2009. október 6., kedd

Kadarkúti Hétfői üzenetek- 46. Mennyei Atya: Krisztus hirdetik szavai

2009.október 5., Mennyei Atya: Krisztus- hirdetik szavai
Én: Édes Jézusom! Szeretlek! Tégy engem békéd eszközévé!
Mennyei Atyám: Köszönöm, hogy atyai szeretetedben tanítani fogsz most minket, gyermekeidet, hogy jobban megismertesd velünk Szent Fiadat.
Szentlélek Úristen! Jöjj, segíts, hogy méltóképpen tudjam közvetíteni Mennyei Atyánk szent szavait!
Mennyei Atya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok és eszközömön keresztül szólok hozzátok. A múlt hétfőn Szent Lelkem arról tanított benneteket, hogy Jézus, az Én Fiam nemcsak ember, hanem Isten is. Ezt hirdetik az Ő saját szavai, hirdetik cselekedetei és hirdeti az Ő tökéletes jelleme. Ma arról lesz szó, hogy Krisztus istenségét hogyan hirdetik az ő saját szavai?
Egy életből vett beszélgetésen keresztül szeretném ezt bemutatni nektek. Valamikor a 70-es évek második felében volt két gimnazista fiú: Zoltán és László. Osztálytársak voltak és elszakíthatatlan barátok. De az érettségi után útjaik elváltak. Zoltán Pesten maradt, jogi egyetemre került, László pedig Pécsre, orvosnak tanult. Új barátok, tanulás, családalapítás, és már csak néha-néha gondoltak egymásra, telefonon, levélen keresztül. Az idén, nyáron egy 30 éves osztálytalálkozót szervezett egy osztálytársuk és ott boldogan fedezték fel egymást. Zoltán meghívta barátját pár napra magához Pestre, hogy felelevenítsék régi barátságukat. 3 évtized után végre kibeszélgethették magukat. Beszélgettek a családjukról, szülői gondokról, a munkájukról. Közben vasárnap lett, és Zoli invitálta Lacit, hogy a délelőtti szentmisére jöjjön el velük, de ő így szólt: Jé, te még mindig vallásos vagy? Igaz, hogy együtt jártunk hittanra és a vasárnapi misékre, de én már rég kinőttem ezekből a gyerekes dolgokból. Azért szívesen elkísérlek titeket. A finom ebéd után bevonultak Zoli szobájába és hosszú beszélgetést folytattak. Tudod Barátom, kezdte Laci, az én hitem Krisztus feltámadásánál akadt meg. Azt még elhiszem, hogy Jézus a világ legjobb, legeszményibb, legbölcsebb és legáldozatosabb embere volt, de hogy Isten, és most is él, azt már nem. Zoli így válaszolt: Azt állítod, hogy Ő a világ legideálisabb embere volt? Hogy lehetett olyan tökéletes, hogyha hazudott? Már miért hazudott volna? -kérdi Laci. Mert Ő magáról százszor és százszor állított isteni tulajdonságokat és saját magát istennek mondotta. Ha tehát Ő tehát csak pusztán ember volt, akkor ilyen hazugságok után igazán nem lehetne még csak eszményi ember sem.
-     Miből gondolod, hogy ilyeneket állított magáról?
-     Hát az Újszövetségből.
-     Bizony nem lapozom a bibliát, a marxizmuson nevelkedtem. Mondj rá néhány példát, Zolikám!
-     A 4 evangéliumban összesen 82-szer hangzik az Úr ajkáról az a különös kifejezés, hogy Ő az EMBERFIA.
-     Na látod, Barátom, Ő csak embernek tartotta magát.
-     Dehogy is! Az akkori zsidók nagyon is tudták, mit jelent ez az „Emberfia” kifejezés. Ugyanis Dániel próféta egy látomásában látja a jövőt, ahogy isteni hatalommal eljön valaki, aki „Emberfiához” hasonlított, hatalma örök lesz… Dánielnek ez a víziója ismert volt a zsidók előtt, és ha Jézus „Emberfiának” nevezte magát, mindenki körülötte első hallásra megértette, hogy ezzel Dániel jövendölésének beteljesedésére céloz.
-     Most már értem az „Emberfia” kifejezés prófétai értelmezését. De most azt magyarázd el nekem, hogy amikor a „Miatyánk”-ot tanította az embereknek, miért ismerte el, hogy a Mennyei Atya ugyanúgy atyja Neki is, mint nekünk embereknek. Ezzel elismerte, hogy ő is ugyanolyan ember, mint mi vagyunk: hiszen így mondta: „Miatyánk”
-     Látod, Lacikám, már megint tévedsz. Úgy látszik nem ismered eléggé a Bibliát. Mikor az apostolok megkérték, tanítsa meg őket imádkozni, akkor ezt mondta: „Ha ti imádkoztok, így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben. Ti tehát mondjátok így: „Mi Atyánk”. És ugyancsak ezt halljuk Tőle egy másik alkalommal: „Fölmegyek az Én Atyámhoz és a Ti Atyátokhoz”(János 20,17). Mindezekből már láthatod, Barátom, hogy Jézusnak másképp volt Atyja Isten, mint nekünk embereknek.
A két barát még sokáig vitatkoztak és László, az orvos elismerte a sok szentírási idézet alapján, hogy az Úr Jézus szavai lépten -nyomon alátámasztják az Ő istenségét.
Drága Gyermekeim! Hogy még jobban el tudjátok magatokban mélyíteni annak a hitét, hogy Krisztus Isten, bizonyítani fogom további kijelentéseivel, amit életében tett és a Biblia megőrizte nektek. Több mondásával Jézus Uratok azt hangoztatta, hogy Ő egylényegű Velem, a mennyei Atyával. Egy ízben a 72 tanítvány missziós útról tért haza, és lelkendezve jelentette Krisztusnak, hogy az Ő nevére még a gonosz lelkek is engedelmeskednek. Erre Jézus, az Én szent Fiam, hálával tekintett fel Rám, és így szólt: „Mindeneket átadott nekem Atyám, és senki se ismeri a Fiút más, mint az Atya, az Atyát sem ismeri más, mint a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” (Máté, 11-27) Tehát, ha ezeken a szavakon elgondolkoztok, nem marad kétely bennetek, hogy Krisztus egyenlőnek tartotta magát Velem, tehát Isten Fia.
Egy másik alkalommal meg körülfogták Őt, és kérdik: „Ha Te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!” És akkor az Úr fölemeli hangját, és fönséggel mondja, hogy meghallja minden nemzedék: „Én és az Atya egy vagyunk!”
Hogy Jézus egylényegű Velem, tehát Isten és nemcsak ember, azt bizonyítja viselkedése a 10 parancsolattal szemben. Melyik ember merészelné kiegészíteni az Én parancsolataimat? Ő Máté evangéliumában többször így szól: „Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsátok a törvényszék elé, aki haragot tart embertársaival… Aki azt mondja neki: bolond, méltó a pokol tüzére.” Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot! Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követ el vele.” Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért!”
Drága Kicsinyeim! Itt álljunk meg egy pillanatra! Ez a legutóbbi kiegészített parancs legyen ezekbe a végső időkben nagyon fontos nektek. Ti hűséges engesztelők e nehéz időszakban, napjaitokban és majd a jövőben egyre több elmarasztalást, megaláztatást kaptok. Ha jót akartok lelketeknek, senkinek ne panaszkodjatok, csak Nekem. Amikor a bántás nyomán elönt a hirtelen düh, gyorsan forduljatok Hozzám, vagy Szent Fiamhoz és kérjetek ellenségszeretetet. Mert soha ennyi rosszakarótok és ellenségetek nem volt, mint mostanában.
Visszatérve a mai tanításom lényegéhez, elmondhatjuk, hogy Jézus a régi törvények kiegészítésével is megerősítette azt a tényt, hogy Ő Isten és nemcsak ember. Hogy Krisztus Istennek tartotta magát az Ő ígéreteiből és fenyegetéseiből is következik. Követelhetett volna saját személye iránt akkora óriási hitet, hogy attól tette függővé az örök életet is, ha Ő nem lett volna Isten, csupán ember? „Aki énbennem hisz, még ha meg is halt, élni fog.” (János 11-25) Mi címen ígérhette volna követőinek, ha csupán ember, hogy „Aki eszi az Én Testemet és issza az Én Véremet, annak örök élete van”? Alaptalan fenyegetés lenne egy embertől a következő: „Mert az Emberfia el fog jönni Atyja dicsőségében az Ő angyalaival és akkor majd megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.”
És utoljára említem Krisztus messiási öntudatát, melyet Kaifás főpap előtt bizonyított, mikor Kaifás ezekkel a szavakkal fordult Hozzá: „Te vagy-e Krisztus, az Isten fia? (Máté 26-63). Az Úr nyugodtan feleli: „Te mondád”. Tehát nyíltan beismeri, hogy így igaz.
Drága Engesztelőim! Alig tudtam elétek teregetni néhányat abból a sok megnyilatkozásból, ami elhagyta Szent Fiam ajkát, míg köztetek volt, melyekkel hangoztatta az Ő isteni voltát. A jövő héten arról lesz szó, hogy cselekedetei hogyan hirdetik, hogy Ő Isten fia.
Kicsinyeim! Bármilyen helyzetbe kerülnétek, akár hitetlen emberek közé, akár ellenségeitek közé, akár üldözőitek tüzében, és felteszik nektek a kérdést, hogy kicsoda az a Krisztus, ti csak mondjátok bátran és érthetően: KRISZTUS AZ ÉLŐ ISTEN FIA, mert emlékezzetek szavára: „Aki megvall Engem az emberek előtt, azt Én is megvallom Atyám előtt”.
Megáldalak benneteket a mély, feltétel nélküli hit lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.