2012. szeptember 21., péntek

Fogamzásgátlót Afrikának? – Egy afrikai katolikus orvosnő nyílt levele Melinda Gateshez

Mint korábban hírül adtuk, Melinda Gates 4,6 milliárd dolláros kampánnyal kívánja támogatni a fogamzásgátlást Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában. Ez indította nyílt levele megírására a hat éve Angliában dolgozó, 32 éves nigériai orvosbiológust, Obianuju Ekeochát, aki az afrikai katolikus nők millióinak nevében tisztánlátással, hittel és bátor szókimondással áll ki az élet mellett. A nyílt levelet a Catholic Free Press tette közzé. Nyílt levél Melinda Gateshez:

Egy eldugott kis afrikai településen nőttem fel. Mindig tudtam, hogy az új életet ujjongással és nagy örvendezéssel fogadják. A falunkban külön ünnepi éneket énekelnek kizárólag a születések, s egy másikat a házasságkötések alkalmával. Minden újszülött életének első napját az egész falu tánccal, tapssal, énekkel – Gloria-szerű dicsőítő himnusszal – ünnepli. Biztosan állíthatom, hogy társadalmunk SZERETI és örömmel fogadja az újszülötteket.  

Afrikában sok a nehézség, és az emberek sokszor nyíltan panaszkodnak. Ebben a környezetben nőttem fel, és gyakran hallottam asszonyokat is, férfiakat is, mindenféléről panaszkodni. De SOHASEM hallottam egyetlen asszonyt sem, aki a gyermeke (vagy magzata) miatt panaszkodott volna.

Bár legtöbb helyen rendkívül alacsony az egészségügyi ellátottság, az asszonyok bátrak a terhességben. És miután a baba megérkezett, könnyedén és hősiesen lépnek elő az anyaság állapotába. 

Közel öt éven át tanultam és dolgoztam Afrikában az egészségügyben, de soha nem hallottam a szülés után depresszió kifejezést, míg át nem költöztem Európába. Soha nem hallottam róla, mert soha nem éltem át és másnál sem tapasztaltam, pedig a környezetemben elég magas volt a születési arány (havonta legalább egy családtagomnak vagy barátnőmnek született gyermeke; vagyis életem minden évében legalább tizenkét baba született körülöttem.)
 
Afrika minden nyomorúsága, társadalmi, gazdasági, politikai bizonytalansága ellenére a csecsemő számunkra mindig a remény erőteljes jelképe, az élet ígérete, az ok, amiért érdemes egy szép jövőért küzdeni.

Megütköztem hát néhány hete Melinda Gates tervén és ígéretén, hogy „hagyatéka” magvait szétszórja a világ 69 legszegényebb országában (túlnyomórészt Afrika szubszaharai övezetében). Közel ötmilliárd dollárt ígért arra a célra, hogy az afrikai nők terméketlenebbek, kevésbé leterheltek, és igen, így mondta, „felszabadultabbak” legyenek. Hatalmas vagyona segítségével az afrikai nő hagyományát (ami nem más, mint a gyermek) a „gyerekmentes szex” hagyományával akarja felváltani. 

A 69 célország közül sok katolikus ország, ahol szülőképes korú katolikus nők milliói élnek. Ezeket a katolikus asszonyokat az Egyház nagyon helyesen tanította arra, hogy a mesterséges fogamzásgátlás szétválaszt. A fejlett nyugati világgal szemben Afrikában nagyon széles körben elfogadott VI. Pál pápa Humanae vitae enciklikája. Ezek az afrikai asszonyok mélységes alázattal meghallották, megértették és elfogadták a prófétai pápa értékes szavait. Különös, hogy ezek a jóval iskolázatlanabb asszonyok tökéletesen megértették, amit az átlag Cosmopolitan- és Vogue-olvasó dámák nem akarnak megérteni. Azt hiszem, minden az alázaton múlik.     

Az afrikai társadalomban, ahol a legtöbb nő hűségesen gyakorolja – főleg keresztény, olykor muzulmán – hitét, a nemiséget nagy tisztelet övezi, főleg a nők körében. A szexualitás szent dolog és magánügy.  

Nem kétséges, hogy abban a pillanatban, amikor a fogamzásgátló szereket és eszközöket nagy mennyiségben kezdik befecskendezni társadalmunk gyökereibe, bomlasztani és mérgezni kezdik a szexuális erkölcsöt, amelyet hitünk szőtt bele társadalmunk génjeibe. Ugyanolyan erjedés fog elindulni, mint a nyugati társadalomban az 1930-as Lambethi Konferenciát követően. [1930-ig a keresztény egyházak egységesen elítélték a mesterséges fogamzásgátlás minden formáját. Az anglikán püspökök 1930-as konferenciája azonban „kivételes” körülmények között elfogadta. Ez a kis rés elegendő volt ahhoz, hogy az áradat áttörje a gátat; ma már egyedül a Katolikus Egyház ragaszkodik a fogamzásgátlásnak kizárólag a természetes módszereihez – a szerk.] Egy csapással el lehetett távolítani a hívőket a hitüktől.

Mind a Melinda hagyatékát osztogató egészségügyi dolgozók, mind az „ajándékkal” megbéklyózott nők el fognak távolodni a hitüktől. Bizonytalan helyzetbe kerülnek, mert kénytelenek lesznek megtagadni hitüket – a „biztonságos szex” érdekében. Nyilvánvaló, hogy a fogamzásgátlókhoz való korlátlan, könnyű hozzáférés egyre több hűtlenséghez és kicsapongáshoz fog vezetni Afrikában, mivel a sokmilliárd dolláros projekt mindentől – főleg kisbabától – független, alkalmi élménysportként „tálalja” majd a szexualitást. A több partnerrel folytatott testi kapcsolatok nyomán exponenciálisan növekedni fog az AIDS-fertőzöttek és a nemibetegek száma.  
 
És persze óhatatlanul lesznek problémák és sikertelen próbálkozások e szerek és eszközök alkalmazása során. Egészségügyi komplikációk, pl. spontán vetélések következhetnek be, de más egészségügyi kockázatok is megjelennek (pl. daganatos megbetegedések, vérrögképződés). Míg Európában és Amerikában olajozottan működő egészségügyi ellátórendszer van, addig egy afrikai nő, ha a fogamzásgátlótól érelzáródása lesz, nem tud majd mentőt hívni, hanem meghal.

No és az egészségügyi hulladék elhelyezése? Még a fejlett országokban is, ahol erre modern megoldások léteznek, halljuk, hogy a vizek élővilágát károsítják a rendszerbe kerülő kémiai anyagok. Afrikában viszont a falvaktól a nagyvárosokig rendkívüli problémát jelent a csatornázás. A 4,6 milliárd dollárnyi gyógyszert, méhen belüli fogamzásgátló eszközt és óvszert pedig használat után biztonságosan el kell majd helyezni. Megmondaná valaki, hová? Földjeinkre, ahonnan az összes táplálékunk származik? Folyóinkba, ahonnét az ivóvizet nyerjük?   

Úgy gondolom, hogy ezen a 4,6 milliárd dolláron nyomorúságot vásárolunk. Hűtlen férjeket; üres utcákat, ahol nincs gyerekzsivaj; betegséget és idő előtti halált; idős éveket, melyekben nem lesz részünk gyermekeink szerető gondoskodásában. 

Melinda, kérem, hallgassa meg egy afrikai asszony szívből jövő segélykiáltását, és fordítsa anyagi eszközeit arra, amire VALÓBAN szükségünk van!

Amire szükségünk van:

Jól működő egészségügyi ellátórendszer (elsősorban terhesgondozás, újszülöttellátás, gyermekgyógyászat).
Köztudott, hogy a szülőanyák és az újszülöttek halálozása sok szubszaharai afrikai országban ijesztő arányokat ölt, részben a szakértő egészségügyi személyzet, felszerelés és rendszer hiánya miatt. Az asszonyok nem azért halnak meg, mert „túl sok” gyermeket hoznak világra, hanem mert a legalapvetőbb szülés utáni ellátást sem kapják meg. Egy-egy szülési komplikáció könnyen végzetes lehet az anya, az újszülött vagy mindkettejük számára. Ezen segítene, ha új, korszerű eszközökkel és jó szakemberekkel felszerelt szülészetek és újszülöttosztályok épülnének a legszegényebb vidékek jól megközelíthető helyein. S ha Melinda Gates tényleg szívén viseli a népességcsökkentés ügyét, jól képzett természetes családtervezési tanácsadókat küldhetne ezekbe a központokba. Így legalább természetes, holisztikus módon kezelné a kérdést. 

Élelmezési program kisgyermekeknek
Ez kettős célt szolgálna, amennyiben ingyenes vagy támogatott óvodai ellátás keretébe illeszkedne. Táplálná, erősítené az olyannyira alultáplált gyermekeket, illetve ösztönözné a szülőket, hogy vigyék óvodába a 3–4 éves gyerekeket. Afrikában a gyerekek sok helyen kimaradnak az óvodai nevelésből, mert drága az óvoda, és sokan a gazdagoknak fenntartott luxusnak tartják. A gyerekek így elveszítik az első fontos éveket, amikor oly könnyen elsajátíthatnák a számolás és az olvasás alapjait. Mire iskolaéretté válnak, 7–8 éves korukban, sokan már be sem tudják hozni az elmaradást, és hat-hét év után kimaradnak az iskolából. Sok kislány ilyenkor, tizenévesen férjhez megy – és sajnos belőlük lesz Melinda Gates átfogó fogamzásgátlási projektjének legjobb felvevőpiaca.   

Jó felsőoktatási lehetőségek
Nemcsak új iskolaépületekre, hanem gondosan megtervezett, működőképes oktatási programokra – ösztöndíjakra, gyakornoki lehetőségekre – is szükség volna. Az alsóbb fokú oktatás problémái ellenére sok lány bejut egyetemre, főiskolára, technikumba. A gond az, hogy a legtöbb felsőoktatási intézmény nagyon alacsony színvonalú. Hiába igyekeznek a tanárok és a diákok is mindent megtenni, maga a rendszer elavult, így a végzősök nem versenyezhetnek a világ más részein tanult társaikkal. 
 
Tisztaságra nevelés
Az ilyen középiskolai, egyetemi és egyházi programok megtanítanák és megerősítenék a lányokat, asszonyokat abban, hogy az igazi szerelem egészséges és szent. A nyugati médiának, filmeknek, újságoknak „köszönhetően” sok afrikai lány már nem biztos a nemi erkölcs kérdéseiben. Jobban kellene támogatni azokat a programokat, amelyek a házasság előtti önmegtartóztatásra és a házassági hűségre nevelnek. Ez nagy előrelépést jelentene az AIDS és a nemibetegségek terjedése elleni küzdelemben is. És bizonyosan boldogabbá válnának tőle a házasságok! 
    
Nők kisvállakozásainak támogatása
Az afrikai nők általában nagyon vidámak, szorgalmasak, talpraesettek. Bármilyen gazdasági vagy képzési támogatást bölcsen, jól használnának fel.

A prostitúció, a kényszerházasság, a szexipar, a gyermekmunka, a családon belüli erőszak, a szexuális bűnözés elleni védelmet szolgáló civil szervezetek támogatása
Anyagiak hiányában sok ilyen szervezet nem hatékony. Jó szándékuk mellett hiányzik a szakértelem (pszichológiai, logisztikai, egészségügyi szakemberek híján)

4,6 milliárd dollár valóban jelentős örökség lehet Afrika és a világ más szegény régiói számára. De hadd legyen olyan örökség, amely életet, szeretetet és mosolyt hoz a szükséget szenvedőknek!

Magyar Kurír (mk)

A vidini levél, egy vádaskodó, rosszindulatú levél

„Szegény szerencsétlen hazánk elesett. Elesett nem ellenségeink ereje, hanem árulás s alávalóság által. Ó, hogy ezt megértem, s mégsem szabad meghalnom. Görgeit felemeltem a porból, hogy magának örök dicsőséget, hazájának szabadságot szerezzen. És ő a hazának gyáván hóhérjává lőn.” (Kossuth Lajos: A vidini levél)
1849. augusztus 11-én Kossuth Lajos és a kormány tagjainak lemondtak az ország súlyos helyzetére való tekintettel. Kossuth diktátorrá nevezte ki Görgeit. Állítólag öngyilkos is akart lenni, de Görgei – a Magyar Honvédsereg legtehetségesebb tábornoka beszélte le róla. Kossuth leborotválta a szakállát majd elhagyta Aradot. Akkor még Kossuth is, és talán maga Görgei is abban reménykedtek, hogy Görgei, mint az utolsó harcképes hadtest vezére, még el tud érni valamit az oroszoknál. Az alkotmány biztosítását, vagy az általános amnesztiát. Kossuth ebben a hitben írta meg lemondását. Kossuth miután elhagyta Aradot, találkozott az orosz táborból visszaérkező követekkel. Tőlük tudta meg azt a hírt, hogy az oroszok csak a feltétel nélküli fegyverletételről hajlandók tárgyalni, másról nem.
Görgei augusztus 13-án feltétel nélkül letette a fegyvert. Rendben, még akkor is fegyelmet tartva. Kossuth azonban már emigrációban visszavonta a lemondását, és kormányzóként kezdett viselkedni. Az 1849. szeptember 12-i dátummal közrebocsátott vidini levélben Kossuth azt a meggyőződését fejtette ki, hogy Magyarország két nagyhatalommal szemben is meg tudta volna védeni magát, ha Görgei nem hátráltatja a kormány tevékenységét. Nagyon igaztalan vád volt a szabadságharc legtehetségesebb és legeredményesebb tábornokával szemben. Kossuth a bukás egyszemélyi felelőseként Görgeit nevezi meg. Kossuth azt a látszatott kelti, hogy a nemzet ereje önmagában elegendő lett volna és a későbbiekben is elegendő lenne a küzdelem sikeres megvívásához, ha belső ellenség nem gyengítené. Nyílt levelével, az emigráns kormánnyal is hivatalosan megfogalmazta és ki is mondta Görgei Artúrral szemben az árulás vádját. A vidini levél egy Görgei ellen szóló vádirat, melyben Kossuth az „áruló” kifejezést gyakran ismételve sorolja fel a tábornok hibáit. Görgeit úgy tünteti fel, mint aki pénzért vagy egyéb előnyökért paktált volna le ez ellenséggel. Kossuth e levelének köszönhetően Görgei hosszú időre rajta maradt az árulás bélyege.
Kossuth Görgei szemére veti, hogy győzni tudott, de győzelmeit nem tudta kihasználni. Bécs megtámadása helyett Budát ostromolta, ahol három hetet elvesztegetett. (Kossuth erőltette Buda elfoglalását.) Azt is Görgei terhére rója fel, hogy hadügyminiszterré kinevezve is a főseregnél maradt, mind a két címet fenntartva magának. A délvidéki összpontosítási tervet figyelmen kívül hagyta és csak több hetes késéssel vonult el Komáromból. Aradig tartó útja során sem a kormánnyal, sem más seregvezérekkel nem tartotta a kapcsolatot, ellenben az oroszokkal tárgyalásokat folytatott, ajándékokat cserélt. (Ez nem igaz, Görgei briliáns hadmozdulatokkal vezette le a hadseregét, úgy hogy Komáromnál életveszélyes fejsebet szerzett.)
Saját tetteit és az országból való menekülését sajátos módon magyarázza Kossuth. A hatalomról is többek között Görgei kívánságára mondott le augusztus 11-én. ( Egy biztos, ha lett volna esély a harc folytatására Kossuth soha nem mond le a hatalomról, attól azt jobban szerette.) Lugosra, ahol a Temesvári vereséget követően gyülekeztek a szétvert csapatok maradványai, azért ment, hogy megnézze, mekkora erőt lehet összegyűjteni, ha Görgei a rábízott hatalommal visszaélne. Orsovára pedig azért, hogy biztosítsa az utat a hazájukból menekülőknek.
Mindössze azt az apró tényt felejtette el megemlíteni, hogy ekkor már ő maga sem látta a harc értelmét, és teljesen kilátástalannak ítélte a hadi helyzetet. A meneküléshez hamis iratokat használt, és női ruhába átöltözve menekült. Sajnos az emigrációban nem csak Kossuth, Szemere, Batthyány Kázmér, Vukovics Sebő, Horváth Mihály, Irányi Dániel, Czetz János, Kmety György, Dembinszky, Guyon Richárd, Perczel Mór, Thaly Zsigmond egyetértettek, hogy a vereség egyik fő oka Görgei árulása volt illetve, hogy nem folytatta a harcot. De ebben az hibázik, hogy Dembinszky, Perczel, és Guyon tábornokok voltak. Ha lett volna esély a harc folytatására, akkor miért hagyták el a csapattesteiket? Illetve ha Görgei tényleg az lett volna, mint aminek lefestik, miért nem tartóztatta le Kossuthot? Sokkal jobb alkupozíciója lehetett volna.
A szabadságharc tragikus befejezéséért, a veresség mértékéért a legnagyobb felelősség Dembinszky altábornagyot terheli, – aki négy nagy csatát vezetett és valamennyit elvesztette, és aki gyűlölte Görgeit- megakadályozta az Aradon tervezett Honvédsereg összpontosítását. Ugyanis volt egy olyan terv, hogy az oroszok beérkezése előtt megverik Haynau hadseregét. Helyette Temesvárra vonult (Kossuth tudtával), ugyanis onnan könnyebb volt átlépni a török határt.
Érdekes dolgokat ír Kossuthról 1852. május 6-án Marx Engelsnek. Tudom, hogy erre nem ildomos hivatkozni, de maga Marx veti papírra, és ő kívülálló e kérdésben. Marx a következőket írja: „az osztrák dinasztia trónfosztását, ami kihirdetésének pillanatában káros volt, Kossuth Lajos rendezte meg, hogy magának biztosítsa a kormányzói posztot, mivel attól tartott, hogy az előbb vagy utóbb a győztes Görgeié lesz. Azt a hibát, hogy Budát ostromolják Bécs helyett, szintén Kossuth okozta. Akinek arra fájt a foga, hogy családjával ünnepélyesen bevonuljon a fővárosba.”
Görgei nem válaszolt Kossuth vádjaira. Pontosabban csak egyszer, az 1867. évi kiegyezéskor. Ekkor Kossuth Deák Ferenchez írott nyílt levelében (a Kasszandra-levélben) bírálta a kiegyezést, bírálta Deákot. Görgeit is bírálta ismét, amikor azt írta, hogy Görgeinek „sikerült az árulásnak nemzetünk önbizalmát megrendíteni, s a megrendített önbizalommal karját elzsibbasztani”. Ekkor maga Görgei is írt egy nyílt levelet Kossuthnak, amelyben az árulási vádat Kossuth 1849. augusztus 11-i írt lemondó nyilatkozatával igyekszik cáfolni: „A szerencsétlen harcok után, amelyekkel Isten a legközelebbi napokban meglátogatta a nemzetet, nincs többé remény, hogy az egyesült osztrák és orosz nagyhatalmasságok ellen az önvédelem harcát siker reményével folytathassuk. A továbbiakban Görgei felszólított Kossuthot, hogy: „hagyjon fel végre amaz áltanok hirdetésével, melyekkel Ön a haza dolgát fel nem építhette és fel nem építheti; és a puszta negációnak azon felette kényelmes teréről, melyet újabban elfoglalt, szűnjön meg akadályozni, amikor nem építhet”.
Kossuth haláláig tartotta magát ahhoz, hogy Görgei árulása okozta a szabadságharc vereségét. Görgei jóval megértőbb volt Kossuth iránt. Erről tanúskodik Marczali Henrik írása: „Görgei gyakran mondta nekem hogy 1848-ban Kossuth a nagy ember, ki nélkül nem történt volna semmi. Ő maga csak buborék, kit fölvetett az események árja.”
A politika, azaz Kossuth méltánytalanul bánt Görgei Artúr tábornokkal. Nélküle nem lett volna 1849 dicső tavasza, nem szabadult volna fel országunk nagy része néhány hét alatt. Örök dicsőség a Magyar Honvédsereg minden ismert és ismeretlen a hazáját híven szolgáló tagjának.

Lőrincz Miklós - patacsipilvax.hu

Svájci lap magyarul



http://magyarnemzetikormany.com/pi-klub/news.php?readmore=1512