A pápa változtatott a konklávé szabályain

Február 25-én, hétfőn XVI. Benedek pápa közzétette Motu proprio apostoli levelét, amelyben módosít néhány pápaválasztásra vonatkozó szabályzatot. Ennek célja, hogy biztosítsa a római pápa megválasztásának lehető legjobb módját, továbbá elősegítse egyes rendelkezések biztosabb értelmezését és megvalósítását.
                 
 A pápa motu propriojában leszögezi: egyetlen választó bíborost sem lehet kizárni sem az aktív, sem a passzív választásból, semmilyen ok vagy érv alapján, betartva az Universi Dominici Gregis konstitúció 40. és 75. pontjainak előírásait.

A konstitúció megállapítja, hogy az Apostoli Szék törvényes megüresedésének pillanatától kezdve 15 teljes napon át kell várni a távollévőkre a konklávé megkezdése előtt. XVI. Benedek azonban a Bíborosi Kollégiumot felruházza azzal a joggal, hogy előbbre hozza a konklávé megkezdésének időpontját, miután megállapítják minden választó bíboros jelenlétét. Ugyanígy lehetőségük nyílik a bíborosoknak arra is, hogy meghosszabbítsák a várakozást néhány nappal, amennyiben súlyos indokok állnak fenn. A sede vacante megkezdésétől számított maximum 20 nap után azonban meg kell kezdeni a konklávét, függetlenül attól, hány pápaválasztó bíboros van jelen.

A konklávé titkosságára vonatkozó normák szerint „Vatikánváros egész területét és az azon belüli székhellyel rendelkező hivatalok rendes tevékenységét a kérdéses időszakban úgy kell szabályozni, hogy biztosítva legyen a pápaválasztással kapcsolatos minden tevékenység titkossága és szabad lefolytatása. Különösen ügyelni kell arra a konklávén szolgálatot teljesítő prelátusok segítségével is, hogy a választó bíborosokat senki meg ne közelítse, miközben a Szent Márta Házból a Vatikáni Apostoli Palotába közlekednek”.

„Minden személy, akinek bármilyen okból és bármikor tudomására jut valami, ami közvetlenül vagy közvetve érinti a választás cselekményeit, különösen a választáson történt szavazásokat, szigorú titoktartásra van kötelezve a választó bíborosok testületén kívüli minden személy vonatkozásában: emiatt a választás megkezdése előtt pontosan meghatározott módon és formula szerint esküt kell tenniük annak tudatában, hogy ennek megszegése az Apostoli Széknek fenntartott latae sententiae (magától azonnal, automatikusan beálló) kiközösítésbe esnek.

A választás közfelkiáltásnak vagy inspirációnak és kompromisszumnak nevezett módjai eltöröltettek és a római pápa megválasztása egyedül titkos választás útján történik. A pápa meghatározza, hogy a római pápa érvényes megválasztásához szükség van a kétharmados többségre, a jelenlévő választók összességét véve alapul.”

Ha az Universi Dominici Gregis konstitúció 72, 73 és 74 pontjai alapján lefolytatott választások nem hoznak eredményt, akkor egy napot az imának, az elmélkedésnek és az egymás közti megbeszélésnek kell szentelni. A következő szavazások során már csak a két legtöbb szavazatot kapott bíboros között lehet választani kétharmados többséggel. Ez a két bíboros passzív marad, azaz nem szavazhat. (II. János Pál az Universi Dominici Gregisben még úgy törvénykezett, hogy ilyenkor a szavazatok 50 százaléka elég, és minden bíboros lehet jelölt, ezt XVI. Benedek nem most, hanem még korábban módosította.)

A pápaválasztás további lefolyását nem módosította XVI. Benedek. Azaz megtörtént a választás, a diakónus bíboros behívja a terembe a bíborosi kollégium titkárát és a pápai szertartásmestert, ezután a bíborosi kollégium dékánja vagy a rendben és korban első bíboros az egész testület nevében kikéri a megválasztott beleegyezését a következő szavakkal: „Elfogadod-e kánonjogi megválasztásodat pápává? Amint megkapta az igenlő választ, megkérdezi: Hogyan akarod nevezni magad? Ekkor a szertartásmester jegyző minőségben két ceremoniárius tanúval megszerkeszti az új pápa megválasztásának és felvett nevének dokumentumát.

A megválasztott azonnal (nem pedig beiktatásától kezdve) a római egyház püspöke, igazi pápa, a püspöki kollégium feje, elnyeri az egyetemes egyház fölötti teljes és legfelső hatalmat, és gyakorolhatja azt.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

A székely zászló eredete

A zászló nem csak bot és vászon, írja Kosztolányi Dezső. A zászló „mindig beszél… Mindig önkívületben van az utca fölött, föllengő magasan, egész az égben, s hirdet valamit rajongva.” Hirdeti egy közösség összetartozását – sok ember egy nemzethez tartozását. Mivel a székelyek a magyar zászlót nem használhatják nyilvánosan, saját zászlót alkottak meg, ezzel is erősítve autonómiatörekvéseiket.

A Székely Nemzeti Tanács 2004. január 17-én döntött saját jelképeinek elfogadásáról. A Sepsiszentgyörgyön tartott ülésen a testület jelvényének az égszínkék pajzsot nyilvánították, rajta ezüst félholddal és arany nyolcágú csillaggal. Zászlója az égszínkék, középen arany sávval hasított lobogó lett, melyen a címerhez hasonlóan az ősi motívumok láthatóak. Mindkettő Kónya Ádám művelődéstörténész munkája, aki hosszas kutatások eredményeként, ősi történelmi szimbólumokat felhasználva alkotta meg a székely nép ma használatos jelképeit, amelyeket 2009. szeptember 5-én nyilvánított Székelyföld zászlajának és címerének a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés. A kék-arany lobogó 2009 novembere óta Hargita megye hivatalos zászlója is.

A zászló és a címer elkészítésében számos forrás segítette Kónya Ádámot. Többek között Mika Sándor történész Erdélyi hadi zászlók 1601-ből című tanulmánya, mely 1893-ban jelent meg. Mika egy különleges forrást tár az olvasók elé, melyre történésztársa, Szilágyi Sándor bukkant 1892-ben Drezdában. A kézirat az 1601. augusztus 3-i goroszlói csata emlékére készült, ahol a Báthori Zsigmond megsemmisítő vereséget szenvedett Giorgio Basta és Mihály havasalföldi vajda seregétől. A császáriak az egyéb más hadizsákmány mellett 110 erdélyi zászlót is megszereztek, melyeket fényes külsőségek között mutattak be Prágában Rudolf császárnak. Az ünnepségen jelen volt Puchner György, a szász választófejedelem egy tisztje, aki ura számára megörökítette a zsákmányolt zászlókat a Szilágyi által felfedezett kéziratban. Mika Sándor, aki 1893-ban e kutatási eredményeket felhasználva tanulmányt írt a Turulba, említést tett egy másik Drezdában talált kódexről is, amely 190 török és magyar zászlót örökített meg. Mika ezt a kódexet is Puchnernek tulajdonította, és valószínűsítette, hogy az ebben megfestett török zászlók Győr bevételekor, az erdélyi zászlók pedig a schellenbergi és a brassói csatákkor kerültek a császáriak kezére.

a kék-arany székely zászló

Az 1601-ben elkobzott zászlókat Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem adományozta hadainak, miután a Basta által egyesített sereg ellen fegyverbe szólította őket. A Kolozsvár közelében lévő Szamosfalva mellett gyülekeztek, ahol hadseregének csapatait 43 új, rendkívül díszes zászlóval ajándékozta meg. A legszebbeket Csáky István és Székely Mózes kapták, akiket a sereg főkapitányává nevezett ki. Székely Mózes zászlója szolgált mintául a ma használatos arany-kék lobogónak, melynek kék alapszínén fehér sáv fut, benne Z. M. monogrammal. A mai arany sáv vélhetően az Erdélyi Fejedelemség régi zászlójára utal, melyről csak annyi feljegyzés maradt, hogy aranyos színű volt, de más források is arról tudósítanak, hogy Erdély színei a kék és az arany voltak. A hold és a csillag, amely a mai zászlót díszíti, Kónya Ádám kutatásai szerint a székelység legősibb jelvényei, számos régi pecsétnyomón találkozhatunk velük, sőt, Székely Mózes címerén is feltűnik a növekvő hold és a nyolcágú csillag. A Puchner által megfestett zászlók közül többön is előfordul ez a motívum, például Csíkszékén. „Lilaszín zászló, s rajta lévő kép a keresztre feszített Jézus Krisztust ábrázolja, a kereszt lábánál jobbról Mária, balján János apostol alakjával. A zászlón látható hold és csillag székely eredetre vallanak, s aligha csalódunk, ha e zászlóban az egyetlen tisztán katolikus székely szék, Csíkszék zászlóját véljük felismerni” – írta Mika Sándor.

a vörös-fekete székely zászló

A köztudatban elterjedt vörös-fekete székely zászlót Kónya Ádám egy interjúban bizonytalan eredetűnek nevezte, mivel 1968 előttről semmilyen forrást nem talált, hogy az korábban is használatban lett volna. Kónya szerint amikor a megyésítés után meg kellett alkotni a megyék címereit, akkor a Hargita megyei illetékes intézménynél úgy gondolhatták, hogy a helyi hagyományokra utaló jelként be lehetne vinni a vörös-fekete színkombinációt Hargita megye címerébe, utalva ezzel a székely női népviselet alapszíneire. A későbbiekben aztán ezt azonosították a hagyományos székely zászlóval.
http://tortenelemportal.hu/2013/02/szekely-zaszlo-eredete/

Mi történik a kommunista bűnökkel?

Amikor 2011. július 18-án a háborús bűncselekménnyel ártatlanul megvádolt Képíró Sándort felmentő ítélet kihirdetésekor végigtekintettem a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának Fő utcai tárgyalótermében szorongó tömegen, s kitüntetett helyen pillantottam meg a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűntettek üldözésével megbízott szerbiai főügyészt, eszembe ötlött mindaz a fonákság, visszásság, erkölcsi és jogi botrány, amely az úgynevezett büntetőjogi igazságtétel kérdéskörében terheli a magyar közösségi tudatot, s nyitott kérdésként jelen van a jogalkotás és jogalkalmazás területén még akkor is, ha sokak mit sem tudnak erről. (Dr. Zétényi Zsolt írása a Magyar Hírlap mai számában jelent meg.)

Eszembe sem juthatott azonban olyan képzeletbeli helyzet, hogy Belgrádban a több tízezer délvidéki ártatlan magyar őslakos 1944. őszi kegyetlen meggyilkolásával vádolt akkori bűnösök, a szerb fegyveres erő, illetve szabadcsapatok tagjai ellen ezért folyó törvényszéki tárgyaláson ott ül majd Magyarország legfőbb ügyésze vagy valamelyik helyettese…

Azóta változott a helyzet, mert 2012. január 1-jén hatályba lépett a 2012. évi CCX. törvény, az emberiesség elleni bűncselekmények büntetendőségéről és elévülésének kizárásáról, valamint a kommunista diktatúrában elkövetett egyes bűncselekmények üldözéséről. Ez a törvény kizárja a nemzetközi jog szerint el nem évülő bűncselekmények elévülését, mintegy megerősítve a magyar közjog ismert elvét. A törvény szól a kommunista diktatúrában elkövetett egyes bűncselekmények üldözéséről, végrehajtva az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek el nem évülési tételét. A törvény szerint kommunista bűncselekmény a kommunista diktatúrában a pártállam nevében, érdekében vagy egyetértésével elkövetett szándékos emberölés, szándékos súlyos testi sértés minősített esetei, kényszervallatás, jogellenes fogva tartás, hűtlenség és felségsértés, illetve felségsértés a magyar állam ellen és bűnpártolás e cselekményekkel kapcsolatban. E cselekmények közül a törvény szerint azok üldözhetők, amelyek miatt a kommunista diktatúrában az elkövetővel szemben politikai okból nem indult büntetőeljárás az elkövetéskor hatályos büntetőtörvény ellenére. 1991. november 4-én már elfogadott egy felelősségre vonási törvényt az akkori Magyar Országgyűlés, hasonló tartalommal és filozófiával, mint a húsz évvel későbbi. Ezt a törvényt 1992. március 5-én megsemmisítette az Alkotmánybíróság 11/1992 (III.5.) AB sz. határozatával.

Az Országgyűlés 1991–1993 között a kommunista diktatúra alatt elkövetett, de politikai okokból nem üldözött bűncselekmények elkövetőinek büntethetősége érdekében három törvényt és egy országgyűlési határozatot is elfogadott, de az Alkotmánybíróság mind a négy jogszabályt alkotmányellenesnek minősítette.

A legitimitás elve

Húsz évig tartott az állapot, melyben a téves jogi és politikai véleményen lévők, a valamilyen okból felelősségre vonást ellenzők alkotmányellenes törekvésekkel vádolták a húsz évvel ezelőtti Országgyűlést. Ennél nagyobb baj volt az, hogy bár ez az időszak jogilag holt időnek bizonyult, bűnüldözés nem történt, a biológiai óra azonban könyörtelenül járt, s így a felelősségre vonhatók köre mára talán néhány emberre szűkült. Jelenleg nem tudunk vádemelésről egyetlen ügyben sem. Biszku Béla, az állampárt első emberei közé tartozó volt belügyminiszter, politikai bizottsági tag ellen folyik büntető eljárás.

Mennyire felel meg ez a helyzet egy rendszerváltoztató szándék és filozófia alapján zajló politikai jogi átalakulás követelményeinek? Melyek az alapvető megfontolások és elvek? Legalább három parancsoló elv létezik.

Mindenekelőtt a legalitás, azaz a törvényesség elve megköveteli, hogy a bűncselekményeket üldözni kell az elkövetéskor hatályos törvény alapján. Az elmúlt húsz esztendőben a legalitás elvét sértő érvrendszer telepedett rá a magyar jogrendszerre és jogalkotásra, s mintegy megbénította azt. A kommunista bűnösök felelősségre vonásának jogi parancsát Németországban és Csehországban törvénnyé tették, sem Romániában, sem Bulgáriában nem utasították el, bizonyos keretek között gyakorolták. Alkotmánybírósági kötelező erővel csak nálunk tiltották meg.

A csaknem fél évszázados alkotmánysértő hatalomgyakorlás után különös jelentőséget kap a szabadon, demokratikus szabályok szerint létrejött államhatalom elismertsége, elfogadottan alkotmányos mivolta, hitelessége. Legitim hatalomgyakorlási mód a társadalomellenes korábbi hatalmi megnyilvánulások megtagadása, a sérelmek orvoslása, végső soron a büntetőtörvények alkalmazása a bűnözés útjára lépett megelőző illegitim hatalom egyénileg bűnös képviselőivel (pártfogoltjaival) szemben.

Szervezeti tekintetben mindenképpen szükséges lenne a nyomozó és ügyészi szervezet olyan átalakítása, melynek értelmében az ügyészi szervezeten belül a történeti ügyekkel foglalkozó szervezeti egységet kellene létrehozni. Ezen ügyészi, s rendőri szervezeti egységnek kizárólag az elmúlt rendszerek bűneinek és bűnöseinek felderítésével kellene foglalkoznia.

A 2011. évi CCX. törvény 3.§ (1) b. pontja szerint „kommunista diktatúra: az 1949. augusztus 20. és 1990. május 1. közötti időszak”. Ez az önkényes, a történeti tényekkel ellentétes időhatár- megállapítás közkegyelmet jelent az 1945–1949 között, az állami bűnözés legsúlyosabb időszakában elkövetett súlyos kommunista bűncselekmények tetteseinek. Az egész társadalmat sújtó állami bűnözés tekintetében az 1944. december 21-től 1990. május 2-ig tartó időszak, helyesen, egységesen ítélendő meg. Így rendelkezett az 1991. évi elévülési törvény is, melynek ezen szabályát az Alkotmánybíróság sem kifogásolta. Semmi ok nincs a visszalépésre. Ez megfelel az alaptörvény, Nemzeti hitvallás azon megállapításának, hogy: „Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését.” Az idegen katonai nagyhatalmi megszállás tartama önkényuralmi időszak 1944. március 19-től kezdve. Magyarország állam- és jogrendszere a történetileg létezett magyarországi alkotmányos rendszerekkel folyamatos.

Ajánlott olvasmány
Ősi alkotmányunk érvénye most is él?

A kommunista önkényuralmi törekvések a szovjet nagyhatalmi katonai megszállás árnyékában 1944. december 21-től kezdődően jelentősen meghatározták az állam jellegét. Az erőszakszervezetek az egyeduralomra törő kommunista párt teljes befolyása alatt voltak az ellenfelekkel való leszámolás eszközeként. A belügyi szervezetek – ÁVO–ÁVH – személyi összetételét és politikai irányultságát 80–90 százalékban kommunisták és a jogfosztó úgynevezett zsidótörvények által sérelmet szenvedett (jogilag elfogultnak tekintendő) személyek határozták meg.

Nyomatékosítani kell, hogy nem volt független bíróság a pártállam idején a szó alkotmányos jogállami értelmében. Kérdés, felel-e az élethez való jogot sértő magatartásáért az a bíró vagy ügyész, aki úgy okozza emberek halálát, hogy tudja: önkényuralmi rendszerben működik, s aki amorális vagy a polgári alkotmányossági követelmények szerint alkotmányellenes törvényt alkalmaz, és aki törvényellenes állami és pártutasításokat teljesít. Felel-e magatartásáért az a bíró vagy ügyész, aki politikai nyomozószerv által előállított, koholt bizonyítékok alapján, e szerv kívánsága szerint okozza emberek halálát? Bizonyára, ha ennek egyéb feltételei megvannak.

Megtagadott hivatás

A tizenhét éves Mansfeld Péter halálbüntetésében 1958-ban közreműködő Mátsik György volt ügyész ellen tett feljelentést a Központi Nyomozó Főügyészség elutasította annak részletes kifejtésével, hogy ügyész ellen nem folytatható eljárás. Amint a határozat mondja, nem követtek el bűncselekményt azok, akik „szabályosan kihirdetett jogszabály és rögtönítélő bírósági eljárást kezdeményező ügyészi vád alapján ilyen eljárást lefolytattak, halálos ítéletet hoztak”.

Ez a védelem értelemszerűen az alkotmányos biztosítékokkal övezett független bírói hivatás gyakorlóját és ilyen jogrendszerben működő ügyészt illeti meg. Még nyilvánvalóbb a bírói hivatás és függetlenség megtagadása az 1956-os „igazságügyi” megtorlások során. Ezen eljárások beleütköztek a háború áldozatainak védelmét szolgáló genfi egyezmények közös 3. cikkébe. Számos bíró és ügyész példája, közöttük az utolsó pártállami igazságügy-miniszteré is, bizonyítja, hogy a lelkiismeretes, hivatástudatos emberek az előbbi helyzetet átélve és megszenvedve lemondtak állásukról.

Ajánlott olvasmányok
A Kádár-kultusz nyomában
Büntetlen bűnösök I. – A Rózsadombon vezekelnek a diktatúra egykori vezetői

Az önkényuralmi erőszakszervezet részeként halált osztó hivatalnokokra azért sem alkalmazhatók a független bírákat védő joggyakorlati példák, mert ők nem bírói hivatást betöltő, önálló államhatalmi ágat képviselő független tisztségviselők voltak, hanem a pártállami bűnözés tettesei vagy részesei. Velük alkotmányos jogállam bírái és ügyészei nem vállalhatnak semmilyen közösséget, mert ezzel a jogállamot mocskolnák be.

Aligha vitatható, hogy a 2012. január 1-jén hatályba lépett felelősségre vonási törvény olyan tényállásai, mint a kényszervallatás vagy a jogellenes fogva tartás, ma már igen nehezen vagy egyáltalán nem deríthetők fel, s nem bizonyíthatók. Az elégtételadás megfelelő módja lehet a jogsértettek elítélésének semmissé nyilvánítása. Tény, hogy az 1945. évi VII. törvényben meghatározott háborús és népellenes ügyekben nem történt meg az elmarasztalások semmivé tétele sem a rendszerváltás előtt, sem közvetlenül utána, még részlegesen sem. Semmisnek abból az időből csupán a köztársaság és demokratikus államrend védelmére alkotott 1946. VII. tc, az ún. hóhértörvény alapján eljárt népbírósági külön tanácsok ítéletei minősülnek. Pedig a 1945. évi VII. törvénycikk alapján nemcsak a háborús főbűnösöket, hanem ezreket ítéltek még el később is. Az ő meghurcolásuk orvoslásra vár.

A fénylő múlt kötelez

A súlyos háborús bűntettek miatti elítélések nyilván nem kezelhetők a semmisség intézményével. Ezen ügyek alkotmányos felülvizsgálata rendkívüli perorvoslattal lenne lehetséges. A rendkívüli perorvoslatok a történelmi ügyekben jelenleg többnyire alkalmatlanok. Alkotmánysértő helyzet az, hogy felülvizsgálati ügyekben a Kúria köteles figyelembe venni a politikai nyomozó szerv által koholt bizonyítékokra alapított ítéleti tényállásokat, s ha az akkor eljárt bíróság a koholt tényállás szerint „helyesen” minősítette az akkori jogszabályok szerint az elé tárt bűncselekményt, az anyagi büntetőjogot nem sértette meg, nem lehet megsemmisíteni a koholt koncepciós ítéleteket.

Semmisségi törvény megalkotása mellett az eljárási szabályok kiegészítése szükséges úgy, hogy a politikai nyomozó szervek által nyomozott bűncselekmények teljes vagy bizonyos körében lehetővé kell tenni a perújítást azon ok alapján, hogy az ügyben (pontosan meghatározott) politikai nyomozó szerv járt el. Ebben az esetben a bíróságnak jogász és történész szakértő bevonásával kellene állást foglalni abban a kérdésben, hogy a politikai nyomozó szerv eljárása folytán keletkezett bizonyítékok alapján ítéletben rögzített tényállás megalapozottnak vagy megalapozatlannak, koholtnak tekintendő-e.

Emberiesség elleni, illetve háborús bűncselekménynek minősülhet számos olyan intézkedés, megtorlás, amely az 1956. évi szabadságharchoz kapcsolódott. Így nem tekinthető lezártnak Nagy Imre és társai letartóztatásának és elítélésének ügye sem, amely kapcsolódik az 1949. évi genfi egyezményben rögzített jogokhoz és jogsértésekhez. Nem tűrhető a kettős mérce. Helytelen, hogy az új törvény a büntetés korlátlan enyhítését teszi lehetővé. Jóllehet 1991-ben az első magyar törvényben is volt ilyen szakasz, az eltelt évtizedek arról győztek meg bennünket, hogy nem tehető különbség a két nagy diktatúra okozta sérelmek megméretése között.

Nem vontak felelősségre senkit a rendszerváltoztató Magyarországon a négy és fél évtizedes pártállami bűnözés miatt, beleértve az 1956-os szabadságharc után következő megtorlásokban való tevékeny részvételt, eltekintve a sortüzek vezénylőinek igen szűk körétől. Történik ez abban az országban, amely a legújabb kor páratlan hatású szabadságharcát vívta meg az önkénnyel és a kommunista világhatalommal szemben. Ez a fénylő múlt kötelez bennünket.

Zétényi Zsolt, Magyar Hírlap

Túlélni a délszláv háborút

Selco egy kisvárosi átlagember, akinek életét teljesen felforgatta a délszláv háború. Tapasztalatait először egy internetes fórumon osztotta meg, majd a nagy érdeklődés miatt végül egy nagyobb terjedelmű írásban összegezte. Ezt az írást fordítottam le magyarra, amit most közzéteszek ezen a blogon. Sok érdekességet tartogat az írás, úgyhogy nem is húzom tovább, innentől Selcóé a szó. 

Bevezetés 

A Balkánról származom, s mint sokan tudjátok, '92 és '95 között ez maga volt a földi pokol. Egy teljes évig kellett élnem és túlélnem egy 50-60 ezer lelket számláló kisvárosban áram, üzemanyag, csapvíz, élelmiszerellátás vagy bármilyen más termék nélkül, semmilyen törvény és kormány nem létezett. A város egy éven át volt bekerítve, elzárva a külvilágtól és az tényleg egy SHTF szituáció volt.

Nem volt szervezett hadsereg vagy rendőrség, ehelyett azok akiknek fegyvere volt, csoportokba verődve próbálták megvédeni házukat, családjukat. Néhányan közülünk jobban fel voltak készülve, de a legtöbb család csak néhány napra való tartalékkal rendelkezett, csak néhányunknak volt pisztolya vagy kalasnyikovja, amikor az egész elkezdődött. 

Alig egy-két hónapon belül megjelentek az első szervezett rablóbandák, a kórházak úgy néztek ki, mint a hentesbolt, az egészségügyi alkalmazottak 80%-a nem ment be dolgozni, a rendőrség eltűnt. 

Én a szerencsésebbek közé tartoztam, mert ekkoriban nagy volt a családom (15-en laktunk egy nagy házban, 5-6 pisztollyal, 3 kalasnyikovval), úgyhogy legtöbben közülünk túlélték a helyzetet. 

Emlékszem, az USA légiereje 10 naponta ledobott némi segélyt a körbezárt városba, főleg élelmiszert, de ez nem volt elég. Néhány ház kertjében zöldséget termeltek, de a legtöbb helyen semmit. 

3 hónappal később kezdtek el terjedni az első pletykák éhhalálról, halálra fagyott emberekről. Mi minden ajtót, ablakkeretet kiszaggattunk az elhagyatott házakból, én az összes bútoromat elégettem, hogy legyen fűtésem. Sokan meghaltak különböző fertőzésekben, főleg a szennyezett víz miatt (az én családomból ketten), esővizet ittunk, számos alkalommal ettem galambot és egyszer patkányt is. A pénz szart sem ért. 

Cserekereskedelmet folytattunk a helyi feketepiacon, pl. egy szelet marhahúsért kaphattál több órára egy nőt (ami borzalmasan hangzik, de ez volt a valóság), emlékszem legtöbbjük kétségbeesett anyuka volt. Gyertyák, öngyújtók, antibiotikumok, üzemanyag, elemek, lőszer és természetesen étel - állatokként harcoltunk ezekért. Ebben a helyzetben sok minden megváltozott, a legtöbb emberből szörnyeteg lett, borzalmas volt. 

Az erő a számokban rejlett: ha egyedül voltál otthon, szinte biztosan kiraboltak és megöltek, bármennyire is fel voltál fegyverkezve. Mindegy, a háborúnak vége, köszönhetően Amerikának. De nem volt fontos, hogy melyik oldalnak volt igaza. 

Csaknem 20 éve volt mindez, de higgyétek el, nekem olyan, mintha tegnap történt volna. Mindenre tisztán emlékszem és azt hiszem, sokat megtanultam akkoriban. 

A feleségem és én most már jól fel vagyunk készülve, felfegyverkeztünk, tartalékoltunk és tanultunk. Mindegy, hogy mi fog történni, földrengés, háború, cunami vagy földönkívüliek támadása, a legfontosabb, hogy meg fog történni. 

Tapasztalatom alapján a számokban rejlik az erő, egyedül nem lehet túlélni. Legyen a családtagjaiddal szoros a kapcsolat, válogasd meg barátaidat alaposan és készülj fel mindegyikükkel! 

/a továbbiakban a fórumtársak kérdéseit, majd Selco válaszait olvashatjátok - szerk./ 

Kérdés: "Hogyan közlekedtél biztonsággal?" 

A város egyfajta utcaközösségekre volt lebontva. A mi utcánkban (kb. 15-20 ház) őrjáratokat szerveztünk (5 fegyveres éjjelente), hogy szemmel tartsuk az ellenségeket és a bandákat. 

Egymással kereskedtünk abban az utcában. Pár km-re onnan volt egy valamiféle szervezett piac is, de nagyon veszélyes volt oda eljutni. Csak éjszakánként volt nyitva (nappal a mesterlövészeké volt a terep), és nagyobb esélye volt annak, hogy kirabolnak, minthogy kereskedni tudjunk. Én összesen kétszer jártam ott, kizárólag akkor, amikor nagyon szükséges volt. 

Autók szinte egyáltalán nem voltak, mert az utak törmelékkel és elhagyatott jármúvekkel voltak eltorlaszolva, az üzemanyag pedig kincset ért. 

Ha mégis el kellett mennem valahova, akkor általában éjszaka mentem, sohasem egyedül, de sohasem nagyobb csoportokban. 2-3 férfi, alaposan felfegyverezve, gyorsan haladva, mindig árnyékban haladva, a törmeléken, torlaszokon átvágva, mindig rejtőzködve, de sohasem a nyílt utcán. Nem volt külvárosunk, nem voltak tanyák, mert ezeket bevette az ellenség addigra. Körbe voltunk kerítve, a városon belül pedig nem tudhattuk ki az ellenség és ki nem. 

Igen, szervezett bűnözők járták az utcákat, 10-15 ember, néha akár 50-en is, de azért voltak rendes emberek is, apák, nagyapák, mint te és én, akik öltek és raboltak. Nem igazán volt jó és rossz oldal, mindannyian szürkék voltunk és készek bármire. 

"Mi volt a helyzet a fával? Úgy tűnik, hogy a városod körül rengeteg erdő van, miért kellett elégetni a bútoraidat és az ajtókat?" 

A környéken tényleg sok az erdő, de a városrész ahol éltem, inkább sziklás-bokros részen feküdt. Másrészt nagyon közel volt az ellenség, ezért nem lehetett eljutni az erdős részekig. Volt néhány fa a városban, a parkokban, gyümölcsfák stb., de több volt az épület a környéken. Hidd el, amikor nincs áram, hogy fűthess és főzhess, nagyon gyorsan elég az összes fa! Miután minden fa eltűnt, következnek a bútorok, a parketta, az ajtók (és ezek is nagyon gyorsan elégnek...). 

"Te felkészültél előtte? Milyen tudásra, ismeretekre volt szükséged?" 

Azt használtuk, amink volt. Nem voltunk felkészülve a helyzetre, nem tudtunk semmit a preppingről. Úgyhogy képzelheted, sok dologban visszarepültünk a kőkorszakba - szinte mindenben. 

Mindent felhasználtunk, például nekem volt egy gáztűzhelyem és gázpalackom. Nem használtam ezeket fűtésre vagy főzésre, mert annyira értékesek voltak. Helyette az egyik barátommal átalakítottuk a palackot és utántölthető öngyújtókat töltögettünk újra a gázból. Ezek az öngyújtók kisebb vagyont értek akkoriban. Röviden: ha valaki jött, hogy utántöltsem az öngyújtóját, akkor mindig kaptam valamit érte cserébe: egy gyertyát, egy doboz konzervet, amit tudott ajánlani. 

Egy másik példa, én akkoriban az egészségügyben dolgoztam. Ezt a tudást cserélhettem árura. Igen, tanulj és képezd magad, mert kincset érhet az, ha meg tudsz valamit javítani. Minden készlet elfogy előbb-utóbb, de a tudásoddal élelmiszerhez juthatsz. Úgy értem, tanulj megjavítani valamit (pl. cipőket vagy akármit amit tudsz). A szomszédom valamilyen olajat állított elő, amit olajlámpákban lehetett használni. Soha nem éhezett, de még nekem sem mondta meg, honnan származik az az olaj. Szerintem a hátsó kertjében lévő fát és valamennyi benzint használt fel az előállításhoz. 

A lényeg, hogy képezd magad! Az embereknek mindig kell valaki, aki segít megjavítani dolgokat. Ez nem egy túlélőfilm volt, hanem az undorító valóság, azt tettük amit kellett, hogy túléljük. 

"Kire támaszkodhattál leginkább?" 

Az én csoportom a vér szerinti családom a volt (nagybáty, nagymama stb.). Az utcában és a város más részein voltak még ismerőseim, de a legjobb barátaim a családom volt. Soha nem fogadok be idegent ebbe a kis közösségbe. 

"Ha lenne rá három hónapod, hogy felkészülj, mit tennél?" 

Ha lenne három hónapom? Elmenekülnék a tengeren túlra! Jó, csak viccelek. 

Ma már tisztában vagyok vele, hogy milyen hamar rosszra fordulhatnak a dolgok, úgyhogy tartalékoltam élelmiszert, tisztálkodószereket, üzemanyagot, tüzelőanyagot stb. kb. 6 hónapra elegendőt. Megfelelő biztonsági berendezéseim vannak a lakásomban és van egy kisebb házam vidéken, pár km-re a lakásomtól. Abban a házban is van 6 hónapra elegendő tartalékom. Az a falu egy kis közösség, nagyrészt a családtagjaim és nekik is ugyanennyi tartalékuk van (tanultak a háborúból). Négyféle fegyverem van, egyenként mintegy 2000 lőszerrel (részleteket sajnos nem mondhatok erről). Ahhoz a házamhoz egy nagy kert is tartozik, tudok kertészkedni is szükség esetén. 

Úgy érzem, ma már megneszelem a bajt. Amikor mindenki azt mondogatja, hogy majd minden rendben lesz, akkor valahogy megérzi az ember, hogy valójában minden a darabjaira fog hullani. 

Szerintem ma már erős vagyok ahhoz, hogy bármit megtegyek a családom túlélése érdekében, mert ha beüt a krach, akkor néhány csúnya dolgot is meg kell tenni a gyerekeid miatt. Nem kell hősnek lenni, de valahogy túl kell élni a helyzetet neked és a családodnak. 

A magányos túlélőknek nincs esélyük (OK, ez az én véleményem csak), bármennyire is felkészült és felfegyverzett legyen az illető. Sok ilyet láttam meghalni. Családok vagy közeli barátok csoportjai elegendő tartalékkal és különböző szaktudással, szerintem ez a legjobb megoldás. 

"Mit tartalékoljunk?" 

/itt sok más kérdésre is egyben válaszolt - szerk./ 

Attól függ, gondolom nem jó csak egyfajta dolgot tartalékolni, hacsak nem rablók vagyunk. Akkor elég néhány fegyver és rengeteg lőszer. 

Szerintem a fegyverek mellett, a tisztálkodószereken és különböző energiaforrásokon (elemek stb.) kívül érdemes apróbb tárgyakat beszerezni, amit aztán elcserélhetünk: zsebkést, öngyújtót, tűzkövet. 

Emellett még nagyon sok alkoholt, olyat, ami sok ideig eláll, mint pl. a whisky. Mindegy milyen fajta, lehet a legolcsóbb is, de ezek nagyon jól jönnek a csereberénél ínséges időkben. 

A tisztálkodás hiánya miatt sok ember meghalt, láttam olyat is. 

Rengeteg olyan egyszerű dologra lesz szükséged, mint pl. a szemeteszsák. Nagyon sok dologra használható, sok kell majd belőle, ahogy ragasztószalagból is rengeteg! 

Fegyverből törekedjünk az egyszerűségre. Én egy Glock 45-öst hordok magamnál, amit szeretek, de mivel nem egy gyakori típus, ezért van két orosz 7.62-es TT-m is, mert szinte mindenkinek olyan van és rengeteg lőszer áll rendelkezésre. Én személy szerint nem rajongok a kalasnyikovért, de itt szinte minden harmadik házban van egy belőle, szóval... 

A háború idején négy nagy műanyagtartályba gyűjtöttem az esővizet a tetőről, amit aztán felforraltam a fertőtlenítés végett. Van egy folyó is a városban, de nagyon szennyezett volt akkoriban, bár ha nincs más választás... 

Gondolom attól is függ, hogy milyen messzire kell elmenned a túlélés érdekében, de fel kell készülni arra, hogy jónéhány undorító dolgot kell majd megtenned. 

Óh, még valami: megváltoztatta a gondolkodásomat, az életről kialakított képemet. Ma már tudom, hogy rossz dolgok megtörténhetnek, de ami ennél is fontosabb: ma már nem hiszek semmilyen kormánynak, egyáltalán. Amikor a tőlük telhető legtöbbet megteszik annak érdekében, hogy elhitessék veled: minden rendben, akkor biztos lehetsz benne, hogy valami rossz történik. Ne csak higgy, járj utána! 

A higiéniáról, műanyag vagy papírpoharak, tányérok, ezekből rengeteg kellett, állandóan hiánycikk volt. Véleményem szerint a higiéniai termékek talán még az élelmiszernél is fontosabbak. Lőhetsz galambot, a nagymama talán ismeri a gyógynövényeket a közeli tisztáson, de sosem lőhetsz vagy gyűjthetsz magadnak kézfertőtlenítőt. 

Víztisztító tabletták és mindenféle tisztítószer, fertőtlenítőszerek, rengeteg szappan, eldobható kesztyűk és maszkok stb. Érdemes elvégezni egy elsősegély-tanfolyamot, hogyan lássunk el kisebb sérüléseket, égéseket, vagy akár lőfegyver okozta sebeket. Nincsenek kórházak és ha még találnál is egy orvost, aki ellát, nem lesz neki se felszerelése, vagy nem tudsz mivel fizetni érte. 

Tanuld meg, hogy mikor van szükség antibiotikumra és szerezz be elegendőt! Hidd el, megfelelő ismeretekkel és elegendő gyógyszerrel "gazdag lehetsz". 

Kisállatok? Hm, nekem nincs és nem láttam sokat belőlük a háború idején, talán megették őket? Nem tudom, valószínű. 

Kis család, hm, nem a legjobb megoldás, általában a kisebb családok összeköltöznek a legnagyobb házba és együtt maradnak (nálunk is így volt). Kisebb családok vagy egyedül élők városban nem a legesélyesebbek SHTF esetén, talán a vadonban (de ilyen tapasztalatom nincs). Még ha meg is húzod magad, csendben az erdő mélyén sok tartalékkal, előbb-utóbb rádbukkan egy csoport, neked meg legfeljebb egy-két fegyvered van - nehéz ügy. Egyetértek azzal, hogy csendben meghúzzuk magunkat, a feltűnést kerülve, de ha jön egy nagyon banda, akkor több emberre és fegyverre lesz szükséged, a legjobb választás pedig a családod lesz. 

A közlekedésről: ahogy már írtam, lehetőleg mindig csak éjjel, sohasem egyedül, 2-3 fős csoportban, gyorsan haladva, feltűnést kerülve, elvegyülve a tömegben. Ha a legtöbb ember kétségbeesett, koszos és szegény, akkor neked is így kell kinézned és viselkedned. Nincs rá semmi szükség, hogy mindenki tudjon a fegyvereidről, élelmiszeredről, tiszta ruháidról otthon. Viselkedj és öltözz úgy, ahogy minden ember! 

"Segített valamennyit az arany és ezüst, hogyan szerezted be az alkoholt és mást?" 

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem most rengeteg alkohol van tartalékban. A háború elején egy tank kilőtte a közeli szeszgyár falát és kb. 500 liter rakiát (népszerű pálinkaszerű ital a Balkánon - szerk.) hoztunk el onnan. Ez nagyszerű dolog volt, az emberek sokat isznak háborúban, gondolom a kilátástalanság miatt, de fertőtlenítésre is lehet használni.

Az aranyról és ezüstről, igen, én akkoriban minden ékszerünket lőszerre cseréltem, de sokat nem ért maga a fém. 

"Mi történt az elhunytakkal? Honnan szereztek az emberek tüzelőanyagot?" 

Nos, bárki aki meghalt vagy megölték abban az időszakban, nem lett rendesen eltemetve. 

Az emberek minden rendelkezésre álló földdarabot felhasználtak a célra, közel a házhoz, sokszor a saját kertben. 2-3 park átalakult temetővé, majd a háború után exhumálták a testeket és végső nyugalomra helyezték őket. Tudomásom szerint nem égettek el holttesteket, semmi ilyenről nem hallottam. 

Óh, egy sokkal érdekesebb dolog a tűzzel kapcsolatban: néhány ember kilométereket gyalogolt az éjjel kellős közepén, hogy tüzet találjanak, majd egy égő fadarabbal a kezükben "vitték haza", hogy aztán begyújtsanak vagy főzzenek. Az öngyújtók és gyufák ritkaságszámba mentek és a legtöbb embernek nem volt annyi tüzelőanyaga, hogy folyton éghessen a láng. A legtöbb embernek egy folyamatos keresgélést jelentett az az időszak: élelmiszert, tüzet, fát, lőszert... 

"Értékes volt a só?" 

Igen, értékes, de nem annyira. A kávé és cigaretta többet ért. 

"Mi a helyzet a cigarettával?" 

Ahogy említettem már, alkoholból viszonylag sok volt, szinte bármire elcserélhettem gond nélkül. Szerintem akkoriban tízszer annyi alkohol fogyott, mint normális esetben, mert tisztításra, fertőtlenítésre is azt használták. 

Másik oldalról nézve jó ötletet adtál. Ha van rá pénzed és helyed, akkor jó megoldás cigarettát, gyertyát és elemeket tartalékolni, amit aztán élelmiszerre cserélhetsz. 

Azelőtt nem voltam prepper, nem volt időnk felkészülni. Néhány nappal a SHTF előtt még azt nyilatkozták a politikusok a tévében, hogy minden a legnagyobb rendben van. Amikor összedőlt a világ, akkor abból éltünk, amink volt. 

"Mesélj többet a főzésről és az elérhető ételekről! Nem aggódtál amiatt, hogy az illatok odacsábíthatnak másokat is?" 

A SHTF előtt árammal fűtöttem és főztem, ezért a krach után elcseréltem néhány holmimat egy öreg fakályhára. Betettem a konyhába, a kályhacsövet pedig egy falon át fúrt lyukon vezettem ki. Ezt használtam főzésre és fűtésre is.

Nyáron a hátsókertben főztem (téglakerítés körben, szerencsére). 

Az étel illatáról: hm, ha elképzelem a helyzetet, ahol nincs áram, nincs csapvíz, csatorna hónapok óta, bomló testek az elhagyatott házakban, mocsok és szeméthegyek mindenhol, hidd el, nehéz bármilyen finom illatot érezni. Nem olyan volt, mint a filmekben, minden undorító, koszos és bödös volt. 

Akadt néhány gond a főzéssel, de csak néhány. Mint korábban már mondtam, ha van elegendő ember, fegyver és akarat, akkor a legtöbb problémát meg lehet oldani. 

Többnyire egyszerű tésztákat ettem, helyi növényekkel (ami nem igényelt túl sok sütést és olajat), és persze bármit megettem, amit be lehetett szerezni. A rizs pl. nagyon jó volt, mert kevés tüzelőanyag kellett hozzá. Azt hiszem szerencsés voltam, csak néhányszor fordult elő, hogy érdekes dolgokat, pl. galambot kellett ennem. Mindig volt valami, amit elcserélhettem, szerintem ez mentett meg, meg a fegyverek persze. 

"Miért volt biztonságosabb éjjel közlekedni?" 

Nappal alig voltak az utcán, mert egyrészt közel volt a frontvonal, másrészt mesterlövészek uralták a terepet. Úgyhogy bármi elintéznivalód volt, vagy valamit be kellett szerezni (pl. tüzelőanyagot: nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez mennyire fontos volt!), akkor éjjel kellett menni. Nagyon fontos a friss információk beszerzése is, ekkoriban sokan meghaltak emiatt (mert el kellett hagyni otthonukat). Ne feledd, nem volt se újság, se tévé, se rádió, semmi, egyedül a pletykák terjedtek. 

"Miért kellett egyáltalán kimenni éjjel?" 

Otthon maradhatsz és megfagysz, éhenhalsz, vagy valamilyen fertőzésbe halsz bele. Vagy az életed kockáztatásával kimész és beszerzed ami kell. 

"Hogyan kezelted a helyzetet, ha rádtámadt egy nagyobb banda?" 

Engem csak a saját házam érdekelt. Körben téglafal volt, rengeteg fegyverrel rendelkeztünk, nem részletezném tovább. Már említettem a szomszédokból verbuvált védőszolgálatot, ami jól szervezett volt és távoltartotta a bandákat. Rengeteg lövöldözés volt, az biztos. Az elején nem volt sok fegyverem, csak egy világháborús pisztoly és egy puska, talán 100 lőszerrel, később pedig elcseréltem pár dolgot jobb fegyverekre. Emlékszem, egyszer egy autóakkumulátort adtam két puskáért. Na meg persze rengeteg lőszer kellett. 

"Hogyan döntötted el, ki az ellenség és ki az, akiben megbízhatsz?" 

A legtöbbször nem tudod megállapítani, hogy ki az ellenség vagy a barát, ez alól egyedül a családom és néhány barát a kivétel. De ha a barátodnak a gyereke és a te életed között kell választania, képzelheted ki fogja a rövidebbet húzni. 

"Honnan szereztél tudomást a cserélhető tárgyakról, hogyan zajlott a kereskedés?" 

A szóbeszéd alapján. Ha valaki azt mondta, hogy néhány házzal arrébb egy fickónak van néhány doboz konzerve amit elcserélne pl. lőszerre, akkor elmentem megkérdezni, mindig úton voltam keresni valamit. Ugyanígy, néhány ember a mi utcánkba is eljött kereskedni. Késő éjjel volt valamilyen piac a közeli sportcsarnok romjai között, de nagyon veszélyes volt odamenni, mert nem volt semmilyen biztonsági felügyelet. 

"Hogyan barikádoztad el a házad, milyen biztonsági rendszerek védtek?" 

Elég primitív módon, egyszerű téglafal a ház körül, homokzsákok az ablakban, ajtókban. Ezeket mindennel befedtük, amivel tudtuk: nagyobb fémtárgyakkal, kövekkel. A házon belül csak néhány lőrést hagytunk az "ablakokon". 5 fő mindig készen állt a harcra, egy ember pedig mindig az utcán őrködött, elrejtőzve. 

"Hogyan kerülted el a mesterlövészeket? Mit lehet tenni ellenük?" 

A legegyszerűbb, ha nappal nem közlekedik az ember, hanem otthon marad. Kevés mesterlövész volt, aki éjjel "dolgozott", de még éjjel sem merészkedtünk a nyílt utcára. Mindig kerestünk egy egérutat, törmelékeken keresztül, csöndben és gyorsan haladva.

"Mi volt a helyzet a vécézéssel? Hova mentél ki? Mivel törölted ki a feneked? Elnézést a kérdésért, de mindig ezen gondolkodtam, hogy ilyen helyzetben hogyan oldják meg ezt az emberek?" 

Volt egy lapátunk és bármilyen közeli földdarab a ház körül megfelelő volt a célra, ami undorítóan hangzik, mert az is volt. Mosásra esővizet használtunk, néha lementünk a folyóra (de legtöbbször ez veszélyes volt). Többnyire nem volt vécépapírunk, ha sikerült is szerezni, akkoris csak cserével. Végig nagyon rossz volt a helyzet. 

Ha adhatok egy tanácsot: először fegyvert és lőszereket szerezz be, minél többet. Ezután jöhet minden más a pénztárcádtól függően. Ha valamit elfelejtettél, nincs gond, mert mindig lesz valaki, akivel cserélhetsz. De ha nincs fegyvered, akkor nem fogsz tudni eljutni a piacra. Az első időszakban eltűnnek a gyengék, a többi harcolni fog. 

Törekedj az apróbb dolgok beszerzésére, öngyújtóra, gyertyákra, tűzkövekre. Jó dolog, ha van egy áramfejlesztőd, de szerintem jobb ötlet ehelyett ezer öngyújtót venni. Az áramfejlesztő egy egész hadsereget fog vonzani, és üzemanyag sem lesz hozzá. Ezer öngyújtó nem foglal sok helyet, olcsó és bármire elcserélhető. Egy igazi SHTF helyzet teljesen átalakítja a gondolkodásmódodat, nehéz elmagyarázni, ezért mondok ennyi példát. 

"Milyen egészségügyi ellátásban részesültek azok, akik megsérültek?" 

A legtöbb seb lőtt seb volt, ami megfelelő kezelés hiányában legtöbbször halált jelentett. Az emberek mintegy 30%-a éli túl a lövést. Nagyon sokan haltak meg a sebek elfertőződése miatt. Nekem 3-4 kezelésre elegendő antibiotikumom volt, persze csak a saját családom részére. 

Egyszerű dolgok tizedelték az embereket, mint pl. a hasmenés, ami megfelelő folyadékutánpótlás és gyógyszer nélkül néhány nap alatt halált okozhat (különösen gyerekeknél). Rengeteg gombás bőrfertőzés és ételmérgezéses eset volt, de tenni ellene nem lehetett szinte semmit. Alapvetően helyi gyógynövényekkel gyógyítottunk és ha megsebesült valakit, rakiát tettünk rá, amíg antibiotikumot nem találtunk. Én viszonylag jó voltam a sürgősségi eseteket tekintve, sebek ellátásában stb. Hogy mit tanultam ebből? 

Hogy sok dolgot érdemes megtanulni még időben. Nézz utána az interneten, menj tanfolyamokra, elsősegélyre például. SHTF helyzetben minden megváltozik. Érdemes megtanulni, hogyan szúrjuk be az intravénás injekciót, mikor és milyen gyógyszert kell használni. Szerezzünk be tetanusz elleni oltást, kígyóméreg elleni szert, adrenalint (allergiás esetekre) stb. Nem nehéz megtanulni, hogyan kell használni ezeket. 

Tisztázzunk valamit. Természetesen a való világban semmi ilyet nem csinálhat az ember, ha nincs megfelelő végzettsége hozzá (pl. orvosok, nővérek). SHTF szituációban viszont senki nem fogja elkérni a papírokat. Érdemes megtanulni pár dolgot és megfelelő egészségügyi csomagot összeállítani magunknak. 

"A helyi pénz ért még valamit? Lehetett használni vásárlásra?" 

Nem, nem igazán. Néha külföldi valutával fizettünk (dollárral vagy német márkával), de a váltási arány elképesztő volt. Például egy doboz babkonzerv 30-40 dollárba került (ami normális esetben talán csak 50 cent?). Gondolom valakinek volt feketepiaci kapcsolata és jó üzletet csinált ebből. De ez ritka volt, többnyire egymással cseréltek az emberek. A helyi pénz néhány hét, talán néhány hónap alatt teljesen összeomlott. 

"Milyen volt a biztonság általában?" 

Nagyon primitív volt ez is, hiszen erre sem készült fel senki. Az ablakok kitörve, helyettük homokzsákok és kövek mindenhol, a tetők megrongálódtak az ágyúzás miatt. Én minden este eltorlaszoltam a bejáratot törmelékkel és egy létrával közlekedtem a kerítésen át. Amikor hazaértem, akkor kiabáltam a bent lévőknek, akik odahozták a létrát és így tudtam bemenni. 

Talán furán hangzik, de a legbiztonságosabb házakat törték fel először. Volt jónéhány szép ház a szomszédságban, magas téglakerítéssel, kutyával, riasztóval, acélráccsal az ablakokon stb. Sejtheted, mi történt: a rablóbandák első célpontjai ezek voltak.

Szóval a biztonság egy fontos dolog, de ne csináld feltűnően! Az én lakásajtóm acélból készült, de csak azért, hogy egy rövid ideig biztonságot tudjon nyújtani. Ezután elhagyom az épületet, hogy egy nagyobb fegyveres csoporthoz csatlakozzam vidéken (családhoz, barátokhoz). 

Az én esetemben a migráció nem történhetett meg, mert annyira gyorsan történtek az események: az ellenséges csapatok körbezárták a várost és kész, semmilyen úton nem lehetett elmenekülni. De hallottam, hogy vidéken valamivel jobb volt a helyzet, mert volt földjük, kukoricájuk, búzájuk, gyümölcsfáik stb. Rossz volt ugyan, de mégis egy kicsivel jobb a városiakénál. Egy dolog biztos, ha lett volna kiút, akkor használtuk volna - de nem volt. 

"Mi volt a helyzet a bankokkal, üzletekkel?" 

A teljes pénzügyi rendszer összeomlott, egy évig se bank, se kölcsön, se hitelkártya nem volt. Bonyolult kérdés, hiszen van, aki még most, csaknem 20 évvel később is pereskedik az Európai Bíróságon a pénzéért a bankokkal. A bankok átalakultak, más fizetőeszközt használunk, a nevüket többször is megváltoztatták, hiperinfláció köszöntött be, eltűntek papírok stb... 

Sok probléma adódott az ingatlanok tulajdonjoga miatt. Az apámnak volt például egy lakása, amit a háború miatt el kellett hagynia. A háború befejeztével négy évig kellett bíróságra járnia, hogy bizonyítsa, tényleg övé a lakás (nem volt elég papírja róla, mert attól fontosabb dolgokat vitt csak magával). Másrészről a háború idején egyszerűen csak beköltöztek az emberek az üresen álló házakba. 

Korábban már említettem a vidéki településeket. Abban az időszakban alig volt mozdítható jármű. Emlékszem egy tank és egy Lada Niva párosról a frontvonalról. A Lada tetejét levágták és egy gépfegyvert hegesztettek rá. Csak akkor mozdultak meg, amikor lőni kellett, többnyire lerombolt házak mögött parkoltak. A civil lakosság számára gyakorlatilag nem volt közlekedés, az utakat törmelék borította, nem volt biztonságos rajtuk haladni és az üzemanyag is drága volt. 

Hogy ne keltsenek feltűnést, az emberek nagy figyelmet szenteltek az öltözködésre. Városon belül nem volt érdemes jól kinézni, mert rögtön értékes célponttá vált az ember. Nem volt érdemes a legjobb fegyvert beszerezni, mert lőszert alig lehetett hozzá kapni (és szintén feltűnő). 

Mondjuk úgy, hogy ha holnap lenne a SHTF, mindent meg fogok próbálni, hogy úgy nézzek ki, mint bárki más az utcán. Ha mindenki retteg, kétségbeesett, zavart és esetleg sikít, akkor én is azt fogom tenni. Semmi csicsás dolgot nem fogok hordani, hogy azzal kiabáljam a nagyvilágba: "Gyertek rablók és vegyétek el tőlem!". Csendben, feltűnés nélkül fogok maradni, megfelelően felfegyverezve és felkészülten fogom várni, hogy mik a lehetőségeim. Ha teljesen el is kell menekülnöm, egyetlen éjszaka alatt megtehetem a bátyámmal és a barátaimmal. Talán nevetségesen hangzik, de soha senkinek ne mutasd meg a felszerelésedet a családodon kívül! 

Bármilyen biztonságos is a házad, bármilyen jó is a fegyvered, ha azt látják az emberek, hogy téged érdemes kirabolni, akkor ki is fognak. Légy unalmas! Ez csak az én véleményem, talán nem minden esetben a legjobb megoldás. 

Néhány szó még az üzletek és benzinkutak kirablásáról. Annyira gyorsan és hirtelen történt az egész, hogy mire a lövöldözés egyáltalán elkezdődött, már minden üres volt. Törekedtek ugyan a biztonságra a szervek, de néhány hét alatt darabjaira hullott az egész. 

Eddig tartott Selco beszámolója, az eredeti verziót a http://shtfschool.com/ oldalon lehet olvasni. 

(varositulelo.blog.hu)

Szteroidokkal támogatott Potemkin-Európa pénzügyi rendszere és a hiperinfláció

A G-20 vezetői a legutóbbi ülésükön Moszkvában egyöntetűen és a politikával egyetértésben egy csodálatos pénzszorzás után (az úgynevezett "mennyiségi lazítás jegyében", a "Helikopter Ben" Bernanke és az EKB elnöke Draghi után szabadon) továbbra sem szabadulhatnak meg a világ pénzügyi idegességétől. Az ultrakonzervatív cikkekben, mint a Neue Zürcher Zeitung-ban (NZZ), már teljesen tabu a H-szó (= hiperinfláció) használata. Ugyanakkor, a piacokat elárasztják nemcsak pénzzel, hanem különböző "Muckefuck" (pótlék) változataival a kétszintű bankrendszernek, amelyek mindegyikének csak egyetlen célja van, hogy álcázza a spekulációt és az utolsó táncot a kitörni készülő vulkán kürtőjében.

Február 18-á figyelmeztetés küldtek a BBC-nek, hogy figyelembe véve az ultra vékony monetáris politikát, csak idő kérdése, hogy berobbanjon a magas infláció, vagy akár a hiperinfláció. Hasznosnak bizonyultak Charles Gave, a GaveKal Hong Kong-i piackutató cég meglátásai. A GaveKal rámutatott közelgő megróbáltatások valódi okaira - nevezetesen, hogy Európa egy hatalmas Potemkin falu, a homlokzat mögött található Dél-Európával. Ez a halálos spirál váltja ki a megsemmisítését az ipari bázisoknak Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban. A "monetáris szteroidok" mérgezett ajándékai a központi bankoknak és a pénzügyi kártyavár ismét szétesik.

Még ha a BBC úgy is véli, hogy idézni kell a befektetőket és az elemzőket, még mindig az az igazság, Dél-Európában létezik egy halálos spirál. Görögországban, például, az embereknek csak az alapvető gyógyszerekhez való hozzáférése biztosított, az öngyilkossági ráta emelkedik Európa déli részén. Hatalmas agyelszívás jön létre hamarosan Németországban és Észak-Európában, és jó, ha nem pusztítja el az alapjait a gazdasági hasznosítási lehetőségeknek. Potemkin falu Európában, kába az egész transz-atlanti térség és Japán pénzügyileg. A trójai program, mint egy "ajándék" a Központi Bankoktól, amit élveznek a rövid távú mega-spekulánsok bizonyítja, hogy ez katasztrófa mindenki számára.
Figyelmeztetések sora érkezik az internetes fórumokról, hogy a politika - a monetáris zsilipek a központi bankoknál az USA, az EU, az Egyesült Királyságban és Japánban - nem mutatja az egyértelmű szándékát, hogy feloldja a megfizethetetlen adósságok kérdését a pénzügyi rendszerben. A hiperinfláció révén kisajátítanák a lakosság nagy tömegeit egy későbbi tervezett új pénznem-rendszer kialakításához, természetesen csak a nemzetközi pénzügyi elit "klub" tagjai javára. Talán sokkoló az első állítás, de valójában mindenki számára nyilvánvaló, hogy a politika "Nem számít, hogy mit akar".


Az EKB elnöke Draghi & Co., több mint hiszi, és évek óta foglalkozik is a hiperinfláció 1923-as lefolyásának tanulmányozásával Németországban, mert akkor, mint most is, ott vannak a haszonélvezői ennek a politikának. Azok, akik elmenekültek időben az ingatlanok értékével, az ipari üzemekkel, bányákkal, stb, azt követően a "valuta reform" megerősítette pozícióikat.
Szerencsére, a pénzügyi létesítményekben korántsem egységes a vélemény a monetáris zsilipek korlátlan megnyitásával kapcsolatban. A Szövetségi Nyíltpiaci Bizottság (FOMC) legutóbbi ülésén mutatták be a résztvevők száma, akik elutasítják Bernanke politikáját, hogy "néhány" is lehet több a "soknál". Ez volt az első alkalom egy nyílt vitára, a hiper-inflációs politika pénznyomtatásának fokozatos megszüntetésére, és a kapcsolódó nehézségekre, hogy a Fed tönkretenné ebben az esetben a kilépést fontolgató "kaszinó gazdaságokat".


A Fed vezetője Richard Fisher, (Dallas, Texas), és az amerikai Federal Deposit Insurance Corporation (FDIC), alelnöke, Thomas Hoenig a vezetője egy növekvő csoportnak, amely elnökökből és regionális bankárokból áll az USA-ban, és a Roosevelt által is alkalmazott teljes helyreállítását szorgalmazza a Glass-Steagall törvényt felhasználva. Ennek alapja az a felismerés, hogy a Bernanke & Co. által javasolt politikája hiperinflációhoz vezet, és katasztrofális társadalmi, politikai és gazdasági következményei lesznek.

(Glass-Steagall törvény: "1933-ban, a gazdasági világválság hatására hozott amerikai törvény, amely a kereskedelmi bankoknak megtiltja a befektetési banki funkciókat ill. értékpapír-kereskedő cégek birtoklását. A szétválasztás, amelyet az angolszász tőzsdei zsargonban üvegfalnak nevezetek, a nyolcvanas évek közepe óta csak korlátozottan működik, ám az univerzális bankrendszer gyakorlatához képest még mindig elég szigorúan, mivel a pénzpiaci alapok és a kereskedelmi kötvények (GP-k) terjedése átmenetet jelent a két terület között.")


Lyndon LaRouche politikai cselekvési bizottsága országos kampányt indított az újbóli Glass-Steagall törvény átmeneti bevezetéséért. A legutóbbi sikeres mozgósítás tény, ahogy most már hetedik parlamentként, Dél-Dakota is elfogadott egy állásfoglalást ezzel kapcsolatban. Minden nap egyre több az aktivisták száma, akik emlékeztetik a parlamenti képviselőket, kongresszusi tagokat, és a szenátorokat a szolgálatuk gyakorlását meghatározó amerikai alkotmány követelményeire a közjó érdekében. Tekintettel arra, hogy számos részében az Egyesült Államok gazdaságilag összeomlott, valamint Dél-Európa is, ez vitát váltott ki a hazafias erők és az Egyesült Államok Wall-Street-i lobbistái között.

Eddig a németországi helyzet még viszonylag fejletlen ebben a tekintetben. Bár a szövetségi kormány most bemutatott együttműködése a francia kormánnyal, az egyike a sok pótlékként szerepelő elválasztónak a banki eltéréseknél, nevezetesen egy "törvényjavaslat, hogy megvédje a kockázatok tervezés rehabilitációját és felszámolja a hitelintézetek és pénzügyi csoportok" érdekeit. Ez sajnos a teljesen monetarista kategóriákban továbbra is biztosítja, hogy a befészkelődött nagy bankok folytathassák spekulációs célokból, és nem kifejezetten a reálgazdaságok érdekében végzett tevékenységüket. Ez a kialakítás pontosan az a kritika, ahogy Richard Fisher beszélt a Frank-Dodd törvény, és az úgynevezett Volcker szabály ellen, nevezetesen, hogy egy teljesen átláthatatlan pénzügyi szektor még inkább problematikus bonyolultabb szabályozási feltételek mellett. A tervezet tükrözi, hogy a kormány és a szerzők, nem akarnak lemondani a spekulációról és a monetarizmusról.

De a kérdés az, hogy az élet és halál feletti döntés szakít-e a közeljövőben ezzel a monetáris rendszernek megdicsőülést hozó gyakorlattal, és visszatér-e egy olyan politika, amely biztosítja a fizikai gazdasági feltételeket az emberiség fennmaradásához. Sokak szerint a jelenlegi helyzetben, csak a teljes Glass-Steagall bank-elválasztás jelenthet megoldást a bankrendszerben, mert a finanszírozást kizárólag a reálgazdasághoz igazítva működhet, kerülve a magas kockázatú spekulációkat. A hiperinfláció már folyamatban van. Az eszközökön már most látható, hogy a fogyasztási cikkek indexe szándékosan manipulált. A detonáció az ingatlan, az energia-és az élelmiszeráraknál ízelítőt ad, és azzal fenyeget, hogy exponenciálisan terjedő sorozatrobbanást okoz, viszont még mindig nagyon sokan megfeledkeznek arról, vagy egyszerűen nem hiszik el, hogy nem csak a vagyonukat, de az életüket is el akarják venni.

Sok európai állam széleskörű munkanélküliség előtt áll. Az összeomló infrastruktúra, és a hosszútávú megoldások teljes hiányát viszont itthon is próbálják eltakarni. Hogy néhány szóban a hazai kapcsolódásról is beszéljünk, észre kell venni, hogy a kormányzat sem törődik mással, mint a közvagyon, és az emberek kifosztásával, húzva az időt a bankok érdekeinek megfelelően. Lépéseket tesznek, hogy fenn tudják tartani az összeomlásig - amit az USA-ban áprilisra jósolnak egyes elemzők - a tevékenységük látszatát. Ez kiderül az alábbi videóból is, ahogy Dr. Ctomba Sándor államtitkár a csalás takargatását méltatja, felsorolva azokat a látszattevékenységeket, korrekciókat, amelyeket azért hoztak, hogy ne kelljen a jog alapján kiállni megbízóik, az állampolgárok érdekei képviseletében:

A 2012-ben 2500 átvett, és a 2013-ban 13 ezer Nemzeti Eszközkezelő által átveendő lakás tulajdonosai elmondhatják magukról, hogy a futóverseny előtt eltörték a lábukat, de az ellenfél még úgy is fix befutó győztes lett, hogy meg sem jelent a versenyen, és csak a díjátadásra ment el (pedig a "játékszabály szerint" az járt volna neki, ami a harmadik gyereknek). A közelgő hiperinflációról a kormány mélyen hallgat, de a Bajnai-Gyurcsány páros is, igaz, sokan mások sem lennének "idegesek", ha Orbán, Gyurcsány vagy Bajnai összelopott milliárdjai birtokában csaphatnák be a népet... persze ehhez lelkiismeret hiánya, keselyűgyomor és rinocérosz vastagságú bőr is kellene...

Sokan még nem gondolkodtak el azon, hogy miből épültek a bankok hatalmas épületei, felhőkarcolói, amikor pl. 10% kamattal adnak ki hitelt és 5% kamatot fizetnek a betétekre. A különbözet néhány százalékából nem telne felhőkarcolókra. A globális banki birodalom arra épül, hogy érték nélküli hitelpénzt visznek be a pénzügyi rendszerbe a lakossággal megfizettetve a kiadás költségeit és "illetékét", amely hitelek törlesztése után már munkaértékű pénzt kapnak vissza, miközben folyamatosan hígítják a pénznemeket az egyre több semmiből létrehozott pénzzel. Bármely "hasonló alapokkal" rendelkező pénzrendszer végeredménye hiperinfláció és háború.

Hogy senki ne mondja, nem kínálok megoldást a világháború helyett:

Az emberek jogosan, úgy tekintenek a bankokra, mint a megtestesült Sátánra, alkalmazottaikra mint olyan emberekre, akik eladták a lelküket az ördögnek, és nem sokat tévednek. A világ jelenlegi monetáris bankrendszerét, és az adósságspirált meg kell szüntetni, és 100%-os értékfedezetű bankokra kell lecserélni, valamint kivonni a fedezet nélküli elektronikus és nyomtatott pénzeket a "forgalomból". Ezzel párhuzamosan a pénzkiadási jogot meg kell vonni minden nem nemzeti pénzügyi szervezettől, és az utóbbiaknak sem engedélyezhető 10%-ot meghaladó mértékű, és akkor is alaposan indokolt pénzkiadás kell legyen, amit rövid határidővel fedezettel kell ellátniuk, vagyis az adott államnak vagyongyarapodást kell igazolnia.
Érdekessége a "javaslatnak", hogy van még olyan hely a világon, ahol ez jól működik, bár állandó háborúban állanak a monetáris bankrendszer keselyűivel.

 

Tulok