Ülj és várj, míg kitörlik fejedből a valóságot

Ülj és várj! Ez a legjobb, amit tehetsz magadért.

Ha meguntad az életed és új hazát akarsz keresni magadnak.

Ha meguntad a családod és keresnél egy másikat. Ha-ha-ha….jót röhögnek fentről rajtunk, míg Ti rágjátok a gumicsontokat!

Miért vagyok ilyen? Azért drága életeim, mert úgy átvertek mindannyiunkat a palánkon, ahogy a nagykönyvben meg vagyon írva és Ti már megint hagyjátok magatokat a “kifosztósoknak”, hogy bevigyenek a málnásba.

Nem kérek korrekt elszámolást a bankokkal. De kérem a korrekt ELSZÁMOLTATÁST a bankokkal és közjegyzőkkel szemben! Nem kérek forintosítást, sem adóforintokat, sem megmentést. DE KÉREM A TÖRVÉNYEK BETARTATÁSÁT!

Azért, mert kölcsönért mentünk be a bankba. Ők azonban eltervezték a kifosztásunkat és csalárd módon az ördögök vártak minket a bankfiókban, csak fehérgalléros álruhában. És én ettől nem tudok elvonatkoztatni. Te, aki ezt most olvasod és nem érted, miért is kéne Neked kiállni magadért és másokért, leírok valamit. Még nem tudod, hogy mi történt Veled! Még nem tudod, hogyan fosztottak ki igazán egyszerű módon. Vagy még nem elég fejlett az igazságérzeted. Olvass tovább!

Ismétlés: Kifejtem bővebben, hogy miért alapult csaláson a szerződésünk:
Ptk. 523. §
(1) „A kölcsönszerződés alapján a hitelintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. (TEHÁT AZT KELL VISSZAFIZETNI, AMIT KAPTUNK!!!! A KÖLCSÖN ÖSSZEGÉT!!!)
(2) Ha a hitelező hitelintézet – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles.” (ESETÜNKBEN HITELINTÉZETRŐL VAN SZÓ)

Hpt. 2. számú melléklet I. 10. Hitel és pénzkölcsön nyújtása: 10.2. Pénzkölcsönnyújtás a) a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban – kamat ellenében vagy anélkül – köteles visszafizetni; (ITT IS AZT MONDJA, HOGY PÉNZÖSSZEG ÁTADÁSA, ÉS AZT KELL VISSZAADNI!!!)

10.3. A hitel és pénzkölcsön nyújtására irányuló pénzügyi szolgáltatási tevékenység a hitelképesség vizsgálatával, a hitel és kölcsönszerződések előkészítésével, a folyósított kölcsönök nyilvántartásával, figyelemmel kísérésével, ellenőrzésével, a behajtással kapcsolatos intézkedéseket is magában foglalja. Látható egy fontos pont a 10.3-ban: „A HITEL ÉS PÉNZKÖLCSÖN NYÚJTÁSÁRA IRÁNYULÓ PÉNZÜGYI SZOLGÁLTATÁSI TEVÉKENYSÉG” Mit mond erről a Hpt.? A pénzügyi szolgáltatás és kiegészítő pénzügyi szolgáltatás 3. § (1) Pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, illetőleg devizában, valutában: (MÁR ITT ÉRTELMEZIK, HOGY MIBEN! ABBAN AMI; AMINEK NEVEZIK, VALAMILYEN PÉNZNEMBEN) b) hitel és pénzkölcsön nyújtása; (TEHÁT EGY SZOLGÁLTATÁS KERETÉBEN ADHATNAK KÖLCSÖNT)

Tehát látható, hogyan szabályozzák világosan és egyértelműen, hogy a hitelt, kölcsönt meghatározott összegben adják, meghatározott összegben várják vissza egy szolgáltatási tevékenység során.

Szolgáltatási tevékenységből ered a pénzkölcsön nyújtása, ezért nem lehet átszámítással megkeletkeztetni egy kölcsöntartozást.

Ok! De mi még itt a bibi?

Mivel a szerződéseket nem elnevezésük, hanem tartalmuk szerint kell vizsgálni, így megállapítható, hogy a Bank kölcsönszerződésnek álcázott szerződéssel ejtett tévedésbe, és tisztességtelen módon gazdagodott a kárunkra. A SZERZŐDÉS tehát egy ESZKÖZE volt A CSALÁSNAK, a jogalap nélküli gazdagodásuknak. Ezért a szerződést NEM LEHET ÉRVÉNYES FORMÁBA ÁTALAKÍTANI, mint ahogy mostanában próbálkoznak vele kormányzati és egyéb javaslatok szintjén, mert világosan észlelhető a szándékosság a megtévesztésre, ebből fakadóan a csalásra.

A bibi tehát az, hogy jártunk a közjegyzőnél és ott aláírtunk egy EGYOLDALÚ TARTOZÁSELISMERŐ NYILATKOZATOT. A jelzálogjogot a zálogszerződéssel is be lehetett volna jegyeztetni az ingatlanra, és egy fontos állomásához értünk a kifosztásunknak.

Ptk.242. §
(1) A tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen.
(2) A tartozáselismerés a másik félhez intézett írásbeli nyilatkozattal történik.

Az adósnak tehát bizonyítania fentiek alapján – hogy tartozása nem áll fenn azon a jogcímen, mint amit amúgy elismert – csak a saját és rendelkezésére álló bizonylatok alapján tud. A banki szerződésével, a folyószámla kivonattal – melyen látható a kiutalt forint összeg – és azon folyószámla kivonatokkal, melyeken a befizetések láthatóak. A szerződés érvénytelenségét is nekünk kell bizonyítani. Tehát a szerződés mindaddig érvényes, amíg mi, adósok nem bizonyítjuk az érvénytelenségét. Mi azt tudjuk bizonyítani, hogy a szerződéssel alapvetően az a gond, hogy a hatályos magyar törvények értelmében nem pénzkölcsönadás történt, ezért kölcsöntartozásunk nem áll fenn. Ezért a banknak nincs jogalapja kölcsöntartozás megfizetését követelni tőlünk. Ezért a Kúria 2013. július 4-i ítélete alapján sincs értelme bejelenteni a semmisséget, megsemmisíttetni a szerződést, mivel bizonyítani tudom azt, hogy nem áll fenn a tartozáselismerő szerinti tartozásom!

Minden olyan ember az ellenségünk ez ügyben, aki a forintosítást támogatja. Aki szót sem ejt a csalásról. Aki azt rebegteti, hogy kölcsönt kaptunk és azért a kölcsönt vissza kell fizetni.

ELLENSÉGÜNK, AKI BŰNCSELEKMÉNY NYOMAIT PRÓBÁLJA ELTÜNTETNI EZEN NYILATKOZATAIVAL, ÉS BŰNRÉSZESSÉGET VÁLLALNAK KIFOSZTÓINKKAL, MERT TOVÁBBRA IS TÉVEDÉSBEN TARTANAK ÉS GÁTOLJÁK AZ IGAZSÁG ÉRVÉNYRE JUTÁSÁT.

És Te? Most hogy vagy? Vedd elő a szerződésed, és megtalálod benne az I. pont után, hogy DEVIZÁBAN TARTJÁK NYILVÁN a kölcsönöd. Folyószámla kivonatodon – ha nem dobáltad ki – hogy forintot utaltak és forintokat fizetsz be, átváltás nélkül.

A HAZA NEM ELADÓ!

Madaras János

Cenzúra nélkül – avagy Használd a televíziót!

A minap érdekes beszélgetés tanúja lehettem. A betelefonáló néző örömmel újságolta, hogy már régóta kihúzta a falból a televízió zsinórját, a diskurzus végkövetkeztetése pedig az volt, ha tehetjük, minél előbb szabaduljunk meg a tévénktől. A legjobb lenne talán, ha fognánk magunkat, ’oszt kidobnánk az ablakon!

A korrektség kedvéért a műsorvezető azért hozzá tette, nyilván nem fogjuk kidobni a drága pénzen megvásárolt készülékeinket, még akkor sem, ha mostanság – Papp Lajos professzor úr szavaival élve – az igazság helyett, csupán a valóság az, ami megjelenik képernyőiken.

A napi történések zűrzavaros kommunikációs tálalása közepette létezésünk egyik legfontosabb tárgyává lépett elő a televíziókészülék. A szűkebb lakókörnyezetünk, élet- és munkaterünkön kívül eső bennünket körülvevő világ információinak zömét innen szerezzük be. Az értelmezési keretről pedig már nem is beszélve! Az egyre öregedő társadalomban az internet ma még csak a másodhegedűs szerepkörében tetszeleg. Idősebb korban már egyre nehezebben tanulunk, főként akkor, ha olyan új ismereteket kell elsajátítanunk, melyekhez nem fűlik a fogunk, vagy egyáltalán nem érdekel bennünket, amolyan szükséges rossznak tekintjük. Különben is, hatvan-hetven évig jól el voltam nélküle, majd vénségemre pont most kezdek foglalkozni ezzel a marhasággal – mondja a létminimum alsó szélén tengődő kisnyugdíjas. – Van nekem e nélkül is épp elég bajom!

A tévének a modern, tömegtársadalmakra jellemző fogyasztóivá vált, tömegdemokrácián alapuló létezésmodellben elfoglalt kulcspozícióját természetesen a televíziókészülékeket gyártók is felismerték, az okos-telefon mintájára ún. okos-tévéket kezdtek el gyártani. A dolog lényege, hogy mindenki tudjon internetezni otthon a nappalijában, számítógép használata nélkül! Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed építi be a számítógépet a tévébe. Ráadásul úgy, hogy miközben az okos televíziónkkal szörfölünk a világhálón, észre se vesszük, hogy számítógépet használunk. A nemzetközi helyzet tehát – Virág elvtárs legnagyobb örömére – ezúttal is fokozódni látszik.

A műsorvezetőhöz hasonlóan, magam is azt tanácsolnám, mégse dobják ki televíziókészülékeiket, inkább kezdjék el használni azokat! Mégpedig Okosan!

NE CSAK A MOBILOD, A TÉVÉD LEGYEN OKOS, HANEM TE MAGAD IS!

Mielőtt elveszünk a kütyük ketyerék, csillogó villogó nagyképernyős lapostévék által kínált funkciók garmadában, fókuszáljunk a lényegre, ami pedig nem más, mint a TARTALOM! Maga a televíziókészülék csupán egy megjelenítő eszköz!

Az atomenergiával való analógia ezúttal is több mint félelmetes! Minden a felhasználón, a nézőn múlik!

Ráadásul, a modern tömegkommunikációs eszközök gyártói – még akkor is, ha újabban a profit érdekében egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az ún. tervezett avulás jelenségére –, tulajdonképpen a mi kezünkre játszanak.

Tervezett avulás miatt vizsgálódnak a környezetvédők

Alighanem a felhasználók jelentős részével megtörtént már, hogy a garanciaidő lejártát követően néhány héttel romlott el az addig hibátlanul működő terméke. Az eszközök ráadásul nem vagy csak nagyon drágán javíthatók.

“Számos avulás van: tervezett, pszichológiai és műszaki. Tény azonban, hogy a termékek idő előtti elromlása, függetlenül attól, hogy minek köszönhetően következik be, negatívan hat az erőforrások felhasználására”- jelentette ki Jochen Flasbarth, a német Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal (UBA) elnöke. Az UBA azt akarja megvizsgálni, hogy egy terméknek mennyi ideig kell működőképesnek lennie, emellett azt is kiderítenék, hogy az idő előtti elromláshoz mennyire van köze a gyártónak, illetve – beépített dolgokkal – hozzájárult-e szándékosan az avuláshoz. Szintén szempont a javíthatóság hiánya, például az elektronikai eszközöket gyakran ragasztják, emiatt nehezen szerelhetők, illetve az akkumulátorok nem cserélhetők ki. A szakemberek 2015-ig akarják vizsgálni a különböző készülékeket.

A vizsgálatok során fényt derítenének arra, hogy az elmúlt évtizedekben miként változott az eszközök élettartama, s ebben milyen szerepet játszottak a gyártók döntései (pl. a szoftveres frissítés elmaradása), illetve a felhasználói szokások (a dizájn divatossága). Összegyűjtik a szerviztapasztalatokat is, hogy jobban ellenőrizhető legyen a termékek élettartama. Az eljárások alapján az UBA olyan javaslatokat akar kidolgozni, amelyekkel biztosítható lenne a termékek hosszabb használata.

Az Atlas Multimedia berlini szervizcég egyik munkatársa tavaly azt nyilatkozta, hogy a drága és nagy képátlójú LCD-, illetve plazmatelevíziók alig 3-4 év alatt tönkremennek. “Napi öt óra használat mellett 3-4 évig működnek. Amennyiben még intenzívebben használják őket, akkor az élettartamuk még rövidebb. Mindez független a márkától, mindegy, hogy a Toshiba, a Sony, a Samsung vagy a Philips készülékéről van-e szó. Mindegyiket úgy építették meg, hogy gyorsan elromoljanak” – mondta a szakember.

Wolfgang Heckl biofizikus 2004 óta a müncheni Deutsche Museum igazgatója. A szakemberben májusban úgy vélte: szemléletváltásra van szükség, a termékek folyamatos lecserélése helyett előtérbe kell kerülnie a megjavításuknak.

Forrás sg.hu

Jó Ha Figyelünk!

A számítástechnika robbanásszerű fejlődésével és térhódításával az informatika a hétköznapok szintjén mindennapjaink rutintevékenységévé vált. Talán az uniós jogi ketrec kevés pozitív hozadéka közé tartozik, hogy a pályázati rendszerek miatt immáron a vidéki embernek is muszáj rácsatlakoznia a világhálóra, ha nem akar lemaradni, ha nem akar kimaradni az (unni)jóból.

Számítógépe ugyan egyre több embernek van, de a televíziókészülék gyakorlatilag minden háztartásban megtalálható. Akad olyan, amelyikben több is. A nemrég bevezetett új és sikeres formátum, a DVD hozta magával, hogy a számítógépes világ és a tömegkommunikáció média világa mára szinte egybeolvadt. Gyakorlatilag fillérekért dobálják az ember után a hipermarketek műszaki osztályain az olyan lejátszókat, melyek az elterjedtebb számítógépes videó-formátumokkal is gond nélkül megbirkóznak.

És itt jövünk a képbe mi, felhasználók, nézők!

Csak rajtunk múlik, hogy milyen tartalommal szórakoztatjuk, tanítjuk, vagy késztetjük éppen gondolkodásra magunkat. Dél-amerikai szappanoperák végeláthatatlan epizódáradatával múlatjuk a drága időt, vagy inkább hiányos műveltségünk fehér foltjainak satírozgatása végett, mondjuk, megnézünk egy előadást Mátyás királyról és koráról?

A televíziókészülék okos használatával rengeteg új információra, ismeretanyagra szert tehetünk. A kulcsszó ezúttal: a KIVÁLASZTÁS! Tudnunk kell megfelelően szelektálni, elválasztani az értékest az értéktelentől! És ami legalább ennyire fontos, erre a csodálatos képességre meg kell tanítanunk a gyermekeinket is!

Mai felgyorsult világunkban az írott betűt, a könyvet igyekeznek idejét múlt, meghaladott eszköznek bemutatni, pedig ez nem így van! Inkább arra törekedjünk, hogy a szellemi fundamentumra, a vonatkoztatási szintre, a régmúlt idők akár évezredeken keresztül az írott betű világának köszönhetően megőrzött bölcsességeire, alapigazságaira könyvekből tegyünk szert. Már csak azért is, mert maga az olvasás tevékenysége is egy egészen sajátos és egyedülálló folyamat, ahol a képzelőerőnkre is szükségünk van minden pillanatban. Hiába ér fel egy kép ezer szóval, azok, akik mozgóképek készen kapott konzerv anyagai helyett a könyveken lapjairól hozzánk szóló csodás betű-kavalkád világán nőttek fel, bizonnyal sokkal könnyebben megállják majd a helyüket az életben.

A változó, felgyorsult, sokszor interaktív, kommunikációs adok-kapok világából történő gyors információszerzés ideális eszköze a televízió. Ennyi és nem több. Az óriási hiba, amit a jelenlegi rendszer gyakorlatilag alap üzemmódnak tekint, hogy a következtetések levonását is ő maga végzi el. A néző számára – kikapcsolva gondolkodási és döntéshozói mechanizmusait –a készen kapott véleményen kívül már semmi mást nem hagy.

Bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy véletlenül megvágta magát késsel, mondjuk a konyhában tevékenykedve. Mégsem a kést okoljuk azért, ha megvágjuk vele magunkat, hiszen a kés csupán egy eszköz a mi kezünkben! Ugyanez igaz – talán még fokozottabban – a televízióra is. És itt most nem csak magára a készülékre gondolok, hanem a médiára is. A gyártók természetesen e tárgykörben is a felhasználók segítségére siettek, méghozzá egy, a modernkori urbánus (városlakó) emberre jellemző tulajdonság, a kényelem (polgári nevén a lustaság) felkarolásával. Minden televíziókészülék mellé elmaradhatatlan tartozékként jár egy univerzális fegyver, a távkapcsoló is, mely pontosan az imént említett csodálatos képesség, a kiválasztás pallérozására szolgál. A nekünk nem tetsző, vagy általunk káros csatornáktól egy gombnyomásra megszabadulhatunk, végképp letakarítva azokat a képernyőnkről.

Tehát arra biztatok mindenkit, tartsa meg a televíziókészülékét! Esze ágába nem jusson kidobni! Sőt! Most kezdje el csak igazán használni! Még pedig OKOSAN!

NE CSAK A MOBILOD, A TÉVÉD LEGYEN OKOS, HANEM TE MAGAD IS!

Ezt pedig úgy érheti el a kedves Olvasó, ha gondosan összeválogatott, és ami legalább ennyire fontos, összegyűjtött tartalmakat enged a képernyőjén megjelenni.

Az igaz és okos tartalmak összegyűjtését két okból tartom nagyon fontosnak! Az egyik a „Mondjátok el fiaitoknak!” bölcsesség örökérvényű igazsága, főként egy olyan társadalomban, ahol a múltunkkal, történelmünkkel foglalatoskodó oktatás csak a valót mondja el, az igazat pedig gondosan elhallgatja, vagy elferdíti!

A másik ok, a Guardian című lapnál nem régiben történt incidens. A hirado.hu oldaláról megjelent hírből idézünk:

Megsemmisítették a Snowdentől kapott adathordozókat

Személyesen felügyelte az illetékes brit nemzetbiztonsági szerv (GCHQ) két ügynöke a The Guardian című londoni napilap székházának pincéjében azoknak az adathordozóknak a megsemmisítését, amelyek az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) volt alkalmazottjától, Edward Snowdentől kapott titkos iratokat tartalmazták.

Az újság főszerkesztője a lap internetes oldalán hétfő este megjelent cikkben azt írta: “ez volt az egyik legbizarrabb pillanat a The Guardian hosszú történetében”. Alan Rusbridger szerint az eset “az elmúlt körülbelül egy hónapban” történt. A GCHQ két embere meg akart győződni róla, hogy az adathordozók egyetlen apró darabja sem jut kínai ügynökök kezébe.

A főszerkesztő leírta: az adathordozók megsemmisítését megelőző hetekben folyamatos nyomás nehezedett az újságra a brit kormány részéről, hogy adja át vagy semmisítse meg a Snowdentől kapott anyagokat.

Ennyit a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságáról.

Ezért nagyon fontos tehát, hogy a tudás, az igazság, a releváns információk a hálózatoktól függetlenül – ha tetszik otthon, bespájzolva is, de – minél több, egymástól független, egymástól távol eső helyen is biztonságban eltárolva elérhetők legyenek!

A VÁLTOZÁSOK MÁR A SPÁJZBAN VANNAK!

Gondolj bele! Internet nélkül hitelt érdemlően értesültél volna arról, hogy neked tulajdonképpen hazudtak, amikor devizahitel címén eladósítottak? Internet nélkül értesültél volna arról, hogy ez a bankok által folytatott – egyes államtitkárok szerint – uzsoratevékenység a jelenleg hatályban lévő törvényekkel is tökéletesen szankcionálható, nincs is szükség semmilyen devizahiteleseket mentő akcióra? És ez csak egy apró szelete a kis-vagy nagy magyar rögvalóságnak!

Televízió nélkül értesülhettél volna arról, hogyan múlik el az ún. rendszerváltás „dicsősége” a pártpolitikai színpadok mellett immáron a kultúra szabadtéri nagyszínpadán is?

Ha nincs tévéd, lemaradsz!

Ha nincs tévéd, kimaradsz! (Lásd Apaj-puszta!)

Ezért nagyon fontos tehát, hogy eszed ágában ne legyen kidobni a televíziókészülékedet! Ezért az egyik legfontosabb dolog, hogy kezd el végre OKOSAN használni a televíziót! És itt most ismét nemcsak a készülékre gondolok! Te vagy a néző, kezedben a gyártó által szintén a rendelkezésedre bocsátott univerzális fegyverrel, a távkapcsolóval!

HASZNÁLD!

OKOSAN!
Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár

http://internetfigyelo.wordpress.com/2013/08/24/cenzura-nelkul-avagy-hasznald-a-televiziot/#more-27675

Hogy miért? Mert vannak, akik hasznot húznak ezekből!

http://mkh.valosag.net