A minap
érdekes beszélgetés tanúja lehettem. A betelefonáló néző örömmel
újságolta, hogy már régóta kihúzta a falból a televízió zsinórját, a
diskurzus végkövetkeztetése pedig az volt, ha tehetjük, minél előbb
szabaduljunk meg a tévénktől. A legjobb lenne talán, ha fognánk
magunkat, ’oszt kidobnánk az ablakon!
A
korrektség kedvéért a műsorvezető azért hozzá tette, nyilván nem fogjuk
kidobni a drága pénzen megvásárolt készülékeinket, még akkor sem, ha
mostanság – Papp Lajos professzor úr szavaival élve – az igazság
helyett, csupán a valóság az, ami megjelenik képernyőiken.
A
napi történések zűrzavaros kommunikációs tálalása közepette létezésünk
egyik legfontosabb tárgyává lépett elő a televíziókészülék. A szűkebb
lakókörnyezetünk, élet- és munkaterünkön kívül eső bennünket körülvevő
világ információinak zömét innen szerezzük be. Az értelmezési keretről
pedig már nem is beszélve! Az egyre öregedő társadalomban az internet ma
még csak a másodhegedűs szerepkörében tetszeleg. Idősebb korban már
egyre nehezebben tanulunk, főként akkor, ha olyan új ismereteket kell
elsajátítanunk, melyekhez nem fűlik a fogunk, vagy egyáltalán nem
érdekel bennünket, amolyan szükséges rossznak tekintjük. Különben is,
hatvan-hetven évig jól el voltam nélküle, majd vénségemre pont most
kezdek foglalkozni ezzel a marhasággal – mondja a létminimum alsó szélén
tengődő kisnyugdíjas. – Van nekem e nélkül is épp elég bajom!
A
tévének a modern, tömegtársadalmakra jellemző fogyasztóivá vált,
tömegdemokrácián alapuló létezésmodellben elfoglalt kulcspozícióját
természetesen a televíziókészülékeket gyártók is felismerték, az
okos-telefon mintájára ún. okos-tévéket kezdtek el gyártani. A dolog
lényege, hogy mindenki tudjon internetezni otthon a nappalijában,
számítógép használata nélkül! Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed
építi be a számítógépet a tévébe. Ráadásul úgy, hogy miközben az okos
televíziónkkal szörfölünk a világhálón, észre se vesszük, hogy
számítógépet használunk. A nemzetközi helyzet tehát – Virág elvtárs
legnagyobb örömére – ezúttal is fokozódni látszik.
A
műsorvezetőhöz hasonlóan, magam is azt tanácsolnám, mégse dobják ki
televíziókészülékeiket, inkább kezdjék el használni azokat! Mégpedig
Okosan!
NE CSAK A MOBILOD, A TÉVÉD LEGYEN OKOS, HANEM TE MAGAD IS!
Mielőtt
elveszünk a kütyük ketyerék, csillogó villogó nagyképernyős lapostévék
által kínált funkciók garmadában, fókuszáljunk a lényegre, ami pedig nem
más, mint a TARTALOM! Maga a televíziókészülék csupán egy megjelenítő
eszköz!
Az atomenergiával való analógia ezúttal is több mint félelmetes! Minden a felhasználón, a nézőn múlik!
Ráadásul,
a modern tömegkommunikációs eszközök gyártói – még akkor is, ha újabban
a profit érdekében egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az ún. tervezett
avulás jelenségére –, tulajdonképpen a mi kezünkre játszanak.
Tervezett avulás miatt vizsgálódnak a környezetvédők
Alighanem
a felhasználók jelentős részével megtörtént már, hogy a garanciaidő
lejártát követően néhány héttel romlott el az addig hibátlanul működő
terméke. Az eszközök ráadásul nem vagy csak nagyon drágán javíthatók.
“Számos
avulás van: tervezett, pszichológiai és műszaki. Tény azonban, hogy a
termékek idő előtti elromlása, függetlenül attól, hogy minek
köszönhetően következik be, negatívan hat az erőforrások
felhasználására”- jelentette ki
Jochen Flasbarth, a német Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal (UBA)
elnöke. Az UBA azt akarja megvizsgálni, hogy egy terméknek mennyi ideig
kell működőképesnek lennie, emellett azt is kiderítenék, hogy az idő
előtti elromláshoz mennyire van köze a gyártónak, illetve – beépített
dolgokkal – hozzájárult-e szándékosan az avuláshoz. Szintén szempont a
javíthatóság hiánya, például az elektronikai eszközöket gyakran
ragasztják, emiatt nehezen szerelhetők, illetve az akkumulátorok nem
cserélhetők ki. A szakemberek 2015-ig akarják vizsgálni a különböző
készülékeket.
A
vizsgálatok során fényt derítenének arra, hogy az elmúlt évtizedekben
miként változott az eszközök élettartama, s ebben milyen szerepet
játszottak a gyártók döntései (pl. a szoftveres frissítés elmaradása),
illetve a felhasználói szokások (a dizájn divatossága). Összegyűjtik a
szerviztapasztalatokat is, hogy jobban ellenőrizhető legyen a termékek
élettartama. Az eljárások alapján az UBA olyan javaslatokat akar
kidolgozni, amelyekkel biztosítható lenne a termékek hosszabb
használata.
Az Atlas Multimedia berlini szervizcég egyik munkatársa tavaly azt nyilatkozta,
hogy a drága és nagy képátlójú LCD-, illetve plazmatelevíziók alig 3-4
év alatt tönkremennek. “Napi öt óra használat mellett 3-4 évig működnek.
Amennyiben még intenzívebben használják őket, akkor az élettartamuk még
rövidebb. Mindez független a márkától, mindegy, hogy a Toshiba, a Sony,
a Samsung vagy a Philips készülékéről van-e szó. Mindegyiket úgy
építették meg, hogy gyorsan elromoljanak” – mondta a szakember.
Wolfgang Heckl biofizikus 2004 óta a müncheni Deutsche Museum igazgatója. A szakemberben májusban úgy vélte: szemléletváltásra van szükség, a termékek folyamatos lecserélése helyett előtérbe kell kerülnie a megjavításuknak.
Forrás sg.hu
Jó Ha Figyelünk!
A
számítástechnika robbanásszerű fejlődésével és térhódításával az
informatika a hétköznapok szintjén mindennapjaink rutintevékenységévé
vált. Talán az uniós jogi ketrec kevés pozitív hozadéka közé tartozik,
hogy a pályázati rendszerek miatt immáron a vidéki embernek is muszáj
rácsatlakoznia a világhálóra, ha nem akar lemaradni, ha nem akar
kimaradni az (unni)jóból.
Számítógépe
ugyan egyre több embernek van, de a televíziókészülék gyakorlatilag
minden háztartásban megtalálható. Akad olyan, amelyikben több is. A
nemrég bevezetett új és sikeres formátum, a DVD hozta magával, hogy a
számítógépes világ és a tömegkommunikáció média világa mára szinte
egybeolvadt. Gyakorlatilag fillérekért dobálják az ember után a
hipermarketek műszaki osztályain az olyan lejátszókat, melyek az
elterjedtebb számítógépes videó-formátumokkal is gond nélkül
megbirkóznak.
És itt jövünk a képbe mi, felhasználók, nézők!
Csak
rajtunk múlik, hogy milyen tartalommal szórakoztatjuk, tanítjuk, vagy
késztetjük éppen gondolkodásra magunkat. Dél-amerikai szappanoperák
végeláthatatlan epizódáradatával múlatjuk a drága időt, vagy inkább
hiányos műveltségünk fehér foltjainak satírozgatása végett, mondjuk,
megnézünk egy előadást Mátyás királyról és koráról?
A
televíziókészülék okos használatával rengeteg új információra,
ismeretanyagra szert tehetünk. A kulcsszó ezúttal: a KIVÁLASZTÁS!
Tudnunk kell megfelelően szelektálni, elválasztani az értékest az
értéktelentől! És ami legalább ennyire fontos, erre a csodálatos
képességre meg kell tanítanunk a gyermekeinket is!
Mai
felgyorsult világunkban az írott betűt, a könyvet igyekeznek idejét
múlt, meghaladott eszköznek bemutatni, pedig ez nem így van! Inkább arra
törekedjünk, hogy a szellemi fundamentumra, a vonatkoztatási szintre, a
régmúlt idők akár évezredeken keresztül az írott betű világának
köszönhetően megőrzött bölcsességeire, alapigazságaira könyvekből
tegyünk szert. Már csak azért is, mert maga az olvasás tevékenysége is
egy egészen sajátos és egyedülálló folyamat, ahol a képzelőerőnkre is
szükségünk van minden pillanatban. Hiába ér fel egy kép ezer szóval,
azok, akik mozgóképek készen kapott konzerv anyagai helyett a könyveken
lapjairól hozzánk szóló csodás betű-kavalkád világán nőttek fel,
bizonnyal sokkal könnyebben megállják majd a helyüket az életben.
A
változó, felgyorsult, sokszor interaktív, kommunikációs adok-kapok
világából történő gyors információszerzés ideális eszköze a televízió.
Ennyi és nem több. Az óriási hiba, amit a jelenlegi rendszer
gyakorlatilag alap üzemmódnak tekint, hogy a következtetések levonását
is ő maga végzi el. A néző számára – kikapcsolva gondolkodási és
döntéshozói mechanizmusait –a készen kapott véleményen kívül már semmi
mást nem hagy.
Bizonyára
mindenkivel előfordult már, hogy véletlenül megvágta magát késsel,
mondjuk a konyhában tevékenykedve. Mégsem a kést okoljuk azért, ha
megvágjuk vele magunkat, hiszen a kés csupán egy eszköz a mi kezünkben!
Ugyanez igaz – talán még fokozottabban – a televízióra is. És itt most
nem csak magára a készülékre gondolok, hanem a médiára is. A gyártók
természetesen e tárgykörben is a felhasználók segítségére siettek,
méghozzá egy, a modernkori urbánus (városlakó) emberre jellemző
tulajdonság, a kényelem (polgári nevén a lustaság) felkarolásával.
Minden televíziókészülék mellé elmaradhatatlan tartozékként jár egy
univerzális fegyver, a távkapcsoló is, mely pontosan az imént említett
csodálatos képesség, a kiválasztás pallérozására szolgál. A nekünk nem
tetsző, vagy általunk káros csatornáktól egy gombnyomásra
megszabadulhatunk, végképp letakarítva azokat a képernyőnkről.
Tehát
arra biztatok mindenkit, tartsa meg a televíziókészülékét! Esze ágába
nem jusson kidobni! Sőt! Most kezdje el csak igazán használni! Még pedig
OKOSAN!
NE CSAK A MOBILOD, A TÉVÉD LEGYEN OKOS, HANEM TE MAGAD IS!
Ezt
pedig úgy érheti el a kedves Olvasó, ha gondosan összeválogatott, és
ami legalább ennyire fontos, összegyűjtött tartalmakat enged a
képernyőjén megjelenni.
Az
igaz és okos tartalmak összegyűjtését két okból tartom nagyon
fontosnak! Az egyik a „Mondjátok el fiaitoknak!” bölcsesség örökérvényű
igazsága, főként egy olyan társadalomban, ahol a múltunkkal,
történelmünkkel foglalatoskodó oktatás csak a valót mondja el, az igazat
pedig gondosan elhallgatja, vagy elferdíti!
A másik ok, a Guardian című lapnál nem régiben történt incidens. A hirado.hu oldaláról megjelent hírből idézünk:
Megsemmisítették a Snowdentől kapott adathordozókat
Személyesen
felügyelte az illetékes brit nemzetbiztonsági szerv (GCHQ) két ügynöke a
The Guardian című londoni napilap székházának pincéjében azoknak az
adathordozóknak a megsemmisítését, amelyek az amerikai Nemzetbiztonsági
Ügynökség (NSA) volt alkalmazottjától, Edward Snowdentől kapott titkos
iratokat tartalmazták.
Az
újság főszerkesztője a lap internetes oldalán hétfő este megjelent
cikkben azt írta: “ez volt az egyik legbizarrabb pillanat a The Guardian
hosszú történetében”. Alan Rusbridger szerint az eset “az elmúlt
körülbelül egy hónapban” történt. A GCHQ két embere meg akart győződni
róla, hogy az adathordozók egyetlen apró darabja sem jut kínai ügynökök
kezébe.
A
főszerkesztő leírta: az adathordozók megsemmisítését megelőző hetekben
folyamatos nyomás nehezedett az újságra a brit kormány részéről, hogy
adja át vagy semmisítse meg a Snowdentől kapott anyagokat.
Ennyit a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságáról.
Ezért
nagyon fontos tehát, hogy a tudás, az igazság, a releváns információk a
hálózatoktól függetlenül – ha tetszik otthon, bespájzolva is, de –
minél több, egymástól független, egymástól távol eső helyen is
biztonságban eltárolva elérhetők legyenek!
A VÁLTOZÁSOK MÁR A SPÁJZBAN VANNAK!
Gondolj
bele! Internet nélkül hitelt érdemlően értesültél volna arról, hogy
neked tulajdonképpen hazudtak, amikor devizahitel címén eladósítottak?
Internet nélkül értesültél volna arról, hogy ez a bankok által
folytatott – egyes államtitkárok szerint – uzsoratevékenység a jelenleg
hatályban lévő törvényekkel is tökéletesen szankcionálható, nincs is
szükség semmilyen devizahiteleseket mentő akcióra? És ez csak egy apró
szelete a kis-vagy nagy magyar rögvalóságnak!
Televízió
nélkül értesülhettél volna arról, hogyan múlik el az ún. rendszerváltás
„dicsősége” a pártpolitikai színpadok mellett immáron a kultúra
szabadtéri nagyszínpadán is?
Ha nincs tévéd, lemaradsz!
Ha nincs tévéd, kimaradsz! (Lásd Apaj-puszta!)
Ezért
nagyon fontos tehát, hogy eszed ágában ne legyen kidobni a
televíziókészülékedet! Ezért az egyik legfontosabb dolog, hogy kezd el
végre OKOSAN használni a televíziót! És itt most ismét nemcsak a
készülékre gondolok! Te vagy a néző, kezedben a gyártó által szintén a
rendelkezésedre bocsátott univerzális fegyverrel, a távkapcsolóval!
HASZNÁLD!
OKOSAN!Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár
http://internetfigyelo.wordpress.com/2013/08/24/cenzura-nelkul-avagy-hasznald-a-televiziot/#more-27675
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése