2011. december 19., hétfő

Ki fizeti az oroszországi tüntetőket?

A kommunistákat senki, ők Zjuganov utasítását követik a régi recept szerint. Az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának az elnöke közismert antiszemita, és amikor a pártvezetés egyik ismert tagja, Albert Makasov tábornok "halál a zsidókra" jelszóval népszerűsítette a Pártot egy tömegdemonstráción, még csak el sem határolódott tőle. Különben neki is voltak hasonló kijelentései, de nem Moszkva egyik főterén. A hazai kommunisták amikor értesültek az orosz kommunisták 19,19%-os választási sikeréről, gyorsak gratuláltak Zjuganov elvtársnak, de egy-két napon belül rájöttek, hogy hiába kommunista, nekik (a hazai cionbolsevistáknak) nem az elvtársuk, el is tüntették mindenhonnan a gratuláló szöveget (csak egyetlen nemzeti érzelmű kommunista honlapon maradt fent). Zjuganov kommunistái igazi nemzeti kommunisták, Sztálin tisztelők és azért tüntetnek, mert szerintük még mindig sok a zsidó a vezetésben (egy is túl sok - mondják). Nagyon sajnálják, hogy Sztálin a legnagyobb tervét, a zsidómentes Szovjetuniót már nem tudta megvalósítani.
A liberális zsidókkal más a helyzet, ők zsoldért tüntetnek Moszkvában is, csakúgy mint Kairóban, Tripoliban, vagy előtte Kievben és Tbilisziben. A különbség csak annyi, hogy a moszkvai tüntetőket jobban meg kell fizetni. Napi 100 dollár a napidíj, ezt viszonylag jól megszervezett (az értékesítési lánc mintájára) ügynökhálózat fizette ki a saját embereinek. Ez tízezer ember esetén csak 1 millió dollár, ami egyenlő a semmivel. Nyilván a szervezők zsoldja jóval magasabb volt, és sokan közöttük az állandó fizetésért hajtanak. A tízezres létszám orosz viszonylatban elenyésző minimum, de ezt fel lehet hazudni akár százezerre is, különösen úgy, hogy ha a szervezők utasításainak megfelelően összetűzéseket sikerül kiprovokálniuk. Az őrizetbe vett tüntetők minden napért 200 dollárt kapnak. Alkoholisták, drogosok, munkakerülők, csatornatöltelékek számára kész főnyeremény, ki sem hagynák ezt a lehetőséget. Mellesleg fogalmuk sincs, miért is vannak ott.
A transzparenseket az aktivisták viszik és igyekeznek kiválasztani a jobb kinézetűeket a tömegből, külön juttatást ígérve az első sorokban való vonulásért és a kiadott jelszavak skandálásáért. A többi a cionista média feladata. Érdekes, hogy soha nem mutatnak képeket a tömeg más részeiről, nyilván azonnal rájönne mindenki, mi is a valóság. Most azonban igen kellemetlen meglepetésben volt részük. A rendőrroham elmaradt - csodálkoztak is - de helyette olyasmi történt, ami annál sokkal rosszabb lesz rájuk nézve. Kis robothelikopterek kamerával felszerelve a tüntetők fölé repültek és elkezdték a felvételek készítését a tömegről. Mindenki szájtátva nézte őket, kiválóan beazonosítható képek készültek. A beazonosítás csak rövid idő kérdése, és a hatalom talál arra okot - mivel a többségük bűnöző -, hogy előállítsa őket. Akkor aztán mindent kipofáznak, mentve a bőrüket.
A cionisták hosszú távú tüntetéssorozatot terveztek, egyre több résztvevővel. A pénz nem kérdés, van erre elég ott, ahonnan eddig is kapták. De a "tömeg" rendesen összecsinálta magát, és napról napra kevesebben vesznek részt a tüntetéseken, pedig a napidíjat a duplájára emelték. A 200 dollár közel ötvenezer forint, és ha ezt összevetjük a 2006-os TV-székház elleni támadást végrehajtók 10 ezer forintos zsoldjával, akkor látszik, hogy a tét is jóval nagyobb.
Az orosz hatalom már csak a végjátékra élesít, kivárja azt, hogy mindenki megmutassa az igazi arcát. A pénzen - a júdáspénzen - és a médiahazugságokon kívül más támogatásra az oroszországi cionisták nem számíthatnak. Az egyetlen valódi ellenzéki erővel, a kommunistákkal az összefogás kizárt, mert ha tehetnék, pontosan a kommunisták vernék agyon őket elsőként. Putyin nyilatkozatai egyértelműek és rendkívül súlyosak. A zsidó Hillary Clinton képe az utóbbi napokban olyan, mintha lócitromba harapott volna (különben is egy igazi szörnyella). Ugyanis ő a felelőse ennek az akciónak, és törheti a fejét, milyen kifogásokkal él majd a sorosék felé.
Ma már minden józanul gondolkodó tudja, hogy a cionmédiának (az egész nyugati médiának és a hazainak) egyetlen szavát sem szabad elhinni. Helyszíneket hamisítanak, filmgyárakban készítenek dokumentumfilmeket, létszámokat szoroznak és osztanak, tömegpusztító fegyvereket vizionálnak, csecsemőgyilkosságokról hazudoznak, egyszóval állandóan vetítenek. A moszkvai vetítésük megbukott, katasztrofális bukás volt.
Egy olyan moziban, ahová már nem megy be senki.
Kassai Ferenc

Az Állami Duma választáson Putyin és Medvegyev pártja 50%-kal áll az élen
A szavazatok nyolcvan százalékának feldolgozásakor 50,09%-kal az Egységes Oroszország az első helyen áll.
Második helyen a Kommunista Párt 19,25%-ot kapott.
A harmadik helyen az Igazságos Oroszország 12,99%.
Negyedikként szintén bekerül az Állami Dumába a Liberális Demokrata Párt 11,74%-kal.
A parlamenti küszöb 7%, ezért nem kerül a törvényhozás alsó házába:
- a Jabloko (Alma) 2,94%
- az Orosz Hazafiak 0,96%
- az Igaz Ügy 0,57%
Összesen hét párt szerezte meg az indulási jogosultságot az Állami Duma hatodik választásán. Az élen álló jelenlegi kormányzópárt az előzetes várakozásoknak megfelelően nem szerezte meg az abszolút (kétharmados) többséget, és eredménye elmarad a négy évvel korábbitól is, amely 64,3%-volt 2007-ben, így egyszerű többsége lesz az Állami Dumában, de ennek ellenére fölényesen megnyerte a választásokat.
A részvételi arány 60,2%-os volt, amely elmarad a négy évvel korábbitól (63,78%).
A legfrissebb adok 95,71%-os feldolgozásnál
Forrás: cikrf.ru

Az európai megfigyelők még soha nem figyeltek meg választást ezelőtt

Ki gondolta volna, hogy az orosz választások nem csak a hazai politikai stratégák, hanem a külföldi munkanélküliek, nyugdíjasok, titkárnők és kereskedelmi ügynökök pénzügyi helyzetét is javíthatják?
Akárhogy is, ezek az emberek alkották a december 4-ei orosz parlamenti választásokra küldött európai megfigyelők csoportját.
Mindig is rejtély volt, ki és hogyan jelöli ki a külföldi megfigyelőket, akik figyelemmel kísérik az orosz választásokat. Mint kiderült, se az OSCE/ODIHR (Demokratikus Alapítványok és Emberi Jogok Hivatala) se más nemzetközi szervezet nem szabályozza ennek folyamatát. A megfigyelők listáján szerepelnek rokonok, barátok, ismerősök, szomszédok, titkárnők, személyi asszisztensek. A pénz és a napidíj egész jó, az ingyen kirándulás Oroszországba pedig csak a ráadás.
A "Pravda.ru" megszerezte az OSCE/ODIHR megfigyelők listáját, rajta a legkülönbözőbb nevekkel. Mechthild Herkenhoff szociális munkás Németországban, Francesco Marchezano Olaszországból (23 éves) még soha nem dolgozott életében semmit, aminek köze lett volna a választásokhoz. Maritza Cecilia Tollemark Fortes egy titkárnő Svédországból, Jonathan Browning pedig brit munkanélküli. Ilyen nevekkel van tele a lista, a látszat kedvéért egy-egy magasabb rangú tisztviselő valamelyik külügyminisztériumból, többnyire Kazahsztánból.
Több mint valószínű, hogy az OSCE által küldött megfigyelők mindegyike jó ember, és mintapolgár. Részt vesznek saját közösségeik életében, tagjai valamelyik egyháznak, gondozzák a virágágyásokat, nevelik gyermekeiket és unokáikat.
De hogy mi közük egy olyan bonyolult politikai folyamathoz, mint a választások, az rejtély. A választások szervezeti és jogi hátterét minden megfigyelőnek tökéletesen ismernie kell. Kétségeink vannak afelől, hogy egy 23 éves olasz munkanélküli nagy bizonyossággal meg tudja különböztetni Baskíriát - ahol dolgozott - Tatárföldtől, ezt a két köztársaságot Kazahsztántól, és az "Egyesült Oroszországot" az "Igazságos Oroszországtól".
Ráadásul ez a lista az OSCE minden alapítványának hitelességét aláássa, valamint minden olyan szervezetét, ami vele együtt részt vett az Oroszországban zajló választásokon mint megfigyelő, majd arról véleményt mondott.
Dmitrij Lukin - Pravda.ru

Kirill pátriárka az Isteni igazságot állította szembe az információ technológiával

Kirill, Moszkva és minden oroszok pátriárkája biztos abban, hogy a modern ember hangulatát nem az Isteni igazság határozza meg, hanem az információs technológia, amelyet ma már mindenki használ, aki elhagyta emberi igazságát.
”Tudjuk, hogy egyes országokban ez hova vezet, amikor újra ömlik a vér. A legfontosabb, hogy mi, a nagy Oroszország örökösei, akik átestünk a XX. század rettenetes megpróbáltatásain, képesek legyünk megérteni a múlt tanulságait, és nem ismételjük meg sem atyáink 1917-ben elkövetett, sem pedig a 90-es években népünk életét hirtelen megváltoztatók hibáit” - figyelmeztetette szombaton a pátriárka a híveket a moszkvai Megváltó Krisztus székesegyházban a Szent Barbara vértanú ünnepének tiszteletére adott liturgia után. 
A pátriárka arra kérte a papokat, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy ”visszatartsuk népünket minden olyan cselekedettől, amely tönkreteheti az emberek életét”. ”Bátran tegyetek tanúbizonyságot az Isteni igazságról és menjetek el oda is, ahol nem hallgatnak meg titeket, találjátok meg az igaz szavakat, forduljatok az emberekhez, kongassátok meg a vészharangokat, mert ha nem, akkor tönkretesszük az országunkat, és nem csak a sajátunkat.”
Azt kérte, hogy kövessék a szentek példáját, ”harcoljanak az örök és megváltoztathatatlan igazságért és ebben a harcban jussanak el abba a szabadságba, ahol semmilyen álhumánus személy sem lesz képes manipulálni a tudatunkat és gyökeresen megváltoztatni történelmi Hazánkat”.
Argumenti.ru

Mozambikból érkezik a nádcukor

Így biztos olcsóbb, mintha itthon termelték volna meg. Mellesleg a cukor nem is túl egészséges. Érdemesebb lenne több másfajta, természetes anyaggal helyettesíteni!
Már megérkezett a koperi kikötőbe a 22 ezer tonna mozambiki nyers nádcukor, amelyet napokon belül a kaposvári cukorgyárban dolgoznak fel – írja a Somogyi Hírlap. A gyári technológia alkalmas a termék fogadására, nemrég csaknem 100 millió forintért fogadóállomást alakítottak ki a Magyar Cukor Zrt. üzemében.

A mozambiki nádcukrot teherautókon szállítják Kaposvárra. Az erről szóló előzetes egyeztetések már elkészültek, a tervek szerint negyven percenként egy kamionnyi árut dolgoznak majd fel. Hájos László, a vállalat vezérigazgatója azt mondta: ez a munka nagyjából 20-30 napig tart.

Augusztus elején brazil nádcukor érkezett a kaposvári gyárba. Akkor húszezer tonnát vettek át, s azt nyilatkozták: erre azért van szükség, hogy az őszi kampánykezdésig biztosítsák a vevők biztonság ellátását. Nos, pillanatnyilag jó esély van arra, hogy lesz folytatása a nádcukor-programnak. A legfrissebb tervek szerint jövőre előreláthatóan legalább 50 ezer tonna árut fogad a kaposvári gyár. Azt még nem tudni, hogy melyik országból érkezik a rakomány, a tárgyalások rövidesen megkezdődnek.
Se karácsonykor, se az év utolsó napján nincs megállás: a cukorgyáriak folyamatosan a három műszakos termelésre álltak rá. Szeles Zoltán operatív igazgató hétfőn azt mondta: a cukorból már túllépték a bűvös százezer tonnás álomhatárt. Egészen pontosan 101 545 tonnát állítottak elő.

Káoszból rend: Az IMF globális mentőakciója Európáért

A világ vezető lapjai és hírcsatornái, köztük a Telegraph, a Guardian és a Montreal Gazette (de ide sorolhatnánk szinte az összes magyar médiumot is) megírták a Christine Lagarde által festett helyzetjelentést az európai válságról:
Az IMF azt akarja, hogy a világ mentse meg Európát… Christine Lararde, az IMF elnöke azt hangoztatja, hogy a jelenlegi egyre súlyosbodó válságot csak együttes erővel lehet legyőzni. Az európai pénzügyi válság „eszkalálódik” és olyan súlyossá vált, hogy azzal az eurózóna tagállamok nem képesek egyedül megbirkózni. Úgy tűnik a brit adófizetők mégiscsak részt vesznek az IMF által nemzetközileg koordinált mentőakcióban. Kézzelfogható tettek hiányában a világ a 30-as évekhez hasonló válságba süllyedhet.
Az elit forgatókönyvéhez hűen, Christine Lagarde, IMF vezér bejelentette, hogy az eurózóna és talán maga az euró megmentéséhez világméretű összefogásra van szükség.
A reakció várható volt, hiszen tökéletesen illik az elit stratégiájába, aminek lényege egy globális válság kialakítása, hogy azután megoldásként egy még szorosabban központosított hatalmat vezethessenek be. A globális kormányzás felállítása során némi veszteség elkerülhetetlen.
Természetesen az elit szeretné megtartani az EU-t, sőt legfőbb szándéka annak kibővítése, de az alternatív forgatókönyvnek is megvannak a maga előnyei. Káoszból rend.
Itt lép a képbe az IMF. A Nemzetközi Valutaalap színrelépése nem meglepő, hiszen pont a globális kormány előkészítése céljából hozták létre az II. Világháború után. Modernkori történelmünk tulajdonképpen nem más, mint az egymást követő háborúk és gazdasági válságok története, amelyek mind a szorosabb társadalmi, politikai és gazdasági hatalom megvalósulása felé hajtják a világot.
Ezt „irányított történelemnek” nevezzük, mert nemcsak a várható eredmények, de az azokat előidéző események is előre láthatóak. Shakespeare szavaival élve: „Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő.”
Természetesen Shakespeare nem arra gondolt, hogy világunkat egy maroknyi ember felülről irányítja, de a XIX. és XX. századra már ez volt jellemző.
A háború és a központi bankrendszeren alapuló gazdaság kettős fegyverének segítségével a londoni City-ben székelő hatalmi elit és washingtoni, Tel-avivi és vatikáni leányvállalatai lépésről lépésre haladnak a globális kormányzás felé.
Különböző félelemkeltő hadjáratok segítségével az elit megpróbálja rávenni a középosztályt, hogy hatalmát, gazdagságát és szabadságjogait önkéntesen adja át az erre a célra felállított globális mechanizmusnak. Az egyik ilyen, mindent átszövő intézmény a központi bankok által pénzelt ENSZ. Az IMF is nagyon fontos része ennek a mechanizmusnak. Néhány további szemelvény a média által festett képből:
Christine Lagarde azután szólalt fel az eurózóna megmentését célzó intézkedések ügyében, miután kiderült, hogy egyes európai országok nem akarják támogatni az egységes valuta megerősítését célzó új európai egyezményt. Magyarország és a Cseh Köztársaság nem sok hajlandóságot mutat az egységes európai adózást bevezető új egyezmény aláírására. David Cameron már megvétózta a brit részvételt. Az IMF vezér „igen borúsnak” ítélte a helyzetet.
„Nincs olyan gazdaság a földön, legyen az szegény, fejlődő, közepesen vagy nagyon fejlett, amelyik immunis lenne a kialakult és egyre súlyosbodó válsággal szemben,” nyilatkozta Christine Lagarde. „Ha a nemzetközi közösség nem képes együttműködni, a gazdaságra az összehúzódás, növekvő protekcionizmus és elszigetelődés vár.”
„Pontosan ez történt a harmincas években és nyilván senki nem szeretné, hogy ismét átéljük azokat az eseményeket, melyek az akkori válságot követték,” nyilatkozta hozzátéve, hogy „ez a válság túl nagy ahhoz, hogy néhány ország képes legyen leküzdeni. Minden ország és régió együttműködésére szükség van.”
Láthatjuk, az IMF vezér elég félreérthetetlenül fogalmaz. Bár úgy gondoljuk a válság nem a véletlen műve, a jelen helyzetben ez tulajdonképpen irreleváns. Amikor egy válság vagy háborús helyzet már kialakult az események szinte maguktól követik egymást. Az elitnek csak meg kell ragadni a kínálkozó lehetőséget.
Mrs. Lagarde hűségesen játssza a neki szánt szerepet. Az euró válságot a gordiuszi csomóhoz hasonlította, aminek kioldásához Nagy Sándor kardjára van szükség. „A középen állókkal kezdődik, majd az egész nemzetközi közösség részvétele is szükségessé válik, valószínűleg az IMF irányításával.”
Az IMF előre gondolkozik, tudva, hogy az európai és Európán kívüli országok kénytelenek lesznek még több pénzzel hozzájárulni a helyzet megoldásához, a pénzek pedig az IMF-en keresztül folynának be természetesen. „Jelenleg tárgyalások folynak és szerződések készülnek az alap és a tagok között arról, hogy mennyi pénzre lesz szükség a válság megoldásához,” nyilatkozta az IMF egyik szóvivője.
Így épül a világkormány. Hirtelen az IMF, aminek az elit amolyan globális központi banki szerepet szán, az EU megmentésére tett erőfeszítések vezetőjévé, koordinátorává lépett elő. Megjegyeznénk, hogy sem az EU sem az euró nem szorul segítségre. A (99% számára) legjobb és legegyszerűbb megoldás az lenne, ha mindkettőt veszni hagynák. A világ egy rövid időre megállna, majd összeszedné magát és menne tovább.
Mint tudjuk azonban, káosz nélkül nincs központi hatalom, központi hatalom nélkül pedig nincs globális kormány. A folytatást ismerjük. 

Forrás: The Daily Bell