2012. február 9., csütörtök

Beismerték: brit különleges alakulatok Homsz környékén

Az izraeli médiában elterjedt a hír, miszerint Szíriába katari és brit különleges egységeket vezényeltek. Ennek hírértéke pontosan nulla, beszámoltunk róla hónapokkal ezelőtt. A NATO tagállamok különleges alakulatai hónapok óta képzik az országban működő terrorista csoportokat és maguk is rendszeresen lövik a kormányhivatalokat. Az általuk kiképzett terroristák gyakorlásképpen többnyire csak békés civilekre mernek lőni.
Mivel ennek híre széles körben elterjedt, és az Arab Liga megfigyelőinek jelentése is alátámasztja, hogy az országban terrorista csoportok lőnek a kormányerőkre és a civilekre is, ezért kénytelenek voltak félhivatalosan is beismerni, hogy a nyugati különleges erők jelen vannak az országban. Természetesen azt mondják, "nem vesznek részt a harcokban, csak a felkelők tanácsadóiként lépnek fel". Persze, akár csak Líbiában.
Az alakulatok Homsz környékén tartózkodnak. Érdekes módon éppen abban a városban, amely az elmúlt napokban elhíresült arról, hogy a kormányerők tankokkal lövik. A nyugati média szerint a városban az utóbbi napok során több száz békés civil halt meg. Jól láthatóan Damaszkusz sem akar kiengedni információt a városban történtekről, de ha a nyugati különleges alakulatok jelen vannak és a kormány páncélosokat kénytelen bevetni, akkor ugyan már ne mondják, hogy papucsban szaladgáló békés ellentüntetőkre lőnek!
Nem véletlen érkeztek Specnaz alakulatok Damaszkusz védelmére. Szíria ellen már folyamatban van a NATO beavatkozás. A felszínes diplomácia már rég csak a közvéleménynek szól!
Fenyvesi Áron

Irán 15 ezer kommandóst küld Szíriába


Az elmúlt két nap történései igazolják, hogy Szíria nagyhatalmak ütközőpontjává válik. A brit, francia és katari különleges alakulatok jelenléte Homsz környékén, a nyugati fegyverszállítmányok az általuk kiképzett terrorista csoportoknak, a Damaszkusz védelmére érkező Specnaz alakulatok, az orosz fegyverszállítmányok biztosítása a kormányerőknek és a több városokra kiterjedő harcok egyértelművé teszik, hogy előbb vagy utóbb, de közvetlen a nagyhatalmak haderői is szembekerülnek egymással a kialakuló háborús övezetben.
Homsz városa stratégiai jelentőségű a NATO erők számára, mert ez a város közvetlen kapcsolatot jelent a Földközi-tenger partvidékén a fontosabb kikötők és Damaszkusz, illetve az ország belső területei közt. Homsz elfoglalása nélkül a NATO nem tudja lerohanni Szíriát, mert a kormányerők elvágják az utánpótlást. Ezért a harcok Homsz városára összpontosulnak, onnan indultak ki az első terrorista akciók és ott szervezték meg az első ellenzéki tüntetéseket. A nyugati médiába a szíriai helyzetről érkező első hírek között volt, hogy 2011 áprilisban a szír haderő tankokkal vonult be Bájnászba - az egyik északnyugati kikötővárosba. A NATO különleges erői által képzett terroristák elleni harc akkor már javában folyt.
A szír kormány most arra kérte Iránt, hogy - rendfenntartás céljára - küldjön 15 ezer kommandóst az ország kulcspontjainak védelmére, ami elsősorban Homsz városát és a főbb kikötőket jelenti. Bár mindkét fél törekszik a közvetlen összeütközés elkerülésére, előbb vagy utóbb, de az orosz és az iráni haderő is közvetlen tűzharcba kerül a NATO katonáival Szíriában.
Molnár István

Már tagadnak is - Rasmussen szerint a NATO ártatlan mint a bárány

 A NATO főtitkára Anders Fogh Rasmussen élő interjút adott egy török tévécsatornának. A szíriai helyzet kapcsán kijelentette, hogy a NATO nem avatkozik be a kialakult helyzetbe, szerinte ez fel sem merült. Különös pofátlanság kell ehhez, de még azt is kijelentette, hogy Szíria nem tartozik a NATO érdekszférájába.
"Szíria nem szerepel napirendi pontjaink közt, mindenesetre közelről figyelemmel kísérjük a helyzet alakulását az arab államban".
Hogyne! Azért vannak jelen a NATO csapatok Szíriában, és azért gyilkolták meg rendőrök és katonák ezreit, mert nem avatkoznak be! A kikötővárosokban, Homszban is csak árnyékra lövöldöznek! Megijedtek a nagyhatalmi reakcióktól, erről van szó.
A NATO kalandozásai addig sikeresek, amíg többszörös túlerővel tudják lerohanni az aránylag védtelen területeket. A szíriai helyzet is csak igazolja: a NATO hódítását meg lehet állítani, ha az erős nemzetek nem tétlenül nézik a történéseket, hanem azonnal összefogással reagálnak. A NATO főtitkár jobb híján felszólította a szír kormányt, hogy "hallgassa meg az emberek követeléseit".
Fenyvesi Áron

Szaúd-Arábia új tervezettel állt elő Szíria kapcsán


Szaúd-Arábia új terezettel állt az ENSZ elé a szíriai helyzet kapcsán alig egy héttel azután, hogy Kína és Oroszország megvétózta az előző ENSZ határozatot. A határozat-tervezet felszólítja Bashar Asszádot, hogy adja át a hatalmat helyettesének, és teljes egészében a szír kormányzatot teszi felelőssé a kialakut helyzetért, illetve felszólítja Ban Ki-moont, hogy nevezzen ki egy különmegbízottat, aki "biztosítja a békés megoldást". A szaúdi tervezet hasonló ahhoz, mint amit Kína és Oroszország megvétózott, azzal a különbséggel, hogy több utalás is van benne a békés megoldásra. Moszkva álláspontja szerint a Biztonsági Tanács "túl sietős" volt abban, hogy megszavaztasson egy állásfoglalást, és egyszerű hisztériának nevezte a Nyugat reakcióját a két vétóra.
Oroszország egyike a szír állam legnagyobb fegyverbeszállítóinak, illetve Szíriában orosz haditengerészeti állomás is található, így valószínűleg az újabb tervezetet is megvétózzák, mert egy rendszerváltás Szíriában Oroszország pozícióinak elvesztésével járna. Moszkvának már csak azért is érdekében áll az Asszád-kormány fennmaradása, mert az országban a kormányon kívül lényegében minden politikai szervezetben oroszellenes hangulat (is) uralkodik, és elég nagy a valószínűsége, hogy Asszád utódja a stabilitás érdekében utat engedne az orosz támogatás háttérbe szorításának és így nyitna a NATO felé.

A szaúdi uralkodó "nagyon sajnálatosnak" nevezte az esetet. Az ENSZ közgyűlése hétfőn újabb vitát tart a szíriai válságról. A francia, brit és katari különleges alakulatok valószínűleg nem fognak szóba kerülni, sem az általuk kiképzett terroristák legújabb robbantásos merénylete, ami több tucatnyi áldozattal (többnyire civileket) járt.
A közgyűlés hétfőn egyelőre nem fog szavazást tartani a tervezetről, arra majd egy hét múlva kerül sor. Addig nagy valószínűséggel megpróbálnak közbenjárni a vétó ellen Moszkvában és Pekingben. Bár a közgyűlés állásfoglalásai nem kötelező érvényűek, mint a BT határozatai, az is éppen elég lenne a NATO beavatkozás hivatalossá tételére. Ha nem lesz hivatalossá téve, a NATO akkor is lerohanja Szíriát (is), annyi különbséggel, hogy az a belső ellenzék dicső győzelmeként fog megjelenni a nyugati médiában, a NATO csapatok pedig mint "tanácsadók", akik a háttérben békésen, fegyver nélkül sétálgatnak és tétlenül figyelik a történéseket. Mivel Szaúd-Arábiában nagyobb számú amerikai haderő van jelen, mint szaúdi, ezért az újabb határozat-tervezeten sem kell csodálkozni.
Fenyvesi Áron

A keresztény lelki fejlődés tíz állomása

Egy amerikai vallásszociológiai kutatócsoport 15 ezer keresztény válaszain alapuló felmérésének legjelentősebb tanulsága, hogy a lelki fejlődésnek meghatározható állomásai vannak, ám a keresztények többsége valamelyiknél megreked. Bár minden ember lelki kibontakozása egyedi, az adatok alapján nagy vonalakban mégis felvázolható a lelki fejlődés útvonala, „térképe”. Megmutatkoznak az akadályok, kitapintható a legsúlyosabb kihívás – és mindezek alapján megfogalmazódik a sikeres evangelizáció néhány megfontolandó szempontja. Első rész.
A több mint 25 éve működő, kaliforniai székhelyű kutatócsoport, a Barna Group hatéves, átfogó projektje (Maximum Faith) során több mint 15 ezer telefoninterjút készítettek olyanokkal, akik az országos népszámláláskor kereszténynek vallották magukat.

A kutatás egyik legjelentősebb tanulsága, hogy a lelki fejlődésnek meghatározható állomásai vannak, ám a keresztények többsége valamelyiknél megreked. Jóllehet minden ember lelki kibontakozása egyedi, nagy vonalakban mégis felvázolható a fejlődés útja. A felmérés alapján az alábbi állomások különíthetőek el (zárójelben az adott érettségi fokra eljutott, magukat kereszténynek nevező válaszadók aránya):

1. Nem ismeri a bűn fogalmát. (1%)
2. Tudja, hogy a bűn létezik, de nem érdekli. (16%)
3. Bánkódik bűnei következményei miatt. (39%)
4. Megvallja bűneit, és Jézustól kéri a szabadulást. (9%)
5. Vallási tevékenységet végez. (24%)
6. Hosszabb időn át lelki nyugtalanságot tapasztal. (6%)
7. Megtapasztalja az összetöretést. (3%)
8. Dönt, hogy átadja és alárendeli magát Istennek: teljes ráhagyatkozás. (1%)
9. Szereti Istent, és mély, meghitt kapcsolatban van vele. (0.5%)
10. Szereti az embereket, és mélyen együtt érez velük. (0.5%)

A legtöbb válaszadó tehát nem jut tovább a 3. állomásnál (vagyis elismeri a bűnt és következményeit, de nem kéri Krisztus segítségét), sőt az úgynevezett újjászületett keresztények többsége sem lép az 5. szinten túl (vagyis Krisztus szabadítását kéri, majd beleveti magát a vallási tevékenységekbe). A kutatók azt is megállapítják, hogy a legtöbb egyházi program az 5. szintre igyekszik eljuttatni a hívőket, a krisztusivá válás további állomásaira azonban nem.

A legkomolyabb kihívást a 7. állomás, a megtöretés jelenti. A keresztény embernek három vonatkozásban kell „összetöretnie”: a bűnnel, saját magával és a külvilággal való szakításban. A mai világ különösen megnehezíti, hogy az ember teljesen megtagadja önmagát és a világot, hogy Istenre figyeljen, neki engedelmeskedjen és benne gyönyörködjék.  

A felmérés szerint egyes keresztények egyenesen haladnak az elsőtől a tizedik állomásig, mások viszont vargabetűkkel, a következőképen:
• Megáll a vallásosság szintjén: a 6. állomáshoz érve inkább megállapodik az 5. szinten.
• Visszaél az ingyenes kegyelemmel: eljut a 6. állomásig, majd visszatér a 2-es szintre.
• Megharagszik Istenre: a 6. szintet végigélve, a 7. állomásig jutva megharagszik Istenre, amiért ilyen megpróbáltatásoknak vetette alá, és sok esetben visszatér a 2-es szintre.
• A bibliai utat járja: a 3-as szintről a 7-esre ugrik, majd onnan tovább.

A fentiek fényében hogyan tehető eredményesebbé az evangelizáció?

A felmérés azt mutatja, hogy sok keresztény a boldogságot, a jótékonyságot vagy az egyházi közösséghez tartozást tekinti célnak, s csak nagyon kevesen az Isten segítségével történő teljes átformálódást. Ugyanebbe a hibába esik az az egyházi vezető is, aki az egyházi rendezvények számával vagy a résztvevői létszámmal méri az evangelizáció sikerességét.

Valójában az evangelizáció eredményessége kizárólag azon múlik, hogy egy-egy rendezvény hatására mennyit haladnak előre az emberek a lelki fejlődés útján: mennyire változik jellemük, életvitelük, viselkedésük, milyen elhatározásokat hoznak.

A legfontosabb tehát, hogy világosan lássuk: a keresztény élet út, fejlődés. Az úticél: hogy a hívő ember teljes szívéből szeresse Istent és az embereket (Mk 12,30-31); Szent Pál megfogalmazásában: hogy új teremtménnyé legyen Krisztusban (Gal 6,15). 

Az igazán eredményes egyházi vezető ezért nem csupán lelki programokat kínál, hanem tudatosítja a hívőkben, hogy úton vannak, melynek során krisztusi emberré formálódnak, és ebben igyekszik őket segíteni. A lelki átformálódást nem az ember, nem az egyház, nem is a vallási aktivitás hozza létre, hanem egyedül az Isten. Ha hajlandóak vagyunk rá figyelni és vele együttműködni, biztosak lehetünk benne: mellénk szegődik és vezet.

A keresztény lelki fejlődés négy akadálya

A több mint 25 éve működő, kaliforniai székhelyű kutatócsoport, a Barna Group hatéves, átfogó projektje (Maximum Faith) során több mint 15 ezer telefoninterjút készítettek olyanokkal, akik az országos népszámláláskor kereszténynek vallották magukat.

A kutatás egyik legjelentősebb tanulsága, hogy a lelki fejlődésnek meghatározható állomásai vannak, ám a keresztények többsége valamelyiknél megreked. A felmérés szerint a keresztény ember lelki fejlődésének elsősorban a következő négy akadály vet gátat:

1. Az eltökéltség hiánya
Míg a magukat kereszténynek valló felnőttek 81%-a vallja, hogy Jézus Krisztus mellett döntött, és 78%-a nagyon fontosnak tartja a lelki életet, mindössze 18%-uk mondja azt, hogy elszántan tesz lelki fejlődéséért. Ez megmagyarázza, miért érzi úgy a keresztények több mint fele (52%), hogy a keresztény élet sokkal többet tartogat, mint amit megtapasztaltak. Ha az ember nem kezd teljes elszántsággal Krisztusért és krisztusi módon élni, megreked az átformálódást jelentő úton.

2. A bűnbánat hiánya
Noha a megkérdezett keresztények többsége (64%) válaszolta azt, hogy többször megvallotta bűneit Isten előtt, bocsánatát kérve, mégis csupán 12%-uk mondta, hogy érzelmileg komolyan megrendült, amikor rádöbbent bűnei súlyára. A lelki fejlődés utolsó állomásaira pedig – ahol az ember életét, akaratát teljesen átadja Istennek – a magukat kereszténynek valló válaszadók mindössze 3%-a jutott el.

3. Külső tevékenykedés
Teljesítményorientált világunkban rengeteg keresztény nem választja szét kellően a vallási tevékenységet és a lelki elmélyülést. A megkérdezett keresztények 39% százaléka például egy héten belül három „szokványos” vallási tevékenységet végzett (istentisztelet, ima, szentírásolvasás stb.), de kevesebb mint 10%-uk evezett mélyebbre (böjt, hosszabb elmélkedés, elvonulás, önmegtagadás stb.)   

4. Lelki közösség hiánya
A legtöbb keresztény, bár jól érzi magát az egyházi közösségben, nem veszi azt igazán komolyan. Mindössze 21% véli úgy, hogy a lelki érettséghez nagyon fontos, hogy valamilyen hívő közösséghez tartozzon.  

Mindezek alapján a szakemberek szerint három dologra érdemes figyelni és figyelmeztetni:
  
• Az igazi cél
A hívők, akiket az egyház mind nagyobb vallási aktivitásra biztat, könnyen megfeledkeznek arról, hogy a lelki fejlődés végső célja nem az emberi teljesítmény, hanem a krisztusi jellem. A számok azt mutatják, hogy a templomi programok szervezése, a jótékonykodás vagy valamiféle vallási vonatkozású eredmények elérése sokszor olyannyira leköti őket, hogy elhomályosul hitük célja: az életet átformáló kapcsolat Jézussal.
   
• A szenvedés szükségessége
A mai világban, amely irtózik a szenvedéstől – amely érlel és mélyít –, fontos segíteni a hívőket, hogy el tudják fogadni: a szenvedés és az önként vállalt áldozat elengedhetetlen, ha teljesen át akarják adni magukat Istennek. Megtöretés nélkül elakadunk a krisztusivá formálódás útján.

• A közösség
A közösség döntő fontosságú az istenkapcsolat erősítése szempontjából. A keresztények 25%-a tartozik olyan kisközösséghez, ahol rendszeres összejöveteleken Szentírást olvasnak, imádkoznak, beszélgetnek. Fontos azonban, hogy a résztvevők valóban megnyíljanak, és felelős odafigyeléssel kísérjék egymást, másként a találkozók kellemes, szellemileg építő alkalmak lesznek, de ritkán indítanak bárkit arra, hogy valóban megváltozzék.
Alapvetően fontos tehát, hogy tudatosítsuk: a keresztény élet út, amelynek célja, hogy a hívő ember Istent és az embereket szerető (Mk 12,30-31), új teremtménnyé legyen Krisztusban (Gal 6,15). Ha tudjuk, milyen útszakaszokra és milyen akadályokra számíthatunk, utasként is, vezetőként is könnyebb elkerülnünk a buktatókat, és napról napra egy-egy lépéssel közelednünk a Célhoz.



Magyar Kurír (mk)