől nem szabadulunk meg, zsidó ország is leszünk. Támogatom ezt a kormányt, de éppen ennek jogán mondom: nincs ez így rendjén. Hogy-hogy nincs egy szava sem a zsidó magyarellenes törekvésekkel szemben? Sőt nyilván még az említett márciusi értekezletet is üdvözölni fogja, akárcsak az előzőeket.
Mindezek okán emlékeznünk és emlékeztetnünk kell arra is, hogy a közelmúltban Kis János volt SZDSZ-vezető nevéhez kötve a sajtóban nyíltan körvonalazták magyarellenes stratégiájukat: előre közlik a világgal, hogy a Fidesz-KDNP csalni fog a választásokon, s ezek után, ha a Fidesz-KDNP nyerni fog, beavatkozást kérnek az EU-tól, vagy az USA-tól. (Lehet, hogy az MSZP azért nem igényli ezúttal nemzetközi megfigyelők jelenlétét, nehogy valamelyikük szabályos választást jelentsen!?) Az előkészítő sajtókampány már javában folyik is ellenünk. Az amerikai Külügyminisztérium emberi jogok megsértéséről szóló szokásos évi jelentésének tavalyi számában majdnem hatvan oldal foglakozik Magyarországgal, míg Észak-Koreával tizenegynéhány. Az izraeli-amerikai érdekek nyílt képviseletét vállaló brüsszeli vezetés is alig várja, hogy bevethesse a különösebb hírverés nélkül létrehozott európai csendőrséget, s ezzel jogi precedenst teremtsen a beavatkozásra minden más tagállamban.
A fenti szempontok miatt nagy a tétje az áprilisi választásoknak, s a remélhetőleg még kormányképesebb új Fidesz-kormánynak az itt érintett létfontosságú kérdésekben elsőbbséggel és egyértelműen a magyarság javára kell döntenie. És tévednie nem szabad. Ma ugyanis ez a helyzet: mi, a magyar hazafiak, a kétharmad, már régen méltó válaszokat adtunk mindezen kérdésekre, de sajnos, a rendszerváltás óta hatalomra került pártok részéről nem találtunk kellő meghallgatásra. Intő, hogy a pártok között is vannak, amelyek jól, legalábbis a kormánynál jobban kezelnek egyes kérdéseket (a Jobbik a magyarság és a külpolitika problémakörét, a Munkáspárt a szociális és általában a társadalompolitikai kérdéseket); bár vitathatatlan, hogy ellenzékben és csak szavakban politizálni könnyebb, mégis megérdemlik a szavazók még nagyobb bizalmát. Akár ellenzékként, akár szövetségesként jól egészítenék ki és erősítenék a Fidesz-KDNP-ben meglévő nemzeti és szociális elkötelezettséget. Éppen ennek okán, és a stabilitás érdekében meg kell akadályoznunk a neoliberális és álbaloldali erők hatalomba jutását. Határozottan szembe kell szállni a simulékony és megtévesztő „lehet más a politika” sandaságával is. A választások előtt a Fidesz-KDNP-n van a sor, hogy ugyanebben a szellemben lépjen, ha ismét el akarja nyerni a kétharmados támogatottságot. A kétharmad ma is megvan, talán erősebb is, mint volt, de a közelgő választáson annak tudatában szeretne újabb négy évet adni a Fidesz-KDNP kormánynak, hogy az véget vet ennek a nem kívánatos zsidó zarándoklásnak, és a suttyomban folyó betelepülésnek is. Nagyon sokan örülnének, ha az esedékes választási programjában határozott jeleit adná annak, hogy érti, nem lehet kétfelé igenelni, mert a közmondás szerint, aki ezt teszi, két szék közül a földre esik. Látni kell, hogy közéletünk nemcsak a zenében, hanem számos más területen is mind sűrűbben találkozik a rasszista zsidó vezetők gátlástalanságának egyre arcátlanabb megnyilvánulásaival. Sajnos, egyelőre nem lehet eldönteni, hogy a kétharmados hatalom ellenére, vagy a segítségével érvényesülnek, mert mindkettőre van példa. Nekünk azonban mégis döntenünk kell. A kétharmadról is mi, választók döntöttünk, s a magyar megmaradás parancsoló követelménye, hogy április 6-án, de azt követően is mi döntsünk mindenkire való tekintet nélkül, azaz csak magunkra való tekintettel.
Nemzetiségre, származásra, vallásra, nemre való tekintettel egyetlen méltó állampolgárnak se essen bántódása, de a méltatlan állampolgárokat lehetetlenítsük el nemzetiségre, származásra, vallásra, nemre való tekintet nélkül. E történelmileg szükségszerű irányelvet költőien, mára is érvényesen Dsida Jenő fogalmazta meg a „Tekintet nélkül” című versében:
Be kell látnunk:
Ha kérdeznek, becsületesen
felelni kell.
A harcot becsületesen
fel kell venni,
az úton becsületesen
végig kell menni,
a szerepet becsületesen
el kell játszani,
keményen és tekintet nélkül.
Krisztusnak és Pilátusnak,
farizeusoknak és vámosoknak,
zsidóknak és rómaiaknak
egyformán szolgálni
nem lehet.
- – -
* A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró.
(Megjelent a KAPU c. folyóirat 2014/3 számában)